Somogyi Néplap, 1962. április (19. évfolyam, 77-100. szám)

1962-04-13 / 86. szám

Pfcwtefc, 1962. ápHSs 13. 3 SOMOGYI MgPfeäP EGY VISSZAHÍVÁS TÖRTÉNETE EGYIK KÖZELMÚLTBAN TARTOTT ÜLÉSEN a Nagy­szakácsi Községi Tanács visz- szahívta Klujber Ferencet végrehajtó bizottsági tagságá­ból. Eddig a hír. De mi van mögötte? Miért kellett a ta- nécstagságnak a visszahívás jogával élnie? Talán érdemte­lenre pazarolták a bizalmat, amikor Klujber Ferencet be­választották a tanács vezető testületébe, vagy a vb-tag élt vissza a kapott bizalommal? Klujiber Ferenc — ha a múltját nézzük — nagyon kö­zel áll szívünkhöz, sok-sok tet­tével rászolgált szeretetünkre, megbecsülésünkre. Élete való­ságos történelemkönyv. Fia­talon beállt a forradalmárok seregébe. Ösztöne, az igazság­talansággal szemben lázongó természete, az önmaga és a hozzá hasonló falusi szegény- emlberek élete fölött érzett ke­serűsége vitte arra az útra, amelyért köszönet nem. csak üldözés, börtön és kínzás járt a Horthy-fasizmus éveiben. Ezerkilencszázharminchárom- ban kommunista szervezkedés vádjával letartóztatták, meg­kínozták, két és fél évre be­csukódott mögötte a fegyház vasajtaja. Csendőri felügyelet, állandó megfigyelés, korlátozás a sza­bad mozgásiban és kenyérte- lenség — ez volt a sorsa a börtön után. De szívét, gon­dolkodását nem tudták ellen­őrizni, száját se lakatolhatták le, hogy ki ne mondja az igaz­ságot. Titkon kapcsolatot tar­tott a kommunisták kaposvári sejtjével. Veszedelmes, félel­metes embernek számított a forradalomtól reszkető hata­lom szemében. EH akarták tá­volítani az útból. Negyven­négyben Dachauba hurcolták a náci fasiszták. Iszonyatos még csak rágondolni ás, hogy mit kellett kiállniuk a haláltábor­ban. Micsoda élni akarás és hit kellett ahhoz, hogy le­gyengülve, erőtlenül se ve­szítse el a reményt, hogy küzdjön, s végiül is hazaszök­jön . .3 S itthon? Kemény küzde­lem, a reakcióval való min­dennapos viaskodás várt rá. De vállalta, mert érezte, hogy ezért az új rendért állt ki üt­legelést, viselt fegyházat, szen­vedte át Dachauban a poklok poklát. Ö szervezte meg Nagy­szakácsiban a kommunista pártot, a földosztást. Amikor Rövid ideig tartott a lehan- goltság, amelyet Magyar Géza szemlélete váltott ki a brigád­ban. Minél többet gondolkoz­tak Magyar dolgán, annál in­kább erősödött bennük az az elhatározás, hogy újból beszél­nek vele. Megsértődni ugyanis nem nehéz. A legkönnyebb volna azt mondani neki, hogy »jó, ha te helytelen nézetet val­lasz, akkor kiközösít a brigád«. Sokkal nehezebb és nemesebb tett az, ha jobb belátásra bír­ják, megnyerik a jó ügynek ezt az egyébként lelkes embert. Belső viszályok miatt nem hullhat szét ez a kis közösség. Hiszen ha ez bekövetkezne, ugyancsak kárörvendenének azok, akik üres melldöngetés- nek, nagyfiúskodásnak nevez­ték a Baksa-brigád vállalását. A brigádvei-senyben nemcsak az a fontos, hogy száz százalé- \ kon felül teljesítsék a tervet, hogy csökkentsék a selejtet, hanem az is, hogy kialakítsák a szocialista embertípust. A legtöbben, amikor a vállalás pontjai között ezt olvassák, rendszerint amolyan probléma- mentes célkitűzésnek tartják; miközben a brigád dolgozik — úgymond —, kiformálódik majd a szocialista embertípus is. Pedig ennek a pontnak a teljesítéséért igen sokat kell tenni, nagy türelemmel, meg­értéssel kell küzdeni. A szocialista embertípus ki­alakítása nem megy egyik nap­ról a másikra. Éppen ezért Magyar Gézához sem szabad rosszhiszeműen közeledni, azt várni tőle, hogy mindjárt szo­cialistává váljék, s hogy az el­ső hallásra helyeselje a közös­ség elhatározását. A szép szó többet ér. így történt, hogy igyekeztek megmagyarázni ne­megalakult a tsz, elnökhelyet­tessé választották. És most visszahívták a v-b-ből, levált­ják a pártvezetőségből. GYŰRŰZNEK A KÉRDÉ­SEK az ember fejében. Volta­képpen mi történt ezzel az emberrel? . Megváltozott volna, vagy rosszul ismerték koráb­ban? Igyekeztem választ ke­resni a faluban, s rá kellett jönni a szomorú valóságra: Klujber elvtárs ma nem ké­pes helytállni, példát mutatni. Amit elmondanak róla, abból sajnos, csak egy következtetés vonható le: nem való veze­tőnek. Nem tud megszabadul­ni a beléje idegződött gyanak­vástól, bizalmatlanságtól, nem törődik azzal, hogy mit mond. Csúnya, bárdoiatlan. szavai, gorombaságai pedig sértették az embernek önérzetét, s kezd­tek elhidegülmi tőle. Márpedig nagy baj az, ha ahelyett, hogy szeretnék, tisztelnék, télnek vezetőjüktől az emberek. A legnagyobb baj azonban ab­ból fakad, ha valaki nem ké­pes vagy nem hajlandó szigorú önvizsgálat alá vetni tetteit, magatartását, vagy nem érti meg, hogy meg kell változnia. Nem tudom, hogy környezete mennyit segített ebben, smeg- tett-e mindent, hogy hozzáse­gítsék ehhez, annyit viszont tudok, hogy Klujber elvtárs messze van attól, hogy tárgyi­lagosan lássa fogyatékosságait. A MÜLT ÉVBEN tartott pártvezetőség-választásom mást tettek meg helyette párttitkár­nak. Ezt már súlyos figyel­meztetésnek szánták elvtársai. Ennek gondolkodásra, bizo­nyos következtetések levoná­sára kellett volna késztetnie Klujber elvtársat. Ilyet vi­szont nemigen tapasztalni a vele való beszélgetéskor. Meg van győződve, hogy érdemte­lenül bántak vele. Ezt mondja például: »Azért szavaztak le, mert leitatták a párttago­kat« (?!). — S a végrehajtó bizottság­ból miért hívták vissza? Ezt is egykönnyen elintézi: »Azért, mert két dudás nem fér meg egy csárdában.« (Ez­zel a tanácselnökkel való egyet nem értésre célzott.) Csak úgy hirtelen megkockáz­tatok még egy kérdést: — Hibát nem követett ©1? A válasz egyértelmű: — Tudtommal nem. Sok emberrel beszélgettem, köztük tanácstagokkal is: miért hívták vissza Klujber elvtársat a végrehajtó bizott­ságból? A válaszadók tárgyilagosan beszéltek róla. Senki sem von­ta kétségbe elvhűségét. Nagy tisztelettel emlékeztek meg a felszabadulás előtti tevékeny­ségéről, bátorságáról. De el­mondták hibáit is •— hogy durva, goromba, s iszik is —, s ezek bizony egy csöppet sem hízelgők a régi kommu­nistára. Arról sem hallgattak, hogy Klujber elvtáirs az utób­bi években teljesen elhanya­golta tanácstagságából fakadó feladatait, kötelességeit. A jegyzőkönyvek tanúsága sze­rint például 1961-ben mind­össze kétszer vett részt ta­nácsülésen, s vfo-ülósen is csak négyszer volt ott. A ta­nácstagok pedig — igen he­lyesen — úgy vélik, hogy név­leges vb-tagokra nincs szük­ség. NEM, NEM MONDTAK LE RÓLA, jóllehet tisztelőinek tábora megcsappant. Senki mástól, csak tőle függ, hogy a falu ismét fölnézzen rá. Ezt azonban ki kell érdemeimé. A régi érdemek mellé mai ér­demeket kell állítania. Varga József Dramaturgiai és színházi szakkörök az általános és a szakközépiskolákban A Művelődésügyi Miniszté­rium illetékesei javaslatot ké­szítettek, hogy az általános és a középiskolákban szervezze­nek dramaturgiai és színházi szakköröket. A körökben szak­emberek tartsanak majd elő­adásokat a színházművészete ről, a különböző műfajokról és esetenként egy-egy színdarab­ról is. Ott, ahol a gyermekek ré­szére rendszeres színházi elő­adásokat tartanak, a darab megtekintése előtt szakembe­rek beszélgetnek a pajtások­kal; ismertetik azt a kort, amelyben a cselekmény leját­szódik. (MTI) Lajos bácsi, a párttitkár Képünknek ezt a címet ad­hatnánk: Déli eszmecsere az utcán. Tegyük hozzá, hogy föl­vételünk három óra körül ké­szült. Ebből kiderül, hogy Tóth Lajos, a kéthelyi Arany­kalász párttitkára ma nem J2- kor ült asztalhoz ebédelni. Máskor is módosítja napirend­jét a munka. Egyszer a határt, a majort járja, máskor a tsz- irodán, a tanácsiházán akad intéznivalója délidőben is. Most meg Tüske Sándor bri­gádvezető jött el a lakására. A kiskapuiban beszélgetnek. — Kerestem délelőtt a faluban, de mondták, hogy Marcaliba ment: azért jöttem, hogy se­gítsen rajtam, Lajos bátyám. Néhány család még nem vál­lalt kapálást ebben a körzet­ben. — Sorold csak, Sanyi kik azok. Elmegyek én valameny- nyj ükhöz, de először azokhoz, akik a leginkább vonakodnak — feleli a párttitkár... Tóth elvtárs a múlt év ele­je óta függetlenített titkára a szövetkezet pártszervezetének. A falu lakói azóta is kereszt­nevén szólítják, sőt a járási párttitkár is így üdvözli: »Szer­vusz, Lajos bácsi!« Emberi közvetlenséget áraszt meg­nyerő egyénisége. Életútja hí­ven példázza a parasztember­ből lett falusi vezető előreju­tását. A cselédházaktól, az uradal­mi majorból indult el. Ma­gángazda lett összekuporgatött néhány holdján, majd a nép­hatalom 9 holdra egészítette ki egyéni gazdaságát. A szőlőter­meléshez sosem érzett különö­sebb kedvet, pedig Kéthelyen a birtok mellett leginkább a borászati szaktudás adta a gazdatekintélyt. Tóth Lajos mással szerzett elismerést ma­gának. Olyan jószágot nevelt, hogy senki különbet a faluban] Értette annak módját is, hogy miként lehet a földből a leg­több kukoricát, búzát kicsikar­ni. Beszélik, hogy annak ide­jén mindenki irtózott a műtrá­gyától. Ö nem. Szerzett né­hány zsáknyi pétisót a földmű­vesszövetkezettől, s »kivetette« a nevét nyomtatott nagybetűk­kel a domboldali kaszálóra. Pár hét múlva sokan megcso­dálták a haragoszöld, buja fü­vet, amint szabályos betűkké szökkent. — Jobb lett volna azt kiírni, hogy PÉTISÖ — emlékezik vissza Lajos bácsi. Járási tanácstaggá választja a falu népe, társadalmi tisztsé­get visel az fmsz-ek járási fel­ügyelőd bizottságában is. Tag­jelölt 1960 januárjában, ami­kor aláírja a termelőszövetke­zeti belépési nyilatkozatot. Bri­gádvezetőként kezdi szervezni a közös munkát. Azon az első közös tavaszon a Kossuth La­jos utcából és környékéről te­hénfogatok is hordják a trágyát az Aranykalász földjére. Alig zökkenti kerékvágásba nö­vénytermesztő brigádjának szekerét, új megbízatás vár rá: át kell vennie az állatte­nyésztés irányítását. Ma a já­rás legjobb szövetkezeti tehe­nészetét a kéthelyi Aranyka­lász mondhatja magáénak. Ennek megalapozásában nagy érdeme van Lajos bácsinak is. Reá szavaznak a kommunis­ták, legyen ő a függetlenített párttitkár. A jószággondozók kérlelik: ne búcsúzzon el tő­lük. Nem is búcsúzik, hiszen nem megy el, hanem egy bri­gád szakmai vezetése helyett az egész falu politikai irányí­tásának gondját veszi a vállá­ra. Útja most is szinte naponta az istállókhoz, a sertésszállás­hoz vezet. Elvégezte az öthó­napos pártiskolát. Mind maga­biztosabban dolgozik hivatá­sos pártmunkásként. Búcsúz­nék tőle, de kér, hogy hallgas­sam meg panaszos szomszédját, Péterfi Istvánt. Öreg, beteges ember. Ágya napközben is ve­tetten, hogy lefekhessen, ha úgy érzi, nehezére esik az ülés. Járadékot kért, felül­vizsgálaton is volt Kaposvá­ron, de nem nyilvánították tel­jes munkaképtelennek. Pedig ma már az. Most ismét benn a kérelme. Lajos bácsival együtt igyek­szünk a faluba. Lépten-nyo- mon megállítják. Mindenkinek van kérdeznivalója, s neki is van mindenki számára egy-egy biztató, buzdító szava... Kutas József Tizenegyen indultak (2) ki: helytelen, hogy amíg a bri­gád a varrodának visszaküldi a selejtet, ő az eddiginél i® több ruhát vasal meg rosszul. Magyar sokáig hallgatta a brigádtagok érvelését. Először azt gondolta, hogy talán nem nézik jó szemmel öt maguk kö­zött a többiek. Most a minősé­gen nyargalnak, hogy aztán előbb-utóbb lehetetlenné vál­jék helyzete, s egy szép napon szedje a sátorfáját. De aztán újra át- meg átrágta szavaikat, s lassan-lassan megérlelődött benne egy másik gondolat. Ez arra intette, hogy inkább va­saljon kevesebbet, de jól, hogy ne kelljen egy ruhát sem visz- szaadni. Megpróbált úgy dol­gozni, ahogy a többiek kérték. És sikerült. A tervet is telje­sítette, és jobb minőségű mun­kát is végzett. A február 13-i alakuló gyű­lés egyszerű és bensőséges volt. A brigádtagok úgy érezték, hogy már tudnak egyöntetűen harcolni a közös célok megva­lósításáért, mindenki aláveti magát a többség akaratának. Elkészítették a hivatalos ver­senyvállalást. Eszerint telje­sítményük állandóan száz szá­zalék fölött lesz; a selejtet a megengedett tíz százalék alá csökkentik; politikailag képe­zik magukat; társadalmi mun­kát és ellenőrzést vállalnak az üzemben; a nyáron segítenek a kazsoki termelőszövetkezet­nek. Az alakuló ülésen részt vett Csávics Gyula, a részleg veze­tője is. Ügy látszik — gondol­hatták volna ekkor a kívülállók —, hogy a műszak nagy fi­gyelmet tanúsít a brigádver­seny iránt. Ezt éppenséggel nem is gondolták volna hely­telenül. Sőt! A műszak akkora figyelmet tanúsított, hogy Csá­vics Gyula is tagja lett a bri­gádnak. Vajon ügyes »diplomá­ciai fogás« volt-e csupán Bak- sáéktól, hogy őt is maguk közé hívták azzal a »hátsó« gondo­lattal, hogy a műszaki vezető­nek így majd inkább érdeke lesz, hogy biztosítsa a jó mun­kafeltételeket? Kétségtelen, volt ilyen gondolatuk. Elsősor­ban azonban nem érdekből cselekedtek, hanem egy kicsit köszönetüket akarták kifejezni a műszakinak, amiért jó taná­csaival egyengette útjukat. A brigád további útja sem volt rózsákkal kirakva. A meg­alakulás utáni első napok­ban már azt jegyezhették be a brigádnaplóba, hogy a társa­dalmi ellenőrzés következtében rendszeresen 15—18 selejtes öl­tönyt adtak vissza a varrodá­nak, saját selejtjük viszont lé­nyegesen csökkent, örültek en­nek Baksáék, s főleg annak, hogy már az első napon a nor­mában előírt 14,3 helyett 18 darab öltönyt vasaltak meg. Odaát a varrodában nem szült valami jó vért, hogy a Baksa-brigád visszaküldöz­geti a selejtes ruhákat. Dóm­ján József, a varroda műszaki vezetője ugyan örült ennek, hiszen ő mindig kényes volt a minőségre és sokszor figyel­meztette a dolgozókat, hogy jobban' ügyeljenek a munkára. lMost úgy érezte, hogy a jobb minőségért vívott harcában segítik a Baksa-brigád tagjai is. De bosszankodtak azok a munkásnők, akik a hibát elkö­vették, s akiknek a visszaadott ruhát meg kellett javítaniuk. Nekik Baksáék nem voltak ro­konszenves emberek. Néhány rosszindulatú megjegyzést is ejtettek el Baksáékra. Az ilyen megjegyzések könnyen kedvét szeghetik az embernek, még akkor is, ha szocialista brigádban dolgozik. Félő volt, hogy hatásukra a Baksa-brigádban meginognak néhányan. Hogy a 65 éves Fló­ró Bélámé egyszer csak azt mondja, hogy az ő öreg fejé­nek nincs szüksége az ilyesmi­re. Az a veszély is fenyegetett, hogy Hartmann Aranka visz- szariad, Epri pedig, akit a má­sik brigádból hoztak át, azt fogja mondani, hogy vissza­megy övéihez. Ám a brigád ek­korra már összekovácsolódott, s »állta a sarat«. Flóró néni to­vábbra is derűsen élvezte a brigádtagságot, és lelkiismere­tesen dolgozott. Hartmann Aranka cserepes virágot hozott minden tag munkaasztala mel­lé. Egri pedig többet kezdemé­nyezett, mint máskor. A fehér kréta gyakran forgott a brigád tagjainak kezében, s noha egyáltalán nem volt kötelessé­gük, a ruhákban olyan hibákat is megjelöltek, amelyeket csak vasalás közben lehet észreven­ni, hogy Ősz Jánosáénak, a mi­nőségellenőrzőnek figyelmét véletlenül se kerüljék el. Az igazgató a hangosbemon- > dón köszöntötte Baksáéka« Ötéves fennállását ünnepli az idén az MHS kaposvári repüicáklubia Főijük a felkészülés a tavaszi idényre Októbertől márciusig tartott az elméleti fölkészítés és a műszaki eszközök karbantartá­sa az MHS kaposvári repülős­klubjában. Az MHS országos elnökségének Kaposváron járt küldöttei kiválónak értékelték a repülőtéren véglett előkészí­tő munkát, és ezért dicséretben részesítették a függetlenített állományt. A repülős szakosz­tálynak 45, az ejtőernyős szak­osztálynak pedig 15 tagja tett | eredményes vizsgát az elmé- eredményeükért, és az üzem f tett anyagból, szocialista brigádversenyei Most, a tavaszi időjárás be- magjának nevezte őket. A mag- |köszöntével megkezdődött a tói, ha egészséges, azt várja az j gyakorlati foglalkozás is a ember, hogy kikeljen, felnő- ♦ szakosztályokban. A repülő­jön, fává terebélyesedjen. Va-1 sok vasárnap ötvenszer száll­jon azok, akiknek nem tetszik, hogy a Baksa-brigád társadal­mi ellenőrzése miatt lelkiisme- ; retesebben kell dolgozniuk, s • visszakapják selejtjüket, nem akadályozzák-e meg, hogy ez a fa kiterebélyesedjen? Vajon nem fognak-e tartózkodni a tak fel. Ekkor tartották meg a vizsgás növendékek ellen­őrző és az újonnan bevont nö­vendékek szoktató repülését. Az ötéves fennállását ün­neplő kaposvári repülősklub­ban eddig több mint száz fia­tal szerezte meg az A, B és C többiek attól, hogy Baksáékat j vizsgát. A vizsgás növendékek kövessék, hogy versenyezze- f jelenleg teljesítményrepülésre nek a szocialista brigád címért? | készülnek. 50—100 kilométeres A Lótolvohot . |távolságon repülnek, 1000— A. Keteiyenet az a-féalyoako- ♦ 2000 méter magasságba emel­dást azonban igyekeztek Baksa J kidnek, s egy-egy felszállással Gyuláék száműzni. Működjön J iegalább öt órát töltenek a le­jól a brigád — nekik ez volt {vegőben. Így megszerzik az a legfontosabb. Arra töreked- ♦ ezüstkoszorús jelvényt, illet­tek, hogy teljesítsék vállalásai-Jve a harmad- és másodosztá- kat, segítsék egymást ... | iyú sportminősítést. ...Bocskai Józsefné, a bri-j Az újoncok nagy izgalommal gád. egyik tagja egyedül lakik f készülnek az első felszállásra, a Sallai utca 30. számú csöpp- ♦ többen már a közeli napokban nyi szoba-konyhás lakásban, {megszerzik az A vizsgát. Hosszú ideje él már itt a ma- | az ejtőernyős szakosztály- gányban. A »társaságot« olaj- j han honvédelmi előképzés fo- bányász fiának, menyének és {]ytk. a klubtagok nagy több- az unokáknak a fényképei je*jsége már részt vett országos lentették számára. Sokszor el- J versenyeken, és az idén is ké- hatalmasodott rajta az az ér- i szülnek a vetélkedőkre. zés, hogy fölösleges, nem hiány- ♦ ____________________________ z ik senkinek. Akkor is bement | dolgozni, amikor beteg volt, í csakhogy ne kelljen otthon len- ; nie, s arra gondolnia, hogy ősz- * szedői a faház, és a hó ellepi ; a tüzelőt. Óriási föld alatt' tavak Örményországban % Örményországban óriási föld % alatti tavakat fedeztek föl. Az Egy téli napon megzörrent az ieg.yÄb®n\ ararátiban negyven- ^ ° x milliard köbméter, egy másikban ajtó: kopogtak... »pedig ötmilliárd köbméter víz van. ♦ Az örmény Tudományos Akadé­(Folytatjuk.) |mia javaslatot dolgozott ki a föld * alatti tavak és folyók öntözésre Szegedi Nándor «való széle« körű felhasználására*

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents