Somogyi Néplap, 1962. április (19. évfolyam, 77-100. szám)

1962-04-11 / 84. szám

Szerda, 1962. április 11.

3

SOMÖGTt NÉlPBíW

„SOHA TÖBBÉ!"

Tudós a pusztán

Buchenwald felszabadulásának 17. évfordulójára

W at kilométernyire a nagy és nemes hagyományo- i x kát őrző Weimartól, néhány óra járásnyira csak a kultúra megszentelt csarnokától, Goethe házától, fenn a dombokon van az a kis bükkfaerdő (németül Buchenwald), ahol az uralomra jutott nácik az első koncentrációs táborok egyikét felállították. Maga,Hitler írta alá 1933 márciusában a dekrétumot, amely szerint »A birodalom ellenségeit olyan megtorló intézkedésekkel kell sújtani, amelyek sorsuk felől bizonytalanságban tartják a hozzátartozókat és a lakosságot«. 1934 elején már hat nagy tábor rejtette villamos árammal telített szögesdrótok mögött az elfogattakut. ötezer »Häßling«-gel indult meg a buchenwaldi halálüzem, és az »őslakossága — végtelenül csekély kivétellel — néhány év alatt elpusztult. Kivégzőosztag, kínzókamra, a bunkerekben berendezett magánzárkák félelmetes, dohos sötétsége és az éhség végzett a mártírokkal. Buchenwald azonban nem maradt üresen: ide szállították a németországi antifasiszta megmozdulások elfogott »tetteseit«; a háború megindulása után pedig osztrák, francia, lengyel, cseh antifasiszták — köztük sok kommunista — kerültek a Weimarra a középkor árnyékát vető táborba. Az évek során több mint hatvanezer embert öltek meg itt. Buchen- waldban gyilkolták meg — 1944 nyarán — a német kommunisták kiemelkedő vezetőjét, Ernst Thälmant is.

Buchenvald azok közé a koncentrációs táborok közé tartozik, ahol a megmaradt foglyok — a felszabadító csapatok közeledésének hírére — lefegyverezték őreiket, felszabadították önmagukat. A legjobb filmek, — például »A kápó« is — csak halványan tudják visszaadni azokat a rendkívül feszült, drámai pillanatokat, amikor a csontvázzá fogyott foglyok — nem törődve azzal, hogy életben maradnak-e — rávetették magukat kínzóikra. A kommunisták vezetésével mindig is volt ellenállás ebben a táborban, .ahol főleg politikai foglyok »éltek«. Működött az illegális párt- szervezet, és sok száz embert szöktettek ki a villamos drótok közül. Nagy hősiesség volt ez, az emberi bátorság és lelemény győzelme, még akkor is, ha a halálra ítélteknekr csak egy kis töredékét lehetett megmenteni az életnek és « harcnak.

Weimar fölött, az erdő kezdeténél, egy dombon, ahol nem is olyan régen még vadászkutyás SS-ek sétálgattak az őrtorony körül, ma egy hatalmas szoborkompozíció áll. Fritz Crememek, az egykori »HäfUing«-nek alkotása ez. A kompozíció alakjainak arcán szenvedés, pokolkín tükröződik, az átélt rémségek visszfénye. De elszántság és bátorság is. Az egyik figura esküre emeli jobbját, és a köbe vésett száj szinte hallhatóan mondja: »Nem engedjük több黫

Milyen a kikelés! százalék? — ezt számolja Baksa János, a lábodi Lenin Tsz elnöke. A tavaszi növények csíraképességének megállapítása céljából egy kis ládába minden növény magjából 100 szemet vetettek, a kelés százaléka szerint állítják be majd a vetögépet.

A Kossuth-díjról kérdezem. De Barssy Sarolta nem

önmagáról, hanem közvetlen munkatársairól és azokról az egyszerű emberekről beszél, akiknek Segítségével sikereit elérte, kinemasítette a. három

• burgonyafajtát, a somogyi sár- J gát. a korait és a kiflit.

^ íróasztala mellett ül. Arc- í vonásai megtörtek a pusztán t töltött tíz év alatt. De szeme J oly fénnyel csillog, mintha ^ nem is ötvenkilenc, hanem huszonöt éves volna. Hangja tisz- t tán cseng. A pusztaiak szívesen hallgatják őt akkor is, amikor zongorája mellett énekel.

