Somogyi Néplap, 1962. június (19. évfolyam, 126-151. szám)

1962-06-21 / 143. szám

SOMOGYI NÉPLAP 6 Csütörtök, 1962. jfinfas M. Vörös Csillag FILMSZÍNHÁZAINK MŰSORÁBÓL Ferrara hosszé éjszakája Bármivel a színpadra?! MÉLTÁN ARATOTT SI- elcsuklik a hangja, a színjét­1943 őszén, Mussoli­ni bukása után Olasz­ország különbékét kötött az angolszá­szokkal, d,e a fasiz­mus tovább tombol az ősi Ferrarában is. A razziák, a rémület éjszakáján lángol fel Anna szerelme gyer­mekkori udvarlója iránt. Szerelmese azonban elhagyja, férje, a béna gyógy­szerész a feketeinge- sek cinkosa... S 17 év után az emberek könnyen felejtenek. Különösen, amikor az egykori fasiszta gyilkosok közül so­kan napjainkban is szabadon, sőt köztisz­teletben élnek. A drá­mai cselekményül film női főszerepét a nemrégen tragiku­san elhunyt Belinda Lee, partnerét, Fran­cot Gabriele Ferzetti alakítja. LIL uppish ; V 'í W' A Makk Károly rendezésében 1954- ben készített nagy si­kerű magyar film- vígjátékot felújítás­ként láthatjuk. Szig­ligeti Ede híres víg­játékának kacagtató figurái: Liliomfi (Darvas Iván) és Szel­lemi i (Pécsi Sándor), Szilvái professzor (Balázs Samu) és Ka­milla kisasszony (Dayka Margit), Ma­riska (Krencsey Ma­riann), Gyuri és a többiek elevenednek meg ismét a múlt század eleji történet üde és vérbő humo­rával. A színes ma­gyar filmvígjátékot Vincze Ottó muzsi­kája és Pásztor Ist­ván fényképezésében a balatoni táj szépsé­gei É XXXX)C0COC00000C)00CXXXXXXXXXXXXXXXXX30000CXXX3XXXXXX)0000C)000COCXD0CO00sésku).it<ik^ KERT az ország minden ré­széiben a Magyar Televízió »Ki mit tud?- című műsora. Tehetséges munkás- és értel­miségi fiatalok, középiskolá­sok és egyetemi hallgatók lléptek föl ebben a sorozatban. A közönségnek elsősorban az tetszett, hogy a budapesti diák úgy szavalt, a debreceni mun- [kás úgy táncolt, mintha nem is öntevékeny szavaló vagy icos, hanem hivatásos mű­vész lett volna. Föllépett a '»•Ki mit tud?« műsorokban a [zenésztől a bűvészig, a vonósa négyestől a tánczenekairig, az akrobatától a táncparodistáig, a népdalénekestől a vokál- együttesig minden szereplés­re érdemes fiatal. Az egyszerű néző persze [csak azokat látta és hallotta, akik túljutottak a »szűrőn«. [Mert rostálás is volt az elő­zetes meghallgatáson. Az egész ország színe elé csak a legjobbak, a legriátenmetteb- léphettek. Hogy miért mondtuk el imindezt? Mert a »Ki mit tud?«-sorozat sikerét, nép- oszerűségét már megyénkben is elirigyelték, s amolyan fiók »Ki mit tud?« műsoro­kat kívánnak rendezni. Ez persze nem baj, ha sikerül biztosítani a megfelelő szín­vonalat. AZ ELSŐ ILYEN JELLE­GŰ ELŐADÁST a Latiinka Sándor Művelődési Ház ren- lezte az üzemi kultúrmunká- |sok, fiatalok közreműködésé­ivel »-Mindenki a színpadon« címen; Tervükben szerepel még egy ilyen műsor »Szom­baton este« címmel; a Kilián György Ifjúsági Ház prog­ramjában is megtalálható a »Ki mit tud?«, ezért tartjuk szükségesnek, hogy elmond­juk az első próbálkozás tanul­óságait. Talán ak kor nem es- hasonló hibáiba a »tehet­62 millió levelezőlap- Nagy sikerűk van a színes nyomásé Újfajta képes üdvözlőlapok A Belkereskedelmi Minisztérium Koltúrcikk Főigazgatóságán el­mondták, hogy a képes levelező­lapok: iránt nagymértékben meg­nőtt a kereslet. Az utóbbi években átlag 20 százalékkal több fogyott, mint az előző évben. Az idén 62 millió, több száz fajta fotognafált és nyomdai úton előállított képes levelezőlapot hoznak forgalomba. Különösen megkedvelték a több­színnyomású képeslapokat. Ez­előtt két esztendővel, amikor el­ső ízben vásárolhatott ilyeneket a közönség, még csak 3 millió ké­szült, tavaly már négy és fél mil­lió, az idén pedig 10 milliós tételt rendelt a kereskedelem. Ebből 3 millió kizárólag karácsonyi alkal­mi lap lesz. Növelik a színes lapok választé­kát. A Globus Nyomda olyan