Somogyi Néplap, 1962. május (19. évfolyam, 101-125. szám)

1962-05-08 / 105. szám

Ke&d» 1962c május Se Nem maradtak magukra Ptyan borzalmas volt a ki­áltás, hogy aki a cserénfaiak közül hallotta, az dermedten állott meg, s figyelt borsódzó háttal a szőlőhegy irányába. A?tán még egyszer felhangzott a szörnyű, fájdalmat, rettegést kifejező hang, majd elcsönde- sedett minden. Néhány hazafe­lé igyekvő öregasszony félén­ken keresztet vetett, aztán sietve eltűnt a biztonságot nyújtó házakban. Mi történhe­tett? Tanácstalan volt minden­ki Nem sejtették, hogy ezalatt a. sötét szőlőhegyen egy ember vívja irtózatos kínok között harcát az életért — reményte­lenül. Február 23-án történt. Fehér Jenő útőr esténként el-elment otthonról. A téli estéken van idő a beszélgetésre, s arra, hogy megkóstolják a hegy le­vét, hiszen majd minden csa­ládnak van szőlője. Ezen az estén is elment, és soha többé nem tért vissza családjához. Reggel holtan találták az egyik szőlőben ... Nem történt gyilkosság. Ha­lálát a bor okozta. Hogy pon­tosan mennyit ihatott, azt sen­ki, még az orvosi vizsgálat sem tudta megállapítani. Va­lószínű, hogy már a szőlőhe­gyen levő présházukhoz, pin­céjükhöz is ittasan érkezett. Termőre fordult a soáraa m mmm®. Minden nap hajnalban kel a csökölyi VII. Pártkong­resszus Tsz-ben a tíz hold spárgánál dolgozó 16 asz- Mire fölkel a nap, átlagosan 100 'kg spárgát szednek. Erre enged következtetni, hogy mivel a kulcs nem volt nála, lehúzta bakancsát, s mezítláb mászott be a tetőn keresztül, üvegben hozta ki a bort, és a szabadban ivott. Közben tüzet gyújtott. Az alkoholmámor el­nyomta, s elaludt a tűz mel­lett. Vattanadrágja meggyul­ladt. A égés okozta fájdalom­ra ébredt föl, s tört ki belőle a borzalmas kiáltás. Felugrott, futni kezdett, földhöz verte magát, tépte, kaparta a földet. Üjból rohant tovább, közben egy karóban megbotlott, a föld­re zuhant, s ott maradt örökre. A tűztől száz méterre találták meg. Földbe vájt körme, el­torzult arca borzalmas kínok­ról árulkodott. Este 8 órától 11 óráig tartott a haláltusa — állapította meg a vizsgálat. Teljesen leégett óla a vattanadrág, s a teste ' aréktól lefelé megégett... Egy munkaképtelen asszony és két kislány maradt utána. \z egyik öt-, a másik hatéves, fi Írsz velük? S mi lesz a most •pitéit új házukkal? • * * Fehérék nem maradtak ma­gukra. A KPM Közű lóságának dolgozói j ták: megsegítik a b- családot. S a napokban ; ! tás 5069 forintot számolt ... öz­vegy Fehér Jenöné kezéhez. A pénzesutalványra ez volt írva: "Feladó: KPM Közúti Igazga­tóság szakszervezeti bizottsá­gik.-« Sz. L. Mit akarnak a kukoricával meg a szénával? Patosfai törekvések és tapasztalatok Napközben megtisztítják és osztályozzák a reggel meg­szedett, bel- és külföldön egyaránt keresett spárgát, Az új gép köztes növé­nyek vetésére is alkalmas A mákod. Kossuth Termélő- szövetkezet szakemberei nagy teljesítményű hagymaművelő gépet szerkesztettek. Az új konstrukció az eddigi, hason­ló célt szolgáló géptől abban különbözik, hogy 4 sor helyett 16 sort vonalaz meg, s ugyan­csak 16 sor közét lehet véle gyomtalan ítarú. Teljesítménye tehát négyszerese a réginek, s ameittett — ami különösen nagy jelentőségű — .köztes nö­vények: sárgarépa, gyökér és kukorica vetésére is alkalmas. A kátünően bevált és a ma­kói körzetben rendkívüli nagy érdeklődést keltő konstrukciót bemutatják az Országos Me­zőgazdasági Kiállításon is. <MTH A járási székhelyre, Barcsra is eljutott a híre, hogy Patos- fán meglepő és érthetetlen pró­bálkozás kezd. eluralkodni. így értesült a dologról szerkesztő­ségünk is. A minap a helyszí­nen kerestünk válaszd a kérdé­sekre: mi okozta a fordulatot, kinek mi a célja a részes mű­velés követelésével, és ki ho­gyan értékeli ezt a törekvést Tehén helyett kecske Rafai János a gyümölcsösben dolgozik, társaival együtt a cse­meték helyét jelöli ki. Csak kérdezni kell, máris ömlik be­lőle a panasz: — Nehéz, bizony nehéz az életünk. Három apró gyerme­kem van, s hogy tejet adhas­sak nekik, kecskét vettem. Te­henet nem tudnék miből tar­tani, mert nincs takarmány. Lenne, ha mi is harmadosán használhatnánk a rétet, mint a ladiak. De az elnök nem en­gedi. A kukoricával? Azzal az 1 számításom, hogy három hol- ’it megkapálok részéből; jut i termésből legkevesebb har­minc mázsa, s azzal meghizla­lom a süldőket, és a hízók árán tehenet veszek. Közbeszól Zsunics Géza csa­patvezető: — Az kellene, har­mados rét. A tehén meg a két szerződött üsző sok szénát eszik. Mindebből az első hallásra megállapíthatjuk: a részes mű­velésért együtt csatározik az állatot nem tartó tsz tag a ma is sok jószágot nevelő volt közép­paraszttal. Ebben fejeződne ki érdekazonosságuk? Látszat ez csupán, olyan burok, amely­ben más valós szándék rejtő­zik. De menjünk csak tovább. Három jószág eladó Az esti etetéshez készülődik Hegedűs Kálmánná. Sok a dol­ga, sok a gondja, mert tele van az istálló jószággal. Két-két tehén és borjú meg egy hasas üsző áll a jászolnál. Ennyi szarvasmarhát Hegedűsék egyéni gazda korukban sem tartottak. — Ugye, azért jött, hogy megvegye a borjúkat? — mondja a gazd asszony Kovács József tsz-elnöknek. — Tegyen jót velünk, vegye meg. De ne csak a két borjút, hanem ezt az öreg tehenet is. Rosszul mondom, nem öreg ez, csak le­romlott a télen. Látja, meny­nyi itt a jószág. Hasznot meg nem hajtanak. Bárcsak adtam win® el az ősszel kettőt-hár­Gwsi Mihály — Becse Károly: 1 AZ 57081-ES égíonlsía » Egy vézna, álmodozó szemű nul üft ágya szääa. Fejét te- jót szemmel tártévá a még jelentkezett. — Én az vagyok. Lovász Bé­la a nevem. Gazsó hozzásá etett. — Szervusz. Gazsó vagyok. Mikor jöttéd ki? — A leventékkel hoztak ki Jiárom éve. Azóta hányódom ide-oda. Sohasem fogom az itteni életet megszokni. S majdnem elsírta magát. Gazsó részvéttel nézett rá. Hol van ebből a fiúból a kö- modoztak. Légió! a^rörtelenség, amelyről annak ték magúktól a idején Vörös beszélt? Mi lesz ezzel a fiúval? Szőke hajú fiú furakodott melléjük. — Sprechen sie deutsch? — Egy nagyon keveset — válaszolta Gazsó magyarul. — Én... jugo — mutatko­zott be a zömök fekete is —, jugo ... érteni? — Értem, jugoszláv vagy. Saervusz. Hatodik lássuk mozdulatteu nyerőbe hajtotta. Csöndesen mindig ágya szóién ülő hato- monmogott valamit. A többiek dák társukat már valamennyien őt ték. De ő nem mozdult. S egyszerre fájdalmasan, hango­san ezt kiáltotta; — Légió! Légió! _ ■ A többiekben meghűlt a vér. Légió! Ügy hatott rájuk ez a szó, minit a hideg zu­hany, hiszen valamennyien karrierről, fényes jövőről áL- Elhesseget- gjomdolatot. Nem, ez nem lehet. De a reggeli valahogy még­sem ízlett. Egyszerre Vörös feüordított. — Eh, marhaságot beszélsz. De a másik tovább hajto­gatta: — Légió! Vörös felugrott. — Elhallgass te, mert ... Gazsó és Lovász lefogták. A nagy darab legény izgatottan, nyugtalanul szüarcsölte kávé. — Milyen nemzetiségű vagy fattyú? — kérdezte. Az meg sem mozdult az »apóidban —• Lengyel >—» fieteffee he­lyette Lovász. Ö ismerte. A együtt bolyongtak. A katona lépett be; —i Szedjék össze heteájaé- kat, és jöjjenek velem. Összekapkodták szegényes cókmókjaikat, s perceken, be­lül útra készen álltak. A ka­tona a már ismert földszinti helyiség felé vezette őket. — Állj! Egyenként mennek majd be! Álljanak sorba! Az egykedvű, szótían len­gyelt tuszkolták a sor elejére, mögéje a német állt, majd a jugoszláv. A három magyar a sor végére húzódott. Nyitó az ajtó, g a lengyel belépett. JÓ negyedóra máivá a németet hívták. A sor egyre fogyott, már csak Gazsó volt hátra. De ér­dekes, kifelé senki sem jött. MS ez a titokzatosság már megirnC? Az ajtóban egyszerre anao- sdlygóB arcú francia jelent meg. Á, a tegnapi ismerős! Gazasó szinte megörült neki. A szobában rajta kívül senki sem tartózkodott De hová let­tek a többiek? A francia egy saétare muta­tott. — Kedves barátom — mon­dotta, iméután Gazsó leült — Önök két órán belül elhagy­ják Bécset. A nemzetközi gyorshoz egy különkocsi lesz mat, ami maradt volna a télre, azt rendesen takarmanyozhat- nám. — Talán nem kapott etet valót a tsz-ből? — Dehogynem kaptam. Jó­formán az egész évi keresetem fejében szénát meg abrakot hoztam. Adtak volna többet is, annyit, amennyi kell. — Most is hozhat zöld lu­cernát, felírjuk, és a munka­egységértékből levonjuk — ja­vasolja az elnök. — Nem ezzel segíthetnek raj­tunk, hanem azzal, hogy meg­veszik a két borjút meg az egyik tehenet Igen nagy gon­dot vennének le a váltamról — feleli Hegedűsné. Ez a család sokat dolgozott tavaly a Búzakalász Tsz-ben. A vezetőség egy szóval sem mondta Hegedűséknek, hogy ne tartsanak öt szarvasmarhát, sőt, annyi takarmányt adott nekik, amennyit kértek. Szá­mításuk nem sikerült. Most már látják, hogy jobban jár­tak volna, ha kevesebb, de job­ban tejelő, nagyobb hasznot adó állatot tartottak volna. A kiutat nem a részes művelés­ben keresik, hanem abban, hogy az ötből két szarvasmar­hát hagynak meg, s azok kellő mennyiségű takarmányát meg­kapják a közösből, munkaegy­ségre. Fejlett közös állomány A szőlőhegyen a présház környékét rendezgeti Pécsek István.- Jut most idő erre a ház­táji munkára. Pista bácsi nagy élettapasztalaté, megfontolt ember, mindig mindent józa­nul mérlegel. Régente is túl­látott kis földje mezsgyéjén, érdekelték a falu egészének dolgai. Emlékszik rá, hogy Patosfa eddig 260 szarvasmar­hánál többet nem tartott, 300 hízott sertésnél többet nem ér­tékesített egyetlen évben sem. Most a Búzakalásznak 283 szarvasmarhája van, a háztáji gazdaságoknak pedig 76. Ez együttvéve mintegy százzal több, mint az egyéni gazdálko­dás idején. Csupán a közősnek nagyobb az állatállománya, mint régebben az egész falu­nak. Az idén a szövetkezet 600 sertést meg 130 marhát hizlal közfogyasztásra, a tsz-tagok pedig 28 hízóra szerződtek. Ezek a számok sokat monda­nak. Hízott állatért a Búzaka- Elász az idén kereken kétmillió forintot vár. így állították ösz- sze éves tervüket. Az értéke­sítési előirányzat teljesítése jó dolog — tudják ezt a patos- faiak, hiszen tavaly is 45 000 fo­rintnyi állami kedvezményt kaptak ezen a címen. Férő­hely van, jószág van, a gondo­zók — a hízóknál Hirt János­áé, Koponya József né és Leh­man Ferencné meg a göbölyö­sök — is megteszik a magu­két. Egy tényezőn áll hát az állateladási terv sikere; a ta­karmányon. A község termőte­rületét növelni nem lehet, a közös állomány kialakult, nincs tehát mód arra, hogy az alapszabályban meghatározott­nál több jószágot tartsanak a patosfai háztáji gazdaságok. Lám, Hegedűsék önszántukból •eladják fölösleges marháikat. csatolva a francia szabadsága jVehet teheTK;t Rafai János ls. katonák reszere. Abban utaz­naik önök is. De az üt veszé­lyes. Az a kérésem, feltétle- nül tartsák meg utasításain­kat, különben a zónahatárnál baj lehet. Azt hiszem, önnek sem kell bővébben magyaráz­nom, milyen sors vár arra, akit az oroszok elkapnak, ön a vasfüggöny mögül jött, bi­zonyára hallott már a szibé­riai ótambámyákról.Nos, azért mondom ... Tehát még ha akar és tud. Kaphat annyi takarmányt a közösből, ameny- nyit ez az egv tehén megeszik. Nem részes kapálás és kaszá­lás, hanem munkaegység alap­ién! Hogy erre nem futja a várható 250 egysége értékéből? Dolgozzék többet. Hívta az el­nök állatgondozónak, így min­dennapos munkáia volna, és nyaraoodns ecvséeeinek szá­ma, ám nem vállalta. Ehelvett Mondjanak le az árpáról — Negyven forintot ért a munkaegység tavaly, az idei évre negyvenkét forintot ter­veztünk — mondja Kovács elvtárs, a szövetkezet elnöke. — Kiszámítottuk, hogy becsap pódna a tagság a részes kapá­lással. Ha harminc mázsás csö­ves átlagtermést veszünk, ak­kor egy hold megműveléséért harminc százalék, tehát kilenc mázsa járna. Ez őszi áron ki- lencszáz forintot ér. Viszont premizált ' munkaegységgel ezerhuszonnégy forint jut -egy hold után: ez huszonkét mun­kaegység értékéből és a terven — huszonnyolc mázsán — fe­lüli termés felének az árából tevődik össze. Még nagyobb az eltérés ez utóbbinak a javára, ha a tervezettnél jóval több kukorica terem — S mégis követelik a ré­szest? — Követelik bizony, és mind erősebben. Először csak a tar- karmányrépáról volt szó, abba beleegyeztünk. Ezen felbáto­rodtak a hangulatkeltők s újabb követeléssel álltak elő. A tervtől eltérően, a kései ki­tavaszodás miatt tavaszi árpa és zab helyett százhúsz holdon kukoricát vetünk. Kapálását csak úgy vállalták el, ha meg­kapják a termés harminc szá­zalékát. Utána meg a többiről, a tervezett kétszáz hőidről is kezdtek beszélni, most' pedig a rétet is emlegetik — sorolja az elnök, s majd hozzáteszi: — A százhúsz hold marad úgy, ahogy megegyeztünk, hiszen ígéretemet nem vonhatom visz- sza, de itt negálunk, nem me­gyünk tovább. Igaza van. Nem lehet enged* ni, hogy bárki is felborítsa a rendet, és veszélyeztesse a szö­vetkezet jóváhagyott, közgyű­lésen megerősített éves tervé­nek sikerét. ”- a tagság ra­gaszkodik a .a.aszi kalászosok helyett vetett 120 hold kukori­ca részes műveléséhez, ám le­gyen kedve szerint, de egy fel­tétellel! Sörárpábóí 100 000 fo­rintot számítottak bevenni. Ezt az összeget kukorica eladásá­val kell előteremteni, hogy egyensúlyban maradjon az éves bevétel—kiadá'i terv, töb­bek között a 42 fr ntos mun- kaegység-előirányzat is. Más­részt tavaszi kalászos gabona is ment volna a nyáron a kö­zös takarmányalapba. Helyet­te az ősszel lesz majd kukori­ca. A jószágnak azonban a nyártól az őszig is ennie kell. Ezért a részes kukorica ellené­ben a tagok mondjanak le ar­ról az őszi árpáról, amelyet egyébként kaptak volna elő­legként a nyáron. így véleke­dik Feigli József, a járási ta­nács mezőgazdasági osztályán nak vezetője is, aki velünk együtt járt Patosfän. A kukoricát a patosfaiak ér­tékes terménynek, valutának tartják. Tavaly 960 mázsányit kaptak a közösből, s legalább ugyanennyi termett háztáji földjükön is. Nyílt titok, hogy 19 vagon kukoricát nem etet­tek föl háztáji állataikkal. A termény egy részét drágán el­adták. Erre megy a játék most is. A termelőszövetkezetek a parasztok szocialista közös gaz­daságai, s azok nem a piaci árak spekulációs fölveréséire, hanem letörésére valók. Ne szá­mítson hát Patosfán se senki arra, hogy a közös föld kuko­ricatermését Szigetváron adja majd el — magas áron. Kutas JPÓBsef ma Franciaországban lesznek^ f n 371aszkodik. hogy nehezen él amely befogadja önöket, ke-t^eg. mert nincs reszes kana- nyeret, otthont biztosít azá-f’*» ™«g harmados kassáig maikra. JWem ez nehevvff. \nyoit — tucHa ért ő is. r!p n7:é" 'r (Pohytatjjiké ®«sak fújja a részes nótát Debrecenben rendezik az idei erdészeti vándorgyűlést Az Országos Erdészeti EgyesüSeí; idei vándorgyűlését június 2&-én és 30-án Debrecenben rendezik- Ezen a vándorgyűlésen az erdöa kívüli fásításban és az alfökD fásításban elért eredmények és • sonsn kö­vetkező feladatok lnoílliii * napír rendre. Es jNcjdnivamt üssneflpBk meg a magyar erdéssprti «akfolyó- irat fennállásának 10. évfordulóját. <MTS) 02736506

Next

/
Thumbnails
Contents