Somogyi Néplap, 1962. június (19. évfolyam, 126-151. szám)
1962-06-03 / 128. szám
1962. június 3. Ordas Iván: D MÁTYÁS FERENC: VONULÓ FELHŐK Mint fölvert szarvasok vonulnak, repülőgépek alá bújnak, megállíthatatlanul jönnek, s nem is felhők ők, hanem könnyek. Ütlevél nélkül, s egyre szállnak, tán a spanyolok könnye árad, vagy Afrika fekete vére hömpölyög a borongó égre. ömlenek forradalmi hévvel, báránybundában, éles széllel, olykor barikádot emelnek, s vérűkkel itatják a tengert. Száguldanak mind magasabbra, mint ejtőernyősök zuhanva térnek a földre, ide hozzánk, s álmukba már a nyarat hozzák. Bárcsak mehetnék léghajón át én is velők, hogy lássam Rómát, s leszállnék ott mint parasztisten, s a koldust megraknám ezüsttel. LJÖDI FERENC: FIATALOK Nem szóltak semmit, úgy inaitok el, mint börtönből, mely nehéz vasra ver. Nadrágszíj volt, csak annyi az a föld, amelyért apjuk, jaj, még vágyva ölt. Lehúzta volna őket, mint a sár, s a nyár hiába szőkült rajta már. Sírnak sok volt, az életnek kevés, s a kévésén a sok: istenverés... Inkább szaladtak szét húszévesen városba térő új ösvényeken, mely vissza is visz, vissza-út lehet, ha egybeszántják mind a földeket. TL S elnézem őket, jönnek vissza már: végesteien a táguló határ. Ezért volt csupa tűz a hallgatás, szívük mélyén a fölizzó parázs, a néma vád: »Csak másképp lenne már' Fiú és apja addig szemben áll.« S mint akik tudták, így lesz, így a jó, az apák szava most is biztató. S mint a jegenyék, ha rájuk tűz a nap, a fiatalok rábólintanak, s dehogy törnék meg azt a mondatot, ha egyszer végre fölszakadhatott... SZIRMAI ENDRE: ÖRÖK PILLANAT Néha már azt hiszem, hogy elérkezett, amit Faust mester várt — a pillanat, mikor azt mondhatom bátran: most megállj! ez az, aminek öröklét-íze van. De aztán mégiscsak tovább engedem, mert lebírhatatlan az a tudat bennem, hogy csak ezután jón majd az igazi olyan csodákkal, hogy ma nem is sejtem. Örök változás a visszatérő percben! — Annyi minden-kincsű pillanatod volt mar, s nem állt meg! Hisz a folyamat a lényeg! Elmúlt — és másik jcai —, akármit is szólnál. ühösen csapta le a kagylót a főagronó- mus. — Ismét ellenőrzés! — káromkodott. — Újtelekről már elment, holnap itt lesz. — Milyen ellenőrzés? —kérdeztem. Leplezetlen megvetéssel mondta: — Speciális! A központ speciális ellenőrt küld. Azt szeretném tudni, hogyan képzelik ezek odafenn. Tíz nap alatt hatan jártak itt. Nem vagyok én bűvész, hogy akkor is rendbe hozhatok egy gazdaságot, ha még körülnézni sem engednek! Most pedig jön ez a »■speciális«! — Tulajdonképpen ki az ördög az? — Mit tudom én! Üjtelekről azt telefonálták, hogy egy isi- ma modorú vaddisznó. Egész nap mosolyog, aztán este kitálal mindenféle aprósággal, amit napközben összeírt De ha legalább értene a mezőgazdasághoz! Nem ért! összetéveszti a szimmentáli tehenet a borzderessel! A főagronómus haragja teljesen érthető volt. Rábíztak egy gazdaságot, amit az elődje vétkesen elhanyagolt, és két hónap alatt csodát vártak tőle. Már az első hónap végén jöttek az olyan végződésű levelek, hogy ‘»személyében teszem felelőssé«, -egyénileg felel az