Somogyi Néplap, 1962. április (19. évfolyam, 77-100. szám)

1962-04-15 / 88. szám

SOMOGYI NSPLAP 9 Ifjúsági Kamarazene Fesztivál Az immár hagyományos Ifjúsági Kamarazene Feszti­vált az idén Miskolcon ren­dezték meg. Negyvenhárom zeneiskola mintegy négyszáz növendéke adott egymásnak találkozót, hogy bebizonyít­sák, mennyit fejlődtek egy év alatt Kaposvár zeneiskoláját két együttes képviselte. Az ala­csonyabb osztályúak: Balázs István, Kovács Géza, Len­gyel István és Kardos Kál­mán egy Pergolesi zongora- négyessel, a nagyobbak: Föl­di Géza, Halász Sándor, Dar­vas Károly és Hegedűs Lász­ló Boccerini g-moll vonósné­gyesével készültek a sereg­szemlére. A kaposvári zene­iskolából minden évben sze­repelt — nem kevés sikerrel — egy-egy ifjúsági vonósné­gyes. Az egész napos utazás után este került sorra a kicsik együttese. A produkció jól si­került, a hosszú hónapok munkája nem veszett kárba. Az együttes mégsem tudott teljes értékűt nyújtani, s ez elsősorban a fárasztó útnak tulajdonítható. A vonósné­gyes az utolsó díszhangver­senyen lépett pódiumra. Fe­szült várakozás előzte meg szereplésüket, hiszen az év­ről évre találkozó szakembe­rek körében már ismert az együttes. Elmondhatjuk, hogy a fiatalok az idén is nagyszerűen megadták he­lyüket Kristálytiszta intoná- lás és kitűnő együttmuzsi- kálás jellemezte játékukat. Méltán arattak megérdemelt sikert Az idei fesztivált a mo­dem müvek előretörése és a klasszikusaik, elsősorban Haydn müveinek térhódítása jellemezte. Ismét nagyszámú fúvós vett részt a fesztiválon. Sajnos, a kaposvári zeneisko­la még egyszer sem küldött fúvósokat, s ez megszívlelen­dő. A hivatalos rendezés szín­vonala alatta maradt ugyan az előző évekének de kárpó­tolták ezt a miskolci muzsi­kusfiatalok akik erőt és időt nem kímélve fáradoztak azon, hogy a vendégek jól érezzék magukat KÉPEKBEN <yíz üxppiő k d&adÁPáiűl.., A komor jelenből csak egy lépés a múlt, amit az álmok és a messzeség szépítenek. Willyt rajongva várják haza útjairól a fiúk, Biff és Happy. E házban és kertjében annyi szép álom terem, nem lehet, hogy csődöt mondanak ezek az ál­mot! Vagy mégis? (Szokolav .Ottó, Homokay Pál és Mak- kay Sándor.) Áronkor haza érkezik várat­lanul, és belé. a felhőkarco­lókkal körül­épített kertes házba, vele és benne Willy Lamanban a megelevenedett fáradtság érke­zik haza. Hogy húzzák azok az utazótáskák az öregség elgyen­gítette kart! S uilyen mélyre ényszerítik az sz főt a gon- ok... (Homo­kay Pál.) Willy a kertben kószál a boldog békeidők emlékeivel, zavar­tan. Régóta már magában beszél és az is nyílt titok, hogy öngyilkosságra készül. Linda, a felesége és a fiúk — mind­egyikük más és más világ —, vajon fel tudják-e tartóztatni azt a baljós véget, ami felé a férj és apa közelít? (Szokolay Ottó, Takács Anna, Makkay Sándor.) Olaszországban is betiltják a dohányneműek hirdetését Az olasz parlament a napok­ban szavazta meg a törvény- javaslatot, amely az ország egész területén megtiltja min­den dohánynemű hirdetését. Ezentúl akár olasz, akár kül­földi gyártmányú dohányne- műeket hirdetnek 20 ezertől 200 ezer líra pénzbírsággal sújtják a felelőst. A törvényjavaslat jóváha­gyásakor az olasz szenátus egészségügyi bizottsága egyben felhívást intézett az egészség- ügyi és a művelődésügyi mi­nisztériumhoz, hogy rendezzen minden iskolában előadásokat a dohányzás veszélyeiről és se­gítse elő hasonló célú televí­ziós műsorok megvalósulását is. És ex már a biztos vég jele. Howard Wag­nerhez Willy azért jön, hogy a cégnek tett eddigi jó szol­gálatok fejében itt kérjen mun­kát. öreg már, nehezére esik az utazás. Meg­elégedne ke­vesebb fizetés­sel is, de az if­jú üzletembert már más fából faragták, mint az apját. Willy Daman nem ügynök többé, nem alkalmas arra, hogy dol­gozzék. Hogy mi lesz vele? Howard Wag- nemak ez je­lenti a legki­sebb gondot... (Homokay Pál « Csihák LAszIó.) SZÓNOKI TŰZKERESZTSÉG J ános bácsi — hivatalo­sabb nevén Kökényi élvtárs — kerek tíz esztendeje került jelenlegi funkciójába, azóta tölt be figyelemre mél­tó szerepet a község életében. Erős, egészséges, javakorabéli parasztember — mindössze negyvenhárom éves —, itt szü­letett a faluban, jól ismerik, szeretik is. Azt sem lehet mondani, hogy elhanyagolta volna műveltségének gyarapí­tását: két évvel ezelőtt a dol­gozók iskolájában megsze­rezte a nyolcadikos bizonyít­ványt. Ezen kívül a tíz év alatt ötször volt kisebb-nagyobb tanfolyamon — a néhány na­posokat nem is számítva — ahonnan újult lelkesedéssel, politikai tudással felvértezve jött haza. Jó ember és jó elv­társ — így szokták jellemezni. Na de azért ember az ember, hogy ne legyen hiba nélkül. János bácsiról sem lehetett megmintázni a tökéletesség szobrát. Igaz, nem volt kocs- más, kártyázni sem szeretett, a bort is módjával fogyasztotta, de egy hibájáról tíz év alatt sem tudott leszokni (a kiseb­bekről a felesége tudná bőveb­bet): nem szeretett szónokolni. Az még csak hagyján, hogy nem szeretett, mert története­sen én sem szerettem a mákos- metéltet. de azért ha ezt tesz­nek elém, elfogyasztom, hisz nem lehet mindig kacsasültet meg rántott pontyot enni, vagyis nem lehet mindig azt csinálni, ami jólesik a testnek és léleknek. Hiába mondták azonban mindezt el János bá­csinak, semmiképp sem tudták rábírni, hogy nyilvános ünne­pi beszédet mondjon. Tudtak erről a járásnál, de még a me­gyénél is, épp eleget mosták a fejét érte — mindhiába. Igaz, sosem mondta kereken, hogy nem vállalja. Csupán /gondos előrelátással az ünnepség előtt hetekkel felkereste a község arra alkalmasnak látszó értel­mesebb emberét, rendszerint vezetőjét, és közölte vele: úgy határoztunk, hogy az elvtárs lesz az ünnepi szónok április negyedikén, május elsején, no­vember 7-én stb. J ó ideig nem is volt sem­mi fennakadás. Mert ki mert volna ellent mondani Kökényi elvtársnak? Az isko­laigazgató? A pedagógusok kö­zül akárki is? A földműves­szövetkezet ügyvezetője? A postamester? — Egy alkalom­mal aztán, valamiféle megbe­szélésen, amíg nem ért oda Já­nos bácsi, valaki felvetette: rá kellene szoktatni Kökényi elv­társat a szónokolásra. Az elv­vel mindenki egyeértett, gya­korlati kivitelezésével pedig a tanácselnököt bízták meg, aki különben is nagy tréfacsináló hírében állott. A tett megvalósításának első lépéseként az elnök a szoká­sosnál jóval előbb összehívta az ünnep megszervezésére ala­kított operatív bizottságot, amelynek ülését azzal kezdte, hogy János bácsit javasolja az ünnepi nagygyűlés szónokává. A jelenlévők élénken helyesel­tek. Az újdonsült szónokjelölt hiába próbált