— Tudós, kutató — ejtem ki tisztelettel.

— Nem az vagyok — javít ki —, hanem növénynemesítő.

— Szép hivatás — kontrázok.

— Foglalkozás — helyesbít. j)— Foglalkozás, amelyből meg f lehet élni. Apám, amikor erre j a pályára léptem, kétkedve i kérdezte tőlem: »Kislányom,

* mondd hát, a növénynemesí- tésből is meg lehet élni?«

... Mariettapusztán szinte az időt is burgonyákkal mérik. Barssy Saroltának, ha arra J gondol, hogy 1950-től — ami- J óta ide került a Keszthelyi Me- ^zőgazdasági Akadémia kísér- é leti telepére — mennyi idő telt Jel, akkor nem annyira az egy- J más után pergő évek,' hanem 'az a három burgonyafajta, amit kinemesített, bukkan iöl emlékezetében. Ezeknek a burgonyáknak a nevét ismerik már a baráti országok és több kapitalista állam burgonyatermesztői és kereskedői is.

A melegházban és az előcsí- ráztatóban Barssy Sarolta irá' nyitásával télen is, tavasszal is szakadatlanul »nagyüzem van. Ahhoz, hogy megértse az ember, miért áll előcsírázta- tásra várva a burgonya a toronymagasra rakott ládákban, s hogy miért fontos, hogy az üvegházban szinte naponként figyelje Lönhart Miklós és Papp Jánosné munkatárs a virágcserepekbe ültetett zöld levelek színárnyalatait, felületét, tudnia kell: a tudósok régóta küzdenek azért, hogy keresztezéssel, egyéb beavatkozással olyan növényfajtákat termeszszenek ki, amelyek a jelenlegieknél jobban ellenállnak a betegségeknek, többet teremnek, jobb minőségűek. A burgonya — egyik legfontosabb

élelmiszerünk — különösen a figyelem előterébe került. Hisz a vírusbetegségekre a legjobban fogékony növények közül való. Az is fontos, hogy bő tér mést adjon, de nem utolsó szempont az sem, hogy ízletes legyen, s hogy kielégítse a legkülönbözőbb igényeket. Az utóbbi sem könnyű, mert külföldön a sárga, itthon pedig inkább a fehér húsú burgonyát kedvelik.

A tüdősök egyrészt arra tő' rekszenek, hogy előcsíráztatás- sai nemesített korai vetőmagot nyerjenek, “azaz mire a nyári csapadékosabb napokon megjelenik a fitoftóra, amely a burgonyát szinte egyik óráról a másikra tönkreteszi, a növény lehetőleg .már teljesen kifejlődjön, másrészt; hogy a vírusoknak ellenálló fajtákat állítsanak elő. Ilyen cells! kezdődött meg a küzdelem a somogyi homokvidéken, Mariettapusztán is 1950-ben Barssy Sarolta vezetésével...

Az üvegházba besüt ;

nap. Az egyik munkatárs keze végigcirógatja a virágcserépben kikelt burgonya leveleit. — Ez például itt nem lesz jó — mondja. — Levelei arról árulkodnak, hogy fogékony valamilyen betegségre. — Az talán alkalmas — mutat egy másikra.

— Ne hamarkodjuk el az ítéletet — szól közbe Walter károly műszaki vezető —, mert lehet, hogy az első, sőt talán a második és a harmadik évi termés is jó lesz, de a negyedik évben megtámadja valami a növényt, és alkalmatlanná válik a fajtatermesztésre, kiesik a versenyből. Általában négy évig tart a kritikus idő.

Ha az új burgonyafajta addig megállja helyét, tartja előnyeit, részt vehet az Országos Fajtanemesítő Tanács előtt folyó versenyben. Sajnos, se szeri, se száma, hány burgonyafajtát kellett már félredobni, mire eljött a negyedik év. Gyakran felcsillan a remény, de sok- évekig egy ilyen isten háta mö‘ szor csalódás következik.

A somogyi korai, a sárga és a kifli — melyeknek fényképei ott függnek az iroda falán

termő valamennyi. Egy-egy új burgonyafajtát — tekintettel négyévi próbaidőre — nem lehet egyhamar kinemesíteni. Barssy Sarolta hozzáértését, munkájának nagyszerűségét bizonyítja, hogy tíz év alatt három új burgonyafajtával lepte meg a mezőgazdaságot. Híres burgonyád kitűnően alkalmazkodnak nemcsak a somogyi homokvidék, hanem Lengyelország, Csehszlovákia és az NDK éghajlati és talaj viszonyaihoz is.

Aki nem járt még Mariettapusztán, azt gondolná, hogy itt valamiféle jól kiépített, kitűnően fölszerelt tudományos kísérleti telep van, ahol könnyű tisztázni a biológiai problémákat. Pedig ettől még messze van Mariettapusz- ta. A szerény laboratóriumban a vírusvizsgálatoknál közönséges falitükörrel vetítik a fényt a folyadékot tartalmazó üveglapocskákra. Az előcsíráztató is csak ötvagonos. A me legházban egy rozsdás kályhából köpött kürtök viszik a meleget a kísérleti növényeknek Barssy Sarolta azonban olyan növénynemesítő, aki nem zárkózik be a laboratóriumokba és az üvegházakba. A siker a mezőn, a kísérleti parcellákon dolgozóktól is függ. Vajon elérte volna-e ilyen gyorsan eredményeit, ha a pusztai és a környékbeli emberek nem segítik olyan szíwel-lélekkel, mint ahogyan tették?

— Sokat köszönhetek — mondotta Barssy Sarolta — az itt élő egyszerű embereknek, a szuldki meg a homokszent- györgyi vezetőknek, akik amellett, hogy lelkesek, törekvők, jól értenek a burgonyatermesztéshez is. Tanultam és tanulok tőlük, sok megszívlelendő javaslatuk van.

Ezekben a szavakban érzem meg a feleletet egy másik kérdésre: hogyan tud élni hosszú

götti helyen ez a tudós asz- szony. Hogyan, hogy egyszer se ejti ki száján: »Ha majd egyszer elkerülök innen.« Arról beszél elsősorban, hogy nincs megelégedve önmagával, s most új, nagy terveket sze. Összeköttetésben áll egy budapesti röntgenszakemberrei,

az vállalta, hogy röntgen besugárzást ad a burgonyamagvaknak. A magvak ezáltal biológiai változáson mennek át, és várhatóan nagyobb termést adnak ...

Azok a barátai, ismerősei, aki elküldték neki gratulációikat az országnak sáriié minden részéből, bizonyára egy kicsi elcsodálkoznak Barssy Saroltán, amiért kitart Marietta mellett. Éppen a negyvenedik olyan levelet ragasztja le, amely köszönetét visz a jókívánságokra. Nem tudom, hogy azok, akik ezeket a leveleket olvassák majd, olyan egyszerűnek képzelik-e el ezt a tudóst, mint amilyen; tudják-e, hogy olyan büszkeséggel írja a jobb sarokba a dátum mellé Mariettapuszta nevét, mint bármelyik nagy városét. Hogy az újabb küzdelmeket azokkal az egyszerű emberekkel akarja megvívni, akikkel eddig, és akikkel teljesen egyenlőnek érzi magát Tudják-e, hogy a Kossuth-dí- jas növénynemesítő kitűnően süt finom töpörtyűs pogácsát is? Jó utat kíván az idegennek, s kacagva ezt mondja: »Csak semmi romantika, az én életem és munkám nem regényes* nem különös...«

Hát Mariettapusztán nincs sártenger, nincsenek eseménytelen napok, hetek, nem fúj félelmetesen a szél zörgetve az ablakot, mikor egyetlen fény sem vibrál a szuroksötét vidéken? Ott, távol a világtól nincs magány a tudós számára?

Van, csak aki igazán pusztai ember, az nem érzi...

Szegedi Nándor

— kiállták a próbát. Ellenállnak a vírusbetegségeknek. A somogyi sárgát keresi a külföld. A korai megelőzi a veszélyes baktériumokat, a kifli ízlik a hazaiaknak. BöNadrág

A. ADZSUBEJ:

Jlteqli'üús utazásra

LATIN-AMERIKAI RIPORT (9)

Ennek a területnek erőteljes tén megvan a maga lökésre van szüksége ahhoz, strandja.

hogy egyenletesebben osztódja- A polgármester és ... - ,

nak el a termelőerők, s Brazília építész szavai szerint Brasíliát létről, amely egy özönvíz el ötpompás szerű és kényelmes város eszméjének. Mit lehet mondani a fő- például az olyan modem épüösszes természeti kincseit és lehetőségeit kiaknázzák. Hiszen, mint Goulart elnök mondotta, »az egész brazil népnek élnie kell az ország kincseivel, nemcsak a kiváltságos kisebbségnek; ezeket a kincseket meg kell osztani az elhanyagolt és szegényebb városokkal, falvakkal is, amelyek óriási tartalékot képviselnek az ország fejlődése, jövője szempontjából«.

ma még csak 15 százalékig építették be. Most fejeződik be a színház és több hotel építése, s a különböző országok bankjai csak nemrégen kezdték el

építők őszinteségén és művészi ízlésén, ott vannak a melléfogások.

A míg vártuk, hogy Gou- lart elnök fogadjon minket, bejártuk az egész fővárost. Az autók itt nagyon gyorsan haladnak, mivel az utakat úgy tervezték, hogy szinte sehol sem keresztezik egymást, és az új fővárosban egyáltalán nem lesznek közlekedési lám pák. Brazüia életre ébredő ú városát szemlélve ismét erre gondoltunk: milyen sokat jelent a természet a maga szí

ti állat máglyába rakott gigászi bordáira emlékeztet? Más ___ _

a

bsztrakt épületek és szobrok neivel, melegével. Nemcsak is vannak Brasíliában, ame- esztétikai, hanem szigorúan lyeknek értelmét még a ben- vett gyakorlati szempontból is hatalmas, pompás épületeik ki- nünket kísérő házigazdák sem z épületek könnyedek, min képzését. Brasíliában még tudták megmagyarázni. itt mond iák, negyed tégla alaknincs egyetlen nagykövetségi Brasilia főépítésze, Oscar ban épülnek. A kormány rezi épület sem. Igaz a tópart men- Nierrmyer Nyugaton közismert őenciája. ahol az elnök, a mi ten mar epul a Nemzetek útja, —*■——-----1-------4—1—

e

gyes országok nagykövetségeit hol fogják fölépítem. A

T

ermészetes, hogy Brazi- lakosok nagy része még a ten- lia számára egyáltalán gerparti városkák vendéglőire nem könnyű néhány év alatt új emlékeztető földszintes házak- fővárost létrehozni, megépíte- őan él.

ni az oda vezető országutat (a Brasilia mégis szép; széppé vasutat most tervezik), meg- teszik a teljesen modern stí- szervezni a légi közlekedést, lusban tervezett város eredeti összekapcsolni a fővárost táv- körvonalai és arányai. A terve- író- és telefon-összeköttetéssel zők és a mérnökök némi nyug- az ország többi vidékével, oda- talansággal kérdezték tőlünk, vezetni a villamos áramot stb. hogy tetszik-e a város, és tet- A város vízellátása és a meg- sze:‘ek-e az itt alkalmazott épí

i cu mai tpui ci luma. , ,, ,, =r „

amelyen egyelőre épületek he- e® divatos városépítő. O is es lyett táblák jelzik, hogy az a többi építész is hangsúlyozta, hogy sajátos brazil stílust igyekeznek kidolgozni, nem akarják utánozni és kölcsönvenni a kész példákat és építészeti sablonokat Nyilvánvalóan ez a törekvés öltött testet az olyan kellemes látványt nyújtó és eredeti ötletekben, mint az elnöki palota, amelyben egyébként Goulart elnöknek nincs magánlakása, mivel ez az épület reprezentatív jellegű, továbbá sok lakóházban

lehetősen sivár környező táj tészeti megoldások. Igenlő vá- fölélénkítése céljából a város laszt adtunk, de őszintén meg- és középületben is. S ahol ezt határában hatalmas mestersé- jegyeztük: vannak épületek, az eredetiségre való törekvést ges tavat létesítettek, amely- szobrok amelyeknek értelmét utánzás váltja fel, ahol a har- nek — mint az új főváros lakó- nem látjuk tiszt n. és ame- sány és extravagáns divat előtniszterelnök és más hivatalos személyiségek dolgoznak

üvegből épült, s téglalap alakú. Díszítésül — bármilyen furcsán hangzik is — csak az ablakokon levő függönyzsaluk szolgálnak. Ezek a zsaluk színesek, vidámak, s ha az ember az utcáról nézi az épületet, úgy tetszik, hogy hatalmas színes szőnyegek függnek a falakon, amelyek állandóan változtatják árnyalatukat

mintájukat. Belülről ugyanis hol felhúznak, hol leeresztenek egy-egy zsalut.

(Folytatjuk.)

(A következő riport címe

büszkén mondják — szin- lyek ellentmondani az egy- ti meghajlás felülkerekedik az Fogadás az elnöknél.)

Az alábbi eset egy pedagógussal történt, közelebbről általános iskolai tanárral, aki kiegészítő szakot választott a pécsi főiskolán. A közelmúltban félévi vizsgára utazott oda.

A kis történet tulajdonkép- l pen azzal kezdődött, hogy hősünk kapott a feleségétől, vagyis a házipénztár kezelőjétől négyszáz forintot azzal a céllal, hogy ezt az összeget nadrág (pantalló!) vásárlására fordítsa. (Amit visszakap, nem kell elkölteni!) A vizsga jól sikerült, ráadásul barátunk összetalálkozott hajdani osztálytársával, és így a kettős öröm megünneplésére nem tartván megfelelőnek a menzai kosztot, a Nádor Vendéglőbe tértek be »valami jobb ebéd« elfogyasztására, a la carte. Rövid tanakodás után Üjházi tyúklevesben és kacsasültben állapodtak meg, mellé pedig Egri leányka elnevezésű bort kértek. A nagyszerű étel és ital hatására megoldódott a nyelvük, egymás szavába vágva elevenítették föl a régi emlékeket, diákköri csínyeiket, miközben azt vették észre, hogy az üveg üresen meredezik előttük. Persze kértek még eggyel. Amikor fizetésre került a sor, kiderült, hogy a megmaradt összegből barátunk csak igen sterény pantallót vehetne, de akkor is egy fillér nélkül utazna haza. Márpedig utazás alkalmával sosem lehet tudni, mire kell egy-két forint... Azzal vigasztalták egymást, hogy Kaposváron amúgy is lesz idejük vásárolni, ott majd beszerzik a nadrágot.

Igen, csakhogy megyénk székhelyén nagyszerű helyen áll egy poharazó, egyenesen útját állva az italt kedvelőknek. Történetünk szereplői sem tudtak elmenni e közkedvelt bolt előtt. Betértek hát a következővel vigasztalva magát a pantalló vásárlásával megbízott barátunk:

— Üsse a kő, most már mindegy! Legföljebb veszek egy rövidnadrágot!

A mentőötlet örömére újabb fajta bort kóstoltak meg, egy náluk levő üveget is megtöltöttek szekszárdi Icadarral, és indultak volna az üzletek felé. De órájukra pillantottak, és rémülten állapították meg, hogy öt perc múlva indul a vonat.

Fonyódig megitták a magukkal hozott bort. Itt az átszállásig volt egy fél órájuk, de már este lett, a nadrágot nem tudták megvenni itt sem. Gyorsan egy szerény vacsorát, mellé tokaji hárslevelűt, és amikor a pincér kiállította a számlát, hősünknek alig maradt félszáz forintja. Ez pedig még egy sortra sem elég. De a világot és a jövőt rózsaszínben látta, és — egy kicsit akadozva bár — de előadta legújabb ötletét:

— Tudod mit? Jön a nyár, a tavalyi úszónadrágom úgyis fakó, a jövő héten veszek egyet. Nadrág az nadrág. Mindegy. Nem igaz?

Persze. Csak az volt a baj, hogy felesége, a családi pénztár őre nem fogadta ilyen lelkesedéssel férje nagyixmalú ötletét, és fő büntetésként három vasárnap délutáni ulti- partitól tiltotta el, mellékbüntetésként pedig kötelezte napi másfél órás előadás meghallgatására két héten át, amelynek címe: A férj szerepe a család költségvetésének helyes felhasználásában. Előadó: a feleség. Az előadás ideje: el- alvás előtt, reggelizés és ebédelés közben, valamint vacsora után. A határozat jogerős.

— sk -•