Somogyi Néplap, 1962. április (19. évfolyam, 77-100. szám)
1962-04-08 / 82. szám
SOMOGYI NÉPLAP 4 Vasárnap, 1963. április 8. Az ember fontosságáról, a vezetők felelősségéről Napjainkban igen sok szép példáját hallhatjuk a szocialista humánumnak. Arra vallanak ezek a példák, hogy em- berszeretetünk tartalmában is forradalmian új. Felelősséget és másféle felelősséget érzünk egymás iránt, mint eddig. Így aztán nem hat ritkaságként, amit nemrég egy idős munkásember beszélt el. Üzemében, ahol .dolgozik — mondotta —, rengeteg baj volt egy fiatal szakmunkással A fiú remekül értette a dolgát, de családi bajok miatt kiszaladt lába alól a talaj. Egyre-másra követte el a ballépéseket. Ivásra adta a fejét, sorozatosan megszegte a munkafegyelmet, magatartásával bomlasztotta az üzemrész dolgozóinak fegyelmét, munkakedvét is. — Tudja, minden okunk megvolt arra, hogy kirekesszük ezt a fiút magunk közül. Sóik vita támadt miatta, beszélt annak a fejével úgyszólván mindenki, hogy észre térjen, de a pontot a beszélgetések végére maga az igazgató elvtárs tette. Kemény ember az igazgatónk, de még nem kaptuk soha igazságtalanságon. Nem küldték el ezt a fiatal munkást. Hozzátartozik a dologihoz, hogy sokan morgolódtak, hogy túlságosan enyhe volt az igazgató, hogy ráfizethetünk a bizalomra. És látja... ezzel az emberrel már semmi baj sincs mostanában. Ha annak idején nem beszélünk vele annyian, hanem csak hivatkozunk a munka írott és íratlan törvényedre, ki- tehettük volna a szűrét. De az üzemben azok, akik végső soron döntenek emberi sorsokról, érezték felelősségüket. Jó dolog az, hogy megtanultuk már: nem elegendő paragrafusokra hivatkozni. Az még jobb talán, hogy azok, akik az emberek sorsát bonyolítják, megpróbálják kibogozni az igazságot az ellentmondások, látszatok szövevényéből. Azért, hogy az ember érdekében hozhassanak határozatokat, ítéleteket Az idős ember ezután személyes élményeiről beszélt. Mi volt húsz évvel ezelőtt? Akkoriban nem csináltak nagy ügyet abból, ha egy munkás egyik napról a másikra kívül találta magát a gyárkapun. Ha a dolgozó embert a vezetők vagy netán az igazgató elé citálták, dehogy hallgatták meg a többieket, a munkásokat! Kiszolgáltatottságának teljes tudatában ment a munkás a vezetők elé. Joggal félt, mert az a kor teljesen érzéketlen volt a munkásember sorsával szemben. Számíthatott meghallgatásra, megértésre vagy segítségre? Ugyan kitől? Hiszen azok a vezetők nemcsak rettegett sarzsikat viseltek az üzemben, hanem egyúttal az elnyomó, a kizsákmányoló osztály tagjai is voltak! Igen, ez már történelem. Ma merőben más a kép, ezért nem közömbös a társadalom számára, hogy az egyén életének vágánya merre tart. Az irányítás, a vezetés posztjaira a munkásosztály küldi soraiból a legjobbakat. Ezen, a nép bizalmából adományozott poszton állni, helytállni, emberül intézni az emberek dolgát igen nehéz és bonyolult feladat. Sőt kötelesség, mivel a mi társadalmunk valóban a vállaira vette az egyén gondjait is. A vezetőknek az üzemekben, a vállalatoknál, az intézményeknél elháríthatatlan kötelességük tehát törődni az emberek ügyeivel, gondjaival. Mindenütt ott lenniük, ahol segíteni kell, ahol a szocialista humánumnak kell érvényt szerezni. . ", hogy nincs könnyű dolguk a vezetőknek. Feladataik azért nagyok, mert a vezetés gyakorlatában közös nevezőre kell hozniuk a népgazdasági érdekeket azzal az elvvel, hogy az ember érték. Annak az egyensúlynak a megteremtése viszont, ami e munkához kívánható, csak látszólag nehéz. Hiszen a szocialista építés az embert szolgálja. Az ember életét kívánja szebbé, gazdagabbá, tartalmasabbá tenni. A termelési grafikonok fölfelé szökő vonala nem azért van, hogy jók legyenek a százalékok, a statisztikák! Ebben az országban minden az emberért történik, azért, hogy az ember életében több legyen a napfény, igazibb legyen az élet és a munka öröme. Lépten-nyomom rengeteg lehetőség kínálkozik elhamarkodott ítéletekre, intézkedésekre, türelmetlenségre, közönyre. Gyakran cinizmusra is. Ó, igen. hallottunk már frázist pu- fogni akkor, amikor az embernek vagy embercsoportoknak segítségre lett volna szükségük. Azt a választ kapta az ember, hogy ne veszítse el türelmét, mert a szocialista építés mai szakasza áldozatokat kíván! Ugyanakkor azt írtuk ki mindenhova, hogy számunkra »legfőbb érték az ember-! Ám ez az ember sokszor tapasztalhatta, hogy baj van a szó és a tett egységével. Az elmélet és a gyakorlat egyensúlya fölbillent. Idézzünk csak egy baleseti statisztikát! Benne van ebben minden, ami »kellett-. Megtudtuk belőle, hogy hány ezer munkaóra esett ki a termelésből a balesetet szenvedettek miatt. Milyen a korra és nemre való megoszlás; menynyibe kerül nekünk a termelésből való kiesés; mennyi kezelési költséget, mennyi táppénzt fizettünk ki, és így tovább. Kereshettük, nem találtuk ezekben a statisztikákban a humánum biztonságot adó felcsillanását, nem szűrhettük le azt a tanulságot, hogy mindenekelőtt azért az ember a fontos. Hallottam úgy nyilatkozni — újabban nem annyiszor, de régebben sokszor — vezető embereket. hogy nincs idejük ba- gatell ügyecskékkel foglalkozni. Minden idejüket és energiájukat leköti a gazdasági vagy az egyéb irányítás munkája, felelőssége. Hogy a dolgozó embereknek problémáik vannak? Oldják meg, ahogy tudják, segítsenek magukon saját erejükből. Micsoda hibás szemlélet ez, mennyire ellentétben áll a szocializmus építésének eszméjével! Hogyan lehet az emberért emberellenesen dolgozni ? Sehogy! Légy inteni a kérésekre, kérdésekre, panaszokra vétkes meggondolatlanság. Veszedelmes is, mert az emberek a vezetés munkáját, a vezetők magatartását, esetleges közönyét a legtöbbször azonosítják a rendszerrel. Ha az embereket igazságtalanság éri, bizalmukat közöny hárítja el, akkor apró sérelmeiket a társadalom számlájára róják fel. Ez bizonyos mértékig érthető is. Mivel minden üzem, intézmény, vállalat egy csöpp- je a tengernek. Ahogy egy csepp víz tükre a tengernek, úgy tükre az üzem, az intézmény, a vállalat élete a nagy egész, a társadalom életének. Sokan okoskodnak így megbán tottságuk ban: »Ha nálunk az a jellemző, hogy legyinthet- nek problémáinkra, bizonyosan az egészre is ez a jellemző, de miért?