Somogyi Néplap, 1962. június (19. évfolyam, 126-151. szám)

1962-06-27 / 148. szám

Szerda, 1962. június 27. 3 SOMOGYI NÉPLAP (Balag^k Ü __________E LETl/TJ A IV. Fekete [ Chevrolet gördült be 1962. május 6-án a maut- hausemi tá­bor kapuján. Egyenruhás rendőr lépett az autóhoz. — Parancsoljon, uram. -.. Mutatom az utat... — Köszönöm, nincs rá szük­ség. öt évig laktam itt, isme­rem a járást. És az ősz hajú, szemüveges Balogh István egyenes léptek­kel elindul a 11-es barakk fe­lé. Az ajtóban már áll valaki, r— Luis Hill, hát te vagy? ... i— Esteban ... És a két férfi könnyes szem­mel összeölelkezik. — Hogy mit éreztem akkor? Jártam a barakkokat, megáll­tam az emlékművek előtt, és lehunytam a szemem. Nehéz ezt elmondani... Láttam újra mindent... Mezeit és a többie­ket ... A spanyolokat... A felszabadulást... Lepergett előttem az egész életem. s.. A Mauthausenba érkező amerikai csapatok repülőgép­re ültetik az egykori szabad­ságharcosokat, és Párizsba vi­szik őket. A franciák felajánlják Ba­logh Istvánnak az állampol­gárságot, és Becsületrendet adnak a kezébe. —- Merci..; Köszönöm, na­gyon köszönöm... De nekem van hazám... Hosszú kilincselgetés után megkapja a hazatérési enge­délyt. 1948. december 10-én Hegyeshalomnál újra átlépi a magyar határt. Húszévi tá­voliét után ismét hazai föl­dön. .. — Ma már megértem az akkori fo­gadtatást. Pedig na­gyon sok fájdalmat okozott egykor. Ügy éreztem, hogy nem bíznak bennem. -A várost nem hagyhatja el. He­tenként kétszer jelentkeznie kell. Maga hontalan, elvesz­tette állampolgárságát.« — Hova mentem volna? Én itt születtem, itt akarok élni és dolgozni. Kitüntetések <n asztalon Becsületrend / es Magyarország Papírokat tesz az asztalra. A Partizánszövetség, a régi párttagok ügyeivel foglalko­zó bizottság, a Magyarok Vi­lágszövetsége és a Francia Antifasiszta Szövetség titkár­ságának leveleit. — Írtam mindenhova. S olyan sokára jöttek a vála­szok. Segédmunkás lett a tej­üzemben, aztán gépkocsielő­adó, majd amikor megkezdő­dött a textilművek építése, jelentkezett Róna igazgató­nál. Felvették, villanyszerelő főművezető lett, és tíz évig állt ezen a poszton. A sok- sók kitüntetés, amit ez idő alatt kapott, mind itt van az asztalon. — Az évek gyorsan teltek. 1950. február 6-án kézhez kaptam az állampolgársági bizonyítványt, 1958. május 1- én pedig a legszebb ajándé­kot, az MSZMP Központi Bi­zottságának levelét. Együtt olvassuk: »A párt érdekében végzett harcos, ál­dozatos munkájáért a párt megbecsülését kívánja kife­jezni azzal is, hogy a közpon­ti nyilvántartásba vette.« A tagsági könyvbe ekkor írták be: »párttagságának kelte 1930.« Néhány évvel ez­előtt az egyik érte­kezleten fel­állt egy funkcioná­rius: — Messziről jött ember azt mond, amit akar..; Én is állíthatnám, hogy részt vet­tem a spanyol szabadságharc­ban. »Pedig Balogh István soha nem kérkedett a múltjával. Munkatársai és ismerősei mé­gis gyakran megkérdezték tőle: — Miért van maga itt? Mosolyogva, tréfásan vála­szolt a kérdésre: — A múlt csak ajánlólevél lehet a jövőbe, de mindig a jelen munkája számít. Nem tudni miért, de indo­kolatlan bizalmatlanság vette körül. Senki sem kérdezte vé­leményét, senki sem hallga­tott szavára. 1956. október 22-én a Nép­hadsereg Színházban átveszi a Zalka Máté Emlékérmet 23- án hazautazik Kaposvárra. Budapesten kitört az ellenfor­radalom. Munkahelyén a legnehezebb napokban is helytáll. A vil­lanyszerelők akkor is dolgoz­tak, amikor senki más nem állt a gépek mellé. November 6-án az elsők között van, akik megalakítják a textil- művek pártszervezetét — Aki azt akarja, hogy szo­cializmus legyen hazánkban, az tartsa föl a kezét — szól az alakuló gyűlés részvevői­hez. És kézerdő emelkedik a magasba. Néhány hónappal később mégis alaptalanul megvádol­ják. Visszautasítja a nevetsé­ges vádakat, keresi igazát, ígéreteket kap, és még ma' is vár.-----------------------«— Örülök, h ogy élek, A tüske még és szerény 7 77 y . tudásommal nem hallott k.1 hozzájárul­hatok a fej­------------------------lődéshez. Ott vagyok, ahol kell. Göröngyös volt az eddig megtett út, so­kan elvéreztek rajta. Egy keserű vonás van a szája szögletében. ■— Mauthauseni emlék? — Nem. Itthoni..:. De ez már a múlté. A párt mindig igazságot oszt. — Mi volt a legnagyobb el­ismerés? — 1957 tavaszán odalépett hozzám Gál István és Albert Ferenc. Mindketten műhelybe­liek. Ezt mondtak: ­— Pista bácsi, maga igaz kommunista. Egyszerű lakásban beszélge­tünk a Damjanich utca 3/b alatt. Az asztalon fényképek, á-panyol, francia és mauthau­seni levelek. És egy könyv. Nádass József Kormos évek című regénye. A 438. oldalon az ő működéséről írnak. — Kémek egy cafe a la Brasiliánát? Remek kávét tu­dok főzni. És már újra mosolyog.?. (Vége.) Németh S.—Polesz Gy. „Pecsétes vagyok?"' Gmzi Mihály — Beese Károly; égíonísfa Visszament szobájába, visz- szaakasztotta fegyverét, de az egyre közelebbről hallatszó lövöldözés idegesítette. Hirte­len felhajtott két pohár bort, aztán a betegekhez sietett. Azok nyugodtan aludtak, né- hányan voltak csak fenn. Ez egy kicsit megnyugtatta. Leült egy székre, és ott bóbiskolt reggelig. Ügy hat óra tájt szobájába sietett, hogy megmosakodjék, rendbe szedje magát, s itt új meglepetés fogadta; ruhái szép sorban voltak az asztalon, min­den egyes darab kitisztítva, át­kefélve, ingei kivasalva... Va­lamikor édesanyja tudta ilyen szépen kivasalni az inge nya­kát ... A ruhák tetején hófe­hér köpeny... A lavórban friss, hideg víz ... Megmosakodott, rendbetette magát. Éppen indulni akart a kórházba, amikor belépett a már ismert vietnami kislány, nem fehérben, mint előző nap, hanem éppen ellenkezőleg, tal­pig feketében, amely éppen oly jól állt gyermekes arcához, mint a fehér. A reggelit hozta: gőzölgő kávét. Isméfföldíg ha­jolva köszönt, és földig hajol­va akart távozni. A fiú azon­ban hozzá lépett, megfogta mindkét kezét, és a meggör­nyedt lányt gyöngéden fölegye­nesítette. — Mifelénk nagy megaláz­kodás az ilyesmi — mondotta a lánynak. — Kérlek, ha hoz­zám bejössz, ne csináld ezt. A lány csak állt riadtan, néz­te az előtte álló fiút, de nem szólt semmit. Keze olykor-oly­kor megremegett. Gazsó mosolyogva