Somogyi Néplap, 1962. június (19. évfolyam, 126-151. szám)
1962-06-16 / 139. szám
SOMOGYI NÉPLAP Szombat, 1962. jtmiws Ml »Közhírre tétetik .w" — Iharosberémryí gyerekek kisbí- rósdit játszanak. Kastélyból iskola Negyvenholdas, gyönyörű parkban fáiktól övezve áll Ná- gocscm Rubidó Zichy Jván egykori kastélya. 1,8 millió forint költséggel iskolává és gyermekotthonná alakították át a hatalmas épületet Most végzik a munkások az utolsó simításokat Szeptemberben az iskolásokon kívül 100 apró gyermekkel szaporodik a kastély lakóinak száma. Somogyból és Zalából idehozzák a 7—10 éves árva vagy félárva fiúkat. Hat tanterem van az épületben. A folyosón gyermekcipők sorakoznak. Minden tanulónak van tudniillik egy iskolai cipője is. Az utcait a sárosát az iskolába érve levetik, s tiszta lábbeliben mennek be az osztályokba, hogy megóvják a parkettet. Úttörőcsapat-otthon, tornaterem, étterem, konyha, a gyermekotthon lakóinak tágas, kényelmes hálószobák állnak majd rendelkezésükre. Sajnos, nem elég gondosan végezték el az átalakítási munkálatokat Egy tanterembe vaskályha került noha minden tanteremben, hálószoőában, irodában cserépkályha van. Erről az egyről, úgy látszik, megfeledkeztek. Az emeleten öt egymásba nyíló szobát alakítottak át hálótermekké. Az összekötő ajtót azonban befalazták, pedig még csak most volna rá szükség igazán. Így körülményesebb az éjszakai ügyelet 32 ellenőrzés, mert csak a lépcsőházon át lehet a hálószobába jutni A fürdőszobában a mosdók közelében van a fa- és szénfűtéses gőzkazán. A vizes kövön könnyen megcsúszhatnak a gyerekek és megvan a baleset. Sokkal jobb, biztonságosabb lett volna ide villanybo jlert term. Arról nem is beszélve, hogy a kazánnak elfelejtettek kéménynyílást készítem. A konyha, a mosogató- helyiség neonfényben úszik, a tantermekben és a hálószobákban viszont apró villanykörték mellett vakoskodnak a gyerekét Sz. L, Egyidejűleg tíz filmen dolgoznak a rendezők és munkatársaik A Hunniában és a Budapesti Filmstúdióban egyidejűleg tíz játékfilmen dolgoznak a rendezők és munkatársaik. Közülük A félúton című mai falusi tárgyú újdonság alkotói Ostoroson forgatnak, A fagyosszentek cünü produkció tagjai Vácegresen és Vác- kisújfalun örökítik meg a szabadtéren játszódó jelenetek egy részét. A Nem élünk kolostorban című újdonság alkotói pedig most választják ki a külső felvételek színhelyét. Itthon forgatják a Vasárnap — hétköznap című csehszlovák—magyar filmet. A »státn< többek között a Váci utcában, a Vörösmarty cukrászdában és műteremben dolgozik. A lopott boldogság alkotói a Pamutfonóban filmeznek. Az Egyiptomi történet című magyar- egyiptomi újdonságot is hamarosan Blidapesten forgatják tovább, a Hunnia stúdió műtermeiben már megkezdték a díszletek építését. (MTI) HASZIIOS POLGÁROK aKARNAK LENNI Néhány gondolat a barcsi járás cigánylakosságának helyzetéről MEGYÉNKBEN TALÄN A BARCSI JÁRÁSBAN él a legtöbb cigány. Nem véletlen ez. A hagyományos életforma írta irattanul elő, hogy ott a legjobb, ahol sok az erdő, vagy a közelben nagy község van. Lehetőség tehát az alkalmi munkára. Barcson, Babó- csán és Istvándiban körülbelül 1500 a cigánylakosok száma. A szórványos településeket most nem említem. Ezeken átlag 60—80-an laknak. Érthető, hogy ebben a járásban a cigányok helyzetének, élet- és lakáskörülményeinek megváltoztatása nagy gondot okoz. Különösen Barcson, ahol nyolcszáz cigány él a két periférián kiépült településem Az 1-es telep valamikor 1928-ban kezdett benépesedni. Most falu ez a faluban. Zsúfolt, mert korábban nem sokat törődtek: azzal, hogy valamiféle rend szerint alakuljanak ki az utcácskák,, és egymástól tisztes távolságra épüljenek a. kunyhók