Somogyi Néplap, 1962. június (19. évfolyam, 126-151. szám)

1962-06-14 / 137. szám

/ SOMOGYI NÉPLAP 6 Csütörtök, mt. jftajut, «k FILMSZÍNHÁZAINK MŰSORÁBÓL Sóupotta htaUhutfikusa Vörös S‘.~ Húsz érre egymástól Amikor Peri le­érettségizett, még olyan rendben volt minden. A fiúk kis batyuval a hátukon libasorban ballagtak a meghatott szülők előtt. Bálint István büszkén tervezgette, hogy felnőtt fia és ő havonta egyszer en­gedélyt kémek a feleségétől, kiöltöz­nek, és férfinapot tartanak( A fia egye­temre megy, eléri azt, ami apjának nem sikerült. Peti azonban nem akart egyetemre menni. Pincértanulónak sze­gődik egy vendéglő­Szabad MK Két szoba összkomfort Év végi vizsgá­ra gyűltek össze a szülök a virágil­lattól terhes leve­gőjű osztályterem­ben, Az ünneplő ruhában díszelgő apróságok érthető izgalommal vár­ták a nem min­dennapos esemény kezdetét. Iskolás életük első év vé­gi vizsgáját, amit végighallgatnak a papák, anyukák, sőt a nagymamák is. A csiripelő lár­ma azonban egy csapásra elül, amikor a tanító néni megjelenik közöttük, és a ki­csik ragyogó szemmel figyelnek a felhangzó kér­désekre. A szülők büszkék, a nagy­mamák még el is érzékenyednek. Ök más időszámí­tást használnak, mint a szülők. Ok még érzékenyeb- bén őrzik az uno­ka első lépéseinek, első szavainak az emlékét. Talán az ő csodálkozásuk a legmegkapóbb, hallva az apró emberkék talpra^ esett feleleteit. Már a számolá­son van a sor... A tanító néni egy szőke hajú kis­lányt szólít. — Évike! Ha édesanyád elküld a piacra, ad húsz forintot, hogy vá­sárolj két kilo­gramm epret, az eper kilója hat fo­rint, mennyit fi­zetsz az eperért? — Tizenkét fo­rintot — vágja ki gondolkodás nél­kül a kislány. — És mennyi pénzt viszel haza anyukának? — Hat forintot! Helytelenítő mo­rajlás a szülők és az osztálytársak soraiban. Évike azonban úgy áll, mintha feleletében nem volna semmi kivetnivaló. A tanító néni siet a kislány segítsé­gére. —'Évikém, ha az eperért ' tizenkét forintot fizettél, hány forint ma­rad? — Nyolc! — Na, látod! Mennyit adsz vissza anyukának? A kislány isméi gondolkodás nél­kül mondja: — Hat forintot. — J5e miért?! — Mert két fo­rinton fagyit ve szék. Két házaspár egy öreg és egy fia­tal — áll a vígjáték történetének közép­pontjában. Koroljo- vék szép kétszobás lakásban élnek. A férj a napokban vo­nult nyugdíjba, és boldogan tervezgeti, hogy mire használja majd fel szabad Ide­jét. De Koroljovék eiszámították magu­kat. Húszéves leá­nyuk, Ljusza titok­ban férjhez ment, és azon a napon, ami­kor a papát nyugdí­jazták, új család vert fészket Koroljo- véknál. Sok bonyo­dalom származik eb­ből, s akkor jön csak a haddelhadd, amikor megérkezik a kis unoka... Hetvenöt ér alatt 2—3 százalékkal csökkent a Balaton területe Régi térképek és okmányok a Balaton-kutatás szolgálatában A Balaton területe fokoza- ^tosan csökken. A Balatoni In- 5téző Bizottság és a vízügyi ^szervek megfigyelték, hogy a szélei lassan eUszapolód- ínak, feltöltődnek. A jelenség Jókait és megszüntetésének Ie- Jhetőségeit több kutatóintézet 5 vizsgálja évek óta, s most ki- 5bőví tették ezt a munkát: régi «térképek, okiratok segítségé­ivel tanulmányozzák, hogyan «módosult a legnagyobb közép- Jeurópai tó partvonala az év­századok során. A több, mint száz évvel ez- íelőtt és a legutóbb, a század íhúszas-harmincas éveiben ké­jszült kataszteri térképek ösz­Ä magyar líra gyöngyszemei hanglemezen Jszehasonlítása a part, a »szá- JOÖOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOCOOCXXXXXXXXXXXXXXXÍOOOOOOOOOOCXXXXXXXXXXXXXXXrazföld« terjeszkedéséről ta­núskodik. Nyolcvan év alatta part egyes szakaszokon 200— 250, igeh sok helyen pedig 50—100 méternyit nyomult előre a vízbe. A régebbi térképek és ok­iratok tanúsága szerint a tó felszínének ez a gyors ütemű Csökkenése csak a múlt szá­zad második felében indult meg Legfőbb oka az, hogy a XVIII. században kiirtották a Balaton-felvidék hatalmas A költészet kedvelői szá­mára értékes meglepetés az Állami Hanglemez Vállalat újdonsága. A magyar líra gyöngyszemei címmel négy hanglemezen adja a versek szerelmeseinek kezébe hét év­század magyar költészetének antológiáját, A csaknem négyórás irodal­mi műsorban 78 vers »hang­zik el- a népballadától József Attiláig. A verseket 32 kivá­ló előadóművész szavalja. A hamgleméz-versgyűjte- ményben megtalálhatók Janus Pannonius, Balassi Bálint, Batsányi János, Fazekas Mi­hály, Csokonai Vitéz Mihály, Kölcsey Ferenc, Vörösmarty Mihály, Petőfi Sándor, Aranyi János, Vajda János, Ady Endre, Heltai Jenő, Babits Mihály, Kosztolányi Dezső! Karinthy Frigyes, Juhász Gyuía, Tóth Árpád, Szép Er­nő, Radnóti Miklós, Szabó Lőrinc, Gábor Andor és Jó­zsef Attila legszebb versei. A költeményeket Bessenyei Fe­renc, Gobbi Hilda, Básti La­jos, Sennyei Vera, Benkő Gyula, Ascher Oszkár, Gábor Miklós és több más ismert előadóművész szavalja. (MTI) tölgyerdőit. A kötött erdei ta­lajokat szántóföldi művelésbe fogták, s így semmi sem áll­ta útját az eróziónak. Ahegy- és domboldalakról lecsurgó csapadékvíz nagy mennyiségű hordalékot vitt magával, s ez először csak a part menti mo­csarakat töltötte fel, majd a múlt század derekától meg­kezdte a tómeder széleinek el- iszapolását. A Balaton déli partján sok helyen az okoz gondot, hogy a hullámok elmossák a partot, s a víz néhol évente egy-egy méterrel is kijjebb nyomul. Ennek ellenére — voltaképpen a teljes partvonalon, de főleg az északi és a nyugati olda­lon érvényesülő feltöltcdés következtében — a tó szabad felülete, vagyis a nádasoktól, hínárosoktól mentes tiszta víztükör területe csökken. Előzetes számítások szerint ez ] a csökkenés a két kataszteri térképezés ideje, azaz 1855 és 1930 között 10—20 négyzetki­lométer, a Balaton területének 2—3 százaléka. JfÍMMskcL 17 zrág bácsi, a szomszédom, " elhatározta, .hogy estig nem megy haza. Utóvégre nem gyerek már, hogy Virág néni csak úgy kommandírozza. A vasárnap .pedig mindig úgy volt szép, ahogy egyfolytában évek óta. Virág néni főz, Virág bá­csiul a konyhában, fabrikál. Mindig van valami csindlniva- ió a háznál, ezen a vasárnapon a konyhakredenc zsanírját kel­lett megcsavarozni. Ha készen lesz, Virág néni azzal a moso­lyával köszöni, amely most már ráncok közé búvik, de amelyért elvette annak idején. Bizony akkor nem járt olyan sebesen a nyelve Virág néninek. Fé­nyes-nagy lakodalom volt a mienk — magyarázta Virág bácsi nekem —, rendeltem a Ügeti vendéglőben egy egész pohár sört, felét kiitta Maris­ka, felét meg én, de a kiflit, amit a lagzira vettem, mind ö ette meg... Ha tréfált is Virág bácsi, nem voltak azok mórikás idők. Konyhabútort valójában csak jóval a felszabadulás után vet­tek. Aztán mi módon készítik ez ilyen konyhabútort, alig tíz­éves, máris kiesik a zsanírcsa- var!... Itt ül a szomszédos eszpresz- szóban Virág bácsi, és már a második rumos feketét rendeli. A fusizók, a selejtgyártók az okai az egésznek. Igaz, a csa­varhúzó is elugrott, és zsupsz, betörött a konyhakredenc ab­mert az ablakot is úgy csinálták, hogy az első szélre ... Hanem Virág néninek nem kellett volna erre tüstént rá­kezdenie. Így meg úgy, nem tudsz te semmire se vigyázni, itt van ni, az a szép kredenc- ablak... Aminek az üvegje nem csörömpölt annyit, mint Virág néni egyhuzamban. Ügy ki tudja kerekíteni, tőldani-fől- dani, egy vérszegény szúnyog­ból kövér elefántot csinál. Hát Virág bácsi is tudja a mód­ját ... »Hát amikor te tányért törtél!...« Ez a tányértörés ugyan öt évvel ezelőtt történt, és Virág néni ki is iktatta em­lékezetéből, mint ahogy a szé­gyenletes dolgokat szokták az emberek, s hogy most Virág bácsi szóba hozta, egészen meg­dermedt. De csak azért, hogy megint nekiiramodjék. Zengett bizony a vasárnap. Na, ha zeng, zengjen a konyhaajtó is, Virág bácsi úgy bevágta ma­ga után, Hogy az már dörrene- tes válasz volt. JJózzák a rumos feketét az “ asztalhoz, mármint a másodikat. A pincér rátekint Virág bácsi ősz bajuszára. Akik egész nap viszik a kávét, ki­ismerik vendégeiket. Ez a bá­csi nyilván nem rumozó, kapa­tos sem volt, amikgr bejött eb­ben a délelőtti napsütéses idő­ben, hogy itt folytatná, amit valahol elkezdett. Jó a kávénk? •« kérdezi a pincér. s— Jó a fenét! — válaszolja, daccal Virág bácsi — csak ép­pen iszom, mert... A felszolgáló nem szívesen hallja, hogy a kávét szidják, « maga posztját mindenki védel­mezi. De ez az öreg bácsi tiszta őszinteség, ha lenézi is a ká­vét. — Pedig a mi kávénk jó — folytatja a pincér. Virág bácsi máris a szavába kap: Hát akkor hozzon még egyet. de jól rumozza!. „ A pincér bólint. Aztán ismét rátekint az öreg bajuszára, amelynek hószínét barnásra színezte a dupla. — Nem lesz nagyon härteten, kérem? Virág bácsi végigmustrálja a pincért. Kék kabát, fekete nad­rág, kis szőke bajusz, szalvéta a kézben. Virág bácsi eligazít­ja kétoldalt a maga bajuszát, köhint egyet. «— Magának, kartárs, van. fe­lesége? A felszolgáló elmosolyodik. Két ember néha olyan, mint a leadó meg a felvevő állomás. Egy mondat a gombnyomás, máris megtalálják lelkűk közös hullámhosszát. A pincér öröm­mel felel: — Vőlegény vagyok én, ké­rem ... — Az már baj ai szol Virág bácsi. Nem szokta a rumozást, kicsit nehéz már a feje. ■— Miért volna baj? —» a pin­cér ott áll az asztalnál —, miért volna baj, kérem? Hiszen ez a legszebb... — Nona — magyarázza Virág bácsi —, én is azt hittem va­lamikor... A pincérnek sugárzik a sze­me. Én mindig is kitud fo­gom... Virág bácsi felelhetne egyet- mást. A konyhakredencröl pél­dául meg a zsanírról, az elugró csavarhúzóról, a csörömpölő obiakról, de főleg a szóáradat­ról. Minek mondja? Vőlegény ez a pincér, vőlegénynek pedig nem is ülik, de nem is lehet elvenni a kedvét. Azután pedig ha már összeismerkedtek, in­kább megkérdezi: — Hát a tisztelt menyasz- szonyt hogy hívják? ■ — Mariska szol a kékka­bátos. — Mariska — ismétli Virág bácsi. A név hirtelen ráornUk. Mariska! Virág bácsi, hogy még jobban redőzzék a homlo­ka, bozontos szemöldökét ösz- széhúzza. Mariska!... Hát nem mondta el öt százszor is ügyet­lennek, kétbalkezesnek azért a vacak kredencüvegért az ő Ma­riskája? Virág bácsi még az or­rát is dörgöli kemény keze fe­jével, micsoda patáliát kerekí­tett az öregasszony, mintha csak a világ ment volna tőrük­re azzal a fél négyzetméter üveggel... Ebben a pillanatban a pincér ismét megszólal: ■— Igen, kérem, Mária, Ma­riska... Hm... — mondja Virág bácsi. Most megérinti a becézve kimondott név, mint valami selymes fuvallat. Virág bácsi lassan elmosolyodik, bajusza megrándul, kerek szeme kis lángot vet. Hát persze: Maris­ka már negyven év óta... jó­ban, rosszban... Mariska, ahogy ott áll a tűzhely mel­lett, ahogy keskeny kezével ka­vargót, gyúrja a tésztát... Ma­riska ... ha nyelvelt is rá a kredencablakért... Persze job­ban kellett volna vigyázni azzal az átkozott csavarhúzóval. Fi­nom ablak volt, metszett, virá­gos... TFirág bácsi arca hirtelen ' kigömbölyödik. A pincér fehér szalvétájával a nem létező morzsákat is lesö­pörgeti az asztalról. — Mariska — szól mély meg­győződéssel most Virág bácsi. — Mariska!... szép név!.*. Még meg is ismétli: — Nagyon szép... Bizony... Aztán nyújtja a kezét a pin­cérnek, jól megszorítja. Haza kell sietni. Béla Toldi Miklós az SZTK-rendelőben Az egyik budapesti rendelő­intézet folyosóján történt. A nővér a következő^ beteget szó­lította, s a névre, amelyet ki­mondott, valamennyi várakozó felkapta a fejét. Toldi Miklóst kérte az orvoshoz. A dolog azonban nem is olyan meglepő, mint először gondolná az em­ber. Budapesten és vidéken összesen 105 névrokona él Ilos- vai Selymes Péter és Arany Já­nos hősének, Nagy Lajos ki­rály derék katonájának. És ha fellapozzuk az Országos Név- nyilvántartó kartonjait, az el­múlt századok sok-sok hősé­nek, nemzeti múltunk, törté­nelmünk számos kimagasló alakjának és egész sor kiváló írójának, költőjének nevével találkozhatunk. Kiderült, hogy napjainkban 112 Hunyadi Jánost, 37 Hunya­di Mátyást találhatunk szerte Magyarországon. Budapesten heten, vidéken harminchétén mutatkoznak be így: Zrínyi Miklós. Dózsa György neve is tovább él napjainkban. A hős parasztvezér névrokonainak száma 44. Bethlen Gáborból he­tet, Rákóczi Ferencből százhu­szonhetet, Kossuth Lajosból ti­zenegyet, Vasvári Pálból hu­szonhármat tartanak számon. Íróink, költőink közül Balassi Bálint nevének nincs örököse, de már nem ilyen «-egyedül­álló-« például Mikes Kelemen. A fejedelem száműzetésben is hűséges társának három név­rokona él Magyarországon! És a sor tovább folytatódik. Bu­dapesten és vidéken 144 Arany > Jánost, 19 Petőfi Sándort és 42 Gyulai Pált találhatunk. A ma Móra Ferencei vidéken él­nek szám szerint tizenöten. Mó­ricz Zsigmond névrokonai kö­zül egy telepedett le Budapes­ten, kilencen vidéken laknak. Leleplező interjú Egy kolumbiai város pol­gármestere egy interjúban a többi között kijelentette: »Nálunk hála istennek senki sem ismeri, az éhezést. Amennyiben itteni tartózko­dása alatt más irányú infor­mációt kapna, ez csak olyan embereknek a fecsegése le­het, akiknek nincs mit en­niük!« * *. * Vérrel fizetett közlekedési birscg Mooreffeldben (USA, Nyugat Virgínia) a városi' hatóságok megengedték, hogy a véradó­napon minden közlekedési ki­hágást elkövető autós, ha akar­ja, »-vérrel fizethessen«. A vá­ros polgármestere engedélyt adott, hogy ezen az egyetlen napon mindazok, akik rossz he­lyen vagy a megengedettnél hosszabb ideig parkírozzájk au­tójukat, választhassanak: meg­fizetik a szokásos bírságot, vagy 2 deci vért adnak a Vö­röskereszt vérbankjának. Hasznos időtöltés Nem kevesebb, mint 363 amerikai újság és folyóirat szerzi be keresztrejtvényeit az Egyesült Államaik börtö­neinek lakóitól. Egyedül az egyik Ohio állambeli bünte- tőintézet lakói hetenként több, mint 1500 saját készí­tésű keresztrejtvényt külde­nek be a szerkesztőségeknek. Az egyik rab azzal dicseke­dett, hogy keresztrejtvényei­vel évi 1000 dollárt keres. Somogyi Népim MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Felelős szerkesztő; WlBrp LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Lenin u. 14. Telefon 15-10, 15-1L Kiadja a'Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, . Latinka S. u. 3. Telefon 15-1S. Felelős kiadó: A SOMOGYI NÉP­LAP LAPKIADÓ VÁLLALAT IGAZGATÓJA. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári tizemében, Kaposvár, Lalinka S. a. S. <F. v.: László Tibor.) Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetőid díj egy hónapra u Ft

Next

/
Thumbnails
Contents