próbálta megnyugtatn i. — Ne félj tőlem. Nem bán­talak... A lány még mindig hallgatott. — Te szedted rendbe ruhái­mat? — kérdezte ellágyulva a fiú. A lány némán bólintott. Gazsó zsebébe nyúlt, egy 100 piaszterest kotort elő. A lány azonban, amint amaz elenged­te kezét, villámgyorsan ki­sietett az ajtón... * * * Gazsó már a betegek körül foglalatoskodott, amikor az or­voskapitány megérkezett. Ka­tonásan eléállt, és jelentette, hogy az éjszaka folyamán a kórtermekben semmi különös nem történt. A kapitánynak tetszett a je­lentés, megveregette új beosz­tottja vállát, s elindult vele a kötöző felé, amelynek ajtaja előtt ott sorakoztak a század­ból érkező járó betegek. Az orvoskapitány intett új kollé­gájának, s az megkezdte «2 injekciók beadását. Keze gyor­san, ügyesen járt. A kapi­tány kedvtelve nézte. Amikor a járó betegek ellá­tásával végeztek, a szokásos reggeli vizitre indultak a kór­termekbe. Ennek végén az or­vos a két német elé állt. — A mai naptól kezdve min­denben tartoznak engedelmes­kedni új munkatársunknak — mondotta hivatalos hangon. — ön pedig — fordult Gazsó felé — legyen szíves munkája után fölkeresni szobámban. A két németnek leesett az álla. Kelletlenül vették tudo­másul a parancsot, közben gyilkos pillantásokat vetettek új kollégájukra. Este Gazsó az orvoskapitány szobájába sietett. Ott együtt borozgatott az ezred parancs­noka és az orvos. Mindketten barátságosan üdvözölték a jö­vevényt, majd borral kínálták meg. Az orvos új munkatársa vé­leményét akarta hallani, ho­gyan látja az itteni kórház helyzetét, van-e valami elgon­dolása, javaslata. Gazsó mindenre szorgalma­san válaszolt, aztán ő kérde­zett. — Kapitány úr, tulajdon­képpen mi jár naponta a bete­geknek és mi nem? Az orvos meglepődött. Szénabetakarítás a taszári Üj Barázda Tsz-bem, HÍRADÁS VISNYÉRŐL Ha az idegen arról érdeklő­dik a hencsei vasútállomáson, merre kell elindulnia, hogy Visnyére érjen, kérdésére kér­déssel válaszolna: »Melyik Visnyét keresi? Mert több van belőlük. Pacsérvisnye, Kápol- násvisnye, Faluvisnye, Visnye- széplak ...« A tucatnyi telepü­lés egy közigazgatási egység. A tanácsház meg a Néphadsereg Tsz irodája az egykori Falu- visnyén, a mostani Visnyén található. Körülötte szétszór­tan még tíznél több település van, s ez mind az anyaközség­hez tartozik. Hogyan élnek itt az embe­rek, milyen eredményei van­nak a szövetkezetnek, s mit tesz a lakosság azért, hogy eltűnjön a község neve elől az »eldugott« jelző? Művelődési tervek és lehetőségek Nemrég névtelen levélben arról tudatott bennünket egy visnyei lakos, hogy náluk a fiatalok nem művelődhetnek, nem szórakozhatnak, mivel nincs olyan helyiség, ahol es­ténként vagy vasárnaponként összejöhetnének. Ez a vélemé­nye Kész Erzsébet KlSZ-titkár- nak is, de korántsem nyilat­kozik olyan borúlátóan, mint — De hiszen ez benne van a kórház házirendjében. Nem ta­nulmányozta át? — De igen! Mégis szeretném,; ha a kapitány úr megismétel-; a levél írója. — Igaz, hogy nincs megfelelő termünk, és emiatt á bálok rendezése nagy gondot okoz. Nyáron többnyi­re a szabadban táncolunk. Az egyéb rendezvényeket az is­kolában tartjuk. De rövidesen teljesül kívánságunk: hozzálá­tunk egy korszerű művelődési ház építéséhez. Jóllehet csak 1965-re terveztük, de valószí­nű, hogy még az idén elkezd­jük az építkezést. A termelő- szövetkezet meg a tanács tar­talékol pénzt erre a célra. Hetenként vetítenek filmet az iskolában, ugyanígy a kör­nyező nagyobb településeken is. Rövidesen Visnyeszéplákot is útba ejti a vándormozi, s az ottani szövetkezeti gazdák is hetenként láthatnak majd filmet. Nemrég vett a tanács egy televíziót. A tanteremben szerelték föl. Azóta a fiatalok jó része itt tölti az estét. Több a község érdekét szolgáló épít­kezést és felújítást végeznek még az idén. Kápolnásvisnyén fordulóhelyet építenek az autó­busznak. Megjavítják a régi mozitermet több, mint 3000 fo­rint költséggel. Hidat építenek, és egyenruhát vesznek az ön­kéntes tűzoltóknak. Az úttö­rők nyári táborozását segíti elő a községi tanács azzal a hat ezer'forinttal, melyet az Orda­csehiben létesítendő úttörőtá­bor építésére fordítanak. A meglehetősen szűkös lehe­tőségeket alaposan kihasznál­ják a visnyei fiatalok, s a ter­vek teljesülésével régi vágyaik válnak valóra. Erősödik a tsz — Rendben van. Tehát járj A Pacsérvisnyére vezető ut napi ötszöri étkezés, a szokásost mentén 15 hold tafcarmányfcá- boradag, akinek betegsége? poszta zöldell. Tunyogi Barna, megengedő, heti két deci pa-; ‘ _ ,, linka vagy rum. Ezenkívül járp Néphadsereg Tsz mezogazda- naponta egy doboz cigaretta.. .? sza szerint ez a taikarmányfaj­Máskülönben a kórház étkezés?-------------------------------------------­s zempontjából teljesen külön-t álló a helyőrségtől, külön éle-| ta nagyon tápláló, és kifizető­dő a termesztése. — Négy hold fővetésű ká­posztánk van, a többit a ta­karmányrozs leetetése után ve­tettük. Jól bírja a hideget, úgyhogy télen is, amíg a hó le nem esik, a mezőről közvet­lenül az istállóba szállíthatjuk. A mezőgazdász lóháton járja a határt Ez a legmegfelelőbb közlekedési mód a dimbes- dombos vidéken, így lehet a legrövidebb úton eljutni a tá­volabb eső településekre és határrészekre. S így lehet tu­domást szerezni idejében ar­ról, hogy Madrovics Istvánná munkacsapata Pacsérvisnyén végzett a káposzta egyelésével. Tóth Jánosné és társai szénát gyűjtöttek, és napraforgót ka­páltak. Mindenkor pontosan tudja, hogy az öt brigád milyen munkát végez. Visnyén tavaly 24 forintot ért egy munkaegység, az idén 32 fillérrel többéit terveztek. Min­den jel arra mutat, hogy ezt sikerül is elérniük. A kapásnö- vények gondozottak, szépen fejlődnek. Erre az évre 70 000 niunkaegységet irányoztak elő, s május 1-dg mindössze 9600 munkaegységet teljesítettek. A számítások szerint mintegy 25 000 egységet takarítanak meg. — Eddig fele-fele arányban oszlott meg a növénytermelés­ből és az állattenyésztésből eredő jövedelmünk. Ezután az állattenyésztésre fordítunk na­gyobb gondot: sertést és szarvasmarhát hizlalunk. Dom­bos földjeink jó takarmányt teremnek — magyarázza a me­zőgazdász. Tervezgetnek, szá- mítgatnak, s azon igyekeznek, hogy a tsz egyre erősebb, a szövetkezeti gazdák egyre gaz­dagabbak legyenek. H. F. rendelkezik. A szocialista társadalom­ban munkát kapnak a börtön­iemraktárral Ez elég? — Köszönöm, kapitány úr. _ ^ ^ ,TOIV Még csak am^t-ki a felelős? visen emberek is. Az üzemek, a kórhaza raktárért, kinél van? váll(ilai0}z nem zárkózhatnak a kulcsa? , i el a megtévedt, de büntetésü­— A fiatalabbik nemet. . fcet letöltött emberek alkal­Másnap korán reggel Gazsó? mazása elöl. Nem szabad hát­a betegekhez sietett ? rányos megkülönböztetésben — Mikor kaptatok utoljára? részesíteni őket, hiszen a cigarettát? — kérdezte az? büntetésnek az a célja, hogy egyes számú kórteremben. | neveljen. Meg kell tehát adni — Cigarettát? — ült fel az? az ilyeneknek a lehetőséget egyik régi beteg. - Semmikor.: -jja.hogy^ becsu^tesendol­ÉRDEM? gozzanak, s beleilleszkedjenek a társadalom életébe, jóváte- gyék bűneiket. A börtönviseltek iránt ta­núsított emberséget azonban Én már egy hónapja vagyok? itt, de színét sem láttam, | — És bort? ! ^ r ♦ — Nagyon ritkán. Az is jó? vizes! Valahol alaposan össze-i néhányan félreértik. A minap házasítják a bort a vízzel. ? Marcaliban találkoztam egy — Pálinkát mikor és ki ka-? harminc év körüli egészséges, p0tt? j erőteljes fiatalemberrel, aki — Senki. Nem szokás itt az? eMk°r tanácstitkár volt de ilvesmi ♦ mivel sikkasztott, börtönbe ‘y ‘ , . , .? került. Amiatt méltatlanko­(^a7-so ®lig varta, hogy be-, jjoít jjarg^ai Gyula tanács- jöjjön a két nemet. Amikor? (^/cárnak, hogy első jelentke- megérkeztek, behívta velük. zésekor nem vették■ föl a Fi- együtt Szaladt is a kotozoszo-? nommechanikai Vállalathoz, bába. _ ? nem dolgozhat mübútoraszta­— Kinél van a kórház élei-? jos szakmájában, amelyet a műszerraktárának kulcsa? —? börtönben sajátított el. kérdezte nyugodt hangon. | Az igazság az, hogy a vál­_ Nálam — felelte megle-J lalat nem zárkózott el alkal­p ődve a fiatalabbik német. (Folytatjuk^ <»• i mazása elől, csupán azt kér­ték tőle, hogy várjon egy ki­csit, míg löm hely. Marcali­ban kevés üzem van, azok is kis kapacitásúak, ritkán tör­ténik meg, hogy valakit mind­járt jelentkezésekor fel tudnak venni. Ezt meg is érti min­denki, s ha valaki nem tudja kivárni, amíg egy könnyűipa­ri vállalatnál munkát kap, el­helyezkedik másutt. Az emlí­tett fiatalember azonban hal­lani sem akart arról, hogy az építőipari vagy az útépítő vál­lalathoz menjen dolgozni, mert úgymond — a börtönben azt mondták neki, hogy ha hazamegy, mindjárt munkába állhat, ahol akar. Ezt olyan hangsúllyal említi, mintha a marcaliaknak díszkapuval kellett volna öt várni — vagy legalábbis egy előre elkészített nagyon köny- nyű munkahellyel valamelyik vállalatnál. Ha azok, akik nem ültek börtönben, mint ez az egykori tanácstitkár, tudnak várni, míg megfelelő munkát kap­nak, vagy elhelyezkednek egy kicsit nehezebb munkaterület­re is, akkor ezt igazán meg­teheti az is, aki a börtönből jött. Mert ha hátrányt nem, de előnyöket biztosító érde­met sem jelent a letöltött börtönbüntetés. Sz. N.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents