Somogyi Néplap, 1962. június (19. évfolyam, 126-151. szám)

1962-06-17 / 140. szám

Vasárnap, 19G2. június 17,

SOMOGYI NÉPLAP

Pi

me, lamas:

'dxUHökbci lícifzőbt macLáj

A VIZ zöld. a homok sárga. Mercedes ázt mondta, kilencre jön. A íiú maga alá húzott lábakkal ül a parton. Pohár erős ital a reggel. Halász.madarak csapkodnak a levegőben. Karcsú a szárnyuk. A homokba rajzolja őket. Kagylódarabok fénylenek a homokban.

Rajzolja a kiterjesztett szárnyú madarakat. Kerek, lapos kavics a szemük.

— Jó reggelt!

Háta mögül lép elő a lány. A bolyhos fürdőköpeny szétnyílik rajta. Hosszú, barna eöfnbok. Kis derék. A lány nevet. Eltapossa a homokba rajzóit madarakat.

— Jó reggelt, Mercedes.

— Pontos vágyók?

— Pontos, karcsú és szép.

— Kösz.

Ülnek. Keményen vág arcukba a fény. A part menti sás halott.

— Úristen, milyen jó itt! — mondja a fiú.

— Na, van azért szebb hely is.

— Keleti-tenger?

— Nem.

MÁTYÁS FERENC KÉT VERSE

SZERELEM MADARA

Nem te jössz, az üzenet alkonyt szellő csak, ez dúdolja nevedet,

haj, már csak szellő vagy.

Mint a mályva bársonya szemed ide villan.

Nem láthatlak már soha, jaj, csak vágyaimban.

Ha nézem a vadludak messzi távozását, te menekülsz, csak te vagy, ki elhagyta társát.

Nap ha szétszórja tüzét, itt érzem a tested, a kék szemű, szőke ég mind rád emlékeztet.

Hóvá bújjak, mondd, hova, mindenütt velem vagy.

Te szerelem madara, haj, de hútelen vagy.

EGET VISZ A BOGÁR

Egyszerre kék lesz fönn az ég, kertünkben rózsa ring.

Most nyitja ki hajnalra szép szemét a rozmaring.

Fordul a rét, a harmatár égő homokba hull.

Egy csöpp madár ott áll a fán, repülni most tanul.

Nincs nyugalom, minden figyel, megrezzen a pipacs.

A füvek fénylő kardja cseng, kipirul minden arc.

Aki alszik, olyan szegény.

Nem látja ablakán,

hogy most a rózsa levelén eget visz egy bogár.

— Velence?

— Úgysem találja ki.

Sima a tó. Bekeríti őket a hőség. A lány napszemüvege két tükör. Elővette az olajosüveget. Karjai villognak. Dörzsöli magára az olajat.

— Segít?

— Boldogan.

Pölterclel a fiú. A nyaksziit- nél ' Belepréseli az olajat

a 1 -'Treszket az érintéstől. ’a a tenyerét. A

ki pi s tolulnak, fölemelkednek.

— Miért hr”" to kisfiú?

Félig hátra t: d r lány. Füle mellett félhold alakú, sápadt forradás.

— Szép a bőre — nv. "íja a fiú.

Meg kellene csókolni azt a forradást. Étinek a homlokán volt apró sebhely. Azt mesélte, hogy korcsolyázás közben elesett. Apának a fején van forradás.

»Mit csináltak vele, apa?«

»Semmit. Éjjel a zárkában nekimentem a polcnak.«

»Nem igaz!«

»Mondtam már, hogy nem csináltak velem semmit.«

Apának a fején van forradás. Ott már soha nem nő ki a haj.

— Köszönöm, kisfiú. Bekenjem magát is?

Most a lány térdel a fiú háta mögött. Az olaj illata van a levegőben. Egy vitorlás mozdulatlanul áll.

— ötkor indul a hajó Tihanyba — mondja a fiú. — Nincs kedve átmenni?

— ötkor? Rendben. Átmehetünk. Miért ne.

