Somogyi Néplap, 1962. április (19. évfolyam, 77-100. szám)
1962-04-06 / 80. szám
Péntek, 1962. április 6. 3 SOMOGYI NÉPLAP FÖLDI KENYÉR, KOZMIKUS KENYÉR (kenyér. A szovjet sütőiparnak A roppant gép szüntelenül dolgozik: dagasztja, adagolja, kemencébe rakja a tésztát. Az Más masinára egyetlen ember felügyel. Kétezernél több kenyér-gyár, harmincezernél több sütöde van a Szovjetunióban. A munkát nagyrészt gépesítették, de még így is sokan végeznek kétkezi munkát. De Moszkvában, a Központi Sütőipari Tudományos Kutatóintézetben elkészült: az első veknigyártó gép, amely a liszt adagolásától kezdve minden kézi munkafolyamatot fölöslegessé tesz. Automatizált kenyérsütés A kutatóintézet mellett működő kísérleti üzemben olyan teherautók hordják a lisztet, mint a tejszállító tartálykocsik. A tartályból »csőposta« viszi a lisztet a raktárba. Innen egy nagy edénybe kerül, majd a dagasztógépbe, miután egy külön szerkezet vizet, euknot és sót adagol hozzá. Ez eddig az emeleten történt. A tészta most »lemegy« a földszintre, egy másik edénybe: itt másfél órát kelesztik. Ezután a szaggató- és formázó- gépeken a sor. Mikor ezek is elvégezték dolgukat, a jövendő kenyerek libasorban elindulnak a szállítószalagon. — De ezek a klis cipók talán csak nem igazi veknik? — kérdeztem a kutatóintézet igazgatójától. — Dehogyisnem azok! Persze maga most csodálkozik, amiért ilyen kicsinyek. Csakhogy a szállítószalagon éppen a »nővesztődbe indultak: abba a szekrénybe, ahol végleg megkelnek. Az igazgató azzal kinyitotta a magas vasszekrényt: —■ Látja, kérem, a tészta itt harminc percig kel, aztán a teknőbe kerül. Majd a teknő fölbillen, a tészta ráesik a sütőlapátra, s az óvatosan a kemencébe helyezi. Tizennyolc 'percig sül itt a kenyér, s köziben az alsó lapát kiemeli a már megpirult vekniket..: Az automatizálás révén húsz ember munkáját tudják helyettesíteni. A gép 24 óra alatt harmincezer veknit gyárt. A szovjet sütőipar 2500 ilyen gépet kap. Üj gép, új kemence, új szaggató, új perecsütő ... A kutatók célja mindig egy: hogy jobb és olcsóbb legyen a van egy egészen új üzeme is: ez a „kozmikus“ sütöde. Itt készült az a kenyér, amellyel Jurij Gagarint és Germán Tyitovot űrrepülésükhöz útravalóként ellátták. — Tessék, kóstolja csak meg bátran, még meleg. Kíváncsian fogom meg a kicsiny, diónyi zsemlét, s földi szokás szerint beleharapok. — Így nem szabad! — hangzik a figyelmeztetés, de aztán a kutatók megenyhülnek: — Na, a földön azért így is szabad. De az űriben igazán nem . . A »kozmikus« kenyeret sem vágni, sem harapni nem szabad ... Egészben veszd szájába az űrhajós, úgy eszi meg. Az »űrkenyér« nem morzsáz (a morzsa ugyanis a légutakba kerülhetne), és nem szárad ki. Receptje persze különleges. A tésztát hermetikusan csomagolva sütik ki, úgyhogy az így készült kenyér akár egy hónapon át is puha marad. A »kozmikus« választék egyre bővül. Sütnek már üregesre formázott kenyeret is, amelyet kaviárral, pástétommal tölthetnek meg tetszés vagy szükség szerint. Vagyis mindjárt kész szendvicseket gyártanak. »Kozmikus« szendvicseket. A jövendő űrhajósok már felkészülésük ötödik napján jelentkeznek, hogy szeretnének valamit rágni, szeretnék egy kicsit megmozgatni az állkapcsukat. Ezért ázván itt olyan pékárukat készítenek az űrhajósjelöltek számára, amelyek alapos munkát adna k a foga kna k. — Kóstolja csak meg — kínéinak. — Ez itt mézieska- lács, ez meg ment ás mézes kenyérhez hasonló. Az egyik kutató közbeszól: — Gagarin és Tyitov sem kérte a panaszkönyvet. A