Somogyi Néplap, 1962. április (19. évfolyam, 77-100. szám)

1962-04-15 / 88. szám

t Vasárnap; 1962. április 15. Egy rakétaegység hétköznapjai A Vörös Sarokban díszesén kötött könyv: az üteg naplója. Ez tükrözi, mi foglalkoztatja a rakétaegység katonáit. Szerve­zetten és igen komolyan kezd­ték meg az új oktatási évet, s harcot indítottak az 1962-re tett szocialista vállalások tel­jesítéséért. Márpedig ezek a vállalások igen felelősségtel­jesek és nagy követelménye­ket állítanak eléjük. Az üteg katonái meg akarj ák szerezni kollektívájuk számára a ki­váló címet. Vállalták, hogy az év vegére kiváló színvonalat énnek el mind a katonai, mind a politikai kiképzésben, s ugyanígy kiváló szakemberek, minősített sportolók válnak belőlük. Más fontos vállaláso­kat is tettek. Csökkenteni akarják azt az időt, amit üte­gük tüzelésre való előkészí­téséhez kaptak, s harcolnak azért, hogy csökkentsék a ra­kéták és a kilövőállások mű­ködtetésének idő-normáit. A minap, amikor ellátogat­tunk a katonákhoz, nászt vet­tünk egy terepen megtartott gyakorlaton, jártunk a sport­telepen, megnéztük a parkban és az előadótermekben folyó foglalkozásokat, a lövészetet, a »megfigyelő-szolgálatot. Minde- wiütt ugyanazt láttuk: minden egyes katona leghőbb kívánsá­ga, hogy rövid idő alatt ki­válóan elsajátítsa nehéz hiva­tását, szüntelenül harci ké­szenlétben tartsa a rábízott haditechnikai eszközöket, ébe­ren és' példamutatóan őrizze határainkat. A terepen A katonák hosszas éjjeli menetelés után pirkadatkor megérkeztek a gyakorlat szín­helyére. Rövid pihenő, majd reggeli következett, s a kato­nák máris munkához láttak. Az egyes műveleteket már jól ismerik, sokszor gyakorolták: de az a körletben volt. A te­repen viszont szokatlan a környezet. A meg-megűjuló szel havat vág a katonák arcába, fel­csapja a köpenyük szárnyát, a rakéták fémalkatrészei a fagy­ban csípik, szinte égetik a ke­zet. S a kiképzési terv még azt is előírja, hogy a kato­náknak most az »ellenség« ve­gyi támadásával is számolniuk kell. Felveszik hát a gázálar­cot, a védőruhát és folytatják a munkát. Mint valami jól olajozott gépezet, olyan összehangoltan és pontosan dolgoznak a kilö­vőállvány beosztottjai. Sok függ itt az emberek állóké­pességétől. A rakéta állványra helyezése, kilövésre kész álla­potba hozása nagy ügyességet és tapasztalatot követel, csak­úgy, mint a kilövőállvány szállítása. Az első mindenben a parancsnok, aki harcászati és politikai kiképzésből egya­ránt kitűnő, amellett, hogy minősített sportoló. Mindent pontosan kiszámít, átgondol, nem tesz egy fölösleges lépést sfem. Parancsszó hangzik: kilövés­hez felkészülni! A parancsnok méri az időt. Másodpercek tel­nek el, s a félelmetes rakéta a kilövőállványon bármely pil­lanatban kész a megsemmisí­tendő cél felé repülni. A felké­szülésre megadott időt még itt, a terepen is számottevően csökkentik: eredményük jobb, mint ami a kiváló osztályzat­hoz szükséges. A katonák jó szakmai felkészültsége és ál­landó erőnléti edzése meghoz­ta gyümölcsét. Mert a harcosok mind szeretik a sportot. A tisz­tek, őrmesterek és közlegények jó barátja .a si, a korcsolya, a súlyzó, a nyújtó és a korlát egyaránt. A gyakorlatnak vége. A ka­tonák felsorakoznak az erdei tisztáson, s a parancsnok fel­tárja a nap mérlegét A foglal­netelés van hátra, a hóborítot­ta mezei utakon. Lövészeten A katonák már a második napot töltik a tüzérségi gyakor­lótéren, ahol harci rakétákkal való lövészet vár rájuk. Ez a harcászati kiképzés utolsó sza­kasza, a nagy vizsga, amely megmutatja, hogy milyen ered­ménnyel járt a tanulás. Ért­Légelháritó-rakéta tüzelóátlásban. (A Krasznaja Zvjezda című lapban közölt felvétel.) (MTI Külföldi Képszolg.) közősök sikerre! zárultak: a ra­kéták kilövésre kész állapot­ba hozására előírt időt minde­nütt betartották. Befejezésül felolvassák az egység parancs­nokának napiparancsát a har­cosok egy csoportjának kitün­tetéséről. A közlegények és az őrmesterek egymás után lép­nek elő, hogy átvegyék a meg­tisztelő érmet: a Szovjet Had­sereg Kiváló Katonája. A rövid téli nap már estébe hajlik, amikor a rakétaegység katonái felsorakoznak a tábori konyha előtt, ahonnan jóféle borsosillat száll. De a pihe­nésig még egy nehéz éjjeli me­hető, hogy a katonák izgatot­tak. Este az egyik tiszt érdekes hírt hoz: ugyanitt aznap sike­res lövészetet tartottak annak a rakétaegységnek a katonái, amelyik Szverdlovszk közelé­ben lelőtte az amerikai U—2 kémrepülőgépet. A katonák a tisztekkel egyetértésben elha­tározzák, hogy találkozót ren­deznek híres kollégáikkal, hadd tanuljanak tőlük a hibátlan pontosságú harci rakétalövé­szetben. S másnap sor került a talál­kozóra. A katonák kicserélték tapasztalataikat, elmondták, fegyvertársaiknak a hibátlan pontosságú célzás »műhelytit­kait«. Különösen érdekes volt egy főhadnagy felszólalása. Az ő dolga ugyanis éppen a célzás, és arról adott számot, hogyan sikerült katonáival megsemmi­síteniük a betolakodó repülő­gépet. Aztán beköszöntött a lövé­szet napja. Az illetéke^ had­nagy tüzetesen ellenőrizte a műszerek és felszerelések mű­ködését, s kiadta az utolsó uta­sításokat a beosztott kezelősze­mélyzetnek. A vezérlőtáblán kigyúltak a fényjelzések, s a tiszt jelentette, hogy a célzó­állomás kész a harci feladat végrehajtására. A képernyőn most feltűnik a cél. Parancsszó hangzik: tüze­lésre felkészülni! Alig néhány másodperc telik el, s már je­lentik is: »A célt befogtam«. A hangulat pattanásig feszült. Ki-ki szinte emberfeletti figye­lemmel dolgozik. Hiszen itt talán még a másodperc tört ré­sze is számít. A képernyőn a cél lassan megközelíti azt a pontot, amely a kilövésre alkalmas pillanatot jelzi. Felhangzik a parancs: »A célt megsemmisíteni!« Egy gombnyomás, s a rakéta fel­emelkedik a ki lövőállványról és sebesen gyorsulva a magas­ba tör. A célzó tiszt figyelme­sen követi útját. Egy robba­nás, és a cél megsemmisült. Ezekben a napokban a raké­taegység katonái többször tü­zeltek légi célpontokra, s egy rakéta sem tévesztett célt. A lövészetet kiválóan hajtották végre: ez szorgalmas és meg­feszített munkájuk eredménye. Mindig készen Este van. A nap megfeszített tanulásban és ügyeleti készen­létben telt el. A személyzet már éppen arra készül, hogy pi­henni tér, amikor váratlanul felüvölt a sziréna. Harci riadó! Ajtók csapódnak, a katonák menet közben kapkodják ma­gukra köpenyüket. Talán egy perc sem telik bélé, s máris mindenki a helyén van. Feszül­ten figyeli a képernyőt az ügye­letes fiatal tiszt, akinek ez az első harci feladata. Most válik el, hogy hasznosítani tudja-e mindazt, amit a kiképzés ide­jén megtanult. Vajon sikerül-e az érettségi vizsga? A fiatal' tiszt beosztottjaira pillant. Valamennyien higgad­tan, az izgalom legcsekélyebb árnyéka nélkül, szinte automa­tikusan, de mégis rendkívül gyorsan végzik a dolgukat. A fiatal parancsnokot ez felvilla­nyozza. Most már biztosra ve­szi, hogy minden jól megy majd. S lám, a célt már be is fogták. A felettes elégedett: — Kezdetnek nem is rossz — mondja. — Gratulálok az első sikerhez. Folytassa a megfigye­lést. ... A riadót lefújják, a ka­tonák visszatérnek a laktanyá­ba. Csak az ügyelet marad a helyén. A rakétaegységek katonái éj­jel-nappal egyaránt nehéz és felelősségteljes posztjukon van­nak. Róluk mondta az SZKP XXII. kongresszusén Mali- novszkij marsall, hogy a szov­jet légvédelmi egységek ébe­ren és szüntelenül őrködnek hazánk határai felett. A. Nyedoszugov ezredes GEURGE DtfJHAMEL: MESÉLJ ANYU... Látod, ma jók voltunk egész nap, s milyen szép volt az énekünk, ennivalónkról mondj mesét hát, mesélj, anyu nekünk! Ami fehérebb, mint a vászon és benne él mező, tanya, ott van benne a messze puszta, a tejről mondj mesét, mama. S ami oly szép és oly törékeny, és nem hegyes és nem kerek, mesélj a tojásról, amelyet a tyúkok alatt lelni meg. Szegénynek adják hébe-hóba, ha úgy vélik megéhezett, okos könyveket írtak róla, mondj a kenyérről éneket. És ami elolvad a szánkban' s kávénkban érezzük ízét, de mindig dugjátok előlünk, ó, a cukorról mondj mesét. . Ilyenekről mesélj most nekünk, mert, hogy megnőjjünk, enni kell. Ó, milyen csodálatos dolgok! S még egyikünk sem alszik el. Csányi László fordítása LADÁNYI MIHÁLY: PÁSZTORGYEREK Bármerre járok én: zsibongó tereken, acél tornyok között, beton mezők homályán, itt bandukol velem egy kis pásztorgyerek: tereli álmaim szótlan, akár a bálvány. Amikor elmereng, messzi pusztákra lát, hol csillagokat hajt a mezőkre az éj. Egy lány megy a niezőn s virágok illatát terelgeti rövid szoknyájához a szél. A Tejút porában Öregapám bolyong, kócos kis puliként kíséri őt a hold. Tisztán hallom ma is: míg tempósan halad, valami bánatos nótát dúdol. S aludni nem tudok, csak hallgatom a dalt, kutyatej, kikerics hervadt dalát, s kit nem feledhetek, a kis pásztorgyerek ismerős bánatot terelget rajtam át. OOCCOCOOCOOGOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOO f­SZIRMAY ENDRE: TE VAGY... Te vagy mindenem — amire vágytam: Hitem hitvese minden élő vágyban, Minden titkom hűséges testőre, Amorf anyagom összefogó bőre; Bástya vagy az idő vad ostroma ellen, Testvér a munkában, gondban, szerelemben, Meleg kenyér vagy, há szépségekre vágyom, Selymes szóval biztatsz akadozó számon, Zengő ritmus ettél vérem zenéjében, Harsonás fény a menekülő éjben; S ha jövendő sorsunk gondja betemet, Felnyitod majd kincses, áldott szivedet. KÖNYVÚJDONSÁGOK i Nagy Péter: MÓRICZ ZSIGMOND (Második kiadás.) Legnagyobb prózaírónk, Mó- ) ricz Zsigmond igazában a fel- ’ szabadulás után kapta meg azt ? az elismerést, érdeklődést, > amivel nagy alakjának tarto- ) zunk. Az életrajz újabb ada- )tait, az előkerült újabb vallo­> másokat, leveleket, naplórész­heteket Nagy Péter figyelembe (vette könyve átdolgozásakor, s >a Móricz Zsigmond iránti ér- ) deklödő így még teljesebb ma- ) gyarázatát kapja az életműnek, Jmég világosabbá válnak az író ^qOGOOCGOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOCOsanőolatai, érzései, törekvései. Émile Mireaux: MINDENNAPI ÉLET HOMÉROSZ KORÁBAN A francia akadémikus köny­ve olvasmányos, szellemes stí­lusban fejtegeti a kor társadal­mának sajátos vonásait. A szerző ismerteti az i. e. VII. szá­zad szokásait, vallási képzele­teit, leírja a tárgyakat, bútoro­kat, ételeket, ruházatot, a ho­méroszi világ mitológiáját. Osztrovszkij: DRÁMÁK (Orosz Remekírók-sorozat) Nyolc jellegzetes, társadalmi mondanivaló tekintetében erő­teljes drámát mutat be a kö­tet. Legtöbbjét, A jövedelmező állas-1, az Erdö-t, a Farkasok és bárányok-at jól ismeri a ma­gyar színházlátogató közönség, a Vihar pedig állandó műsor­darabja a Nemzeti Színháznak. A kötet tartalmazza a Kéz ke­zet mos, A lónak négy lába van, Az utolsó áldozat és A tehetségek és tisztelőik című darabokat is. Dr. Kacsó András: NÖVÉNYVÉDELMI ÜZEMTAN A könyv gyakorlati segítsé­get nyújt mezőgazdasági nagy­üzemeink szakembereinek a növényvédelmi feladatok gaz­daságos és sikeres megoldásá­hoz. Rámutat a védekezési költségek árán elérhető üzemi eredményekre, a ráfordítások ellenében nyerhető terméstöbb- letife EOOOOOOOOCOOOOCOOOOOOOOOOOOOOOOOOa 8 PABLO NERUDA; 1 o § KÖZÉP-AMERIKA 8 Véres puskatus a Hold, 8 korbácsot fon a buja lombozat q és fény zúdul kegyetlen egekből, § szemet vakítón. Némán szenvedsz, mozdulatlanul, O s kerékbe tört nyomorúságod határtalan. O A közép forró délköre ez, a könyörtelen O gyötrelmek paradicsoma. 8 G Mártírokat látok éjjel-nappal, C* bilincsbe vert embereket, O fehérek, négerek, bennszülöttek, q amint veréstől duzzadt, foszforszínű kezekkel R róják a betűt az éjszaka irdatlan falára, § 'QGQCOOOQOOOQOOOOOQOOQOOOOOOOOOObOC

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents