Somogyi Néplap, 1962. június (19. évfolyam, 126-151. szám)

1962-06-08 / 132. szám

Péntek, 1962. június 8. $ SOMOGYI NÉPLAP Pályázati felhívás a Marxizmus - leninizmus Esti Egyetem siófoki tagozatára A megyei pártbizottság fölvételi pályázatot hirdet a Mar­xizmus—leninizmus Esti Egyetem siófoki tagozatának 1962— 63-as tanévére. Az esti egyetem célja, hogy párt-, állami, tömegszerveze­tt funkcionáriusok, gazdasági vezetők, értelmiségi dolgozók, vezető propagandisták szervezett marxista—leninista oktatá­sát egyetemi színvonalon biztosítsa. A tanulmányi idő három év. A hallgatók az első évfo­lyamon a filozófiát, a második évfolyamon a politikai gazda­ságtant, a harmadik évfolyamon a nemzetközi és a magyar munkásmozgalom történetét tanulják. A tantárgyakból min­den félévben vizsgát tesznek. A tanulmányi eredményekről, illetve az egyetem elvégzéséről bizonyítványt kapnak. Az esti egyetemen hetenként egyszer kötött foglalkozás van (előadás, osztályfoglalkozás), ezen a részvétel kötelező. A tandíj egy évre 170 forint, mely félévenként fizethető. Az esti egyetem hallgatóinak egy évre 24 nap tanulmányi sza­badság jár. A fölvétel föltételei: Fölvételüket kérhetik azok a fonyódi, siófoki és tahi já­rásban lakó dolgozók, akik érettségivel vagy ennek megfele­lő általános műveltséggel rendelkeznek, és a tanuláshoz szükséges marxista ismereteket már megszerezték. Az esti egyetemre pártonkívüliek is kérhetik fölvételü­ket. Nem kérheti fölvételét, aki más egyetem, iskola stb. hall­gatója. A pályázat a fonyódi, a siófoki és a tahi járási pártbi­zottságon, valamint a megyei pártbizottságon beszerezhető kérdőív alapján történik. A pályázatot a megyei pártbizott­ságra kell küldeni június 25-ig. Mellékelni kell: 1. Részletes önéletrajzot; 2. az illetékes pártszervezet ajánlását; 3. a vállalat, intézmény igazolását jelenlegi mun­kaköréről. MSZMP Somogy megyei Bizottsága Gondolják meg jól — de közösen Örvendetesnek minden- látszik azonban túlzott elkép- képpen örvendetes, hogy zelésnek, hogy Siófokon té- az OKISZ is helyesnek len is üdülnek majd, s a női találta a Siófoki Szolgál- fodrászat mellett értelme tató Ktsz-nek azt az el- lesz a ruhatárnak is. Kétség- határozását, hogy üzemházat télén, jól meg kell nézni, épít. Pénzt is biztosítottak, s hogy mire költjük a három­felszólították a szövetkeze- milliót. Ám arra is kell gon- tet, hogy készíttesse el a be- dőlni, hogy Siófok idegenfor- ruházási programot egy tér- gálmi központ, s itt minden- vezővel. A program elké- ki igyekszik »reprezentálni«. szült. Tervezésekor figyelem- Erre szükség is van. ve vették Siófok 15 éves fej- IS példányban készült el lesztési tervét, hisz az üzem- a tervrajz az OKISZ részére, háznak 15 év múlva is üzem- Feltehető, hogy tizennyólcfé- háznak kell lennie. 15 év... leképpen látják majd a raj- Ki tudná megmondani, mi zokat, s nehéz lesz dűlőre minden új születik addig, jutniuk. Nem is lehetne mennyire növekszik az em- mindenki elgondolásának berek igénye, _s kivált Siófo- megfelelő rajzot készíteni. A kon milyen követelményeket tárgyalásra ezért jó lenne állítanak az egyes intézmé- meghívni a tervezőt meg a nyék elé az emberek? Ha er- szövetkezet elnökét. Az elnök re gondolunk, egy csöppet kérte is ezt, de fent fölös le­sem látszik merésznek és gesnek tartják jelenlétét, túlzottnak a rajzon levő mo- Majd a KISZÖV-ön keresz­tiem vonalú épület terve. tül értesítik az eredmény­Az OKISZ-nál azonban röl. Márpedig helyesen dön- ilyen kifogások hangzottak teni nemigen tudnak azok el: »Minek iroda a műszaki nélkül, aki a legjobban is- vezetőnek?