meg a már- már szoba-konyhás házak. Kedvezőbb a helyzet a 2-es telepen. Itt csak olyanok élnek, akik több éves munkaviszonyban állnak a ■ fűrészteleppel vagy az erdészettel. Ez a telep rendezettebb, kulturáltabb. Az 1-es telepen zömmel azok laknak, aki k a lehető legkevesebb munka mellett szeretnének jól élni, A férfi, akivel beszélgettem, és szenvedélyesein sürgette a járási és községi vezetőktől két évvel ezelőtt megígért olcsó házhelyek kiosztását, a vasút egyenruháját viselte. Évek óta dolgozik pályamunkásként. Építkezni akar. Kitelepülni a telepről Közelebb Barcs közösségéhez. — Kérem, a munkaihdye- metn ember vagyok. Ha hazajövök, itt csak cigány. Vitatkozunk. De végül csak el kellett ismernem,, hogy igaza van. A körülmények hatnak az emberre. És mások a körülmények a munkahelyen, mások a telepen, ahol több száz ember él levegőtlen zsúfoltságban. Itt nem csoda, ha így vetik föl a sok miértre a magúk adta választ: •— Igen, mert mi barna bőrűek , vagyunk! Panaszkodtak. Legnagyobb fájdalmukat említették. A kiosztásra váró házhelyekről vallattak volna. Sajnálná való, hogy az önérzetben méltán sértődött néhány embert nem hallották azok, akik Barcson hivatalból a cigányokkal foglalkoznak, Mert ebben is i ga-1 zuk van. Gondolkoztak mér azon, hogy miért olyan természetes néhányuknak tejfölös szájjal letegezni nagyapakorban levő cigányakat? Apróság ez? Nem! Ezek az emberek most eszmélnek, fogalmaik vannak a demokráciáról, jogaikról, társadalmi hovatar íozós águkról, kötelezettségeikről- Észjárásuk fürge, és meglepő a tájékozottságuk 'is. Minden kunyhóban ott a vezetékes rádió. MIÉRT SOROLOM EZEKET IDE? Mert abban a bizottságban, amely a cigánykérdéssel foglalkozik, két nézet vitatkozik egymással. Azt mondja az egyik: Határozott, adminisztratív intézkedésekre van szükség. Szét kell őket telepíteni! Ezt vallja a másik: Türelemre van szükség, tervszerű felvilágosító munkára. Be kell kapcsolni a járás cigány- lakosságát az iskolán kívüli közművelődésbe. Ki kell osztani a házhelyeket, hadd épít késhessenek, akiknek igényeit a munkás élet szabta meg. Akiknek nem elég a puszta kenyér. Akik lakni akarnak, kulturált körülmények között élni. Igen, igen! Erre szavazunk mi is. Erre várnak a barcsi 1-es telep lakói isi Két év óta. Amikor elhangzott az ígéret, hogy túl a Dióson, két út derékszögében házhelyet vásárolhatnak, akik építeni szándékoznak, sokan •— nem tudva, hova tegyék építkezési anyagaikat •— idejekorán ide hordták. Megbüntették őket. Nemrég derült ki, hogy aszóban forgó földterület 1945 után magántulajdonba került. Telekkönyvi nyoma nincs ugyan, de amíg nem. tisztázzák, hogy kié ez a terület, addig mintegy 60—80 család fogyó türelemmel 'várakozik. Lassú az ügyintézés! Papírt papírra, jelentést jelentésre gyűjtenek. Jártam néhány lakásban. Tulajdonosaik dolgoznak. A tisztaság, a kínosan vigyázott rend láttán arra gondoltam, hogy sokan eljöhetnének ide tanuämi a piszkosnak küdál- tottakhoz. Hallani kellene azt is, hogy hogyan nevelik egymást! Hogyan vélekednek a munkaszeretők azokról, akiknek nemi fűlik a foguk a dologhoz. A többség szinte gyermekien áhítozik a szépre, a jóra, a tartalmas életre. Ismerik az alkotmányt Citálják. Hasznos polgárok akarnak lenni, A munkalehetőség hiányában nem dolgozókat és a megrögzött munkakerülőket nem változtathatjuk meg egyszerű áttelepítéssel. Babócsa, Istvándi, Barcs nem tud elegendő munkát adni. Ez tény. De vajon ha más faluba mennek, akik e három községben nem kapnak munkát, dolgoznak-e új lakóhelyükön? A legtöbb gondot a fiatalok munkába állítása okozza. Legyen a munka könnyű, de fizessék meg jól — mondják. Tüzelnek, lobognak, amikor erről beszélnek. Megtévesztik gyakran az idősebbeket is. Ök a szítói a békétlenségnek. Nincs jól fizetett könnyű munka? Akkor nem dolgozunk! Magyarázták már nekik hosszan és türelemmel,^ hogy magatartásukkal nemcsak maguknak ártanak, hanem azoknak is, akik rendes, dolgos életükkel megbecsülést szereztek eddig. Az előítéletekre hajlamos ember figyelmét mindig a felszín ragadja mc^, a hangoskodó, a rendet bontó réteg. Ezekről ítél és általánosít. Tanítani, tanítani kell őket! Beszéltem fiatal és idősebb asszonyokkal Hcul a férjük? Dolgozik. Hol? Pécsen, Zalaegerszegen, Komlón, Kaposváron. Hazajár? Igen, minden hót végén jön a tisztáért. Hazaadja a pénzt? így néznék. ki, ha nem adná haza? Meg kellene magyarázni a barcsi 1-es telep fiatalembereinek, hogy ők is elmehetnének máshova munkáért, amíg itt nem akad. Persze nevelésbeli eredményeket nem lehet elérni úgy, hogy az erre hivatalosak csak időnként beszélgetnek az érdekeltekkel. Az értekezletek nél konkrétabb tettek is születhetnének már. Értekezletektől, eszmecseréktől nem szűnik meg a cigányok lakásos életkörülményeiinek száz gondja, baja. Újból a vasutast idézem. Azt mondta, hogy hetenként be-bemegy a tanácshoz érdeklődni a házhelyek iránt. No és? Legyintett: •— A tanácsnál nagyon, ráérnek! NE ÉRJENEK MÁR RÁ OLYAN NAGYON! Fontos társadalmi problémáról lévén sasó, nincs helye a Pató Pál uras ügyintézésnek. Az adminisztratív intézkedéseknek még úgysem! László Ibolya így ég majd a lelke anr nak a megátalkodott haramiának. így lobog a láng, a gyehenna lángja, és a gonosz, aki ezekbe a lángokba jut, örökké szenvedni fog... A kályhán egy kis tálban faggyúba mártott rongy égett, a füst sűrű fátyolt vont körös- körül a konyhában. Ősz hajú, ráncos arcú asszony motyogott szakadatlanul a kályha mellett. Néha sandán a mellette ülő lányra pillantott. Inas, soványra aszott ujjaival beleturkált a rostély parazsába, aztán egy dió nagyságút a sistergő fagy- gyúba hajított. A tűzmag ser- cegve ficánkolt a tálban, a bűz még elviselhetetlenebbé vált, s '\z öregaszony folytatta jóslást. — Nem vesz el az téged, tudom én jól. A tűz meg a fagy- gyú az igazat mutatja, látod-e? Csak addig kellettél neki, amíg teherbe nem ejtett. Ám a tűz az ő lelkét is megégeti, mert gonosz volt... A lány esdeklő tekintettel bámult a lángokba, a füstnél jobban fojtogatta torkát a sírás. yte nem tudott sírni, elfogyott 0 könnye a hosszú éjszakákon, mióta megtudta, hogy szíve alatt aprócska életet hordoz. Éva néni, ez nem igaz! — fakadt ki keservesen. — Nem igaz, hogy elhagyott. Jóska nem is tudja, hogy így vagyok, ő semmiről sem tud. Az asszony szája néhány pillanatig pihenőt tartott, a varázsigék fonala elszakadt. Ingerülten nézett a lányra. — Tudhatná, ha akarná. Hiszen megírtad neki. Persze a katonák ilyesmivel nem törődnek... — Nem, nem írtam neki semmit,' mert nem írhattam, a címét se tudom — mondta tiltakozva a lány, és már bánta, hogy fölkereste Éva nénit. Mert ugyan mit is várhatna tőle? Mondják, hogy sokszor eltalálja az igazat, a jövőbe lát, meg hogy vidékről is jönnek hozzá, olyan híre van. De az mégsem lehet igaz, hogy Jóska elhagyja, hiszen szerette, és biztosan most is szereti... Zúgó fejjel támolygott ki az ajtón. Az öregasszony értelmetlenül ingatta a fejét: — Kovácsék se hitték volna, hogy Erzsi lányuk ide jut. Pedig ez a gyerek nekik köszönheti a sorsát, egyedül nekik — dünnyög- ti maga elé, amikor a lány már messzire járt a háztól. /gyalogút vezetett a réten ^ át a faluba, többnyire ezen jártak az emberek az erdőbe, mert ez volt a legrövidebb út. Erzsi mégsem ezt választotta, és nem is hazafelé indult, amikor elhagyta Éva néni portájiét, Így uyalogösvényre tért, amelyik a tölgyes felé vitt. Gondolataiba merülve lépegetett a rekettyebokrok között, és képzelete a.karva-a karatlcm visszaidézte a múltat, A tejfölös kérgű nyírfákon, amelyek frissen nyújtózkodtak a reggeli napsütésben, harmatcseppek csillogtak. Amint körülpillantott, eszébe jutott, hogy a bokrok tövében meg a réten csipkegombát és szarvasgombát szedtek tavaly ilyenkor kettesben Jóskával. Milyen csodálatos volt akkor minden! A tavasz, a kellemesen langyos májusi zápor, a vadrózsák az erdőben meg a bódító illatú gyöngyvirágok... Milyen szép volt, és micsoda örömmel töltötte el őket együttlétük izgalma. Mert csak titokban lehettek együtt. Erzsit kitagadással fenyegették a szülei, ha Jóskával szóba ry.er állni. Különösen az apja volt dühös, ha a fiút említették előtte. Mindig azt hajtogatta, hogy nem adja a lányát olyan emberhez, aki az ország másik végéről származik. Még az sem késztette belátásra, hogy á gépállomás igazgatója tudomására hozta: Boksa Jóska a legjobb traktorosuk, jobb vöt nem is kívánhatna. Az öreg Kovács nem pu- hult meg. Erzsi hiába rimán- kodott, csak azt érte el, hogy néhány pofont kapott az apjától. Közben Jóskát behívták katonának három hónapra. Nem lett volna ez hosszú idő, ha ezalatt legalább levelet válthat-■ tak volna egymással. De Jóska leveleit nem vehette át a háznál más, csak Erzsi apja, s azok felbontatlanul a kályhába kerültek. Pedig lett ‘volna mit írnia Jóskának. Egy hete volt a keresztanyjánál, elpanaszolta, hogy nem jól érzi magát. Őszintén elmondott mindent, semmit sem titkolt el. S akkor tudta meg, hogy hányadán áll. Ugyan mit szólna Jóska, ha megtudná? Tálán örülne, és annál jobban sietne haza, aztán megesküdnének. Hiszen nincsen abba semmi rossz, már egy éve összeházasodtak volna, ha a szülők nem akadékoskodnak._ Aztán mégiscsak elfogta Erzsit a keserűség. Arra gondolt, hogy hátha valóra válik Éva néni jóslata. „ Az ösvény az erdő peremén húzódott egészen a falu túlsó széléig, ahol az állomás épülete áll. Erzsi azon vette észre magát, hogy az erdő fái elmaradtak mögötte, és nem messzire tőle a bakterház sárgállik, odább meg az állomás látszott. Nem tudta, hány óra, nem, is sietett, csak amikor meghallotta a vonatfüttyöt, szaporáz- ta meg lépteit. Néhány hónappal ezelőtt éppen ilyen szomorúan jött az állomásra. Akloor utazott el Jóska..*. Jl/J ár hallatszott: a vonat kerekeinek csattogása a dombok felől. Erzsi körültekintett a várakozók között, őt is megnézték, látszott rajta, hogy nem utazik, nem úgy van öltözve. Csodálkozott, hogy az emberek mennyire igyekeznek a fölszáttással, mennyire sietős a dolga mindenkinek. Már éppen hátat fordított az érkező utasoknak, és a vonat is lassan elindult, amikor valaki hátulról befogta a szemét. Először megdöbbent, hogy ugyan kinek juthat eszébe ilyen bolondság, aztán valami furcsa érzés vett rajta erőt. De nem, az lehetetlen, hiszen akkor látnia kellett volna, amikor leszállt... A két tenyér gyengéden tapadt Erzsi szemére, és egy mesterkélten elváltoztatott hang kérdezte: !— No, ki vagyok? Erzsi szíve nagyot dobbant. Elkapta a hátulról előrenyújtott kezet, végighúzta az arcán, és amikor a puha tenyér az ajkához ért, megcsókolta. Jóska, miután kibontakozott a lány öleléséből, komolyra fordította a szót: — A keresztanyád mindent megírt, s most azért kértem egy hét szabadságot, hogy megesküdjünk. Eleget vártunk már. Mit szólnál hozza, ha holnap elmennénk a tanácstitkárhoz és megesküdnénk? Erzsi a fiúra nézett, s nem is azon csodálkozott, hogy mindenről tud, hanem hogy ilyen hirtelen kerül sor az esküvőre. Aztán elmosolyodott, és helyeslőén bólintott. A járdán karonfogva mentek. Amikor az emberek összesúgtak mögöttük, és sokatmon- dóan bólingattak, hogy »-szép pár, megérdemlik egymást«, Erzsi és Jóska boldogan összenevetett. ők tudták legjobban, hogy mennyire érdemelték meg egymást, és milyen göröngyös volt az az út, amelyen eddig járniuk kellett. Hemesz Ferenc Feltártak egy bronzkori falut A régészet történetében most fordult elő első ízben, hogy sikerült Hollandiában, Elp község környékén egy teljes bronzkor^, Jalut feltárni. Az ásatásoknál 10 nagy tanya és 8 magtár került felszínre. A prehisztorikus épületek általában 20—40 méter hosszúak és 6 méter széleseik. Hol ittak legelőször tokaji aszút? Az Eperjes-Tokaji Hegylánc legdélibb nyúlványain terem évszázadok óta a' világhírű tokaji bor, amelyet a karavánok tömlőkben, a szekerek, hajók pedig kis hordókban vittek szét Európa fejedelmi, királyi és császári udvaraiba. Ezért méltán tartottált a tokajit a királyok borának és a borok királyának. A Szőlészeti Főiskola sok szakembere szerint az igazi tokaji tulajdonképpen nem is tokaji, vagyis hogy a híres márkával ellátott borok legjobbjait nem a Kopasz-hegy Tokaj határában eső dűlői, hanem elsősorban Tolcsva, Mád és Tály- lya lankái adják. Tokaj sokáig kereskedelmi központ, fontos tiszai kikötő volt, s innen a nagy hírnév. Mindamellett a Tokaj határában termett bor igazi tokajinak számít, s jogot , tarthat a névvel járó rangra. A versengés az említett és a környező községek között régóta és még valószínűleg sokáig tart, az évjáratok szerint ugyanis lényegesen változik az egyes dűlőkben termett borok minősége. Az első aszút — a hagyományok szerint — Lorántffy Zsuzsanna udvari titkára, Sepsi Laczkó Máté református lelkész készítette 1650 táján a Sárospatak határához tartozó Oremusz- hegyen valószínűleg furmint szőlőből. Egyes források szerint azonban ennél csaknem száz évvel korábban, az 1552. évi tridenti zsinat alkalmával a Magyarországot képviselő Draskovich érsek olyan tokajival kínálta meg IV. Fiús pápát, amelyet túlérett és úgynevezett nemes rothadásban levő szőlőbogyókból készítettek. Megízlelvén a jeles bort a szent férfiú elragadtatással kiáltott fel: »Suinmum pontificem talia vi- na decet!« Vagyis: »Ilyen bor méltó a szent atyához!-« Az utóbbi évtizedekben tovább »-avanzsált-« a tokaji: elterjedése, népszerűsége nagyobb, mint valaha volt, s — a nemzetközi borversenyek tanúsága szerint — ma már bátran nevezhetjük a borok királyának. * * * Marilyn Monroet elbocsátották A 20th Century Fox filmvállalat értesítette egyik híres. filmsztárját, Marilyn Monroet, hogy ezentúl nem tart igényt közreműködéséne, és a jelenleg forgatás alatt álló filmjében Lee Rémiek fogja eljátszani a szerepét. A váratlan elbocsátást az okozta, hogy Marilyn Monroe többször nem jelent meg a forgatásnál, emiatt a film elkészítése már eddig 32 napot késett, és e késedelem 20 millió dolláros befektetést tett kockázatossá. A filmgyár szóvivője kijelentette, hogy »vállalatunk, amely a múlt évben 25 millió dollár veszteséggel dolgozott, nem engedheti meg magának, hogy két olyan fegyelmezetlenül dolgozó sztárja legyen, mint Liz Taylor és Marilyn Monroe«. SimmiMißim Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Felelős szerkeszti: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Lenin u. 14. Telefon 15-10, 15-1L Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. a. Telefon 15-1S. Felelős kiadó: A SOMOGYI NÉPLAP LAPKIADÓ VÁLLALAT IGAZGATÓJA. Készült a Somogy megyei Nyomd^ ipari Vállalat kaposvári üzemében. Kaposvár, Latinka S. n. 6. (F. v.: László Tibor.) Terjeszti: a Magyar Posta. EH fizethető a helyi postahivataloknSP és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra U PL