intézkedés végrehajtásáért«. Nem csoda, hogy ez a nagyon nyugodt ember is kijött néha a béketűrésből. De parancs az parancs, ellenőr az ellenőr. Ahogy a parancsot teljesíteni kell, az ellenőrt ingerelni legalábbis nem célszerű. Mert amelyik azért jön, hogy valóban segítsen a munkában, azt áldja az ég. De milyen kevés volt az utolsó hat között az iljfm! Jöttek, kocsikáztak, nem utolsósorban ettek-ittak, aztán megszerkesztették vég nélküli jegyzőkönyvüket, és ha történetesen hét vége volt, a hivatalos gépkocsin továbbvitettók magukat a harmincöt kilométerre levő Aggtelekre. Érthető, hogy senki nem lelkesedett túlságosan a beharangozott -speciális«-órt. Mégis megtettünk minden telhetőt. alán régi gazdáinak korában sem volt olyan tiszta a kastélykert, mint az ellenőrzés napján. A major-udvaron henger dörgölte szét a megkeményedett sárkoloncokat A parkban pedig külön gyermekosztagok söpörték kupacba, és égették el az évek óta összegyűlt szemetet, falevelet A kastéllyal ellentétes domboldalon a gazdaság egyetlen szép ürüfalkája legelészett Mosolygott a szeme, aki látta. Szekerek, mezőgazdasági gépek rendbe hozva, lószerszámok megkenve, talán még az örökké kócos pulikutyák szőre is megfésülve várta a magas látogatót, amikor az ellenőr gépkocsija besuhant a kapun. — Nagy kutya! — súgta a fülembe az egyik brigádvezető. A pompás, újdonatúj, csillogó gépkocsi valóban annak mutatta. Aki ilyen járművet kap az államtól, annak már bizonyára számit a szava. Láttam, hogy a gépkocsi a főagronómus előtt is nagyobb tekintélyt adott a fiatalembernek, aki kilépett belőle. Az ellenőr kicsit túlságosan is nagy hajú, kicsit túlságosan is szűk nadrágé, de azért a vártnál rokonszenvesebb, harmincöt év körüli jól fésült ember volt. Kordbársony kab ' i .viselt és ragyogó, fényes f cipőt. Szüntelenül n ‘a nagy emberek leereszkedés vei akkor is, amikor semmi ok nem volt rá. Jóindulatú érdeklődéssel figyelte mindazt, amit a körülötte nyüzsgő agronómu- sok és brigádvezetők jónak láttak megmutatni: Áz agrárember általában sokat tart magáról, és szereti a tájékozatlan városiakat elámítani. Az igazi gazda talán még az ökörről is bebizonyítja, hogy bika, és szegény városi, főleg pesti előbb- utóbb elhiszi. Az ellenőr igazi pestinek látszott. Különösen a birkák érdekelték. Jó magyarázóra akadt. Eszes Imre bácsi, a juhász ízes beszédű bihari ember volt. Fél évszázadot töltött a birkák mellett, de mióta a családjáról tudott, mást sem ismert közöttük, mint juhászt. Legalább három-négy nemzedékre visszamenőleg. A kisujjában több tudományt őrzött, mint egy körzeti állatorvos, legalábbis, ami a birkákat illeti. Most az előkelő hallgatóktól nekibuzdulva csak úgy öntötte magából a legkülönbözőbb birka- betegségek és gy ógyei járások receptjét. Hosszú bajuszát so- dorgatva egyre világosabbá tette előttük, hogy a rühösség csak hagyján! Ahhoz elég a tetaód. De ott van még a lép- fene, a málymétély, a bödös sántaság, hogy a szőrféregről, a kergeségről és a seregnyi legeltetési bajforrásról ne is beszéljünk, aminek ha van egyáltalán gyárban vásárolható, szép latin nevű orvossága, ő, Imre bácsi, nem nagyon hisz benne. Látott már az ellenőr élvtáxs agyműtétet birkánál? Nos, ha tegnap jön, láthatott volna. Saját kezével végezte LLENŐRZI szálláson várták, amíg elvonul felettük az ellenőrzés vihara. Közben a juhászok, akik nem hagyhatták faképnél a falkát, szidták a világ összes ellenőrének atyaistenét, de különösen azét, akinek a kedvéért épp két héttel nyírás előtt kellett ilyan veszekedett kavarodást csinálni. Eszes Imre bácsi éppolyan jól tudta, mint mindnyájan, hogy amilyen sokat segíthet a gazdaságon egy kedvező vélemény, sajnos éppolyan sokat ronthat a rossz. Jogos öntudattal huzigálta a bajuszát Az ellenőr mosolyogva fordult a főagronómushoz: — És most szeretném valamennyi tanyát látni. Van itt egy major, ha jól tudom Korsóson. Menjünk oda. E gyszerre hűlt meg bennük a vér. A korsósi ' falka az egész állomány legalja. Három lábon járó, térden csúszó, bicegő, sánta birkák. Még a nem szakember is megítélheti: vágóhídra érett mindahány. Idáig csak a félhullából is élőt csináló Imre bácsi jó szándéka mentette meg az egész falkát ettől a sorstóL De egyáltalán honnan a pokolból ismeri ez a Pestről idecsöppent ember a korsósi major nevét? A gazdaság legkisebb majorját? A főagronómus teljesen meg- zavaradott Még az éppen meggyújtott cigarettát is majdnem fordítva vette a szájába. Legelőször Eszes Imre bácsi nyerte vissza a hidegvérét. meg ezzel a cseartnyelű bicskával, ni. Megértettük, hogy ez olyan falka, ahol a birkák sohasem betegeskednek. Kergeség hónapok óta nem volt, elhullás még kevésbé. A gyapjú szép, hosszú szálú, biztosan lesz öt kiló nyírási átlag. — És tessék csak Megnézni, akkora ez, mint valami borjú! Az ellenőr bólintott, és szakszerűnek vélt mozdulattal tar pogatta a szolgálatkész pulik által pillanatok alatt tömegbe terelt ürük gyapját Tegnap óta minden juhász káromkodva válogatta tálkájából a legszebb, legmutatósabb példanyakat, míg végre ezt az ötszáz sziemre való jószágot sikerült összeszedni. Elődünktől maradt örökségünket, a többi két és fél ezer satnya, kaholós, rühös állatot széthajtották a legtávolabbi tanyákra, A birka ugyanis köztudomásúan nem a központi szemlétől gyógyul, a tájékozatlan központi szemle azonban esetleg árthat, ha nem is a birkáknak, de a birkák gyógyítóinak. Valahogy így gondolkozott a főagronó- n r és senki sem volt köz- • M ne úgy vélte volna, nü, A széthajtott bir- .váK szükséghodáiyban, nyári — Bajos lesz az, ellenőr élvtárs! Nyolc kilométer, aztán igen rossz az út. Nem jut tovább ott az ilyen finom autó! Korsós itt volt, a másik domb oldalában. Kövesútan három, az erdővágáson keresztül két kilométer. És olyan jó út, ami errefelé ritkaság. Mit akar az öreg? Az ellenőr csak mosolyogott — Nem baj, szép az idő. Az elvtársak majd befogatnaik, és kimegyünk kocsivaL Nem lehetett vitatkozni. Ketten egyszerre indultak a hajtókocsiért, szólni, hogy fogjanak be. A »-speciális elvtárs«-nak — ahogy magunk között becéztük az ellenőrt — kocsikáz- ni támadt kedve. Imre bácsi közben fél revon- te a főagron ómust. — Liget felé menjeneifc, és lassan! — Liget felé? De hiszen az tényleg