Somogyi Néplap, 1962. június (19. évfolyam, 126-151. szám)

1962-06-26 / 147. szám

Kedd, 1962. június 26. 3 SOMOGYI NÉPtAP Megkezdődött az aratás Vágják az őszi árpát Taranyban Radios Sándor munkához látott rendre vágó gépével. Panasskodóhf, elégedetlenkedők Beess« István taranyi mező­gazdász az utóbbi napokban gyakran bejárta azt a határ­részt, ahol őszi árpájukat ér­iéi! a nyár. A múlt hét végén sürgette a Nagyatádi Gépál­lomás vezetőit: »Küldjék a rendre vágókat és a kombáj­nokat, mert hétfőn kezdhe­tünk.-« Tegnap reggel szólt a gépkezelőknek: vonuljanak ki a Gyertyánosa dűlőbe, és fogja­nak hozzá az árpa vágásához. Ezzel — értesüléseink sze­rint az idén megyénkben első­ként — a taranyi Május 1. Tsz megkezdte az aratást. Radios Sándor gépállomási traktoros az egyik rendre vá­góval, ha nagy üggyel-bajjal is, de délelőtt elindult. Először a kardánnál volt baj, azután az aratógép ponyvája akadt el; ezek a kisebb-nagyobb zava­rok a kezdés csaknem elma­radhatatlan velejárói. — Most tartjuk az igazi gépszemlét — mondogatták a jelenlevők. Hor­váth János szerelő, Mikics Imre brigádvezető is segített a trak­torosnak, s pár óra múlva a gép fennakadás nélkül, folya­matosan vágta a széles rende­ket Nagy Sándor, az egyik kom- bájnos is próbálkozott: hátha nemcsak vágni, hanem már csépelni is lehet az árpát Ke­rült egyet a táblában, ott, ahol a kalász a legérettebbnek lát­szott, ám meg kellett állnia: korai még aratni és csépelni egyszerre. Nézegette az új termést Dru- zsin Ferenc rakodó és Torma Ferenc vontatós, akik azért jöt­ték, hogy pótkocsival szállítsák a szemet; morzsolgatta tenye­rében a kicsépelt árpát a me­zőgazdász, s azt állapította meg, hogy néhány napot vár­ni kell a kombájnolással. A rendre vágó mehet, sőt munká­az árpa, 303 bold. Itt, a Gyer­tyánost dűlőben már most le­het vágni mind a 112 holdat — ezt vetették ugyanis először; augusztus 27-én már földben volt a mag. Ha ezt rendre te­rítették a gépek, folytathatják az aratást a másik tábláikban. A kombájnok meg? Azok szerdán, csütörtökön kezdhe­tik a cséplést rendről. A gép­kezelők addig fölszerelhetik a rendfelszedőt, és kipróbálhat­ják kombájnjukat. Szükség van a próbára, tfiszen, a gép­állomás udvarán nem lehetett megállapítani pontosan, hogy nincs-e valami rejtett hibája az SZK—3-asnak; csak itt, az árpaföldön nyűik mód erre. Ekékben a napokban amolyan próbavizsgát tesznek a kom­bájnok, s mire megindul hatnak és beállhatnak az álló gaboná­ba, addigra teljesen rendibe hozhatják őket a szerelők. Nem siették el a dolgot a taraoyiak? Nem bizony. Arat­ható már az őszi árpa. S most a kezdet kezdetén azon, van­nak, hogy a gabonabetakarítás­ra alkalmas idő egyetlen fél napját se szalasszák el. Igye­keznek az árpával, mert a töb­bi kalászos is rövidesen kéri a gépet A tavasz egy hónapot ké­sett, s az idei aratás kezdete pedig csupán 12 nappal toló­dott ki a múlt évihez képest. Arathatunk s aratunk hát._ Akár a képviselők, tanácsta-| gok fogadónapjainak tapaszta- talatait tanulmányozzuk, akár a hivatalos szervek napi postá­ját olvasgatjuk, itt is, ott is bukkanunk való vagy vélt sé­relemre. Hány meg hány em­ber van, akinek ily módon elő­adott panaszát csakhamar or­vosolták. Irt és ír az újság is ilyenekről, s ha késik az intéz­kedés, a sajtó nyilvánosságának erejével igyekszik megsürget­ni azt. Ezúttal nem hivatalok­tól, hanem a közvéleménytől kérünk segítséget azzal, hogy ránydrányítjuk figyelmét egyik-másik panaszkodom, elégedetlenkedőre. Hátha sike­rül őket — közös összefogással — jobb belátásra bírni. Hiszen beszélgettünk is velük. Fél óra alatt megtudta Szénát hordtak a taszári ko­csisok. Lefényképeztük őket, de nem köszöntünk el tüstént tőlük, hanem érdeklődtünk, hogy s mint mennek a dolgok szövetkezetükben. Egyikük a mezőgazdász magatartását ki­fogásolta: ritkán áll szóba az emberekkel a mezőn. Simon András meg családi sérelmet tett szóvá: megbüntették a fiát, mert a fogattal engedély nél­kül boronálta meg a háztáji rétet. Hogy a mezőgazdásznak mikor mennyi ideje van a ha­tárban beszélgetni, ezt nem firtattuk; azt meg Simon bácsi két szóból is megértette, hogy a közös fogat nem a fiáé, ha­nem a közösé. Ekkor szólalt meg a másik szénáskocsi tetején Kovács Se­bestyén Gyula: — Nekem is van panaszom. Tavaly vissza­tartottak 85 kiló cukromat a túlelőleg fejében, most meg új­ra kivetették rám azt a tava­lyi előleget. Egyszer rendez­tem tartozásomat a cukorral, másodszor meg engedjem le­vonni a pénzemből? Micsoda dolog ez? — Ha így van, akkor miért nem ment be az irodára? — Bementem én; meg is mondogattam nekik úgy, hogy szóhoz se tudtak jutni. Azt hi­szem, a járás belenéz majd a könyvelésükbe. — Nézzünk bele közösen — indítvány—L. í... Az Űj a. zda irodája előtt fél órát állt a szénával meg­rakott .zeke, ragyogó napsü­téses időben. Az elnök is, a könyvelők is újból tételesen átböngészték a tavalyi elszá­molást. És — kérésünkre — egy papírlapra mindent felír­tak Kovács bácsinak. Azt is, hogy 402 munkaegységére — cukor levonása után is — 1065 forinttal több értéket kapott, mint amennyi járt volna. An­nak idején vagy rosszul mond­ták neki, mennyi a járandó­sága, vagy rosszul értelmezve a mondottakat úgy vélte, hogy 85 kiló cukor árával tartozik csupán. Nem ennyi volt a tar­tozása, hanem ennél 1065 fo­rinttal több. Nem kapott gabonát? Napszámban dolgozott Szi- nyákovics György Potony, Pe­tőfi u. 86. szám .alatti lakos, tsz-tag. — Hogy miért nem a szövetkezet földjén ekekapá- zok? — ismételte meg a kér­dést, és mindjárt felelt is rá: — Mert meg akarok élni; így elő tudom teremteni az évi ke­nyeremet, a tsz-ben éhen pusz­tulhatnék — tette hozzá nagy hangon. S a potonyi Petőfi Tsz nyil- vártatása a tanú rá, hogy elő­ször 333, majd pedig 307 kg búzát kapott Igenis ebből élt egy év óta ő is, felesége is. Há/ akkor miért panaszkodik, vagy miért nem őszinte? Ugyanígy kesergett Pávics Márkné is. Neki azonban iga­za van: valóban nem kapott gabonát, pénzben számoltak el vele. De nem méltánytalanul, hanem kényszerből Mert va­jon mennyi búzát mérhettek volna neki tavaly az egész év­ben teljesített — írd és mondd — 1,05 (egy egész öt század) munkaegységére? A férje sem erőltette meg magát a közös munkában. Mindössze 45,2 munkaegységet írhattak be könyvébe 1961-ben. Ez másfél havi teljesítménynek felel meg. De ki hallott már olyan dolgozó emberről, aki 45 napi munkával megkereste családja évi kenyerét? Az egész évi kenyérért egész évben meg kell dolgozni — és nemcsak Potcmy- ban, hanem másutt is. „Nekem van igazam“ Évek óta hadakozik Spingár József a kereki Üj Élet Terme­lőszövetkezettel. 1960 márciu­sáig tagja volt a szövetkezet­nek, akkor a közgyűlés elfogad­ta kilépési kérelmét: öreg em­ber, hadd dolgozzék másutt szíjgyártó szakmájában. Föld­jét nem mérette ki, illetve nem kért csereingatlant, ugyan mit is csinálna öt holddal, használ­hatja a szövetkezet bérlet fe­jében. A háztájihoz azonban — érthetően — ragaszkodott. S a régi vezetőség eltűrte, hogy továbbra is a nagyüzemi táblá­ba eső volt fél holdnyi szán­tóját használja. Rétnek a vé­gében van ez, de a szövetkeze­té! Egyéniek parcellái a ha­tár más részén vannak, ott művelhetne egy holdat Spingár József is. De nem tartja ma­gát ehhez a szabályhoz, hanem a rétszéli fél holdhoz kanyarí- tott még vagy 2—400 négyszö­gölnyit, és azt vetette el a ta­vasszal. önkényes földfoglalás — így tekintette a szövetkezet S az elnök utasítására a tsz fogatosai kiszántották a vete- ményt. A panaszos szóban hangoz­tatta, és levelében írta is: »Ne­kem van igazam, jöjjenek ki hozzám, hallgassanak meg igazságomban.« Panasza meg­járta a fővárost, a megyeszék­helyt, a járás hivatalit. Vála­szoltak neki. Nem nyugszik bele. Pörlekedik a faluval, a járással, az országgal. — Sen­kinek sincs igaza, csak ne­kem — ebben a tévhitben rin­gatja magát. Rosszul hiszi. Persze a ki­szántást nem lehet egyértel­műen helyeselni, de a tsz emiatt kártalanítani fogja. — Előzetes figyelmeztetés ellené­re vetette el a közös földet — mondják a szövetkezet új ve­zetői. — Nem tudtunk másként pontot tenni erre az évek óta húzódó, törvénytelen földhasz­nálatra. Spingár József, illetve fele­sége fölveti: — Szabad-e a isz- nék kiszántani a veteménye- met? — Ezzel szemben a kér­dést úgy kell és csak úgy he­lyes föltenni: kilépése után mi keresnivalója van Spingár Jó­zsefnek a szövetkezet földjén, milyen alapon formál jogot annak elvetéséhez. Nem volt, nincs joga hozzá. Csak magát okolhatja hát, hogy ilyen ke­serves lecke árán kellett ezt megtanulnia... Kutas József Mivel gazdagodtunk az év első leiében? Hat hónap ugyan rövid idS az ország életében, népgazda­ságunk fejlődésében, a most záruló első félév számadatai, eredményei azonban azt bizo­nyítják, hogy hat hónap alatt is sok fontos létesítménnyel^ értékes új beruházással gya­rapodott hazánk. A félév »előzetes« mérlegé­nek tanúsága szerint január elseje óta összesen több, mint 250, sok milliós költséggel épült üzemrészt, gyárait, kór­házat, korszerű iskolát, tágas, jól fölszerelt művelődési há­zat, szállodát és üzletházat ad­tak át rendeltetésének; ba állhat még egy. Mert sok Lassú István mezőgazdász (középen) és a vontatósok nézegették az árpát, s úgy látták, néhány napot várni kell a kombájnolással. Gazi Mihály — Becse Károly: A TL 5 7081 églonísf a A két német gúnyosan mo­solyogva fogadta őket. — A kulcs? — nálam van, válaszolta a kérdésre a tizedes. — Kérem, tizedes úr, adja ide. — Minek? — Ma éjjel inspekciós szol­gálatot akarok tartani, szük­ség lehet gyógyszerre. A két német összenézett. — Itt nem szokás éjszakai ügyelet — mondta a fiatalabb. — És ha egy beteg hirtelen rosszul lesz? És ha segítségre van szüksége? ... — Hát akkor... A német nevetett és végig­dűlt ágyán. — Tizedes úr — folytatta nyugalmat erőltetve magára Gazsó —, a betegek között sok a súlyos. Szerintem feltétlenül szükség van éjszakai ügyelet­re... Kérem, adja ide a szek­rénykulcsot. — Nem kaptam rá utasítást — vigyorgott a tizedes, s ő is végigheveredett agyán. Gazsó arca pirosra gyűlt a haragtól. Dühösen rohant ki a szobából. Szalai alig tudta kö­vetni. Az orvos-kapitánnyal az udvaron találkozott, akinek azon melegében jelentette az esetet. Ügy látszik, az orvost is meg­lepte az éjszakai ügyelet gon­dolata, mert megkérdezte: — Tisztában van azzal, mi a feladata? Gazsó határozottan válaszolt. — Igenis, kapitány úr, tisz­tában vagyok! Az orvos elmosolyodott, meg­veregette beosztottja vállát, majd átadta neki saját kul­csát, egyben lelkére kötötte, hogy azt rajta kívül senki­nek nem adhatja oda. Gazsó megkönnyebbülve lépdelt szobája felé. Szalai mellette. — No, végre — szólt a tol­mács —, most már végre való­ban hozatom a vacsorádat! Máris intézkedem! Itt várj meg. Egy perc az egész... Valóban, Szalai hamarosan visszatért. ' — Rendben van — kiáltotta már messzirőL — Azonnal meglesz. Gyere, menjünk a szo­bádba. Gazsó előre engedte vendé­gét, aztán ő maga is belépett. Amint körülnézett, tátva ma­radt a szája: Emlékszik, dél­előtt csak úgy ledobta az ágyra hálózsákját, bőröndjét, ciga- rettászsákját. Most pedig rend, tisztaság mindenütt. Az ágy lefekvéshez ágyazva... Az asztal leterítve, azon egy üveg vörös bor és két pohár. A há­lózsák minden ruhástul el­tűnt __ A szoba űj lakója kérdőn né­zett Szalaira. Az titokzatosan mosolygott. — Ne csodálkozz — válaszol­ta kedélyesen —, szobádban, mindig ilyen tisztaság lesz. S reggelre az eltűnt ruháid is itt lesznek... Gazsó nem tudott mit vála­szolni. Növekvő zavarát új barátja előzte meg: töltött mind a két pohárba. Koccintottak. Szalai nem maradt sokáig. Mosolyogva eltávozott. Gazsó az asztal mellett ült, s felhajtott még egy pohárraL Próbálta rendezni gondolatait, de nem nagyon sikerült, sok mindent nem értett. Egyszerre szétsuhant szobá­jának »ajtaja«, a bambusz- háncsból készített függöny, és egy fiatal vietnami kislány lé­pett be rajta talpig fehérben; lábán hófehér gumiszandál. Kellemes, lágy csengésű han­gon franciául köszönt, elhe­lyezte a vacsorát az asztal kö­zepén, aztán szinte a földig ha­jolva kívánt jó étvágyat, és kihátrált a szoljából. Gazsónak egy hang nem jött ki a torkán. Hiába, sok ez egy napra! Nemrég még ütöt­ték, rugdosták, mint egy ku­tyát, most pedig bennszülött szolgája hajlong előtte... Vacsora után bement a bete­gekhez. Néhányan altatót kér­tek. Adott nekik. Megmondta mindenkinek, hogy éjszaka itt lesz velük, tehát bármire szük­ségük lesz, megkapják, aztán kiment az udvarra friss leve­gőt szívni Sétálgatott a kór­ház előtt föl-le s gondolko­zott. Zsebébe nyúlt, rá akart gyújtani, hiszen a dohányzás olykor megnyugtatja. Végigta­pogatta minden zsebét, amikor eszébe jutott, hogy a cigaret­táit a szobájában hagyta. Amint belépett szálláshelyé­re, meglepetten látta, hogy a vacsoraédények eltűntek, az asztalon újra rend van. Idege­sen cigarettára gyújtott, aztán lassan elmosolyodott. Kezdett: hozzászokni a meglepetésekhez. Csak úgy ruhástul végigheve- redett az ágyon, hogy ha vala-: melyik betegnek szüksége: van valamire, mehessen. Szó-; bája pár méterre volt csak a: kórtermektől. Még végig sem szívta ciga­rettáját, amikor jól ismert dör­renések hasítottak az éjszaká­ba. Lövések hangzottak, olya­nok, amelyeket partraszállás­kor hallott. Felugrott, leakasztotta a fa­lon függő automata fegyverét,: és csőre töltötte. A lövések egyre közelebbről hangzottak. Gazsó kiugrott az udvarra, fegyverét magához szorította. Azt hitte, a falakon már tűz- készültségben van mindenki, azonban csak egyetlen beteg­gel találkozott, s az megnyug-«. tatta, hogy ez nem támadás,» menjen csak vissza nyugodtan! szobájába. Ez a lövöldözést egyébként minden éjjel hall-» ható. Meg kell szokni. | Meg kell szokni. Gazsónak» eszébe jutottak az őrmesternekí a partraszálláskor mondott! szavai: »Pszichológiai akció...» Ilyesmikben gyakran lesz ré­szetek ... ne kapkodjatok mindjárt géppisztolyotok» után...« (.Folytatjuk.) Iparúink különösen sok űj létesítménnyel gazdagodott. Hogy csak néhányat említ­sünk; április végén elkészült a Barátság nemzetközi kőolaj­vezeték és a Béke villamos- távvezeték magyarországi sza­kasza. Bővült, gazdagodott az egészségügyi intézmények há­lózata is. Gyors ütemben foly­tatódtak az év első hónapjai­ban a lakásépítések. A ko­rábbi évek gyakorlatától el­térően sok helyen már a ta­vasszal átadták a kulcsokat az új otthonok boldog tulajdo­nosainak. A fél év alatt országszerte több kulturális és szociális lé­tesítménnyel is gyarapodtak a városok és falvak. Harminc­négy művelődési házat adtak át rendeltetésének. (MTI) Lipcse—2 Német építészek egy szov­jet szakértő csoporttal együtt­működve . elkészítették egy második Lipcse tervét. A Lipcse—2-nek nevezett várost kb. 20 kilométerre építik föl Lipcsétől, és gyorsvonatokkal oldják meg a két város kö­zötti közlekedést. Lipcse—2- nek először 35 000 kikoöA

Next

/
Thumbnails
Contents