Somogyi Néplap, 1962. június (19. évfolyam, 152-177. szám)

1962-07-21 / 169. szám

Szombat, 1962. július 21. 3 SOMOGYI NÉPLAP A ,JÁTÉKGYÁRBAN“ í Kezdeményezés nélkül nincs eredmény A Tabi Mű­szaki Ktsz-ben homokozó játé­kokat készíte­nek. Május óta hétezer kis ásót, lapátot és gereblyét gyár­tottak az ország óvodái részére. Első képünk Borbély Sán­dort ábrázolja, aki lemezből préseli a játé­kokat. Második képünkön a kerti »szerszá­mok-« nyelét Szili László és Király István esztergályozza. \ A rossz időjárás miatt a tabi J téglagyárban is a tervezettnél későbben kezdhették meg a nyersgyártást. Pedig 12 milliós tervük azt követeli, hogy min- ^ den időt, minden percet ered- a menyesen használjanak ki. A i késedelmes kezdés okozta, hogy ^ az első negyedben 410 000 tég- * Iával lemaradtak tervüktől. Földi iMjos gyárvezető elmon­dotta, hogy a jó időt hasznosít­va több, mint 100 000-et behoz­tak a lemaradásból. Örömmel újságolja azt is, hogy jövőre korszerűsítik, új gépekkel sze­relik föl a gyárat. A gépek nagy része meg is érkezett. Egy gazdátlan út Egy 5—600 méter hosszú út vezet át a téglagyár területén, ami a gyárat és a vasúti rako- _ dót köti össze az országúttal. ^A rakodót nemcsak a téglagyár, hanem a Kaposvári Cukorgyár, a Közúti Üzemi Vállalat és a Tengődi Állami Gazdaság is használja. Évek óta vitatkozó­nak azon, hogy az út megjavít- tatása kinek a feladata. Éven­te kétszer-háromszor megbe­széléseket tartanak, de csak az akták gyűlnek. Lassan a ki­küldött szakemberek napidíja, s az egyéb költségek megha­ladják azt az összeget, amibe az út kerülne. Nem egymásra vár­va, hanem összefogással lehet­ne mielőbb elkészíteni az új utat. 5» fm&k' Előregyártott elemeket készít a balatonmáriai fmsz cementüzeme (Tudósítónktól.) Kelemen Zoltán, a balaton- roáriai földművesszövetkezet cementáru üzemének vezetője és Czink Gyula, a járási köz­pont felügyelője javaslatot dol­gozott ki arra, hogy a cement­üzem készítsen előregyártott elemeket, amelyekből gyorsan, olcsón tetszetős boltokat és raktárakat építhetnének a fal­vakban. Az újítás felhasználá­sával már el is készült az elő­regyártott elemekből az első tejbolt, amely megfelel a kö­vetelményeknek. A MÉSZÖV beruházási osz­tálya máris megrendelt 20 rak­tár felépítéséhez szükséges be­tonelemet, s más megyék is ér­deklődnek a cementüzem új terméke iránt Rossz a hozzáállás A tabi téglagyár a járás egyetlen jelentős üzeme. Nyá- . rom 86, télen ötvennél alig több pállandó munkása van. De nincs kongresszusi munkaverseny, nincs jobb eredményekért küz­dő szocialista brigád. Beszél­nek arról, hogy korábban tet­tek felajánlást a minőség javí­tására, működött valamilyen brigád is, ma már azonban egyiknek sincs nyoma. Miért? A téglagyárban talán kifogástalanul mennek a dol­gok, nincs szükség munkaver­senyre, szocialista brigádokra, az emberek nevelésére, öntu­datának fokozására? — Idényjellegű munka fo­lyik nálunk, nehéz valamit is csinálni. A legtöbb ember így véle­kedik, akit a munkaversennyel, a szocialista brigádmozgalom­mal kapcsolatban megkérdez­tem. Baj van a hozzáállással. Nincs gazdája a munkaver­senynek s a szocialista brigád­mozgalomnak. Pedig van 16 ta­gú pártszervezet, dolgozik a gyárban 20—25 fiatal is. (Igaz, hogy a KISZ-szervezet csak papíron működik.) Valami ért­hetetlen fásultságot, nemtörő­dömséget tapasztalni a gyár­ban. A szakszervezet például képtelen elérni, hogy fizessék a kereset után járó egy száza­lékos tagdíjat. Nemrég jöttek rá, hogy Fritz Gyula művezető — állítása szerint — elvesztet­te szakszervezeti tagsági köny­vét, s másfél évig nem fizetett tagdíjat „Lemondok, eleget dolgoztam” Beszéltem Fritz János elv- társsal, a pártszervezet titkárá­val. Régi kommunista, hét éve titkára a gyári pártszervezet­nek, kemencemunká& Szeret­tem volna terveikről hallani, arról, hogy miként akarja a gyári pártszervezet fellendítem a munkaversenyt, s a szocia­lista brigádmozgalmat Ehelyett csak panaszt hallottam. — Nem érdemes dolgozni. Hiába javasol az ember fölfelé, nem veszik figyelembe. Kértük, szélesítsék meg a téglaszállító kocsikat, kevesebb lesz így a ledőlés, a selejt. Nem tették meg. Tudjuk, KISZ-szervezet csak papíron van. Volna mód szocialista brigád létrehozásá­ra az égetésnél, a présnél is... Jöjjenek ki az Egyesülés ve­zetői, magyarázzák meg a bri­gádmozgalom célját, feltételeit Én már eleget fáradoztam hét év alatt. Lassan az emberek már nem állnak velem szóba, ha valamit akarok. Le is mon­dok, nem csinálom tovább.'.. A kommunistákat az jellem­zi, hogy a munkából többet vál­lalnak másoknál. Igen szép pél­dák bizonyítják ezt megyénk számos üzemében. S ahol a szakszervezet nem törődik a munkaversennyel, ott a párt- szervezetek kezdeményeznek. Sajnos, ezt nem lehet elmon­dani a tabi téglagyári kom­munistákról. ök tudomásul ve­szik, hogy nincs munkaverseny, nincs brigádmozgalom, nincs KISZ-élet. De hogy változtat­ni kellene ezen, arról már nem beszélnek. Ne az Egyesülés vezetőitől várják a kezdeményezést, nem felülről érkező javaslatokra van szükség. Éljenek bátrabban a lehetőségekkel. A selejtgyár- tás, a fegyelmezetlenségek ar­ra hívják fel a kommunisták figyelmét, hogy nagy szükség van náluk is szervezett, ál­landó szocialista munkaver­senyre, s arra, hogy mielőbb megteremtsék a szocialista bri­gádok működésének, az embe­rek nevelésének föltételeit. Ez­zel saját munkájukat könnyít- hetnék meg, s elősegíthetnék, hogy gyáruk az eddigieknél sokkal jobb eredményeket tud­jon elérni. Szalai László Ha kezdődnek a Szegedi Szabadtéri Játékok Egyévi szünet után ma ismét a müvészetkedvelők ezreivel né­pesül be a szegedi Beloiannisz tér. Este nyolc órakor harsonák tucatjainak hangján csendülnek fel a »Szeged híres város-« kez­detű népdal bevezető sorának dallamai, jelt adva a Szegedi Sza­badtéri Játékok idei előadásso­rozatának megkezdésére. A megnyitón Erkel Bánk bán című operáját adják elő, majd vasárnap a játékok egyik új be­mutatója, Kodály Háry János cí­mű daljátéka szerepel a progra­mon. E műveken kívül augusztus 20-ig Verdi: Aidáját, Aszafjev: Párizs lángjai című balettjét, Az ember tragédiáját, a Magyar Ál­lami Népi Együttes műsorát lát­hatja majd a közönség az ország legkiválóbb művészeinek előadá­sában. Sokfajta más szórakozási lehe­tőség is várja az ünnepi hetek idején Szegedre látogatókat. Napközben tíz kiállítást, köztük a III. Szegedi Nyári Tárlatot te­kinthetik meg. A fogadalmi templom több, mint tízezer sí­pos világhírű orgonáján ünnep­napokon egy, hétköznapokon két ízben hallgathatnak kis hangver­senyt. Országos és nemzetközi sportversenyek egész sorát ren­dezik meg a játékok időszaká­ban. A különautóbuszok a hódmezővásárhelyi múzeum, az ottani majolikagyár, a mártélyi művésztelep, a kiskundorozsmai százéves szélmalom, az e falu melletti sziksóstói, a gyopárosi és a cserkeszőlői gyógyfürdők és más nevezetességek megtekinté­sére viszik el az érdeklődőket. (MTI) Mérnökjelölt a kombájnon Váradi professzor, az Agrár­tudományi Egyetem dékánja nemrég arról beszélt a rádió­ban, hogy igen nagy jelenleg a műszaki képzettségű mező- gazdasági szakemberhiány ha­zánkban, és az egyetem még öt év múlva sem tudja kielégíte­ni az igényeket. Pedig évente vagy 200 ifjú ember kapja kezébe a diplo­mát, 200 fiatal előtt nyílik meg az élet kapuja. Egy embernek öt helye Jellemző a helyzetre, hogy a végzős növendékek öt fel­ajánlott munkahely között is válogathatnak. Különösen vo­natkozik ez az Agrártudomá­nyi Egyetem gépészmérnöki karának hallgatóira. A Nagybajomi Gépállomás igazgatói irodájában egy ro­konszenves fiatalemberrel be­szélgetünk ezekről a kérdések­ről. A fiatalember Balogh László, negyedéves mérnök- hallgató, s jelenleg a gépállo­más kombájnosa. Ez a tény adta egyébként az ötletet, hogy fölkeressük, hi­szen a Gépállomások Megyei Igazgatóságán nem a legszeb­ben nyilatkoztait egynémely Guzi Mihály — Becze Károly: Ál 5708Í-ES 1 egyetemistáról. Mert Somogy­ba küldtek négy fiatalt a gép­állomásokra, nyári termelési gyakorlatra, és ketten bizony nagyon húzták az orrukat, hogy olajosak, piszkosak lesz­nek, inkább irodába tegyék őket. Nos, Balogh Lászlóval nem volt ilyen gond: már 1960- ban itt dolgozott a nyáron, egy SZK—3-as kombájn felelős ve­zetője volt, s az idén újra csak gépre ült. Vágja és csépeli gabonát, fölszedi a rendet és tanul. Mert ez a legfonto­sabb dolog, ebből a sűrített kis életből lehet a legtöbbet meg­tudni. '— A múlt nyáron a Ganz- MÁVAG-ban voltam. Ott lát­tam, hogy a fiatal mérnökök nagyon sokan műszaki rajzo­lóként, beosztott mérnökök­ként dolgoznak évekig, csak hogy »tiszta maradjon a ke­zük«. A kényelmet előrébb he­lyezik a hivatástudatnál... Ott öt gépre jut egy mérnök, itt a gépállomáson pedig 140 erőgép­hez nincs egy sem. Bent az egyetemen korszerű laboratóriu­mok, műhelyek vannak. Ami­kor itt körülnéztem, sírni tud­tam volna. Nem tudom, ért-e a műszaki dolgokhoz, de hogy az ilyesmiből nagyon sokat lehet tanulni, az biztos. Itt önma­gomra vagyok utalva, nem . . , , , . szaladhatok a főmérnökhöz, gas nänden mas hangot ernyő-♦ . , - ,. mott. A hegy innenső oldalán l1“™ kollega, légy szives, se- lévő egységek tagjai feszül-! ffíte. Gondolkodni kell és csak ten figyelték a közeledő ko-J azután cselekedni csisort. Akik a hegy vízmosási egíonísíeL Ügy érzem, hogy ez az egy­szerre elmondott vallomás rá­világít Balogh László gondol­kodására. Rávilágít arra a fe­nagy egységét, elhaladt előttel\^osségtudatra, amit ez a, fia- a „;n ___*_\ tálember erez »a feher köpeny o ldalán voltak, azok még nem látták a karavánt, csak a zú-: gást hallották... A tank elérte Zwara aűiad­A többiek tisztelegtek és he­lyükre siettek ... Legtöbben az erdőszéli tüzelőállásokba igye­keztek, melyek mintegy 100 méterre voltak az úttesttől, Maronics hadnagy pedig húsz emberével előre, egy jókora szikla mögé tartott. Legtöbb embernél géppisztoly volt, de négy géppuskás is tartozott egységéhez. Valamennyiüknél négy-öt kézigránát, de tartalék­ban is volt rengeteg. Az ő egységének elsősorban nem is a tank és a páncélkocsik ellen kellett harcolnia, hanem a te­herautókból kiugró sofőröket és kísérőket kellett ártalmat­lanná tennie. Ugyanis minden teherautóban ketten ültek; a sofőr, akinek magának is volt pisztolya, s mellette egy fegy­veres kísérő. Maronicsnak ne­héz fegyverrel nem szabad a teherautókat lőnie, hiszen fel­robbanhat a szállítmány, vi­szont nem ez volt a cél... Lé­nyegében a leghasznosabbnak mutatkozó módon, az adott helyzetnek megfelelően kellett cselekednie... A fenti lőállá- sokból eleve nem lőtték csak a páncélkocsikat, a vízmosás felőli oldalon levőkből az el­ső négyet, innen pedig a ka­ravánt záró négyet. A karaván kocsijai 10—15 méterre halad­nak egymástól, tehát talán .. sikerül úgy tüzelni, hogy egyet­len kocsi se repüljön a leve­gőbe. A zúgás egyre hangosabb lett. Nao Ting Zwara alhadnagy mellé kúszott, akinek egysége a legszélső tüzelőállást kapta. Ö előtte haladnak majd el leg­korábban a karaván első ko­csijai. Amikor az utolsó pán­célosautó ideér, akkor lesz a tank a vízmosásnál... És ak­kor ... Nao Ting bátorítóan nézett a lengyel fiúra, aki kissé ide­gesen harapdálta szája szélét. Az alhadnagy beosztottjai va­lamennyien vietnamiak voltak, köztük egy törzsőrmester. Az alhadnagy idegeskedése nem volt valami jó hatással tíz emberére, de a parancsnok megjelenése és derűje kétség­telenül javított a helyzeten ... Nao Ting odakúszott az egyik katonához, aki alig le­hetett több 17 évesnél. A kato­na türelmetlenül izgett-moz- gott, egyszer a fegyverét iga­zította, másszor a zsebéhez ka­pott, zsebkendőt keresett elő, s megtörölte izzadt homlokát. A parancsnok gyengéden megfogta a fiú karját. — Csak nyugodtan... Ne félj... Minket nem győzhet­nek le... Mi nagyon sokáig fogunk élni, Tiu Fan ... Mind­addig, amíg él ez a szó: sza­badság! .:. Ez pedig örökké él­ni fog. .. A fiú halványan mosolygott a parancsnokra, aki még egy­szer megsimogatta, és kúszott a következő egységhez ... A zúgás mindinkább erősö­dött, s az egyenes útszakasz vé­gén már szabad szemmel is lát­hatóvá vált a tank. Az egységnél tovább nem le­hetett beszélni, a hatalmas zú­A lengyel fiút egy pillanatra határtalan gyengeség fogta el, de aztán erőt vett magán és: nyugodtan szemlélte az elvo­nuló kocsikat. Egy... kettő.. három... négy pánoélkocsi.. Utána a teherautók... Ez üres... Ez tele van.... ez ismét üres.. J Ez tele van ... Maronics hadnagy emberei» valamennyien készenlétben! voltak. Tizennégyen géppiszto-f iyaikat szorongatták, a többiek* pedig a tárakat készítették és! és az olajos ruha« közötti vi­tában. Amikor arról beszé, hogy a szakképzett mérnökök mennyivel meg tudnák hosz- szabbítani a gépek élettarta­mát, amikor forintban gondol­kodik, és elmondja, hogy mit jelentene ez a népgazdaságnak, tudom: jó fejjel túlnő, kima­gasodik az íróasztal mellé kí­vánkozó társai közük Ébresztő reggel 5-kor Június 25-én érkezett Balogh László a gépállomásra. Régi ismerősként üdvözölték, és gé­pe, az SZK—3-as már várta. Pedig amikor 1960-ban je­lentkezett, hogy a nyári szü­netben itt szeretne dolgozni, még azzal fogadták: a mi ebi­bére inknek sem tudunk elég munkát adni, minek jön ma­ga ide. Valami furcsa érzés kerítet­te akkor hatalmába. — Az egyetemen mindig azt halljuk, hogy vidék, vidék, vi­dék. Itt meg ... Bement a Gépállomások Me­gyei Igazgatóságára, elmond­ta panaszát, s intézkedtek. Amikor aztán látták rajta, hogy ragaszkodik a vidékhez — Nagybajom egyébként is a szülőfaluja —, megkérdezték: aláírná-e a szerződést társadal­mi tanulmányi ösztöndíjról. S azóta havonta 500 forint­tal segíti a gépállomás annak biztos tudatában, hogy Balogh László kézbekapva a diplomát Somogyba jön, és itt kamatoz­tatja tudását. Most reggel ötkor kel, át­nézi gépét, és hétkor már kint jár a mezőn. — Mikor kerül ágyba? — Tíz óra körül. Tudja, cso­dálom azokat a traktorosokat, akik már évek óta ezt csinál­ják. Mert ez roppant nehéz munka. — Maga mégis ezt vállalta .. , — Elég buta voltam, igaz?... — nevet fel, de érezni, hogy ő is tréfaként mondja mindezt. Augusztus 10-ig marad a megyében, aztán ismét beül az egyetem padjába. Ügy érzem, nem kell őt fél­teni. Folesz György Jobban fejlődik, több termést ígér ^a karaván eleje megtette aj a magnéziumszulfáttal kezelt kukorica Inkén-rí Aaiavdu cxcj'c -LiJ.'r&ftrbtc öí kanyar felét, elhaladt Maroni-f csék előtt és bekanyarodott at (Tudósítónktól.) vízmosás felé. A tankot Maro-j Molnár Imre megyei főme- nicsék, Zwaráék már nem lát- . 7„ ták, viszont most tűnt fel Zsit-Szogazdasz es Nyekl J ’ a vai, Thin Lin és a többiek egy-jKeszthelyi Mezőgazdasági ségei előtt tAkadémia docense több év óta Ekkorra mér Nao Ting is »folytat kísérletet a burgonya Zsitvai mellé kúszott. Feszül- ♦ niagnéziumszulfátos kezelésé­ten figyelték az egyre közele- f , K módszert az idén már dó acélkolosszust. A löveg|vel- mohszert az idén mai mellett ott álltak készenlétben j több ezer holdnyi burgonyate- kezelői. A lövedékek halombatrületen alkalmazzák a terme- rakva, az ágyú betöltve..; A z | jőszövetkezetek, egyik katona lehajolt, óvatosan | Az jdén h6 ízben az inkej felemelte a kővetkező lovede-í ket í Rákóczi Termelőszövetkezet 90 (Folytatjuk^ íhoidas kukoricatábláján is al­kalmazták a magnéziumszul- fátos eljárást. A tábla felét szórták be ezzel a műtrágyá­val, s az eredmény máris szem­betűnő: 30—40 centiméterrel magasabbak a növények, ha­ragoszöld színűk és erőteljes fejlődésük azt mutatja, hogy jóval több termést adnak, mint a magnéziumszulfát nélkül ke­zelt terület növényállománya. A termés betakarítása dönti majd el, hogy e módszert foly. tatják-e a jövőben.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents