Somogyi Néplap, 1962. május (19. évfolyam, 101-125. szám)
1962-05-31 / 125. szám
SOMOGYI NÉPLAP s Csütörtök, 1992. május Sík Újabb fejlődés úttörőink megyei szemléjén A „Béke és barátság ” úttörő művészeti szemle megyei bemutatóját május 26—27-én rendezték meg Kaposváron. Az immár hagyományos találkozón 560 pajtás vett részt — jóval több, mint a tavalyin —, hogy bemutassa tudását, és számot adjon fejlődéséről. A számszerű növekedés mellett a művészi színvonal is emelkedett. A szavalok, a mesemondók, a táncosok, az énekesek és a zenészek a béke és barátság gondolatát kifejező művekből állították össze műsorukat. Ez nagyon gazdagította a szemle tartalmát. Tavaly teljesen monotonná tette a találkozót a sok kötelező szám. A zenei részre, a vers- mondásra a számok és költemények unos-untalan ismétlődése nyomta rá a bélyeget Szerencsére az idén már nem szorította a szólistákat és együtteseket a kötelező számok bilincse. A tartalmi gazdagodáshoz hozzájárult, hogy az úttörőcsapatok önállóan választották ki az elszavalandó verseket, az elénekelendő dalokat, indulókat Azonban felhívnánk valamire a rendezők figyelmét — a jövő évi úttörőszemlén talán hasznosítani tudják észrevételünket —, a műsor összeállításakor ügyeljenek arra, hogy ugyanaz a vers vagy dal ne ismétlődjön négyszer-ötször is. Noha örvendetes, hogy nőtt a szemlén részvevők száma, azért a gondosabb rostálás sem ártana a jövőben. A szavalok, színjátszók, a népitánc- és bábcsoportok a Kilián György Ifjúsági és Üt- törőházban mutatták be műsorukat A legnagyobb fejlődést a népi táncosoknál tapasztaltuk. Nem csoda persze, ha a Népművelési Intézet patronálta kutasi együttes, a Berzsenyi Dániel Általános Iskola együttese kiváló eredményt ért d, hiszen náluk már régi hagyomány a tánckultúra művelése. Viszont annál jobban méltányolandó, hogy milyen szépen szerepeltek a karádi pajtások ügyes pásztortáncukkal vagy a csokonyavisontaiak »Hogyan készült rajunk a Béke és barátság művészeti szemlére?« című összeállításukkal. Nagyon tetszett, és méltán aratott sikert a balatonlelleiek zenekari kísérettel előadott Fehér liliomszál című játéka. A kedves, szépen kidolgozott műsor megérdemelte, hogy kiválóra értékeljék. Sajnos, semmi fejlődés nem tapasztalható még mindig a bábegyüttesek munkájában. Mindössze két csoport szerepelt, az is megfelelő eredménnyel. Nem tudjuk, mi az oka a gyenge szereplésnek, a rossz technikai felkészültségnek. És érthetetlen az is, hogy az egyre népszerűbbé váló bábjátszás miért marad kívül az úttörőcsapatok látókörén. Amikor sorra alakulnak a felnőtt bábegyüttesek, amikor valamennyi járásban jelentősen előrehaladtak ennek a fiatal művészeti ágnak a fejlesztésében, akkor épp csak az úttörő- együttesek ne tudnának eredményt felmutatni? Ugyanez mondható eí, sajnos, az úttörő-színjátszókról is. Nem ledorongolási szándék vezet bennünket, de egy megyed vetélkedőn igényesebb műsorra van szükség, mint amit láttunk. A verseny értékes bemutatója a szavalok vetélkedője volt. Nagyon érdekes és feltűnő jelenség, hogy a korábbi évek gyakorlatától eltérően nem csupán az iskolában tanult versekkel léptek a zsűri elé a pajtások, hanem meglehetősen sokoldalú választékkal. Magasan kiemelkedett a szavalok közül Mórocz