Somogyi Néplap, 1962. június (19. évfolyam, 126-151. szám)

1962-06-03 / 128. szám

Yasámap, 1962. június X 3 SOMOGYI NfiPLAY 700 éaej fa la A FÖLD ALATT Lápótfáról az erdészet foga­tán indulunk el a nagy zöld rengetegbe. Amint elhaladunk egy kristálytiszta vizű forrás mellett, azt mondja kísérőm, Kartali László erdészeti rész­legvezető, hogy a hagyomány szerint a nagy reneszánsz ural­kodó, Hunyadi Mátyás gyakran járt erre vadászni fiával, Cor­vin Jánossal, ez az erdőség ti. igen kedvelt kirándulóhelyük volt — Derana községről hallott már? — kérdezi Kartali. — Nem, — Mert most oda megyünk. L László idejében Rupulban (a mai Bopoly valószínűleg) 300, Dednán 40 tót háznépet tartottak nyilván. 1200 táján a pannonhalmi bencés apátság újabb tótokat telepített a zse­lici erdőségbe, s azok mindjárt meg is kezdték az irtásföldek művelését. A Dedna név a szláv patriarkális családfő ura­lom emlékét idézi. A közős ős­től származó nyolc-tíz család öregje, a sztaroszt vagy zsu­pán, amikor már a harmadik nemzedék, a dédunokák is meg­házasodtak és különváltak, ki­hasított számukra egy föld­részt, s az ott épülő község lesz a Dedina, azaz a dédapa falu­ja. Az idő múlásával átalakul a szó, és 1268-ban már Dennát ítéli oda Lőrincz nádor, somo­gyi főispán a hetcsi nemesek­nek. Ezt az adományozást IV. László 1274-ben megerősítette. Az 1337. évi pápai tizedjegy- zók szerint Domián donnái plé­bános 152 kis dénárt fizetett be az egyháznak. Mátyás király uralkodása ideién a birtok Guthi Országh Mihályé, majd 1490-ben Cor­vin Jánosé lesz. Aztán gazdák mennek, gazdák jönnék. Nem tudni miért, de Derma lakos­sága egyre ritkul. Az 1828-ban megjelent Notitiae Politico Geographicae című könyv sze­rint már egyetlen lakosa sincs. A helyi hagyomány úgy tartja, hogy a lakosságot a törökdúlás idején veszett farkasok kipusz­tították. Mindezeket az adatokat Móz- ner László kadarkúti káplán gyűjtötte egybe fáradságos ku­tató munkával igen rövid idő alatt. Megtudta ugyanis, hogy két »-amatőr régész«, Kartali László meg Varga István fal- maradékokat és emberi csonto­kat talált az úgynevezett Templomdomb-szentegyházte- tőn. Ä régészetet kedvelő káp­lán a plébánia történetében szereplő, sokszor nem hiteles adatokat kigyűiti, megrostál­ja. átböngészi a levéltár anya­gát is, aztán értesíti a múzeu­mot, hogy valami helytörténe­ti ritkaság nyomára bukkantak. Az ásás két napja folyik a dombtetőn. Az eredmény? Töb- bé-kevésbé igazolódik a föl- jegyzések helyessége. Cserép­darabok, kovácsolt szegek, méssziei festett falmaradvá­nyok, koporsósaegek, mésszel leöntött csontok kerültek ki a föld alól. A legtöbb a csont. Szabálytalan összevisszaság­ban. Mindebből arra lehet kö­vetkeztetni, hogy a település keletkezése és megszűnése kö­zött nagy járvány pusztított ezen a vidéken, s a halottakat csak egymásra dobálva, mész­szel leöntve földelték el Az előkerült cserépmaradvá­nyokból és egyéb tárgyakból már megállapítható, hogy egy XIII—XV. század közötti tele­pülés nyomai vannak itt a föld alatt a hozzátartozó ká­polnával egyetemben. Nem elég az elhatározás A csurgói járás T3 termelő- szövetkezete úgy határozott, hogy az idén kisebb-nagyőbb területen ágasokon szárítja a szénát. Okos ez a döntés, hi­szen kísérletekkel bizonyí­tott tény, hogy mennyivel gazdagabb a tápértéke az ilyen szénának, mint a ha­gyományos módszerei betaka­rított pillangósoknak. Helyes hát a 13 gazdaság elhatározása, die mit ér, ha, •nem követi cselekedeti Csu­pán az iharosberényi Zöld­mező és tt zákám/i Csokonai állta a szavát. Nem másnak tettek