nyolc kilométer! — Ne törődjön vele! Arra menjenek, és ne féljen, nem lesz semmi baj! Alkalom sem volt rá, de pásztoremberből amúgy is nehéz sok szót kipréselni. A főagro- nómus minden bizalmát Imre bácsiba vetette. Azért igen s᣻adtan szállá fel a kocsiba, Egy kis rossz akarattal orsza- 'gos botrányt lehet csinálni a korsósi »imádkozó« falkábóL Imádkozónak nevezik a juhászok az olyan birkát, amelyik járni sem bír, csak két első térdén csúszkál. És ugyan lei tudja, hogy jóakarat bujkál-e ebben a simára fésült speciálisban vagy hibát kereső gáncsos- kodás? Alig fordult ki a fogat az alsó majonkapim, Imre bácsi Gábor fia szédületes vágtában, iramodott ki a felsőn. Természetesen Eszes Gábor is juhász volt. Sebtében nyergeit hátaslovát karnpós juEászbottal serkentette. Nem volt jókedvem* de azért lehetetlen volt egy fél- mosolyt elfojtani. Ugyan mit érezhet a főagronómus dédelgetett, kényes hátasa, mikor kemény juhászbot zuhog a farán? Felballagtam az irodába. Odabent izgalmas várakozásban teltek az órák. Számolnom kellett volna, azonban nemcsak én, senki sem dolgozott. — Hol az ellenőr? — Mit csinálhat az ellenőr? És főleg: — Mit lát az ellenőr? Ez a kérdés járt szájról szájra. M íg végre a hosszú kocsikázástól kipirultál* és kifáradva megérkeztek, az ellenőr be sem jött, csak az autója mellett búcsúz- kodott mindnyájunktól. A fő- agronómus már a nyakát sem merte forgatni, annyi dicséret zúdult rá. — Igazán nagyon meg vagyok elégedve, Dömötör elvtárs —■ mondta az ellenőr. — A gazdasag mintaszerű, példásan rendes. A vetés is szép, de mindenekelőtt a birkák. Két falkát láttam, hibátlan, jól kezelt, gyönyörű állomány! A főagronómus tétova mozdulattal áttolta Imre bácsira a birkák szépségének minden érdemét — Igen, Eszes bácsi — folytatta az ellenőr. — Maga nagyon szép, szakszerű munkát végzett. Kötelességemnek tartom, hogy ezt mindenki előtt megemlítsem, de biztosítom, hogy a jelentésemből sem marad ki. Szép volt az itteni falka is, de azért elbújhat amö- gött, amit odaát, Korsóson láttam, az egyenesen csodálatos. Imre bácsi szerényen állt, és hosszú bajuszának szövedéke alatt finoman mosolygott. Ez a mosoly még akkor sem tűnt el az arcáról, amikor az ellenőr Aggtelek felé suhanó autóját mindnyájunk örömére szerencsésen elnyelte a por. — Túljutottunk! — vigyorgott mindenki. A főagronómus zsebkendővel törölgette verejtékes ’nemiokát. — Imre bácsi! — nyögte végül. — Maga ördög! Honnan a csudából lopták azt a korsósi faikát? Én is rég láttam ilyen szép birkákat, pedig én valamennyire mégiscsak érteik hozzá! Az öreg már nem mosolygott. Nem sok tisztelettel mondta: — Maga? Ejnye, főagronómus kartárs! Hiszen az u g y a n- a z a falka volt! Az ottanit bevertük a Ms erdőbe, emezt meg áthajtottuk itt ni, toronyiránt. Hüvelykujjával a írét kilométeres, rövid út felé bökött. — Mit gondol, hiába kocsi- káztattam én magukat liget felé? Gyorsan jár ám a birka, ha mást írem tehet. Még meg is pihent a faüka, mire maguk odaértek. Csak a juhászt kellett Mcserélni meg a kutyáikat. Hogy nem lehetett ezt észrevenni? Talán maga is ilyen el- iecőrf éléaek Ssésaűl?