Edit. Jó volt Bagó Valéria, Képli Judit és Sípos Borbála szavalása is. Az énekesek és a hangszeres szólisták, a kamarakórusok és a zenekarok a Löszt Ferenc Zeneiskolában adtak számot tudásukról. Az első, amit él kell mondani tapasztalatunkról: örvendetes, hogy nemcsak a járási székhelyek, hanem a távolabb eső községek fiataljai is alapos felkészültséggel álltak dobogóra. A falusi gyerekek szereplése azt bizonyítja, hogy a községekben egyre több a zenét tanuló és értő fiatal, állandóan nő a zenei műveltség. Kamarakórusainknal észrevehető volt a fejlődés. Például a segesdi, a barcsi énekkar — noha még nem lehetünk teljesen elégedettek szereplésükkel — sokat csiszolódott, örvendetes, hogy Vízváron, Kéthelyen, Mezöcsokonyán is kedvet kaptak a gyerekek az éneklésre. Az utóbbi három helyen az alapokat lerakták, most már a kidolgozást kell szorgalmazni. Reméljük, hogy a következő szemlén még jobban szerepelnek ezek az együttesek is. A pálmát az idén is a Tóth Lajos iskola kórusa vitte el. Ezekről a csengő hangú, minden zenei finomságra ügyelő gyerekekről csak a legnagyobb elismeréssel szólhatunk. A siófoki énekkar a finom kidolgozással és a jó vezénylettel, a fonyódi kórus a szép hangzással emelkedett ki. A zenekaroknál nem tapasztalható olyan határozott előrelépés, mint az énekkaroknál. Mintha egy kicsit megrekedtek volna. Ezt talán azért is éreztük, mert jobbára ugyanazok a zenekarok szerepeltek, mint tavaly. Csak dicsérni tehet a somogyszili furulyazenekart. A 14 tagú együttes technikailag tökéletes, művészien kidolgozott játékával méltán aratott nagy sikert. Üj színfoltja volt ez a zenei szemlének. Jó lenne, ha más községekben is követnék a somogysziliek példáját. Ezt az igazán népi »úttörőhangszert« a következő szemlén is szívesen hallanánk. A balatonlellei zenekar az idén is kiváló minősítést kapott. Szeretnénk azonban felhívni a leltelek figyelmét arra, hogy változtassanak a zenekar ösz- szetételén, mert a néhány szál vonóst teljesen elnyomja a kilenc harmonika. Rahmaninov Prelűdjének átírását nem tartjuk szerencsésnek. A zongoramű szépsége nem érvényesül, a darab drámaiságát és fojtott- ságát a harmonikák nem tudták híven visszaadni. A Vö- röshadsereg úti iskola kamaraegyüttese biztos játékáért dicsérhető. Az igali zenekar nem tanult a tavalyi bírálatból, most is ugyanabba a hibába esett: a hegedűk és a harmonikák nem voltak összhangban. Jó tenne, ha a jövőben jobban ügyelnének erre. A szólisták közül három kaposvári pajtást, H. Kovács Zoltánt, Balázs Istvánt és Kelemen Verát tartjuk említésre méltónak, és a nagyatádi Bencs István emelkedett ki. A szűri az idén sokkal több pajtást minősített kiválóra. Ez is bizonyítja, hogy emelkedett a színvonal. A »Béke és barátság« úttörő művészeti szemle eredményei a művészeti ágakban elért fejlődést tanúsítják. Erre az alapra biztosan lehet építeni a jövőben. Lajos G.—Polesz Gy. s= Remek, remek asszonyt kéz! — lelkesedett ismét Kákái. ■-— És mennyi ízlés, leleményesség a tálalásban. Hej, ha minden asszony így, vagy legalább csak megközelítőleg... — s újra asszonyára nézett kihívóan. — Jaj, de omlós! KóstoljáJtM ind együtt volt már a aranykristály! =» csodálkozott tok csak! És milyen pikáns! — vendégsereg, s miután a a felesége is. — Vajon hogyan Oivadozott Csupákné. — De ha jó barátok, kollégák megcsodál- tudod ilyen remekül megszűrni ncm mondod meg, Klárikám, ták a gyönyörű új lakást, ki- a húslevest? Olyan, mint a hogy hogyan készíted, örök hapróbálták a csapokat, zárakat csurgatott arany. rag. Előre teszed föl a húst, és a merész vonalú kagylófote- Klárika elpirult az ujja he- vagy csak akkor dobod bele, lókat, a házigazda hívására asz- gyéig. mikor már forró a zsír? tálhoz ültek az ízlésesen be- — Ebben nemcsak tyúkhús Klárika majdnem elejtette a rendezett ebédlőben. Éppen ti- van... Egy csöpp vadnak is villát. zenketten voltak a hangulatos lenni kell benne — erősködött — Előre, előre — segítette ki lakásavatón, akár az utolsó va- Csupákné. — Áruld el, Klári- Péter, a férje, csorán. Körülülték az ovális kám, hogyan csináltad. Én fia- — és együtt dinsztelődik a asztalt, és elcsöndesedtek, mert talabb aszonyoktól sem szé- köménnyel, fokhagymával? a konyha felől csodálatos sza- gyellek tanulni — Igen, együtt — segített gokat hozott hátán az enyhe — Megérdemelné, hogy min- Péter ismételten. — S mikor léghuzat, olyanokat, amelyek den ujját megcsókolja a férje, már jól megpuhul, az én Klá- már messziről megcsiklandoz- Ritkaság manapság az ilyen rikám csak akkor veszi le róla zák a gyomorfalat. asszony. Valóságos főnyere- a fedőt. Igaz, angyalkám? S a fiatalasszony már hozta mény! — kontrázott Kákái még — Persze, persze. És csak is a hatalmas tál levest. Fa- jobban, és célzatosan a felesé- azután kell berántani, latka fehér kötény volt előtte, gére nézett. Elképedt erre a vendégsereg, s a hajában patyolat masni: Azután a hússal fordult Klá- de a hites férj ismét asszonya mintha éppen akkor vágták rika. Ragyogó piros bordássze- segítségére sietett, volna ki egy modem konyha- letek sorakoztak a herendi tá- — Igazi szóvicc. Klárika reklámból. Ion citrommal, salátalevelek- megsütötte, mi meg berántjuk... Már az első kanál után meg- kel dekorálva, s mellettük, mint hehe... eredt a dicséret szózuhataga. egy rubinhegy, sült krumpli A csodálkozás hullámai még — Ö, Klárika, maga nem- piroslott. A tál másik oldalán magasabbra csaptak a süte- e$ak csodálatos titkárnő — rántott velő ontotta remek gő- menynél, mondta hivatalfőnöke —, ha- zét. Ilyen tésztát! Valósággal ölném valóságos konyhaművész összenéztek a vendégek. Ez vad az ember szájában. Ez nem is egyúttal! igen! Ez aztán az asszony, előregyártóit elemekből van, a-. «■» Mint a kristály, igazi nem holmi nyafka divatbaba. szent. A GALAMBÁSZ Halk szavú, szerény embernek ismerik a szomszédok Bemke Jánost A Kaposvári Hűtőházinál dolgozik, és munka után nagyon siet haza a János utcába. Szenvedélyes ember — mondják róla munkatársai. S ez valóban így van. Bemke János szenvedélyes galambász. Amikor lakásán keresem, a kertes családi ház udvarán a virágok közt találom. Az udvaron mindenütt galambok. tem a galambjaimat, hogy minden szabad időmet itt töltöm az udvaron. Kevés ilyen madár van. — Miért? — Nézze, ezek hűséges és békeszerető madarak. Ém már megfigyeltem a galambszerelmet, csodálatos dolog az. — Miijen? i— A galampárok hűek egymáshoz. Persze kísértés is adódik. Legutóbb ennek a fehér galambnak próbált tet—i Ezek a világ legkedvesebb