Somogyi Néplap, 1962. május (19. évfolyam, 101-125. szám)

1962-05-16 / 112. szám

SOMOGYI NÉPLAP

6

Szerda, 1962. május ML

Az Országos Vízügyi Főigazgatóság új repülőgépe megérkezett állomáshelyére, a budaörsi repülőtérre. A Kuncvicei Sportrepülőgép Gyárban készült Morava L— 200-D típusú gép 675 kg hasznos terheléssel, 300 km-es sebességgel repül. Kitűnően használható árvizeknél és egyéb olyan munkánál, ahol rálátás szükséges: A kitűnő gépből a Szovjetunió is most rendelt 200 darabot légitaxi céljára. A képen: Az orrkerekes ötszemélyes repülőgép.

(MTI Foto — Kácsor László felv.)

MIT SZABAD, MIT NEM?

A balatoni furdőzők védelmében

(Tudósítónktól).

A révkapátányság beosztottai tanácskozáson ismertetik a legfontosabb tudnivalókat a Balaton környéki tanácsok, üdülők és szállodák vezetőivel, dolgozóival. Elmondják, hogy mát szabad és mit nem szabad a fürdőzőknek. Az üdülők vendégeinek mindenütt elmagyarázzák majd, hogy a Balatonon csakis a kijelölt fürdőhelyeken lehet fürödni. Az úszni nem tudók csak a 150 cm mélységet jelző táblákig mehetnek be a vízbe, de másokat is csak a fürdőhely külső határát jelző bójasorig úszhatnak.

Tilos a csónakból való vízbe ugrálás, mivel a legtöbb baleset ebből származik. Vízi jártassági igazolvány nélkül csónakázni csak a part közelében szabad, a 150 cm-es vízmélységet jelző táblákon belül A jelzőtáblákon túl egy- kilaméteres távolságra evezhetnek be a csónakázók, de csak akkor, ha a csónakban ülők közül valakinek van vízi jártassági igazolványa. Ilyen bizonyítványt a révkapitányságon adnak azoknak, akik vizsgát tesznek (200 méteres úszásból és »vízi KRESZ«-ből) a siófoki, földvári, fomyódi vagy keszthelyi révőrsön.

A balesetek megelőzését segítik elő az üdülők, a szállodák alkalmazottai azzal, hogy felhívják a vendégek, kirándulók figyelmét: a sárga rakéta kilövése a vihar közeledtét jelzi. Ilyenkor a csónakázik, a kis vitorlások és motorcsónakok kötelesek a partra igyekezni, mert a piros rakéta már a vihar kitörését jelzi.

A termelőszövetkezetek szociális és kulturális alapjának felhasználásáról

NEMRÉG FEJEZŐDÖTT BE

a nagyatádi járásban az a vizsgálat, amelynek tárgya a termelőszövetkezetek szociális és kulturális alapjának fel- használása volt. Ügy véljük, nem haszontalan dolog közreadni a vizsgálódás tapasztalatait, lévén olyasmiről szó, amit napirenden kell tartanunk, amiről jó ideig beszélnünk kell még, hogy azokat az összegeket, amelyeket a közös gazdaságok a szociális ás kulturális alapnak terveznek, valóban a célnak megfelelően használják fel.

Sok termelőszövetkezetünkben hosszú ideig maguk a vezetők sem voltak tisztában a szociális és kulturális alap felhasználásának módjával. Hosszú ideig élt az a tévhit, hogy az ezen az alapon szereplő pénz a legalkalmasabba megtakarításra. Pedig már az elnevezésében benne van, hogy mire használható fel ez az alap: csak szociális és kulturális célokra. Sok helyen azonban ezek az összegek nem azokat szolgálják, akik gyámoiításra, a társadalom segítő kezére és szívére szorulnak. Másrészt csak szórványosan élnek a termelőszövetkezetek ezzel az anyagi lehetőséggel, amely a tagság kulturális fölemelkedéséhez járulna hozzá. A rendelkezések nem ismerése miatt ítélték egyes helyeken megtakarításra kínálkozónak ennek az alapnak az összegét Másutt meg, mivel a vezetők maguk is rosszul értelmezték az alapszabályt, a tagság nem járult hozzá a közgyűlésen a »költ- tekezéshez«. Gondolván, hogy ők rövidülnek meg, ha a termelőszövetkezet megsegíti a rászorulókat

