Somogyi Néplap, 1962. június (19. évfolyam, 126-151. szám)

1962-06-12 / 135. szám

Kedd, 1968. június ES. 3 SOMOGYI Bevált az új előlegrendszer S-zm&í tf-frigcLbag, AZ ÉPÍTŐK ÜNNEPÉW »Gyakran kényszerhelyzet­ben találja meg az ember a legjobb megoldást«, mondta Kiss János, a gyékényesi Már­cius 15. Termelőszövetkezet el­nöke. Szavainak igazáról bár­ki meggyőződhet, aki végignéz a gazdaság határán. Minden­felé szorgos munka folyik, olyan háromszázan serényked­nek a növényápolásban. A táblák szélén apró karók — mindenki tudja, hol várja a munka, mi a kötelessége. Pe­dig a kora tavasszal nemegy­szer lehetett hallani: »Majd megnézhetik, hányán dolgoz­nak az idén!...« Méltatlan­kodtak, háborogtak az embe­rek, gondokban főtt a vezetők feje. A hangulat igen rossz volt, mégpedig az előleg miatt. Á szövetkezet vezetői a tervezett 33 forintos résziesedésből 20 forint előleget ígértek, de megfeledkeztek arról, hogy a tagoknak járó terményt termé­szetben is meg pénzben is, te­hát kétszeresen nem lehet el­számolni. Az idén rátértek a teljes ré­szesedés pénzbeli elszámolásá­ra. Sehogy sem akarták meg­érteni a közösség tagjai, hogy ilyen körülmények között az egységenkénti előleg nem rúg­hat 20 forintra. Azaz elérhet­né ezt az összeget, de csak úgy, ha a kiosztásra szánt terményt leszerződik, eladják, viszont akkor senki sem kaphat ter­mészetbeli részesedést. Sokan tartanak állatot, tehát min­denki titlakozott a teljes szer­ződéses értékesítés ellen. A 20 forinthoz pedig ragaszkod­tak már csak azért is, mert ta­valy igen kevés volt az oszta­lék. Sokat töprengtek, hogy rrtí volna a legjobb megoldás eb­ben a kényszerű helyzetben. Éghajlat megrendelésre Az új szovjet »UIK—3« mester­séges éghajlatberendezésben a földkerekségen található vala­mennyi éghajlat előállítható. A be­rendezés a különböző kontinensek növényeinek termesztésére, kísér­leti munkák elvégzésére szolgái. A szovjet mezőgazdasági miniszté­rium és az összszövetségi Növény- védelmi Tudományos Kutató In­tézet tudósai bonstruátták. Gyékényesen Sürgősen kellett dönteni, mert közelgett az idő, amikor min­den munkaerőre szükség van. A tanácskozások eredménnyel jártak. Olyan előlegrendszert alakítottak ki, mely nem okoz hitelgondot, biztosítja a ter­mészetbeli részesedést, és ugyanannyit oszthatnak, mint amennyit előirányoztak. A módszer lényege a következő: kidolgozták, hogy egy-egy munkaegységre mennyi ter­mény jár. Megkérdeztek min­denkit, akar-e természetbeli részesedést, vagy előlegként a teljes forintösszeget választja. Három traktoros kivételével mindnyájan kértek természet­belit. Ezután a munkaegysé­gekre járó termény értékét le­vonták a 20 forint előlegből. Így a terményen kívül 8,50 fo­rintot oszthatnak havonta. A fennmaradó összegre — 11,50 forintra — terményelőleget ad­nak. Örömmel fogadták a szö­vetkezeti gazdák ezt a megol­dást. A tapasztalatok azt bizo­nyítják, hogy helyesen jártak el a gyékényesiek. Nem for­Kerófcpáron és teherautón, motoron és vonaton több száz fiatal indult el vasárnap reg­gel a balatonszentgyörgyi Csil­lagvárhoz, hogy részt vegyen a Fonyódi Járási KlSZ-bizott- ság szervezte Béke és barát­ság ifjúsági találkozón. A vár­kertben délelőtt nagygyűlést tartottak. Berecz János, a KISZ Központi Bizottságának osztályvezetője mondott ün­nepi beszédet. Ezen a vasár­napon az ország igen sok já­rásában rendeznek ifjúsági ta­lálkozókat — hangoztatta —, hogy a béke és a barátság szellemében megemlékezzenek a világ ifjúságának Helsinki­ben megrendezendő nyolcadik fesztiváljáról. — Amikor 1940-ben megala­kult a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség, a fiatalok hi­tet tettek a béke és a barát­ság eszméje mellett. London­ban született meg a világifjú­sági fesztiválok gondolata, és azóta rendszeresen megtartjuk bárki is több előleget vegyen föl, mint amennyi a részese­désként járó egész összeg. A Március 15. Tsz-ben biza­kodással néznek a holnap elé. Őszi kalászosaik jól teleltek, kevés olyan szép gabonát lát­ni a csurgói járásban, mint náluk. A növényápolás gyors ütemben halad, a rábízott te­rületet becsülettel megmun­kálja mindenki. »Más ez a ta­vasz, mint a tavalyi« mondo­gatják a tagok, és örömmel mutatják szép gépparkjukat. Nehezen, sok bajjal küszköd­ve, de sikerült megalapozni a gazdaságot. Még néhány gé­pet kell vásárolniuk, s akkor teljesen gépesített lesz a tsz. Az új előlegrendszer vissza­adta a gyékényesiek munka­kedvét. Ha szorgalmasan dol­goznak továbbra is, akkor jól vizsgázik ebben az évben a Március IS. Tiermelősaövetke­ezeket az impozáns találkozó­kat. A fesztiválok célja a né­pek közötti béke és a barátság megszilárdítása — jelentette ki a szónok, majd elmondotta, hogy a finn fiatalok hogyan készülnek a magyarok fogad­tatására. A nagygyűlés után kulturá­lis műsor kezdődött. Először a járás úttörőcsapatainak együt­tes« mutatták be tudásukat. Délután motoros ügyességi versenyt rendeztek, majd a felnőtt művészeti együttesek léptek föl a szabadtéri szín­padon. A nézők száma közben egyre emelkedett, és amikor megkezdődött a tánc mér mintegy kétezer vendége volt az ifjúsági találkozónak. Na­gyon sokan megnézték a XVII. századbeE Csillagvár neveze­tességeit, mások a büfésátor környékét látogatták. A fonyódi járás Béke és barátság ifjúsági találkozója a késő éjszakai órákban fedező­dött be. Telepítsék Tabra a zsák- és ponyvakészítő üzemet! Január elején tanácskozásra ültek össze a megyei pártbi­zottság, a megyei tanács és a járás vezetői Tabon, - hogy megbeszéljék: miként teremt­hetnének töt* munkaalkalmat a járás székhelyén. Elsősorban a mezőgazdaságban felszaba­duló munkaerő elhelyezése okoz gondot De sok szabót és cipészt sem tudnak foglal­koztatni. Egyetlen valamire való üzemük a téglagyár, ezenkívül van egy műszaki, il­letve vegyesipari ktsz-ük. A tanácskozáson szóba ke­rült, hogy telepítsék Tabra a budapesti zsák- és ponyvaké­szítő üzemet. Elvileg meg is állapodtak ebben, felelősöket jelöltek ki az áthelyezésre ke­rülő üzem új épületeinek* il­letve műszaki berendezéseinek elhelyezésével kapcsolatos ter­vek elkészítésére. A íafoi veze­tők most mégis attól fiélnek, hogy a terv terv marad. Ugyan­is fölmerült egy másik — nem éppen kedvező — elgondolás is. Az, hogy a zsák- és ponyva­üzem helyett korcfékciókészá- tőt létesítsenek. Véleményük szerint ez nem előre-, hanem hátrafelé lépést jelentene. Köz­ismert, hogy konfekcióiparunk áruelhelyezési gondokkal, ke­reskedelmünk pedig hatalmas raktárkészletekkel rendelke­zik. Nem egy olyan ktsz van a megyében, amely nem tud elegendő munkát adni kogfek- eiórészlegének. A zsák- és ponyvakészítő üzem Somogyba való telepíté­sének ötletét nem vetették el, csupán azt nem döntötték még el, hogy Kaposvárra vagy Tabra helyezaék-e. Tataiak nagy szüksége volna erre az üzemre, nemcsak a fölösleges munkaerő elhelyezése, hanem a község fejlődése szempontjá­ból is. Elszégyettte magái az eső a rendbontásért, s néhány csöpp után elillant a Jókai li­get környékéről. Minek zavar­ta volna meg az építők színes Horváth Istvánnak, a So­mogy megyei Építőipari vállalat dolgozójának az Építők napján nyújtották át a »Szakma kiváló dolgozó­ja« jelvényt, }uniúlisát? Aid csak ott nőtt, oly vidáman szórakozott: ki a színpadot, ki a körhintát, ki pedig a köcsögütő gyermekek bohókás mozdulatait figyelte. Az építők vidám találkára és egyre jöttek az emberek « város felől meg a Donner ifö“ nyából. Akadt, akit puszta Já- váncsiság hozott ide, ám egé­szen estig elkíváncsiskodott, meg elbeszélgetett az ismerő­sökkel. Az öreg, nyugdíjas ép*- tőmunkások a lacikonyha mö­götti asztaloknál sörözgettek, néha sétáltak egyet a színes forgatagban, de mindig vissza- tértek az asztalokhoz. éé nyugodtabb» mondták, miköz­ben apáskodó tekmtetékét ve­tettek a »fiatalok« felé. Azok meg beszélgettek, évődtek egymással egyikük-másHatk meglepődve ismerte föl régi munkatársát, akivel évekkét ezelőtt dolgozott egy brigád­ban, Vége nem akadt a kém dezgetésnek, mesélgetésnek. Az építők napjának vidám* ságát leginkább a gyermekek élvezték. Meg-megújnlő ro­ham alá vették a körhintákat, a céllövöldét; mindannyian részt akartak venni a köcsög­ütésben. Önfeledten kacagtad a gyorsam pergő hintákon, * mást, dévafal sUdtoztak. Est» pedig következett a nap ko­ronája, a szabadtéri tánc. Meghitt, családias hangulat uralkodott vasárnap a Jókai liget környékén. Kaposvárom dúlhat elő, hogy év végéig zeL ▼. m. Jól sikerült a balatonszentgyörgyi ifjúsági találkozó ha pajkosam kzpördátették egy­A gyermekek legkedvesebb szórakozása, • körhinta. Stew Miháif — Beese Károly: 1 ÁZ 57081-ES 1 églonisf a A két erőd között kisebb vietnami település húzódott, mely mintegy 20—25 bambusz­nádból készült kunyhóból állt... A karaván tagjait a felső erődben meleg étellel, borral várták. Gazsó ebéd után szorongva nézett szét az erdőben. Itt azon­ban semmi jel nem mutatott harcra, öldöklésre. A Na- Fac-iak mosolyogva mesélték, hogy 16 hónapja vannak itt, de még alig kellett kezükbe venni a fegyvert. A környéken csen­desség van. Gazsó itt sokkal több ma­gyar beszédet hallott, mint az előbbi erődben. Az egyik feke­te, hullámos hajú fiú nagyon ismerősnek tűnt. — Szervusz. Én már láttalak téged valahol. — Nekem is rémlik valami. Nem budapesti vagy véletle­nül? — De igen. Sokat jártam a Rudasfürdőbe. — Ez az. Most már emlék­szem! Én is gyakori vendég voltam ott... De most... lé­giós ruhában alig ismertelek meg... — Hogy éltek itt? ... — Ragyogóan! A szó szoros értelmében. Hosszá idő óta szinte alig hangzott el lövés ezen a vidéken. — Mióta vagy itt? — 1947 elején kerültem ide a többiekkel. Tizenhat hónap­ja élünk itt békés egyetértés­ben. Jóformán semmi dolgunk nincs... Szeretném, he Rt maradhatnál, de nem tudom, feltöltik-e századunkat... Nem esett el közülünk senki, csu­pán néhány betegünk hiányzik. Kórházba vitték őket... — Mennyi távol-keleti szol­galatra angazsáltál? — Két évre. Nemsokára te­jár. Utána úr vagyok, pajtást Franciaországi állampolgárság, munka, rendes megélhetés, ret­tegés nélküli élet következik! Gazsó keserűen elmosolyo­dott .., Gondolkozott, meg­említse-e annak a lengyelnek és sok társának esetét, akivel vietnami partraszállásakor ta­lálkozott? Elmondja-e, hogyan játszották ki a kiszolgált lé­giósokat? Elmondja-e, hogy a kutya sem törődik velük, ha­zaszállítás helyett arra akar­ják őket rávenni, hogy újabb távol-keleti szolgálatot vállal­janak ... Nem említette meg... Mo­solygott ... Társa karon fogta, és vi­dáman vonszolta a kantin fe­lé. Sokáig borogattak, és be­szélgettek az itteni dolgokról, magukról... Gazsónak egy ki­csit fejébe szállt a bor... Nyomasztó, szorongó hangula­ta — amely napok óta fogva tartotta — némileg fölenge­dett. Kedvtelve hallgatta az egyre jobb kedvű fiút... Ö maga azonban még mindig ke­veset beszélt... Takarodókor azon gondolkodott, hogy tu­lajdonképpen szívesen marad­na-e itt vagy sem ... Maga sem tudta eldönteni... Korán reggel közölték a ka­raván felsorakozó tagjaival, hogy 20 fő itt marad, a töb­biek tovább mennek. Gazsó nem került a húsz ember közé. Már gépkocsin volt, amikor észrevette újdon­sült barátját Az lábujjhegy­re állva integetett feléje. — Katonasaerencsót! — kiál­totta. Gazsó visszaintegetett a hul­lámos hajú fiúnak, akinek tu­lajdonképpen még a nevét sem tudta ... Csupán a szá­mára emlékszik valamennyi­re... A kantinban este vélet­lenül a csuklójára erősí­tett rézlapra esett pil­lantása ... A fejszáma vala­mi 26 000-rel kezdődött, a má­sik három számra nem em­lékszik ... __Tizenegy órára a kara­ván Futingra erődjéhez érke­zett ... A nézelődőt lehangoló lát­vány fogadja. Az erődbe veze­tő út két oldalán sírok, sirok... S aki közelebbről megnézi a sírfeliratokat, megdöbben. Ilyeneket olvashat: Vasas Bé­la 1933—1948, Sztaniszlav Ja- cobsky 1930—1948, Nemes Jó­zsef 1932—1948, AJdo Giardini 1928—1948, Kovács József 1933 —1948, Karl Hermann 1930— 1948. Tizenöt-tizenhat éves fiúk pihenik itt örök álmukat... És nagyon sok közöttük a ma­gyar ... Az erőd felé vezető úton kis patakon haladt át a karaván. A patak erőd felöli oldalán tte ! épülés nyomai látszottak: ffct összedőlt falaik, amott üszkös gerendák. Egyetlen ép tégla­ház áll csak a patak partján, de az is meg volt rongálva. A karaván megállt. A kocsi­sor nem mehetett fel az erőd­be, ezért az úton maradt. A légiósok gyalog indultak az erőd felé, a kocsioszlopot pe­dig erős őrség vette körül. Az erőd hirtelen összetákolt alkotmány benyomását keltet­te. Látszott, hogy nemrég épí­tették, de a gyors, sietős mun­ka sem tudta eltüntetni az ost­rom nyomait. Az udvaron irt­ott gödrök, becsapódások nyo­mai árulkodtak, a parancsno­ki épület ablaka fölött: friss téglarakások rrkítottak. A rak­tér törött gerendája szintén nemrég lezajlott harcokról ta­núskodott. Gazsó kissé szorongva né­zett szét. Sivárság, pusztulás nyomai mindenfelé. Hallott valamit a futingrai erőd ost­romáról, de szeretett volna mindent pontosan tudni. Mert másképpen mondják és írják az eseményeket a fran­ciák, ismét másképpen véle­kednek a tárgyilagos szemta­núk. De hol van itt tárgyila­gos szemtanú? Vagy talán mégis akad? ... Figyelni kezdte a beszélge­tőket. Nem kellett sokáig vár­nia; hamarosan magyar han-. gok ütötték meg fülét. Az-J után újabbak és újabbak. f Odasietett a két legközelebb: álló magyarhoz. — Szervusztok, fiúk* — Szervusz, földi! — Futingrabeliek vagytok? | A mosolygós arcú válaszolt.» — Csak én. A barátunk most; érkezett Rabatból. J — Rabatból? — csillant fel; Gazsó szeme. — Nem ismeredj ott Vörös Józsefet? J (Folytatjuk^ A színpadon egymást érték a müsorszámok. Képünkön: A Latinka Sándor Művelődési Ház tánccsoportja népi táncot minden eddiginél nagyobb sza­bású és mindenképpen jól si­került építők napja volt ez. Az emberek nehezen indultak ha­za, mert jól érezték magúkat. Sokáig nem felejtik majd el ezt a kedves júniusi vasárna­pot... csalták a város lakóét, és azok nem adtak kosarat. Cukorgyá- ri dolgozók, vasutasok, peda­gógusok, TRANSZVILL-béli munkások arcát láthattak a büszkén körültekintő építők között A délután közepe tá­ján másfél ezren is lehettek, As irri "-|Tfá jobbára az asztaloknál sörözhettek.

Next

/
Thumbnails
Contents