Somogyi Néplap, 1962. június (19. évfolyam, 126-151. szám)

1962-06-28 / 149. szám

SOMOGYI NÉPLAP 2 rsötörtök, 1902. jdnfa* M, Amerikai bábok provokációja a Kínai Népköztársaság ellen Moszkva (TASZSZ). A Szovjetszkaja Rosszija szerdai számában beszámol ar­ról, hogy a Tajvan szigetére menekült csangkajsekisták elő­készületek megindítását köve­telik a Kínai Népköztársaság területének inváziójára. Az ehhez hasonló lárma — hangoztatja a lap — önmagá­ban figyelmet sem érdemelne, mivel senki előtt sem kétséges, hogy a Kínai Népköztársaság területe elleni invázió szégyen­letes kudarcba fulladna. A mostani provokációk jellege azonban más. A csangkajsekista lármave­réssel egyidejűleg riadót fúj­tak a Japánban létesített ame­rikai tengerészeti támaszponto­kon is. A 7. flotta alakulatait lázas sietséggel Tajvan térsé­gébe irányították. Több amerikai technikus megsebesült a sikertelen magaslégköri nukleáris kísérlet alkalmára! Honolulu (MTI). ' A csendes-óceáni Johnston- Szigeten az amerikai hadse­reg röplapokon szólítja fel a műszaki személyzetet, hogv né nyúljon a szerteszét heverő 'rakétaroncsokhoz. Az Egye- - sült Államok június 19-i ma­gaslégköri nukleáris kísérlete . során ugyanis az atomtölte- te.t szállító rakéta felmondta a _ szolgálatot, és a kilövőhely fölött viszonylag egészen kis magasságban . fel kellett rob­bantani. Szemtanúk elmondot­ták az UPI amerikai hírügy­nökség tudósítójának, hogy a sikertelen kísérlet után hosz- szú ideig záporoztak az 50 ki­logrammot is meghaladó ron­csok és repeszdarabok, s az ott tevékenykedő műszaki személyzet több tagját meg­sebesítették. Az amerikai pa­rancsnokság tudvalevőleg azt állította, hogy nem történt se­besülés. Feltehető, hogy a szi­geten heverő roncsok és re­peszdarabok radioaktívak, és a sugárzási veszély nagy. Vajon a Pentagon miért ha­tározta magát arra, hogy a né­pi Kína partvidéke mentén az erő demonstrációjához folya­modjék — teszi fel a kérdést a cikk szerzője. Világos, hogy a nemzetközi feszültség kiéle­zése az Egyesült Államok kül­politikai irányvonala. Az Egye­sült Államok csúfos laoszi ve­resége és a laoszi egységkor­mány megalakulása után Wa­shington tekintélye komoly csorbát szenvedett Délkelet- Ázsiában. Szkeptikus megjegy­zések hangzanak el az Egye­sült Államok rovására a Fülöp- szigeteken, és állítólagos gyen­gesége miatt Thaiföld is bírál­ja Washingtont. Nyilvánvaló — állapítja meg a cikkíró —, a legutóbbi pró­bálkozásoknak az a célja, hogy meggyőzze a reakciósokat, a jövőben is biztosan számíthat­nak az amerikai fegyverek se­gítségére. (MTI) Von Merkatz elszólása — a bonni kormány mossa kezeit Bonn (TASZSZ). Nemcsak a bonni szociál­demokraták, hanem a CDU- hoz közelálló egyes személyi­ségek is megdöbbenéssel és értetlenül fogadták Von Mer­katz bonni miniszter madridi kijelentéseit. Merkatz ugyan­is a Német Szövetségi Köz­társaság nevében üdvözölte és dicsőitette á francóista rend­szert. Bonnban kedden sajtóérte­kezleten feltették Ec kardi nyugatnémet sajtófőnöknek a kérdést, hogy a szövetségi kormány egyetért-e Merkatz madridi nyilatkozatával. Ec- kardt azt válaszolta, nem hal­lotta, hogy a kabinet bármi­féle ülésen is felhatalmazta volna Merkatzot, hogy nevé­ben nyilatkozzék e kérdésről. A nyugatnémet külügymi­nisztérium hivatalos szóvivő­je a sajtóértekezleten a maga részéről kijelentette, hogy Merkatz »nem egyeztette« felszólalását a Német Szövet­ségi Köztársaság külügymi­nisztériumával. Merkatz be­szédét nem volt hajlandó kommentálni, mondván, hogy nem rendelkezik a beszéd tel­jes szövegével. (MTI) Az új török kormány kilátásai Ankara (BTA). A három párt képviselőiből alakult új török koalíciós kor­mány programja lényegében ismeretessé vált: előirányozza egy ötéves gazdasági terv meg­valósítását, az állam és ma­gánkapitalista szektor egy­más mellett élését, a föld- és az adóreformot. A három párt abbán is megállapodott, hogy részleges amnesztiában része­síti az elítélt egykori török ál­lamférfiakat. Októberben hir­detik meg a részleges amnesz­tiát, amelynek kegyelem jel­lege lesz. A három párt kije­lenti, hogy harcolni fog »a szélső baloldali és szélső jobb­oldali irányzatok« ellen. Inonü új kormánya a par­lamentben kisebb többséggel rendelkezik majd, mint az elő­ző kormány. Azonkívül ma­gukban a koalíciós pártokban ellenzéki áramlatok érvénye­sülnek a kormánnyal szemben. A legerősebb ilyen áramlat a köztársasági néppárt 63 képvi­selőből és szenátorból álló re­formista frakciója, amely elé­gedetlen amiatt, hogy a kor­mányba nem vonták be képvi­selőit. Lapvélemények szerint előfordulhat, hogy a reformista frakcióhoz tartozó képviselők és szenátorok nem szavaznak majd bizalmat a kormánynak, és akkor első parlamenti fellé­pésekor összeomolhat az új koalíciós kormány. (MTI) A Pravda kommentárja az amerikai csapatok thaiföldi tartózkodásáról Moszkva (TASZSZ). A Pravda szerdai száma cik­ket közöl Szkalkinnak, a lap Thaíföldön járt tudósítójának tollából a thaiföldi és a dél­kelet-ázsiai helyzetről. Mint a cikk szerzője rámutat: »Az im­perialista körök akaratából Thaiföldet az egész Délkeiet- Azsia békéjét és biztonságát fenyegető agresszió veszélyes felvonulási területévé változ­tatták.« Egyre újabb csapatok és hadianyag küldemények ér­keznek Thaiföldre, bár a lao­szi helyzet, amely ürügyül szol­gált az intervencióra, tisztázó­dik, s a nemzeti egységkor­Kerékpárok (gyermekkerékpárok kivételével), > t l Pannónia motorkerékpárok OTP hitellevélre is kaphatók a kijelölt állami és szövetkezeti boltokban. (42037) many megalakulásával lassan­ként végérvényesen megoldó­dik. Mint Szikalkán írja, Sárit Tha- narat thaiföldi miniszterelnök majdnem minden felszólalásá­ban azt bizonygatja, hogy a külföldi csapatok jelenlétét a »kommunista veszély« indokol­ja. Ez a magyarázat azonban nem talál tűi nagy megértésre helyi politikai körökben, hi­szen mindenki tudja, hogy az igazi ok nem a mitikus »kom­munista veszélyben« kérésén dő, hanem az amerikai impe­rializmus Délkelet-Ázsiára vo­natkozó elgondolásaiban. Az amerikai katonákat Thaiföld ről Dél-Vietnamba küldik, ahol úgymond »termelési gyakorlat­ra« tesznek szert. De ezek az, egységek készen állnak arra is, hogy az első jelre átlépjék a laoszi határt. Másszóval: a Pentagon főkolomposai Thai­föld területével megkapták azt. a régóta követelt hídfőállást, ahonnan kiindulva harcolhat-i nak a délkelet-ázsiai népek nemzeti felszabadító mozgal­mai ellen. Az amerikai csapatok jelen léte Thaíföldön még egy célt1 szolgál, nevezetesen az impe rialista monopóliumok gazda­sági behatolását ebbe az or­szágba. Jellemző, hogy egyet­len hét leforgása alatt bejelen­tették: a Firestone amerikai vállalat abroncsgyárat fogj építeni, nyugatnémet és japán] bankok fiókintézeteket szán­dékoznak nyitni Thaiföldén, azj Union Oil Company of Cali­fornia széleskörű jogokat ka-] pott olajkutatásra, a Royal! Dutsch—Shell olaj monopólium* pedig részt vesz egy olajfino­mító üzem felépítésében. (MTI) Walter Ulbricht beszéde a német és a nyugat-berlini kérdésről Berlin (ADN). Walter Ulbricht, a Német Szocialista Egységpárt Közpon­ti Bizottságának első titkára beszédet mondott a KB ülésén. Beszédében a német és nyugat-berlini helyzettel fog­lalkozott. Hangoztatta, az NDK hajlandó békés tárgyalásokon rendezni minden vitás kérdést. Öva intette a nyugati hatalma­kat attól, hogy részt vegyenek a Nyugat-Berlin területéről ki­induló NDK-ellenes provoká­ciókban. Adenauer nyugatnémet kan­cellár azt javasolja, hogy a négy nagyhatalom kezdjen tár­gyalásokat a berlini határinci­densekről. Ezzel azt próbálja elérni, hogy kudarcra kárhoz­tassa a német békeszerződés előkészítésére hivatott bizott­ság megalakulását. Az Ade­nauer javasolta négyhatalmi tárgyalások már csak azért is fölöslegesek, mert a határin- cidensek megszűnnek, mihelyt Nyugat-Berlinben felhagynak a provokációkra való bujtoga- tással, a revansista és háborús propagandával. »Államhatárunk sérthetetlen. Az agresszorok méltó választ kapnak« — ezzel a figyelmez­tetéssel fordult Ulbricht azok­hoz az erőkhöz, amelyek sze­retnék bevonni a nyugati meg­szálló csapatokat a provoká­ciókba. Nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy e provoká­ciók bizonyos amerikai körök támogatásával történnek. Végül Ulbricht kilejezte ss NDK-nak azt a készségét, hogy tárgyaljon a nyugat-berlini szenátussal. — Mindez azonban nem tartozik a nyu­gati megszálló csapatokra. Ami a nyugat-berlini megszállási rendszer megszüntetését illeti, az viszont már a négy nagyha­talom ügye — mondotta. »Er­ről a kérdésről tudomásunk szerint az Egyesült Államok és a Szovjetunió képviseliőnek megbeszélésein már tárgyal­nak.« (MTI) Lemondott a brazil kormány Rio de Janeiro (MTI). Tancredo Neves, brazil mi­niszterelnök és kormánya ked­den benyújtotta lemondását. Goulart elnöki hivatala kö­zölte, a kongresszust szerűén felkérik, hogy Santhiago Dán. tas külügyminisztert jelölje új miniszterelnöknek. Tancredo Neves kijelentet­te, azért mondott le, hogy je­löltként indulhasson az októ­beri kongiresszusi választáso­kon. Hz Egyesüli Államok újabb alomrobbantásokra készül Washington (MTI). Az Egyesült Államok kor­mánya kedden bejelentette, fontolóra vette, hogy Nevada térségében nukleáris robban­tásokat hajtson végre »cse­kély magasságban a föld fel­színe felett vagy olyan mé­lyen a föld alatt, amely már elegendő kráterek képzésé­hez.« A robbantások hatóere­je 2000 és 3000 tonna TNT között lesz. Algériai helyzetjelentés Algír (MTI). Az OAS ellenállásának fel­legvárából, OranbóJ kedd este óta nem érkezett hír, mert egy plasztikbomba súlyosan megrongálta Algéria második legnagyobb városának tele­fonközpontját. A telefon- és távíróösszeköttetés megsza­kadt. Az egyre szűkebb területre visszaszoruló terrorszervezet — egyes értesülések szerint — most azt követeli, hogy Oran európai negyedének ad­janak autonómiát és ezt a vá­rosrészt megerősített szöges- drótokkal válasszák el az arab negyedtől. Világos, hogy ez a követelés teljesíthetetlen és csupán időhúzást szolgál. Az algériai arab hatóságok min­dent elkövetnek ugyan a hely­zet rendezéséért, ismételten hangsúlyozták azonban, hogy további engedményekre nem hajlandók. Az algériai ideiglenes vég­rehajtó szerv technikai bi­zottságot nevezett ki, amely­nek feladata lesz az algiri és orani közigazgatás átszervezé­se oly módon, hogy európaia­kat neveznek ki a túlnyomó­részt európaiak lakta kerüle­tek élére. Ez az intézkedés, amely teljes mértékben meg­felel az eviani egyezmények­nek, az európai lakosság meg­nyugtatását szolgálja. Jellem­ző a helyzetre, hogy az OAS terrorcselekményei következ­tében, teljesen megzavart eu­rópaiak tömeges menekülé­sükkel egyes kerületeket lé­nyegében átadtak az arab la­kosságnak, és így maguk aka­dályozzák a számukra kedve- j intézkedések véerehaitá» sát. Sokba kerül a francia atombomba Párizs (MTI). A francia atomerő sokkal többe kerül, mint amennyire a kormány eddig számított. Egyetlen üzem, a Rhone-völ- gyi. Pierrelatte mellett épülő urániumdúsító 4,5 milliárd új frankot (900 millió dollár) emészt fel az eddigi számítá­sok szerint. Az itt előállított uránium—235 az amerikai termelés két ezrelékének felel majd meg. A Fcmpidou-kormány egye­lőre nem meri a szükséges póthitelekre vonatkozó javas­latát a parlament elé terjesz­teni. Attól tart, hogy a több­ség nem szavazza meg a tör­pe atomerőmű hallatlan költ­ségeit. A Pierrelatte-i urániumdú­sító építésében jelentős szere­pet kaptak a Pompidou mi­niszterelnökhöz, valamint D. Estaing jelenlegi és Baumgart­ner volt pénzügyminiszter csa­ládjához közel álló nagytőkés vállalatok. A L’Humanité szerdai ve­zércikkében rámutat, hogy a francia atomerő terve szem­léltetően mutatja a De Gaul- le-ista hatalom és a nagy mo­nopoltőke összefoirottságát. A francia dolgozókkal fizettetik meg az atombombát, amely pusztulásba sodorhatja az or­szágot — írja a lap. JELSZAVUNK: LE A FEQYVEREKKEL! Állandó alkalmazásra mérleg­képes, oklevéllel rendelkező REVIZORT felveszünk. Ajánlatokét „Balatonpart4* jeligére a kiadóba kérünk. _________________________(2823) B RÜSSZELBEN NEMRÉG nagygyűlést tartottak. Szónokai között volt többek közt Sir Noel-Baker, Dlusky lengyel kommunista, Jules Moch, Iven- kovics, a jugoszláv parlament elnöke, De Gaulle híve: Billotte francia tábornok, Zilliacus, az Angol Munkáspárt baloldali tagja, Henry Rolin belga sze­nátor és egy szovjet író. Az utolsónak felszólaló Jules Moch mondotta: »Ha az általá­nos és teljes leszerelésről tár­gyaló genfi bizottságot ugyan­olyan jóakarat vezérelné, mint e nagygyűlés, valamint a »ke- rekasztal«-találkozó részve­vőit, akikor egészen rövid idő alatt megállapodás jönne lét­re.