kapálózni a megbízás ellen, a kollektíva hajthatatlan maradt. Az ünnep reggelén izgatot­tan gyülekeztek a művelődési otthon nagytermében a község vezetői. Hogyne, nagy esemény lesz ma, amilyen még nem volt a falu történetében. Szomorú, de így igaz: a várt szenzáció elmaradt. János bácsi ugyan­is nem érkezett meg az ün­nepségre, helyette néhány perc késéssel berobogott az iskola- igazgató, és elmondotta, hogy kora reggel János bácsi oda­üzent a fiával, hogy gyomor- görcsei vannak, szíveskedjék megtartani helyette az előadást. De hozzátette, hogy1 a legkö­zelebbit előre is vállalja. így is lett. A történelem ta­nár szépen megírta a beszédet, az ünnepi megemlékezést, le is gépelte, és időben át is adta János bácsinak. lérkezett a nagy nap. De még hét óra sem volt, amikor az agronómus két­ségbeesve kopogtatott be a ta­nácselnökhöz: b»/ vaa, János bácsi odaküldte hozzá a papírt, hogy olvassa fel, mert ő telje­sen berekedt, csak suttogni tud. Az elnök megvakarta fe- jebúbját, és pillanatnyi töp­rengés után határozottan kije­lentette: márpedig ma az ün­nepi beszédet János bácsi fog­ja megtartani. Olvasni tud, va­lószínű ismeri is a szöveget, botrány tehát semmiképpen nem lehet. Rövid tanácskozás után az agronómus megnyu­godva távozott. Az ünnepség himnusszal kezdődött Amikor az éneklést befejeztek az iskolások, felállt a tanácselnök, üdvözölte a megjelentekét — ebben a pil­lanatban belépett a színpadra a hivatalsegéd, valamit sú­gott az agronómusnak, aki er­re sietve távozott — és felkér­te Kökényi elvtársat az ünne­pi beszéd megtartására. Hátul néhányan harsány él­jent kiáltottak, még tapsoltak is, aztán minden zaj elcsitult és a várakozás csendje ülte meg a nagytermet. Jánoj bácsi falfehér lett. De a következő pillanatban már lángvörösre festette arcát a visszaszökött vér, a víz is ki­verte a homlokát, tanácstalanul néz az elnökre, de az nem is tekint felé, csak nyújtja az ag­ronómus által otthagyott pa­pírt, a leírt szöveget. Kökényi elvtárs átveszi, krá- kog, megtörli a homlokát és elkezdi: — Kedves ünneplő közön­ség, nagyon szívesen elmonda­nám a beszédet, de véletlenül otthon felejtettem a szemüve­gemet, enélkül pedig nem tu­dom elolvasni, bármennyire is ismerem a tartalmát. Döbbent csend lett. Na — gondolták bosszúsan az elnöki asztal körül — János bácsi megintcsak kibújik a szónok­lás alól. Tanácstalanul néznek össze. Aztán az iskolaigazgató­ra, aki az asztal végéről nyu­godtan odanyújtja a fémtokban lapuló nélkülözhetetlen segéd­eszközt — János bácsi szem­üvegét: — Tessék. Kökényi elvtárs. Még az ünnepség előtt meg­tudtam, hogy otthon felejtette és hazaküldtem érte a fiát. D erültség és nagy taps fogadta a bejelentést. Ezek után már semmi akadá­lya sem volt annak, hogy Já­nos bácsi elmondhassa az ün­nepi beszédet. Meg is kezdte. Az elején egy kicsit akadozott, bele is izzadt, de aztán egyre folyékonyabban olvasta a gé­pelt sorokat Még a hátán is csurgott a verejték, amikor erejének utolsó megfeszítésével emelt hangon éltette a szovjet és magyar nép barátságát. És amikor levonultak a színpad­ról — mint egy színész a pre­mier után — önérzetesen meg­kérdezte: — Na, milyen voltam? Somogyi Karoly Erényes angolok Néhány konzervatív újság erősen bírálta Victoria Bar- bért, Erzsébet királynő férjé­nek Fülöp hercegnek magára titkárnőjét, amiért annak test­vére, Sarah Barber revüsztár- ként lép fel a »Casino de Pa­risában. Az egyik lap így ír: »■Fülöp herceg titkárnője bizo­nyos értelemben a királyi csil­ládhoz tartozik, és ezzel nem egyeztethető össze, hogy tesőé­re esténként hiányos öltözék­ben jelenjen meg a nagyközön­ség előtt.« Meghalt Garibaldi unokája Nyolcvannégy esztendős ko» rában egy római kórházuan meghalt Anita Italia Garibaldi, az olasz szaibadsághós Ausztrá­liában született unokája. Anita Italia Giuseppe Gari­baldi fiának volt a fiatalabbik lánya, 1878-ban született az ausztráliai Brightonban. Soha nem ment férjhez, élete nagy részét igen szerény körülmé­nyek között élte le Rómában. Csontváz a miniszterelnöki palotában Anglia sok-sók miniszterét* nöke soha nem is sejtette* hogy egy csontvázon tapos. A miniszterelnök rezinden- ciáját most tatarozzák: a főfal kibontásánál egy csontvázat találtak amelynek koponyáján furcsa sebhelyek észlelhetők. A tudósok azt állítják, hogy a koponya 1L Károly fiáé. aki fellázadt TI. János király ellen, s ezért halálra ítélték A fct> végzés homlokcsontjának betö­résével történt. A miniszterei» nökségi épület süllyedt, a fa­burkolatot a szú szétrágta, és a kormány tanácstermének *■padozatát és mennyezetét a be omlás veszélye fenyegettem A nők szavazati jogarát Ötven évvel ezelőtt (1912* ben) Asquith angol miniszter­elnök a nők szavazati jogának megadását »súlyos politika* hibának« minősítette. Különös allergiák A háziorvos című angol mse* gazinban megjelent egy cikk$ amelyben egy orvos beszámol egy férj esetéről, aki allergiás asztmát kapott a feleségétől. A furcsa diagnózist az tette le­hetővé, hogy miután a férj sú­lyos asztmás rohamait éveken át semmivel sem sikerült csők» kenteni, azok egyik napról a másikra hirtelen megszűntek, mihelyt az asszony meghalt. Az asszony egyébként rendkívül erőszakos, uralkodó természetű volt, és ez magyarázza férjének: lelki eredetű allergiáját. Egy másik eset, amely szen­tén bizonyítja, hogy 'lelki szo­rongások testi betegséget vált­hatnak ki, a következő: Egy feleség egyik orvostól ä másikhoz járt, hogy meggyó­gyíthassa kiütését, amely kizá­rólag gyűrűsujján, a jegygyű­rűje helyén fejlődött ki. Az egyik orvos több hónapi tanul­mányozás után rájött, hogy a furcsa és gyógyszerekkel nem kezelhető kiütés mindig olyan­kor jelenik meg, valahányszor az asszony férje repülőgépen hosszabb utat készül tenni. Ha a férj vonaton vagy hajón ké­szül elutazni, a kiütés elmarad. Miután az orvos megállapítot­ta, hogy a feleség repülőgép­balesettől félti a férjét, és rá­beszélte a sokat utazó házas­társat, hogy mondjon le a re­pülésről, a kiütés eltűnt, és többé nem jelentkezett. SomogyiHéplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Felelés szerkesztő; KISDF.ÄK JÓZSEF. Szerkesztőség; Kaposvár, Lenin u. 14. Telefon 15-10, 15-M. Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon 15-18. Felelős kiadó: W1RTH LAJOS. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár, Latinka S. u. 6. (F. v.: László Tibor.) ___ T erjeszti: a Magyar Posta. Be­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesitöknél. Előfizetési díj egy hónapra U P*-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents