Somogyi Néplap, 1962. május (19. évfolyam, 101-125. szám)

1962-05-03 / 101. szám

SOMOGYI NÉPI.AP 6 Csütörtök, 1962. május FILMSZÍNHÁZAINK műsorából Vörös Csillag Suhog a pálca ^Embertelenül bántak vele... Miért kellett otthagynia a baromfitelepet Buzsákinénak ? •■*^*** * **********'ViVr«VVYYYWMWW>i A történet egy lon­doni iskolában Ját­szódik, ahol úgyne­vezett nehezen ke hető gyermekeket nevelnek. Ide kerül John Saunders, az új tanár. Szembesze­gül a megcsontoso­dott nevelési elvek­kel, és száműzi osztá­lyából a pálcát. Az iskola vezetőségének az a véleménye, hogy ezeknek a gyerme­keknek kibírhatatlan magaviseletük miatt úgysem ér semmit a tanítás, tehát nem is fontos, hogy isme­éves gyermekek kö­cooooooocxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx: Másodszor kapott él üzem-kitüntetést a Balatonboglári Állami Gazdaság A munka ünnepinek előesté­jén a Balatonboslán Állami Gazdaságban termelési tanács­kozást tartottak. — Tisztelet, köszönet és elismerés önök­nek — mondta a gazdaság dol­gozóinak Markovin János, a Földművelésügyi Minisztérium osztályvezetője, az ünnepi szó­nok. Tavalyi eredményei alap­ján megyénk állami gazdasá­gai közül egyedül a bogi ári szerezte meg az élüzemcímet. Először 1961. április 4-én avat­ták élüzemmé a gazdaságot elő­ző évi kiváló eredményei elis­meréseként A második éüüzemcím ado­mányozásáról szóló oklevél át­adásakor Markovics elvtárs is­mertette a bogiáriaknak a sző­lőoltvány- és a gyümölcster­mesztésben, valamint a gazdál­kodásban tavaly élért kima­gasló sikereit Mint mondotta, a gyakorlott vezetőknek nagy érdemük van a termelés és ér­tékesítés jó megszervezésében. A főhatóság pénzjutalomban részesítette Széli András igaz­gatót, Lakatos András főker­tészt, Bubelényi Zoltán fő­könyvelőt Sós'Árpád főmérnö­köt dr. Eifert József laborató­riumvezetőt Ambrus József és S. Nagy Zoltán párttitkáro- kat és Balogh István szb-tit­kárt. Az él üzemeimmel járó 61 500 forint jutalmat a gazda­ság vezetősége a 93 legjobb dolgozó között osztotta szét. Az ünnepségen részt vett Szirmai Jenő, a SZÖVOSZ el­nöke, országgyűlési képviselő, Hevesi János, a megyei párt­bizottság titkára, Nagy József, az Állami Gazdaságok Megyei Igazgatóságának vezetője, Fe-i erről van szó. Annak ellenére. Kezébe temeti arcát, zokog. Méltánytalanság érte, megbán­tották, és kilátástalan körül­mények közé sodorták. Nem hiszem, hogy Puskás József, a szövetkezet elnöke higgadtan, józanul végiggondolta, milyen következményekkel jár, ha a baromfitelepen a feleségével együtt dolgozó Buzsáki József- nét leváltja, és helyére Dezső Józsefnét, közeli rokonát teszi. De tekintsünk végig a történ­teken, hogyan jutott Buzsákiné ebbe az elkeserítő helyzetbe. A pusztakovácsi Dimitrov Tsz elnökének a felesége gon­dozza a baromfiakat, s tegyük hozzá, szép eredménnyel. Az idős Poór Feri bácsi, akivel ta­valy még együtt látta el ezt a munkát, az idén már nem bír dolgozni. Üj segítőtársra volt szükség. Buzsáki Józsefnénak a férje a télen bevonult kato­nának, a fiatalasszony kétéves gyermekével kereső nélkül ma­radt A baromfitelep kínálko­zott a legalkalmasabb helynek, ahol dolgozni is tudna, s amel­lett elláthatná gyermeke gon­dozását is. Laska János párt­titkár méltányolta Buzsákiné helyzetét, és hozzásegítette ah­hoz, hogy a baromfiakhoz ke­rül jön. Érthető, hogy a nagyüzemi baromfinevelésben járatlan fia­talasszonynak nem ment úgy a munka, mint társának. Ráadá­sul Puskásnétól mást sem ka­pott, mint szidalmazást Egy darabig szótlanul tűrt, elné­zett mindent, azt is, hogy egy- egy nagytakarításkor Puskás­áénak mindig akadt segítsége, neki pedig sohasem. Egyszer aztán betelt a pohár, s megol­dásképpen a 2500 csirkét két részre osztották: neki adtak [ezret, az elnök feleségének ^-ötszázat A bajok ezután kezdtek csak igazán tornyosul­ni. A takarmány egy helyen volt, és hogyan, hogyan sem, de a Buzsákiné gondjaira bí­zott állatoknak mindig keve­sebb jutott a kelleténél. Az ő csibéit gyakran naponta két­szer is megszámolták, s tudni való, hogy minden számlálás »töri« az aprójószágot, a sok fogdosástól növekszik az el­hullás veszélye, öt hét múlva Puskás elvtárs megállapította, hogy a fiatalasszony 1500 fo­rint kárt okozott a szövetke­zetnek, és elküldte a baromfi­farmról, azzal, hogy a kárt meg kell térítenie. Ügy nézve az esetet, hogy egy embert félreállítottak, mert nem látta el munkáját becsülettel, természetesnek ta­lálná bárki Puskás elvtárs in­tézkedését Most azonban nem kécs Lajos, a MEDOSZ megyeil hogy Buzsákiné igen rá van bizottságának titkára és Gaj-| utalva a keresetre, sokan cso- dos László, a Fonyódi Járási! dálkoztak rajta, amikor elvál­Pártbizottság titkára is. I lalta a baromfigondozást, mert mint mondják, Puskásáévá! igen nehéz együtt dolgozni. Az elnök felesége kezdettől fogva nem nézte jó szemmel Bazsá- kiné jelenlétét, szívesebben lát­ta volna munkatársnak testvé­rének anyósát, Dezsőnét. Ezért minden eszközzel azon v>U, hogy mielőbb elkerüljön mel­lőle a fiatalasszony. Mint Príncz István tanácsel­nök említette, a nőtanács ülé­sén is szóba került ez az eset, de nem mert senki se.u • hiszen mégiscsak a tsz-elnök- ről és feles, g. i ú. , csa szemléletre vall ez, de sajnos, nőm GUc.picLu*ii a .i-w- lelem. Hiszen Buzsákiné esete azt bizonyította, hogy hiába tesz bármit, ha a vezető úgy akarja, akkor talál módot arra, hogy eltávolítsa. A másik dolog, ami megüt­közést keltett a faluban, az, hogy Buzsákiné helyére éppen Dezső Józsefnét, a közeli ro­kont tették. Számtalan példa tanúsítja, hogy ahol a tsz-ve- zetők »gondosan ápolták« a rokoni kapcsolatokat, s külön­böző előrv/öikhöz juttatták hoz­zátartozóikat, ott megindul a ssóbeszé/l, a találgatás, s a rokoni / sszefonódásnak az ese­tek többségében nem jo vége lett Lehetséges, hogy nem gondolt erre Puskás elvtárs, amikor így rendelkezett?! A falu méltán háborog a történtek miatt Sajnos, nem ez az egyedüli, amit l-Kn solhatnak. Puskás elvtársnak minden figyelmezteiés is tudnia kellett volna, hogy helytelenül cselekszik, ha le­váltja Buzsákinét Ha nem lát­ta el úgy a munkáját, ahogy kellett volna, ezért nemcsak ő a hibás. Az a fő baj, hogy nem kapott segítséget, mert másnak szánták a helyét Nem törődnek azzal sem, hogy most mi lesz vele, hogy hetek óta nincs fája, hogy hogyan tartja el kisgyermekét, és mi lesz, ha három hónap múlva megszü­letik második gyermeke is! Mondjuk meg nyíltan: ember­telenül jártak el vela szem bon, és Puskás elv társnak saját ér­dekében is mié.óbb jóvá kell tennie ezt a hibát Fersze helytelen lenne, ha a Vigyózzu k a gye szegélyekre! Napról napra szépülnek Kaposvár utcái. A járdát szegélyező virágágyásokat felás k, elvetették füvei. Jólesik látni a zsenge fű­szálakét. l e map reggel azonban megdöbbenve vet­tem észre a Lenin utcában, hegy a sok faradsággal, költséggel rendbe tett terü­letet c.pötalvmjomok ékte- lenítik. Minden évben álcád­nak olyan emberek, akik előszeretettel mennek bele a frissen elmunkált gyepsze­gélybe. Vajon mi örömük telik abban, ha halálra tapos­sák a serkenő füvet? Ha zöldben akarnak járni, akkor ott vannak a várost övező dombok és erdők. Az utcákon azonban ajánlatos lenne a járdán közlekedniük. — vm — * • * Kennedyné kulisszatitkai Jacqueline Kennedy né­mileg kiábrándította, sőt fel­háborította sok honfitársát. Fodrásza ugyanis elárulta a titkot, hogy az amerikai el­nök felesége tizenhat darab, összesen kb. 150 000 forint­nak megfelelő értékű paróká­val felszerelve utazott Indiá­ba. • * • Túl jó ember volt A dublini postaigazgatóság a napokban azonnali hatály- lyal elbocsátott egy postást mert a kézbesítésre átvett le­veleket kinyitotta, elolvasta, és a rossz híreket tartalmazó értesítéseket kézbesítés he­lyett rövid úton megsemmisí­tette Amikor megkérdezték tőle, hogy mi volt az oka en­nek a postáshoz nem illő ma-, gatartásnak, a jó ember ár­tatlan arccal kijelentette: történtek után Euzsúkinét \jsz-| »Nem akartam, hogy kedves szatennék a baromfiakhoz, hi- szen minden valószínűség sze­rint Puskásné akadályozná munkáját. Viszont az is helyte­len, hogy két közeli rokon gondozza a Baromfiakat, sőt Puskásné egyedül árusítja a marcali piacon a szövetkezet húscsibéit! Ezen is változtat­nia kell az elnöknek. Vezetői és emberi kötelessége, hogy mielőbb gondoskodjék Buzsá­kiné számára valami könnyebb munkáról. Vörös Márta — Ez a kis falu olyan ered­ményeket ért el, hogy a kör­nyéken csak jó példaként em­legetik — mondták a barcsi já­rás vezetői, amikor útnak in­dultam. A kis falu: Drávagár- dony. Lakói szorgalmas embe­rek. Az elismerést három év alatt vívták ki maguknak. Jár­tam már itt, még a közös mun­ka első tavaszán. Az irodában a tervekről folyt a vita. Gyer- gyák László, a szövetkezet új­donsült elnöke akkor ismerke­dett a faluval és az emberek­kel. A tervekről, a kertészet­ről és az állattenyésztésről be­szélt. Többen ültek az asztal mellett, hallgatták figyelme­sen. Egyikük, egy idősebb köp­cös bácsi gyorsan kimondta a véleményét: — Majd meglát­ni'' rajtunk nem múlik ... Azóta három év telt el. Má­jus van ismét, és úgy tetszik, kihalt a falu. Keresem az öreg bácsit, kíváncsi lennék véle­ményére. Egy kis falu nagy tekintélye A kívülálló Benyitok az egyik ház kapu­ján. A tornácon őszülő ember pihen. Berki Benedek kívülál­ló. A faluról, a szövetkezetről meg az emberekről beszélge­tünk. — Sajnos, én már nem bírok dolgozni — mondja csöndesen —, hónapok óta az ágyat nyo­mom, és még napozni is csak orvosi engedéllyel szabad. Pe­dig — csillan fel a szeme — ilyenkor csak földszagot lehet érezni, és megpezsdül a vei a jó gazda ereiben. — Hát a tsz? Gondolkodik egy kicsit, pi­hen, mert nehezére esik a be­széd. — Becsapódtunk mi soltan... — Hogyan? — Hát azt hittük kezdetben, hogy nem lesz abból semmi sem. — Aztán lett? — Nézzai ki a határba, most is úgy dolgoznak, mint a mé­hek ... Motoros száguld az ország­úton, aztán lassít, és megáll az iroda előtt. Gyergyák Lászlói elnök — mert ő a motoros — már messziről integet. — Látom, kívülállókat láto­gat — mondja nevetve —, pe­dig az, akitől k jött sértődött ember. Valamikor a szövetke­zetben dolgozott. Aztán meg­gondolta magát és kérte, hogy engedjük ki. Nem tartunk mi senkit mp* vissza hát letté* pett Pedig már régen nyugdí­jas volna, ha marad. Sajnál­juk, most már sem segíthe­tünk... Elhallgat, aztán márts kér­dez: — Az irodába vagy a határ­ba? — A határt», — Előbb nézzünk be percre a morzs ölökhöz. egy A mókamexler A morzsolok egy fészer alatt dolgoznak. Zúg a gép, de a ka­cagás kihal latszik az udvarra. — Ahol Berta Sándor dolgo­zik, ott mindig vidámság van — mondja az elnök. Biztosan így van ez, mert az asszo­nyoknak még a könnyük is csorog a nevetéstőL — Miről mesélt, Sándor bá­csi? Az öreg komótosan megtö­rni pipáját, és csak akkor vá­laszol, amikor már füstölög a miska. — Egy régi koldusról... — Aztán mit? Tréfásan válaszol Sándor bácsi: — Azt, amit a mairól nem lehet elmondani. — Miért? —- Egyszerű az, kérem. Csak azért, mert ha jól emlékszem, tíz éve láttam a faluban utol­jára koldust Az asszonyok az elnökkel tréfálkoznak. — Olyan se jó, se rossz ez a mi elnökünk — mondja évőd- ve egyikük. — Bezzeg, ha én volnék a helyében, hátraköt­ném néhány nagyszájú me­nyecske sarkát Gyergyák László érti a tré­fát, együtt nevet az asszonyok­kal. A halárban Megyünk a dűlőúton, és a* elnök mindent megmutat. — Nézze a gabonáinkat' Ilyen még nem volt ebben a határban. Amott dolgozik az asszony­csapat, burgonyát ültetnek Mire odaérünk, mindenki a táb­la végén üldögél. Takács Já nosné azonnal tolmácsolja az asszonyok kívánságát — Bat kell megírni, rossz « szervezés, már öt perce várunk a kocsira. — Honnét tudja, hogy írni akarunk magukról? — Meg van itt szervezve a híradás, már egy órája tudjuk, hogy mi járatban vannak. A kocsisok még azt is elárulták, I hogy felírták Berta Sándor bá-f esi nevét... Közben megjön a kocsi, és az asszony k egy pillanat alatt hűtlenek lesznek hoz :ánk. — Hiába, a munkát jobban szeretik a nyilatkozásnál — mondja az egyik kocsis tréfá­san. Négyen állnak a jelölő mel­lett: Csokona József, Varga Gábor, András József és Bödő József. Ügy érzem most, há­rom év távlatából, mintha Varga bácsit láttam volna ak­kor az elnöki irodában. Nem kérdeztem meg. mert éppen magyarázott a két fiatalabb­nali- , , ... I Az MSZMP Sou... — Nézzetek csak az uj ge-. Bizottsága és a Somagj pet, úgy megy, mint azj óramű, okos dolog volt, hogy, megvettük, sokat fog segítem Gábor báe«i úgv sl»""“« szemével a Beloruszt, mint a ’ó lovat szokás A z‘'n iz­zónk fordult, és megnyomta a szót: — Megy itt minden mint a karikacsapás, csak egy kis eső, rerJes2£ va' ^gya^PoVta eio- Kellene. [fizethető a helvi postahivataloknál „ .. , és postáskézbesftőknél. Nemeth Sándor előfizetési <Uj egy báupra is II embetársaim szomorkodja- nak, ás nem tudtam elvisel­ni, hogy gondot okozzák ne­kik. Ezért csak a jó híreket kézbesítettem, a rossz híre­ket tartalmazó leveleket pe­dig azonnal megsemmisítet­tem.« * • • A legfiatalabb kiöregedő színészek Mindig gondot okoz a szín­háznak, ha valamelyik színé­sze «kiöregedik«. Különösen sok a probléma emiatt a Ma­dách Színházban, ahol Ma­gyarország legfiatalabb színé­szei nőnek ki szerepükbőL A Kaukázusi krétakör című drá­mában az egyik «-főszereplő« egy kétéves kisfiú, akit Varga Zsolt négyéves «színművész« alakít. Az ifjú emberke 1961 márciusában lépett először a darabban színre, és bizony ma már lassan «-kiöregedik« szere­péből, és sok «nehézséget« okoz Psota Irénnek, aki egyre na­gyobb erőfeszítések árán emel­geti, veszi karjára a kisi’iút. A darab előreláthatólag jó i-’eig megv még telt házak előtt, s a színház vezetőinek előbb- utóbb gondoskodniuk kell az utánpótlásról. A szerepre már két jelöltjük is van . .. Még több gondot okozott Fe­hér Klára Nem vagyunk an­gyalok című vígi téka. A da­rab gyerek szeredét — TV’olc-tíz év körüli iftűról van szó — há­rom év alatt hárman «nőtték ki«, hiszen ebben, o korban a gyerekek rendkívül gvorsán főnőknek. Vérre talál­tak egy ok on k,'rr',\ aki már két éve «tartja« • úb-ét és ma- rr'>"^ágát. ., • ** W f W ^$em Tanács la Felelas szer UISUKAK l Szerhe z <> t Lenin u. 14. tele' Kiadja a S > • L,ankiadó v? I ‘ ..gyei megye#-íztő: Si’F K pari Vállalat Kaposvár. I* .'ár, 0. 5-11. • - ‘P <ár j ■ 15-16. fia méhen. Launka S. u. 6.

Next

/
Thumbnails
Contents