Somogyi Néplap, 1962. május (19. évfolyam, 101-125. szám)

1962-05-08 / 105. szám

SOMOGt! jrepfcAT

9

Redd, wes, «ä3os A

ÉLETSZÍNVONAL

— A, kérem, életszínvonal... Van, van, de csak nem emelkedik. Nekem aztán hiába mondják (s ekkor hirtelen eszébe jutott egy szemináriumokon használatos kifejezés), az élő; mást igazol.

A többiek először döbbenten hallgatták Blöfkey kartársat, sehogy sem értették,

hogy hogy *ner ilyen nyíltan... szóval nem éppen vonalas dolgot mondani a szemi- ráiumon. De aztán megnyugodtak, mert a szemináriumvezető türelmesen hallgatta, ardzma sem nezdült, ők pedig egyre jobban érezték, hogy Blöfkey tulajdonképpen szívükből beszél. Legföljebb nem merik elmondani — itt a politikai továbbképzésen. Otthon, az egészen más!

— Műre alapozom föltevésemet? Nem is föltevés ess, kérem, saját bőrünkön érezzük mindnyájan — és széles mozdulattal körülmutatott társain. — Az már nem is érdékes, hogy ebben az országban mindent tőlünk várnak, munkaidőn túl, társadalmi munkában. De legalább éreznénk jótékony hatását. Nem mondom, emelték a fizetésünket. Csakhogy ezen nem lehet ám lemérni az életszínvonal emelkedését. Én összevetem az árakkal, s az a zakó, amely tavaly hafezázharminehá- rom forint volt, ma már hatszáznegyven! A cipőről nem is besaéV^lek..

Időst levegőt vett, de utána elcsuklott a hangja. A pillanat tizedré- sze alatt átvillant agyán, hogy mi lesz a következménye szókimandásá- nak, mert igaz, hogy rég megváltozott már a politikai légkör, de mégis, hátha valakinek eszébe jut valamiféle -ellenszolgáltatás-. Egy kicsit meghátrált, de nem egészen:

— No persze előfordulhat, hogy amit mondok, az csak a mi társadalmi rétegünkre vonatkozik, sőt valószínű. De hót kiről beszéljen az ember, ha nem saját magáról? Tapasztalataimat egyébként megerősítette az is, hogy itt a szemináriumon már sokszor vitatkoztunk az életszínvonalról, de még sohasem kaptam meggyőző választ Tudom, mondta a párttitkár elvtárs, hogy amióta kevesebbet dobálózunk ezzel a fogalommal, azj óta magasabb az életszín vonat Beszélt a reálbérek alakulásáról is, statisztikát sorolt fel, hogy mennyi húst, vajat, tejet fogyasztottunk a műit évben és tíz évvel ezelőtt, de meggyőző érvek ezek? — kérdem én. Még jó, hogy nem kell szögre akasztani a szánkat, elvégre a szocializmust építjük, nemde? És ki merné állítani, hogy a mi rétegünk nem aktív részese az építésnek ...?

Blöfkey kartárs egy újabb levegővétel után lehiggadt egy kissé, s kérő szóval fordult a pártfitkárhoz:

— Kovács elvtárs, maga mindig arra tanít minket, hogy győződjünk meg a valóságról. Tisztázzuk végre- emelkedik-e az életszínvonall S ha igen, próbáljon meg olyan meggyőző érvvel előhozakodni, ami egy csapásra eloszlatja kételyeinket ...

— Helyes, helyes, úgy van — hangzott az egyöntetű óhaj, s a párttitkár fölemelkedett helyéről. Arcán a világért sem látszott feldúlt lelkiállapota, még hangja is kedves volt, közvetlen:

— Elvtársak, az életszínvonal valóban nem emelőik. Mit mondhatnék én még erről, hisz minden érvemet visszavernek. Hanem ha megengedik, megkérném önöket valamire: szíveskedjenek idefáradni az ablakhoz.

Kinyitotta az ablakot, és kinézett, a többiek köréje gyűltek, s értetlenül bámultak a szemináriumvezetőre. Az ablak alatt ott parkírozott legalább nyolc autó, egy Skoda is volt köztük, ha igaz, de többségük Trabant a hallgatók személyi tulajdona. A párttitkár nem szólt egy szót sem, visszaült helyére. A lélek mérnökeinek szónoka pedig háromperces néma csend után felállt, és keserű arccal azt mondta:

— Igen ám, titkár elvtárs, de az orvosoknak Skodájuk, Moszkvicsuk van, nekünk meg csak Trabant • i-ít

j. B.

' T ’ -í- *,.< , ** . ' - V»

' .-*■i• •• . í

Kis tsz a nagy tsz-ben

A rinyatijnépi termeKszüvetke- *et vezetősége nemrég egy hold főidet adott a tsz KlSZ-szervezeté- nek, hogy gazdálkodjanak rajta a fiatalok úgy, ahogy jónak látják, s a föld jövedelmével is maguk rendelkezhetnek. Nosza, lett nagy orom a fiatalok között! Mig azelőtt szinte évek öta nem lehetett összehozni a legényeket és lányokat, most este, munka után rakták a vontatóra a trágyát, onnan meg le, a lányok pedig holdvilágnál teregették szét a földön, hogy Pető Lajos beleakaszthassa a földbe a traktorekét. A földbe — úgy határozott a kis közösség — burgonyát ültetnek. A növényápolást, betakarítást a mostanihoz hasonlóan társadalmi munkában végzik, a termés értékesítéséből bejövő pénzt pedig közösen költik el: felutaznak Budapestre, s megtekintik az őszi Mezőgazdasági Kiállítást és Vásárt.

Delelő

gulya.

! IWWWI «

m

iá!!

m

Miniatűr villanypásztor az istállóban

Az orejzág legkorszerűbb nagyüzemi tehenészete épül Martonvá- sáron, a Tudományos Akadémia Mező gazdásági Kutató Intézetének gazdaságában, ötszáz tehén elhelyezésére íxégi istállókat alakítanak át, a. tejkezelöt és a takarmány- táróiét üjonsnan építik, valameny- nyit az Agrártudományi Egyetem építészeti kutató csoportjának tervei szerint.

Ebben a tehenészetben alkalmazzák először a >*-mindenütt traktor- munka«-elvet, gépesítik a takarmány beszállítását és szétosztását, a trágyakihordást és az almozást. Az istállókba »piniatür villany- pásztor« került a takarmányhordáskor ugyanis elektromos árammal töltött fémlapokkal zárják el a jászolt a tehenektől. A sajtáros fejőgépeket vezetékes rendszerűvel cserélik ki, s a tej mindegyik istállóból üvegcsőhálózaton át emberi kéz érintése néikütt jut a központi tejházba.

A gépesítésnek ez a színvonala az eddiginek kétszeresére emeli a munka termelékenységét? egy ember az átlagos tíz helyett húsz tehenet tud ellátni. (MTI)

Újra otthon

E1

Negyvenkétmillió forint a saját vagyonuk

A kaposvári járás fofctaaú- vesszövetkezeteimek saját vagyona a múlt év végén meghaladta a negyvenkétmillió forintot. Két szövetkezet, a büs— sű—kazsofci és a topanári jő gazdálkodásával már elérte, hogy áflJamá hitel nélkül ás képes ellátni gazdasági feladatait Sokat erősödött a kaposvári földművesszövetkezet is: már csaknem tizenegymillió formt értékű saját vagyona van, vagyis az álló- és forgóeszközök értékének háromnegyede a szövetkezet tulajdona;

]mlScszem még arra a napra, amikor Eszti elpitye- regte magát. A múlt év végén történt karácsony táján. Munkatársai és barátnői az ünnepekre készülődtek, csaknem mindegyikük tartogatott valami kedves meglepetést a család számára. Gyakran hallotta a sokat mondó, izgalomtól fűtött sóhajtásokat: Milyen jó lesz majd otthon, a karácsonyfa mellett! Marika, a kedves kis szobatárs is haza készülődött, szüleihez. És Eszti, amikor magára maradt gondolataival, nem tudott parancsolni a könnyeinek. Ö nem utazott haza, pedig lett volna hova mennie, szülei és kis húga is karácsonyt ünnepelnek otthon...

— Nem szeretnek ők engem. Mióta bejöttem a városba, nem is akarnák rólam hallani. Nem érdekli őket a sorsom, arra sem kíváncsiak, hogy keresetem elég-e a kosztra, lakásra, ruhára. Még egy szép szót sem kapok tőlük... — és sírt, panaszkodott.

Tavaly jött Kaposvárra, és itt helyezkedett el. Jól keresett, albérleti szobában lakott. Aztán szülei hívták, hogy menjen haza, segítsen nekik. De Eszti nem ment. Jól érezte magát munkahelyén, akkor még nem volt mire panaszkodnia. A hazulról kapott levelekben egyre többször olvashatta, hogy szükség van rá a szülői háznál. Vasárnaponként, amikor hazament, akkor is ezt hallotta. És Eszti durcásan visszautasította a meghívást, inkább látogatóba se ment a falujába. Később már nem is kívánkozott haza. Nem érzett vonzalmat szülei iránt. De karácsony előtt erőt vett rajta az az érzés, hogy jó lenne az ünnepeket otthon tölteni, mert az mégiscsak más, kellemesebb. Arra gondolt, hogy ha hívnák, ha szépen megkérnék, hogy legyen a családdal karácsonykor, akkor szívesen hazamenne. De nem hívták. Elmúlott az ünnep. .Esztinek nagyon fájt, amikor barátnői otthoni élményeiket mesélték. Ügy érezte, hogy azok gazdagabbak nála, hiszen sokkal több boldogságban, szeretetben van részük, mint neki.

Amikor húsvét előtt néhány nappal találkoztam vele, szemében az öröm fénye csillogott.

— Búsvétkor a szüléimhez megyek — mondta meghatódva. Kezében türelmetlen izgalommal gyűrögetett egy papírt. — írtak, hogy menjek haza húsvétra... mert várnak... — tördelte a szavakat.

Még azon a napon mindenki megtudta a házban, hogy Eszti otthon tölti az ünnepeket. Húsvét után édesanyja is meglátogatta. Hogy mennyire erősödött a szülő és lánya k? csolata, azt csak akkor tudtuk meg igazán, amikor Eszti bejelentette: — Szabadságot kérek a vállalattól, és hazamegyek segíteni — s elpirult, hiszen nagyon jól tudta ő is, hogy mindezt már előbb is megtehette volna.

H. F.

Borisa JegonotK

a füstcsík

efetifessol bős

történt.

Hosszú ideig vezető állást töltött be a vasútnál, de egyszer csak alacsonyabb beosztásba helyezték. Jóval alacsonyabb beosztásba. Ha megkíséreljük. elképzelni a lefokozás pályáját, akkor a lelőtt repülőgép által húzott füstcsikhoz hasonlíthatjuk.

Fülkésov ugyanahhoz a vas- útigazgatósághoz tartozó egyik kis üzem vezetője lett.

Hogy elkerülje a megbántott ember iránt rendszerint megnyilvánuló sajnálkozást, igyekezett könnyedén felfogni a dolgot, és tréfásan mondogatta:

— Annyi baj legyen! Olya* nők vagyunk, mint a katonák ... Hahókat Megyünk, ahová küldenek...

De nehezen viselte a sorsát Jaj, de nehezen! Állandóan kordában kellett tartania magát és tekintettel lennie új helyzetére. Voltak azonban olyan percei, amikor megfeledkezett magáról, és ráripako- dett föLatteaárei

— Hogy merészéi ilyet termi velem? Egy-kettő és repül!

Aztán észre tért, és rémületében torkára forrt a szóé fö- löttesei tegnap még alantasai voltak, ma pedig ő az alantasuk. Hát szabad az elöljárókkal gorombáskodni?

Az ilyen viselkedésért ¥üh- késovot kétszer-háromszor szigorúan rendreutasítatták. Áztál lehiggadt.

Nehezebb vett megszokni mz új méreteket. Azelőtt milliós tételekről szóló okmányokat írt alá, most meg csak holmi négyjegyű számokkal volt dolga. A három mtUa volt, nincs.

Azelőtt sok száz vagon állásáért még csak dorgálást sem kapott, ma pedig két teherkocsi késedelmes kirakásáért már megrovással fenyegetőznek.

De a legkellemetlenebb és legbosszantóbb az volt, hogy ellensége támadt, akivel nagyon nehéz volt küzdeni. Ez az ellensége magas állást töltött be a vasútnál, és... a Fülkésov nevet viselte.

— Igazgató elvtárs — fordul Fülkésovhox a tervosztály

vezetője. — Utasítás szerint le kell adnunk húsz tonna fémforgácsot.

— Várjon csak —» csodálkozik Fülkésov — összesen tíz torma fémet kapunk egy évre. Ki volt az a bolond, aki ezt a rendeletet aláírta?

A tervosztályvezető szó nélkül leteszi az igazgató asztalárra a »jeniről« érkezett papírt. Fajta a következő aláírás: »Fülkésov.«

Fülkésov zavartan hallgat: eszébe jut, hogy fél évvel azelőtt valóban aláírta ezt a rendelkezést.

— Miért nem építünk bölcsödét? — kérdezi az igazgató a könyvelőtől.

— Nincs pénz. Elutasították,.

*— Ki utasította el?

— Fülkésov elvtárs. Azaz ön—.

És bármiről vcftt Is szó — a létszámmal kapcsolatos zűrzavarról vagy a gyári fölszerelés kicseréléséről, új épülettömb építéséről vagy fürdő létesítéséről — az igazi Fülkésov útjában mindenütt ott áUt a hajdani Fülkésov a maga rendelkezéseivel, utasításaival és előírásaival.

».Micsoda gyalázat, nem marad más hátra, mint hogy megváltoztassam a nevemet!« gondolta olykor csüggedten a gyárigazgató.

»Wo és iné történt azután? — kérdi az olvasó, és találgatni kezd: »Fülkésov mindent megértett és megjavult.« Vagy egy másik •változat: »Újra magasabb beosztásba helyezték, és megint jól megy a sora«...De a helyzet másként is alakulhatott volna: »Egy barátja új állást talált számára, ahol a Fülkésov által korábban Tő- adott rendelkezések és utasítások nem érvényesek.«

Hát sem az első, sem a második, sem a harmadik változat nem következett be. A végzet, amely Fülkésovot utolérte, nagyon tragikus és igen szánalomra méltó volt.

Tpgy hideg téli napon a területi központba indult. Ha ez azelőtt történik, Fülkésov gépkocsin ment volna, de most nem volt autója. Nem maradt más hátra, mint az állomásig autóbuszon, onnan pedig vonaton utazzék.

Az autóbusz késett, és csak akkor érkezett az állomásra, amikor a vonat már utolsót sípolt.

Fülkésovnak éppen csak any- nyi ideje volt, hogy felugorjék a kocsi lépcsőjére. Azután valami rettenetes dolog történt Megrántotta az ajtót, de nem nyílt ki. Megrántotta még egyszer, de hiába!.

Így utazott a következő állomásig, a kocsi lépcsőjén ‘— borzalmas szélben és farkasordító hidegben.

Amikor a vonat végre megállt, és Fülkésov kilépett a peronra, úgy érezte, keze-lába merev, és egész teste mintha fából volna, sőt inkább üvegből

— Rosszul van? — kérdezte a közelében levő kalauznő.

Fülkésov jeges tekintettel mérte végig, kiáltani akart, de csupán ezt suttogta:

— Disznóság! Egy egész megállót a lépcsőn utaztam. Miért zárják be az ajtókat?

— Nincsenek bezárva — felelte a kalauznö. — Próbálta kinyitni?

— Próbáltam — mondta Fül-, késov, és megmutatta, hogyan rángatta az ajtót.

A kalauznő részvéttel nézett rá és megkérdezte:

— És a másik irányba nem próbálta?

JP ülkésov súlyos betegség

1 után nyugdíjba ment.

Szomorúan végződött a pályafutása. És miért? Fülkésov elvtárs, a vasút hajdani magas rangú dolgozója nem tudta melyik oldalra nyílik a vasúti kocsi ajtaja. Az általa kiadott rendelkezésekről és utasításokról pedig szólni sem érdemes.

Fordította: Gellért György

Távolsági pilóták szakmai betegsége

A távolsági repülőgépek személyzetének életében, szabálytalanul váltakoznak a nappalok és az éjszakák, s ez rendkívül károsan hat az Idegrendszerre és a szervezet különféle funkcióira. A Párizs—New York útvonalom repülő gépek s zemélyzete például néhány órai repülés után ugyanabban az időben érkezik New Yorkba, mint amikor Párizsból elindult. A nappal tehát ez esetben néhány órával meghosszabbodik számukra. A következő napon, a vissza- repüléskor viszont ugyanannyi órával rövidül meg a nappaluk. A harmadik napon pihenőt tartanak. Párizsban P. Bugard profesz- szor beható vizsgálatokat folytatott ez irányban, és megállapította, hogy a szabálytalan életmód, a megfeszített munkával párosulva, gyakran i degzavarok hoz vezet. A nőknél gyakoriak a hormonzavarok, a férfiak pedig nem egy esetben impotenseikké válnak. A repülés tartama alaitt a szervezet sóháztartása is szabálytalanul működik: fokozódik a szomjúság, és a vese kevesebb vizet választ ki.

Kolumbus évszázadokkal előzte meg a

Kolumbus összegyűjtött írásainak legújabb kiadásából kiderül, hogy ő már a XV. században tudta: -A Föld nem gömbölyű, inkább körte alakú.« Ez a megállapítás teljesen megfelel a valóságnak, de mindössze két évvel ezelőtt bizonyosodott be, az egyik műhold által készített fölvételek révén. Honnan tudta Kolumbus?

„Ugat" az ionoszféra

A világűrkuíatással foglalkozó tudósok megállapították, hogy az ionoszféra egyelőre megmagyarázhatatlan eredetű hangokat bocsát ki. A zörejek — az egyik föltevés szerint — meteoroknak az ianoszférán való áthaladása következtében állnak elő. Ha e hangokat mag- netofomszalLagra veszik, és 160-szorosan felgyorsítják, a keletkező hangot leginkább »ugatáshoz« lehetne hasonlítani.

Krémmel töltött fogkefe

Az Egyesült Államokban újfajta fogkefét gyártanak, amelyhez nem kell fogkrémet vásárolni. A fogkrém ugyanis már benne van a fogkefe üreges nyelében. Fogmosásnál meg kell nyomni a plasztiknyelet, és ezzel a kívánt mennyiségű fogkrémet kinyomják a kefére. Minthogy ez a fogkefe nem kerül többe, mint egy tubus fogkrém, felhasználása után eldobhatják a fogkefét, és újat vásárolhatnak.

SomogyiNéphm

Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja.

Felelős szerkesztő: KISDEÁK JÓZSEF. Szerkesztőség: Kaposvár, Lenin u. 14. Telefon 15-10, 15-IL Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Teiefon 15-16. Felelős kiadó: WIRTH LAJOS. Készült a Somogy megyei Nyomdaipari Vállalat kaposvári üzemében. Kaposvár, Latinka S. u. 6.

(F. v.: László Tibor.) Terjeszti: a Magyar Posta. Előfizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesíiőknéL Előfizetési díj egy hónapra U Ft