Somogyi Néplap, 1962. május (19. évfolyam, 101-125. szám)
1962-05-13 / 110. szám
SOMOGYI NÄPLAP VasSiuap, W82. mffjns IS. BÉRFIZETÉS taiak n A ragfogó délelőtti napsütésben két_______________szeres öröm l átni a földből kinövő épületeket A sártenger helyén már betonút van, magas kémények eregetik a füstöt, s akaratlanul is előbuggyan a szó: lám, az üzem lassan méltó lesz sokáig bitorlóit nevéhez — konzervgyár. Gyár lesz valóban, nőnek az épületek, fejlődik a technika... és új ember nő a falak között... Villanásnyi gondolatok ezek, egy hír váltotta ki őket. Most a hír nyomába szegődöm, és eszembe jut egy régi jelszó: Tiéd a gyár, magadnak dolgozol. A feliratot halványan még látni is a Nagyatádi Konzervgyár falán. Kedvem szottyan továbbfejlesztem; és magadnak fizetsz... Kalapács csattog a Iádaszegezőknél, a munka zaja kedves a fülnek, percekig hallgatom, nem veszik észre. Aztán kétkedő arcok: mit akarhat ez itt, a pénzügyi vezetővel jött. Kezet fogunk. Csak néhány szó, és már otthon érezhetőm magam, a munkások kedvesek, közvetlenek. — Igen, most már magunk fizetünk... önki fizető részleg a mienk. Egy összegben hozzák a pénzt, a fizetési jegyzéket Törzsgárda van itt, tudja... ? — Hallottam. De jó-e ez, kell-e, és mit szóltak hozzá? Hátul egy fiatalember a kalapácsra támaszkodik. Kényszeredett mosoly ül az arcán, megszólal: — Tudja, elvtárs, jő nekünk itt, minden nagyon jó, elégedettek vagyunk fizetéssel, munkával, kialakítjuk a szocialista embertípust... Leállítom. Ezt kell tennem, mert félreért: — Maga nem szeretné, ha húsz forinttal többet keresne? Meghökken. A többiek már értik, mire gondolok. Rátá- madnak. — Nem blablára kíváncsi az elvtárs, nem kell neki szónokolni! Miért nem úgy mondod él, ahogy volt. örültünk, viccelődtünk. Azt mondtuk, csak egy baj van, az, hogy a fizetési napon nem háromszor hozzák a pénzt... Ha eddig feszültség volt köztünk, most feloldódott. Éreztem, őszinték voltak, ú^p beszéltek vélem is, mint maguk között. — Mondtuk, hogy gyerekek, most mindenki annyit vesz föl, amennyit akar. Ha egysz>er ideA lapkaüxem hozták egybe, tasak nélkül a pénzt, már csak kivesszük a javát, nemde? És tudja, mi történt... ? Harminc fillér megmaradt. Végh Mátyás olyan jóízűen nevet ezen, hogy mindjárt akad folytatója a mondókénak. — Beosztottuk, hogy ki veszi föl először. Minden fizetéskor más. Nehogy veszekedés legyen. Hanem Gyarmati Jóska rosszul járt Az első önkifizetésnél ő volt az utolsó, neki kevés pénz maradt. — Hogyan lehet? Hiszen azt mondták, harminc fillér maradt! — Az igaz, csakhogy három napig beteg volt... felé járok, de még mindig hallom jóízű nevetésüket. Nem mondtak nagy szavakat, nem beszéltek bizalomról, büszkeségről, de kell-e nagyobb egyetértés, mintha ilyen jókedvűen és magaibiztossan könyvelik el az új intézkedést? Lányok, asszonyok ülnek a gépek körül, igen nagy a zaj. Ők még abban Is különböztek a többiektől, hogy náluk nem jelentették be előre az új fizetési rendszert. Csak odavitték, szájuk is tátva maradt a sok pénz láttán. — Most mindenki becsületére van bízva a fizetés — így az egyik asszony. — Többet hozhatnának ám, csak kevesebbet nem... Ö is humorizál Hanem a brigádvezető alkudozik: — Csakhogy ezt nem lehet mindenhol megcsinálni. — Miért nem? — Majd lesznek olyan gazemberek, akik egy tízessel vagy százassal megtoldják a fizetést — válaszol egy asszony. — Ejnye, hát ennyire nem bíznak egymásban? — Mi bízunk. De a főzőben vegyes társaság van ám, azoknak a vérében is benne van ... — Nem szép csak önmagukban bízni — próbálom megfordítani a hangulatot. — Azok is éppolyan emberek, mint maguk, ha később is, de eljutnak idáig. — Kötve hiszem. Vitatkoznék még, jóllehet nem csodálkozom túlságosan, hogy nem mindenki érzi: az emberek nőnek, okosodnak, erkölcsi érzékük is kiteljesedik. Talán segíteni is lehetne őket ebben — és éppen bizalommal ... A kádároknál érdekes fordulat adódik^ Itt is őszintén beszélnek az emberek, s az egyik gondolata felvillanyoz. — Nagyon szép dolog ez, higgye el! Igen meglepődtünk, hogy ennyire bíznak bennünk... — Miért lepte meg magukat, hát eddig nem bíztak a munkásokban? A kérdés váratlanul érte, elgondolkozott. — Másra gondolok én. Azelőtt, ha valaki beteg volt, meghatalmazást kellett adnia, hogy fölvehessek’ a pénzt. Most... A pénzügyi vezető a fejéhez kap. — Űristen, eddig nem is gondoltam erre. Pedig én vezettem be az új rendszert. Most hogyan csinálják? — Hát ha nincs itt valaki, fölveszi helyette más. Aztán odaadjuk neki. Egyszerű. Mihályfalvi Béla zavarban van. Ö pénzügyi ember, s a szabály az szabály. — Márpedig ezután is kell meghatalmazás. Mondanám, hogy rugalmasabb is lehetne egy kicsit, hiszen a tasakolásra is van rendelkezés, mégis új módszert vezettek be. A munkások azonban okosabban érvelnek: — Hát ha annyira megbízhatunk egy emberben, hogy maga szedje ki az ezer forintját a tizenötezerből, akkor annyira már nem bízhatunk, hogy másét is kivegye ... ? Azt hiszem, neki van igaza. Még csak halotti tort sem kellene ülni egy elavult rendelkezés pusztulásán... ~ ' ~ j jöttem el a Jo érzéssel gyárból. Az ______________! adminisztráció e gyszerűsödött, nem kell órákig sorban állni a fizetésért, többet termelhetnek. Az új fizetési rendszer tehát bevált. A munkások nevetnek, viccelődnek és aggódnak is, érzik a felelősséget. Még remeg a kezük, kétszer is előkerül a szemüveg, és háromszor olvassák meg a pénzt, nehogy egy fillérrel is megkárosítsák a másikat. Az új típusú ember kialakulásának csírájával találkoztam, s a bizalom feltárja munkásaink szívét. Beszéltem velük, szavuktól éreztem, hogy az új intézkedésnek óriási jelentősége, ereje van. Szorosabbá vált a kapocs, mely az üzemhez, a munkához fűzi őket... Jávori Béla NEMZETKÖZI SZEMLE A kancellár úr vihart kavar — az elnök úr kendőz Ai Ibériai-félszigeten nem állt meg az idő „Valamilyen módon valamikor kell lenniük érintkező pontoknak If elet és Nyugat között, nehogy mindnyájan a lángok martalékai legyünk-« — több angol lap ilyen megjegyzésekkel kíséri a Szovjetunió és az Egyesült Államok között folyó tanácskozásokat a nyugat-berlini problémáról, a német kérdés megoldására. A legtekintélyesebb "angol polgári lap, a Times leszögezi: »-Itt a legfőbb ideje, hogy Nyugat- Németország végre megértse, mi forog kockán a világ és Németország számúm is, és olyan módon irányítsa kapcsolatait, amely lehetővé teszi a tisztességes megegyezést.« Még a nyugati sajtó is kiemeli, hogy mennyire provokációnak minősítette a világ közvéleménye Adenauer minapi nyugat-berlini látogatását és ott elhangzott kijelentéseit. Adenauer járt már Nyugat-Berlinben korábban is, minden látogatása provokáció volt, de különös kihívást jelentett mostani nyugat-berlini tartózkodása egy időb -> Németországnak a fa- sizn. járma alóli felszabadulásénak évfordulójával és a szovjet—amerikai tanácskozásokkal. Adenauer nyugatberlini kijelentései a tárgyalások nyugati híveit is megbotránkoztatták. Az agg kancellár újabb bizonyságát adta annak, hogy semmiképpen sem akar számolni a realitásokkal. Ezzel kapcsolatosan a világsajtó bőven foglalkozik az amerikai kormány és Adenauer ellentéteivel, bár Kennedy elnök szerdai sajtóértekezletén igyekezett azokat elkendőzni. Az eddigi egyéb megnyilatkozásokból nehéz megállapítani az ellentétek tényleges mértékét. Sok minden látszólagos és valóságos ellentétről esik szó, de a legdöntőbb mégis az, hogy a végső kockázatot nem akarja vállalni Washington Bonnért. Nem akar okvetlenül atomháborúba keveredni a nyugat-berlini probléma miatt. Hogy mennyi kockázatot hajlandó vállalni mégis, erről folynak a tanácskozások. Ami Angliát illeti, távol akarja magát tartani a nyugatnémet—amerikai konfliktusoktól a Közös Piac problematikája és más gazdasági okok miatt. Bonn hallgatólagos vagy valóságos egyetértésével, akár anélkül — hangoztatják washingtoni körökben — a tanácskozások folynak tovább. szovjet—amerikai tanácskozások és a nyugatnémet reagálás voltaképpen magában foglalja a hét legdöntőbb eseményeit,' hiszen a világérdeklődés ezekre a kérdésekre irányul. A földgolyó bizonyos pontjain történnek azonban olyan más események is, amesf a — Csend! — üvöltött a széles pofájú, s tovább folytatta a motozást. Beletúrt a csomagokba is. Az udvar felől a kapitány, az erőd parancsnoka közeledett. A forradásos a sor elé lépett. — Vigyázz! — vezényelt., majd a kapitány felé fordult tisztelegve. — Kapitány úr, alázatosan jelentem, a 250 újonc megérkezett. A kapitány meg sem állt, nem tisztelgett, csupán nádpálcáját suhogtatta meg néhányszor a levegőben. Az újoncokra rá se nézett. A két őrmester folytatta a kutatást. — Az iratokra nem lesz szükségetek — szólt hangosan a forradásos arcú. — Ezentúl nem lesz nevetek. Számot kap mindenki. Annak nincs születési éve, anyja neve, nemzetisége — röhögött. — Pihenj! Oszolj! Az újoncok szétszaladtak. Meleg volt. Néhányan viz után kutattak, de sehol sem találtak csapot. Az egyik alacsony fiú a for- radásns elé lépett. — Őrmester úr, hol kaphatnánk vizet? —* Mit? — ordította. — Vi- *et?! Megragadta a fiút, penderített rajta egyet, s akkorát rúgott bele, hogy az hangosan feinyögött, és végizuhant a kö- vezetes. Az altiszt pedig az újoncok közé rohant, és rúgta, ütötte, akit ért. — Mit, disznók? Vizet?! Nesztek! Te is szomjas vagy? Nesze! Majd Afrikában meg- szokjátok a meleget, vagy megdögöltök szomjan! Ne mozogj előttem, az anyád!... Nesze! ... — Állat ez, nem ember — súgta Vörös Gazsónak. — De megállj! Végre az őrmester megunta. Elvonult, de még akkor is habzott a szája. Az elszállásolás következett. Lenn, a föld mélyén dohos, nyirkos volt a levegő. A helyiségek áporodottságát a két-há- rom méter vastagságú falak óvták. A sötét folyosón minduntalan egymásnak ütköztek az újoncok. — Mint a föld alatti patkányok! — nevetett keserűen Gazsó. Elrendezték fekhelyeiket, és kisiettek az udvarra. Valaki utánuk lépdelt. — Hallottam, hogy magyarul beszélgettetek. Én is az vagyok, Vámos Kálmán. / — Né, újra egy földi! — örvendezett Gazsó. — Ej, hagyd. Sajnos, vagyunk itt jó páran földik. A franciák hálásak lehetnek Hitlernek. Mintha egyenesen a francia idegenlégió számára hozott volna ki néhány ezer magyar leventét. — Hogyan? — Sajnos, így van. Az előbbi szállítmány is tele volt magyarral, a még előbbi is. És biztos vagyok benne, hogy sok magyar lesz az utánunk következő csoportban is. — De hát itt kötnek ki? Ez a sors vár rájuk? — Akárhol dolgoztak, kihasználták őket, s röhögtek rajtuk. Panaszaikra azt a választ kapták, ha nem tetszik, menj a légióiba. S a végén nem marad más hátra. — Szörnyű! — Az. És tudjátok, mi vár itt rájuk? Suerez őrmester. 50 fokos hőség Afrikában, twM- keleti vérhas, malária és örökös rettegés. A megígért francia állampolgárság és a nyugdíj — mese. — Te ezt ilyen lói ti■ t mégis itt vagy? — volt tors vá- l9S£tá#©m A rnTaó-po rr>Dr rnr*- gvokbön V " .H <; öt Kón^pic; nem veit munkám. De nem lyeknek jelentőségét komolyan lehet és kell venni. Ezek közé tartozik — és nem utolsósorban — mindaz, ami napjainkban az Ibériai-félszigeten történik. Spanyolországban a sztrájkmozgalom olyan méreteket öltött, amelyek föl< nem tudott napirendre térni Franco fasiszta diktatúrája. A hős spanyol bányászok sztrájkharca szolidaritást váltott ki a nemzetközi munkásmozgalomban, megbecsülést szerzett a spanyol nép legjobbjainak a világ haladó közvéleményébe!^ A hét végén híre terjedt annak is, hogy tüntetésekre és sztrájkharcra került sor a másik ibériai országban., Portugáliában is. Sor- tű z dördült el Lisszabon belvárosában, Salazar-ellenes tüntetők fegyveres harcot vívtak a rendőrökkel. A portugál kormány igyekszik a történtek jelentőségét csökkenteni, de álcázó kísérleteik nem járnak eredménnyel. A portugál fasiszta diktatúra hasonló törekvése a portugál gyarmatok néped felszabadító mozgalmának lekicsinyítésére, eltitkolására annak idején ugyancsak eredménytelennek bizonyult. Mindaddig megkísérelték eltitkolni az angolai felkelést, míg az szabadságharccá nem magasztosult, és ameddig az angolai fegyverropogás hangja nem töltötte be a világot, míg nem tudták már megakadályozni azt sem, hogy az angolai kérdés tárgyalása napirendi pontként az ENSZ éle kerüljön. Portugália a nagy ellentétek országa. A portugál lakosság életszínvonala a legalacsonyabb Európában. Viszont a belföldi és külföldi monopoltőkések mesés nyereségeket zsebelnek be. A fasiszta diktatúra a legkegyetlenebb eszközöket alkalmazza a dolgozók elnyomására, de ezek mindinkább összeforrnak, és támadást indítanak a rendszer ellen. A Portugál Kommunista Párt, amely a legnagyobb illegalitásban működik, még a polgári szemleírók beismerése szerint is a legösszeforrottabb és legszervezettebb portugál népi erő, amely már 1960 májusában felhívta Salazar ellenzékét a tevékeny küzdelemre a fasiszta diktatúrával szemben, Portugáliát gyakran visszafelé ♦ haladó országnak nevezik. Ez * fáz elnevezés kezdi idejét múlszabad elveszíteni a reményt, gém is sípcsontom rúgott, de» -ortiieál «nrarmatokon Pedig ti még nem is tudtok ezt nem viszi el szárazon - há-í m' A Portugal gyarmaxokod •’.indent! De lássátok meg, mi- borgott Vörös. »kibontakozott nemzeti felszai;e csöppentetek. Tudjátok pél- " 'la. igen. a fegyelem. jbadító harc és a kormanyélledául ki az a Suerez őrmester vámos töltött a poharakba. —| nes megmozdulások nagy len- uaui, m az a suerez őrmester, Ha egy altiszt kiveri öt foga-: aki délelőtt összerugdosta a dat, vagy leüt, mint egy kutyát,» dulete 212 anyaországban az fél századot? Spanyol hentes mehetsz az atyaúristenhez, ak-j egész világ előtt feltárja a Savolt. Egy összeszólalkozósnál kor is neki lesz igaza. Itt azt lazar-rcndszer bomlásának kében tesbaltával széttrancsírozta 61 ójjebb az úr. í pét. A spanyolországi és pora feleségét. Menekülnie kellett. _Ha már itt tartunk — for-jtugahai tüntetések es sztrajK S a légió tárt karokkal fogad- gáttá kezében a poharat Vá-| harcok azt bizonyítják, hogy ta. Most altiszt, őrmester. De mos > szeretitek a bort? f az ibériai félszigeten sem állt a többi altiszt se különb. Ha **át mosolyodtak élt meg ^ itjő. mind a ketten —, magyarok? vagyunk. A magyar ember pe-f dig nem veti meg a jó bort. — No, nem azért kérdeztem.? Hanem Afrikában is, Távol-f Keleten is muszáj inni. Érti-! Május 26—27-én rendezik meg az úttörők kulturális szemléjének megyei bemutatóját (Tudósítónktól.) A Somogy megyei úttörőelnökség május 26-án és 27-én rendezi meg az úttörő művészeti csoportok megyei kulturális szemléjét Kaposváron. A bemutatón a járási vetélkedőkön kiváló teljesítményt nyújtott csoportok vesznek részt. 26-án délután érkeznek meg Kaposvárra a vidéki pajtások. A kaposvári úttörők látják vendégül őket. Este baráti találkozó, ismerkedés lesz az Ifjúsági Ház kerthelyiségében. Tábortűz mellett a népek barátságát kifejező műsort adnak elő a pajtások. 27-én reggel megkoszorúzzák a szovjet hősök Szabadság parki emlékművét, majd 9 órakor megkezdődnek a bemutatók öt művészeti ágban mintegy 800 pajtás részvételével. Délután az országos találkozóra javasolt művészeti csoportok mutatják be műsoraikat. A megyei elnökség a részvevőknek okleveleket és értékes díjaltat ad át. valaki valamelyik börtönből megszökik, itt szívesen látják. Nézzétek meg őket! Valameny- nyi börtönviselt. A börtön tetoválása itt a legjobb ajánlólevél. S ezek az altisztek a légió pillérei. Rájuk számítani lehet. Ök biztosan nem szöknek meg, hiszen az igazságszolgáltatás várja őket. Itt jelentkezéskor nem kémek fényképes igazolványt senkitől. Valaki bemond egy nevet, azt rávezetik a kartotéklapjára és kész. A kartoték itt marad, az illető Afrikában egy számot kap, amelyet egy kis rézlapra karcolnak és a csuklójára erősítenek. Olyasmi is volt már, hogy egy leszerelt légiós, akinek száAmi az algériai ese• menyeket illeti, az oás i terrorcselekményei azokat iga• zolják, akik azt mondották, t hogy a fegyverszünet végét je• lentheti a háborúnak, de nem tek? A vietnami vizet sohasem» a harcoknak. Az OAS kegyetfogjátok megszokni! Az a vízf lenkedései minden jó érzésű egyenlő a vérhassal. Ne felejt- f emberben fölvetik a kérdést, sétek el- ott csak teát vagy! hofly meddiy tarthat ez így. A seteK ei. ott csaK teat vagy. ^]ág haladó jutója leszögezi: bort szabad innotok!... !e qAS megfékezése nélkül Valahol hátul megszólalt egy? békéről nem lehet beszélni Alcsengő. I gériában, és a népszavazás sem — Igyátok meg gyorsan. Ebé-? lehet majd reális. delni megyünk. f Legalább kétszázan nyüzsög-! tek az ebédlőben, amikor oda-! értek. Egy-egy asztalnál tizen? ültek. ! Nagy sokára találtak egy? asztalt, ahol még volt három f ma elveszett, elfelejtette, hogy heJy ^ asztalnál egy francia,? bevonulásakor milyen nevet n két o]asz & egy! hazudott Nagy ^hezenta- .y _lfc Az asztalf6n a| léhák csak meg kartoteklap- he]yezkedett el. Gőgöiát... De . .. meghívlak ben- ^ a többiekre. Szemé-! reteket. . . Van meg néhány ^ en megvetés frankom. Gyertek a kantmba. gúny... Beszélgessünk... és! — Ez a .'orradásos képű en(FolytatjukJ Állami gazdaságok! Isz ek! Szőlősgazdák! Itt a permetezés ideje, de nincs messze az aratás sem I Permetezési és tűzrendészed célra kiválóan alkalmas 200 literes fahordók 165 Ft-ért beszerezhetők a MÉH-telepeken. <26160)