ezzel jót, hanem saját maguknak. A csurgói Zrínyi Tsz csupán elkészítette az ágasokat, de nem használja, a többi tsz pedig meg sem csinálta. Vajon mi az oka ennek? »A tagok nem látták helyesnek, mert több mun­kát ad« felelték a szövetke­zeti vezetők. A csurgóig Zrí­nyiben meg azt mondták az elnöknek, hogy ha ágasokon akarja szárítani a szálas tar­kormányt, hát rakja föl sa­ját maga! Az ellenállás némileg ért­hető, hiszen régi dolog az új­tól való idegenkedés. Hogy a szövetkezeti demokráciát meg kell tartani — ez is igaz. De a szövetkezeti veze­tők azért vezetők, hogy he­lyesen irányítsák a gazdasá­got, neveljék, tanítsák a kö­zösséget. Ha az »eUenáttók«- nak megmagyarázzák, hogy miben van az ágasokon való szárítás nagy jelentősége, ak­kor minden bizonnyal készen várták volna az ágasok az első kaszálást. Holnap már késő lesz er­ről beszélni. Ma még esetleg pótolni lehet a mulasztást. Nem másért fontos ez, mint azért, hogy eredményesebben gazdálkodhasson a szövetke­zet. Ez pedig egyformán ér­deke minden egyes tagnak és vezetőnek. v. m. Két embert adott az erdészet — Belső Jánost és Déri Zoltánt —, hogy segítsenek a fiatal ré­gésznek, Draveczki Balázsnak a kutatásban. Az emberek ás­nak, egyre mélyebben nyomul­nak a föld alá, forgatják kife-* lé a csontokat és a téglatörme­léket. Déri Zoltán egyszer csak le­guggol, s a csontok közül vala­mi fekete fémdarabot vesz ki. Egy nyílhegy. Valamelyik csontvázban volt benne. Ez már értékes lelet. Mindenki lázba jön. Belső bácsi már arra gondol, hogy egy véka aranyat fordít ki a legközelebbi ásónyommal, de arany helyett csak egy kopo­nya bukkan elő. A fiatal régész előveszi szer­számait, leguggol. Jól sejtette, mert egy majdnem teljesen ép, egészben maradt csontvázat ta­láltak. És ami megint nagyon fontos: előkerül egy egyszerű kis rézgyűrű is. Amíg a csontokat tisztogatja, nézem a sok-sok törmeléket és a kápolna épségben maradt faldarabját. Vajon a törmelék azt jelzi, hogy itt már kutattak a sírokban? Vajon a szegény­ség arra kényszerítette az em­bereket, hogy megbolygassák a halottak nyugalmát ékszere­ket keresve? És hová tűnték el a jó téglák? Elhordták volna a környék lakói, hogy építkez­hessenek? o Ha Kartali László nem bújja önszorgalomból már évek óta a régészeti könyveket, ha nem búvárkodik a kadarkúti káp­lán, ha az erdészet vezetői nem értik meg, hogy segíte­niük kell, akikor minden ve­szendőbe megy. Nem lehet óriási jelentőségűnek monda­ni ezt, a feltárást. Mindeneset­re újabb adatok kerülnek élő a megye történetéről, támpon­tot adnak a tudományos követ­keztetésekhez. Denma, a 700 éves fala újra a napvilágra kerül. Polesz György NEMZETKÖZI SZEMLE MOZ&ALMBS HÉ1A (ÍÍLPILITIKÁBAN Ez a hét sem szűkölködött nemzetközi eseményekben. A SEATO például a hét minden napján gondoskodott esemény­ről Dél-Ázsiában. Az ameri­kaiak és az angolok újabb egy­ségeket tettek partra, és ma már egész hídfőt építettek ki egy várható laoszi beavatko­zásra. S miközben az egyszerű amerikaiak Carpenter űrutazá­sának egyre szaporodó rejté­lyein törték a fejüket, hétfőn váratlanul kitört a New York-i tőzsdekrach, amelyet az őrjön­gő kínálat jellemzett, és »feke­te hétfő«-ként került Amerika történetébe. Kedden 24 órás általános sztrájk robbant ki Argentínában, s a munkásosz­tály sztrájkharca jellemezte ezekben a napokban Nyugat- Európa több tőkésországát is. A spanyol munkások tovább sztrájkoltak, Franciaországban leálltak a villamos- és gázmű­vek dolgozói, hogy bérkövete­léseiknek nyomatékot adjanak. Olaszországban a rendőrség könnygázbombával és lőfegy­verrel támadt a sztrájkotokra. Mozgalmas volt a szocialista világ diplomáciai naptára. Szerdán befejeződött a szovjet közvélemény képviselőinek kétnapos konferenciája, amely az általános leszerelésért és a békéért vívott harc problémái-* val foglalkozott. Előkészítése is volt ez a július 9-ére összehí­vott leszerelési és béke-világ­kongresszusnak. Több Hrus- csov-beszód is elhangzott a hé­ten, ezekben a szovjet minisz­terelnök több fontos külpoliti­kai kérdést érintett. Az olasz kereskedelmi és ipari kiállítá­son a szovjet miniszterelnök elemezte az Európai Közös Piac céljait, majd a szerdai szovjet—mali barátsági nagy­gyűlésen ismét rámutatott azokra a veszedelmekre, ame­lyek a közös piac oldaláról fe­nyegetik a népeket, elsősorban is a gazdaságilag fejletlen or­szágok népeit. Beszéde értékes javaslatot tartalmazott egy nemzetközi értekezlet összehí­vására, amely a kereskedelem problémáival foglalkoznék, és létrehozna egy nemzetközi ke­reskedelmi szervezetet. Csütörtöki sajtónyilatkozatá­ban Kennedy elnök sietett el­utasítani Hruscsov javaslatát, mert az talán nyugtalanítólag hatott az elnökre az amerikai válságjelek idején. A Balkán és egész Európa békéje Hruscsov e hónapra tervezett romániai látogatása és legutób­bi bulgáriai útján elhangzott beszédei felhívják a figyelmet azokra az évek óta szorgalma­zott tervekre, amelyek szerint atomfegyvermentes övezeteket kellene létrehozni a háborús feszültség enyhítése céljából. Hruscsov várnai beszédében a Balkán-félsziget és a Fekete­tenger országaihoz, népeihez in­tézett felhívást, hogy éljenek békében, szoros együttműkö­désben, s szüntessék meg az egymással szembeni bizalmat­lanságot A balkáni atomfegy- vermentes övezet a Balkán minden országára kiterjedne Törökországgal együtt. A Ra- packi lengyel külügyminiszter javasolta közép-európai atom­fegyvermentes övezettel — amely a továbbfejlesztés során kiterjedne az észak-európai or­szágokra; is — az Égei-tengertol a messze északig, a Rajnától a Búgig, illetve a Dnyeszterig ki­terjedő széles övezeten át biz­tosítani tudnák, hogy közvet­len konfliktusok ne robbanthas­sanak ki egy új világháborút! Ezeknek a terveknek híve lett több észak-európai kapitalista ország kormánya is, csupán egyetlen nagy ellenlábasa Van, s ez Adenauer Nyugat-Német- országa. A szovjet békediplo­mácia azonban nem adja fel a harcot, s újabb akciókkal pró­bálja rábírni a nyugat-európai kormányokat és Amerikát a háborús feszültség megszünte­tésére. Ezt célozzák a genfi le­szerelési értekezlet előtt fek­vő szovjet javaslatok is. Ázsia új tűzfészke A hét legriasztóbb híred kö­zé tartozik a SEATO fenyege­tő mozgolódása. Most már két­ségtelen, hogy az amerikaiak Thaiföldet akarják félhasznál­Nyolc és fél milliárd rubel társadalombiztosításra A szovjet állam az idén 8,5 milliárd rubelt fordít a mun­kások és alkalmazottak társa­dalombiztosítására. A legutób­bi 6 esztendőben a társadalom- biztosítási költségvetés össze­gedből 24 milliárd rubelt fo­lyósítottak csupán a nyugdí­jak kifizetésére. A Szovjetunióban jelentősen bővült az orvos-egészségügyi intézmények hálózata. Tavaly a gyógyszerek, az orvosi mű­szerek és berendezések gyártá­sa 18 százalékkal emelkedett. A szákszervezeti üdülőkben és szanatóriumokban az év folya­mán csaknem ötmillió ember pihent, t Guzi Mihály — Becse Károly: 1 AZ 57Q81-ES glonlsía Megkezdődött az erők elosz­tása. Még mielőtt a hajó kikö­tött volna, 800 légióst átraktak egy csatahajóra. Ezek tovább mentek. Köztük volt Gazso és Vámos is. Gazsó megcsodálta az acél­kolosszust, amelynek testét páncél borította, csupán lőré- sei voltak szabadon. A hajó . hosszú csövű ágyúit a part fe­lé irányították. Hogy hová megy a hajó, senki sem tud­ta,.. Néhány órai út után, nap- szálltakor a hajó kikötött a vadon egyik ideiglenes kikötő­jében. A parton néhány öreg léeiós lődörgött. Hamarosan ki­derült, hogy Afrikába akarnak visszatérni, miután két hónap­ja lejárt a távol-keleti szerző­désük. Gazsó odament az egyikhez. — Ha lejárt a szerződésetek, miért nem visznek vissza? — Mát tudom én. A kutya sem törődik velünk. Ellenben azt akarják, hogy még két év­re maradjunk itt, szerződjünk le még két évre... De én nem... nem, nekem elég volt. — Milyen itt az élet? — Majd meglátod! A francia idegenlégióst mindenütt gyű­lölik, de úgy talán sehol, mint itt, Vietnamiban!... — No, jóval biztatsz... Gazsó Vámost kereste a par­ton, de nem találta. Percek alatt koromsötétség borult a tájra. A légiósok hamarosan pa­rancsot kaptak, hogy senki sem gyújthat tüzet. A máso­dik számú parancs szerint mindenki ott térjen nyugovó­ra, ahol van. Gazsó előszedte hálózsákját, készülődött a lefekvéshez. — Mi az istenért nem ma­radtunk éjszakára a hajón? — dörmcígt*b — A hajó nincs erre beren­dezkedve ... Meg aztán... nehogy emberestül, ágyastul, mindenestül tönkretegyék a hajót. Egyébként bjzonyos va­gyok benne, a partizánok már tudják, hogy itt a légiós után­pótlás ... — Honnan? — Mindenütt ott vannak ezek — legyintett a másik. — Egyébként... nincs ci­garettád? — Dehogy nincs. És te mit tudsz adni érte? — Konyakot. Angol­— Ez meg amerikai ciga­retta. Nesze három dobozzal. — Köszönöm. Tudod, éte­lünk van bőven, de cigaret­tánk végképp nincs. Cseréltek. — Egyébként én lengyel va­gyok. Hát te? — Magyar — felelte Gazsó •*» Sok magyar volt velünk is.. Azért tudod.:; 15—16 éves gyerekeket nem szabad lenne ide hozni.. s A távolban lövések hallat­szottak. A furcsa, elnyújtott hangok hallatára a lengyel fel­ugrott. — Itt vannak a vietnamiak. Támadás készül! Elrohant. Gazsó ijedtében a földre ha­salt! Kutya egy helyzet! Alig lépték partra Vietnamban, máris »fogadják« őket! És a nyolcszáz ember közül egy­nek sincs egy nyomorult pisz­tolya sem! Ezt jól megcsinál­tátok, dicső légiós tisztek!... A hajó elég messze benn van a tengeren, annak ágyúit nem lehet használni... A bennszü­löttek már olyan közel van­nak, hogy az ágyú esetleg célt tévesztene, és a légiósok közé pörkölne!..: Gazsónak kezdett melege lenni, pedig hűvös éjszaka volt. A torkolattüzeket figyel­te Alig száz méterre be­csülte távolságukat. És milyen furcsán durrannak ezek a fegyverek! A dörrenés vége hosszú, elnyújtott... Igen, már hallott valamit róla, hogy a vietnamiak maguk barká­csolta fegyverekkel harcolnak az idegenek ellen..; Mel’ette néhány méterrel ; "■'i ordítás hallatszott. Valaki megsebesült.». Tatás az utolsó hang hagyta d aj~ kát... Arrafelé kúszott... A sötétben nekiütődött valaki­nek... — Ne mocorogj, az anyád úristenit! — sziszegte az éle­sen. — Ezek a sótétben is látnak, mint a macskák. Ide» lőnek.:. Visszahúzódott, s szinte a földbe fúrta a fejét... A torkolattüzek itt is, ott is felvillantak. Szinte mindenfe­lől lőttek, csak a tengerről nem. Gazsó szíve a torkában do­bogott .;. Talán most... Ta­lán ezen az éjszakán meg le­hetne oldani a hetek óta va­júdó kérdést.;. De hogyan? Hová, merre menjen? Elöl puskatűz, hátul a tenger. Kússzon amazok felé? Saját társai vagy az őrmesterek kapnák el! És hol van Vá­mos?! Együtt kellene men­niük! A nagy ismeretlenbe ketten talán jobban boldogul-: nának, ha boldogulnának. Azok odaát, akiknek fegyver van a kezükben, barátok-e?... Barát? ... Mit jelent ez a szó ebben a szituációban?. Azok lövik halálos ellenségei­ket, az idegen betolakodókat if ólytatjwLj ni a laoszi beavatkozásra. A világsajtóban megjelent egy UPI-felvétel, amely az ameri­kai katonákat új táborhelyü­kön, munka közben, kezükben ásóval ábrázolja szinte bizo­nyítva, hogy hosszú időre ren­dezkednek be az amerikaiak Thaiföld területén, közel a laoszi határhoz. Kong Le tá­bornok, aki e héten Varsóban járt, elmondotta, hogy ameri­kai repülőgépek állandóan di- verziós repüléseket végeznek a felszabadított laoszi területek fölött. » Jellemző, hogy mindig ott szerveznek provokációkat, ahol nincsenek jelen a nemzet­közi ellenőrző és felügyelő bi­zottság képviselői — hangoz­tatta Kong Le. — E kalandor ■jellegű dem.onstrációnak célja demoralizálni hadseregünket, és a lerohanás veszélyével fe­nyegetni népünket. Egyúttal erőt akarnak önteni a noszava- nistákba, hogy harcba menje­nek az amerikai diplomácia céljaiért.« Anglia és Üj-Zéland után most már a Fülöp-szige- tek kormánya is katonákat küld Thaiföldre, Ausztrália pe­dig lökhajtásos repülőkkel erősíti a támadók bázisát. Az amerikai lapok az első egysé­gek partraszállásakor »jelké­pes« haderők megjelenéséről írtak. De ez már annál több, itt egy új intervenció körvo­nalai bontakoznak ki. New York »fekete hétfőiért A nyugati világ még mindig nem tudott felocsúdni meg­döbbenéséből, amit a New York-i tőzsde hétfői »földren­gése« váltott ki. A hirtelen be­következett tőzsdei árfolyam- esés pánikja átterjedt Kanadá­ra, majd Európára, s London, Párizs, Frankfurt, Zürich tőzs­déin mint megbolydult méh­kasban nyüzsögtek a tőkések ügynökei a bessztől reszketve. Varga Jenő akadémikus, a ma­gyar származású híres szovjet közgazdász részletes elemzés­ben arra utalt, hogy az árfo­lyamok a hétfői mélypont után átmenetileg ugyan ismét emel­kednek, de újabb árfolyam­csökkenés várható. Ezt tá­masztja alá a New York He­rald Tribune hasábjain Walter Lippfnann, a neves kommentá­tor is megállapítva: »Nehéz elhinni, hogy a részvények egyre fokozódó eladása egysze­rű technikai kiigazodás, amely­nek hamar vége lesz. Washing­ton és maga az elnök is azt állítja — írja —, hogy az üzle­ti tevélcenység távlatai kedve­zőek, s nincs ők ilyen pesszi­mizmusra..« Keserű szájízzel teszi hozzá: »Minden okunk megvan úgy vélni, hogy ez a látásmód túlságosan rózsaszí­nűre festi a valódi helyzetet...« Algéria jövőjéről tárgyal vasárnap óta az Algé­riai Országos Forradalmi Ta­nács. A belpolitikai és a kato­nai helyzet kérdései mellett napirenden szerepel az FLN politikai párttá történő átala­kítása. Ez igen jelentős, hiszen arról van szó, hogy a katonai feladatok helyett az új társa­dalom kialakításáról, Algéria nemzeti programjának irányí­tásáról és végrehajtásáról kell gondoskodni a jövőben. Ám korántsem könnyű az FLN fel­adata jelenleg sem. Bár mér működik az ideiglenes végre- hajó hatalom, de Párizs cin­kossága még megfosztja az ara­bokat az új élet megkezdésé­nek lehetőségétől. Algír arab negyede például valóságos get­tó, az OAS vérengzése sehol sem hagy alább. Az FLN-nek az arab lakosságnak óriási ön­uralmat kell tanúsítania, ne­hogy a jogos megtorlással ve­szélybe sodorja a harctereken és Evianban kivívott sikert, a megegyezést. A vad terror .na még tizedeli az algériaiakat, e a Tripoliban tanácskozó p& ■ • |ment már Algéria új arcul" ‘ I tervezi a földreformtól az e szágépitő tervekig.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents