Somogyi Néplap, 1962. május (19. évfolyam, 101-125. szám)
1962-05-17 / 113. szám
3 SOMOGYI NÍPMP W' • '! \M Tryftí*•", \ £ É ■” 'a •xvx<c ' ’v7/n $!&!# ' mm®;/. /< . :• !• ■ • mmm m '* ■ 4n A Dél-somogyi Erdőgazdaság simongáti fatelepén dolgozik Kuti István hattagú fel- terhelő brigádja. A brigád 1959-bem kezdett el versenyezni a szocialista cím elnyeréséért. Képünk a brigádot rakodás közben ábrázolja. Egy kérdés, három válasz A kongresszusi munkaversenyről és a munkásvédelmi őrségekről tanácskoztak a helyiipari vállalatok szb-titkárai A Helyiipairi Dolgozók Szakszervezetének szb-titkárai tegnap tartották a választások utáni első értekezletüket Kaposvárom. Dolgos Gyula elv- társ, a HVDSZ megy ' ’ott- ságának titkára tájéin i a jelenlevőket a szakszem :zet eddig végzett munkájáról és a következő időszak feladatairól. Az szb-titkárok ezután megbeszélték a Vili. párt- kongresszus tiszteletére indítandó munkaversenyt és a munkásvédelmi őrségek feladatait. Majdnem valamennyi beiyiipari vállalatnál elkészült a versennyel kapcsolatos intézkedési tervezet. A szakszervezeti aktivisták feladata, hogy ennek alapján megszervezzék az üzemrészek és a 205 kilométer íktszú utat portalanénak megyénkben A Kaposvári Közúti Üzemi Vállalat dolgozói az idén 290- kilométer hosszú utat portala- nítemak Somogy, Tolna és Zala megye területén. Megyénkre ebből 205 kilométer jut. Tegnap kezdődött meg a nagyatád—barcsi út portalanítása. Ezenkívül Marcali és Öreglak között, valamint a kaposvár—számtódi út még nem portalanltott szakaszán, a balatonendrédi és az őszödi úton végzik el e munkákat. brigádok versenyét Brigád- verseny van többek között a Kefeanyagkikészítő Vállalatnál, a kaposvári és a csurgói faipari vállalatnál stb. Sok helyen nehezíti a versenyt a vállalat szolgáltató jellege, a helyiségprobléma, sőt még anyaggondokkal is küzd egyikmásik üzem. A munkásvédelmi őrségekkel kapcsolatban felvetődött, hogy nem szerencsés megoldás, ha a munkásvédelmi őröket háramhetenként cserélik. Ennyi idő alatt éppen csak megismerkednek feladatukkal, s a körülményekkel a megbí. zott dolgozók, de mielőtt még, hatékonyan segíthetnék a munka védelem javítását, újat választanak helyettük. Az év elején emelkedett a balesetek száma a helyiiparb-m, ezért is jó lenne változtatni ezen a módszeren. Az szb-titkárok megállapodtak abban, hogy a megfelelő munkásvédelmi őröket nem váltják le ilyen hamar. Nemzetközi postahivatal Moszkvában Május 9-én Moszkvában nemzetközi postahivatalt nyitottak meg. A szovjet fővárosban eddig különálló, szétszórt hivatalok foglalkoztak a külföldi levelek feldolgozásé val. Maga az épület korszerű építészeti stílusban, alumíniumból, betonból és üvegből készült, s ügyes belső beosztásával tűnik ki. Ha száz kaposváritól megkérdezték volna, hogy most mire van legjobban szüksége a városnak, azt hiszem, közülük kettő sem akad, aki azt mondja, hogy zenélő toronyórára. Azt a 28 000 forintot, amit erre költöttek, sokkal fontosabb célra is föl lehetett volna használni. Miért vagyunk ünnep- roníók? — kérdezhetné valaki. Miért nem állítunk fel fontossági sorrendet, hiszen olyan szépen szól a dal minden egész órában a kaposvári városháza tornyában. Jó, hát ne legyünk ünnepron- tók, tekintsük a szándékot, amely kétségkívül nemes volt. Az ötlet kigondoló! azt akarták, hogy kellemes meglepetést szerezzenek. Ez sikerült is, hiszen ki ne szeretné a zenét, melyik kaposvári ne gondolna büszkeséggel arra, hogy városában ilyen érdekesség, az ország első zenélő toronyórája várja a látogatókat? 5 Az óraütés arra figyelmeztet, hogy az idő eljár a hanglemezek és a magusiafoiiszalagok fölött is. Reméljük tehát, hogy az illetékesek észreveszik, ha egy zeneszám megszokottá válik, és helyette másikat iktatnak be, hogy minél változatosabb legyen a műsor. Hallgatjuk tehát a pontos idő bemondása után a toronyzenét. Bármennyire tetszik is azonban, azért jó lenne, ha este tíz óra után már nem kellene hallgatni. Ilyenkor ugyanis pihenni szeretnének a környékbeli lakók. Ezt be kell látniuk a toronyzene lelkes híveinek, szószólóinak, akik most azt mondják, hogy nem kell törődni a panaszkodó!ekei, majd megszokják a zenebonát. Van ebben is valami. A környékbeliek — ha tetszik, ha nem —talán hozzászoknak a kétperces muzsikához. De azért ne kényszerítsék őket arra, hogy éjjel is hallgassák. Az emberek és a zenélő óra *békés egymás mellett élései kedvéért a toronyban is tegyenek engedményeket. SZ. N. MIÉRT NIRCS ELEGENDŐ NAPOSCSIBE? Akár szó szerint idézhetnénk Danes Sándornak, a so- magyszili tanács vb-titkárának hozzánk küldött levélét Szándékát, gondolatait azonban jól tükrözi ez a néhány kiragadott sor is: "■Napjainkban igen fontos, hogy mennél több baromfit tenyésszünk ne csak a szocialista gazdaságokban, hanem a háztáji gazdaságokban is. Ennek érdekében igen hathatós agitáciát fejtenek ki a különböző szerve)c, és megmutatkozik érmék az eredménye is. Igyekezzenek a községek több baromfit előállítani, hiszen erre szüksége van az országnak, másrészt jelentős jövedelmet is biztosít. Mégis úgy gondolom, hogy többet is ■tehetnénk ezen a téren, ha bizonyos, általam ismeretlen akadályok nem állnának férni.« Vagyis — amint az idézett levélrészletből is kiderül — valahol valami hiba van, hiszen ez adta a tollat a tanács- titkár kezébe. Nem kapnak elegendő naposcsibét a háztáji gazdaságok, viszont a keltetőállomások kapacitása nincs kihasználva — fájlalja Danes elvtárs. A »miértre« és a »hogyanra« próbál választ keresni az illetékeseknél az újságíró. rimt e hét szerdájától már csak 18 000-ret tehetünk be. Már két héttel ezelőtt kevesebbet kellett volna gépbe raknunk, de saját szakállunikra megszegtük a megállapodást, meri láttuk, hogy milyen óriási a naposcsibe-kereslet. Ezt erősítette meg Csonka József, a végleges leállításra ítélt Május 1. utcai keJtetőál- lomás vezetője is. Elmondta, hogy volt olyan nap, amikor száznál Is többen ostromolták őket naposcsirkéért a környező falvak lakói, mert »odahaza nem kapunk«, csirkét azonban csak a baromfifeldolgozó útján kaphatnak az egyéniek is — erősítette meg Csonka elvtárs. J & A keltetőállomás: ,Mi mindent megtettünk* A panasz jogos — ez derült ki a vizsgálatból. Noha a statisztika számai évről évre emelkedésről, fejlődésről tanúskodnak, mégis igaz, hogy a háztáji gazdaságokat, az egyéni baromfitenyésztőket nem tudják ellátni elegendő naposcsibével. Ki a hibás, és hol a kiút? Feleljenek ezekre a kérdésekre azok, akiknek váilain nyugszik ez a gond, s akik együttesen, de külön-külöm is sokat tehetnek e fontos országos probléma megoldásáért. — Mi közvetlenül nem foglalkozunk az értékesítéssel. Az elosztást a Baromfifeldolgozó Vállalat végzi, a megrendelést is tőle kapjuk — mondja Mátrai Viktor, a Kanizsai úti baromfikeltető állomás vezetője. Megmutatja a vállalattal kötött szerződést, amelyben világosan benne szerepéi, hogy a keltetőállomás nem adhat el csirkét sem tsz-nek, sem egyéneknek. —- S hogy állnak a kapacitás kihasználásával? — Maximális kihasználtságról beszélhetünk. KeltetőálHo- másunk éves terve — ez "nálunk január 1-től szeptember 1-ig tart — 672 000 naposcsirke keltetése. A tervteljesítésben mór körülbelül július 20- nál tartunk. A múlt hét szerdáig több mint 541 000 csirkét, 4000-nél több naposkacsát és pulykát keltettünk ki — Eszerint jóval túl fogják teljesítem éves tervüket. — Szerintünk szeptemberig 831 000 naposbaromfit keltethetnénk ..; — Miért feltételes módban mondja ezt? — Azért, mert a baromfifeldolgozó már most úgy nyilatkozik, hogy nem kell a csir- ke. Eddig hetenként 40—45 000 tojást raktunk be a keltetőgépekbe, a vállalat közlése szeA baromfifeldolgozó: , Nem tudunk megfelelően tervezni A keltetőállomásom hallottak után jegyzetfüzetemben lapul a megyei tanács mezőgazdasági osztálya illetékesének, Pusztay Józsefnek a véleménye is: »Tény, hogy a keltetőállomások sokkal több csibét adhatnának, mint amennyire a Baromfifeldolgozó Vállalat leszerződött velük.« Mindjárt erről kérdezem Jobban Gyulát, a baromfi- feldolgozó osztályvezetőjét. — Valóban, a keltetőállomások többre képesek, mint amennyi naposbaromfit megrendeltünk tőlük. Kapacitásukból január és szeptember között 2 800 000 naposcsibére futná. Csakhogy... Több objektív és szubjektív körülmény szól bele munkánkba. — Éspedig? — Hogy csak a legfontosabbat említsem: van egy időszak — március, április —, amikor a legkelendőbb a csioe. Márpedig nyilvánvaló, hogy legévek óta a legnagyobb anarchia uralkodik, s bár évről évre fölvetjük, sehogy sem tudunk valamelyest is előrejutni — mondja az osztályvezető. Egy sor flecniszerű megrendelőt mutatnak bizonyítva, hogy voltaképpen »egyik napról a másikra élnek« a földművesszövetkezetek. Kezembe adták a sok közül a kányái földművesszövetkezet megrendelőjét, amelyben május 3-án 1000 csirkét kémek május 10-i szállításra. Mi történik ezekkel a megrendelésekkel? Nyilvánvaló, hogy a vállalat először szerződésbeli kötelezettségét teljesíti, s ami marad, azt osztja el a községek között. — A másik gátló körülmény — folytatja Jobban elvtárs —, hogy az egyéni tenyésztők többsége március—áprilisban, május elején vinné a naposcsibét, amikor már jó idő van, és még kevés a dolog a mezőn, valaki otthon tartózkodhat a kényes apróságok körül. Pedig nem asért létesíti az állam milliós költséggel a keltetőálloméso- kat, hogy a drága gépek csak egy-két hónapig üzemeljenek. Júniusiban például hetenként 45 000 csirke hagyja el a keltetőállomásokat, de félünk, hogy majd nem tudjuk kinek adni. A múlt héten éppen evégből tartottunk járásszerte értekezletet, de bizony a földművesszövetkezetek képviselői nem mertek többet vá,fialni a nyári hónapokra, mint amennyi a múlt év azonos időszakában elfogyott — félnek, hogy a nyakukon marad a csibe. Emiatt voltunk kénytelenek csökkenteni a termelést. Guzi Mihály - Becze Károly: A MÉK képviselője: „Ki vagyunk szolgáltatva a tenyésztők kénye-kedvének* — Valóban, nem adunk semmiféle tervet, fölmérést a baromfifeldolgozónak — mondja Bacsur Gábor, a Megyei Értékesítő Központ osztályvezetője. — A földművesszövetkezetek rendelnek közvetlenül, mégpedig a pillanatnyi igényektől függően. Évekkel ezelőtt próbálkoztunk már valamilyen tervkészítéssel, de nem járt sok eredménnyel. A falusi emberek zöme akkor megy a felvásárlóhoz naposcsibéért, amikor kotlák a tyúk, vagy kikelt az elültetett tojásokból a csibe s ráadásul elég rosszul —, így ki vagyunk szolgáltatva az egyéni tenyésztők kénye-ked- vének. A felvásárlásra is kihat ’•igényét kell kielégíteni, hiszen ez sz ingadozás. Áprilisban pél- Sonnan kapja vissza legelőbb az l flául volt olyan hét, amikor A. partra senki sem mehetett | ország a legtöbb árut. A múlt i 280 000 csibét rendeltek a földki... Sőt a hajófenékről sem f évben föllendült megyénkben \ művesszövetkezetek, s csak először a termelőszövetkezetek — Menjünk át a part menti — Nézzétek — súgta Vörös oldalra is — indítványozta —, —, kijött a lengyel is. Eddig hátha ott is ilyen szép látvány- még sohasem láttam a légióban lesz részünk. Jó? sok között. Mindig a kuckójáDe bizony a hajó másik ol- ban ült... daláról korántsem volt ilyen Nevetett. jöhettek fel többé az újoncok, í a nagyüzemi baromfi tény ész- csak bizonyos meghatározott *tés, s óriási az igény a napos- időben. Ekkor viszont nyüzsög- ♦ csibére az idén is. Nagy a ke- tek körülöttük a fegyveres al-«resiet a háztáji gazdaságokban tisztek... »is. Csakhogy mig a tsz-ektől Másnap reggel engedélyt |máx hónapokkal a keltetés / _ _ J kaptak, hogy újra megnézhes- {megkezdése előtt pontos képet /—\ ^«>1 -i />—«V -y—>. -j i sék a napfelkeltét. Az altisz-$ kapunk az igényekről (ősszel V J C j I ( ) ill ^ ^ I (j lek jelenléte és vizsla tekinte- ’megkötjük velük nemcsak a Cl? ^ te azonban sokat rontott az elő-Icsibeszállításra, hanem a baző napi illúzión. Mintha nem jromfiértékesítésre is a szerző- olyan szépek volnának a vörös jdést), egészen másként állunk ló légiósnak, az elrohant, s pillanatok alatt géppisztollyal ért vissza. A lengyelt már csak néhány méter választotta el a parttól... Az altiszt kezében felugatott a géppisztoly. A szegélyű bárányfelhők, tegnap... mint|az egyéb igényekkel. A föld- művesszövetkezetektöl (ők érE pillanatban kétségbeesett % tékesítik falun a naposcsibét) kiáltás hasította át a levegőt: Nicole!... Nicole!... [semmiféle tervet nem kapunk [előre, az egyéni igénylők kielétöbbieknek is elakadt a sza- lőtt szelte a vizet, néhány pil- vuk. lanat múlva kiugrott, s azonnal A víz nagyot csobbant, s a eltűnt a sziklák között. szép a kilátás. Sziklás partvi- Gazsó hirtelen ijedt mozdu- lengyel körül magasba csapott dék húzódott egészen hosszan, latot tett. Szólni akart, de a golyó verte víz, de ő mit sem (Jelzeten, fiatal, francia szárközben ritka növényzet, s né- hang nem jött ki a torkán. A törődött vele, mint a megszál----------- 1—~«~ h a-néha egy-egy ház. — Hol vagyunk tulajdonképpen? — tudakolta Gazsó. __ — Spanyol partok mellett — lengyel erőteljes karcsapások- Az altiszt dühösen vágta le válaszolta Vámos. — Barceló- kai úszni kezdett a part felé. a fegyvert, nát már elhagytuk ... Valahol sípszó hangzott, majd __Megmenekült — sóhajtott — És miért megyünk ilyen rohanó léptek kopogtak végig fel Gazsó. közel a parthoz? a fedélzeten. Az egyik altiszt — Miért? ... Hát... a ten- elővette pisztolyát, és a mene- jx. geri utak általában közel van- külő után lőtt... A szirtek nak a partokhoz. százsorosan verték vissza a A fedélzetről mindenkit a __________7 __ — De itt különösen közel dörrenést... Újabb és újabb hajófenékre zavartak az altisz- iuposzláv Gazsó mellé somfor- j vagyunk, alig egypár száz lövés... A lengyel egyre távo- tek. Néhány óra múlva egy ki- . méterre. lodott a hajótól. Az őrmester sebb spanyol helyen a hajó aaltVámos vállat vont. ordított valamit a mellette ál- élelmet, üzemanyagot vett föl. Egy arab utas tűnt föl a f e-! gítésére csak hozzávetőlegesen, sí—fiatal francia szár- »sajat elképzelésünk szerint tudunk számolni. Sajnos, e téren mazású feleségét kereste. — Nicole!... Semmi válasz. — Nicole! — az arab szinte sirt. I Már senki sem nézte a nap- i fel-keltét. Mindenki az arabra! figyelt, de segíteni senki sem| tudott. ! Borics, az alacsony termetű t 80 000-ret kaptak. Eddig 850 000 naposcsibét kaptak egyéniek, de lsb. 400 000-rel több naposcsibe kelt volna el falun, ha abban a kritikus időszakban elegendőt kapunk. Véleményem szerint meg kell érteni a falusi emberek kívánságát is, hiszen ők nehezebb körülmények között nevelik a kényes aprójószágot, mint a közös gazdaságok, s a jövőben jobb szervezéssel és beosztással mégiscsak meg kellene keresni ann? k módját, hogy az egyéniek március—áprilisban több naposcsibéhez juthassanak. Nagyon fontos ez, hiszen évente ötvenmillió tojást kapunk a háztáji gazdaságokból. (Folytatjuk^ 4 Az elmondottakból latható, hogy nem kell megkongatni a vészharangot, hiszen soha nem adott megyénk annyi baromfihúst a népgazdaságnak, mint a múlt évben, s el őrei áthatóan az idén még jobb eredmények születnek. Ám az is nyilvánvaló, hogy a tavalyinál nem 400 000-rel, hanem legalább még egyszer ennyivel több naposcsibének akadna gazdája, ha a földművesszövetkezetek, de a Baromfifeldolgozó Vállalat is jobban szerveznék meg munkájukat, s a jövőre vonatkozólag levonnák a megfelelő tanulságokat. Varga Júzr-tt
