Somogyi Néplap, 1962. június (19. évfolyam, 126-151. szám)
1962-06-20 / 142. szám
Szerda. 1962. június 20. 3 SOMOGYI NfiPtff Mit tesznek a Kaposvári lextilaivekbei a műszakiak továbbképzéséért? MÁSODIK ÖTÉVES TERVÜNK — 1960-hoz viszonyítva — a pamutfonal-termelés 32,7 százalékos növelését írja elő 1965 végére. Ezt elsősorban nem új üzemek építésével, hanem a meglevőik jobb kihasználáséval, bővítésévéi, a termelési folyamatok korszerűsítésével, a legújabb gyártási technológia alkalmazáséval kell elérni. Ennek szellemében készült el üzemünknek, a Kaposvári Textilműveknek második ötéves terve is. E- szerint 1965-ben 36 százalékkal több pamiutfonalat termelünk, mint 1960-ban. Ezt a feladatot a termelőberendezések és a termelési folyamatok korszerűsítésével valósítjuk meg. 53 millió forintot fordítunk erre a célra. A tervet azonban csak úgy valósíthatjuk meg, ha üzemünk munkáját olyan képzett műszaki dolgozók irányítják, akik jól ismerik szakmájuk fejlődésének legújabb hazai és külföldi eredményeit. Olyan műszaki dolgozókra és vezetőkre van szükség, akik szakmailag és politikailag rendszeresen képezik magukat, szem előtt tartva pártunk VII. kongresszusának egyik határozatát, mely kimondja: »A szocializmus gyorsabb építése, a technika általános fejlesztése követelményének megfelelően jelentősen növelni keU a megfelelő képzettségű és szaktudású munkások és műszaki vezetők számát, állandóan emelni kell szaktudásukat, hozzáértésüket.-« Az ötéves terv indulásakor műszaki dolgozóinknak 12,2 százaléka műszaki egyetemi, 43,9 százaléka technikumi, illetve ezeknek megfelelő egyetemi, főiskolai, középiskolai végzettséggel rendelkeztek. Célul tűztük, hogy a második ötéves terv időszakában minden dolgozónk megszerzi a technikumi, illetve az ennek megfelelő középiskolai képzettséget, s arra törekszünk, hogy minél többen kezdjék meg egyetemi vagy főiskolai tanulmányaikat. Műszaki dolgozóinknak 19,5 százaléka jár a technikum esti vagy levelező tagozatára, 6,1 százaléka más technikumba, 4,9 százaléka pedig egyetemen tanul. AZ ÜZEMBE KERÜLŐ ÜJ MŰSZAKIAK először ^ egy éven át gyakorlati oktatásban részesülnek. Ezalatt megismerik az üzem műszaki, termelőberendezéseit, elsajátítják a korszerű gyártástechnológiát. A szervezett állami oktatásban nem részesülő műszakiak továbbképzésének elősegítésére a Textilipari Műszaki Tudományos Egyesület helyi csoportjának és a szakszervezet műszaki-gazdasági bizottságának segítségével tanfolyamot rendezünk. Ilyen tanfolyamot tartottunk tavaly a pamut minőségéről és a korszerű fonás- technológiáról. Különböző szakmai előadásokkal is segítjük' a továbbképzést. Műszaki dolgozóink rendszeres Automatikus szőlőfeldolgozó gép A múlt évben kezdtünk hozzá a szőlőfeldolgozás gépesítéséhez. Tavaly három ilyen gépsort készített a magyar ipar, s ezek tovább fejlesztett változatának gyártásához kezdtünk most. Az új gép — a tavaly munkába állított gépekkel szemben — minden munkaműveletet automatikusan végez el. Teljesítménye egyébként figyelemre méltó, hiszen óránként 80—100 mázsa szőlőből préseü ki a mustot. Az új gép egy hozzáépített beton medencéből a szőlőt önműködően szállítja a zúzóba, illetve a bogyózóba, Ugyancsak önműködően továbbítja a kocsányi, cefrét és a mustot a megfelelő helyre. A gépbe egy törkölyszállító csigasort is beépítettek. Az automata »lelke'-', a hengersor mechanikus elv alapján működik. A Földművelésügyi Minisztériumban elmondták, hogy egyelőre azért készül ilyen kevés szőlőfeldolgozó gép, mert a nagyüzemi szőlőtelepítések csak most, a második ötéves tervben kezdődtek meg nagy ütemben. Az új telepítések termőre fordulásával még csak ezután számolnak. De ha ennek az ideje elérkezik, a szükséglet szerinti szőlőfeldolgozó gépeket megrendelik az ipartól. Az ország első, teljesen automatikus szőlőfeldolgozó gépsorát egyébként még az idei őszön a nagyrédei termelőszövetkezet híres présházában állítják üzembe. tapasztalatcsere-látogatáson vesznek részt, és a látottakról itthon beszámolnak. A MŰSZAKIAK TOVÁBBKÉPZÉSÉT AKADÁLYOZZA a három műszak, s az, hogy művezetőink egy része nem vesz részt szervezett oktatában. Hiba az is, hogy igen kevesen tanulmányozzák rendszeresen a szakmai, műszaki folyóiratokat, s műszaki könyvtárunkat is kevesen veszik igénybe. Noha a népi demokráciák és a jelentősebb tökésországiok szaklapjai is eljutnak hozzánk, nem tudjuk tanulmányozni őket nyelv- ismeret hiányában. Hogy változtassunk ezen, a múlt év őszén a TIT megyei szervezetének segítségével orosz, német, angol nyelvtanfolyamot indítottunk. E tanfolyamokon 30 műszaki dolgozónk vesz részt. A felsoroltakon kívül is sok lehetőség van még műszaki dolgozóink tudásának fejlesztésére. E célból a már elkezdett tanfolyamokat, előadásokat tovább folytatjuk, s minden alkalmat megragadunk szakmai tudásunk fejlesztésére. Az ősszel »Üzemszervezés és munkaszervezés« címén tízihónapos munkalélektan-, üzemgazdasáigtan-tanfolyamot indítunk. Az előadások megtartására a Munkatudományi Intézet es az Ipargazdasági Intézet neves szakembereit kérjük fel. MŰSZAKI DOLGOZÓINKBÓL munkabizottságokat alakítunk. Ezek kísérletezik majd ki azokat az új eljárásokat, amelyeket a jövőben be akarunk vezetni. Elhatároztuk, hogy egyik-másik rátermett fiatal műszaki dolgozónkat a pamutfonó szakma egy-egy területén képezzük ki. A szaklapok fontosabb cikkeit ankétokon ismertetjük majd. Azokat a 36 éven aluli művezetőket, akiknek nincs technikumi vagy ennek megfelelő középiskolai végzettségük, az ősszel technikumi oktatásba vonjuk be. A többiek a Köny. nyűipari Minisztérium Pamutipari Igazgatósága által szervezett kétéves levelező oktatásban vesznek részt. Ha mindezt sikerül megvalósítanunk, akkor a textilművek műszaki gárdája alkalmas lesz az üzemünkre háruló nagy feladatok megoldására. Róna Imre, a Kaposvári Textilművek igazgatója Öt villanymotorjuk van, mégis egyeljen traktorukkal darálnak Elfogyott a dara a minap a kaposkeresztúri Béke Tsz-ben. Réfi Sándor traktoros reggeltől délután egy óráig a darálót hajtatta gépével. Immár második éve, hétről hétre így megy ez. S ha ugyanabban az időpontban akad más halaszthatatlan tennivaló is, mint például a legutóbbi darálás! napon a rendsodrózás? Akkor kérnek segítséget a gépállomástól. A szövetkezetnek ugyanis egyetlen univerzális traktora van. Már ebből is következik, hogy sürgősen föl kellene mentem a hetenként ismétlődő darálás alól. Gondoltak már rá, próbálkoztak más megoldással, de mindeddig hasztalanul. Most végre... de ne vágjunk a dolgok elé, hanem tartsunk sorrendet. Villamosított major Rövid néhány esztendő alatt kiépítette központi majorját a szövetkezet. Villany világít az istállókban, villanymotor nyomja a vizet a kútból a vezetékbe. Ugyancsak villany- motor hajtja a répa-, illetve szecskavágót. Hát a darálót? Azt miért nem kapcsoltatják be az áramkörbe, ha már az egész majort behálózza a villanyvezeték? Nem az akarat hiányzott eddig sem — más volt a baj. A korszerű tehénistállót 1960 őszén a Somogy megyei Építőipari Vállalat annak rendje-módja szerint elkészítette. A villanyt tavaly Erdő Ferenc cserénfai kisiparos szerelte be. Szecskát vágni, vizet szívatni azóta is lehet egy- egy motorral. Ám az istállóhoz tartozó korszerű takarmányos helyiségben még két motorhely van, s a tervrajz szerint villanymotor kerül a tejházba is. Ezeket a motorokat a szövetkezet szép sorjában meg is vette. Az öt közül hármat azonban még csak ki sem próbálhattak. Sőt a legnagyobb teljesítményű még ma is ugyanúgy van a ládában, ahogy egy évvel ezelőtt meghozták. Ügy vélték a szövetkezet vezetői, hogy a villanymotorok vásárlásánál bárkinek a tanácsára adhatnak. A legilletékesebb szakembert, Vértesi István szerelőt meg sem kérdezték, őt is kész tények elé állították. Helyszíni tárgyalás eredmény nélkül Tíz év alatt a négyszeresére emelkedett imánkban a könyvíorgaiom Az utolsó tíz év alatt ugrásszerűen fejlődött hazánkban a könyvforgalom. Míg 1951-ben 143 millió forint volt a könyvkiskereskede- lem forgalma, 1961-ben már elérte a 610 millió forintot; tíz év alatt tehát négyszeresére emelkedett hazánkban a könyvforgalom. A könyvkiadás és -terjesztés sokoldalú, impozáns fejlődése mellett még mindig vannak hiányok elsősorban a magyar klasszikusok műveiből és a műszaki könyvekből. A bolthálózat fejlesztése sem tartott lépést a forgalom növekedésével. Jelentősen megnövekedetfc a falvak dolgozóinak érdeklődése az értékes, szép könyvek iránt. A falusi könyvforgalom 1957 óta háromszorosára emelkedett, és 1961-ben már az országos könyvforgalomnak mintegy 23 százaléka volt. (MTI) Tavaly, úgy nyár végén, ősz elején szóltak a traktorosnak: daráljon legalább egy hétre valót, mert áttelepítik a majorba az egyik darálót, beszerelik a villanymotort. — A dara azonban elfogyott, s szerkezetet az új istállótól ismét vissza kellett hoznunk ide, a tsz-iroda melletti darálóhelyiségbe — emlékezik' vissza Pál Ernő, a szövetkezet párttitkára. Az történt előzetesen ugyan is, hogy Garabon Mihály tsz- elnök újságolta a körzetszerelőnek: — Vettünk új, nagy villanymotort, be kellene kötni. A szerelő szemügyre vette az új szerzeményt, s nyomban megmondta, hogy ezt így nem lehet használni. S a másikat? Arról nem esett elé£ szó ... Csak röviden a további huzavonáról. 1961. szeptember 19-én a bank, az építő vállalat meg a Termelőszövetkezeti Beruházási Iroda szakemberei a helyszínen tanácskoztak. A szövetkezet ugyanis kérte se- gétségüket, mert >ya villanymotort a körzeti szerelő nem en-‘ gedi üzemeltetni«. Nem sokkal később a Beruházási Iroda levélben írta:»A tervdokumentációból megállapítottuk, hogy...«, és műszaki tanácsot adott a tennivalókhoz — S a darálókat még 1962 júniusában sem vülanymotolf hajtja. Mindkét helyen beszerelhető Néhány héttel ezelőtt az éN nők kérésére az Áramszolgáltató Vállalat egyik műszaki vezetője elment Kaposkeresz- túrra. Megállapította, hogy a régi darálóhelyiségben beköthetik a villanymotort. De milegyen az új istálló takarmány-előkészítőjében kiépített motorhellyel? Ezt most sem beszélték meg érdemben. Részeredménynek jő ez a megállapodás. Ha bekötik a villanymotort, akkor a traktornak nem kell hajtania a darálót. Ám még így is nehézkes lesz a daraellátás. A majorból kell ugyanis szállítani a terményt a faluba, onnan a darát vissza kell vinni az istállóhoz. Ez oda-vissza csaknem két kilométeres földút. A most villamosítandó falusi daráló a háztáji állatokat látja majd el, a közös jószágnak pedig a majorban kellene darálni. Mi ennek az akadálya? Most már úgy látszik, hogy semmi... Bencze Ferenc, a szövetkezet új mezőgazdásza hívta föl levélben szerkesztőségünk figyelmét erre a bonyodalomra. Helyszínen szerzett tapasztalataink megerősítették állításait. Felkérésünkre Cséplő József fonói villanyszerelő is eljött velünk Kaposkeresztúrra. Ügy találta, hogy az egyik kisebb 1 villanymotort a majorban is be lehet kapcsolni az áramkörbe. Beszéltünk a körzeti szerelővel, ő is így vélekedik. Ezek után remélhetik a kapós- keresztúriak, hogy rövidesen minden nap friss darát etethetnek, s traktorosuk a darálás felől nyugodtan dolgozhat a mezőn. Kutas József ©«a Mihály — Becze Károly: 1 AZ 57Q81-ES égionisfa A főhadnagy, mint egy párduc rohant a készülékhez. — Halló Saigon... Itt Fu- tingra... Jelenleg csend van minden felé... Az erődön belül is nyugalom honol. Talán csak a vihar tombol még erősebben, mint néhány órával ezelőtt... Valóságos felhőszakadás zuhan az erődre... Őreink alig látnak túl 20—30 méteren... — Halló Futingra... Halló Futingra... Itt Saigon... Hatalmas vihar tombol Saigon felett is... Egyetlen gépünk sem tud felszállni... őrködjenek éberen!... — Halló Futingra... Itt Ká- Bán ... Colonel Simon... Jelentést kérek... — Minden csendes... Hatalmas vihar és felhőszakadás van az erőd felett... A katonák behúzódtak szálláshelyeikre és reménykednek. A kegyetlenül rossz idő mintha kedvre derítette volna őket... — Főhadnagy úr... A íu- tfingrai erőd sorsa az ön kezében van. Ká-Bán felett is tombol a vihar... támadás esetén ejtőernyős segítséget nem küldhetünk!... A Na-Fac-i és a Ba-Kán-i erőd egy-egy százada azonban készenlétben áll... Ha szükség van rájuk, •Bonnal indulnak*». — Köszönöm monsieur colonel a törődést. Nagyon kö... A főhadnagy egyszerre megdermedt a készülék előtt. Mintha a pokol szabadult volna az erődre. Az épületek, a falak megremegtek. Egyszerre mintegy 30 akna robbant az erőd falán és egy jó pár a falon belül. Néhány pillanatnyi dermedtség után a parancsnok beleordított a készülékbe. — Támadnak a vietnamiak...! Az erőd udvarán vad szaladgálás kezdődött. Hirtelen mintha mindenki megzavarodott volna. Senki sem találta tüzelőállását. A hatalmas felhőszakadásban mindenki pillanatok alatt bőrig ázott. Az altisztek nem üvöltöttek, csupán a fiatal hadnagy akarta túlordítani az elemek zaját és a vietnami fegyverek hangját*. Nem sikerült neki... Az első sorozat utáni hamarosan megérkezett a második, sőt a harmadik is. Az aknák tépték, rongálták a falat, kö- íiyörteien.l; kíméletlenül. A falon belül robbant aknák megtizedelték a légoinistákat. Több sebesült fetrengett az udvar kövén, sőt néhány halott is volt már. A lövészek és géppuskások elfoglalták helyeiket és tüzelni kezdtek a vadon felé. Néhány perces hasztalan lövöldözés után a hadnagy kiadta a parancsot. — Reflektorokat felgyújtani! A hatalmas fénycsóva rávetődött az esőszőnyegre, de az szinte áthatolhatatlan akadályként tornyosult előtte. Nem tudta áttörni, sőt a víz- zuhatag furcsa módon visszaverte és megsokszorozta a fényt A hadnagy azonnal parancsot adott a reflektorok eloltására. 13 óra 15 perc volt, a támadás 13 óra 5 perckor kezdődött ... A bejárat felőli oldalt lőtték a legerősebben... A falak megrongálódtak, az erőd oda összpontosított nehéz fegyverei tehetetlenek voltak. A falon hatalmas sérülések tátongtak. Az egyik géppuskafészek örökre elnémult. Három kezelője — egy olasz és két magyar — a fegyver mellett feküdt elnyúlva, kettő arccal a föld felé, egy pedig hanyatt fekve. Az utóbbi szétroncsolt, véres arcát tisztára mosta a vigasztalanul zuhogó eső... Berm, a rádiósszobában a parancsnok szinte üvöltött. — Nem tudjuk az erődöt tartani!.... Percenként mintegy száz akna robban! Segítse-; get kérek!... Segítséget ké-: rek!... * Colonel Simon idegesen vá-| laszolt. —■ Repülőink nem merik: megkísérelni a felszállást eb-; bai az ítéletidőben __ De; a zonnal intézkedem ... Halló,: Na-Fac ... Halló, Bá-Kán ...; A segítség azonnal induljon | el Futingra felé.», ♦ ... | Bá-Kán mintegy 22 kilomé- j térré van Futingrától. A rádióparancs elhangzásai után két tank gördült ki az? erőd kapuján; mindegyiken; 16 légionista, géppuskákkal, ? automata fegyverekkel, kézi-; gránátokkal fölszerelve... A; tankok nyomában erőltetett; menetben megindult a felmen-? tő század... ; A tankokon utazó 32 emberis meg a század tagjai is eláz-í tafc pillanatok alatt. } A század lassabban haladt,; a harckocsi megtette útjának | felét. I A tankon utazó lövészek * már kikészítették fegyvereiket,? a géppuskákat menetirányba? fordították, amikor három,; majd újabb három hatalmas! robbanás reszíkettette meg al levegőt. A légiósok a földre! zuhantak, néhányan összezúz-? ták magukat, föl sem bírtak; kehri. A tankok lehányták; hemyótalpaikat. ? A következő pillanatban fel-? ugatott egy géppuska, majd; még egy... A tankok körül? ordítás, nyögés hallatszott, í majd csend ... | (Folytatjukj Valljuk meg... A — Hát így történt m mondta a dühös ember, és a nagyobb hatás kedvéért minden szót megnyomva újra elismételte az asztaltársaságnak: — Hallatlan szemtelenség! Megáll az ember esze némelyek gondolkodásmódján —• kiáltott. — Azt hittem, le- esek a székről a tsz-irodá- ban, amikor kiderült az igazság. Még most is előttem van az az alak ott a bizei utcán, amint megkérdeztem tőle, hogy menyit keresett Dávid István sertésgondozó az utóbbi öt hónapban. Azt felette: »0, az unokájával együtt csak háromezer-ötszáz forintot.« 5= Eszerint ezernyolcszáz forintot keresne egy kiváló sertésgondozó öt hónap alatt a Búzalcálász Tsz-ben? — ismételtem meg lehangoló válaszát. Berohantam a tsz- irodára. Kérdem a könyvelőtől, micsoda gazdálkodás folyik itt, hogy százötven nap alatt csak ezernyolcszáz forintot tud keresni egy ember. A könyvelő elmosolyodott, és azt mondta, hogy ez lehetetlen. Előszedte a kimutatásokat, és így szólt: »Az öreg sertésgondozó az unokájával együtt valóban háromezer-ötszáz forintot kapott az öt hónapra, de ez csak előleg, A százötven napra kaptak ezenkívül hat süldőt, kerestek hét mázsa kenyérgabonát, tíz mázsa szálas takarmányt, öt mázsa takarmánygabonát, tíz mázsa burgonyát, öt mázsa takarmányrépát, negyven kiló cukrot, tizenöt kiló mákot. Az öregnek háztáji földje is van, és mivel azelőtt vasutas volt, hatszáz forint nyugdíjat kap az államtól. A tsz- ben szerzett évi jövedelmük eléri a 45—50 000 forintot. — Hát most mit szóltok hozzá? ■— kérdezte a dühös ember. ■— Még mindig akadnak olyanok, akik csak azt számítják keresetnek, amit fizetéskor kézhez kapnak... >—... Neked mennyi a harn jövedelmed? — kérdezte váratlanul a társaság egyik tagja a dühös embertől. ■— Ezerhatszáz — felette. m Ennyi?! — kérdezte amaz nyomaték-kai. Egy fillérrel sem több — vágta vissza a felháborodott ember. — No, akkor majd én elsorolom, hogy mennyivel több — mondta a másik. — Írjad: Ebédtérítésre napi háromhat- vanat kapsz a vállalattól, ez csaknem száz forint. Ezer forint értékű ruhautalványt kapsz az üzemtől. Kétszáz forint tanulmányi segélyt adnak minden félévben. Évenként kétszer kifizetik az útiköltségedet Budapestre. Az annyi, mint... A dühös ember mély lélegzetet vett. Elkészültünk rá, hogy a következő pillanatban felugrik az asztaltól. De meglepetésre nem ez történt. Halkan válaszolt. — Hát ha te ezt is jövedelemnek számítod, akkor a havi keresetem csakugyan több ezerhatszáz forintnál. — Persze, hogy jövedelemnek számítom. Ennyivel kevesebb a kiadásod. De várj, sorolom még. Az év végi nyereségrészesedés 900 forint. Másfél év alatt kétszer voltál külföldön, és a vállalat fizette a mintegy hatezer forint vonat- és szállásköltségét. — Nemcsak azt — mondta lehiggadva a dühös ember. — Írd hozzá, hogy a zsebpénzt is. Fél év óta azokban a zoknikban járok, amelyeket az utóbbin vettem Csehszlovákiában. Szegedi Nándor