« Az általános és teljes lesze­relés kérdése nem egy kérdés a sok közül, hanem ettől függ az emberiség élete vagy halá­la, ez a kérdések kérdése. Nincs olyan nép, nincs olyan ember, amelynek, illetve aki­nek ne lenne létérdeke, hogy e kérdés megoldódjék. A szakem­berek kijelentései szerint az atomhatalmak rendelkezésére álló magfegyverkészlet elegen­dő arra, hogy háromszor el­pusztuljon a mi kicsiny, de mégis nagyszerű bolygónk. Mindazonáltal folytatódik a fegyverkezési hajsza, mintha bizony minden egyes embert háromszor kellene megölni. Ugyanezek a szakértők hatá­rozottan állítják, hogy « tecii­Irta: Ilja Ehrenburg nika néhány év múlva eljut az olcsó atombombák gyártásáig. Ha akadnak eladók, akadnak majd vevők is. A világkataszt­rófát is előidézni képes bor­zalmas fegyver kérészéletű dik­tátorok, fanatikusok, kalando­rok kezébe kerül. Nem szabad tovább halogatni az általános leszerelést — a huzavona min­den hónapja katasztrofális kö-r vetkezményekkel járhat. SZÁMUNKRA VILÁGOS, hogy a szakemberek, diploma­ták, katonai szakértők tárgya­lásaiba bele kell avatkoznia a világ közvéleményének. A kor­mányokat csakis a népek kényszeríthetik megegyezésre. A moszkvai világkongresszus elősegítheti a nagy fontosságú ügyet, s ebben van jelentősége. Mi, a béke és a leszerelés szovjet harcosai, tisztában va­gyunk azzal, mekkora felelős­ség hárul ránk. A moszkvai kongresszus gyanakvást kelt­het: vajon nem az-e a célunk, hogy mindenkire ráerőszakol­juk a mi tervünket, a mi prog­ramunkat, a mi elképzelésein­ket. De nem, mi szabad légkö­rű, sokoldalú megvitatásra tö­rekszünk. Örömmel nyugtáz­zuk, hogy különböző mozgal­mak, szervezetek sok képvise­lője, különféle pártok politiku­sai : szocialisták, liberálisok, nacionalisták, katolikusok máris hajlandónak mutatkoz­tak részt venni a kongresszus munkájában. Nevetséges és méltatlan lenne azt állítani, hogy a leszerelésért folytatott harc egyetlen állam, egyetlen párt vagy államcsoport mono­póliuma. Nem! A moszkvai kongresszus csakis akkor ké­pes elmozdítani a szekeret a holtpontról, ha reprezentatív, átfogó és tárgyilagos lesz. Le­gyen minél kevesebb éljenzés, minél több munka a bizottsá­gokban, tárgyalják meg komo­lyan a problémákat, keressenek olyan megoldásokat, amelyek mindenki számára elfogadha­tók! MI IGEN KOMOLYAN VESSZÜK a moszkvai világ- kongresszust, s úgy tekintjük, mint az első nagyszabású kí­sérletet arra, hogy egyesülje­nek a békeszerető erők. Be fogjuk bizonyítani, hogy biza­kodásunk nem mond ellent tü- relmességünknek, hogy büsz­keségünk nem zárja ki a sze­rénységet: hadd álljanak csak elő különféle javaslatokkal, hadd hallatszanak csak egy- rpástól elütő hangok. Nem erő­szakolni, hanem bizonyítani, nem diktálni, hanem megvitat­ni, nem szavazattöbbségre, ha­nem igazi egyetértésre töreked­ni — ez a közelgő kongresszus feladata. Jelszavunk: le a fegyverei* kel!

Next

/
Thumbnails
Contents