gé­pet kapott, amelyen fóliabevonat­tal tükörfényes képeket készíthet­nek. Újdonság lesz még a kétrét haj­tott képeslap. Megjelenik a szocialista ünnepe­ket köszöntő levelezőlap is. Az el­ső kiadvány november 7-re kerül forgalomba Lenin képmásával. (MTI) Nem véletlen, hogy a Ma­gyar Televízió sorozatáról írottakban hangsúlyoztuk az előzetes meghallgatást és a rostálást. A Latinka Sándor Művelődési Ház műsorában — talán mert hívek akartak lenini a »Mindenki a színpa­don« címhez — boldog- bol­dogtalan szerepelhetett bár­mivel. S nem is a boldog­boldogtalan, hanem a bármi okozta a legtöbb galibát. Mert a közönség elnéző, meg­bocsátja az énekesnek, hogy e* Elfogadjuk? — Igen. Műfajilag is új­donság, és jobb a szokásos ka­landfilmeknél. — Szerintem is. Pergő és lendületes az egész film. A Filmfőigazgatóság Bátho­ry utcai épületének házivetí­tőjében vagyunk. Mindössze 10—12 nézője van a most vetí­tett filmnek. Helyesebben in­kább bírálója, mint nézője. Filmművészek, pedagógusok, kritikusok: a Filmátvételi Bi­zottság tagjai. Egy-egy film levetítése után rövid időre vitapartnerekké vagy egyet- étrő társakká válnak, ők dön­tik el, hogy érdemes-e megvé­telre javasolni a filmet vagy sem. Ha a megvásárlás mel­lett döntenek, akkor a filmet a Filmfőigazgatóság vezetője is megnézi, és ő mondja ki az utolsó szót Ezen az úton jut­nak el a külföldi filmek a kö­zönséghez, a vetítővászonra. A Báthory utcai házivetítő­ben hetenként két-három alka­lommal kerülnek az úgyne­vezett bemutató kópiák az át­vételi bizottság elé. Néhány délelőttön az újságíró is vé­gignézte a filmeket, s részt vett a bizottság vitáiban. Ez a néhány délelőtt is elég volt ah­hoz, hogy megállapíthassuk: nem könnyű az átvételi bi­zottság dolga, mert nagyon ke­vés jó filmet találni. A mozilátogató közönség kő­iében elterjedt az a nézet, hogy sok nagyszerű nyugati filmalkotás a magyar filmát­vevő szervek miatt nem kerül a mozik vetítővásznára. Egy hét statisztikája nem lehet elégjgé meggyőző, de a bizottság tagjai több éves gya­korlatukra hivatkozva állítják: sok nagyszerű filmről nem tudnak.., — Van úgy, hogy három­négy hét alatt egyetlen, meg­vételre alkalmas filmet sem látunk — halljuk a filmkriti­kustól. Tehát nem olyan irigy­lésre méltó a bizottság mun­kája, mint gondolnánk. Kivé­ve az olyan eseteket, mikor a nyugati filmgyártás valóban klasszikus alkotásait nézhetik meg. Mert a Chaplin-filmeket például — és néhány más, ha­ladó szellemű amerikai film­alkotást — csak a házivetítő­ben lehet látni. Ezeket a fil­meket ugyanis a nyugati gyár­tó, illetve forgalmazó cégek nem adják el a szocialista or­szágoknak. — Ezeknek a filmeknek csak egy kópiája jut hozzánk csere útján. De a közönség elé nem tvidjuk vinni őket — halljuk a filmesztétától. — A ChapUn- művek sorsáról például a fil­mek jogtulajdonosa döntött így; a »Porgy and Bess«-t vagy a »-Híd a Cüai-folyón«-t az amerikai külügyminiszté­rium nem engedi eladni a szo­cialista országoknak. — Ez ta­lán azért történik így, mert maguk a nyugatiak félnek at­tól, hogy a szocializmus or­szágaiba küldjenek olyan fil­meket, amelyekben saját mű­vészeik leplezik le a kapita­lizmust néha döbbenetes erő­vel. — Ezekért a filmekért pedig még az eredeti eladási árnál többet is ajánlottunk fel — hiába... — Viszont kérés nélkül is adnák azokat a szirupos sze­relmi történeteket, amelyekből huszonnégy fér egy tucatba. De korlátlanul gyártott gengszter- filmjeiket is megvehetnénk. — Milyen elvek érvényesül­nek a nyugati filmek átvételé­nél? — kérdezi az újságíró. — Természetesen nem vá­runk szocialista-realista alko­tásokat. Olyanokat sem várha­tunk, amelyek a kapitalizmust befeketítik. Az egyetlen köve­telményünk a nyugati fil­mektől, hogy olyan alkotások legyenek, amelyekben szép­ség, emberség, művészet van. Amiket megnézve, egy kicsit jobb ember lesz a néző rr — mondja az áftvéteE bizottság egyik vezetője. Évente átlagosan 40—45 nyu­gati filmet láthatunk, s ezek természetesen a termés legja­vából kerülnek ki. A közön­ség egy részének az a téves elképzelése, hogy »Nyugaton csak jó film készül«, abból származik, hogy a nálunk be­mutatott filmek nagy része valóban jó. De a választék óriási: Nyugaton évente átlago­san 2000 film íbésziÜ, Magyarország 4500 mozijá­nak másik ellátási területe a szocialista országok »filmter­mése«. Évente átlagosan 300 film készül a népi demokrá­ciákban, Ez a szám az előbbi 2000 mellé állítva mutatja: mennyivel kisebb e területen a választék. Megtudjuk, hogy évente kö­rülbelül 100, szocialista or­szágban készült filmet muta­tunk be. Arról is szó esett, hogy még néhány évvel ezelőtt nem volt alaptalan az a nézet, hogy »szolidaritából« megve­szik a baráti országok gyenge filmjeit is, hogy a mieinket is eladhassuk. A jelenleg műso­ron levő filmek arról tanús­kodhatnak hogy ez a gyakorlat a múlté: ebben az évben már csak az alapos kritikát elbíró filmeket mutatjuk be. Végezetül néhány közeljö­vőben bemutatásra kerülő filmről számolunk be. Június­ban mutatják be a- »-Nagy Oliimpiász« című színes olasz filmet, augusztusban Romm »Egy év kilenc napja« című alkotását vetítik a mozik, a »Bekerítve« című nagydíjas francia filmet szeptemberben, az ugyancsak francia »Gróf Monte-Christó«-t és Rajzmann »Hátha mégis szerelem« című alkotását novemberben láthat­ják nézőink. Búcsúzóul még azt hallot­tuk az egyik filmszakember­től: »Mi igazán szeretnénk csupa jó filmmel ellátni a kö­zönséget, de ez nemcsak tő­lünk függ, hanem elsősorban a film készítőitől. Tőlük várunk jobb alkotásokat.« Ezzel vala­mennyien egyetértettünk. Győry Zsuzsa szónak, hogy eltéveszti a szö­veget, esetlenül mozog, a sza­vaiénak, hogy monoton han­gon eldarálja a verset. »Kez­dő még, majd belejön ... Azért nem tehetségtelen gye­rek« — állapítja meg magá­ban mintegy biztatva a sze­replőt. Azt azonban nem bo­csátja meg, és nem tűri el, hogy »tehetségkutató« alapon sete-suta idétlenségeket, os­toba vicceket és ízléstelensé. geket mondjon a színpadon. Pedig a »Mindenki a szín­padon« című műsorban bő­ven elhangzott ilyen. S hogy miért? Mert nem dolgozott az a bizonyos szűrő, a rende zök nem hallgatták meg elő­zetesen a színpadra lépők mű­sorát. Maguk is akkor hallot­ták először a jeleneteket, énekszámokat, szavalatokat, a műsorközlők »beköpéseit«, amikor a csekély számú kö­zönség. Pedig ha előzetesen kirostálják az ocsút, nem csú­szik ennyire félre ez a műsor. AZTÁN MÉG VALAMI: ilyen nagyfokú készületlen seggel nem szabad fiatalokat színpadra engedni. Majd min­denki meglehetősen gyér szö­veg-, ének- stb. tudással lé­pett a közönség elé. A kezdő üzemi színjátszó, szavaló, éne­kes — mivel nincs rutinja, ami a zökkenőn átsegítse — csak alapos próba után szere­pelhet. Az az érzésünk, hogy ezt a műsort előbb láthatta a kö­zönség, mint kellett volna. Ha még érik egy kicsit ez a pro­dukció, ha a rendezők szelek­tálják a mai színpadra nem való jeleneteket, vicceket, ma­gánszámokat, s helyettük tar­talmasabb jelenet, magánszám tanuláséra ösztökélik a tudá­sukat bemutatni kívánó fia­talokat, most másról számol­hatna be az est krónikása. Helyes, ha a városban is rendeznek »Ki mit tud?« mű­sort, hiszen tehetséges fiata­lokat ismerhet meg a közön­ség. Ezek a fiúk és lányok az üzem, a vállalat vagy a várok valamelyik művészeti együt­tesében tovább képezhetik magukat. Persze az utánpót­lás gondjaival küszködő együttesek vezetőinek nemár­tana, ha meghallgatnák a kö­vetkező ilyen jellegű műsoro­kat. Bizonyára akad néhány olyan fiatal, aki hasznára vál­hat valamelyik együttesnek. MIVEL A »MINDENKI A SZlNPADON«-EST sikerte­lenségéért elsősorban a ren­dezők felelősek, nem foglal­kozunk többet a műsorral. Reméljük, hogy a következő »Ki mit tud?«-est szereplőiről több jót mondhatunk majd el. Persze ez a rostától, az elő­zetes meghallgatástól, a fel­készüléstől és a rendezőktől is függ. Lajos Géza Qoah Fülöp János új kötete fiatal József Attila-díjas írónk kisregényét és több el­beszélését tartalmazza ez a kö­tet. Történeteinek hősei mun­kások. A kötetben szereplő va­lamennyi írásának középpont­jában a mai élet jelenségei, problémái állanak. Kisregé­nyében Botond — a címadó írás hőse—, a fiatal kovács el­ső személyben mondja el ed­digi élete és első igaz szerelme történetét. A kötetnek talán legszebb írása a Két özvegy. Anya és lánya — az ellenfor­radalom alatt mártírhalált halt két kommunista özvegye — életét, a porba sújtó tragédiát és az újra magukra találás út­ját mutatja be szinte lírai han­gulatú képekben. Többi írása is természetes hangú, emberi, akár a szélhámos »szépasz- szony« (Fejedelmi nő) humoros csattanójú történetét, akár a börtönből most szabadult, ne­héz természetű fiatal munkás új életének indulását (Napsü­tés) eleveníti meg. A kötet címadó novellája, a Tövis, va­lamint a Bútor című is meg­kapó alkotás. Veszekedjünk csak! Dr. John Heron ismert ausztráliai ideggyógyász sze­rint a lakásokat, de különö­sen a hálószobákat megfelelő hangszigeteléssel kellene el­látni, hogy a házaspárok nyu­godtan, teljes hangerővel ve­szekedhessenek egymással. A professzor szerint vitatkozás közben az önmérséklet ideg- bántalmakat okozhat. Ugyan­ez vonatkozik a gyerekekre is, akiknél dr. Heron szerint az erőltetett csöndben mara­dásnak szintén káros idegki­hatásai lehetnek. * * * Világító gyalogosok A nyugatnémet közlekedés- rendészet tervei szerint nem­sokára »világító gyalogosok« tűnnek majd fel éjszaka az utcákon. A kísérletet először Hamburgban vezetik be: az éjjeli járókelőket hátukra erősített apró reflektorokkal látják él, hogy a rosszul vi­lágított utakon megkönnyít­sék a gépkocsivezetők mun­káját. Biciklivel a La Manche- csatornán keresztül A birminghami egyetem két hallgatója pontonra sze­relt tandem-biciklin szelte át a csatornát Anglia és Fran­ciaország között. Az utat eleve 12 órásra becsülték, a biciklit azonban olyan kitű­nően lehetett hajtani, hogy 9 óra alatt célhoz értek. A két egyetemistát egész útján an­gol partvédelmi őrhajó kí­sérte, mint minden rendkí­vüli módon átkelőt a ha Manche-csatornán, * * * Humor a reklámharcban Egy New York-i tejüzem reklámhadjáratot indított termékeinek terjesztéséire. Plakátján az egyik ismert bokszoló fényképe látható a következő felírással: »Ez az erős és félelmet nem ismerő férfi, aki eddig száz boksz- mérkőzésen maradt veretlen, kizárólag a mi tejünket tsz- sza.-x A konkurrens cég erre a következőképpen válaszolt. Plakátján egy diundi kisgye­rek látható ezzel a felirattal: »■Ahhoz, hogy a mi tejünket igya, nem kell sem erősnek, sem félelmet nem ismerőnek lennie.« *** Tapintatos fodrász Egy nagy New York-i fod- rászcég feltűnően rövid idő alatt tett szert igen kiterjedt nemzetközi vevőkörre. Az idegeneket ugyanis erősen vonzza a kirakatban elhelye­zett csábító ígéret: »Alkat- mazottaim angolul, spanyo­lul és olaszul beszélnek. Kí­vánságára azonban mindhá­rom nyelven hallgatni is tud­nak.^ SomggiNépfgp Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Felelős szerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Lenin u. 14. Telefon 15-10, 15-11. Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Teiefon 15-16. Felelős kiadó: A SOMOGYI NÉP­LAP LAPKIADÓ VÁLLALAT IGAZGATÓJA. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár, Latinka S. u. 6. (F. V.: László Tibor.) Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítöknéL Előfizetési díj egy hónapra 11 Mh

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents