Somogyi Néplap, 1962. május (19. évfolyam, 101-125. szám)
1962-05-18 / 114. szám
SOMOGYI NÉPLAP 6 Péntek, KHB. M. Meddig Tárjunk? 4 Gyönyörű szép gimnázium étesült Nagyatádon. Tágas mtermek várták a diákokat ■riási ablakokkal, ragyogó larkettel, egyre szépülő környezettel. Igaz, hogy a határidők eltolódlak kissé — a múlt év szeptembere helyett csak most, május 2-án népesülhetett be az iskola —, mégis büszkék volnának rá a nagyatádiak, ha... Január 3-án, a műszálai átadás alkalmával ötoldalas hiánypótlási jegyzőkönyvet vettek föl. A javítási, kiegészítő munkálatokat január 20-ig kellett volna elvégezni. És most, ha körülnéz az ember az iskolában, bizony a szíve sajdul, mert a vadonatúj épület látszólag szép külseje igen sok hibát takargat. Pedig a hibák egy részét kijavították. De meddig várjanak a nagyatádiak a többire? A cserépkályhákat nem próbálták ki, hasonlóképpen a tornaterem fűtését sem, pedig a berendezés garanciája június 20-án lejár. A tervezési hibák már most kiütköznek. A vaskeretes csapóajtók óriási üvegtábláit nem »keil« kitörni a diákoknak, megpatjanik az üveg magától is. Helyesebben attól, hogy a nagy keret hajlékony. (Egy nem elég szilárd ajtó üvegtáblája kb. 100 forint.) A folyosón kár feszegetni az ablakokat, mert úgysem nyílnak, vagy ha mégis, hát omlik velük együtt a vakolat is. Az öltöző salakteteje beázott, a felhó- lyagosodott mennyezet elkeserítő látványt nyújt Az épület homlokzatán mintegy 5 méter magasságban omlott le egy helyen a nemes vakolat, a betonjárda felpattogzik, s a pincelejárathoz, mintha csatornát építettek volna, úgy folyik oda az esővíz. A vas ablakkeretek között ki lehet látni az utcára, s ezeken kívül is jó néhány belső, szerelési hiba bosszantja az építtetőt. A folyosó vízcsapjait például úgy állították be, hogy a viz csak a cementlapra folyhat s nem a lefolyóba. A bejárati ajtó fogólapjait felcsavarozták, a csavarokat azonban csak a festék fogja, mert anyacsavart elfelejtettek tenni a végére. Felületes a villanyszerelés is, több zavart okozott már. Ahhoz, hogy a tornatermet az iskola használhassa, külön költséggel kellett fölszereltetni a tornaszereket. Minden osztályterem sötétíthető, csak a fizikai, kémiai előadóterem nem, ahol a legnagyobb szükség volna rá. És sorolhatnánk tovább a bosz- szantó apróságokat. Fölösleges azonban mindent papírra vetni, hisz a hiánypótlási jegyzőkönyv az illetékesek rendelkezésére áll. De meddig várjanak még a diáitok és tanáraik arra, hogy a Somogy megyei Építőipari Vállalat illetékesei meggondolják magukat, és pótolják a hiányosságokat? Az iskola benépesítése eltolódhatott több mint fél évvel, ezen már nem lehet segíteni. A hiánypótlás azonban sürgető, szinte egyetlen napig sem késhet. Esti tagozat Kaposváron, az Április 4. utcában, a leány- kollégium bejáratánál egy szerény tábla függ a falon ezzel a felírással: »16. számú Gépipari Technikum esti tagozata.« Az ember alig méltatja figyelemre, pedig nagy jelentőségű intézmény ez. Ahol ez a technika vívmányaival megismertető iskola működik, ott várható, hogy hamarosan magasabb színvonalra emelkedik a termelés. Lehetővé válik, hogy azokra a munkahelyekre, ahol eddig csak általános iskolát végzett műszakiak irányították a munkát, képzett technikusok kerüljenek. Az esti tagozat nagy előnye, hogy ez a »csere« úgy történik meg, hogy a régiek helyére nem jönnek új emberek, továbbra is ugyanazok dolgoznak ott, akik eddig, csak mai. Azt kell mondanom, hogy a gimnázium esti tagozatán jóval nagyobb a lemorzsolódás, mint a technikumén. Jóllehet a tavalyi létszám a technikum esti tagozatán majdnem megkétszereződött, mégis csupán öttel többen maradtak ki az iskolából, mint a múlt évben. Az átlagos tanulmányi színvonal közepes. A hallgatók száma 138. Az eredmény tehát biztató. Ezt úgy érték el, hogy a tanárok önfeláldozó munkát végeznek, és a diákoknak határtalan nagy az akarásuk, szorgalmuk. Az igazgató fáradságot nem sajnálva dolgozik a tanítás színvonalának emelésén. Cziráki József tanár 60 éves kora ellenére fiatalos lendületA technikumban mérnökök is tanítanak. Az egyik legkiválóbb közülük Pabst Béla, a MÁV Pályafenntartási Főnökségének műszaki dolgozója. delkeznek a technikusi képesség megszerzése után. Vajon hol tart az iskola most, két évvel a megindulása után? Érdemes volt-e áldozni rá? Macskássy Attila, a technikum igazgatója röviden így válaszol erre: — A gimnázium eső tagozatának is én vagyok a vezetője, így van alapom arra, hogy ősz- sokkal nagyobb tudással ren- szehasonlítsam a technikum(Dal&$ májiu “-tst DCat^dd&íi w (Tudósítónktól.) Dalos május címmel dalos estet rendezett a Karádi Általános Iskola gyermekkórusa. Az általános iskola igazgatós, jának bevezető szavai után kez- dőtött el a műsor. Az összekötő szöveget Lorányi Éva tanár mondta. Az első számként Erkel Éljen hazánk kezdetű kórusműve csendült fel az 53 gyermek ajkán. Mint ezüst- trombi tücskük, úgy szólaltak meg a tiszta csengésű fiúhangok. Másodiknak Smetana Csillagom című művét adták elő, majd pedig Kodály Nyulacskáját hallotta a közönség. Ezután Horváth Jolán és Tür- gyei János VI. osztályos tanulók énekkettőse aratott nagy sikert, majd a 12 tagú úttörő- kamarakórus vonult be az orgona virággal díszített színpadra. Végül az iskola legfiatalabb dalosai álltak a publikum elé. A hallgatóság feszült figyelemmel kísérte a műsorban felcsendülő kórusműveket, népdalokat, melyek — mint az összekötő szöveg mondta — a magyarság viharos századaiban termettek. A népdalok elhangzása után a baráti lengyel nép dalaiból szólaltattak meg egyet Utolsó számként a madárdalos és virágos tavasz köszöntésére Cherubini Nevető kánonja hangzott el. Szívből, lélekből zengett a kórus, de talán még jobban a lelkes közönség tapsa, mely megújráz- ta az egyszerűségében is szép és kedves kánont. A műsort Herk Mihály tanár tanította be. Baranyai István, a Tatarozó Vállalat dolgozója jó dű tanuló társaival. Megkezdődött az ország legnagyobb esőztető öntözőtelepének építése A Vízügyi Építő Vállalat dolgozói a hajdúszoboszlói Béke Termelőszövetkezet földjén megkezdték az ország legnagyobb esőztető öntözőtelepének építését. Több éves munkával itt 2150 holdat rendeznek be a konyhakerti vetemény, a takarmánynövények, a cukorrépa és a kukorica öntözésére. Az idén 400 holdon szerelik fel az öntöző vezetékek föld alá süllyesztett hálózatát, és az esőztetési idény kezdetére, május végére befejezik a munkát. Ezenkívül Debrecen környékén három, és Szegeden, Sárospatakon, Budapesten pedig egy-egy termelőszövetkezet földjén állítanak fel új esőztető berendezéseket. (MTI) Tegzes Erzsébet tanár a technikum mindenese. Nemcsak a történelem tanításához, hanem az adminisztrációhoz is kiválóan éri. tel a gimnáziumban is és itt is helytáll. De bárkire gondolunk is a tanárok közül, mindegyikükről el lehet mondani, hogy szívügyének tekinti a technikumi anyag legjobb tolmácsolását És a diákok? Ki érdemel közülük nagyobb elismerést? Az-e, aki családi gondjai ellenére mindig jól felkészül az órákra; az-e, aki vidékről utazik be munkaidő után az esti iskolára, vagy az-e, aki munkahelyén is vállal többletfeladatot, és itt az iskolában ts helytáll? Azt hiszem azonban, hogy a tanulók és tanárok nem az elismerésért teszik mindezt, hanem mert megértették, hogy a rohamos fejlődéssel csak az ismeretek, a tudás gyarapításával lehet lépést tartani. Sz. N. HZ ABflRMLIP AZ SZKP XXII. KONGRESSZUSÁNAK NAPJAIBAN Moszkvában megismerkedtem Alekszandr Vitaskevics esztergályossal. Együtt róttuk a várost, s a járókelők gyakran megfordultak Vitaskevics után, olyan átszellemült volt az arca. Jól me^iézett mindent, a széles sugárutakat, az új házakat; jobban, mint más. És talán másoknál is kedvesebben mosolygott, amikor óvodás gyerekcsapatot látott az utcán. Ezekben a pillanatokban talán saját kislányára gondolt vagy szülővárosára, Minszkre, amely mint a íegendabeli főnix feltámadt háborús hamvaiból... Nem, nem zavarhattam meg gondolataiban valami egészen más vágányokra vezető beszélgetéssel. Pedig sok mindent szerettem volna hallani tőle. Amikor a hosszú séta után betértünk egy étterembe, Alekszandr maga kezdte a beszélgetést: — Az újságírók gyakran kérdezik, miképp is dolgozunk. H-ogyan érünk el jó eredményeket? Ha találkozna Misa Szivcov csiszolómunkásunkkal, rögtön megértené: ennek a Misának szenvedélye a munka. Hétéves tervét két éi fél év alatt teljesítette. — És sokan vannak maguknál ilyenek? — Ha jól emlékszem, már legalább kétszázan dolgoznák nálunk hétéves tervük utolsó évi tervfeladatán. Nagyszerű emberek ők: a mi aranyalapunk valamennyi.;. IGEN, EZ TALÁLÓ MONDÄS — gondoltam. Aztán még sokáig beszélgettünk Alekszamdrral a szovjet hétköznapokról, a boldogságról, a kommunizmusról, az emberekről, Például Vitaskevics- ről. Ű az, aki Belorussziában elsőként mondott le a gépeket beállító munkások és lakatosok szolgálatairól. Ezeket ugyanis mindig segítségül hívják az esztergályosok és marósok, ha rendbe kell tenni a gépüket. Vitaskevics kezdeményezése lehetővé tette, hogy sok szakmunkást a termelés más területein foglalkoztassanak, és csupán Belorussziában tíz- és tízmillió rubelt takarítsanak meg az államnak. Tavaly nyáron egy nyugatnémet turista hallott Vitaskevics kezdeményezéséről, és megkérdezte tőle: — Ugyan mi jut a maga zsebébe ezekből a milliókból? —> És hozzátette: — Ne lelepődjék meg a kérdésen, én üzletember vagyok, és szeretem tisztázni mindennek az okát meg az értelmét. —• Én ugyan nem vagyok üzletember — válaszolta Alekszandr —* de én is így vagyok vele. Amit tettem, előzőleg alaposan meggondoltam. — No csak — bámult a turista, mert a nyugati propaganda azt mesélte be neki, hogy a szovjet emberek kizárólag »felsőbb utasításra« gondolkodnak. —• A megtakarított milliókat én és munkatársaim visszakapjuk —» magyarázta Alekszandr. — Mi vagyunk az ország gazdái, márpedig az rendjén van, hogy a jövedelem, a haszon a jogos tulajdonost illeti. Vitaskevics, amikor elbeszélte ezt, hozzáfűzte: — Milyen rosszul ismerik Nyugaton a szovjet embereket! Gazdasági sikereinket apránként fölfedezik már, de az új embert képtelenek észrevenni. Éppen a legfontosabbat. A SZOVJET EMBEREK nemes erkölcsi tulajdonságairól, önfeláldozásáról, a haza javára végzett munkájáról sokat Írtak már. De az élet gazdagabb minden írásnál. Hadd idézzek most emlékezetembe egy esetet. A szaratovi vízi erőmű építkezésén történt. A lánctalpas daru egy 22 méteres oszlopot emelt a magasba, de alighogy a saru fölé emelte, a terhet tartó egyik acélkapocs elpattant. Egy perc sem telt belé, s elpattant a második is. Félő vett; hogy az ess' p lezuhan a már helyükön állókra, s ezek darabokra hasadnak, akár a fák a viharban. Azonnal cselekedni kellett. Robert Vodjanyin brigádvezető odarohamt a daruhoz, sígy kiáltott: — Emberek, ki itt a legbátrabb? Vaszílij Lucsenkov szerelő előrelépett. — Felmászol a lebegő oszlopon? — kérdezte Vodjanyin. Lucsenkov jól megnézte az oszlopot, megigazította fején a sapkáját, és csak ennyit mondott: — FeL Azzal mindketten —* dacolva a rájuk leselkedő veszedelemmel •— megindultak az elpattant kapocs felé: Lucsenkov a lebegő oszlopon, Vodjanyin pedig a daru gémjén. A hideg szél a csontjaikig hatolt. Végre sikerült az oszlopon csomóra kötött drótkötelet átvetniük. Aztán leereszkedtek a földre. Ez az eset, mint csöpp a tengert, tükrözi a szovjet .emberek lelki nagyságát. NEM VAGYOK A SZAMOK MEGSZÁLLOTTJA, itt azonban mégis szeretnék megemlíteni egy adatot. A Szovjetunióban már több mint húszmillió ember vesz részt a kommunista munka mozgalomban. Jelszavunk: kommunista módra élni és dolgozni. Nem könnyű dolog ez. Akaraterőre, kiváló erkölcsi tulajdonságokra van szükség hozzá: a forró szív, éles elme, erős kar ösz- szefogására. Egy alkalommal beszélgetés közben egy ismert leningrádi marós, Iván OSZSZK Legfelső Tanácsának tagja azt mondta nekem: — Tudod, mit jelent az, hogy kommunista módra élni? — S azzal — feleletemet meg sem várva — megmagyarázta. — Ezt jelenti: becsülettel dolgozni, nyílt szívvel élni, egymást tisztelni és segíteni, lelkünket kiszellőztetai, hogy ami rossz van benne, mind elpárologjon. Ivan Leonov a hétéves terv kezdete óta nyolc és fél esztendő tervét teljesítette, s a még hátralevő négy év alatt még tízévi tervet akar teljesíteni. Szigorúan tartja ma gát életfilozófiájához. De hát vajon csak Ivan Leonov igyekszik közelebb hozni a kommunizmust? Napjainkban nagy hazánk minden részéből érkeznek hírek a szovjet emberek önfeláldozó munkájának eredményeiről. A visnye- volocki posztógyárban Vera Golubjeba szövőnő lemondott arról az anyagi javadalmazásról, amely a fiatal munkások oktatásáért járt volna neki. A taganrdogi kohászati kombinát csőhengerlő munkásai kérték az üzem vezetőségét, hogy normájukat emeljék föl 25 százalékkal. A leningrádi cipőipari munkások elhatározták, hogy minden hónapban egy napot megtakarított nyersanyaggal dolgoznak .;: A szovjet emberek számára a munka öröm, életszükséglet, amely megváltoztatja életüket, de egyszersmind őketma- gukat is. Valóra válnak Lenin hittől átfűtött szavai: — El fogunk jutni a kommunista munka győzelméhez! fi. Szolovjov WSSSHgi Eladó V. Károly spanyol császár vára A nyugatspanyol Caeres város környékén másfél millió pesetáért eladó V. Károly spanyol császár egyik történelmi nevezetességű vára. A jelenlegi tulajdonosok azt remélik, bogy akad majd vállalkozó szellemű külföldi tőkés, aki szállodává alakítja át a történelmi műemléket. Ezáltal meg lehetne menteni az enyészettől, és a forgalomtól távol eső Caoeres városba is jutna valami a turisták pénzéből. * » * Az ausztráliai labdarúgásról Ausztrália legnagyobb sportújságja, a Sport Sidney ranglistát közölt az ország legjobb futballistáiról. Az első 20 között szerepel 8 osztrák, 3 angol, 2 lengyel, 2 magyar, valamint I—1 spanyol, görög, izrael, holland és német. Köztudomású, hogy a FIFA törvénytelen átigazolások miatt felfüggesztette az ausztráliai csapatot. Az előbbiekből kiderül, hogy miért: a listából valóban csak az ausztráliai játékosok nevei hiányzanak. • • • Űrhajózási múzeum az iskolában Az űrhajózás és a csillagászat iránt érdeklődő szovjet tanulók százezrei köröket alakítanak, ahol a világegyetemet és a más bolygókra való repülés lehetőségeit tanulmányozzák. A szmolenszki 25. sz. iskola tanulói nemrég űrhajózás-történeti múzeumot szerveztek. Delegációt küldtek Jurij Gagarin, az első űrhajós szülővárosába. A küldöttség meglátogatta Gagarin szüleit és az iskolát, amelyben az űrrepülő tanult. A látogatás eredményeként számos kiállítási tárgyat hoztak magukkal múzeumuk számára. Az iskolai múzeum sok értékes ajándékot kapott Kalugá- ból, az ottani Ciolkovszkij Múzeumtól és a Szovjetunió számos más városából. * * * Fésületlenül Stanislaw Jerzy Lee, a finom tollú lengyel költő maró gúnyba mártott tollal írja népszerű szatíráit. Mestere az epigrammáknak és az ironikus aforizmáknak. »Borzas gondolatok« e. sorozatából közlünk néhány részletet. * * * A dadogók legjobb gyógykezelése, ha nagy szavakat mondatunk velük. Menten leszoknak beszédhibájukról. * * * A tehén kérődzl vissza saját gondolatait. * * * Olyan szorosan közöl kerültek egymáshoz, hogy érzések már nem fértek közéjük. * * * Mindig akad néhány eszfeimö, aki aranyszabályokat ír Kongó lakóinak a trópusi hőség elviselésének legjavallatosabb módjáról. * * • Vigadjunk, mert a világ három hétnél tovább tart. * * * Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és istennek, ami az istené. De mi marad az egyszerű embernek? * * * A költők versek mffiíőiban zengtek az erdők szépségéről. Köteteik megjelentetése végett pedig egész erdőket kellett kiirtani. * * * Amint a zsarnok szeme bezárul, az embereké nyiladozni kezd. * * * Ha egy pletyka kivénhed, mítosz lesz belőle. * * * Kezdetben vala az Ige. Végül lett a bla-bla. SmeggiMißlm Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Felelős szerkesztő: KISDEAK JÓZSEF. Szerkesztőség: Kaposvár, Lenin u. 14. Telefon 15-10, 15-1L Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat. Kaposvár, LatinJka S. u. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: W1RTH LAJOS. Készült a Somogy megyei Nyomdaipari vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár, Latinka S. u. 6. (F. v.: László Tibor.) Terjeszti: a Magyar Posta. Előfizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesitőknéL Előfizetési dij egy bőnapra H Pt