Somogyi Néplap, 1962. május (19. évfolyam, 101-125. szám)
1962-05-24 / 119. szám
Csütörtök, 1962. május 24. 3 SOMOGYI NÉPLAP Június 9-én vég A ér a tanítás az iskolákban Az általános és a középiskolákban június 9-e az utolsó tanítási nap. A szakközépiskolákban egy! héttel később, június 16-án ér véget a tanítás, s ezután kerül sor a fiatalok négyhetes, kötelező, tanév végi szakmai gyakorlatára. Az általános és a középiskolákban a június 11-ével, a szakközépiskolákban pedig a június 18-ával kezdődő héten tartják az összefoglalókat az L, II. és III. osztályosok részére. Az összefoglalók befejezése után kezdődnek az osztályozó konferenciák, majd az általános iskolákban június 20-án, a középiskolákban pedig 23-án tartják az évzáró ünnepségeket, s egyidejűleg kiosztják a diákoknak a bizonyítványt. A dolgozók általános iskoláiban a vizsgák már megkezdődtek, és június végéig tartanak. A dolgozók középiskoláiban az esti és a levelező tagozaton a következőképpen alakul a tanév vége: írásbeli osztályvizsga az I., II. és III. osztályosoknál június 4-től 9-ig, szóbeli osztályvizsga június 14-e és július 15-e között. A dolgozók középiskoláiban az idén végzők írásbeli érettségi, illetve képesítő vizsgáit június 1-én, 2-án, 4-én és 5-én, a szóbeli érettségi, illetve képesítő vizsgákat pedig június 18-a és július 14-e között tartják. (MTI) Formálódó közszellem Nagyon jó szokás honosodik meg manapság járási és városi pártbizottságainkon. Ügynevezett rétegtalálkozókat rendeznek munkásokkal, parasztokkal, pedagógusokkal, orvosokkal és állatorvosokkal. Ezeken a valóban nagyon közvetlen hangú, baráti beszélgetéseken megtárgyalnak egy sor olyan dolgot, ami foglalkoztatja ugyan az embereket, de nem került eddig napvilágra. Aligha szükséges részletezni ezeknek a találkozóknak a, jelentőségét. Elég csak arra gondolni, hogy amikor januárban a városi pártbizottság a kaposvári üzemek dolgozóinak képviselőit hívta össze, a TRANSZ- VILL egyik munkása szenvedélyes hangon arról szólt, hogy a gyakran tapasztalt hó végi hajrá, a kapkodás, a hanyagság selejtet szül, és «-a rossz munkával lejáratjuk az ország tekintélyét külföldön-«. Elmondotta ez az egyszerű szerelő, hogy néhányan festéssel tüntették el egy gép felületi hibáját, amikor pedig a gép tönkrement és szétszedték, kiderült a felelőtlenség, őszinte aggódás csendült ki ennek a munkás¥ A balafonlellel Balaton Gyöngye Tsz kertészetében 25 méter hosszá műanyag hajtatóágyakban nevelték a korát primőröket és palántákat. Képünkön: Mészáros Ferenc kertész a szép karalábékat szedi iöL ¥ embernek a hangjából a gyárért, az országért. Vagy nézzünk egy másik példát A minap a Kaposvári Járási Pártbizottság tíz állatorvost hívott meg baráti eszmecserére. Mint ilyenkor lenni szokott, nehezen indult meg a vita. Aztán szót kért Horváth György büssűi állatorvos, és a következőket mondotta: — Sajnos, a, termelőszövetkezet vezetősége és a tagság is még mindig csak a fecskendős állatorvost látja bennünk, akkor szólnak, ha már beteg a jószág. Pedig a nagyüzemben az állatorvosnak félig-meddig állattenyésztőnek is kell lennie. A betegségeket meg kell előzni, s ezt például azzal is elősegíthetjük, hogy az építkezésekkor, állatelhelyezésekkor ■kikérik tanácsunkat. A segíteni akarás megvan bennünk, csak ezt nem mindig méltányolja a termelőszövetkezetek vezetősége. A megbeszélés többi hozzászólója is a falu átalakulásának segítéséről beszélt, az állategészségügy szerepéről és arrpl a munkáról, amit sokszor bizony igen nehéz körülmények között végeznek. Egy dolog azonban azonos volt 'a hozzászólásokban: aggódás a közös gazdálkodásért, a holnapért. Lehetne még ismertetni sok olyan értékes ötletet, javaslatot, ami ezeken a találkozókon elhangzott, lehetne vitázni egyes elképzelések helyességéről is. De most nem ez a feladatunk. Napjainkban egyre többen használják ezt a szót: »-miénk-«, s érzik ennek az értelmét is. »Mienk a tsz, nem engedjük elherdálni a közös vagyont.« »Mienk ez az üzem, magunknak tartjuk tisztán a műhelyeket.« Azok a közérdekű bejelentések is, melyek a népi ellenőrzési bizottságokhoz futnak be, ezt a szellemet tükrözik. Hány százezer 'forintot ment meg az az egyszerű segédmunkás, aki józan eszére hallgatva felhívja a figyelmet egy-egy anyaggazdálkodási visszásságra; dolgozók ébersége révén hány százezer forint marad meg, amiből lakások épülhetnek vagy iskolai tantermek?! Változnak az idők, változnak az emberek. Változik a közszellem is. És a »mienk« fogalma eljut az őt megillető megtisztelő helyre. P. Gy. A marcali járás versenye Kibontakozóban van a pártkongresszusi munkaverseny mezőgazdaságunkban, termelő- szövetkezeteinkben is. A tavasszal szinte minden járásban megindította egy-egy termelőszövetkezet a vetélkedést. A barcsi járásban például a bolhói Határőr, a siófokiban meg a balatonkiliti Űj Tavasz dolgozta ki elsőként a verseny föltételeit. Ezek a helyi mozgalmak rendszerint nem jutottak túl az adott járás határain. Megyére szóló, a megye más vidékein is elterjedő kezdeményezés a marcali járásban született Az idei versenymozgalom gyökerei az utóbbi évekre nyúlnak vissza, van tehát hagyománya a tsz-ek vetélkedésének a marcali járásban. Kezdetben, 1959-ben párosversenyben dolgoztak a közös gazdaságok. Élénken figyelték, gyakran meglátogatták egymást a partnerek. A párosverseny így két-két szövetkezetei nemcsak vetélkedésre sarkallt hanem tapasztalataik kicserélését is lehetővé tette. A következő esztendőben éves versenyre keltek külön a kis és külön a nagy tsz-ek. Mindkét kategória győztese vándorzászlót kapott egy-egy időszak mezőgazdasági munkájának befejezésekor. Tavaly ősszel a vetés és a betakarítás meggyorsítására, valamint a hízóértékesítési előirányzat túlteljesítésére indított mozgalmat a so- mogyszentpáli Béke Tsz. Élt, hatott ez a verseny járásszer- te. Olyan eredményeket ért el a járás, amilyenekre addig még nem volt példa A burgonyát szeptemberben, a cukorrépát októberben kiszedték, a kalászosokat — a tervezettnél valamivel nagyobb területen — idejében elvetették. Ezért is van az, hogy a megyei átlagot jelentő 30 százalékkal nyérgabonájának 70 százaléka ígér jó termést. Hízott sertést is többet adtak közfogyasztásra, mint amennyit terveztek. A győzteseket a megyei tanács megjutalmazta. Ezek a jó eredmények meggyőzték a tsz-tag- ségot: érdemes jobban, szervezettebben, gyorsabban és többet dolgozni, érdemes versenyezni. A tavalyi ősz nemes vetélkedésének tapasztalatait a járási szervek februárban értékelték. Egy hónap múlva a tavaszi munkák előkészületeinek megvitatására járási aktívaér- tékezletet tartottak. Ezen ismertették a nemesdédi Petőfi Termelőszövetkezet éves vállalását és versenyfelhívását. Érdemes megemlíteni, hogy 17 felszólaló közül csupán egy tszvezető nyilatkozott úgy, hogy különösebb értelmét nem látja a versenynek. A többiek viszont — tsz-elnökök, mezőgazdászok, brigádvezetők, tanácselnökök, népfrontelnökök — határozottan állították: hasz-' nos és jó dolog az. Ez a népes gyűlés 28 tagú bizottságot választott soraiból. Megállapodtak abban, hogy egy-egy kampány végén értékelik a versenyt. Közben pedig a 8 tagú operatív bizottság — a járási .népfronttitkár vezetésével — intézi havonkénti, kéthetenkénti tanácskozásain a mozgalom ügyes-bajos dolgait. A termelőszövetkezeti vezetőségi ülések, párttaggyűlések, tervismertető közgyűlések napirendjükre tűzték a nemesdédi kezdeményezés megvitatását. Hosszúvíz kivételével valamennyi község csatlakozott hozzá. így tehát a termelőszövetkezetek egyöntetű állásfoglalása és a mozgalomba való szemben a marcali járás ke- ^ tisztségében a járási versenybizottságot. A tavaszi mányinak nagy lendületet adott a járásszerte elterjedt nemesdédi kezdeményezés, amely időközben a Magyar Szocialista Munkáspárt VIII. kongresszusának tiszteletére indított szocialista munka- verseny jellegét öltötte. A tél elhúzódása ellenére a marcali járás a szokottnál két héttel előbb végzett az időszerű tennivalókkal. E hónap közepén már felajánlhatta, hogy géStadiont és Iskolavárost épít a Szovjetunió Barnákéban Moszkva (MTI). Modibo Keíta mali köztársasági elnök látogatásával egyidejűleg Barnákéból visszaérkezett Moszkvába Alekszandr Potokin, az egyik nagy szovjet tervezőiroda vezetője. Újságíróknak elmondotta, hogy szovjet szakemberek a Mali Köztársaság kormányának kérésére elkészítették a bamakói stadion és iskolaváros terveit, s nemsokára megkezdődnek az építési munkálatok is. ti égíonisía XV. Alig vetkőztek le, és helyezkedtek el a gyékényen, nagy robajjal nyílt az ajtó, és a körszakállas őrmester dörrent be. — Vigyázz! — ordította. — Sorakozó! Mindenki fölkecmergett, s úgy, ahogy volt, hiányos öltözetben a sorba állt. — Gyorsabban, csürhe — ordította az őrmester. — De majd én megtanítalak benneteket. Végigszáguldott a hálóhelyeken, a gyékényeket felrúgta, ami útjálzia került, szétszór-' ta. Amikor Beregi kaíonakész- létét a szoba másik sarkába vágta, a nagy darab legény dühbe gurult. — No, te piszkos csavargó — állt az őrmester elé. — Hát most a fogdát is leverem raj■ tad. — Micsoda? — ordította a másik —, maid én megmutatom neked! Majd. én elintézlek! S ott hadonászott Beregi orra előtt. Az azonban úgy ra- gadrt mellen az altisztet, mint aki porrá akarja zúzni. De nem ütötte meg esy ujjal sem, hanem főj kézzel a nyitott ablakhoz vitte, ott könnyedén felemelte, és kilóbálta az ablakon. — No, fiúk — kérdezte mosolyogva —, elengedjem a gúnyáját? — Ne! — Dehogy! — Ne tégy olyat, hiszen még nekünk is lenne vele elszámolni valónk. Beregi beemelte a körszakállast, lassan végighúzta a szobán, majd az ajtónál penderített rajta egyet, s úgy rúgott a hátsó felébe, hogy az orránál csúszott le a mintegy 18—20 lépcsőn. ... Másnap futár érkezett Beregiért, az közölte vele, hogy azonnal menjen a kapitányhoz. Beregi összenézett Qazsóékkal, aztán elszántan elindult a parancsnok irodája felé. Néhány perces feszült várakozás után nyílt az ajtó, s Beregi jelent meg mosolyogva. — Nem büntettek meg — kiáltotta. — Mindent elmondtam. A kapitány nekem adott igazat. — Nagyszerű, Karcsi! — Nézzétek — szólt halkan Vámos —, ott rikácsol a körszakállas az udvar túlsó végén. — De mintha bicegne egy kicsit a keresztapám — mosolyo- dott el Gazsó. — No meg úgy látom, néhány helyen be van ragasztva a pofája... Nevettek. • * • Szieszta után Gazsó, Vörös és Beregi a betonmedence felé igyekezett, amikor gépkocsizúgásra és dalolásra lettek figyelmesek. A zaj a bejárat fér lől eredt. A kocsi csikorogva megállt, és tíz M. P.-s legény tántorgott le róla. Egymásba kapaszkodtak, bizonytalanul megindultak, és óbégattak, ahogy csak a torkukon kifért. Valameny- nyiük oldalán ott lógott a gumibot és vállán — csövével lefelé — a géppisztoly. A bejárat felől Vámos közeledett Gazsóékhoz. — Mi az? — kérdezte tőle nevetve Beregi. — Te is velük voltál? — Ugyan. — Honnan jönnek ezek? — tudakolta Gazsó. — Munkából. — Hogyhogy munkából? És ilyen állapotban? — Igen. Dolgoztak ... Azaz dolgozott a gumibot meg a géppisztoly... De mit csodálkoztok. hiszen ez itt naponta előfordul... Ha valamelyik ültetvényen baj van a munkásokkal, beüzennek az M, P. parancsnokának, és a légiós csend őrség azonnal indul rendet csinálni... pekkel segíti bármelyik szomszédos járást. S felhívta a meggye minden járását, hogy csat— Biztosan lázftamak, tiszí-»lakozzék az éves kongresszusi tanak az arabok — jegyezte!versenyhez. A föltételek kozoL meg Vörös. ? természetesen szerepel az egyes _ Tlpvnnt _ nézett rá szem | kampánymunkák elvégzésének Ugyan. nézett ra szem | határideje is. Ám nem rehányoan Várnom- Tudod,: döntö> h^n a megye mit kérnék e^k? Pihenőt a de-| rt^ban nem lehet_ L laptárhoz kötött, azonos ban a rekkeno hőségben dől .{határidők. Az elsőséget a terltt Ti £tméseredmények döntik el: az elbújik delten a nap eloL Ne-t “ termelőszöluk pedig ott kell görnyedniük! Jkezet le|zya gy5ztes> amelyik a tuzo napon, a földeken...: egységnyi területről az elő- Aztan valami husitoitalt ker-L á ^ ^ nagyobb hozamot nek hiszen napkozben a meg-|tek/r;t ^ és a tervezettnél erőltető munka következtében |több árut ad M országftak úgy eg bensőjük, mint egy ka-|Még akkor is cnnek a partner- Ez az a lazadas... • ;nek az eredménye a becsesebb Ezért jelennek meg a helyszi-í^ értékesebb ha netán 2-3 nen a légiós csendőrök ra ezert j héttel ké_ venk össze okét... Az Jsőbb végzett például az aratásvenyes persze nem marad ha-2sal> csépléssel, minthogy eny- latlan. Behívja, megvendégeli xnyjvej később érett be gaboná- baratart, akikre mindig bizton |jaj vagy a vártnál gazdagabb számíthat... A csendőrök ha-j{ermést kellett betakarítania, zaiele menet grátiszból meg.Fontos ezt az elvet tisztázni, egyszer nekiesnek a munkások- :fontos a mechanikus naptári nak... Csattan a gumibot,{szemlélettől elszakadni, hogy reccsen a géppisztoly agya... Jtninden járás láthassa: egyen- Nos, csendőreink elvégezték |jő föltételekkel indul a bérmunkájukat, és most megér-lsenybe. A mezőgazdaság mun- keztek... Nézzétek ... Tévé- fkájának idejét ugyanis nem kenységük - a látottakból ítél- -hTTdÖn' . .. jtoen a többi természeti lényévé minden bizonnyal meg-|Ző határozza meg. Mindez ter- nyerte az ültetvényes tetszését, {mészetesen nem jelenti azt, És a hála nem maradt el... !mtatha nem kellene tartanunk íme evönvörködietek hen a megye egészére íme, gyönyörködjetek ben-{érvényes határidőkhöz. Nem■.. jcsak a barcsi vagy a marcali Elhallgattak. A többiek né-{járásban, hanem a tahiban is mán néztek rá. {több termést adhat a május el■e.- . felében elvetett kukorica — Es... miért csendőröketjm.nt a júniusi vetésfl küldenek ki? — törte meg vég-1 Mi a hajtóereje a termelőre Gazsó a csendet. {szövetkezeti parasztok verse— Miért?... azért, mert haTén^k? önmagában véve is ,. , , , ... {vonzó az a célkitűzés, amelyet újoncot, mondjuk, teged kul-|a marca]i Járts isv fo?Tadenek, nem biztos, 'hogy gumi-{Zptt meg. »Adjunk az állnm- bötöddel végig tudnál vágni a inak a tervezettnél ? szézilék.mszűlött meztelen hátán.. íTfaI íöbb árut«, v --a fcold {szántó után példán] 1'0 mázsa (Folytatjuk^ kenyérgabonái m W mázsa1 húst. A tsz-parasztok öntudat fának magas fokát mutatja^ e feladat valóra váltásának vállalása. Ám nem lehet mindent az öntudatra építeni, a lelkesedést ki kell váltani, tovább kell gerjeszteni a közvetlen anyagi érdekeltség érvényesítésével. A tervek megalapozatlansága vagy más kedvezőtlen tényezők összejátszása következményeként gyakran alatta maradt a munkaegység értéke az előirányzottnak. Ezért fogadlak nagy egyetértéssel a tsz-tagok a versenynek azt a követelményét, hogy okvetlenül biztosítsa a közös gazdaság az éves tervben meghatározott részesedés kiosztás sót. A versenyföltételek teljesítését pontokkal mérik. A legnagyobb pontszám az áruértékesítési előirányzat végrehajtásáért jár, s ugyanennyi pontot kap a szövetkezet a munkaegység-részesedés tervének megvalósításáért is. Sőt: megkülönböztetett módon bírálják el ez utóbbit! Hiába végzett akármelyik szövetkezet minden munkával határidő előtt, hiába adott el több árut az országnak — mindez még nem elég a jutalomhoz. Ha kevesebbet tud osztani, mint amennyit megtervezett, nem kap helyezést, nem kap kongresszusi zászlót, még ha minden más vállalása alapján az első helyet érdemelné is. Valóban így igazságos az elbírálás: nem méltó az elismerésre és a jutalomra az a közös gazdaság, amely jó ugyan az államnak, a társadalomnak —■ mert sok terményt és terméket adott közfogyasztásra —, de nem jó saját tagságának, mert a tervezettnél kevesebbet fizet egy-egy munkaegységre. A szövetkezeti tagok egyéni, a szövetkezetek közös s a népgazdaság egyetemes anyagi érdekeit így egyezteti össze — példás módon — a marcali járás termelőszövetkezeteinek kongresszusi versenymozgalma. Egymással vetélkedve dolgozni a többtermelésért, a személyes és közös jólét fokozás sóért — ez a verseny anyagi, gazdasági célja. Ám miközben az emberek versenyeznek, nemes tulajdonságokkal és hasznos szaktudással is gazdagodnak. A marcali járásban 7 női munkacsapat küzd a szocialista cím elnyeréséért. A sávolyi. asszonyok például vállalták, hogy 200—200 munkaegységet teljesítenek, és ellenszolgáltatás nélkül megművelik beteg társuk kimért kapásparcelláját. A marcali Vörös Csillag Tsz szocialista címért versenyző baromfigondozó munkacsapata — amelyről lapunkban nemrégiben írtunk — szakmai ismereteinek gyarapítására is tett felajánlást. Ugyanennek a szövetkezetnek a traktorosbrigád« ja — amelyről szintén megemlékezett a Somogyi Néplap — szocialista közösséggé akar formálódni azzal is, hogy a gyakorlottabb gépkezelők tanítják, segítik a szakmával most ismerkedő társaikat. Az ifjúság összekovácsolásában jelentős szerepük van a KISZ-ista munkacsapatoknak. A marcali járásban 18 ilyen munkaszervezetbe tömörültek a fiatalok. Legjobbjaik jutalmazására a járási KISZ-bi- zottság 4000 forintot kap. A raarcali járás kezdeményeZéSre bejárja a megyét. Ha mindenütt törődnek ezzel a mozgalommal — s falusi népfrontbizottságaink keresve is aligha találhatnának jelenleg ennél szebb feladatot —, akkor a búza, -a kukorica, a burgonya vagonjaiban, a hízott sertés és vágómarha tonnáiban, a tej hektoliterjeiben jelentkezik majd a verseny eredménye. És jelentkezik a tsz-parasztok nagyobb jövedelmében, jobb hangulatában, magasabb öntudatában. Olyan tét ez, amelyen mindenki ' csak nyerhet. Érdemes és szükséges hát érte fáradoznia pártmunkásnak, tanácsi funkcionáriusnak, termelőszövetkezeti elnöknek, nőtanácsi és KISZ-ve- zetőnek egyaránt. Kutas József