« És a kínzóan felvetődő miértre kínálkozó válaszok szövevényét igen nehéz a szemléletmód tisztásává tenni. Azzal kezdtem, hogy fölidéztem egy idős munkással folytatott beszélgetést. Amit papírra vetettem a bevezetőben, mind igaz. De a szocialista humánum naponta születő példái nem jelentik azt, hogy minden rendben van. Hogy az emberekkel az élet minden területén úgy foglalkozunk már, mint a számunkra legfontosabbakkal. Nem, nincs még minden rendben. Életünkben itt kísért még néha a türelmetlenség, a közöny, holott semmi sem olyan méltatlan az emberek előlegezett bizalmával kitüntetett vezetőkhöz, mint a türelmetlenség, az egyén sorsával szembeni érzéketlenség. Mi legyen a mértékünk az emberekkel való foglalkozásban? Szinte fölöslegesnek ható kérdés, mert a mérték kéznél van eszméinkben. László Ibolya Még egyszer a» ifjúsági lakóházépítési akcióról Jó fél éve lapunkban fölvetettünk egy javaslatot »Lesz-e ifjúsági lakótelep Kaposváron?« címmel. Azért foglalkoztunk ezzel a témával, mert a közismert bajai példa nyomán igen sok kaposvári fiatal érdeklődött, hogy miért nem csináljuk meg ezt Somogybán is. Megírtuk, hogy milyen lehetőségei volnának az ifjúsági lakóházépítési akciónak Kaposváron. Megemlítettük, hogy az OTP-hitellel, a tervezőiroda mérnöke pedig a tervek elkészítésével segítené az akciót. Az érdeklődés nagy volt. és nagy még ma is. Mi történt oióta? Kanipis Miklós, a tervező- iroda mérnöke már az első tanácskozásra elkészítette a családi házak tervrajzait. A szakemberek akkor sokat vitatkoztak, hogy vajon kifizetődő-e a családiház-épííkezés. Végül egy újabb javaslat született: családi házak helyett emeletes, több lakásos házakat kellene építeni. Rövidesen elkészült az emeletes lakóház terve és költségvetése is. Itt azonban megrekedt a dolog. Mind az Építőipari Vállalat, Mintegy nyolcmillió forintos megtakarítás a szögbelövő pisztolyokkal A villanyszerelők ötszörösére gyorsították munkájukat egy új szerszámmal, a szögbelövő pisztollyal. Menetes végű szöget lőnek a téglába, a betonba vagy az acélgerendába, és falvésés nélkül tudják érre a szögre fölszerelni a vezetéket. A múlt évi 600 000 helyett ebben az évben négymillió szögtöl- tényt használnak fel, s ezzel mintegy nyolcmillió forinttal csökkentik a szerelés költségeit. (MTI) Csak a valóban rászorultaknak A városi tanács egészségügyi osztálya évente csaknem félmillió forintot fizet ki közsegélyre, illetve gyorssegélyre. 160 olyan közsegélyezettje van a városnak, aki minden hónapban 200 forintot kap. Munkából kiöregedett emberek, akiknek nincs eltartásra kötelezhető hozzátartozójuk. Az egészségügyi osztály utalja ki az egyszeri gyorssegélyeket is. Ezeket olyanoknak adják, akik betegségük miatt hosszabb ideig nem tudnak munkát vállalni. Gyorssegélyt utalnak ki például a gümőkór- ban szenvedő betegeknek vagy a börtönből szabadulóknak. De akadnak olyanok is, mint B. J.-né, akinek 29 éves munkaképes férje rendszeresen iszik, dolgozni viszont nem akar. Az asszony az öt kis gyermek mellett munkát nem tud vállalni, különben is beteges. Sokszor megjelenik az osztályon, követelődzők, s gélyt kér. Egyszer-kétszer segítettek is rajta, ám végül is megmondták nekik, hogy egy fiatal munkaképes férfi nem rendezkedhet be arra, hogy segélyből tengesse életét. Nem egyedülálló az egyik kaposvári asszony helyzete. Lakást cserélt, és »költözködés! segélyt« kért a tanácstól. Mivel elég jó anyagi körülmények között él, elutasították kérését. K. I. »szövetkezeti diótörő« először eladta szoba-konyhas lakását, utána a Tanácsház utcában egy szobába ment lakni. Mivel örökké a kocsmák vendége, dolgozni nem akar, hamarosan eladta minden bútorát, végül feladta egyszobás lakását is, a pénzt elitta, és közben segélyt kért és kapott. Alaposabb környezettanulmánnyal meg lehetett volna akadályozni, hogy az állam pénzét élvezze ez az ember. Fontos munkát végez a segélyezési csoport. Olyan emberek ügyeit intézi, akiknek kevés öröm jutott osztályrészül. Megértéssel, körültekintéssel és emberséggel dolgozzanak továbbra is, de ne feledjék, hogy segélyt csak olyanoknak adjanak, akik valóban rászorulnak. F. L. mind a Téglagyári Egyesülés vezetői kijelentették, hogy mihelyt a KISZ városi bizottság:: pontot tesz az előkészítő munkálatok végére, a két Vállalat támogatásával megkezdődh'-' az építkezés. Mindez még decemberben hangzott el. Most pedig áprilist írunk. Hol rekedt meg a dolog? A megyed tanácson vállalták, hogy újra összehívják az érdekelt szervek képviselőit, és most már végső formába ön- tik az elképzeléseket. A vállalatokat összehívták, de a megbeszélés elmaradt. És azóta semmi sem történt. Mit mutat a költségvetés ? A tervek szerint először a Virág utcai szabad területen épülne egy egyemeletes, 12 lakásos ház. Még négy ilyen házat lehetne itt fölépíteni. A kétszobás, összkomfortos lakások építési költsége 100 000 forint, csaknem 30 000 forinttal kevesebb, mint a szövetkezeti lakásoké. Ez az összeg az első 12 lakás építésére máris megvan. A jelentkező fiataloknak tehát mintegy 25—30 000 forint készpénzzel kell rendelkezniük. Sokan kérdezik, hogy vajon van-e a fiatal házaspároknak ennyi pénzük. Lehetőség nyílik arra, hogy az építkezni szándékozók munkatársaikkal mintegy 15 000 forint értékű társadalmi munkát végezzenek az építkezésnél. Tehát a befizetendő összeg máris 15 000 forintra csökken. Ebben már benne van a telek ára is. A tanácskozó sokra meghívott vállalatok vezetői szerint nincs akadálya annak sem, hogy az építkezők és munkatársaik önként vállalt túlórában — szombat délutánonként, vasárnap, vagy ha arra lehetőség van, munkanapokon is — teremtsék elő az építkezéshez szükséges összeg másik részét. Az Építőipari Vállalat és a Téglagyári Egyesülés máris felajánlotta, hogy két-három fiatal 15 000 forintos hozzájárulását vállalati szinten előteremti, és az így befolyt összeget befizeti az OTP-hez. Mihályt a 12 építke ú 13—15 > 00 forintja befut az ÜTP-hez, azonnal fölvehető a 70 000 forintos kölcsön. Ezeket a házakat az Építőipari Vállalat készítené el. Jóllehet nem szerepel a tervében a lakótelep építése, mégis amint megalakul a lakóházépítési akcióbizottság, máris megkezdődhetne a munka, és novemberre beköltözhetők lennének a lakások. A lakótelep előnyei Az országban — Kaposvár kivételével — mindenütt megértették az ilyen akciók szükségességét. Csak nálunk van huzavona. Győrben, Hódmezővásárhelyen, Makón, Nagykanizsán és még jó néhány helyen már hozzáláttak az építkezéshez. Ismerve a kaposvári lakás- helyzetet és a távlati terveket, aligha szükséges részletesebben kommentálni, hogy milyen hasznos lenne akár csak 40 lakás építése is. A 15 éves városfejlesztési terv szerint 9000 lakásra ler e szükség ahhoz, hogy meg'z n- jön Kaposváron a lakáshiány. A második ötéves terv időszakában viszont csupán 900 lakás épül, ebből csaknem 600 szövetkezeti, illetve az OTP egyéb hitelakcióinak segítségével. A szövetkezeti lakásokra például háromszor annyian jelentkeztek. mint amennyi lakás épül. Természetesen a több gyermekes családokat részesítik előnyben. E néhány adat ismerete is égetően szükségessé teszi az ifjúsági lakóházépítési akció azonnali megindítását. A tanácskozásokon most mar túl kell lépni. Már csaknem 50 fiatal házaspár érdeklődött, hogy mikor indul meg az építkezés. Miért nem alakult meg még mindig a lakóházépítési akcióbizottság? A terv és a költségvetés elkészült. Telek is van. Csupán az hiányzik, hogy megkezdődjék a munka. Legyen végre a tetteké a szó. Németh—Polesz r Hagy húsvéti vásár a Idniűvesszövetkezelekben! Porszívó gép Padlókefélő gép Hűtőszekrény Nova tűzhely Nova sütő, háztartási Villamos főzőlap Villamos vasaló 1410,------- 1500- Ft-ig 1300,------ 1500,— „ 5 600,— 7500, „ 2160,- „ 851,- „ 50,---------312,- „ 7 4,— — 130— „ (2648) Meddig labdáznak még? Két héttel ezelőtt megítruk Gáspár József hat hónapja tartó kálváriáját. Egy ember jogos kérése a közömbösség falába ütközött. Cikkünk megjelenése után Gáspár József újra kérte a Barcsi Járási Tanácsot, hogy orvosolják végre jogos panaszát, s javítsák ki a munkakönyvébe írt helytelen bejegyzést. Azt a választ kapta, hogy másnap behozzák gépkocsival Kaposvárra, és pontot tesznek az ügyre. Ígéretük első részét teljesítették, behozták, de haza már nem vittél\ és a kérést sem intézték el. Sok volna felsorolni, hogy hány helyen kopogtatott már Gáspár József. Járt vagy hússzor Barcson a járási tanácson és a pártbizottságon. Előadta panaszát személyesen és levélben a MEDOSZ- nál, a Területi Egyeztető Bizottságnál, az ügyészségen, a Munkaügyi Minisztériumban, a Szakszervezetek Országos Tanácsánál stb. A barcsiak kivételével mindenki jogosnak tartja Gáspár József kérését. Ezt egy köteg írás is bizonyítja. Mégis minden marad úgy, ahogy van. De miért nem szereznek érvényt a szó. cialista törvényességnek' Mégiscsak tűrhetetlen, hogi egy üggyel fél évig labdáz nak! Vajon mit szólnánaf hozzá ezek a bürokraták, iu velük is ugyanezt csinálnák: Nemrég a járási tanác. egyik vezetője a Darány Községi Tanácshoz hívatti. Gáspár Józsefet, s ezt mond ta neki: »En már megmond tam, hogy önnek van igaza Folytassa a bírósági pert, é. biztosan megnyeri. Gondon lesz arra, hogy a megítélt jogos munkabért azok fizessél ki, akik ezt az ügyet intéz ték.« A bírósági döntés nem le hét kétséges. De Gáspár József addig is dolgozni sze retne, de amíg munkakönyvében, valótlan bejegyzés szerepel, addig nem tud elhe lyezkedni. A járási tanác- pedig — mint a példák mu tátják — nem akar tenv semmit. Célszerű volna, ha a megyei ügyészség — élvi a törvény adta lekető’égge — azonnal intézkedve. viszi gorú felelősségre von ':: sál segítene lezárni egy fél eve tar tó törvénysértést. N. S. GAZ 51—63, ZILL 164—157 tip. motorok és ZILL 164 tip. miM és födar? VI. AUTÓJAVÍTÓ VÁLLALAT. BUDAPEST, XVI., Keresetűn út 1—3. Mátyásföld. Telefon : 297-840, 297-848. (2662)