Ahhoz, hegy a munkából kiöregedettek ne várakozzanak hiába, nemcsak az alapszabály pontos ismerete a fontos. Az is kéül ehhez, hogy a szocialista humánum belülről indítsa az emberekkel való foglalkozásra a termelőszövetkezetek vezetőit és tagjait,

A szociális és kulturális tennivalók elhanyagolását tapasztalhattuk a mikéi Rákóczi Termelőszövetkezetben. A felelősség java a vezetőké, mivel a szociális és kulturális alapot üzemviteli célokra fordították. Ugyancsak szabályellenesen használta fel az alap pénzét a nagykorpáéi Petőfi Tsz: esőköpenyeket vásároltak belőle több, mint hat és fél ezer forint értékben. Az alap terhére vettek egyéb védőruhákat és gumicsizmákat is. Belegen, a Kossuth Tsz- ben írógépet, irodai bútorokat szereztek be, Lobodon, a Lenin Termelőszövetkezetben kevés híján 19 000 forintot adóba fizettek a szociális és kulturális alap pénzéből.

EZEK A PÉLDÁK FIGYELMEZTETNEK: tisztázni hell egyszer s mindenkorra a szociális és kulturális alap rendeltetését, felhasználhatóságának kereteit. Nemcsak a vezetőknek, hanem a termelőszövetkezetek tagságának is. Ha lehet és kell munkaegységszámító tanfolyamokat szervezni, azt hiszem, az is megoldható, hogy olyan előadásokat szervezzünk, ahol a termelőszövetkezeti gazdák tövi- ről-hegyire megismerkednek az alapszabályokkal.

Baj van a bizonylati fegyelemmel is. Sok kiadást, amit a szociális és kulturális alapból »fedeztek«, nem igazol semmiféle dokumentum sem. Visszaélés gyanújára szolgáltat ez okot? Igen. De lépjünk tovább: a szociális és kulturális alap felhasználási módját, célját kevés termelőszövetkezetben tanúsítja közgyűlésen készített jegyzőkönyv, illetve határozat, amit a vezetők indokolt javaslatára fogadott vagy fogad el a tagság. Az sem ritka eset, hogy egyes termelőszövetkezetekben éppen a szociális és kulturális alap »megtakarításával« károsítják meg a közösséget. Hogyan? Ügy például, hogy az üzemvitel terhére számolják el az óvodának, napközinek nyújtott

támogatást Némelykor az ’dősebbek segélyezését is

Ismét hangsúlyozzuk- a hibák elsőrendű okozója az alapszabályok felületes ismerete. A másik pedig az, hogy az 1961/62. évre egyik megvizsgált termelőszövetkezetben sem készítettek tervet a szociális és kulturális alap felhasználására. Következésképpen nem volt mit összehangolni a községi tanácsok hasonló terveivel, nem volt mit a termelőszövetkezet tagsága elé terjeszteni elfogadásra. Az előbbi mulasztásból adódnak aztán olyan bosszantó esetek, hogy a községi tanács ugyanazokat a kulturális eszközöket szerzi be, amelyeket a termelőszövetkezet.

Hogy a szociális és kulturális alapok felhasználási módját kutató vizsgálódás nem volt eredménytelen, azt példák is igazolják mér. A nagyatádi járás több termelőszövetkezetében tervet készítettek az előző évekből megmaradt szociális és kulturális alap felhasználására. A seges- di termelőszövetkezet például klubhelyiséget rendez be, a lábodi Lenini Tsz televíziót vásárol, s tartalékol is 13 000 forintot. A lábodi Kossuth Termelőszövetkezet száz kiválóan dolgozó tagját elviszi egynapos balatoni kirándulásra. Vesznek lemezjátszót, s tartalékolásra is jut bizonyos összeg. Bolháson a sportkör, a könyvtár és a tsz^khib bútorzatát tervezik kiegészíteni, bartáságosabbá, szebbé tenni.

ÍGÉRET mindez arra,

hogy a szociális és kulturális alap felhasználási módjában nem lesz helye a jövőben a spontaneitásnak, a tervszerűt- lenségmek, a tagság tudtán kívül ide-oda kapkodásnak. De még így, ilyen ígéret mellett is szükség lenne arra, hogy törvényerejű rendelet szabja meg a termelőszövetkezetek szociális és kulturális alapja felhasználási tervének kötelező elkészítését és a tervfegyelem szigorú megtartását.

László Ibolya

; f

smt-Mm.

v 1

Miért teremtette isten először Ádámst ?

G. B. Shaw-nak társaságban föltették a kérdést, hogy véleménye szerint isten miért teremtette először Adámot és csak azután Évát. Shaw a következőképpen válaszolt: »-Az úristen nyilvánvalóan el akarta kerülni, hogy valaki jo tanácsokat osztogasson a férfi megteremtése közben.-«

* * *

Sztrájkol

a templomi kórus

Az olaszországi La Spezia környéki Ponzano Magra község templomának húsztagú gyermekkórusa — csupa hét— tizenkét éves fiúcska — felháborodásában kijelentette, hogy — sztrájkba lépt A fiúk ugyanis egyik délután fociz+ak a templom előtti téren, s labdájuk véletlenül begurult egy zsugori öreg paraszt szomszédos kukoricásába. A parasztgazda annyira dühbe gurult, hogy fogta a labdát, és késével felszabdalta. A fiúk a «-törvénytelen« magatartás miatti felháborodásukban felvonultak, és közölték a plébánossal, hogy mindaddig egyetlen hangot sem énekelnek a templomban, amíg nem kapnak a régi helyett egy új focit.

* • •

Milyen méretű egy esőcsepp?

Az amerikai hadsereg a New York-1 egyetem közreműködésével különleges berendezést készített, amely megméri az esőcseppek kiterjedését, és megszámolja, hogy sűrű eső esetén percenként hány csepp hull. A berendezés elektronikusan működik, a cseppek egy rendkívül erős fénysugáron hullanak keresztül. Megállapították, hogy a készülék még Igen sűrű esőzés idején is, amikor percenként vagy tízezer csepp esik, meg tudja mérni 13 féle méretű csepp nagyságát. Skálája egy századhüvelyktől egy nyolcadhüvelykig terjed. A különleges berendezésből meteorológusok és az űrhajósok profitálhatnak. Tanulmányozni lehet ugyanis, hogy milyen hatással van az eső a rakétákra és űrhajókra.

észáros Jani a szemközti falon függő képet nézte. Egy kicsit arrébb is húzódott székével, hogy jobban lássa, mert az üveglapról visz- szatükröződő villanyfénytől hunyorognia kellett. Tetszett neki a kép. Erdei tisztáson kis patak csordogált, mellette — egyik lábát felhúzva — szelíd tekintetű őzsuta állt fejét a fiú felé fordítva. A háttérben, lent a völgyben egy falu házai látszottak. A piros tetők közül kiemelkedett a templom szürke tornya. A dombon fölfelé szekér közeledett.

— Meddig maradsz itthon? — riasztotta fel csöndes szemlélődéséből Kelemen Miska hangja.

A művelődési otthon — így hívták az itteniek a tanács épületének erre a célra átalakított helyiségeit — olvasószobájának egyik sarkában üldögéltek. A rádióból halk zene szólt. Az udvari ajtó gyakran nyílt és csukódott: jöttek-men- tek a fiatalok. Jani látogatóba jött haza a városból szüleihez, és még nem látta az új otthont. Miska, aki gyerekkori jó barátja volt, azzal kecsegtette, hogy a színjátszók próbája után rendszerint táncolni szoktak egy-egy órát, ma is így lesz, jöjjön csak el nyugodtan. Es ő eljött. Nemcsak kíváncsiságból. Ó, nem. Látott ő a városban ennél különb, fényesebb kultúrtermeket, olvasószobákat. Az ő gyárának például, ahol segédmunkásként dolgozott, még külön könyvtárterme is van. Valami furcsa, megmagyarázhatatlan belső pafalon

roncs ösztönözte, hogy idejöjjön. Maga is csodálkozott ezen az érzésen, hiszen az ő magabiztos »városi« föllépése ezt nem tette indokolttá. Meg mit is érdekli őt egy falusi színjátszó csoport, mikor ő igazi színészeket láthat, meg moziba járhat akár minden nap?

— Holnap hajnalban utazom vissza — mondta kissé hangosabban, mint szerette volna. Talán így akart megszabadulni az őzike bánatos nézésének bűvöletéből. — De azért nem szép a színjátszóktól, hogy a próbájukra még engem se engedtek be.

Az »engem« szót kissé megnyomta, hogy kiérezhető legyen a megbántás súlyossága.

— Nem szeretik, ha idegenek zavarják a próbát — mentegetőzött Miska, és kezét barátja vállára tette. — Csak nem sértődtél meg? Tudod, itt nagy a fegyelem. De nemsokára végeznek, és akkor táncolunk egy nagyot. Sok szép kislányunk van ám!

Jani arrébb tolt egy képeslapot az asztalon. — Nem szeretik, ha idegenek ... — csengett a fülében. — Hát én idegen vagyok? Hát nem itt nőttem fel, nem itt jártam iskolába? Azért, mert a katonaság után ott maradtam a városban, már idegen vagyok?

Valaki kiszólt a szomszéd te- teremből:

— Zárjátok el a rádiót. Zavarja a próbát.

A zene azonnal elhallgatott. Jani komoran meredt maga elé.

— Hogy megy a sorod a városban? Sokat kell dolgozni? —t kérdezte Miska érdeklődve,

hogy jobb kedvre derítse barátját.

— Jól élek — mosolyodon el dacosan a fiú —, legalább olyan jól, mini apámék meg a bátyám itt a közösben. Dolgozom, öltözködöm, szórakozom. Amit keresek, mind magamra költhetem. Nem robotolok látástól vakulásig, mint ti. Ledolgozom a műszakomé*. aztán enyém a világ. Ivás^at, lányok, tánc, kártyacsaták hajnalig. Mit akarsz még? Soha jobb sorom nem volt.

is ka nem szólt semmit. Egy ideig hallgattak. A szomszéd terem ajtaja halkan nyílott, és hallani lehetett, amint a színpadon valaki ezt mondja: »Csak az lehet igazán boldog, aki...« A becsukódó ajtó kettévágta a mondatot, amely egy hosszú percig nyugtalanul, társát keresve lebegett a levegőben.

— Mi is járunk moziba. Hetente háromszor van vetítés — mondta végre Miska, mert az ajtón át kihallatszó mondat egyszerre világosságot gyújtott agyában, Ö már többször hallotta a darab próbáját, és tudta, hogy a mondat így folytatódik: »... aki munkáját nemcsak a kezével, hanem a szívével is végzi.«

Jani megvonta a vállát, mint akit nem érdekel a dolog, és újra a kép szemlélésébe merült. Mintha az őz most még bánatosabban nézne, pedig menekülnie kellene, mert a szekér ott a domb alján veszedelmesen közeledik.

— Van egy KISZ-brigádunk — folytatta Miska, és közelebb hajolt a másikhoz. — Azt vállaltuk, hogy minden olyan munkát mi végzünk el, ami sok hajladozással, emeléssel, izommunkával jár. Hallanád csak, milyen jókedvvel, vidáman megy nálunk a dolog.

Jani a képet nézte, és a szekér mögött a domb aljában búzatáblákat látott meg pöfögő traktorokat, hajladozó lányokat és magasra rakott szekereket. Az erdő felé hangos kiáltásokat röpített a szél, s a kelő nap fényében szinte érezni lehetett a felszálló pára friss illatát.

— Holnap este jó darab megy a televízióban. Vasárnap meg a futballmérkőzést nézzük — beszélt tovább Miska, aki már tudta, hogy mit miért mond.

— Hát televíziótok is van? — kérdezte a másik csodálkozva.

Társa csak a fejével intett a túlsó sarok felé, ahol egy állványon nagy, barna doboz állt.

— És még mit néztek a mérkőzésen kívül? — kérdezte Jani kis haraggal a hangjában. Tulajdonképpen nem tudta, hogy kire és miért haragszik. A »fiúkra« gondolt, a városi baritokra, akik között — eddig azt hitte — jól érezte magát, meg a hajnalig tartó, nekivadult »kidobós« táncokra, amik után mindig fejfájással és rosszkedvűen ébredt.

— Mindent megnézünk, ami érdekel bennünket, és bennünket már sok minden érdekel.

Jani füttyentett.

— Csak nem? Talán még hangversenyeket is hallgattok? — kérdezte kissé fölényes gú- nyorossággal, de ahogy kimondta a szavakat, érezte, hogy hamisan csengenek, mert az előre sejtett válasz bizonytalanná tette.

— Fazekas Naca néni meg Bíró Pista bácsi a minap azon vitatkoztak, hogy a prózai Bánk bán szebb-e vagy Erkel operája. Majdnem harag lett a vége.

Jani nem tudott mit mondani. Az ilyesmi eddig nem érdekelte, csak a tánczenét szerette, meg egy-két operettmelódiát ismert csupán. Pedig jó hallása volt, és szeretett énekelni meg fütyörészni.

— Most szervezzük az énekkart — folytatta Miska, mintha kiolvasta volna a másik

gondolatát. — Bodor tanító úr sokat fáradozik vele, elkelne egy-két jó torkú énekes. Futballcsapatunk meg szeretne bekerülni a járási bajnokságba. Szavalónk is kevés van. Szerencsére Ambrus bácsi kívülről fújja Arany Jánost, József Attilát meg Adyt, így mindig van, aki kisegítsen bennünket. A tánccsoport egy héten csak egyszer tud próbáim, mert most, hogy megindult a munka a földeken, nehéz őket összehozni. Te azt mondod, hogy »odabent« sokat táncolsz. Éppen ilyen legény kellene nekünk. Még a könyvtárban is segíthetnél, mert Ambrus bácsi nem bírja már a forgalmat egyedül.

Jani egy pillanatra behunyta szemét. Erőlködve kutatott emlékezetében, hogy mi volt az a könyb, amit utoljára olvasott. És szégyenkezve vallotta be önmagának, hogy még a címét sem tudja fölidézni. És itt Fazekas Naca néni drámákról vitatkozik, és Ambrus bácsi verseket szaval. Kényelmetlenül feszengett a széken.

— Ihatnánk valamit — mondta kiszáradt torokkal.

— Itt nincs italmérés — válaszolta Miska nagyon komolyan. — A szomszédban van a szövetkezeti kocs^ma, átmehetünk, ha akarod.

ani a borgőzös hajnalokra gondolt meg a fejfájós délelöttökre, és a kedvetlen munkára. amit ilyenkor végzett. Megint a képre pillantott, és ott, a szelíd szemű őzgida mögött most világosan látta önmagát, amint a többiekkel együtt rakja az aszta got, és vidám nevetésüktől hangos a határ.

— Mit gondolsz — kérdezte szégyenkezve, és szemét nem vette le a képről —, ha úgy véletlenül... mégis hazajönnék, bevennétek közétek ... úgy gondolom ... a közösbe? Persze — tette hozzá kissé

hetykébb hangon —, ha meg* unnám ott a városban. Meg aztán... apáméknak is elkelt ne egy-két munkaegység. Én mégiscsak fiatalabb vagyok.

Miska csak ennyit mondott:

— Tőled függ.

Akkor kitódultak a színjátszók a másik teremből, és egyszerre zűrzavaros vidámság töltötte be a szobát. Két fiú a lemezjátszós rádiót cipelte a nagyterem felé, és őket is körülvették az ismerősök, barát tok. A meghitt hangulatnak vége szakadt.

— Gyere táncolni, Jani — biztatták többen is a fiúk fcö* zül.

— Majd mi megtáncoltatunk

— kiáltotta feléje egy fitos om rú, hetyke lány, és nevetve tűnt el az ajtó mögött.

Jani meleg zuhogást érzett a szíve körül. — Nem vagy idegen!... Nem vagy idegen! ... — döngette mellkasát a szív, de ő uralkodott érzésein. Lassú mozdulattal állt fel az asztaltól.

— Szép az a kép ott a falon

— mutatott az őzgidára közömbös arccal. — Nekem tetszik.

— Giccs — mondta mosolyogva Miska. — A fák árnyéka a nap felé fekszik, a patak meg, mielőtt a dombról lefelé indulTia, előbb lefolyik oda. A piros tetejű házak olyan egyformák. hogy ilyen a valóságban nincs. Még sorolhatnám, mi minden van azon a képen. Giccs ez a javából. Valaki jószívvel ajándékozta az otthonnak, és csak addig hányjuk ott a falor^ amíg sértődés nélkül ki tudiuk cserélni egy igazival. Minden kerüljön a maga helyére.

— És mindenki — mondta meggyőződéssel Jani. Majd gyors, vidám lépteklcel megindult a nagyterem felé.

Balogh Gyula