Jó ez az egyszerűség. Az is jó, hogy hosszú, vékony combjai vannak. Jó a napsütés. Könnyű varázsa van mindennek itt. A szavaknak a nagy, zöld víz ad fűszert. A fák, a hegyek a nyugalom. Éppen így képzelte. Lesz itt egy lány, és megértik egymást. Ha véget ér az üdülés, együtt utaznak 'Pestre. És tart tovább a dolog. Hátha véglegesen. •

— Maga mivel foglalkozik?

— Könyvtáros vagyok egy üzemben — mondja a fiú. — És maga, Mercedes?

— Vegyi labor. Havi ezernyolc,

A lány sóhajt, legyint. Forró lassúsággal nyújtózik. Hóna alatt is barna a bőr.

— Hallott már üvegjachtról? — kérdezi.

—Nem.

A lány megnedvesíti száját. Hasra fekve beszél, a homokba.

— Azt mondják, Floridában ilyeneket látni a tengeren. Műanyagból vannak. Egészen átlátszóak. Ott mindig nyár van. Nyár. Nyár. Nyár.

Megfeszül a lány. Olajos cseppek peregnek a hátán. Csukott szemmel keresd meg a fiú ujjait és szorítja.

— Szeretne Floridában élni?

— Szeretnék mindenhova elmenni — mondja a fiú.

— Csak úgy, mint látogató?

— Hát hogyan?

— Komolyan csak úgy?

— Komolyan, Mercedes.

— Örökre nem?

— Solia.

— Akkor sem, ha kényszerítenek?

— Ki kényszerítene?

— Mondjuk, hogy a viszonyok. Az élet.

Gyanakodva néz a lányra. Zárva vannak a lány szemei. A szemhéjakon rezeg a napfény. A levegő súlyos. Vibrálnak a vonalak. A homokban gyöngypor ég. Az összeőrölt kagylókban élet volt valamikor.

— Maga elmenne?

— Igen — lihegi a lány.

— Örökre?

— Örökre.

Az üdülőépületek az út mentén állnak. Az út mögött van a vasúti töltés. Megreszket a levegő. A gyorsvonat nem áll meg itt. Kendők lobognak a nyitott ablakokban. Végig a parton villognak a kagylódarabok. Nem lehet elmenni örökre. A kagyló tehetetlenül szétnyílik a napon. Lassan ösz- szezsugorodik benne, a hús. A napra állított kagyló kiszikkad és meghal. A kagylónak az otthona a víz.

Fölemeli a lány fejét. Allét két ujjal tartja. A lány pupillájában zavaros színek keverednek.

— Valami baj van?

—. Ügyant Mi baj lenne?

— Miért sír, Mercedes?

— Dehogy sírok. — Hirtelen ül fel a lány. — Mit szól. egy pohár italhoz?

— Ilyen időben nincs jobb dolog a világon, mint egy pohár hideg ital — mondja a fiú.

A kerthclyiseg nyolcvan lépés. Párna van a nádszékeken. Éppen a mólóra látni.

— Sört?

— Konyakot — mondja a lány.

— Én inkább sört.

— Igyon sört, kisfiú.

Izzadtan mászkálnak a pincérek. Egy nyakkendős férfi csámcsogva eszik. _A fiú kihúzza'lábát a szandálból. Érzi talpa alatt a hűs kavicsokat.

— Mit akar mindig Floridával?

— Ki fogok menni.

— De miért?

— Ott nagyon jó.

— Van itt valami baja, Mercedes?

— Ott egészen más.

— Hülyeség — mondja a fiú. — Nem haragszik, ha azt mondom, hogy ez egy nagy hülyeség?

Homályos a söröspohár oldala. Lent a mólónál pihenő vitorlások állnak a zöld Vízen. Az asztalterítőn levelek árnyéka látszik. A lány arcán

Boldizsár István: SIÖFOKI RÉSZLET.

(A Magyar Nemzeti Galéria siófoki T-i n arv-UT m-< f. "> ^ -Ír» rCr anyagából.)

S?

is. Csak az a kis sebhely világít.

A lány kdissza a konyakot és a, pohár szódát. Forgatja a talpas poharat.

— Floridában van a férjem — szól halkan.

— Férje?

— Nem mondtam magáinak, hogy asszony vagyok? Baj?

— Azt hittem, lány.

tott. És kigyógyult, mert hitt. télén csókot ad a fiú szájára.

— ötkor induí_ a hajó, ugye? Háromnegyedkor a kikötőnél várlak. Számítok rá, édes,

— Jo utat .— mondja a fiú zsibbadt szájjal

A víz zöld. A homok sárga.

A kutatómérnökök sokat keresnek. Apa csak kétezrei Apa egy percig sem gondolt arra, hogy az országot itthagyja. Pedig egy év és huszonnégy nap után szabadult ötvenhárom tavaszán. Igen. Az

Hétrét görnyedve megyek. Gyöngéd szeretettel tenyere- lem a sebem az egyik kezemmel, a másikkal támogatom a falat.

— Húzza ki magát, néni! — tanácsolja mellettem egy apró emberke. Biztosan ez a legkisebb sérves.

— Nem bírom — ismerem- be neki. Látom az arcán, nem hiszi, ö már virgonc. De belenyugszik, ha így nekem jó, neki mindegy.

— Fájt, mikor vágták a hasát?

— Nem. — Ezt sem hiszi.

— De sírt?

— Nem. — Rám csodálkozik, ezt még inkább nem hiszi, megrögzött hazugnak tarthat.

— Én ordítottam ám —bő- topat sötéten. — De itt van az apukám Kaposváron, ha bejön, elveri az orvost.

Megrökönyödöm, megfelelő válaszon gondolkodom, de ő tovább beszél.

— Magának van itt apukája?

— Nincs. — Megilletödve néz rám. Sajnál. Hogy is bírhatom ki apuka nélkül?

— Nem, baj, ha bejön az apukám, maga is csak szóljon neki. — Meghat a szívessége. Mégiscsak megnyugtató, hogy van itt valahol egy apuka, ez

verekedni fog mind a kettőnkért.

— Maga jön még ide?

— Dehogy jövök!

— Én sem ám! Ki gondolta, hogy ilyenek ezek? Azt mondták, csak fényképezni fognak, aztán felvágták a hasamat. — Hat ez már mégiscsak sok, ezt el kell ismerni.

kis(A

narancs

)

— Jóska bácsi az nagyon beteg, felvágták a nyakát.

— Szegény, hát mi a baja?

— Azt mondja az a hosszú srác, az a sérves, hogy bélcsavarodása volt, és csak passzírozott krumplit ehet. Tudja, én hová pisilek? — Meghökkenek, és nem tudok szólni. — A földre! — vallja be.

— De miért? — és most már végképpen megállunk.

— Mert hiába akarom, nem érem föl a vécét. Ez bizony már nagy baj.

— Miért nem szólsz a nővérnél)?' — oktatom.

— Hogyne, hogy bilire rakjon — háborodik fák

most itt. Az a vitorlás kimoz- ja: A tempó nem fárasztja dúlt a képből. Lassan közele- ki. Minden második karcsa- dik a .part felé. Ketten evez- pás után vesz levegőt. Lábal nek benne. A nedves lapátok fehér habcsíkokat vernek a visszadobják a sugarakat Már nyugodt vizem nyakig ér a víz. Ellöki magát Majdnem néptelem a part a ruganyos talajtól Nyugodt Jobbra fehér gépkocsi áll. Egy tempókkal úszik. Tiszta a víz. harang szól Dél van. A lányt Zöld mélységekbe látni; Jó, nem látja. Kigyalogol Tele- hogy úszni tud az ember. Űsz- szívja tüdejét Vállain már ni, ki a nyílt vízre. Aztán viszi- száraz a bőr. Az autó rhotor— Asszony vagyok. És így sza a partra. A parton egy ja halkan berreg. Odapillant

minden egyszerűbb. Nem gon- lány ül és vár. A lány füle A lány egy hálászinges férfi- dolja, kisfiú? mellett félhold alakú fórra- val beszélget. Pörgeti kezében

Az úton autó közeledik, dás. Meg kellene csókolni azt napszemüvegét A fiú leül a Élesen fordul a kerthelyiség a sebhelyet Attól majd min- pokrócra. Nem néz arra. A bejáratához. A lány nem for-'.den rendbe jön. Apának a fe- lány ujjai érintik a hátát, dúl a kocsi felé, úgy mondja: jén van forradás. Soha nem — Egy kicsit elmegyek ez— Pét hetvenes. Vadonatúj, beszél arról az egy évrőL Egy zél a fehér Skodával —mond— Az. év és huszonnégy napig volt ja a lány.

— Gyuritól fekete Octáviát börtönben ártatlanul. Nem Áll egy ideig. Aztán felkapkaptam névnapcmrd! mutogatta belső sebét Nem ja a fürdőköpenyt és a zipoAutó. Üvegjacht. Florida, tépte föl, takargatta, hallga- záros nylontáskát. Gyors, íz- Más semmi? Semmi más?

— Menjünk — mondja a fiú.

Teljes szélcsend van. Tihany fölött fátyolfelhők. A lány a fiúba karol. Kapaszkodik belé, mintha attól félne, hogy elmegy. A sínen megint végigrobog egy gyorsvonat.

A lány odanyomja száját a fiú nyakához.

— Haragszol valamiért?

— Gondolkozom.

— Én nem akarok gondolkozni. Annyit gondolkoztam már. Amikor elment, tüdő- gyulladással feküdtem. Eljött hozzám a kórházba. Azt mondta, kiküldetést kapott Nyugat- Németországba. Kutatómérnök volt. Kiküldetésre . ment, és nem jött vissza. Nem látott ebben az országban semmi fantáziát. »Nincsen perspektívám« — mindig ezt hallottam tőle. Elment. Éln pedig betegre gondolkoztam magam.

—• Felejtsd el ezt az egészet.

— Színes képeslapokat küld.

Azt igéid, kivitet Floridába.

Mi lesz velem?

— Rendbe hozzuk az életedét.

A lány ledobja magáról a fürdőköpenyt. Ledől a pokrócra. Két tenyerébe fogja a fiú arcát.

— Te hiszel bennem?

— Hiszek — mondja a fiú.

Meg kell őt váltani. Tartani a karját, hogy megtanuljon járni. Mindenkin van valami forradás. Mindenki kap egyszer sebet. A sebek szépen,

: lassan begyógyulnak.

— Mitől van ez a kis for- : radás a füled mellett?

: — Autóbaleset. Ittam.

: — Le kellene szoknod a

■ konyakról.

; — Már nincs kocsim.

• — Akkor is.

: — Te hiszed, hogy le tud> nék szokni róla?

j — Persze. És nem fogsz i Floridára gondolni többé. Itt ; élsz. Itt kell megkeresned a : boldogságodat.

> A lány melegen mosolyog.

! Bólint.

Igaz.

Harminc fok van árnyékban.

ember megtalálja perspektívá- Törött kagylók villognak. Lá- ját, ha van miben hinnie. És bait maga alá húzza. Keres ha akar hinni. egk kis botot. Újra rajzolja a

A fiú visszafordul. Sprint- homokban a madarakat, ame— ben úszók. Arcát a vízbenyom- lyeket az a nő eltaposott.

„Művei

sohasem avulnak el...

— Hát mi van abban, fiú vagy te még.

— Kiröhögnek a Jóskáék. —!

Micsoda tragédiák is vannak! a világon! Szívből együttérzek vele. Nem hagyhatom magára ennyi baj közepette. Meghí vom egy narancsra vizit után.':

— Na, bégre! — dohogja neheztelve, mikor nehezen rám talál. Felül az ágyam szélére, lóbálja lábát, néha-néha rám sandít oldalról, aztán egyre inkább a gondolataiba merül. A narancs a lényeg, de nem tud belekezdeni. Lehunyom a szemem. Megretten, csak. nem alszom el? Figyelmeztetően köhög.

— Kedves vagy — mondom neki álnokul —, meglátogatsz egy beteg nénit. — Összevon ja a szemöldökét, minek . ez a sok beszéd.

— Uhüm. Hol a narancs?

— néz rám szigorúan, és szörnyű gyanú villan a szemében, talán nincs is narancsom.

Sietve a kezébe nyomom. Le-i

csúszik az ágyról, és kiiramo-J A "aru“.,.‘c lu* valn ««lyeaoam dik az ajtón. tA leYego nem mo2dui- Nyelői

Pár perc múlva ismét nyi-tls ne£!ez- lik az ajtó. Óvatosan bedugjál ~ Us2°m e8yet ~ ™nd:aa a fejét. Aztán már otthono-\llxj' , . r > i 1

san az ágyamra telepszik, ésJ Végigmegy d JOXTO homokon, türelmesen vár, mert . az előbb ♦ Nevetve néz hátra. Győr- észrevette, hogy van még egy| san gázol a vízben. Szikráznak narancsom. t a szétfröccsenő cseppek. KiMihalyi Margit J nyújtott karral int viasza. Jé

Méltó emléket állított a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Lew Tolsztojnak, az orosz szellemóriásnak halála 50. évfordulóján. A közelmúltban megjelentetett Tolsztoj - em lékkönyv országunk határain kívül is érdeklődésre tarthat számot. Az ízléses és tartalmas kiadvány kijelöli az emberiség egyik nagy tanítójának magyarországi életútját.

A »Tolsztoj Magyarországon« című rész a legfontosabb hazai dokumentumokat gyűjtötte egybe.. Ady Endre, Bródy Sándor, Gárdonyi Géza, Kosztolányi Dezső, Bálint György megnyilatkozásai azt bizonyítják, hogy a Jasznaja' Poliana-í bölcs milyen hatással volt íróinkra, , ,

A mű felöleli a Háború és béke, az Anna Karenina és a Feltámadás írójának életrajzi adatait is. Á Tolsztoj-bibliog- ráfia és -filmográfia hasznos útbaigazítást ad az érdeklődőknek. A nagy író színműveinek magyarországi előadásait is felsorolja az emlékkönyv.

Tiszay Andor érdekes oldalról világítja meg a magyarországi Tolsztoj-kultuszt. Tanulmányában azt foglalja össze, hogy milyen szerepe volt az orosz szellemóríásnak a magyar munkásszínpadokon. Az emlékkönyv legérdekesebb része »Az élő Tolsztoj« címet viselő fejezet. Ebben, magyar írók écPíhű- vészek, külföldi toliforgatók és tudósok vallanak arról, hogyan ismerkedtek meg az orosz író műveivel, milyen hatással volt rájuk Tolsztoj.

Hazánkban valamennyi nevesebb orosz író követőkre, közvetlen ismerősökre, sőt személyes barátokra talál. Benedek Marcell, Bóka László, Gyergyai Albert, Hatvány Lajos, Illyés Gyula, Németh László és a többi hetvenegy hazai megemlékező írása is ezt tükrözi. Somogyi vonatkozású anyagot is találunk az emlékkönyvben: Takats Gyula versben vall Tolsztojról.

A külföldi megnyilatkozók közül elég Albert Schweitzer, Erskine Caldwell, Jean Cocteau, Andre Maurois, Aldous Huxley, W. S. Maugham, Anna Seghers, Leonard Frank, Giovanni Battista Angioletti, Salvatore Quasimodo, Mihail So- lohov, Konsztantyin Szimonov nevét megemlíteni. Mindegyikük más-más oldalról világítja meg Tolsztoj hatását.

A Tolsztoj-emlékkönyvet összeállító Tóbiás Áron alapos és körültekintő munkát végzett. Az ő gondosságának köszönhető ez a színvonalas mű.

Érdemes vállalkozás volt az emlékkönyv megjelentetése, hiszen Albert Schweitzer szavait idézve: »Tolsztoj művei sohasem avulnak el. Mindig lesznek emberek, akiket a bensőjükben élő szellem magával ragad, akik kiszolgáltatottjai lesznek ama vágynak, hogy emberségesebb emberré váljanak. Tolsztoj egyike az emberiség nagy nevelőinek.«