Somogyi Néplap, 1962. május (19. évfolyam, 101-125. szám)

1962-05-18 / 114. szám

Péntek, 1962. május 18. 3 SOMOGYI VfiPfeftP A MARCALI KEZDEMÉNYEZŐK TRAKTOROSOK . / PzöyQaJjtuti! a (/ 'apai Azt beszélik az emberek a marcali Vörös Csillag Terme­lőszövetkezetben, hogy régen elképzelhetetlen volt a mun­káknak határidőre való elvég­zése. De csak régen. Mert ami­kor az idén februárban beállí­tott a tsz vezetőségéhez nyolc ember — négyen a gépállomás­ról, négyen pedig az állami gazdaságból — és néhány nap múlva a tsz-ben dolgozó ré­giekkel együtt megalakult a Vas traktorosbrigád, új szellő kezdett lengedezni. S ha valaki most megkérdezi például Gás­pár nénit, hogy mi a vélemé­nye a munkáról, így válaszol: — Soha ilyen lelkes, Jsecsü- letes embereket nem láttam, mint a traktorosbrigád tagjai. De hát vajon csodát művel­tek Vasék, hogy így emlegetik őket? Korántsem csoda az, amit tettek. Korábban az a szóbeszéd jár­ta, hogy a traktorosiskolára in­duló egykori középparasztok már megint a munka könnyeb­bik végét keresik. »Persze, a gép ... Nem olyan nehéz, mint a gyalogmuhka...« hallatszott úton-útfélen. De Fazekas Béla, Zsiborás József vagy Makai László — visszatérve a pápai iskoláról — nem a könnyebb munkát kereste. Mert arról, aki 48 órát le sem száll a trak­tor üléséről, mint éppen Makai László, és egymaga 300 hold kukoricát vet el, nem állíthat­ja senki, hogy külön utakon jár. Amikor február T5-én hoz­zákezdtek egy istálló műhellyé alakításához, talán még ők maguk sem gondolták, hogy egy új széliem megvalósítói lesznek. De egyszer összedugták a fe­jüket — éppen ők, akik a gép­állomáson és az állami gazda­ságban magukba szívták a kö­zös munka szeretetek, és is­merték az egymásra utaltság érzését —, hogy valamit tenni kellene. — Versenyezni például..... Megmutatni, hogy mit tudunk... Nagyon kevesen gondolták Volna, hogy ilyen egyöntetű lesz az elhatározás. Olyannyi­ra egyöntetű, hogy még a já­rási pártbizottsággal is vitat­koztak egy sort, mert az túlzás­nak tartotta a megyei ver­Herczeg István szerelő és Izsák József traktoros pet javít a szerelőműhelyben. gé­senyt, és csak a járásit javasol- szült. Amikor megkezdődött a ta. burgonya ültetése, Joó György, Aztán március 13-án megszü- Horváth Sándor meg Szita Ist- letett a szocialista címért ver- ván leszerelt egy ekefejet a senybe induló brigád vállalása, gépről, egy-két ügyes átalakí- És a versenyfelhívás a járás tás következett, s mindjárt a földbe kerülhetett 70 holdon az előhajtatott burgonya. Megta­karítottak egy munkafolyama­tot és vagy tízezer forintot a szövetkezetnek. Vagy például baj volt az ál­latok ivóvízellátásával. Hol működött a szivattyú, hol meg nem. Ott termett hát a Vas­brigád, megcsinálta a masinát. Azóta emelkedett a tehenek tejhozama, mert rendes időben kapnak vizet. És száz tehén­nél ez nem kis dolog! Nyugodtan elmondhatja a marcali Vörös Csillag Terme­lőszövetkezet most már, hogy jól áll a munkákkal Sőt már másoknak is dolgoznak. Izsák József és váltótársa, Molnár István a csömendi tsz-t segí­tette ki gépi munkával, és ez­zel körülbelül 12 000 forintot hozott a konyhára. A műhely­ben a böhönyed termelőszövet­kezetnek azt a Zetorját javítot­ták meg, amelyről a gépállo­máson hallani sem akartak. S ha már a brigád így együtt van, legyen együtt a család is — határoztak a tagok. Kovács Lászlót, a tsz pérttitkárát pél­Kovács László traktoros áprilisban 409 holdon ve­tett el aprómagvakat. gépesített termelőszövetkeze­teinek traktorosaihoz is. Nem szakembernek a számok semmit sem mondanak. De itt Makai László, a »48 órás« traktoros« nem is a számokon van a hang- dául felelőssé tették azért, súly. hogy megszerezze a szükséges Úgy kezdődött az egész, hogy mozijegyeket, ha szórakozni a brigádtagok szocialista meg- indulnak. Együtt voltak május őrzésre átvették a gépeiket — 1-én, és együtt mennek Buda- nem is volt egyetlen óra »üres- pestre, a mezőgazdasági kiál- járat« sem a tavaszi munkák irtásra. során —, aztán ki a mezőre! Ennék is érdekes története Mert ott lehet bizonyítani. van. A feleségek vállalták, Majdnem 1000 holdon készí- hogy a tsz három hold kukori- tették élő a talajt, 690 holdat cáját megkapálják, az így szer­szántottak fel, és elvetettek zett pénzen autóbuszt bérelnek, már mindent a silókukorica ki- a kiállításon »elsősorban a gé- vételével, de az is csak azért pékét nézik meg, hogy minél nem került a földbe, mert nem többet tanuljanak«. Így szere- egyszerre kell a takarmány, pel a vállalási jegyzőkönyvben, hanem folyamatosan. és így is lesz. És a verseny új ötletekért Polesz György Rendszerint egyszerre érkez­nek. A nap még nem kapasz­kodott fél a láthatár szélére, de ők már ott ballagnak csön­desen beszélgetve a szőlőka­rók közt meredeken fölfelé ve­zető gyalogösvényen. Egy pil­lanatra megállnak az épületek sarkánál, nagyot lélegzetnek, s tekintetük végigsiklik a majo­ron. Minden a helyén van. Az gatták mindnyájan. Igen tet­szett a javaslat. — Tudjátok, mit — mondta Mariska néni —, hívjuk ki ver­senyre a megye összes szövet­kezeteinek baromfigondozóit! Sok beszédre nem adott időt a munka, ki-ki sietett saját csibenevelő házába, de alig Hagy József főmezőgazdász és Vas Ferenc, a traktorosbrigád vezetője ellenőrzi afcül- lőskapálásí. öreg éjjeliőr, Horváth Pista bá- várták a delet, mikor ebédre esi mosolygós jóreggel ttel kö­szönti őket. — Nem történt semmi, rend van, Pista bá­tyám? — kiérdi Mariska néni, a munkacsapat-ve­zető. Az öreg bólint, mosolyodik, s ;sak ennyit nond: — Mint rende­sen... Így kezdődik minden nap a baromfitelepen. Az első pillan­tásra semmi sem árulja el, hogy itt állatok neve­lésével foglalkoz­nak. Inkább olyan ez itt, a Marcali mellet­ti dombtetőn, mint valami üdülőtelep. Pom­pás fasor, min­denütt virág, ge­reblyézett utak. Ez az illúzió csak erősödik, mikor belép az ember a »főha- diszallás«-ra, ami nem más, mint a takarmányraktárból el­kerített kis szoba. De milyen szoba! Takaros, virágos füg­göny az ajtóban, az ablakon, az asztalon rádió, virág — mint egy kis villa lakószobája. Mindez csupán a környezet, a külsőség, és mégis sokat árul el az itt dolgozó hét asszony­ról. Beszédes környezet, beszé­des asszonyok. Idejük nagyabb részét együtt töltik, mégis min­dig akad társalognivalójuk. Ki­vált az utóbbi időben dugták össze gyakran a fejüket. Hogy miért? Ott kezdődött a dolog, hogy Kisborsó Béláné — akit a marcali Vörös Csillag Tsz- ben mindenki csak Mariska néninek szólít — valami ügyes­bajos dolgot intézett az irodán. — Ezt hallgassa meg, Ma­riska néni — mondta neki a pártti'tkár, Kovács László. Az­tán felolvasta, hogy mire vál­lalkozott a traktorosbrigád. Mariska néni elgondolkodva hallgatta és mosolygott. Nagy homloka mögött kergetőztek a gondolatok, örült traktorosaik szép vállalásának. Majd hirte­len csönd lett, s Mariska néni a párttitkárra emelte derűs te­kintetét. — Hát ez szép! De ilyet mi is tudunk ám csinálni! Alig várta, hogy visszaérjen az asszonyokhoz. Míg sietősen szaporáZta lépéseit a ki tudja, hányadszor megjárt meredek ösvényen, gondolkodott Sok minden jutott eszébe egyszer­re. A két évvel ezelőtti iskola, az idei szakmunkásvizsga. Az­tán feltűnt társai — Kismihály Margit, Já-di Istvánná, Molnár József né, Bíró Ferencné, Der- dák Irma és Fazekas Béláné — arca. Milyen kedvesek voltak, hogy vártat őt haza az iskolá­ra, s hogy örültek annak a kis Mariska néni, a baromfisok munkacsa­pat-vezetője. jöhettek össze a »főhadiszállá­son«. És hamarosan elkészült a felhívás. »...Mi, asszonyok el­határoztuk, hogy a VIII. kong­resszus tiszteletére a megye összes húscsibenevelő szövet­kezetét versenyre hívjuk, s egyben munkacsapatunk a szo­cialista címért is küzd« — ír­ták. Aztán a verseny szempont­jai következtek. Egy gondozó mondja egyikük —, ezt vetíS el nekünk kukoricával. — Ügy egyeztünk meg — szól közbe Mariska néni —s hogy ezért bért nem veszünfe föl, hanem a munka díjából vá­sárolunk egy táskarádiót meg színházbérleteket. Minden szín­házi előadást megnézünk. A telepes rádiót meg átadjuk a sertésgondozóknak, nekik is szerzünk egy kis örömet. A té­len valaki szakmunkásvizsgál tesz közülünk, de addig is ta­nulunk úgy, mint eddig, és meghallgatunk hét előadást, amit a mezőgazdász és az ál­latorvos tart. Ezekre az előadá­sokra meghívunk más asszo­nyokat is, mert ugye, nem mindegy az, hogy miként megy a háztájiban a baromfitenyész­tés... »Csibészek« — így szólítják egymást, s ez a tréfás elneve­zés terjedt el róluk a szövet­kezetben. Egyforma kék kö­tényben és kék pettyes kendő­ben dolgoznak. Helyén vasi mind a hat asszony, a hetedik, Molnár Józsefné ma szabad­napos. Holnap másikukra ke­rül a sor. Eddig is pontosan el­látták feladatukat, mióta ver­senyben vannak, még többre törekednek. — Úgy izgulunk, hogy sike­rüljön — mondja nevetve Fa­zekasáé —, eleinte azért töre­kedtünk, hogy minden rendbe« legyen, mert féltünk a tagság­tól. Ellenezték a csibenevelést. Most már örülnek, mi meg igyekszünk, hogy még többre vigyük... Tizenötezer csibét szállítot­tak el az idén, s az elhullás! százalék 2)5 volt. Még ponto­san nem tudják, de a takarmá­A híresen szép baromfifarnmn. egy év alatt hétezerötszáz csi­bét nevel föL Negyvenötezer a felhúzható játékcsibének, ame- terv, de úgy dolgoznak, hogy lyet ajándékba hozott nekik, ötvenezret szállíthassanak el Hányszor kiérték könyveit, az Idén. Az elhullást a tavalyi jegyzeteit, hányszor tartott 4,3 százalékról 3,8 százalékra csökkenti a telep. A vályút, az itatóedényt minden etetés előtt kimossák, kétnaponként fer­tőtlenítik. Egy kiló hús előál­lítási költségét 10 százalékkal csökkentik. Kilenchetes kor­ban a csibéknek átlag 80 deká- sofcnak kell lenniük. A major rendben tartásán, fásításán kí­vül az asszonyok két hold ku­korica megmunkálását vállal­ták ... — A major környékén van egy kütas?nájaUaii terület — ebéd közben »kiselőadást« a korszerű csibenevélésről. Igen, velük együtt biztosan sikerül­ne megszerezni a szocialista cí­met. Hiszen tavaly is 83 mázsa helyett 168 mása csibehúst ad­tak, 33 000 jószágot neveltek föl..4 A majorhoz érve már mesz­sziről szólította a két etetés, takarítás közt udvart csinosít- gató asszonyokat. Hiába, nem tudnak meglenni dolog nélkül. És megpihent az ásó, a kapa, ta gereblye. Figyelmesen hali­nyom már meglátszik: az új etetési módszerrel sokat meg­takarítanak, jobb az értékesí­tés... A szocialista címért küzde­nek... Néhanapján estefelé a bét legfiatalabb, a 17 éves Mar­git és a 18 esztendős Irma ko­rábban elkéretőzák: moziba, bálba. Mariska néni nevetve int búcsút nekik — ók is vol­tak fiatalok —, és elvégzik a munkát helyettük. Valaki azt mondta nekem, csodálatos asszonyok ezek — s van ebben valami. Munkájuk, szorgalmuk, igyekezetük teszi őket bámulatra méltóvá __ WOffOs 2VS90HI

Next

/
Thumbnails
Contents