Somogyi Néplap, 1962. április (19. évfolyam, 77-100. szám)
1962-04-15 / 88. szám
mts. április is. 3 SOMOGYI NEMZETKÖZI SZEMLE \yii^ali gondok AKIK OTT VOLTAK A KÖZGYŰLÉSEN, azt mondják, hogy az elnök elérzéke- nyülten, fátyolos hangon mondotta el záróbeszédét. Őszintén íögadkozott a tagságnak, hogy sohasem felejti el a leckét, amit ezen a közgyűlésen kapott, s a jövőben igyekszik másként, jobban, emberségesebben dolgozni, irányítani. Sokan emlékeznek egy régebbi közgyűlésre is. Akkor — mint mondják — szinte tomboló lelkesedéssel szavaztak Stefanecz Ferenc elnökké választására. Ügy vitték az asztalhoz ölbon az emberek. Akkoriban volt ez, amikor a három] aiak szinte egy akarattal a szebb, igazibb élettel, a termelőszövetkezettél jegyezték el magukat. Azóta eltelt egy-két esztendő, s közben történt egy smás a községben. Az alakuló közgyűlésen jelenlevő járási vezetőknek — akik a szervezés első napjától ott voltak, és türelmes szóval segítették át a háromfaiakat a vívódáson — tetszett ez a Stefanecz Ferencnek szóló őszinte, szívből jövő és egyhangú bizalom. Meg voltak győződve, hogy a tagság bölcsen és helyesen választott, amikor a jó dolgos volt középparasztra bízta sorsának és gazdaságának irányítását. Megkülönböztetett figyelemmel kísérték a szövetkezet minden lépését, mert tudták, hogy ha valahol segítem keli a kezdeti nehézségek leküzdésében, akkor Haramián, a járás legnagyobb közös gazdaságában ez elsőrendű kötelességüké A járás vezetői ettől indíttatva gyakran megfordultak a községben, s bizonyára az ő gyakorlati tanácsadásuk, segítségük is nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a tsz-tagság szorgalmának, összefogásának már az első évben megmutatkoztak a kézzelfogható eredményei. A kezdeti nehézségeken viszonylag gyorsabban túltették magukat, mint más községek, s mér az első esztendőben 40 forint körüli összeget ért egy-egy munkaegység. Azt is csak kevés helyen tudták megcsinálni, amit Háromfán, hogy tudniillik új jövedelemelosztási módszerre tértek át, s havonta számottevő pénzelőleghez juttathatták a tagságot. Mindez érthetően nagymértékben növelte az elnök, Stefanecz Ferenc tekintélyét, önbizalmát, becsvágyát. Mi tagadás — talán nem is ok nélkül —, tetszett neki, hogy náluk kevesebb a gond, mint* másutt, s az is, hogy Torma élvtárs, a járási pártbizottság titkára, ahányszor csak megfordult a községben, sohasem mulasztotta el, hogy fölkeresse őt, a párton kívüli tsz-el- nököt. Gyakran kapott dicséretet. A bizalom és a megbecsülés láttán aztán kezdte túlbecsülni saját szerepét, a TTvá- ság és az önteltség jelei wralhodtak el rajta. Sajnos, a jár Lecke rási vezetők az állandó dicsér- getéssel lovat adtak Stefanecz Ferenc alá. A TAGSÄG MEGRÖKÖNYÖDVE LÄTTA, hogy elnökük egyre jobban megváltozik. Ha szóltak neki, durván, nem egy emberrel útszéli hangon beszélt. Rákapott az ivás- ra; s ilyenkor pláne nem tudott parancsolni a szájának. Sértegette az embereket, különösen gyalázkodóan beszélt a kommunistákról. Később a retorziótól sem riadt vissza. Azt kezdte hinni magáról, hogy korlátlan hatalmasság a faluban, akinek mindenki engedelmességgel tartozik. Nemegyszer nyilvánosság előtt jelentette ki, hogy neki nem tudnak ártani, mert a járási párttitkár is barátja, s az megvédi. Sajnos, a rossz módszereknek, az elnök beképzeltségének hatására a gazdálkodásban visszaesés következett be. Az emberek kedveszegettem, bizonytalanul dolgoztak, ráadásul az aszályos időjárás is lelohasztotta bennük a reményt. A nyár vége felé már arról kezdtek beszélni, hogy nem érdemes dolgozni, mert úgysem érik el a tervezett jövedelmet Elapadt a tartalék, s szeptemberben elmaradt a megszokott előlegfizetés. Csüggedt kerítette hatalmába a tagság egy részét, egynéhá- nyan veszélyben látták megélhetésüket AMÍG a TAGSÁGNAK JÖL MENT SORA, sok ember feledte az elnök hibáit, ám most elemi erővel tört ki a felháborodás, s különböző mendemondák keringtek az elnök dolgairól. Felröppent a hír, hogy az elnök kisebb súlyú disznójáért nagyobb hízót vitt el a közösből, az árkülönbözetet viszont nem fizette be a tsz kasszájába. Mások azt rótták fel neki, hogy fia, bár aláírta a belépési nyilatkozatot, mégsem tsz-tagként dolgozik. Azt is szóba hozták, hogy fia ittasan nekiment a fának a tsz gépkocsijával, mégsem vonták felelősségre. Sajnos, a vádak mind igazaik voltaik. Talán éppen ezért adtak hitéit sokan a rágalmaknak is, s az elnök olyan cselekedeteinek helyességét is kezdték kétségbe vonni, amelyek has znosak s a tagság érdekében valók voltak. Megjött a hangjuk azoknak is, akikkel szemben az elnök jogosan lépett föl. Az elnök és a kommunisták közötti viszony megromlott. Emiatt — ha nem is teljesen — Stefanecz Ferencet kell elmarasztalni. Becsmérlő szavaival, magatartásával szembeállította magát a falu kommunistáival, s ezzel olyan segítségről mondott le, amelyet semmi sem pótolhat. Lehetnek a kommunistáknak is hibáik, ám aki ezért vagy hiúságból lejáratni igyekszik a pártszervezetet, az nem jól ’ cselekszik, az — ha akaratla- I nul is — saját pozícióját, te- ; kintélyét ássa alá. Ezt Stefanecz Ferencnek is be kell látnia, ha nem akarja saját maga alatt vágná a fát. BIZONYARA NEM JUTOTT VOLNA IDÁIG, ha nem utasítja él kezdettől fogva a kommunisták segítőkészségét, ha meghallgatja és megfogadja figyelmeztetéseiket, s a kommunisták is türelmesebbek Stefanecz Ferenc iránt. A helyzet azonban elmérgesedett, s a járás vezetői nem halogathatták tovább a háromfai kérdés tisztázását. A tagság ítéletet mondott Stefanecz Ferenc módszerei fölött. A közgyűlésen többen jól megmondták róla a véleményüket, végül is a többség ismét bizalmat szavazott neki. Majd az idő eldönti, hogy mennyit okult a leckéből. A közgyűlésen azonban nemcsak a tsz-elnök kapott leckét. A bírálatokban — ha kimondatlanul is — benne volt egy üzenet a járási párt- bizottság, a tanács vezetőinek címezve: vigyázzatok az emberekre, okosan szeressétek, s ne kapós sótok el őket. Mert könnyen el lehet rontani valakit, de a visszaút — az nagyon nehéz..« dem üzletet létesített. Már az első napon bebizonyosodott, hogy milyen nagy szüksége van a városnak a gyermekruházati áruházra. Néhány óra alatt több, mint 500 vásárló fordult meg az új üzletben. százalékát az állami energiarendszerektől és a nagy erőművektől kapja. A falusi kerületekben levő kicsi, nem rentábilis hő- és vízi erőművek megszűntetik munkájúkat. A hétéves tervben a kolhozok, a szovhozok és a gépjavító állomások villamosítását alapjában véve befejezik. A most zárult héten két amerikai tábornokkal lett »szegényebb« Európa. Az egyik Clarké tábornak, a közép-európai NATO-erőknek és egyúttal az Egyesült Államok európai hadseregének parancsnoka. Az ő távozása nem túlzottan érdekes: Clarke szabályosan nyugalomba vonul. A másik tábornok visszahívásának viszont megvan a maga külön »pikantériája«. Az történt ugyanis, hogy Clay tábornok, Kennedy elnök nyugat-berlini különmegbízottja parancsot kapott: térjen vissza »meghatározatlan időre« Washingtonba. Amiért Cloy jött és ment Ismeretes, hogy a Német Demokratikus Köztársaság tavaly augusztus 13-án állami határokat létesített a Kelet- Berlint Nyugat-Berlintől elválasztó övezethatáron, s az amerikaiak úgy gondolták, ezt nem nyelhetik le minden szó nélkül. Kennedy hát Nyugat- Berlinbe vezényelte a német- országi hidegháború legfőbb szakértőjét, Clay tábornokot, ezenkívül újabb amerikai csapatokat küldött Európába. Clay aztán hamarosan ki is mutatta a foga fehérét: a berlini Friedrich-stmsse és Kochst rasse sarkán levő átkelőhelyen — amelyet a Nyugat-Ber- linben állomásozó angolszász katonák »checking point Ghar- lie«-nak (»Karcsi ellenőrzési pont«-nak) kereszteltek el — Clay tavaly szeptember—októberben súlyos provokációt szervezett. Ekkor történt, hogy szovjet és amerikai tankok napokon át alig száz-százhúsz méternyire farkasszemet néztek egymással. Kennedy tehát szabadon engedte ezt a tábornoki egyenruhába öltöztetett szellemet a palackból, és csak nagyon keservesen tudta visz- szaparancsolni, bár még most is roppant vigyázott a látszatra, hiszen nem mentette föl tanácsadói tisztsége alól Lucius Clay-t, csak visszarendelte Nyugat-Berlinből Washingtonba. Clay visszahívása párosult Kennedynek azzal a bejelentésével, hogy ha augusztusig nem romlik a nemzetközi helyzet, akkor leszerelnek 150 000 amerikai tartalékost, akiket a »berlini válság« idején hívtak be. Ez a két intézkedés arra mutat, hogy valami van a levegőben a nyugat-berlini kérdés rendezése körül. Persze még mindig nagyon göröngyös út vezet odáig, hogy megegyezés szülessék, de annyi kétségtelen — s épp erre mutatnak a múlt hét eseményei —, hogy a nyugat-berlini kérdést illetően a légikor enyhülőben van. „Húsvéti ajándék" a világnak a Karácsony-szigetekről Viszont ezt nem lehet elmondani az atomfegyver-kísérletek betiltására irányuló erőfeszítésekről. Ügy látszik, az amerikaiak elszánták magukat, hogy ismét megtörik az atomcsöndet, és már a napokban megkezdik atomkísérleteiket a csendes-óceáni Karácsony-szigetek környékén. Ez persze nem fogja elnyerni a világ népeinek tetszését, s ezt nagyon jól tudják az Atlanti-óceán túlsó partján is. Éppen ezért Kennedy elnök mozgósította Macmillan angol miniszterelnököt is, és ketten »drámai hangúfelhívással fordultak Hruscsov szovjet miniszterelnökhöz, hogy fogadja el az atomfegyver-kísérletek betiltásának nemzetközi ellenőrzésére vonatkozó amerikai tervet. Kennedy és Macmillan szerint ugyanis ez a föltétele a tervezett amerikai kísérletek elhalasztásának. Erre az eljárásra csak egyetlen találó magyar kifejezés van: zsarolás. Kennedy és Macmillan nagyon jól tudja, hogy a Szovjetunió soha nem egyezhet bele a nemzetközi ellenőrzésnek álcázott kémkedésbe két oknál fogva is. Először is: a Szovjetuniónak több a féltenivalója az Egyesült Államoktól, mint fordítva. Másodszor pedig: eltekintve attól, hogy a Szovjetunió jelentős fölényt szerzett az atom- és hidrogénbombák területén is, világos, hogy az olyan »ellenőrzés«, amelyet nem kapcsolnak össze atomleszereléssel, csak fokozza a fegyverkezési versenyt, mivel újabb meg újabb, egyre veszedelmesebb fegyvereit előállításához vezet. Kennedy és Macmillan levele tehát csak porhintési kísérlet volt a világ népeinek szemébe, a két nyugati vezető el akarta hárítani a felelősséget magáról amiatt, hogy hamarosan ismét gomba alakú atomfelhők fertőzik a légkört. A Szovjetunió álláspontja ebben a kérdésben is világos. Gyakorlatilag bebizonyosodott ugyanis, hogy az egyes államok saját kerületükön is pontosan észlelni tudják a világ bármely pontján végrehajtott nukleáris robbantásokat. Ezt egyébként tavaly szeptemberben Kennedy és Macmillan is beismerte. A nemzetközi ellenőrzéshez való makacs amerikai ragaszkodás tehát csak ködösítés, s art a célt szolgálja, hogy elvonja a világ népeinek figyelmét a Csendes-óceánon folyó kísérleti előkészületekről. A népek azonban nem hagyják becsapni magukat, s jól tudják, hogy kinek »‘köszönhetik« a karácsony-szigeti újabb atomgombákat. Ezt igazolja, hogy a Szovjetunió javaslata, amelyet Zorin külügyminiszter-helyettes csütörtökön terjesztett a genfi értekezlet elé — az atomhataflmaknak a gan- fi értekezlet idejére vonatkozó önkéntes kísérleti moratóriumáról — elnyerte a semleges országok, sőt még egy NATO-ország, Kanada támogatását is. A nyugati bumeráng tehát visszafordult: az Egyesült Államok és Anglia a Kennedy—Macmillan-féle levéllel az atomfegyver-kísérletek dolgában a Szovjetuniót akarta elszigetelni, s önmaga szigetelődött eL Akik ujjat húztak az elnökkel... Az eddigiekboL is nyilvánvaló: semmiképp sem mondható, hogy ez a most zárult hét sok sikert hozott az Egyesült Államok elnökének. Ezt igazolja az is, hogy a legnagyobb amerikai acélmonopóliumok az elnök tudta és beleegyezése nélkül emelték az acélárakat. Ez nem elhanyagolható esemény. Egyrészt azért, mert ez az áremelés növelni fogja számos közszükségleti cikk árát, te» hát károsan hat a dolgozó tömegek életszínvonalára. Másrészt, mert nehezebbé teszi az amerikai árucikkek versenyét a külföldi piacokon, rontja az Egyesült Államok fizetési mérlegét, s csak siettetni fogja az arany kiáramlását az Egyesült Államokból. Harmadsorban pedig — s talán ez a legfontosabb tanulsága az esetnek — ez az áremelés arra mutat, hogy az amerikai monopolkapitalisták egy roppant befolyásos csoportja, az acélipar urai ujjat húztak az elnökkel, vállalván a nyilvános vitát is. Így fest tehát a nyugati egység a valóságban: még a világimperializmus fellegvárában, az Egyesült Államokban is nyílt marakodás folyik a különböző monopoltőkés csoportosulások tagjai között. Ennek pedig — hosszabb távlatban nézve a dolgot — jelentős kihatása lehet az egész világhelyzet alakulására, tudniillik elősegítheti, hogy az erőviszonyok csak tovább és gyorsabban változzanak a mi javunkra. „Igen" és „nem" Franciaországban Nem lenne teljes a heti kör« kép, ha legalábbis röviden nem emlékeznénk meg a népszavazás után kialakult franciaországi helyzetről. Egyre nyilvánvalóbb ugyanis, hogy ez a népszavazás nem De Gaulle-nak, hanem az algériai béke őszinte híveinek helyzetét erősítette meg. Ha ugyanis De Gaulle bizonyos lett volna, benne, hogy a franciák zöme őt támogatja, nyilván új választásokat ír ki (mint ahogyan tervezte is), hogy a saját képiére és hasonlatosságára új parlamentet hívjon életre. De az utolsó pillanatban mégis elállt ettől a tervétől, mert joggal tartott tőle, hogy az esetleges új választásokból nem a De Gaulle-isták, hanem a baloldali pártok, elsősorban a kommunisták ' kerülnek ki megerősödve. Ezért De Gaulle megelégedett azzal, hogy leváltja az ultrákkal rokonszenvező Debré miniszterelnököt, és egy olyan ember — név szerint Pompidou-t — nevez ki Debré utódjának, aki tűzönvízen keresztül a köztársasági elnök híve. Ezzel azonban egy centiméterrel sem került közelebb ahhoz, hogy elnyerje a francia nép támogatását. A kommunista párt pedig, amely igent mondott az algériai bé-> kére, növekvő népszerűségnek örvend, amikor határozott harcra szólítja fel a tömegeket De Guile személyi diktatúrája, antidemokratikus rendszere ellen. /ía már mindenütt... nélKülözhetet! a töltőtoll Jól bevált az önetető rendszer a segesdi termelőszövetkezetbe«. Ezzel eredményesebben és gyorsabban tudják meghizlalni a sertéseket. A környező községekből szinte naponta érkeznek látogatók a tsz-be tapasztalatcserénk Szombaton délelőtt 9 órakor adták át rendeltetésének a volt Szivárvány Áruház épületében kialakított gyermekruházati áruházat. Az Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat 157 ezer forintos költséggel két hónap alatt ízlésesen berendezett moA szovjet* falu villamosítása Az Ekonomicseszkaja Gazeta hírül adja, hogy a hétéves terv végére (1965-re) a Szovjetunióban a falusi villamos vezetékek hálózata meghaladja a kétmillió kilométert. A hétéves terv hátralevő esztendőiben a mezőgazdaság villamosítására körülbelül hárommillió ru- ibelt fordítanak. 1965-ben a mezőgazdaság a villamos energiának körülbelül 80 Márkás női és férfikarórák nagy választéka a szaküzletekben, ~iz ajándékboltokban és az állami áruházakban 2272 Varga József Megnyílt a gyermekruházati áruház
