Somogyi Néplap, 1962. április (19. évfolyam, 77-100. szám)

1962-04-11 / 84. szám

SOMOGYI NÉPLAP 6 Szerda, 1962. április ti. Karcsika, s akinek életét köszönheti. Ige«, szolgálati és emberi kötelesség. De e fogalom kife­jezi-e a tett nagyságát, az életveszély vállalását; meg­győzően bizonyít-e embersze- retetet és önfeláldozást? Köte­lesség. S ha mégis közelebbi indítékot keresnék? — Nem volt időm gondol­kodni. De emlékszem határo­zottan: ötéves kisfiámat láttam a pályám Csak annyit tudtam, hogy meg kell menteni. És ug­rottam, ennyi az egész.-* • * * Már indulna a vonat, Surug- li József készülődik. A meg­mentett, gyermeket majd lead­ják a következő állomáson. A távolból azonban lélekszakad­va közeledik egy férfi. Homlo­kát törli, liheg. A vasutasok megtorpannak. A férfi nyújtja karjait a gyerekért. Nem kö­szön, nem mond semmi mást. csak ennyit: Riportkönyv Kubáról Kubáról hálás és népszerű feladat könyvet írnia annak, aki e gyönyörű szigetország forradalmának személyes él­ményed, tapasztalatai alapján kíván krónikása lenni. Vi­szont a feladat egyátlalán nem könnyű. V. V. Lisztov, az új Kuba útjain című könyv író­ja két alkalommal járt Ku­bában. Mondanivalója mégis rengeteget veszítettt frissessé­géből. Ez a tény nem a toll lassúságával vagy a könyvki­adás nehézkes cammogásáva1 magyarázható, hanem azzal, hogy a kubai nép forradalma gyorsan halad élőre. S az, aki a két évvel ezelőtti Kubát lát­ta, a maira csak következtet­ni tud. Lisztov 1959 tavaszán és őszén járt a szigetország­ban. Innen, hogy (mint a ki­adó utószavában meg is tet­te) könyve kiegészítésre szo­rul, mivel abban az ország életében bekövetkezett esemé­nyeket csupán 1960 nyaráig követi nyomon. Márpedig 1960 júliusától napjainkig Kuba né­pe olyan történelmet , írt, amely méltán vonja magára az emberiség figyelmét. Az elmondottak ellenére ke­Fiatal filmművészek két új alkotása a Prometheus és a Tűz A Balázs Béla Stúdióban tömörült fiatal filmművészek egymás után készítik pálya­kezdő rövidfilmjeiket, ame­lyekben művészi elképzelé­seikről vallanak. Legutóbb Bácskai István rendezésében elkészült a Tűz című kdsfilm; képsora a zene és a munka ritmusának rokonságát, har­móniáját ábrázolja. A fölvéte lek egy részét Özdon. és a Ze­neművészeti Főiskolán forgat­ták. Egy másik most befeje­ződött rövidfi'l'm, a Promet­heus — írója Gábor Pál — azt mutatja be, hogy az em­ber, aki már a kozmoszt ost­romolja, még mindig nem eléggé ismeri önmagát. (MTI) Huszonegyszer volt már büntetve, most ismét a bíróság elé került Március 27-én a Május 1. utcai Gyermekruházati Bolt­ban vásárolt Orbán Józsefné. Amikor fizetni akart, észrevet­te, hogy a pultra tett táskájá­ból valaki kiemelte pénztár­cáját. Emlékezett rá, hogy né­hány perccel előbb egy idős asszony állt a háta mögött. Kisietett az utcára, és meglát­ta a szapora léptekkel haladó asszonyt. Utánafutott, megál­lította, és felszólította, hogy ad­ja vissza az erszényt. Az idős asszony minden vonakodás nélkül visszaadta a pénztár­cát a benne levő 670 forinttal együtt. A jelenetre többen fölfigyeltek, csődület támad', majd megjelent egy nyomozó is, s bekísérte a feleket a rendőrségre. A kihallgatáskor kiderült, hogy a tolvaj Tóth Mihályné, Kaposvár, Zrínyi utca 48. sz. alatti lakos. Tóthné eddig már huszon­egyszer volt büntetve zsebtol­vajlás miatt, és 17 évet töl­tött börtönben. A rendőrségi nyomozás be­fejeződött, az ügyészség rövi­desen vádat emel Tóth Mi- 1 hályné ellen. vés könyvet olvastam végig nagyobb érdeklődéssel, mint ezt a mindvégig színes, él­ményszerű munkát. E sziget- ország népe az elmúlt évek­ben a forradalmak történetébe úgy írta be nevét, mint egy­kor a francia nemzet vagy ké­sőbb a szovjet nép. Ennek az országnak jelen történelme — ma már tudjuk — új határkö­vet jelent az emberiség törté­nelmében is. Ez természetes. A kubai nép példája már-már szimbólum a szabadságért küzdő nemzetek fiai számára. Mivel e hős nép forradalma -azt bizonyította be, hogy van kiút az országos nyomorból, elnyomásból, kizsókmányo’ás- bóL Ez az út a forradalom Lisztov műve hasznos és mozgósító erejű olvasmány mindazok számára, akik köze­lebbről akarják megismerni Fidel Castro népét, jellemét, szokásait, temperamentumát és optimizmusát, a kubai társa­dalom ellentmondásait, a nép helyzetét vagy akár a kulturá­lis forradalom nagy felada­tait. A Táncsics Könyvkiadó az­zal, hogy megjelentette V. V. Lisztov könyvét, jó szolgála­tot tett a népek barátsága, összetartozása ügyének, a pro­letár internacionalizmusnak. L. I. Sanwaui Méalmt Az MSZMP Somogj aiegyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Felelős szerkesztő: KISDEAK JÓZSEF. Szerkesztőség: Kaposvár, Lenin u. 14. Telefon 15-10, 15-tt, Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. Z. Telefon 15-16. Felelős kiadó: WIRTH LAJOS. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári ü/.emvbea, Kaposvár, Latinka S. u. 6. (F. v.: László Tibor.) Terjeszti: a Magyar Posta Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra U Bt az ütköző nyomta te őke* a pályáról — ma­tatja Surugli József mozdonyvezető, teám, hogy ki volt az a kalauz, elsején még kétszáz forintot is adnék neki... Szemében már könny csillog; azt hiszem, a kétszáz forinttal a legnagyobbat mondta. Meg­nyugtatom. Nem kalauz volt, hanem fűtő, Takács II. János. A pénzt úgysem fogadná el, de meg­szoríthatja a kezét.** • • • Két saénfekete arcból villo­gó szempár figyeli a pályát a borult, csöpögés időben. Egy­szerre dobbant meg a szívük, egyszerre akadt el torkukon a lélegzet^ amint a mozdony előbukkant a pamuki kanyar­ból. Valaki mozog a sín­pár között, élet van ott bizonyára. A rózsaszín m- gecske szinte belevesz a kavicsrengetegbe. Gondolko­dására nincs idő, cselekvésre is kevés. Lejtős pályán rohan a íonyodi személy. — Féld — hoz szorítja és ugrik. Ugorna, de már nem kell erő hozzá. A mozdony üt­közője taszítja le a pályáról, nyomást érez veséje táján, s úgy • esik, hogy a gyermek a mellén fekszik karjai között. Még mindig csúszik a sze­relvény tovább, de már nem érdekli. Arcizmai kisi­mulnak, izzad­tam, lihegve csókolja az ap­róka kisfiút _ • • • Az anya és gyermek«* TARKA mmk A kisfiú ijedten bújik a kör­me® arcú fűtő vállára. Beszél­ni nem tud még, sírásra sem csempül a szája, nem tudja fel­fogni, hogy mi történt. Félmez télén alsótestén végigszánt a szél, szőke haját borzolja. A vasútparton fekszik egy fűtő karjaiba zárva. A férfi liheg, mellére öleli a kisfiút, simo­gatja kis buksi fejét, csókolja, mintha a sajátja volna. A pü- '■ íögő masina végre nyikorogva megáll. Egy szusszanás még, s a másik oldalról a mozdony- vezető támolyog oda halottsá- padtan. Nézi a feltápászkodó férfit, és a szurtos kis szőkesé­get, aztán elfordul, 'és nekiszé­dül a gépnek. Feszült, drámai másodpercek teltek el... * * * Az asszony mosolyog, hátá­val megtámasztja az ajtófélfát, S ahogy fölelevenítem a törté­netet, hallgat, de nem néz rám. Az udvaron, zilált napra- forgószár-kerités tövében önfe­ledten játszadozik a kis Kar­csika, oda fénylik tekintete. — Üristen, mennyit szenved­tem érte... ö a hatodik. Egy meghalt, azt mondtam, őt vi­lágra hozom, ha belepusztulok is... Mostam, és elszökött egy szempillantás alatt. Csak tud­ordít a fűtő, de Surugli József nem is hallja, már csúszik a vonat, érzi, hogy lassul, nyiko­rognak a kerekek. Nincs me­nekvés! Érzi, hogy nincs, a tá­volság egyre fogy, s a gyerek ott áll mit sem sejtve. Homo­kot szór, hiába. Egy szempil­lantás a másik oldalra. A moz­dony ajtaja nyitva, a fűtő nincs sehol. Ellengőzt ad, visszafe­lé forognak a kerekek, de a lendület, ez az átkozott lendü­let még mindig előre kénysze­ríti a szerelvényt. Már nem látja a gyereket, nem látja fű­tőjét sem, kétségbeesetten eről­ködik. Alatta vannak már... Utolsót nyikordulva megáll a vonat. Letámolyog, s a túl­só oldalon a férfi görcsösen szorítja magához a gyerme­ket... * * * Takács kiáltott, de tudta, hogy késő, hogy lehetetlen. És ekkor égy szempillantás alatt nyílt a mozdony ajtaja. Nem gondolt most semmire. Eleshet, a vonat kerekei kettévághat­ják. Életét veszélyezteti? Nem! Egy másik életet, egy apró kis életet akar megmenteni. Sze­rencséje van. Az akarat acéloz­za izmait, nem botlik meg, nem kerül a kerekek alá, együtt rohan a feltar­tóztathatatlan gőzgéppel. És nem bírja meg­előzni! Izmai megfeszülnek, s akkor — mintha minden mozzanatot elő­re megbeszél­tek volna — el­lengőzt kap a gép. Ez az a pillanat, ami­kor előretörhet. Fut, lohol lé­lekszakadva, már a sínek között van, s a mozdony a nyo­mában. Egy utolsó erőfeszí­tés. Felkapja a gyereket, magsá­Az életmentő vasutas, Takács II. János futó. A 275 052 számú mozdony in dulásra készül.- A fűtőház előtt áll a gép, Surugli József dol­gozik odafent, s az állomás fe­lől fűtője érkezik. Mintha sem­mi sem történt volna, az élet folyik tovább. Azaz hogy túl sokan érdeklődnek a két élet­mentő vasutas iránt. Telefon­hoz hívják őket, a rádió kér interjút, a televízió munkatár­sai érkeznek. Csak ennek vége lenne már. Csendes szemlélődő vagyok, figyelem arcukat, mozdulatai­kat. Semmi különös. Markáns munkásarcok. Határozott fellé­pésnek, és szerények, elhárí­tanak minden dicséretet és el­ismerést. — Fölesküdtünk rá, csak az utasítás szellemében tettük. Kötelességünk volt. — A fiam... Takács még mindig görcsö­sen szorongatja a fiút. Rászól a vonatvezető: — Add át a gyereket. Nincs magyarázat, szinte úgy kell kitépni karjaiból. Az apa néma, a gyerek szótlanul visz- szanéz, és eltűnik a vasútpar­ton. Édesapja azt sem mondta, hogy köszönöm, kezet se fo­gott, csak ment, mint egy ma­gába zárkózott remete. Nem tudott magára ébredni a ször­nyű életveszély láttán ... A köszönet mégsem marad el. Az egész ország népe, száz- és százezer ember tud már Ta­kács II. János és Surugli Jó­séi életmentő tettéről. Száz- és százezer ember nyútja jobbját,: s büszkén gondol két hős vas­utasunkra, akik megmentet­ték az életnek Fábián Karcsi­kat... Jávori Béla Újra bemutatják a Szentkutat Néhány héttel ezelőtt már adták Kaposváron Kiss Jó­zsef Nemzetközi Béke-díjas filmrendező dokumentum- filmjét. A nagy érdeklődést kiváltó művet azonban csak három napig játszotta a Vö­rös Csillag Filmszínház. Most újra műsorra tűzik a Szent­kutat. A Szabad Ifjúság Filmszínházban »A lelkiis­meret lázadása« című DEFA- film harmadik része előtt ve­títik. A Vörös Csillag vasár­nap délelőtti híradó műsorán is szerepel ez a leleplező film. Herskó Anna és Szabó Árpiád operatőr megdöbbentő ké­pekben mutatja be, hogy a franciaországi Lourdes-ról el­nevezett oltárhoz el zarán­dokló hívők vallási elvakult- ságukban mennyire megfe­ledkeznek a legelemibb hi­giéniáról. Hermann Ottó, a nagy természettudós száz év­vel ezelőtt »A mérges csók« cimmel cikket írt a Termé­szet tudományi Közlönyben. A kisifilm bebizonyítja, milyen találó volt ez az írás. Évelő dísznövények címmel jelentette meg a Me­zőgazdasági Kiadó Farkas László könyvét. A szerző természetjárásra invitálja ol- vásóit: nézzünk szét, milyen évelők nyílnak kikelettől a téli fagyokig a kertben, az erdőn és a mezőn. Tavasszal az ibolya, a hóvirág, a kökör­csin, a páfrány, a pázsitviola pompázik; nyáron a szarka­láb, a mályva, a sásliliom gyönyörködtet; a krizantém, az őszirózsa, a japán szellő-' rózsa az ősz virágai; az örök­zöld cserjék és félcserjék té­len is díszlenek. Mindezek­ről és a természet- és kert­barátnak oly kedves sok más dísznövényről ír Farkas Lász­ló. Útmutatást ad virágos kertek létesítéséhez, az évelő dísznövények ültetéséhez, szaporításához, és közli a vi­rágok növényvédelmének tudnivalóit is. Szeretlek, kedvesem... Párizsban Renée Bocaux asz- szony eredeti vállalkozásba fo­gott: irodát nyitott, ahol kizá­rólag szerelmeslevelek megírá­sával foglalkoznak. »Sok em­bernek nincsen meg az adott­sága, hogy érzelmeit szavakba foglalja — jelentette ki Bocaux asszony. — Ezeken az embe­reken akarunk segíteni. Ta­nult munkatársaink határozott irodalmi érzékkel bírnak, szív­ügyekben nagyon tapasztaltak, és jó emberismerők. Leveleik­ben mindig megtalálják az adott esethez illő hangot. Bár irodánk még csak rövid ideje dolgozik, már több házasságot hoztunk létre, és számos sze­relmi vitát intéztünk el.« Bocaux asszony fiókintézetet szándékozik létesíteni Marseil- ie-ben és Lyonban. Bírósági elismerés A San Franciscó-i bíróság előtt éppen ötszázadszor je­lent meg egy tiszteletre méltó külsejű 80 esztendős hölgy ittasság és többszörös rend­zavarás miatt. A fiatal bíró felolvasta a vádlott elképzel­hetetlenül hosszú bűnlajst­romát, és a jelenlevők leg­nagyobb meglepetésére kije­lentette: »Mivel zászlót nem adományozhatunk önnek egyedülálló rekordjának meg­ünneplésére, azért hogy még­is egy kis örömet szerezzünk, a bíróság ezúttal felmentő ítéletet hozott.« Sztriptízzel egybekötött rablótámadás Egy párizsi gengszter so­rozatos üzletrablásokat haj­tott végre szinte egyedülálló módszerrel. A kiszemelt üz­letbe behatolva levetkőzésre kényszerítette az eladónőket, úgyhogy hiányos öltözékük­ben nem tudtak a pénztár tartalmával távozó betörő után futni.

Next

/
Thumbnails
Contents