következő űrhajósoknak pedig még nagyobb választékot biztosítunk. (>. Nyikulina Április 3-án ünnepélyesen felavatták hároméves és második ötéves tervünk egyik legjelentősebb ipari beruházását, a Székesfehérvári Könnyűfémmű új présművét és öntödéjét. Az új öntöde és présmű január óta az éves terv szerint termel, s az idén kilencezer tonna készárut, alumínium csövet, rudat. idomdarabot, préshuzalt ad a gépiparnak. Képünkön: Részlet az új öntödéről. (MTI Foto — Mező Sándor felv.) A. ADZSUBEJ: Jlleqhh)á$ utazása LATIN-AMERIKAI RIPORT (5) — Sókak számára Brazília: Rio de Janeiro gyönyörű strandjával — mondta az újságíró —, az Atlanti-óceán és a sambo az éjszakai mulatókban. Bizonyára érti, hogy én nem vagyok ellensége a strandoknak és a sambónak. De ne feledje el: nálunk ez a mondás járja: Rio de Janeiróban szórakoznak, Sao Paolóban dolgoznak és üzleti ügyekkel foglalkoznak, Minas Gerais államban csinálják a politikát, mert többnyire ebből az államból kerülnek ki a nagy politikusok. De az országot a Rio Grande do Sul állambeli gau- cho irányítja. — Kollégám a gaucho szóra figyelmeztetően fölemelte az ujját, rám pillantott, és még egyszer megismételte: — A gaucho. Rio de Janeiróban csakugyan szeretnek szórakozni; ezt köny- nyen észrevenni még akkor is, ha az ember csak néhány napot töltött a városban. Az utazási irodák és turistatársaságok nem keveset tettek azért, hogy híressé tegyék a várost. Egyébként valóban ez lehet az az eset, amikor — hogy úgy mondjuk — nincs nehéz dolguk. A gigászi öböl torkolatánál fekvő négymilliós város varázslatosan szép és utánozhatatlan. Bár a város elnevezése — amint a portugál gyarmatosítás idejében gyakran megesett — tévedésből történt, az mégis nagyon szép. A brazíliaiak valósággal becézve emlegetik Rio de Janedrót, szinte élvezettel ejtik ki a város nevét. De miért téves az elnevezés? A portugál hódítók, amikor itt először partra szálltak, a mély öblöt folyónak nézték, s mivel hajójuk januárban futott be az öbölbe, tévesen keresztelték el a helyet. A portugál rio szócska ugyanis folyót jelent, janeiro pedig — januárt. A zt mondják, hogy Rio de Janeiro a legszebb város a világon, de mindenesetre Latin-Amerika legszebb városa. Ezt leggyakrabban a braziloktól halljuk. De meg lehet őket érteni. Rio de Janeiro sajátos város, amelyet nemcsak az emberek, az építőmunkások és a tervezőművészek tettek utolérhetetlenné, feledhetetlenné, hanem maga a természet is, melyet Rio de Janeiro nagy építőmesterének neveznek. Képzeljék el az erdő borította hegyláncokat, az Atlantióceán éjszaka foszforeszkáló, zöldes csillogásé vizét, az arany színű homokpartot, a trópusok fölé boruló örökké kék égboltot Csodálatosan szép látvány. Egy vidám óriás néhány hatalmas sziklát gurított az óceánba. Kissé távolabb állnak a parttól szintén erdővel borítva, s mintegy őrzik a Rio de Janei- ró-i öbölbe vezető bejáratot. E sziklák fantasztikus formái hol cukortömbből faragott emberfejre, hol valamilyen állat profiljára emlékeztetnek. Az őrsziklák úgy illeszkednek lie a városképbe, mint fantasztikus, monumentális szobrok. Maga Rio de Janeiro tarka és változatos. Nem is annyira egy város, mint inkább több kis városka együttese; itt ösz- szekeveredtek a századok, stílusok a spanyoltól és a keletitől a legmodernebbig. Híres strandja — az óceán partjának aranyos félköre — sok kilométer hosszúságú. A stranddal párhuzamosan húzódik az Atlanti út 10—15 emeletes modern házakkal beépítve. Rio zajos város. Sok az autó, az autóbusz; hosszú, fekete füstcsíkokat, eregetnek, s olyan harsányan dudálnak, hogy nemcsak a járókelők, hanem a személygépkocsik is gyorsan kitérnek előlük. A városban ajtó és ablak nélküli, nyitott villamosok is közlekednek. Sok a motorkerékpár s mindenféle más közlekedési eszköz. A járKészül a szendvics az úttörőház háztartási szakkörében. A szakkör tagjai — 30 pajtás a város úttörőcsapataiból — megismerkednek a sütés-főzés tudományával és más háziasszonyi teendőkkel is. AZ ILLETÉKESEK VÁLASZAI, HOZZÁSZÓLÁSAI CIKKEINKHEZ Tanácsaink törődnek a cigánylakossággal Lapunk március 8-i számában »változik az élet a cigánytelepeken« címmel cikket közöltünk. Ebben megállapítottuk, hogy emberséggel, szigorral és türelmes szóval letelepíthetők a cigányok. Ehhez a tanácsok, a pártszervezetek és a rendőrség segítségére is szükség van. A megyei tanács művelődésügyi osztálya a következőket tűzte hozzá cikkünkhöz: »Tanácsaink állandóan foglalkoznak a cigánylakosság helyzetével. Értünk el eredményeket eddig is. A járási tanácsok a közelmúltban tervet készítettek a cigányok munkába állításáról, megfelelő lakásba való elhelyezéséről, kulturális fölemeléséről és egészségügyi körülményeinek javításáról. Az alkalmi munkában levő cigányok családja sokat nélkülözik, mivel a jövedelem aránytalanul oszlik el. A termelőszövetkezetek, állami gazdaságok, erdőgazdaságok figyelmét felhívjuk arra, hogy igyekezzenek állandó munkát biztosítani a cigánytelepek lakóinak. A tanácsok néhol telket biztosítottak a dolgozó cigányoknak. Néhány járásban típustervet készítettek, hogy megkönnyítsék számukra a házépítést. Ezzel is letelepedésüket kívánták elősegítem. Ha beköltöznek a községbe, gyerekeik rendszeresebben járnak majd iskolába is. Sok gondot okozott, hogy a gyerekek hiányos nyelvtudásukkal nem boldogultak az első osztályban. Ha szükséges, előkészítő osztályokat indítunk. A tisztasági versenyek eredményeképpen rendezettebbé váltak a cigánytelepek Új gépre, szakemberre van szükségünk A láp március 2<í i számában megjelent: »Egy kis akarattal... « című írásunkban szóvá tettük, hogy a Marcalitól g km-re levő Gyótapusztán nincs mozi- előadás. A tanács községiej- lesztésből megvette az agre- gátort, kicsinosította, rendbe tetette a mozihelyiséget. Most inár csak a Moziüzemi Vállalatnak kellene a gyótaiak kérését teljesítenie. A cikkhez a Mozi üzemi Vállalat a következőket fűzte hozzá: »A vándormozi a múlt esztendőben 13—14 községben vetített Marcali környékén. Egy- egy faluba havonta kétszer-há- ramszor jutott el. Az előadásokat mindig más-más napon tartotta. Az év elején átszerveztük a vándormozit. A jelenlegi körzeti mozi hetenként nyolc községbe látogat el. Általában a körzeti mozik hetente hét községben vetítenek. A marcali körzeti mozi vasárnap két faluban tart előadást, ezért jut el hetenként nyolc községbe. Gyótapusztára csak akkor látogathat el újra a mozi, ha e nyolc község valamelyikében állandó filmszínházat létesítünk. Ehhez azonban új gépre és szakemberre van szükségünk.« Lapunk január 26-i számában cikket közöltünk »Egy elfelejtett vándorzászlóról« címmel. Megírtuk, hogy a Somogy megyei Nyomdaipari Vállalat még az ellenforradalom előtt kapott egy vándorzászlót. Helyes lenne az elfelejtett vándorzászlót újból útjára indítani — javasoltuk. A tanács ipari osztályának és a szakszervezetnek érdemes volna ily módon is előmozdítani, hogy üzemeinkben fokozzák a minőség javításáért folytatott harcot. A megyei tanács ipari osztálya a következőket válaszolta cikkünkre: »Az ellenforradalom után nem indítottuk útjára a vóndorzászlót. Az 1068/1957. művek zaja egybeolvad, és úgy hangzik, mint a városi életj erőteljes harsogó szimfóniája. ♦ Rio tele van utcáról utcára' vándorló árusokkal. Az üzletekben egész hegyekbe tornyosulva áll az aranysárga narancs, a banán, az ananász és sok másféle különleges gyümölcs. A Rióban sétáló turista úgy érzi, hogy egész lénye szárnyaiévá és könnyűvé válik, az élet itt rózsaszínben mutatja magát, és még az utcai árusok, kikötőmunkások több mint szerény öltözékét is valósággal megszépíti a ragyogó nap és a sugárzó ég. Brazília sok ember számára Rióban kezdődik és végződik, mégpedig a híres riói?és az 1022/1961-es kormányha- strandon. Sok ember számára Jtározat ugyanis új alapokra he- Brazília egyet jelent a híres Jlyezte a termelésben jó ered- zarnevállal, amikor százezreK | menyeket elérő vállalatok és lepik el az utcákat, és trombi-»dolgozók erkölcsi és anyagi taszo, dobpergés, gitárhang ; megbecsülését, zeng a város fölött egybeolvad- $ \ vándorzászlót azért sem va az énekszóval. A karnevál napjaiban egyaránt egzotikus, szenvedélyes sambót járnak a hivatásos táncosok és azok, akik csak egyszerűen szeretnek táncolni. »Mindenki jöjjön a rí ói karneválra« — kia-S báliák a plakátok. »A világ j egyetlen városában sincs ilyen; jókedv!« — csábít a fényrek-; lám. Amikor ott voltunk, a ho- ♦ tolok már telve voltak gazdag; turistákkal. Számukra Brazília l együtt kezdődik és végződik a| karnevál kezdetével és végével. ♦ Á karnevál bizonyára na-; gyón szép, de vajon az egész* ország, Brazília minden lakosa | táncra perdül a karnevál for-; gatagában? (FolytatjukJ Más alapokra helyeztük a vállalatok erkölcsi és anyagi megbecsülését lenne helyes újból útjára indítani, mert a különböző vállalatok eredményeit nagyon nehéz reálisan értékelni. Természetesen nem mondunk le a ó minőségű munkára való ösztönzésről. Minden vállalat elé határozott feladatokat tűzünk. Premizálással is serkentjük őket a még jobb munkára. Legutóbb a HVDSZ megyei bizottságával és a KlSZ-bizott- sággal karöltve díjakat tűztünk ki a vállalatok ifjúsági brigádjainak jutalmazására. 15 ezer forintot osztottunk szét a Ke- feanyagkikészítő, a Faipari Vállalat, a Finommechanikai Vállalat és a húsüzem legjobb eredményt elért ifjúsági brigádjai között. A legjobb ifjúsági brigádokat a jövőben is díjazni fogjuk.« Nem vettük igénybe a társadalmi bíróságot rendeltetésétől eltérő munkára A lapunk március 23-i számában megjelent »A társadalmi bíróságokról« című cikkben dr. Rimay László, a megyei főügyész helyettese a többi között azt írta, hogy a Kaposvári Textilmüveknél az 1956-ban megalakult társadalmi bíróság 1960 közepéig egyetlen tárgyalást sem tartott. Ezzel szemben a vállalatvezetés a társadalmi bító- ságot rendeltetésétől eltérő munkára vette igénybe, fölkérte annak ellenőrzésére, hogy a nyersanyag-raktározás, általában az anyagraktározás megfelel-e az előírásnak. Róna Imre, a textilművek igazgatója a következőkkel egéeasítette iá a cikket. »Igaz az a megállapítás, hogy a társadalmi bíróság 1960 közepéig egyetlen alkalommal sem tartott tárgyalást. Azzal viszont nem értünk egyet, hogy a vállalatvezetés a társadalmi bíróságot rendeltetésétől eltérő munkára vette igénybe. Nem felel meg a valóságnak, hogy a vállalat fölkérte az anyagraktározás ellenőrzésére a bíróságot. A társadalmi bíróság régi és új elnökét is megkérdeztük erről. Mindketten azt válaszolták, hogy senki sem bízta meg őket ilyen munkával.«
