Somogyi Néplap, 1962. május (19. évfolyam, 101-125. szám)
1962-05-18 / 114. szám
Péntek, 1962. május 18. 3 SOMOGYI VfiPfeftP A MARCALI KEZDEMÉNYEZŐK TRAKTOROSOK . / PzöyQaJjtuti! a (/ 'apai Azt beszélik az emberek a marcali Vörös Csillag Termelőszövetkezetben, hogy régen elképzelhetetlen volt a munkáknak határidőre való elvégzése. De csak régen. Mert amikor az idén februárban beállított a tsz vezetőségéhez nyolc ember — négyen a gépállomásról, négyen pedig az állami gazdaságból — és néhány nap múlva a tsz-ben dolgozó régiekkel együtt megalakult a Vas traktorosbrigád, új szellő kezdett lengedezni. S ha valaki most megkérdezi például Gáspár nénit, hogy mi a véleménye a munkáról, így válaszol: — Soha ilyen lelkes, Jsecsü- letes embereket nem láttam, mint a traktorosbrigád tagjai. De hát vajon csodát műveltek Vasék, hogy így emlegetik őket? Korántsem csoda az, amit tettek. Korábban az a szóbeszéd járta, hogy a traktorosiskolára induló egykori középparasztok már megint a munka könnyebbik végét keresik. »Persze, a gép ... Nem olyan nehéz, mint a gyalogmuhka...« hallatszott úton-útfélen. De Fazekas Béla, Zsiborás József vagy Makai László — visszatérve a pápai iskoláról — nem a könnyebb munkát kereste. Mert arról, aki 48 órát le sem száll a traktor üléséről, mint éppen Makai László, és egymaga 300 hold kukoricát vet el, nem állíthatja senki, hogy külön utakon jár. Amikor február T5-én hozzákezdtek egy istálló műhellyé alakításához, talán még ők maguk sem gondolták, hogy egy új széliem megvalósítói lesznek. De egyszer összedugták a fejüket — éppen ők, akik a gépállomáson és az állami gazdaságban magukba szívták a közös munka szeretetek, és ismerték az egymásra utaltság érzését —, hogy valamit tenni kellene. — Versenyezni például..... Megmutatni, hogy mit tudunk... Nagyon kevesen gondolták Volna, hogy ilyen egyöntetű lesz az elhatározás. Olyannyira egyöntetű, hogy még a járási pártbizottsággal is vitatkoztak egy sort, mert az túlzásnak tartotta a megyei verHerczeg István szerelő és Izsák József traktoros pet javít a szerelőműhelyben. gésenyt, és csak a járásit javasol- szült. Amikor megkezdődött a ta. burgonya ültetése, Joó György, Aztán március 13-án megszü- Horváth Sándor meg Szita Ist- letett a szocialista címért ver- ván leszerelt egy ekefejet a senybe induló brigád vállalása, gépről, egy-két ügyes átalakí- És a versenyfelhívás a járás tás következett, s mindjárt a földbe kerülhetett 70 holdon az előhajtatott burgonya. Megtakarítottak egy munkafolyamatot és vagy tízezer forintot a szövetkezetnek. Vagy például baj volt az állatok ivóvízellátásával. Hol működött a szivattyú, hol meg nem. Ott termett hát a Vasbrigád, megcsinálta a masinát. Azóta emelkedett a tehenek tejhozama, mert rendes időben kapnak vizet. És száz tehénnél ez nem kis dolog! Nyugodtan elmondhatja a marcali Vörös Csillag Termelőszövetkezet most már, hogy jól áll a munkákkal Sőt már másoknak is dolgoznak. Izsák József és váltótársa, Molnár István a csömendi tsz-t segítette ki gépi munkával, és ezzel körülbelül 12 000 forintot hozott a konyhára. A műhelyben a böhönyed termelőszövetkezetnek azt a Zetorját javították meg, amelyről a gépállomáson hallani sem akartak. S ha már a brigád így együtt van, legyen együtt a család is — határoztak a tagok. Kovács Lászlót, a tsz pérttitkárát pélKovács László traktoros áprilisban 409 holdon vetett el aprómagvakat. gépesített termelőszövetkezeteinek traktorosaihoz is. Nem szakembernek a számok semmit sem mondanak. De itt Makai László, a »48 órás« traktoros« nem is a számokon van a hang- dául felelőssé tették azért, súly. hogy megszerezze a szükséges Úgy kezdődött az egész, hogy mozijegyeket, ha szórakozni a brigádtagok szocialista meg- indulnak. Együtt voltak május őrzésre átvették a gépeiket — 1-én, és együtt mennek Buda- nem is volt egyetlen óra »üres- pestre, a mezőgazdasági kiál- járat« sem a tavaszi munkák irtásra. során —, aztán ki a mezőre! Ennék is érdekes története Mert ott lehet bizonyítani. van. A feleségek vállalták, Majdnem 1000 holdon készí- hogy a tsz három hold kukori- tették élő a talajt, 690 holdat cáját megkapálják, az így szerszántottak fel, és elvetettek zett pénzen autóbuszt bérelnek, már mindent a silókukorica ki- a kiállításon »elsősorban a gé- vételével, de az is csak azért pékét nézik meg, hogy minél nem került a földbe, mert nem többet tanuljanak«. Így szere- egyszerre kell a takarmány, pel a vállalási jegyzőkönyvben, hanem folyamatosan. és így is lesz. És a verseny új ötletekért Polesz György Rendszerint egyszerre érkeznek. A nap még nem kapaszkodott fél a láthatár szélére, de ők már ott ballagnak csöndesen beszélgetve a szőlőkarók közt meredeken fölfelé vezető gyalogösvényen. Egy pillanatra megállnak az épületek sarkánál, nagyot lélegzetnek, s tekintetük végigsiklik a majoron. Minden a helyén van. Az gatták mindnyájan. Igen tetszett a javaslat. — Tudjátok, mit — mondta Mariska néni —, hívjuk ki versenyre a megye összes szövetkezeteinek baromfigondozóit! Sok beszédre nem adott időt a munka, ki-ki sietett saját csibenevelő házába, de alig Hagy József főmezőgazdász és Vas Ferenc, a traktorosbrigád vezetője ellenőrzi afcül- lőskapálásí. öreg éjjeliőr, Horváth Pista bá- várták a delet, mikor ebédre esi mosolygós jóreggel ttel köszönti őket. — Nem történt semmi, rend van, Pista bátyám? — kiérdi Mariska néni, a munkacsapat-vezető. Az öreg bólint, mosolyodik, s ;sak ennyit nond: — Mint rendesen... Így kezdődik minden nap a baromfitelepen. Az első pillantásra semmi sem árulja el, hogy itt állatok nevelésével foglalkoznak. Inkább olyan ez itt, a Marcali melletti dombtetőn, mint valami üdülőtelep. Pompás fasor, mindenütt virág, gereblyézett utak. Ez az illúzió csak erősödik, mikor belép az ember a »főha- diszallás«-ra, ami nem más, mint a takarmányraktárból elkerített kis szoba. De milyen szoba! Takaros, virágos függöny az ajtóban, az ablakon, az asztalon rádió, virág — mint egy kis villa lakószobája. Mindez csupán a környezet, a külsőség, és mégis sokat árul el az itt dolgozó hét asszonyról. Beszédes környezet, beszédes asszonyok. Idejük nagyabb részét együtt töltik, mégis mindig akad társalognivalójuk. Kivált az utóbbi időben dugták össze gyakran a fejüket. Hogy miért? Ott kezdődött a dolog, hogy Kisborsó Béláné — akit a marcali Vörös Csillag Tsz- ben mindenki csak Mariska néninek szólít — valami ügyesbajos dolgot intézett az irodán. — Ezt hallgassa meg, Mariska néni — mondta neki a pártti'tkár, Kovács László. Aztán felolvasta, hogy mire vállalkozott a traktorosbrigád. Mariska néni elgondolkodva hallgatta és mosolygott. Nagy homloka mögött kergetőztek a gondolatok, örült traktorosaik szép vállalásának. Majd hirtelen csönd lett, s Mariska néni a párttitkárra emelte derűs tekintetét. — Hát ez szép! De ilyet mi is tudunk ám csinálni! Alig várta, hogy visszaérjen az asszonyokhoz. Míg sietősen szaporáZta lépéseit a ki tudja, hányadszor megjárt meredek ösvényen, gondolkodott Sok minden jutott eszébe egyszerre. A két évvel ezelőtti iskola, az idei szakmunkásvizsga. Aztán feltűnt társai — Kismihály Margit, Já-di Istvánná, Molnár József né, Bíró Ferencné, Der- dák Irma és Fazekas Béláné — arca. Milyen kedvesek voltak, hogy vártat őt haza az iskolára, s hogy örültek annak a kis Mariska néni, a baromfisok munkacsapat-vezetője. jöhettek össze a »főhadiszálláson«. És hamarosan elkészült a felhívás. »...Mi, asszonyok elhatároztuk, hogy a VIII. kongresszus tiszteletére a megye összes húscsibenevelő szövetkezetét versenyre hívjuk, s egyben munkacsapatunk a szocialista címért is küzd« — írták. Aztán a verseny szempontjai következtek. Egy gondozó mondja egyikük —, ezt vetíS el nekünk kukoricával. — Ügy egyeztünk meg — szól közbe Mariska néni —s hogy ezért bért nem veszünfe föl, hanem a munka díjából vásárolunk egy táskarádiót meg színházbérleteket. Minden színházi előadást megnézünk. A telepes rádiót meg átadjuk a sertésgondozóknak, nekik is szerzünk egy kis örömet. A télen valaki szakmunkásvizsgál tesz közülünk, de addig is tanulunk úgy, mint eddig, és meghallgatunk hét előadást, amit a mezőgazdász és az állatorvos tart. Ezekre az előadásokra meghívunk más asszonyokat is, mert ugye, nem mindegy az, hogy miként megy a háztájiban a baromfitenyésztés... »Csibészek« — így szólítják egymást, s ez a tréfás elnevezés terjedt el róluk a szövetkezetben. Egyforma kék kötényben és kék pettyes kendőben dolgoznak. Helyén vasi mind a hat asszony, a hetedik, Molnár Józsefné ma szabadnapos. Holnap másikukra kerül a sor. Eddig is pontosan ellátták feladatukat, mióta versenyben vannak, még többre törekednek. — Úgy izgulunk, hogy sikerüljön — mondja nevetve Fazekasáé —, eleinte azért törekedtünk, hogy minden rendbe« legyen, mert féltünk a tagságtól. Ellenezték a csibenevelést. Most már örülnek, mi meg igyekszünk, hogy még többre vigyük... Tizenötezer csibét szállítottak el az idén, s az elhullás! százalék 2)5 volt. Még pontosan nem tudják, de a takarmáA híresen szép baromfifarnmn. egy év alatt hétezerötszáz csibét nevel föL Negyvenötezer a felhúzható játékcsibének, ame- terv, de úgy dolgoznak, hogy lyet ajándékba hozott nekik, ötvenezret szállíthassanak el Hányszor kiérték könyveit, az Idén. Az elhullást a tavalyi jegyzeteit, hányszor tartott 4,3 százalékról 3,8 százalékra csökkenti a telep. A vályút, az itatóedényt minden etetés előtt kimossák, kétnaponként fertőtlenítik. Egy kiló hús előállítási költségét 10 százalékkal csökkentik. Kilenchetes korban a csibéknek átlag 80 deká- sofcnak kell lenniük. A major rendben tartásán, fásításán kívül az asszonyok két hold kukorica megmunkálását vállalták ... — A major környékén van egy kütas?nájaUaii terület — ebéd közben »kiselőadást« a korszerű csibenevélésről. Igen, velük együtt biztosan sikerülne megszerezni a szocialista címet. Hiszen tavaly is 83 mázsa helyett 168 mása csibehúst adtak, 33 000 jószágot neveltek föl..4 A majorhoz érve már meszsziről szólította a két etetés, takarítás közt udvart csinosít- gató asszonyokat. Hiába, nem tudnak meglenni dolog nélkül. És megpihent az ásó, a kapa, ta gereblye. Figyelmesen halinyom már meglátszik: az új etetési módszerrel sokat megtakarítanak, jobb az értékesítés... A szocialista címért küzdenek... Néhanapján estefelé a bét legfiatalabb, a 17 éves Margit és a 18 esztendős Irma korábban elkéretőzák: moziba, bálba. Mariska néni nevetve int búcsút nekik — ók is voltak fiatalok —, és elvégzik a munkát helyettük. Valaki azt mondta nekem, csodálatos asszonyok ezek — s van ebben valami. Munkájuk, szorgalmuk, igyekezetük teszi őket bámulatra méltóvá __ WOffOs 2VS90HI