madarai — mondja mosolyogva, és máris kalauzol a galambházba. — Látja, ez itt magyar hegyes, ezek pedig strasszerek. Fogja az egyik magyar begyest, és csőrét a szájába veszi. Néhámy pillanat múlva akkora begye van a galambnak, mint egy léggömb. •— Nem fáj neki? — Á. i s Ez ilyen fajta. Olyan begyet fújnak maguknak, hogy az ember csak csodálkozik, így tetszelegnek egymásnak. — Hogyan lett galambász? Elmosolyodik. — Akaratom ellenére. A gyerekeim tizenkét évvel ezelőtt napokig könyörögtek, hogy vegyek nekik galambot. Hallani sem akartam róla, igy a feleségem teljesítette a kérést. Építettem egy szép galambházat. Most? Ügy szereszelegni az egyik strasszec. Olyan csetepaté támadt már az első pillanatban, hogy a galambház minden lakója kiszállt az udvarra. A strasszer elmenekült, és csak éjszaka mert beszállni a helyére.: s — Miért van gyűrű minden galamb lábán? — A gyűrűkön adatok vannak. A galambtenyésztő így anyakönyvezi galambjait. Persze fontos ez a vérfrissítés miatt is. Jönnek a tenyésztők Pestről, Szolnokról, Kecskemétről. Nem láttuk soha egymást, de órákig elbeszélgetünk a galambnevelés titkairól. Aztán cserélünk is. — És mi haszna van ebből? — Semmi.;. Néhány oklevél. De nem azért csinálom. Engem szórakoztat és megnyugtat a galambtenyésztés. Ezt pedig nem lehet megfizetni. N. S. Megjelent Arany János „kapcsos könyve' Az Akadémiai Kiadó értékes és érdekes kötetet jelentetett meg fakszimile kiadásban. A Magyar Tudományos Akadémia kézirattárának egyik legértékesebb darabját, Arany János »kapcsos könyvét« az eredetit híven reprodukáló egészbőr-kötésű kiadásban tette a költészet és a szép könyv barátainak asztalára. Annak idején Gyulai Pál ajándékozta Aranynak ezt a könyvet Az ősz költő ebbe másolta bele a Margitszigeten eltöltött pihenőidejében Öszikék néven ismert ciklusát. — Ritkám, eszik az ember ilyen piskótatésztát. Hogy kevered, szívem? — kíváncsiskodott újra Csupákné. ■— Így ni! — mutatta Klárika körbe-körbe hadonászva. — Azután meg vissza, hogy össze ne tekeredjen. Rezeginé majdnem megfulladt a nevetéstől, de legyűrte a kuncogást egy falat tésztával. S hogy a figyelmet magára ne vonja emiatt, ő is kérdezett. — Hát a krémet hogy csinálod, kedvesem? Kitűnő mogyorókrém! <— Azt csak úgy... egyszerűen.., közönségesen... Persze, amikor ráérek... Különben a kozmetikusom keveri... — Csuda kedvében van az én Klárikám-.. örül a lakásnak, azért viccel ma annyit — szépített a férje. —> Másrészt pedig igazán nem nagy gonddal főz, könnyedén csinálja. Érzéke van hozzá... érzéke... Néha nem is spekulál rajta, csak úgy eltalálja... A vérében van... VT angulatosan, vidáman telt el a lakásavató, s remek bemutatkozása volt ez a fiatalasszonynak is. Sokáig el- borozgattak, majd éjfélfelé hazaindultak a vendégek. Alig ''’etek ki az előszobán n férfi 'nyitotta az erkély ajtaját, hogy kiszellöztesse a füstöt, majd bánatosan rogyott a rekamiéra, — Látod, látod, Klárikám, én szívesen főzök, hiszen a szükség megtanított rá. Sütök is, ha kell, de a bicska nyiladozik a zsebemben, mikor olyan elegánsan zsebeled be a dicséreteket. — Mondtam én, hogy fogd rám? Tessék megmondani, hogy te főztél, sütöttél! — Ugyan, ne csacsiskodj! Hogy jönne az ki, hogy egy művezető piskótát pancsol? Ha megtudnák, hát nem is... el sem tudom képzelni, hogyan érintene. A vendégek ebben a pillanatban mentek el zajos-jóked- vűen az erkély alatt. A dúdol- gatásból, halk nevetgélésből egy éles hang vált ki, Kókai hőstenorja, — Hej, Gizikém, Gizikém, szobrot állítanék neked, ha úgy főznél, mint Klárika! — Akkor holnap megrendelheted! — csattant rá a felesége. — Én pedig aranyba fog laltatnálak, ha úgy tudnál esztergálni esztergályos létedre, ahogy ez a Péter, ez a lakatos művezető főz! De Péter ezt már nem hallotta. Nem is hallhatta, hiszen a másnapi ebéden törte a fejét. 8*. Simon István ELROMLOTT EGY AUTO DUDÁJA, az eddigi érces hang helyett csak valami ar- tikulátlan recsegés hallatszik. A vezetőnek, úgy látszik, nem sürgős a javítás, ezért aztán az élcelődő utasok állandó céltáblája ez az állapot. A legfrappánsabb megjegyzés így hangzik: — Amikor végigmentünk Toponáron, és megszólalt a duda, minden házból kihajtották a disznókat, mert azt hitték, hogy a kondás tülköl... Tengervízből nyert ivóvíz Világszerte egyre sürgetőbbé váliik a szükséges ivóvízmennyiség biztosításának problémája. Az Egyesült Államokban például a napi ivóvízfogyasztás jelenleg több mint 1200 milliárd liter, de számítások szerint 1975-ig napi 36 000 milliárd literre emelkedik. Éppen ezért Amerikában nagy fontosságot tulajdonítanak azoknak a kutatásoknak, amelyek a tengervizet ivóvízzé alakítják át. A sótala- nítás egyelőre meglehetősen költséges eljárással történik. Újabban azt a megoldást javasolják, hogy a sátalaní- tás után fennmaradt ásványi anyagokat használják fel műtrágyának és a vegyipar különféle szükségleteinek kielégítésére, és ezáltal csökkentsék az ivóvíz előállításának költségeit. • * * Talajtakarás olajjal Az amerikai Esso olajvállalat kutatóintézetében petróleumgyantából és vízből készült emulziót állítottak elő, amely a talajra permetezve a gyár szerint nagymértékben emeli a mezőgazdasági terméshozamot. Az ‘ olajat a vetéssorokra permetezik: olyképpen, hogy széles szalagszerű hártyát képezzen. Az olaj védőrétege elősegíti a talaj nedvesen tartását, magasabb hőmérsékletet 'biztosít a talaj mentén, ezáltal fokozza a növekedését A gyár tájékoztatása szerint a párolgást megakadályozó és a napsugarakat jobban felszívó talajkezelés nyomán 10— 100 százalékos növekedést tehet elérni a terméshozamban. Einstein és Chaplin levélváltása Albert Einstein nagyon szerette a Chaplin-filmeket, és erős rokonszenvet érzett a művész iránt. Egyszer ezt írta Chaplinnek: »Az Aranyláz című filmjét mindenki megérti, ön kétségtelenül nagy ember lesz. Einstein.-« Chaplin így válaszolt: »Az ön iránt érzett rajon- gásom csak fokozódott. Re- lativitási elméletét a világon senki sem érti, ön mégis nagy ember lett. Chaplin.« Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Felelős szerkesztő: WJRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Lenin u. 14. Telefon 15-10, 15-1L Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: A SOMOGYI NÉP* LAP LAPKIADÓ VÁLLALAT IGAZGATÓJA. Készült a Somogy megyei Nyomdaipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár, Latinka S. u. 6. (F. v.: László Tibor.) Terjeszti: a Magyar Posta. Előfizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 11 PK»
