Somogyi Néplap, 1962. május (19. évfolyam, 101-125. szám)
1962-05-11 / 108. szám
Péntek, 1962. május n. 3 SOMOGYI K*PMV c/iz elfelejtett ja tu w A MAI BABONYMEQYER Hogy milyen ma Bábony- megyer? Csendes falu nagyon. Kimagasló eredményekkel nem dicsekedhet. Megváltozott a vidék is. A nagy nyájak, kandák, gulyák eltűntek. Az erdőségekből csak kis foltok maradtak. A királynék szőlőskertjei helyén csak itt- ott van szőlő, az is noha meg otelló, mert a hazai nem bírja már itt a talajt és az időjárást. A sórtengerből kiemelkedett, országutat kapott a falu. Az idők szele formálja az embereket. Sokan azt mondják, »nehéz« emberek vannak itt. Az az öreg bácsi, aki erről beszélt, szentül állította ezt, és amikor látta kétkedésemet, ezt mondta: »Nézze, fiam, a magyar ember csak háromszor hazudik életéiben: esküvő előtt, háború alatt és vadászat után.« S a tények őt igazolták, vannak még itt »nehéz« emberek. — Bábony három ki- kilométerre van Megyeitől, de A mai ellentét lakói között még nagyobb a távolság — mondják némelyek. Szerencsére ez a távolság csökkenőben van. Tavaly meg három szövetkezet működött a faluban. Egy Megyeien, egy Bábonyban, egy a szőlőhegyen. Mindegyikben kevesen voltak, így született meg az egyesítés javaslata. Ez év február 12-e elmosta a hitárvo- nalat. Egyesült a három szövetkezet, és a nagy festő, Rudnay Gyula nevét vette föl. Viharos közgyűlés volt az, emlékezetes lesz sokáig. Nem is annyira az egyesülés, inkább az elnök személye körül folyt a vita. Mindenki mást akart elnöknek. Éjszakába nyúlt az idő, mire sikerült megegyezniük. Susrmiczki Józsefet, a hegyiek volt elnökét bízták meg az irányítással. A tagság három brigádban gazdálkodik a 3900 holdon. A szövetkezetről, a faluról, az emberekről beszélgetünk a bri'gádirodában. — Ebben az évben már több eredményt fogunk felmutatná. A megkésett tavasz ugyan öt hetet rabolt el tőlünk, de rövidesen végzünk á legsürgősebb tennivalókkal — mondja csöndesen Susmuczki József. — Dolgoznak — és jól dolgoznak — az emberek. Ment volna itt tavaly is meg azelőtt is a munka, de a szervezetlenség miatt még a szorgalmasok is kedvüket vesztették. Ellentét? Az van ma is. De ez már egészen más, mint a régi. Nagy vita támadt a falu villamosításakor. Akadtak szép számmal, akik ellenezték a végsőkig. A tanácsülésen felállt egy olyan ember is, aki nem szokott sohasem szónokolni. Szőke Imre beszélt, így mondta: »Maradiak vagyunk még ma is, pedig haladni kell, ha azt akarjuk, hogy szívesen emlékezzenek ránk az unokák.« Lassan, de biztosan elmosódnak a határok. A két falurész még ebben az évben összeér. Any- nyian építkeztek, hogy utca lett a három kilométeren. Az emberek közelebb kerültek egymáshoz..; A büszke, hétszilvafás kisnemesek utódai közül ma is sokan őrzik a kutyabőrt, B. Takács István anyai ágon örökölte a bocskoros nemesi oklevelet, és szinte kihívóan mondja: — Az én földemen nem hét szilvafa volt. Tizennyolc holdon gazdálkodtam, méghozzá nem is akárhogyan. B. Takács István ma a szövetkezet magtárosa. Szókimondó tanácstag. — Ott van a hiba, kérem, hogy nincs fiatalság — mondja csöndesebben. — Mi, akik szeretjük ezt a földet, nem tudunk innét elszakadni, de sokan hűtlenek lettek, pedig lesz itt jövő, csak le kell rakni az alapokat;;; Ez az alaprakás közös feladat. A munkából egyaránt ki kell vennie a részét mindenkinek. Lehetett volna és lehetne még ma is segíteni a fiatalság helyzetén. Érthető, hogy a 16 forintos munkaegységért egyikük sem rajongott, ők többet akartak és jogosan. Az idén több lesz, mint tavaly volt. A munka szervezetten, szakember irányításával folyik; — Hazajönnének sokan, de mi van itt? Egy vándormozi és más semmi. Nem foglalkozott itt senki sem a fiatalsággal. Nyolc pedagógus- van a faluban, a KISZ-re, a népművelésre nem jutott ideje egyiküknek sem — mondják itt is, ott is. Ezen pedig változtatni kell. Ez az év még nehéz lesz egy kicsit. Sokat beszélgetnek arról, hogy hogyan lehetne könnyebbé és szebbé tenni az életet. A falu távlati fejlesztési terve sokat ígér. Lesz művelődési ház, és remélhetőleg akadnak olyan emberek, akik segítik majd a fiatalokat. Próbálkoznak sok mindennel, de sovány mér az itteni föld. A rozstermelés nem kifizetődő. A szövetkezet foglalkozik sampion gombával és méhészettel, de a legfontos- sabbról megfeledkeztek. Az új szakember lelkesedéssel beszélt az illóolaj-tartalmú növények termeléséről. Azok kellenének ide! A domboldalak kiválóan megfelelnének erre a célra. A szomszédos daránypusztai gazdaság vezetőivel már beszéltek erről. Azok biztatták őket, de a terv papíron maradt. Fedig érdemes lenne követniük a somi tsz példáját, hiszen egy hold évelő illóolajnövény ötször annyit jövedelmezné, mint bármi más. Az utóbbi másfél évtizedben nagyot lépett előre a falu. Voltak és vannak ma is kerékkötői a haladásnak. Érdemes lenne emlékeztetni őket a Tabán nyomorúságos viskóira, a sok rongyos emberre, az itteni népbetegségre, a saruméra, a rákra és az öngyilkosokra, akik már nem bírták tovább. Látni kell . az új utcasort a Tabán helyén és az új házakban lakó boldog embereket. A kép így lesz teljes. A mai valóságot Horváth János bácsi így fogalmazta meg: »Most találtak egymásra az emberek. A közös cél vógkép elmossa az ellenségeskedést. Két év múlva érdemes lesz megnézni az újabb változást...« Németh Sándor Hogyan segítheti a Hazafias Népfront a mezőgazdaságot? A Hazafias Népfront Országos Tanácsa elnökségének legutóbbi ülésén széles körű véleménycsere bontakozott ki arról, hogy a mozgalom hogyan segíthetné a legeredményesebben a mezőgazdaságot. A hozzászólások és a közös állásfoglalás alapján a közelmúltban kidolgozták a következő hónapok munkájának irányelveit, s azoGulyás István, a pamu- ki Petőfi Tsz kertésze a* másfél hold korai káposztát Matadorral porozza a bolhák ellen. 15 000 forintot adott idős tagjainak a somogy vámosi Törekvés Termelőszövetkezet Kedves ünnepséget rendezett a napokban a somogyvá- mosi Törekvés Termelőszövetkezet. Huszonhat idős ember gyűlt össze a község művelődési házában. Meleg szavakkal köszöntötte őket Kelemen szét. 200—400 forintot kapott egy-egy család. Idős Fogéi Henrik, aki tavaly még végig ott dolgozott a cséplésnél, 400 forint jutalomban részesült. Fleisch Imréiknek a betegágyukhoz vittek 300 forintot. Pintér Imre rokkant ember. Rá is gondolt a szövetr László tanácselnök Elmondta kezet: 300 forintért ruhaneműi hogy a szövetkezet fennállási vásároMak g ekeinet óta ez az első eset, hogy a szociális alapból megsegíthetik a rászorulókat. A megjelentek közül sok tsz-tagra tekintélyes mennyiségű túlelőleg visszafizetése várt volna. Hogy köny- nyítsenek gondjaikon, mintegy 9 ezer forintot elengedtek nekik, s ezt a szociális alapból fogják fedezni. Ezenkívül a meghívottaknak Varga Ferenc tsz-elnök 6000 forintot osztott kát megvalósításuk előtt vitS^ ra bocsáiják. Az ország lakossága az utóbbi években átlagosan 100—150 millió forint értékű társadalmi munkával járult hozzá a városok és falvak szépítéséhez, gyarapításához. Az önkéntes segítség azonban elsősorban a községfejlesztésben kamatozott: utak, iskolák, művelődési házak épültek, viszont a mezőgazdaság kevésbé látta hasz- nőt a társadalom különböző rétegei összefogásának. Az irányelvek hangsúlyoz* zák: napjainkban a termelőszövetkezetek gazdasági megerősödése és fejlődése segítheti elő legjobban az ország társadalmi és gazdasági haladását. A mezőgazdasági termelés fejlesztését az egész társadalom közös ügyévé kell termi. E nagy munkából a népfrontmozgalom elsősorban két területen veheti ki részét: a második ötéves terv időszakában előttünk álló feladatok ismertetésével és a termelőszövetkezetek támogatására irányuló társadalmi összefogás és munkák kezdeményezésével. A bizottságok mellett tevékenykedő különböző akciócsoportok tagjai most a mezőgazdaság több területén kamatoztathatják tudásukat. Az egyetemi tanárokból, akad rákosokból s a különböző szakterületek kiváló ismerőiből életre hívott társadalmi testületek hasznos szolgálatot tehetnek az országnak, ha egyéb feladataik megoldása mellett bekapcsolódnak a kenyérgabonatermesztés problémáinak megoldásába, tanácsokat adnak a tsz-eknek: hogyan növelhetik árutermelésüket, s részt vállalnak a gyümölcs- és szőlőtelepítési feladatok megoldásából. Jól hasznosíthatnák a társadalmi munkások vállalkozó kedvét és gazdag ismereteit a termelőszövetkezetek üzem- szervezésének területén, valamint az öntözéses gazdálkodás fejlesztésénél és a belvízrendezéseknél. (MTI) Közi Mihály — Becse Károly: 1 AZ 57081 égíonísí a Vöröst három francia katona hozta vissza, és belökte a fülkébe. Szakadt ingét megigazgatta, és a sarokba húzódott. Gazsóra rá sem nézett. ... A kocsira újabbak szálltak fel. Linzben tizenkettővel, Salzburgban kilenccel gyarapodott a légiós jelöltek száma... * * * Kehi... Látszólag csöndes hely a Rajna jobb partján. Pedig város, sőt katonaváros. La- . kői katonák, légiós tisztek, de még a civilek is a volt katonák közül kerültek ki. Itt volt a gyűjtőtábor. Ide kerültek azok, akiket Becsben toboroztak, de irányítottak ide másfelől is embereket. A különböző nyelven beszélőket itt egy csoportba állították, s igyekeztek őket egyetlen egységgé, katonai alakulattá kovácsolni. A civil ruhás fiatalok nehezen akarták megszokni a fegyelmet, de ilyenkor az őrmester cifra káromkodása vagy jól irányzott rúgása jobb belátásra térítette őket. A második napon, létszám- ellenőrzés után Gazsó odasom- polygott Vöröshöz. — Jóska ... — No? — Én azt hiszem ... — Ugye: belátod, hogy nekem van igazam?! — Nem erről van szó! Ez ■aég nem lezárt téma! Ékről még beszélünk. De... úgy érzem, nekünk szükségünk van egymásra. A bábeli nyelvzavar nő, aláfesti ezt az őrmester ordítása. Mindinkább idegenebbnek, érthetetlenebbnek látszik előttem a világ. Legyünk jó barátok, ne hagyjuk el egymást! — Drága, kedves pajtás — ölelte meg Vörös —, rendben van. Fogadjuk meg, hogy mindig, mindenkor együtt maradunk. — Fogadom... — Én is fogadom... — Erre jó lenne inni is var lamit. — De egy fityingünk sincs... — No, majd talán holnap ihatunk. A légiósünnepen bizonyára nekünk is csurran valami' — Miért ünnep nekik április 30-a? — Tudja az ördög- Gyere aludni. Fanyalogva léptek be szobájukba, kelletlenül elhelyezkedtek fapriccsükön. Sokáig hallgattak, — Mi lesz velünk? — törte meg a csöndet Gazsó. — Hallottad: tegnap kihirdették, hogy aki elhagyja a tábort, azt katonaszökevénynek tekintik, és a hadbíróság elé állítják. No meg ez az egész város! Az biztos, hogy itt nem segítenék a menekülőt. — Hát... nyugodjunk bele? — Várjunk ... A kantin felől kurjongató® hallatszott. — Hallod — szól Vörös —, ezeknek van pénzük. Isznak. És fizetnek az öreg légiósoknak, akik hátborzongató hazugságokkal traktálják őket. — Talán nem is hazugságok... — Várj — emelkedett fel Vörös hirtelen —, mindjárt jövök ... — Hová mégy? — Azonnal itt leszek... Gazsó egyedül maradt. Próbálta rendezni gondolatait. Az utóbbi napok eseményei azonban erősen megviselték. Bécs... Bőgős... Radeczky- laktanya... zónahatár... Lovász! Egy pillanatra eszébe villant otthona és Budapest is... Elnyomta az álom. A takaródét sem hallotta, és azt sem vette észre, amikor Vörös visszajött ... — Másnap, reggel! után azonnal sorakozót rendeltek el. A sok leszerelt légiós tiszt a sor élére állt. Valamennyinek rengeteg kitüntetés volt a mellén. Vajon miért kapták? — villant át Gazsó arcán. A félszemű, aki a zászlót tartotta, intett az altisztnek, s az azonnal indul# vezényelt. A menet megindult a zászlórúd; felé. Elöl a veteránok, utánuk 5 az öreg légiósok, végül az újon- . eok. ♦ vm. ♦ ♦ Ünnepélyes zászlófelvonás, « majd ünnepi beszéd követke-1 zett. _ I Egy hosszú, forradásos arcú j kapitány méltatta a nap jelen- ♦ tőségét. Elmondotta, miért lett t április 30-a a légiósok ünnepe. : Beszélt annak a marokkói erőd- } nek az ostromáról, amelynél j valamennyi légiós elesett egy ♦ géppuskás kivételével. Ez a közkatona három különböző helyen felállított géppuskát kezelve visszaszorította az amúgy is súlyos veszteséget szenvedett arabokat addig, amíg a légiós utánpótlás meg nem érkezett. A tiszt lelkes szavakkal magasztalta ezt a géppuskást. Példaképül állította az újoncok elé. Gazsó izgett-mozgott a sorban, türelmetlenül várta az ünnepség végét. Szomjas volt. Ekkor vette észre, hogy mások sem nagyon figyelik a beszédet... Az ünnepség után mindenki a kantin felé rohant, mintha a fennkölt, buzdító szavakat valamennyien elfeledték volna ... Mindenkinek az enni- és innivaló volt az eszében ... Ä kantinban tiszta, terített asztalok várták a látogatókat, sőt virág is jutott mindegyikre. Vörös az ajtó melletti asztalhoz húzta barátját. — Gyere — súgta Gazsónak | —, a díszebéd előtt iszunk is J valamit | — De miből? — Ide figyelj ... Én tegna" | este egy csomó pénzt talál- - tam... {Folytatjuk) Az tegnap volt.„ Kisfalusi András dühösein rontott be a műhelyirodába. Csapkodta az ajtókat, dobálta az anyac,,avarokról készült rajzokat Nem volt hajlandó szólni senkihez. Nagy sokára mégis megszánta az egyik kíváncsiskodót: — Miért vagyok mérges, máért?! Hát to legyek az, amikor ebben az üzemben dühítő igazságtalanság uralkodik, és szándékosan elbánnak az emberrel? Senki se tudta elképzelni, mi történt a műhelyvezetővel, mi bántja. Nem is merték megkérdezni. Végre egyedül maradt néhány percre barátjával, Tóthtal Ezt mondta neki: — öregem, nem érdemes az embernek ezért a rendszerért küzdeni. Te tudod, hogy én mit dolgoztam ebben a nyavalyás műhelyben, hogy jól menjenek a dolgok. Itt volt ez a külföldi utazás. Azt mondták, hogy azokat küldik el a lengyelországi útra jutalmul, akik jól dolgoznak, túlteljesítik a tervet. Valaki bizalmasan megsúgta nekem, hogy én is a kiszemeltek között vagyok. A tervet túlteljesítettük. Elképzeltem már az utazást. S most, látod, itthon hagytak, és elküldték Szedlákot, akinek a műhelyében éppen hogy csak teljesítették a tervet Hát, öregem, most én jövök. Ide nézz! — kiáltotta, és előrántott egy levelet: — megírtam az igazgatónak és a párttitkámak, hogy köszönönöm a megbecsülést, köszönöm, hogy jó munkám jutalmául voltak szívesek külföldre küldeni. Most hallgasd meg, hogy a bevezető után mi következik: »Én éjt nappallá téve dolgoztam eddig az üzemért, a szocializmus építéséért. Számtalanszor végeztem társadalmi munkát. Arra sem igen futotta időmből, hogy színházba menjek. Közlöm, hogy mától kezdve nem fogom olyan túlságosan a szívemen viselni a szocializmus építését. Pont öt órakor itthagyom az üzemet s lelépek. Munkámat kifogástalanul el fogom végezni, de az a kérésem, hozzám többet ne forduljanak, hogy munkaidő után valamit is segítsek. Szabad időmben majd igyekszem megszerezni azokat az ismereteket, amelyekhez a lengyelországi utazás alatt jutottam volna hozzá. Könyveket fogok olvasni ennek a népnek az életéről társadalmi munka helyett. Tisztelettel...« Na, mit szólsz hozzá? Az este írtam mérgemben. Függetlenítem magam tőlük. Nem leszek ellensége senkinek, de csakis azt teszem meg az üzemért, ami abba a nyolc órába szép kényelmesen belefér... Ebben a pillanatban hárman szaladtak be a műhely- irodába. —.Kisfalusi elvtárs — mondta izgatottan a technikusilány —, leszakadt a daru! Azt hiszem, a futóműben törött el valami. Kisfalusi András kirohant megnézni, visszatért aztán gyorsan — Szaktársak — szólt határozottan —, a darura mindenképpen szüksége van az üzemnek! Emélkül nem tudunk dolgozni, márpedig ha emlékeznek, azt ígértük, hogy néhány százalékkal túlteljesítjük az e havi tervet. Itt kellene maradnunk este, és társadalmi mukával megcsinálni. Én itt vagyok elsőnek — mutatott önmagára. — De András — rántotta meg hátulról köpenyét Tóth —, mit írtál az este a levélben? — Á, hagyd! Az tegnap volt... I Szegedi Nándor í\---------------------------------------------------------------->