« »Minek mű- merik a község adottságait, anyag padló az irodákba, a az igényeket, vendégszoba mellett miért Igazuk van azoknak, akik van fürdőszoba?« Lehet. azt mondják, hogy tízszer is hogy nem kell a műszaki meg kell gondolni, amíg ki­vezetőnek iroda, s hogy való- adják a forintot. De éppen ban nagy a földszinti előtér, ezért közösen kell azt meg- s jövőre tán még fölöslegesen gondolni. éli benne a ruhatár. Aligha R. V. Csfilbe jitett vezetik és vezetési módszerek a Somogy megyei Építőipari Vállalatnál A Somogy megyei Építőipari Vállalatnál valami születőben van, valami, ami' hiányzott ed­dig a légkörből, valami, amire olyan szüksége van minden em­bernek, akár a sóra és a ke­nyérre; a szárnyakat adó biza­lom. A legtöbb ember felsó­hajt: »Végre!« S ebben az egyetlen szóban benne van a reménykedés: biztosan más­képp lesz ezután. Néhány hét alatt persze nem történhetnek alapvető változá­sok, ám az emberek föllélegez­tek. S már maga az nagy szó, hogy lehűti a fixájukról ti lakat, s lépten-nyomon hallani az el­határozást: dolgozzunk más­képpen, mint eddig, bizonyít­suk be, hogy emberséggel, egy­más megbecsülésével, kölcsö­nös bizalommal többre me­gyünk. A vezetésben kiadták a mindenkire egyaránt kötelező jelszót: ne kiabálással, durva­sággal akarjunk vezetni, tekin­télyt tartani, hanem határozott­sággal, emberséggel. S ami az­előtt elképzelhetetlen volt, a vezetők sorra járják a munka­helyeket, véleményt, tanácsot kémek a munkásoktól: hogyan lábalhatnának ki a jelenlegi szárítóból, miként lehetne meg­szüntetni a mintegy tízmilliós lemaradást; mi a véleményük a vállalatvezetésben bekövet­kezett változásokról, hogyan tovább. A válasz szinte min­denütt egyértelmű és egyönte­tű; »Helyeseljük, hogy leváltot­ták Fehér Ferencet az igazga­tói tisztségből, már rég meg­érett erre.« S buzog a tettvágy is az emberekben: felajánlások születnek a jobb, termeléke­nyebb munkára, az átadási ha­táridők előbbre hozására. Íme, az eltelt egy-két hét is eleven cáfolat a leváltott igazgató munkamódszerére: nem igaz, hogy egy ember jobban és töb­bet tudhat mindenkinél. Persze még egynéhány em­ber fejében kísért a múlt. Még akadnak, akik félnek véle­ményt mondani, s vigyáznak minden kiejtett szóra, mert hátha »betörik a fejünk«. Raj­tuk igazán le lehet mérni azt a hihetetlenül súlyos kárt, me­lyet a régi vezetés okozott en­nél a vállalatnál. Fehér Ferenc, a volt igazga­tó szinte tervszerűen és tuda­tosan teremtett olyan légkört, amely kizárta a véleménysza­badságot a vezetés, a vállalat ügyeiben. Valóságos diktátort uralmat honosított meg, letorkolta mindazokat, akik egy-egy kérdésben más állás­ponton voltak, mint ő. A bí­rálatot durván visszautasítot­ta, nemegyszer vágott vissza fennhéjázóan a bírálónak vagy javaslattevőnek. Egy műszaki értekezleten — igazgatósága legelején — a párttitkár meg­bírálta Fehér Ferencet, hogy elaprózza magát, átnyúlkál a vezetők feje fölött, s hogy nem bízik bennük. Ám szerényte­lensége, mérhetetlen önteltsé­ge következtében képtelen volt elviselni, hogy őt »kioktatják«, szót kórt, s a hatalmasabb jo­gán a kritikát kereken vissza­utasította mondván: a pártszer­vezet ne ilyenekkel törődjön, őt ne tanítgassa senki. Más eseteikben a bírálónak hamar torkára forrasztotta a szót, s megtalálta a módját, hogy különböző »bűneit«, mulasztá­sait fejére olvassa a véleményt nyilvánítónak. Az emberek — még közvet­len munkatársai is — féltek tőle, mert tudták, hogy Fehér Ferencet intézkedéseiben is szeszélyei vezérlik. Hétszer is meggondolta valaki, hogy be­menjen hozzá, mert nem lehe­tett tudni, milyen ingben, ta­lálják. Ha dühös napja volt, leszedte a keresztvizet bárki­ről. A hozzá »raportra« készü­lők a szó szoros értelmében re­megitek, mert ha valami nem tetszett neki, vagy valaki nem a kedvére szólt, arra torkasza- kadtából üvöltött, és az ille­tőt, aki »ujjat mert húzni ve­le«, a legdurvább sértésekkel, bárdolatlan szavakkal illette, még az irodájából is kiutasítot­ta. Az ilyen esetek mindenna­posak voltak az Építőipari Vál­lalatitól. Nem csodálható, hogy a műszakiak — akikre legjob­ban rájárt a rúd — elveszítet­ték munkakedvüket, csak, ím- mel-ámmal dolgoztak, alkotó kezdeményezésüket elfojtották. A nevelésire semmit sem adott az igazgató, úgy vélte, hegy durvasággal, az állandó fe­gyelmezéssel is elboldogul. Úgy születtek a fegyelmi íté­letek, mint ahogy nyári esők után előbújnak a gombák. S ítéletei ellen nem volt apellá­ta. Semmibe vette a felsőbb pártszervek bírálatát is. Axt hitte, neki mindent sxahad. Az utóbbi időben egyre többet ivott, s verekedéseket provo­kált. Jóllehet a városi pártbi­zottságon nyomatékosan fi­gyelmeztették, hogy a dolgozó­kat érintő kérdésekben nem dönthet elfogultan, szubjektí­van, a tiltakozás ellenére, sze­mélyes barátságból mégis olyannak juttatott lakást, aki­nél sokkal rászorultabb is akadt volna. Ekkor pártfegyel­mit indítottak ellene, leváltot­ták a munkásőr-parancsnok- ságból. Mindenki bízott abban, hogy Fehér Ferenc megszívleli a bírálatot, s levonja belőle a szükséges tanulságot. Ám a bí­rálat falra hányt borsónak bi­zonyult. Elsősorban azért, mert nem nézett önmagába. Az a konokság és önteltség, amely idáig juttatta, továbbra is jellemzője maradt. Igyekszik megmagyarázni káros maga­tartását, elszántan védi hibáit, módszereit. A vitát elvtelen- ségnek, megalkuvásnak tekin­ti; a durvaságot, a gorombasá­got szükségesnek tartja, nem érti meg, hogy ezek a mód­szerek legszebb elveinket, cél­jainkat járatják le. Egyszóval nem tud és nem akar megsza­badulni hibáitól. Ez az ő tra­gédiája. Jóllehet Fehér Ferenc mint igazgató sokat dolgozott, és szervezési készséggel is ren­delkezett, durva magatartása alkalmatlanná tette a vezetés­re. Ezért kellett leváltani az Építőipari Vállalat éléről. Hogyan süllyedt idáig, miért kellett így végződnie egy kez­detben szorgalmas és törekvő murakjásemfoer karrierjének? Azt hiszem, van ebben tör­vényszerűség is, tanulság is. Nemcsak Fehér Ferenc, hanem mások számára, is. Törvény­szerűen ilyen sors vár arra a vezetőre, aki elfelejti, hogy nem uralkodásra, hanem a nép szolgálatára hivatott. Fehér Ferenc nem tűrte a bírálatot, és ezzel előkészítette vezetési módszereinek csődjét, egyéni bukását. Félt az egyenes véle­ménynyilvánítástól, az őszinte bírálattól, pedig az hozzásegít­hette volna a változáshoz, fej­lődéshez. Az elvtelen dicsérge- tés, az öntömjénezés tetszett neki. Akik felmagasztalták, azokat barátjává fogadta, azok­nak hibáit is elnézte. Márpedig sértettem különösen a fitókaá dolgozók körében.« (Magyarul? embereket az ENSZ-hez irá­nyított panaszuk elintézésére, s ki is zavart egynéhányat az irodából.) Az italozással kap­csolatban is cinikusan érvel. »Sok esetben úgy éreztem, hogy csak az ital mámorító hatása tudja kikapcsolni központi idegrendszeremet... « „Állóvíx“ a pártsxervexetben Valaki igen jó szándékúan azt mondta az egyik beszélge­téskor: »Miért nem mondták meg a hibáit kellő időben Fe­hérnek, amikor még lehetett volna segíteni rajta?« Az illető elsősorban a pártszervezetre célzott. Azt hiszem, teljesen jo­gos a kérdés. Igen, a pártszer­vezetnek lett volna elsőrendű kötelessége harcot indítani a kommunista Fehér Ferenc dik- tátori uralma, sértő, durva ma­gatartása ellen, s nem utolsó­sorban a kritikát, a vélemé­nyeket lábbal tipró gyakorlat ellen. Az igazsághoz tartozik* hogy a pártszervezet vezetői között akadt, aki az első idő­ben megpróbálta bírálni az igazgatót, ám először megret­tentek, később pedig megalkud­tak saját lelkiismeretükkel is. Hivatásukat, szerepüket félre­értelmezve az igazgató jó és rossz intézkedésének helyeslői­ként, támogatóiként léptek följ máskor pedig tehetetlenül szemlélték az eseményeket Ezért fordulhatott elő, hogy a párttaggyűléseken az utóbbi években egyetlen, az igazgató személyével kapcsolatos bírá­lat sem hangzott el. Vagyis »állóvíz« keletkezett az Építő­ipari Vállalat pártszervezetében is. Mindez segített a kritikát­lanság légkörének megteremté­sében. Az elmondottakból világosan következnek a tanulságok. Jól tudjuk, hogy az igazgatók zö­me nem ilyen, ám okulni, ta- nuhiivaló mindannyiuk számá­ra akad. Azt megtanulhat­ják Fehér Ferenc esetéből* hogy hogyan nem szabad ve­zetni. íme a példa: a vezetés­hez nem elegendő a szakérte­lem, a szervezőkészség; a ve­zetőnek mindenekelőtt ember­nek kell lennie a szó igazi ér­telmében. Mert ahogy a szak­értelem, a szervezőkészség hiá­nya alap lehet arra, hogy va­laki alkalmatlanná váljék a vezetésre, ugyanúgy esődbe jut­tathat a durvaság, a dölyfös­trtjtzi Mihály — Becze Károly: AZ 570 égionísfa — Kiszállni! Minden kocsin csak öt fő maradhat! A többiek előre! , Gazsóók kocsija körülbelül a huszadik volt a sorban. A pa­rancs vétele után, öt kivételé­vel, ők is leszálltak, és siettek előre. A tank előtt már nagy volt a csoportosulás. Amint Gazsó odaért, megle­petéssel látta, hogy az utat majdnem egy kilométer hosz- szúságban, két-három méte­renként teljes szélességében átvágták. Elég mély és széles gödrök voltak, bizony, ha a gépkocsi belemegy, vagy ten­gelytörést kap, vagy nem bír onnan kimászni.. A karaván parancsnoka ká­romkodott. — A szentségit neki, ez még tegnap nem volt itt! — Bizonyára az éjjel csinál­ták, monsieur captain — mon­dotta a hadnagy. — Számítot­tak érkezésünkre. — De hogyan tudták meg? — oi'dította a kapitány. — Kitől?! Vagy ördögök ezek, hogy min­dent tudnak?!... Izgatottan járt fel és alá, majd a hadnagy felé fordult. — A kísérő század azonnal kutassa át a környéket, ön ve­zeti Őket, hadnagy úr. Persze csak addig nyomuljanak a vadonba, ameddig lehet. Mi pedig megkezdjük az út hely­reállítását. Adjon parancsot a tanknak az indulásra. Az bír közlekedni. És talán beszag­gatja a furfangosan kiásott gödrök két oldalát. Induljon!... — Igenis! A kísérő század négy kisebb csoportban hamarosan megin­dult az út két oldalán elterülő erdőben, a tank pedig hatal­mas zajjal előrelendült. A kapitány jól számított. A tank leszaggatta a gödrök szé­lét, s miután még kétszer-há- romszor végigment oda és visz- szfe rajtuk, elég tűrhetőek let­tek. A kapitány kgzeit dörzsölte. — Szépen haladunk. Egy ki­csit még fel kell töltenünk eze­ket a gödröket, utána indulha­tunk is. Szerszámokat elő! Hamarosan előkerültek az ásóik, lapátok, csákányok. Nem sok volt belőlük7 hiszen ilyen rendkívüli eseményre nem szá­mítottak. A 400 légiós közül bizony alig jutott egynek-egy- nek. Az egyik őrmester a kapi­tány elé somfordáit. — Kapitány úr, mivel tölt­sük fel a gödröket? — Marha! — A kapitány sze­me szikrázott. — Hát azzal a kő- és földmennyiséggel, amit ezek éjszaka kiszedtek a göd­rökből. — Nem találjuk sehol. — Ez nem létezik. Keressék! Néhányadmagával az őrmes­ter is az erdőbe indult. Múlt az idő, a kapitány időnként nyugtalanul tekintett órájára. A géppuskások és az aknave­tők készenlétben álltak, hiszen minden perc drága, itt minden elvesztegetett pillanatot keser­vesen megfizethetnek. Csak a tank dübörgőit egy­hangúan föl-le, föl-le. Körülbelül egy óra múlva különböző irányból ugyan, de szinte egyszerre ért vissza hadnagy és az őrmester. Jelentették, hogy senkit semmit nem találtak. A kapitány dühösen dobban-; lőtt. ; — De hát hogyan csinálták; ■ mérhetetlen kárt tud okozni az : olyan vezető, aki nem a mtm- i ka alapján, hanem más szem­pontok szerint értékeli az em- : bérekét. A méltó tár* Csak a durva, goromba igaz­akkor?! Gépkocsi nem vehetett? Jf““ w^TTT ■ j i-r> i irxilr Air ♦ 0ätO lHOlGtt llOnfittejK iQ OiySH reszt a foldelhordási munkák-J __ 7 K an u+af mi bartinvki emberek, mint Kosaras József, ellenőrzésünk alatt, a mi tud­tunk nélkül gépkocsi nem ha-: ladhat át. — Nem gépkocsikon hordták: el — jegyezte meg csendesen a hadnagy —, hanem ők ma­guk, kosárral. — Őrültség! — válaszolt in­gerülten a parancsnok. — Tud­ja, milyen emberfölötti műn a munkaügyi osztály vezetője, aki durvaságban, gorombaság­ban, ivászatban méltó társává lett Fehér Ferencnek, s akinek leváltását, a vállalattól való el­távolítását szinte egy ember­ként követelik a dolgozók. Be­telt a pohár. Kosaras viszont : érveivel, amelyekkel mente­^getni igyekszik hibáit, maga is . _ ,, ,. , . -l azt bizonyítja, hogy a maga­ka ez. .Egyetlen éjszaka nunt-* vezetők fölött eljárt az egy kétszázötven ilyen gödrötjidő> így vélekedik: „Hirtelen & a pilla­ban olyan messzire elcipelni,* natnyi felindulásban sokszor >» * “füg“ J * sértő hangnemben beszeltem. fde másnapra én ezeket mind jegyezeet elfelejtettem, és napirendre Jtértem fölöttük ...« (Mások iehetet-j nem ) »Előfordult, hogy jogta­lanul és helytelenül mást meg­lesi, érti?! — Kapitány úr meg csendesen a hadnagy —, ezek nem ismernek lent! — De ember, térjen észhez! | Hány falu lakóira volna egy? ilyen munkához szükség? öté-» re, tízére? Hát elképzelhető,! hogy tíz különböző helyen le-| vő faluból, a mi éberségünket! kijátszva, mintegy varázsszóra? ideérkeznék az emberek, és? egyetlen éjszaka zajtalanul.! nyomtalanul elvégzik ezt: a| hatalmas munkát? t ség, a fennhéjázás és más jel­lembeli, erkölcsi fogyatékos­ság. A kritika elfojtásával eset­leg ed lehet élni rövid ideig, de ezzel a rossz útra tért vezető csak előkészíti egyéni bukását. Parancsolgatással senkit sem lehet megnyerni, ezzel csak el­kedvetleníteni, eltaszítani le­het embereket. Varga József ÉRTESÍfJÜS VáSéifilHIflí. hogy alkatrészosztélyunkoD júnlssH-töl jülius7-ig az KÖLTÖZKÖDÉS MIATT A fenti időpontban a pécsi, a tolnai és a zalaegerszegi AGROKER VÁLLALATOK elégítik ki igényeiket. Somogy megyei IGBOsEH Vállalat ____________ (41874) S ZÍ (Folytatjuk# L Öntözővezeték részére beszerzési Áron eladó fi fii 69x3 in lariÉs acélcső, db-ként kb 6 folyóméter hosszú. SOMOGY MEGYEI ÉPÜLETSZERELŐ V., Kaposvár Petőfi tér 3. __________________________________ (41891)-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents