Somogyi Néplap, 1962. április (19. évfolyam, 77-100. szám)
1962-04-12 / 85. szám
Csütörtök, 1962. április 12. 3 soMocrei Nfcnd* JLenél M AQYARAT ADRA, A történelem mérlege nagyon érzékeny. Mindent, ami történt vagy történik a szű- kebb és tágabb világban, mindenkit, aki élt vagy él, mérlegre tesz az idő. Igen, a történelem mérlege szüntelenül működik, akár tudomásul vesszük, akár nem. Akár legyintünk egyet mindenre, akár eltöprengünk a szigorú, de mindig tárgyilagos megméretés eredményein, tanulságain. Ezzel kezdeném a választ arra a levélre, amelynek írói sértődöttségüknek adták tanúidét. Jóllehet oktalan valami az az érzékenység, ami ezt a levelet diktálta és elküldette. Mégis beszéljünk róla. Beszéljünk róla azért, mert az indítékok gyengesége, emberi esendősége ellenére is biztató ez a levél. És örülhet neki bárki. Hogy miért örülhet bárki? Mert küldői annak adták kézzelfogható bizonyítékát, hogy Magyaratádon, a Kazsoki úti cigánytelep lakói nincsenek olyan messze a társadalomtól, mint gondolnánk. Mint nagyon sokan hiszik még azok közül is, akik teljes szívükből, teljes erejükkel azon fáradoznak, hogy hazánk és megyénk cigánylakosságának társadalmon kívülisége megszűnjék. Az első dolog, amit javukra írnék, hogy újságolvasó emberek lettek. Továbbá, hogy nem passzív olvasók, hanem készek a véleményalkotásra is. Nagy dolog ez, kivált, ha azt tekintjük, hogy a múltban és még a közelmúlt években is megyénk cigánylakossága táplálta leginkább az analfabéták számát. Azt írják, hogy a Kazsoki út mellett lakó cigányokra nézve »nagy szégyen az«, amit egy onnan kiszakadt, a faluba beköltözött társukról írtam. Itt nem egyezik a véleményünk. Nem volt célom a megszégyenítés. Sőt! Azt mutattam meg, hogy társadalmunk nemhiába várja azokat, akiket évszázados, rossz hagyományok, embertelen törvények, szokások telepítettek ki az emberi közösségekből. Másrészt arra figyelmeztettem, hogy a haladás igénye már nemcsak egyesekben él a cigánytelepek lakói között sem, hanem a többségben... És itt álljunk meg egy kicsit. Az emberi társadalom, mióta van ilyen, jogokra és kötelességekre épül. A társadalmi viszonyok nem állandóak, változnak. 1945 óta hazánkban ezek a viszonyok úgy változtak meg, és úgy változnak, ahogy ez a népnek, a nemzet egészének a legmegfelelőbb. Társadalom az ember számára nem adott még annyi jogot, mint amennyit a szocialista társadalom ad. A felszabadulás óta rohamosan nőttek meg jogaink az élethez, a munkához, az egyéni boldoguláshoz is. De ez nem jelentette és nem jelenti azt, hogy kötelességeink nincsenek. Hogy csak kapnunk kell az új társadalomtól, és adnunk semmit sem kell. Adnunk is kell, és sohasem szabad elfeledkeznünk arról, hogy jogaink növekvő arányának megfelelően kell adnunk. Az az ember, aki azt akarja, hogy a világ általa is jobb, alkalmasabb legyen arra, hogy benne elégedett emberek élhessenek, az előszedi legjobb képességeit. Arra törekszik, hogy A KAZSOKI ÚTRA ne csak akkor legyen az elsők között, amikor ki kell nyújtani a kezét a jogért, hanem akkor is, amikor adni, áldozni kell. Szakítani esetleg a megszokásokkal. »Ha ezt nem vállalod — olvastam valahol —, világíts gyertyával, ne olvass könyvet, járj gyalog, melegedj rőzsetűznél — másra nincs jogod!« Ezt nem magyarázom bővebben. A levél írói tudják jól, mire gondolok. Mint ahogyan azt is tudják már, hogy az ember munka, állandó munka nélkül csak olyan báb, amit az élet ide-oda lökdöshet. Fölfedezték a munka emberré avató hatalmát. Dolgoznak. Képessé váltak tehát arra, hogy cserébe azokért a jogokért, amelyeket a társadalom egyebek között a cigányságnak is adott, kötelességeik teljesítésével fizessenek. Akkor, amikor kint jártam Magyaratádon, Bogdánoknál azzal a céllal, hogy életük fölfelé ívelésének szép példáját megírjam, a községi tanács elnöke kísért el a Petőfi utca 45. számú ház boldog lakóihoz. Megemlítette, hogy egy nemrég lezajlott tanácsülésen egy tanácstagjuk azt kérte, hogy vezessék be a villanyt a cigánytelepre. íme, ez is eredmény, hogy Önök élni szeretnének a jogokkal: kívánják a világosságot, a civilizáltabb életkörülményeket. A tanácsülés leszavazta a kérést. S ennek nem örültek. Miért? Mert még nem értiK, amit Bogdánék már megértettek. Nevezetesen azt, hogy nem időszerű már a cigányság régi életformáját élni kint a falu perifériáin. A dolgozó embernek joga van bent élni a faluban, azok között, akikkel együtt küzd. a kenyérért, a jobb életért a mindennapos munkával. Az a tény, hogy Önök a villany kivezetését kérték a telepre, arra vall, hogy ott érzik magukat jól, és hogy egyelőre nem kívánnak beköltözni a faluba. Pedig államunk nemcsak Bogdánéknak adta meg a kívülrekesz- tettségből való kiszakadás munkán alapuló lehetőségét! Bogdánék azért kivételesek, azért érdemelt példájuk sajtónyilvánosságot, mert hosszú évek munkájának gyümölcseként összegyűjtögették a falubeli ház vételárát. Beköltöztek a faluba. Már a szemléletmódjuk is más, mint ott kint volt a falu szélén. Az, hogy önök szintén dolgozó emberek, és valahányukat a munka köti a társadalom életéhez, az nagyszerű, és becsületükre válik. De ne feledkezzenek meg további kötelességeikről sem. Államunk mindent megtesz, hogy hírmondójuk se maradjon a hajdani nyomortelepeknek és cigánytelepeknek. Gondolkozzanak ezen, használják fel azt a jogot is, hogy nem kell a falun kívül lakniuk, ha nem akarnak ott élni tovább. Az embert az állati sorból a munka emelte emberré. Munka az ára annak is, hogy új, korunk emberéhez méltóbb életkörülményeket teremtsenek maguknak. Beszélgessenek inkább erről, és meglátják, hogy nem volt okuk megsértődni. A jó példa nyilvánosságra bocsátásával sohasem sérteni akarunk, hanem tanítani. László Ibolya VILÁGTÖRTÉNET TÍZ KÖTETBEN A Kossuth Könyvkiadónál összeállították már a tízkötetes Világtörténet-sorozatot. A régen várt — és nagy űrt pótló — sorozat tudományos alapossággal tárja az olvasóközönség elé a társadalom fejlődését a legősibb időktől a második világháború végéig. Az egyes köteteket színes térképek, illusztrációk, . névmutatók, kronológiai táblázatok és a legfontosabb nemzetközi történeti, irodalmi jegyzékek egészítik ki. Az előjegyzések megkezdődtek. A Világtörténet-sorozat első kötete az ősközösségi társadalom történetét, a korai rabszolga-társadalmak kialakulását és fejlődését tartalmazza. A második kötet az ókori világ, a harmadik és negyedik a középkor, az ötödik, hatodik, hetedik az újkor, a nyolcadik, kilencedik és tizedik a legújabb kor története. (MTI) Prigli Károlyné, a balatonendrédi Zöldmező Tsz tagja tavaly a közös gazdaság pe- cseaiyepulykáinak nevelésével foglalkozott. A mintegy 18 mázsa baromfi értékesítéséből 49 ezer forint bevétele származott a tsz-nek. Prigliné az idén 304 tenyészpulykát gondoz. Eredményes munkát! Az Árok utcából a Mátyás-dűlőbe telepítik át a kaposvári kertészetet (Tudósítónktól.) A kaposvári strandfürdő mellett jövőre egy korszerű uszoda építését kezdik meg. Mivel á Somogy megyei Temetkezési és Kertészeti Vállalat Árok utcai központi telepét az építkezésnél munkaterületként használják fel, a kertészet nem maradhat ott, s még az idén áthelyezik a rokkant- telepi Mátyás-dűlőben kapott 20 holdas területre. Rövidesen megkezdik a kazánház építését, s ha a melegházat már nem kell fűteni, hozzáfognak a kazán és a fűtőtestek átszereléséhez is. Mivel a régi üvegházakat le kell bontani, az a veszély fenyeget, hogy a jelenlegi szegényes virágellátás átmenetileg még rosszabbá válik. Indokolt volna az új telep bővítése és az áttelepüléssel kapcsolatban támadt bizonytalanság mielőbbi megszüntetése. Amíg el nem dől, hogy hova mi kerül és hol mi épül, addig nem tudnak tervszerűen ültetni és palántázni. Ezért nem árt figyelmeztetni a felelősöket: nehogy úgy oldják meg az áttelepítést, hogy a »-virágos Kaposvár« virág nélkül maradjon1 Tizenkilenc szocialista brigád vezetője indul útnak ma. csütörtökön este Budapestre, hogy részt vegyen a szocialista brigádok vezetőinek április 13-án kezdődő első országos tanácskozásán. A 13. sz. AKÖV, a Kaposvári Textilművek, a MÁV, a Kaposvári Cukorgyár, a Somogy megyei Húsipari Vállalat, a kereskedelem, a vendéglátóipar és a földművesszövetkezetek szocialista brigádjainak vezetői csaknem húszezer társuk képviseletében számolnák majd be a mozgalom nagyszerű eredményeiről. A múlt évben lendült lel megyénkben a szocialista brigád cím elnyeréséért indított mozgalom. Ma már egyre több üzem dolgozói érzik, látják a brigádok szocialista összefogásában rejlő óriási lehetőségeket. Ezért mondhatják majd el Major Károlyné (textilmüvek), Laki László (cukorgyár), Borsos Valéria (siófoki fmsz), Marosi János (13-as AKÖV). Török Béla (MÁV) brigádve- zetőfe, hogy megyénkben tucatjával alakulnak az újabb és újabb brigádok, s indítanak versenyt a szocialista cím elnyeréséért. A Baromfifeldolgozó Vállalatnál például nemrégen 18, az erdőgazdaságnál 15, a Vendéglátó Vállalatnál 3 új brigád alakult. Elmondhatják, hogy e brigádok élen járnak az önköltségcsökkentésben, a termelékenység növelésében, a szocialista tudat formálásában. Elmondhatják például, hogy az Építőipari Vállalat egyik szocialista brigádja egy emberként vállalkozott arra, hogy szombat-vasárnap is dolgozik, hogy az új lakóházakat mielőbb átadhassák tulajdonosuknak. Igaz, nem mindenütt találták még meg a brigádok irányításának, segítésének, munkájuk értékelésének új módszerét. Néhány helyen a szocialista cím elnyerésének föltételei általánosaik, s igen könnyen teljesíthetők. Más hibák is akadnak. Az állami gazdaságok 22 brigádja közül pl. tavaly mindössze kettő nyerte el a szocialista címet. Ez arra figyelmeztet, hogy többet kell törődni a szocialista brigádok munkájához szükséges föltételek megteremtésével. A brigádok (képviselői arról is számot adhatnak, hogy üzemeinkben, állaim gazdaságainkban mozgalom indult a szocialista műhely, illetve üzemegység cím megszerzéséért. Sok eredményről, de még igen sok hibáról is tájékoztathatják a szocialista brigádvezetők az országos tanácskozás részvevőit. Minden bizonnyal hasznos tapasztalatokkal gazdagodva térnek majd vissza brigádve« zetőink a tanácskozásról. Szalai László ÍXXXDOOOOOCJOOOOOCOOOOOOOOOCXDOCIOOOCIOCXXXODOOOOOOOOOCXXXXXXXXX: XXlOOCOOCCOOOOOtXlOOOOOCOOOOCXXDOOOOOCKDOOOOCOCXDOOOOCjOOOOOOOCXXXXXXXXXXlOOCXXXXX: A. ADZSUBEJ: Jltexjluoii s utazásra LATIN-AMERIKAI RIPORT m Fogadás uz elnöknél M ielőtt az elnökkel folytatott beszélgetésről szólnék, szeretnék röviden foglalkozni azokkal az . eseményekkel, amelyek a múlt év augusztusában zajlottak le az országban. Akkor, amint ismeretes, Quadros, Brazília törvényesen megválasztott elnöke váratlanul lemondott. Amint a brazilok mesélték nekünk, ez a lépés teljesen érthetetlen volt még a politikai élet iránt eleven érdeklődést tápláló, tájékozott emberek számára is. Az olvasók bizonyára emlékeznek Quadros elnök néháné nyilatkozatára. Ezek a nyilatkozatok szemmel láthatóan magukon viselték a lázas sietség jegyét, és érezni lehetett, hogy bonyolult indítékok diktálták azokat. Brazíliában senki sem mondta meg _ nekünk pontosan és határozottan, hogy mi volt az oka ennek a váratlan lemondásnak. Az egyik beszélgetés során azonban világossá vált, hogy az országban szélsőségesen reakciós erők tevékenykedtek, amelyek nyomás révén és szinte ultimátumszerű követelések Étján el akarták - távolítani posztjáról az elnököt, és az aat követő változások során szélsőséges reakciós rezsimet akartak meghonosítani az or- szágbam. Még Quadros elnök irányvonala is megijesztett bizonyos köröket egyes Brazíliával szomszédos államokban. Amint a latin-amerikai országokban gyakran megtörténik, a hadseregre, helyesebben szólva a hadsereg magas rangú tisztikarára tették a tétet. Azok a katonai személyiségek, akik Rio de Janeiro körül és a Rio de Janeiróval szoros kapcsolatban levő reakciós politikai erők körül csoportosultak, a válság folyamán nyíltan kijelentették, hogy nem enge- dig visszatérni az országba Goulart alelnököt, aki ebben az időben Európában tartózkodott. Tehát az ország reakciós erői, amelyek a magas beosztású katonai személyiségek egy részére akartak támaszkodni, nyilvánvalóan diktatórikus államcsínyre törekedtek. De amint ilyen esetekben gyakran megtörténik, a politikai intrifcusok nem számoltak a néppel, a nép akaratával, kívánságával, erejével. És a vidám Rio de Janeiróban. a munkás Sao Paulóban, a forró Reeiíe-ben és az ország sok más városában, falujában sok millió egyszerű brazíliai vonult az utcákra. Goulart alelnök úgy határozott, hogy visz- szatér Brazíliába, de nem Rio de Janeiróba, hanem Kio- Grande-do-Sul állaimba. Itt, ebben az államban, ahol a gauchók különösen erősek, teljes támogatást nyerhetett. Amint most látni, a reakció összeesküvése kizárólag a felső rétegekre korlátozódott. A Rio-Grande-do-Sul államban állomásozó második hadsereg nem támogatta az összeesküvőket. A külügyminisztei’-he- lyettes elmondta nekem, hogy a második hadsereg alacsonyabb és közepes rangú tisztjei — az egyszerű katonákról nem is szólva — demokratikus beállítottságúak. Bizonyos körök ugyan 1945 óta már ötödször akarják felhasználni a hadsereget államcsíny végrehajtására, azonban az alacsonyabb és közepes rangú tisztek és katonák a nép akaratára hallgatva nem támogatják a provokátorokat. Ez a külügyminiszter-helyettes véleménye. A második és a harmadik hadsereg valóban nem nyújtott támogatást az összeesküvőknek, és Goulart alelnök az ország elnöke lett. D éltájban, dolgozószobájában találkoztunk Goulart elnökkel. Az elnök 44 éves. Komoly politikai tapasztalat áll mögötte: nemcsak Quadros idejében volt alelnök, hanem Kubitschek idején is, és miniszteri posztokat töltött be. Tavaly augusztusban, éppen akkor, amikor Brazíliában nagy horderejű politikai események érlelődtek. Goulart elnök a Szovjetunióban is járt. Goulart elnök azzal kezdte a beszélgetést, hogy a Szovjetunióban tett látogatás igen emlékezetes marad számára; emlékezetes marad, milyen szívélyesem fogadták őt a szovjet emberek, milyen kedves figyelmet tanúsított iránta N. Sz. Hruscsov, a minisztertanács elnöke, akivel nagyon éi'dekes, hasznos beszélgetést folytatott Goulart elnök hangsúlyozta, hogy a brazil kormány, amely a politikai válság során jött létre, mindjárt magáévá tette a bi-azil népnek azt a törekvését, hogy helyreállítsák a diplomáciai kapcsolatokat a Szovjetunióval. S bár eredetileg a diplomáciai kapcsolatok helyreállításának — hangsúlyozta az elnök — hét hónappal a politikai válság megoldása után kellett volna megtörténnie, erre mégis jóval hamarabb sor került. Ebben Brazíliának az a törekvése mutatkozott meg, hogy széles körű és átfogó kapcsolatokat létesítsen a világ minden országával, és támogassa a jóindulatú, kölcsönösen előnyös kapcsolatokat minden állammal. A miniszterelnök és a külügyminiszter, akikkel ugyanazon a napon találkoztunk, szintén osztotta az elnök véleményét. Ugyanúgy, mint Goulart elnök, beszámoltak Brazília nehézségeiről, gazdasági fejlesztésének problémáiról, arról, hogy Brazília lehetőleg minél több országgal igyekszik kölcsönös kereskedelmi kapcsolatokat kialakítani. Amikor elbúcsúztunk, Goulart elnök megismételte: »A Szovjetunió és a Hruscsov miniszterelnök vezette szovjet kormány politikája a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésére törekszik. Ez bölcs és előretekintő politika, s már sok millió hívet toborzott. Brazília hű lesz ehhez a politikához, és arra fog törekedni, hogy olyan egyenjogú és kölcsönös kapcsolatokat tartson fenn a Szovjetunióval, amelyek — mint reméljük — átlépik a csak diplomáciai jellegű határokat, és kiterjednek a két nép életének és tevékenységének számos területére: a gazdasági, a tudományos, a kulturális és a sportéletre.« K ét napot töltöttünk Brasilia városban. És bárkivel beszélgettünk — képviselőkkel, szenátorokkal, taxisofőrökkel vagy szállodai nlesetben éreztük, hogy Goulart elnöknek és a brazil kormánynak a Szovjetunióval fenntartóim baráti kapcsolatokat szolgáló irányzatát valóban az egész nép támogatja. Amikor az egyik 'rögtönzött sajtóértekezleten az észak-amerikai távirati ügynökség tudósítója epés hangon megkérdezte, hogy mit akar a Szovjetunió Brazíliában, mi azt válaszoltuk, hogy népünk Brazília boldogulását kívánja, azt szeretné, hogy Brazília állampolgárai jobban és gondtalanabbal éljenek, hogy ne csak új fővárost építsenek, hanem új országot is. Az Egyesült Államokból érkezett újságírónak nyilvánvalóan nem tetszett ez a válasz, mivel kijelentésünk nem is látott napvilágot az amerikai sajtóban, de a brazil újságírók és a szálló halijában tartózkodó érdeklődők tapsoltak; ők is így értelmezik a szovjet nép viszonyát a világ összes országaiban élő népekhez. Igen, a repülőgép alakban épülő brazil főváros mintegy startpályán áll. Mire van szüksége a repülőgépnek ahhoz, hogy távoli útra repüljön? Erős motorokra, hozzáéri ő irányító személyzetre és a vezetők által pontosan meghatározott irányvonalra. Nem kételkedhetünk, hogy Brazília jól startol a nagy út előtt. (Vége.)
