Somogyi Néplap, 1962. június (19. évfolyam, 126-151. szám)
1962-06-01 / 126. szám
SOMOGYI NÉPLAP e Péntek, 1962. «bites 1. A népművelési munka reneszánsza a fonyódi járásban A Verseny minden különösebb adminiszirálgatás, ösztönzés nélkül kezdődött meg idestova két évvel ezelőtt a nagyatádi és a fonyódi járás között. A népművelési munkának az a reneszánsza, amely e két járásban az utóbbi két esztendőben végbement, krónikát kíván. Széles nyilvánosságot mindenekelőtt azért, hogy a példa tanítson. Már csak azért is megörökítést érdemel, mert e nemes versengés győztese mindenképpen a művelődésügy lesz. Meggyőződésem, hogy a versenyfelek nem az elsőséggel együtt járó dicsőségért küzdenek, hanem ennél sokkal többért: azért, hogy beszélhessünk immár a sokat idézett és régóta várt egységes népművelésről. Még pontosabban pedig azért küzdenek, hogy a gyakorlati életben szerezzenek érvényt a művelődéspolitikai irányelveknek. Tehát sikerrel hajtsák végre azokat a népművelési feladatokat, amelyeket a VII. pártkongresszus is meghatározott Mindkét járás mögött derekasan elvégzett munka áH. Korai volna még kimondani, hogy melyik járás tett többet, hogy melyik takaríthat be majd szebb és nagyobb termést a szellemi magvetés utáni első szakaszokban. Megcsalhatna bennünket a korai summázás. Egy azonban bizonyos: mindkét járásban rangja van a népművelésnek. Mindkét járásban szép eredményeket tarthatnak számon. Míg a nagyatádiak az ismeretterjesztésben aratott sikereikkel vallhatják magukat gazdagabbnak, mint — teszem azt — egy évvel ezelőtt, a fonyódi járás pedig ma is azt példázza, hogy a műkedvelő művészeti élet felvirágoztatása nem lehetetlent kísértő vállalkozás. Hogyan sikerült szert tenni ezekre az eredményekre? Nem sokkal azután vetődött fel ez a kérdés, hogy a megyei tanács megtárgyalta a Fonyódi Járási Tanács V. B. kulturális nevelőmunkáját. Válasz helyett egy jelentést nyomtak a kezembe. Ez a jelentés szigorú szűkszavúsággal, számadatokkal beszélt a megkérdezettek helyett. S talán meggyőzőbben is beszélt az írott szó az e tárgyban ejtett szavaknál, mondatoknál. Részletezhetném itt a jelentés tényanyagát, boncolgathatnám az eredményeket, és szólhatnék azokról a hiányosságokról is, amelyekkel a fonyödäaknafc a közeli jövőben még számolniuk kell. Nem teszem. Helyette talán arról rajzolnék képet, hogy hogyan sikerült megszüntetni azt a szemléletet, amely hosszú évekig sutba parancsolt minden olyan gondot, ami nem szorosan vett gazdasági probléma volt. Hányszor, de hányszor kellett megütközniük még ezelőtt három évvel is a népművelés munkásainak olyan nézetekkel, hogy a népművelés nem a tanácsok, nem a tömegszervezetek dolga. Hogy elcsodálkoztak volna például a mezőgazdaság szakembered, ha azzal fordulnak hozzájuk, hogy munkájok közben nézzenek körül a falvakban, kutassák fel, hogy milyen erők hevernek kihasználatlanul, és milyen segítségre szorul ez vagy az a község, hogy kulturális élete kibontakozhassak. De kanyarodjunk csak vissza az első lépéshez. Abban az időszakban, amikor a két járás között néhány tapasztalatcsere jellegű találkozó után kibontakozott a versengés, egyedül a járási tanácsok vezetői ismerték föl irányító, ellenőrző, támogató szerepük fontosságát. Azt, hogy a népművelés szekere mindaddig nem sokat halad előre, amíg a tanácsok nem érzik gazdának magukat, és nem ébred bennük felelősség a népművelés iránt. Mindenekelőtt tehát meg kellett küzdeni az örökségként ránk maradt merev gazdasági szemlélettel. A közönyösséggel, a legyintő nemtörődömséggel. Talán a fo- ■pódl járás volt a legfrissebb. Emléksziem még, milyen csodálkozó méltatlankodást váltott ki például az a rendelkezése a járási tanácsnak, hogy a községi tanácsok vezetői kísérjék el falvaik műkedvelő művészeti csoportjait a körzeti, járási és megyei kulturális szemlére! Néhányan ellen is álltak. Később meg kellett érteniük, hogy régi módon nem szemlélhetik sem községük 'kulturális életét, sem pedig az egységre törekvő népművelést. Nem máról holnapra született meg az eredményes munkának ez a feltétele a községi tanácsok felelősségvállalása a népművelésért. De megszületett. Hiszen láthatták, tapasztalhatták a községekben, hogy akárhányszor megjelennek a járási tanácstól számon kérik, hogy mit tett vagy mit szándékozik tenni a falu vezetősége. Már non lehetett más természetű problémákra tereim a szóit, hogy az fontosabb. Hivatásának buktató« és kaptatóit sikerrel járta meg a művelődésügyi osztály. Elsőként a felnőtt oktatásban, majd az ismeretterjesztés megszervezésében teremtette meg a jó munka alapfeltételeit. Nem fe ledkezve meg a műkedvelő művészeti élet soron követező feladatairól, arról a tennivalóról sem, ami az oktató- nevelő munka irányításában reáhárult. Hogy ezt miért jegyzem föl? Mert nem minden járásban áll még hivatása magaslatán a népművelés elsőrangú gazdája, a művelődésügyi osztály. Sokszor találkozhatunk még ezeken az osztályokon olyan jelenségekkel, amelyek arra vallanak, hogy csak íróasztali munkának tekintik a népművelést. A legszembeötlőbb fejlődést a mezőgazdasági osztály dolgozóinak tulajdoníthatjuk. Emlékezünk még arra, milyen foggal-körömmel harcolt harcok fűződnek ahhoz a magatartáshoz, amely szerencsére már a múlté. Ezek a szakemberek ezúttal már nemcsak a termelés problémáival foglalkoznak. Vállalták a mezőgazdasági ismeretterjesztés megszervezését, irányítását, ellenőrzését Sőt az előadók bizleüthetek? ~ kérdezi a kék pongyolás. — Tessék. — És arrébb moeogok az ágyban. — Figyelem kegyedet Hapcik óta. Kegyed egy jobb nő, nemde? Pislogok, ilyet még nem kérdeztek tőlem. Nem tudom, mit ütik erre felelni. Még Deákné is eszembe jut a vásznával Nem baj, majd elválik, hogy milyen jobb nő vagyok, Így csak szelíd mosolyokkal bűvölöm. Ebbe minden belefér, nemde? Határozottan kényelmetlen a fekvés, mert alaposan beletelepszik az ágyamba, A lábaim csúsznak, a derekam feszül, a sebem felháborodva tiltakozni kezd, de mivel jobb nő vagyok, nem tehetek mást, mint hogy olvadozom a mosolytól. — Azt hiszem, kegyednek kiönthetem a szívem. Engem senki sem akar meghallgatni. Nem hisznek nekem. Az orvosok sem. A szívem jobbra csúszott, és van egy vándorvesém. Hol itt van, hol ott. Gondolja, hogy ezek megtalálják? Ugyan! Azonkívül agyké- reg-beszüremléseim vannak és világosan elhatárolt fü- zéres gócaim! Most vakbéllel operáltak, de azt hiszi, ez volt a bajom? Meghökkenek. Élvezi. — Ugyan! Mit gondol! Követeltem, mutassák meg, nem tudták megmutatni, mert nem vették ki! Ha rám hallgatnak, már régen egészséges vagyok. Nem tudják eltalálni a bajomat. Ezt csak kegyednek mondom, mert kegyed egy jobb nő. Bólintok. Egyre határozottabban érzem, hogy az vagyok. tosítását és fölkészítését is az egyes előadásokra Szerepet kaptak tehát a népművelésben, és ezt a szerepet nem is látják el rosszul. Talán a legtöbb panasz a pénzügyi szakemberek “-megrögzött-« szűkmarkúsága miatt hangzott el. Tapasztalhattuk, hogy ha valahol takarékosságra való lehetőséget fedeztek föl, ez okvetlenül a kultúra területét érintette érzékenyen. Újabban a kulturális feladatok megvalósítását elősegítő pénzügyi intézkedésekről beszélhetünk többet, és nem arról, hogy ismét itt “-takarékoskodtunk-«. Persze a járási tanács osztályai elé állított népművelési feladatok fontosságának fölismerése mit sem eredményezett volna, ha a vezető testületben lefolyt változás nem követi a községi tanácsok szemléletében is gyökeres fordulat. A szakmai továbbképzések, viták, értekezletek nem vesztek kárba. A községi tanácsvezetők művelődés- politikai szemléletének horizontjai is kitágultak. Többségükben hatóképes irányítóivá váltak falujuk kulturális életének. Persze ért az eredményt is realitásában kell néznünk, vizsgálnunk. A szemléletbeli fordulat azt eredményezte ugyan, hogy a községi tanácsok újabban nem tagadják meg gazda mivoltukat, vállalják a gazda szerepét községük népművelési életében, de ez a szerepvállalás egyelőre nem a végrehajtó bizottsági* egészének sajátja. A legtöbb helyen csak a tanácselnök és titkár áll a népművelés dolgozói mellé. Kerestem az önelégültség áruló jeleit. Nem találkoztam ilyenekkel, és ez ígéri leg- csalhatatlanabbul, hogy amikor az ötéves terv megvalósításával mérlegre kerül a két versengő járás népművelési munkája, a fonyódiak nem vallanak szégyent Mert amit vállaltak, art végre is hajtják: megtanítják az embereket szocialista módon gondolkodni, szocialista módon él— A legnagyobb baj az, hogy engem eltoltak az orvosok! — Agyastul? — kérdem részvéttel. «-í Hogy? — néz rám, és gyanakvás ül szemében. — Eltolták, nemde? — kérdem. — Azt akarom éppen mondani, Kivették az epém, pedig nem az volt a bajom. Persze egy hentes operált! r VITÁM | i SANGUINEM.'i ♦ i Egek! Ezt nem is tudtam. Annyi volna itt a beteg, hogy néha a henteseket is igénybe veszik? Megtapogatom féltő szeretettel a sebem, erősen remélem, hogy engem orvos operált. — Elvéreztem, kérem, minden vérem kifolyt. Erre vért adtak, de képzelje el, rossz vért, nem a mentalitásormiak megfelelőt, valami ócska vért. — Csak nem használtat? — háborodtam fel. — Azóta végem! A rossz vér csak jön-megy bennem. Hol itt csomósodik meg, hol ott. És határozottan érzem, hogy nem az én vérem! Az én vérem nem ilyen volt! m-« László Ibolya r Déli pihenő. Az idén újabb 71 féle gyártási eljárást vesz át gépiparunk a Szovjetuniótól A magyar és a szovjet gépipar szakembereinek együttműködése mind szervezettebbé válik. A magyar küldöttségek elsősorban a híradástechnika, az energetika, a műszergyártás korszerűsítéséhez szereznek értékes tapasztalatokat, a nálunk járó szovjet szakemberek pedig főleg az erősáramú ipar, a gépgyártás és a kohászat új módszereit tanulmányozzák. Ebben az évben a tervek szerint 71 féle gyártási eljárást tanulmányoznak a Szovjetunióban a magyar gépipari küldöttségek, a magyar gépgyárak pedig körülbelül negyven szovjet küldöttségnek adják át tapasztalataikat (MTI) Tíz perc a fodrászüzleíben Beszélgetés két kaposvári versenyzővel A fiatal, törékeny alkatú fodrásznő, Jászberényi Zoltánná keresi és bátran alkalmazza az új formákat Hivatásának érzi mesterségét — Ha nem annak erezném — mondja —, aligha bírnám azt a terhet amelyet fizikailag ró rám ez a szakma. — És mégis vállalta az országos versennyel járó fáradalmakat? — Igen, mert gondoltam, hogy sok újat láthatok ott. — De hisz az imént art mondta, hogy a versenyeken készült frizurák egyikét sem csinálhatja meg vendégeinek, mivel nagyon feltűnőek, s nem rendelik meg. Akkor hát mi az, — Majd meg tetszik szokni — vigasztalom —, minden csak szokás dolga. — Ezt? — háborodik fel. — Soha! Már mondtam, hogy csapolják le, és adjanak másikat, első osztályú vért! Meg tudom én azt fizetni maszek alapon is! Nemde? —> Dedei — Ha begyógyul a sebem, fölmegyek Pestre, csak persze ezeknek nem kell szólni. De kegyed megért engem, mert kegyed egy jobb nő. Pesten aztán lehúzatom ezt a vacak vért. «— Héberrel? — Nem, Krecsák doktorral. És külföldről szerzek vért! — Ott vagy a választék — ismerem el —, még lőék vér is van. — Kék? — és tátva marad a szája, — Az mire jó? — Hát van, aki azt szereti, esetleg divat. — Miért? Az jobb? Ügy gondolja kegyed? — faggat izgatottan. — Még nem próbáltam, de egy kis kékítővel a hazaiak is megteszik, mert vérünk az mindig volt bőven, már Mária Teréziának is azt kiáltottuk: Vitám et sanguinem, csak zabunkat nem! Ezek voltak az első önkéntes véradók. Megdöbbenve néz rám. Feláll, hátrál. — Szegény! — mondja részvéttel — ki hitte volna! És én még azt hittem, hogy egy jobb nő! Már én is azt hittem. Most mit higgyek? Mihályi Margit amiért megérte, hogy induljon a versenyen’ i — Ha mást nem, hát új mun- \ kafogásokat sajátít ed, vagy a; régieket tökéletesíti az ember verseny közben. — A versenyen ön az i@en| megtisztelő negyedik helyre ke-; rült. — Igen, s örülök neki. Főleg azért, mert a legnehezebb számban vassal sikerült ezt a helyezést kiverekedni. A káprázatos rózsaszínű és kék. színházi és nappali frizurát készítők között több volt a kiváló ! versenyző. Leginkább a szege- I diek, a miskolciak és a debre- ' ceniek remekeltek. Az egyik: igen ügyes szegedi kislány közvetlenül mellettem dolgozott. A legnagyobb ellenféllel, az idővel vívtuk harcunkat. Ö olyan frizurát választott, melynél a modell egyik oldalát teljesen simán hagyta, és a másikat kellett csak kidolgoznia. Ezzel időt nyert, és jó helye-: zést ért él. Ez sem volt hét lebecsülendő tapasztalat... A negyedik helyezettet meg- ilettő kitüntetés birtokosa Bárdi József, a Május 1. utcai üz-' let férfifodrásza is. ö is nehéz szántban, a plasztikus bo- rotvahajvágástoan állt helyt. — Ön részt vett a nagykanizsai versenyen is, s úgy tudom, nem járt sikerrel. Mégis elment Budapestre? — Nagykanizsán technikai hibák miatt maradtam le. El kellett kapkodni a munkát. A borotvahaj vágással azonban nem lehet sietni. Ennek a modem, különösen a fiatalok kedvelte frizurának összhangban kell lennie az arccal, a fej ál- lásávaL — Hogyan szerezte meg sok-; oldalú szaktudását? Hiszen arról hallani, hogy Kaposváron nincs fejlődési lehetőség a fodrászatban. — A női fodrászatban valóban így van. Jászberényiné Pestre kényszerült időnként, hogy újat lásson. A férfifodrászatban azonban tanfolyamot indítottunk, s azt tovább fejlesztjük. Mint a szövetkezeti bizottság titkára mondhatom, hamarosan a női fodrászoknak is lehetővé tesszük, hogy itthon képezhessék magukat. Sz. N. Olaszország legfőbb exportja az ember Noha az elmúlt tíz évben növekedett a foglalkoztatottak száma, Olaszország legfőbb exportja mai napig is az emberi munkaerő. A legutóbb kiadott hivatalos olasz statisztikai adatokból kiderül, hogy a kivándorlók száma az elmúlt években sem csökkent. A második világháború óta eltelt idő óta összesen kétmillió olasz hagyta el hazáját, és szóródott szét a világban. Az olaszok mostanában a legszívesebben Ausztráliába vándorolnak ki: évente 15—• 18 000 ember hajózik a jobb megélhetést, több munkát kínáló földrészre. » * • Veszettségi járvány Gabon fővárosában A fekete-afrikai Gabon fővárosában, Liberville-ben az elmúlt két hétben 700 kóbor kutyát lőttek agyon, miután a hó elején veszettségi járvány tört ki. Eddig hatvan ember került kórházba veszettség gyanú já- val, egy rendőr pedig, akit az arcán megharapott égy kutya, belehalt sérülésébe. Becslések szerint Libervil- le-besi és környékéit vagy kétezer kóbor kutya él. A rendőrség parancsot kapott valamennyinek az elpusztítására. • • • Hétszázéves szerelmi vallomás nyírfakérgen A Novgorodban végzett ásatásoknál 700 éves levélre bukkantak. A nyírfakéregre írt óorosz nyelvű levél pontos fordítása így hangzik: *•Milcita küldi Uljánának. Gyere hozzám. Én téged szeretlek:. Te engem. Ezért küldöm hozzád Ygnátcmot.« A Mikita (Nyikita) nevű fiatalember nagy izgalomban lehetett, mert szerelmesének nevét helytelenül l$ét a-val írta, így; Uljaana. Ygnátov nyilván Nyikita barátja volt, aki a levelet vitte. Ez a levél a 77. nyír- fakéreg-üzenet, amelyet eddig Novgorodban találtak. * * * Törött tányérok törött életek . A Queen Elisabeth angol óceánjáró gazdasági vezetője felmondott az idősebb pincéreknek, és fiatalabb munkaerőkkel helyettesítette őket. Az elbocsátás oka: az utóbbi időben a hajó minden útján — Európa és Amerika között — átlag ezer csésze és kétezer tányér törött éL A társaság a kárért elsősorban az idősebb pincéreket okolja, akik a háborgó tengeren már nem tudják elég ügyesen j egyensúlyozni a tálcákat. SúmoggiHépIm Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Felelős szerkesztő: WJRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Lenin u. 14. Telefon 15-10, 15-1L Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon 15-16, Felelős kiadó: A SOMOGYI NÉPLAP LAPKIADÓ VÁLLALAT IGAZGATÓJA. Készült a Somogy megyei Nyomdaipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár, Latinka S. u. 6. (F. v.: László Tibor.) Terjeszti: a Magyar Posta. Előfizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 11 Ft.