Somogyi Néplap, 1962. június (19. évfolyam, 152-177. szám)
1962-07-01 / 152. szám
Vasárnap, 1962. július 1. 5 SOMOGYI NÉPLAP Palotai Boris: ^Majdnem íqclz történet D im Lajos a Biztosító érzett. Mióta a lelkiismeret- volt, de hát minden kezdet ne- pillantott fel, ha lefekvéshez kártalanítási osztá- furdalás hol a szívét, hol a ha- héz. Sorra vette tévedéseit, készülődött. Vasárnaponként lyán dolgozott. Sze- sát ostromolta, szelíd molylep- igyekezett valamiféle rendszer- ki villamos káztak a zöldbe, pl rény, igénytelen kis ke-lelke kiröppent belőle he- be foglalni őket. kóló sört ittak, pereeet rágcsál ember volt, hangját sem lehe- lyet adva a kétkedésnek. Csak- __ Nagyszerű koponya! __ tak hozzá, s azt dünnyögték: t ett hallani. A megszólalásig ugyan olyan egyszerű minden? suttogták elismerően, s azt is kell ez a kis testmozgás hasonlított egy molylepkére. Olyan nyugalmas? mondták, hogy ez igen. S eb- Dünné elhatározta, hogy Munka után hazament a fele- Megzavarodva nyomogatta a be belefért mindaz, ami nem megmondja férjének. Már el is ségéhez, az is molylepkére ha- homlokát, mely egyszerre meg- szorult bővebb magyarázatra, kezdte. — Fiam... én azt hi- sonlított. Furcsa is lett volna, telt tolakodó kérdésekkel. S Mert Dün Lajos emelt fővel is- szem... attól tartok... — de ha Dün Lajos valami párduc- ha az asztalon felejtette volna merte el tévedéseit a sorsvál- tovább nem jutott, szerű nőre veti a szemét vagy az itatóst? Vagy ha nem azt lalás nemes izzásával. — Ez akár egy selymes cicára. Dün álmodja, amit Bodonyi főosz- igen! — hallatszott innen is. Tyrant egy szép napon Lajos tisztában volt vele, hogy tályvezetó? Ha a saját feje onnan is, majd izmosán fel- I _ * ilyen szürkésbama kis semmi után álmodna? harsant: — Ez igen! P valóhozzá, akitől estéről estere Bizsergés futott végig a tar- ^látható volt, hogy me- hogy Dün L^jos e^ üze^i megkérdezheti: — Mi újság lmján. Olyasféle, mint mikor „ÍTlt k_ JALaA egy „ T7T KW»». M legénykorában nkgatptedt. « gj* “*“» '«»“i.ba te- |^«« «olaara a ,““t' <W b«*ztáaéia„ mégnétt ÄrÄHSSISS ’ “ * ásnap a szokásos ér- megvállasodott, a minőségi ön- kát kövessen él. Hite egyenes tekezleten lefújt tudat olyanná varázsolta, mint- arányban áll az elkövetett hi- egy láthatatlan por- ha kemény fából faragták vol- bakkal. Szilárd hát nélkül nem szemet zakója haj- na. lehet tévedni! — zengte érces tokájáról, s néhány buzdító kö- ^ben az időben a hiba- baritonján. — Csupán az téved, hintés után beszélni kezdett. L_. kat mdr a magánéleté- akiben megvan a szenvedélyes Esztendőkön át csatlakozott az |_ re ,s kiterjesztette Ba- h** képessége. «<*rv, ^ ____előtte szólókhoz, vagy kibővít- rátnőt tartott, egy több- Szerényen körülnézett várva E zek közé tartozott Dün Lajos ve, cl°adta, amit az előbb rö- szörös ugróbajnoknőt, aki hat az elismerő pillantásokat. De is. Ha nagy ritkán mondott va- vidre lógva is unt mar hallgat- méter húszat ugrott, há Dün szeme gúnyoros, szigorú pillaniamit, azt felelték neki: na Elmondta, hogy "csak ezt La jog mellette volt, és hat mé- tásokba ütközött. Aztán han- persze... Vagy azt, hogy: min- akartammonitem«, és meg- tér negyvenet, ha nem volt gokat hallott, s ezek a hangok den bizonnyal. Egyszóval nem konnyebbülten leült. mellette. De erről a húsz centi arról tanúskodtak, hogy a jeíigyeltek rá. Az udvariasabbak De most megjött a hangja, különbségről örömest lemon- lenlevők merőben más vélemé- kijelentették: ezt jól meg kell Hibázott, igenis hibázott, mond- dott Lajos kedvéért. Nyilvános nyen varrnak, gondolni — s összeráncolták ia annak az embernek önerze- helyeken is együtt jelentek — Na persze — mondta egy homlokukat. tével, aki végre önállóan esi- meg, s annyira megfeledkeztek hang szórakozottan, s ebből a Az igazat megvallva Dün nái valamit. Semmit sem titkolt "a kötelező illemről, hogy min- hét kurta szóból megértette, Lajost annyira elfoglalta napi el, semmit sem próbált denki füle hallatára magázták hogy senki sem figyel már rá. munkája, hogy nem is igen ért rejtegetni, folytatta gyanúsan egymást. Ezt névtelen levélben Néhány hét múlva beszélni rá beszélgetni. Meghallgatta, csillogó szemmel, miközben re- többen megírták Dün Lajosné- kezdett álmában. A felesége kívánja tőle, hogy megértse, de azt se, hogy magához emelje. Akinek eszébe sem jut elvárni tőle, hogy sóhajtson, amikor épp aludni szeretne. Vannak emberek, akik olyan szabályosan, csöndben dolgoznak, hogy észre se veszik őket. M amit mások mondtak, de amíg fejében elrendeződtek a gondolatok, s minden a megfelelő helyre került, már régen másról volt szó. Az előbbi gondolatok érvényüket vesztették, visszájára fordultak, s mindazt, amit gondosan elraktározott magában, lelkiismeretesen regisztrált, össze kellett rázni, kicserélni, megforgatni, odébb tolni. S ez az összerázás, kicserélés, megforgatás és ide-oda tologatás meglehetős erőfeszítésébe került, mert lelkiismeretes, pontos kis ember volt, aki nem tűrt semmiféle rendetlenséget Egy napon szokása szerint hazament, tnsgvaesorázott, tudomásul vette, hogy »nincsen semmi újság, édes fiam-«, egészségügyi sétát tett lejárva a vacsorát amely tökfőzelékből és tükörtojásból állott. Majd lefe- küldt mellőzve mindenféle sóhajtást és egyéb ifjúkori neszeket. Egyszer csak 'felriadt Nem tudta pontosan, a szíve fáj-e vagy a hasa. Mert a bánat néföléje hajolt, mert nyögött, szi- pákolt, panaszos sóbajokat fújt a plafon felé. — Rosszat álmodtál? — kérdezte aggódva. — Dün Lajos a sötétségre támaszkodva bökte ki! — Leváltottak. — Ó ... — mondta Dünné, s arca a sötétségre támaszkodva ragyogott. — Költs fel... — könyörgött Dün Lajos. — Az az érzésem, hogy... — Nem álmodsz, fiam! — vágott közbe erélyesen az asz- szony. Rájöttek, hogy szamár vagy. Egy tökfilkó — tette hozzá gyengéden. — Megsimogatta kopaszodó fejét — És stréber is. Egy stréber tökfilkó. — Végigtörölte gyöngyöző homlokát. — Egy kis senki. Felszólalásban nagy vagy, de a munkád... Dün Lajosnak kiment az álom a szeméből — Már hibázni sem szabad? — kérdezte rohamra készen. Dünné visszanyomta a pér(Szekeres Emil rajza.) 'sza* ténykedve arra gondolt, hogy nak. »Asszonyom, férjed mit nara- —. jY*" mondtam, a fel a gyomorra tas. A szive sza- me korántsem tó a sem törődve állásával, társa- szobásaidban nagy vagy? Hát rT hibalehetőségeket, még előtte dalmi helyzetével, családi tűz- nem 3o1 mondtam! Azok is viselkedett. elouasszeruer. Ro- & buktatók ezernyi hellyel, magázza a nőt, akivel rosszak . ócskák! ötéves felváltozata, előtte az élet! nap mint nap mutatkozik. Ne szobások. Legalább oteyesek. h.°gyJhjf . ,. 3 ivanok Szédülten ment haza. Üt köz- tűrd, hogy nevetségessé tegyen Mindig lassan mozgott az zik ebben a • p ben virágot vett, az aktatáska- téged! Lépj közbe, mielőtt nem agyad. ^ óta érezte, hogy hiba csúszott jaba dugta. Jácintszagú pana- késő. Egy ismeretlen jóakaród.« Dun Dajos felkattintotta a a munkájába. Nem valami fő- szók illatoztak az asztalán, ibo- Dün Lajos mind gyakrabban villanykapcsolót. Ködös szem— Semmi, édes fiaim... zán semmi. benjáró, hiszen csak szürke kis lyaillatú jégkárjelentesek. A járt el iszogatni. Két deci rum nézett a felesége arcába, hivatalnok volt, be kellett ér- feleségét ölébe akarta ültetni, rnár elég volt hozzá, hogy át- Végre megszólalt: — Mi újság .. , u: de az kalmopirint adott be ne- minősített gyerekkori emlékei idehaza, fiam? me szürke, mindennapi kis hl- kj> hogy lzzadjon. ^ hitte, Iá- eredeti alakjukban kopogjanak bakkal. zas. rá. Indigóval lemásolt nélkülöOdabent semmit sem vettek A hivatalban határozottan zéseit a második decivel le- még észre. Ugyanúgy kezelték, megváltozott a helyzete. Vitat- nyelte... mint eddig, ugyanúgy mondták koztak vele cinkosan ráhunyo- _ Per2Baszönyeg üzletünk neki, hogy »na persze«, holott rogtak, türelmetlenül felbesza- volt bárom segéddel — mond- ő már régen nem érdemelte kítottak, sót olykor leszamaraz- ^ ^ a jevegőbe bökött. — Ki- meg ezt a bizalmat. Azelőtt, ták, egyszóval megbecsültek, nek van edene tófogása? — S amikor hazafelé készülődött, s egyenrangú félnek tekintették, bogy senki sem mukkant, har- fiókjába zárta előjegyzési nap- aki végre eljutott odáig, hogy cjasan folytatta: — Később tárát, a ceruzáit, az itatóst, egy téved, hibákat követ el. ágytakaró-részleggel bővült az szeletke papírt sem hagyva az Senki sem csodálkozott rajta, üzlet. — Villámgyorsan ter- íróasztalán, kétszer is ráfordít- amikor magasabb beosztásba gj a bír, hogy Dün va a kulcsot a zárra, nyugalom került. Csupán ő jött zavarba. kartárs olyan ember, akiben szállta meg: az éberség derűs Várta a lelkiismeretfurdalást, bízni lehet. Nem vág fel nyugalma, melyet csak íoko- a riadt éjszakai szívverést, hajdani nyomorával, mint zott" a jól. végzett munka be- amely hascsikarássá torzulva azt számosán teszik. Ellenkező- csületes fáradtsága. Mindebből tört rá. De az csak nem jelent- leg! Férfias vallomásával bebiDün Lajos most semmit sem kezett. zonyította, hogy semmit sem ___________________________ Ügy látszik, így van rendjén, titkol, semmit sem rejteget. Az N. Ez a magasabb beosztás NAQYMAMA A rádió elesett egy riporttól. Nagymama meghalt. Kil lencvenhat éves volt és makkegészséges. Sohasem volt beteg. De baj esetén kúrálta az egész családot. Szárított füvet tüllzacskókban illatoztak. Nagymamának is zsálya meg menta, szaga volt. Hallása, szíve jó, szeme még inkább. Térítőkét horgolt. Hetven éves koráig kellett neki a szemüveg, aztán újra kitűnően látott. Már várta, hogy a fogai is Vinőjeneki mert olvasott ilyesmiről valahol. Az orvosok megjósolták neki a százhúsz évet. A századikra készült is. Biztosra vette, hogy fölkeresi a rádió. Megtalálták a beszédét, amit erre az álka* lomra írt előre, nehogy a nagy napon belesüljön. Kilencven éves koráig mindig letagadott két évet, mert nagymama hiú volt egy kicsit. Kilencvenöt éves korában már büszke volt éveire. Most már szívesen toldott is volna hozzájuk. Nagyon ■meg akarta érni a százat. Jött-ment. Állandóan dolgozott. így esett el az udvaron^ Eltört a lába. A család hallgatott körülötte, ö föl sem vette. Legalább pihen egy kicsit, mondogatta. Az ágy már várta. Jó régen várhatta. A párnák, a takarók pedig megfogták és nem eresztették. Még ott is munkát követelt. Aztán napról napra csöndesedéit. A harmadik héten felsóhajtott, hogy nagyon elfáradt. És hogy kipihenje, amit elmúlasztott, igazi mélyen elaludt örökre. Néz messzire. Ilyen végtelen messzeségbe csak így lehet nézni, rezzenéstelen, megbátorult szemekkel. Az örökkévaló* sáp előtt most pattant szét az emberi lét burka. A szívdobba-. nások energiája sem vész el. Ez is a világmindenség törvé-* nyeihez tartozik. Így tükröződik tovább az örökkévalóság vé* gesen a fiákban, ahogy tükröződik egy virágban vagy a füvek vidám zöld dárdáiban, ahogy újra meg újra megújulnak. Nagymama elment. A nagy riport elmaradt. De maradt sok fia, lánya, unokája, dédunokája. így lett halhatatlan. Mihályi Margit SZIRMAY ENDRE: BÜSZKÉN ÉLETET BONT A hegyormok felett suhogó szárnnyal, mint az esti vágyak — feketén szárnyai egy lomha madár, prédára les, vagy kósza párját várja, vagy csak a képzelet nyugtalan árja tél-túl ringatja már. Az árnyékok mélyén, ásító magányban, a sziklákra hulló, remegő homályban bolyong a suta gond, A szénás rétek áradó illata, az ifjúság nyers, sziklatörő szava büszkén életet bont. SIMON LAJOS: LÉLEKIG A NYÁRBAN Amerre jöttem, nehéz szekerek tördelték a dűlőutakat, s a jámbor barmok nyála — amely kicsordult — átleng az úton, mint a dróthuzal. 0, búzás apadás! NehézUlatú nyár! Kalászhajú Heléna! Szépséged előtt leborulnék a porba, de alkonyig még el kell énekelnem a feltört kezek fájdalmas énekét. TÖVIS Fülöp János a vasöntöde! kúpo- lókemence melletti fizikai munkát cserélte föl az újságírással. Különböző szerkesztőségekben dolgozott évekig, megismerte a valóság, az élet legkülönbözőbb területeit, gazdag társadalmi tapasztalatai szolgáltattak nyersanyagot első írásaihoz. özvegyek című elbeszélésével tűnt fed: sokat ígérő, pártos eszmeiségű, erős tehetségű íróegyéniségként mutatkozott be. Ez a novella — melyet a fiatal író fasiszta barbárságra való emlékeztetőül alkotott — helyet kapott ebben a kötetben is. Drámai szug- gesztivitású, súlyos mondanivalót hordozó, erős feszültségű írás ez. A szereplők megnyugvását, leíkf békéjét a közösség hozza el: a közösség ereje átsegít a legsúlyosabb megpróbáltatásokon is — hirdeti a novella. A kötetnek — már arányainál fogva is — legigényesebb darabja a B o t o n d című kisregény, fcgy fiatal, magára maradt kovács- munkást ábrázol, aki halálosan szerelmes lesz egyik munkástársa feleségébe, de aki előtt a várt érzelmi beteljesülés szétfoszlik. Nehéz léptű, súlyos mozgású, ám mély emberségű figurákat ábrázol ebben a kisregényben hitelesen megjelenítve az üzemi munkásélet légkörét. TÉNAGY SÁNDOR: 5’ É T A Figyelek: ló hallani a sétánp.s/.; . a szaggatott meg-me hiclulást, aztán a csöndet, ahogyan dadog a láb, a lépés: ezek — tudom — bukóig '/.e.eimesek; majd egyirányú, tompa esős‘•/.állások, bús, goromba zajjal: nyugdíjas-közöny: esvv z1 Örtc■ 'do bácsi ián; suli o k íöiviek, kis csapat, egyikük jövő meccs-vitán, frissek, talpaik alól szikrázva fröccsen a kavics: — engem ki figyel vajon, ha elindulok magam is? jár ágytakarórészleg_ beismerése nekem, szögezte le, és azt arról győz meg, hogy gyökeréig mondta a feleségének: — Elő- ás le dolgoknak. léptettek, fiam. Jellemző, hogy . Nem telt belé néhány hónap, es Dun Lajost ismét előléptet- csak most jut eszükbe! Tíz ev- ték. Ép az ő merészségére, akavel ezelőtt kellett volna! dályt nem ismerő lendületére S a tükörbe nézett, ahonnan volt szükség. Ekkor már körül- ?gy új Dün Lajos nézett szem- tekintöen, gondosan tévedett, , és tévedéseit elméletekkel tá- be vele. egy energikus, jelentékeny Dün, akiben megvan a _ Allandóan képezi magát képesség, hogy merészen téved- _ mondták róla elismerően, a jen, nagyvonalúan, túlszárnyal- felesége pedig visszatartotta a va elődeit, hibát hibára hal- lélegzetét és várt. Néha úgy mozva. Próbálta összeszedni érezte, hogy már hónapok óta gondolatait. Mi történt vele? visszatartotta a lélegzetét. Só- Minek köszönheti ezt a váltó- várogva gondolt azokra a régi zást? Vijitr Idézte a pillanatot, szép napokra, amikor csillagot amikor ■' ./.ör fedte föl, hogy horgolva ült Lajos mellett, aki hibázott. Gyötrő és keserves újságjába merült, g csak akkor m> ■ -I: \\.;r >. : :yY,... Csáky Marcmyák József: CSÓNAKKIKÖTŐ TIHANYBAN (olaj). Wt Mmyer Mwnzna Qatert» steíold vtoCorttiA'lttteAvafr «ejMgáDölg '
