Somogyi Néplap, 1962. április (19. évfolyam, 77-100. szám)

1962-04-04 / 79. szám

Bserda, 1962. április 4. s SOMOGYI II Hon-kanyartól Bárdudvarnokig — Mit csinál egy volt parti- tan 1962-ben? — Termelőszövetkezeti el­nök. De ha beszélni akar vele, utazzon Keszthelyre. Ott tanul a Mezőgazdasági Akadémián. 1944 ... A második magyar hadsereg a Dun-kan-.ar felé menetel. Ott lépked a sorban Somogyi János, a 24 éves bárd- udvamoki parasztgyerek is. Ér­telme lázadozik az esztelenség ellen. »Meg kellene szökni...« De megkezdődik a Vörös Hadsereg mindent elsöprő tá­madása, és a második magyar hadsereg megsemmisül. Az életben maradottak — köztük Somogyi is — , fogolytáborba kerül. — Hát még mindig nem lát­játok, hogy a német fasiszták rútul becsapnák benneteket? — kérdezi egy kis orosz katona a foglyoktól. És Somogyi ott hall először a fasizmusról, ott ismeri meg igazán a hitleri hadigépezet rémtetteit. Hátborzongató a fölismerés... Amikor a táborban meg­alakul az antifasiszta bizottság, elsőként jelentkezik a tanfo­lyamokra. Onnan pedig a frontra kéri magát, mert fegy­verrel akar* harcolni a fasiz­mus ellen. ■— 1944. május 1-én már a fronton voltam. Harcoltam Kárpátalján, Szlovákiában, Sziléziában. Egészen az Ode­ráig jutottam... Pergetjük a történelem film­jét, emlékezünk. A nagy csa­tákra, az emberekre. A Keszt­helyi Mezőgazdasági Akadé­mia ablakából a Balatonra le­het látni. A víz háborgó, viha­ros. Akkor is viharos napok twt- ] tok. Hányszor, de hányszor hangzott fel két tüzérségi pár­baj közti szünetben a Vörös Hadsereg felhívása a lövész­árokban gubbasztó magyar ka­tonákhoz. — Jól emlékszem, Homonna környékén folytak a harcok. S egy ilyen hangszórós agitá­ció után ez egész 22. magyar hadosztály letette a fegyvert... Az agitációs csoportot Somo­gyi János vezette... Épített hidat a rohanó szlo­vákiai hegyi folyók fölött; több mint húsz napig nyomta a kórházi ágyat egy sebesülés után, majd ment tovább, előre az Oderáig. — Ott értesültem arról, hogy Magyarország felszabadult. Es néhány nap múlva már Buda­pesten voltam. y>Somogyi Jánost a magyar kormány a Szabadság Érdem­renddel tünteti ki. Kérjük, hogy tmmbbra is küzdjön igaz szívvel, erős akarattal, Ma­gyarország felvirágoztatásá­ért-« — hangzott az ünnepi szó. Segített a rendőrség újjá­szervezésében, aztán visszake­rült Somogyba, és a pártbizott­ságon dolgozott. Amikor a nép­hadsereget kellett erősíteni, bevonult. S akkor megtámadta egy alattomos betegség — talán a fagyos Kárpátokban szerezte —, le kelleti szerelnie. A Ka­posvári Városi Tanács osztály- vezetője lett, és itt dolgozott ,1961. május 1-ig. — Akkor is május volt, akárcsak 1944-ben. És új csa­tába kellett indulnom. Bárdudvarnokon megalakult a Munkásör Termelőszövetke­zet. — Legyen Somogyi János az elnökünk — döntött a tagság. Vállalta. Otthagyta a várost, falura ment. — Sokan kinevettek. »Nem vagy te normális, hogy fölcse­réled a kényelmes városi életet a falusi sárral.« Több mint négyezer hold, ezer kétkedő és reménykedő ember fogadta. Az első évben 18 forintot osztottak munkaegységenként. Lehetett volna több is... Ezért iratkoztam be a Mező- gazdasági Akadémiára. Szeret­ném nagyobb szaktudással se­gíteni a közös munkát. Pedig negyvenkét éves fejjel már nem könnyű a tanulás... Felcsillan a szeme, amikor a tervekről beszél, arról, hogy gyümölcstermesztő és állatte­nyésztő jelleget akarnák adni a tsz-nek, mert ehhez minden adottságuk megvan. — Egyéni tervei? — Sikerrel elvégezni az aka­démiát. Búcsúzik, mert óra kezdő­dik. Katonás, kemény léptekkel megy végig a folyosón. A tegnap partizánja;, a ma és a holnap embere. Polesz György • mms:' M • Odaítélték a Latinka-pályázat díjait A beküldött pályamunkák zsűrizésével véget ért a Kapos­vári Városa Tanács V. B. és az MSZMP Kaposvári Városi Bi­zottsága által kiírt Latinka- pályázat. A szépirodalmi alkotásokat a Szépirodalmi Könyvkiadó munkacsoportja lektorálta. A drámai műveket a Csiky Ger­gely Színház néhány művésze, rendezői értékeltek. A pályá­zatot meghirdető bizottság a szakvélemények alapján a be­érkezett regények közül kettőt tartott díjazásra érdemesnek. I. díjat nyert Imre Gábor— Bojcsuk Vladimír Vörös Túr című, valamint Cser Pál Mint Noé bárkájában című regényé­vel. A második és harmadik dí­jat nem adták ki. A bizottság három pálya­illli-Magyar honvédek! Ne harcoljatok a németek érde­keiért, ne hullassátok vérete­ket! A szovjet csapatok nem . megszállóként érkeznek Ma- j gyarországra, hanem barát- i ként.. j* Csehszlovákiában ♦ négy gondot fordítanak a murr- ; kásmoagaloan forradalmi ha- * gyomámyainak feldolgozására. | Jelenleg 120 csehszlovák üzem : dolgozói kapcsolódtak be ebbe • a fontos munkába, amelybe tu- í dósokat, tőnénészeket, írókat! és újságírókat is bevontak. A * léo üzem egyike a V. I. Lenin- J női elnevezett vitkoviced kohá- j szati kombinát, amely külömö- * sen nevezetes forradalmi ha- í gyamányairóL A munkásmoz-!; galom forradalmi hagyom á-1 nyainafc feldolgozása elősegíti 5 a Csehszlovák Kommunista | Párt ideológiai munkáját; * Új veze őséget választott a PlíDSZ megyei küldöttértekezlete Megyei küldöttértekezletet tartott hétfőin a megyei tanács nagytermében a Kereskedel­mi-, Pénzügyi és Vendéglátó­ipari Dolgozók Szakszervezeté­nek megyei bizottsága. A küldöttek előtt Papp Sán- dorné, a KFVDSZ megyei bi­zottságának titkára tartott be­számolót. Képet adott a szak- szervezetekhez tartozó vállala­tok gazdasági eredményeiről, a takarékossági és újítómozga­lomról, a szakmai és politikai oktatásiról, a baleseti helyzet­ről, az üdülésről, az alapszerve­zeti és járási választások ered­ményei röL A vita után a küldöttek meg­választották az új 55 tagú me­gyei választmányt. A megyei bizottság elnökének Petre Lászlót, titkárának ismét Papp Sándomét, a számvizsgáló bi­zottság elnökéül pedig Kernen- di Lajost választották meg. munkát részesített dicséret­ben: Bárczi János (Miskolc) Érettségi, Tóth Lajos (Oros­háza) Őrségváltás, Kaposy Györgyné (Budapest) Régi har­cos emlékezik című művét. A pályázatra érkezett elbe­szélések közül egy sem bizo­nyult méltónak az I. és II. díj­ra. A 111. dijat megosztva há­rom pályázó nyerte: Dékány Kálmán (Budapest) Földosztó, Dallos Attila (Budapest) Agy­rabló, Demeter József (Buda­pest) a 22-es villáskulcs és egyéb elbeszélések írója. Nagyon gyenge volt a pályá­zat lírai anyaga, ezért a ver­sekre kiírt I., II., III. díjat szintén nem adták ki. A bírá­ló bizottság három pályamun­kát részesített dicséretben és jutalomban: Buzási Huba veszprémi, Kópiás Sándor ma­kói és Takács István budapesti pályázók verseit. A színpadi művek közül — a pályamunkák száma 52 volt — I. díjat kapott Bozsó László és Döme András dunaújvárosi pályázók Vörös rózsák című drámája. A II. díjat Bárdos Ferenc bajai pályázó Égnek a mécsek című^ színpadi műve nyerte ed. A III. díj itt sem talált gaz­dára, Viszont dicséretben ré­szesük Forgács Anna Budapest Hideg csillagok, valamint Bo­kor Péter és Teknős Péter kö­zösen írt pályaműve, a Néma város című dráma. A pályázatra beküldött kép­zőművészeti és népművészeti alkotásokat a Képzőművészeti Alap szakértőinek munkacso­portja bírálta el. E művészeti ágban is igen magas mércét ál­lított fel a bíráló bizottság. Az I. díjat nem adták ki. A II. dí­jait — megosztva két pályázó nyerte el: Lóránt János (Ka­posvár) Munkamegbeszéléa a tsz-ben című és Havasi Kál­mán (Tatabánya) Virradat cí­mű olajfestményével. A III. dijat a bizottság nem adta ki. Jutalomban és dicsé­retben részesült Ruisz György (Kaposvár) Silóznak a gázlói állami gazdaságban című és Ungvári Károly (Kaposvár) Sallai elvtárs látogatóban Derkovitséknál című képe. A képzőművészeti alkotások zömét (festmény, szobor, kis­plasztika) a bíráló bizottság nem találta díjazhatónak. Nagyon kevés népművészeti pályamunkát küldtek be. Az első és a harmadik díj gazdát­lan maradt. A második díjait a nagykanizsai Bolla Antalné nyerte meg Pávás hímzésével. A pályázaton részt vett zene­kari műveket és tömegdalokat a Zeneművészeti Főiskola ta­nárainak munkacsoportja érté­kelte. A bíráló bizottság úgy döntött, hogy a zeneművekre kiírt I. díjat nem adja ki. A II. díjat két pályamű nyerte el: Károlyi Pál (Budapest) Előre és Arányi Pál (Budapest) Ha­lotti zene című munkájával. A III. díjat Várkonyi Sándor kaposvári pályázónak ítélték 1867 a pusztán című pályamű­véért. Dicséretben részesült Kör­mendi Márta (Budapest) Fény­lő vörös csillag és Sárhelyi Ernő (Békéscsaba) Ünnepi kö­szöntő című szerzeménye. A pályázat nyertesei a díja­kat postán kapják meg április 15-ig. A bizottság csak a díj­nyertes vagy a dicséretben, jutalomban részesült pályamű­vek jeligés borítékait bontotta föl. Ezért a pályázat döntőjé­ben már részt nem vett pálya­munkákat személyesen vagy megbízólevéllel lehet átvenni 1962. június 30-ig a Kaposvári Városi Tanács Művelődés­ügyi Osztályán. A pályaművek vissza szállításáról a pályázók kötelesek gondoskodni. Az em­lített időpont után a pálya­munkákat nem őrzik meg. A NEVE! ÖINTÉZETTÖL A MINIATŰR NAQYKOHÓIG TIZENHÉT ÉVESEK Az emberek? Az élet? Meg­annyi kérdőjel tornyosult e két fogalom köré. Vajon milyen ér­zés lehet függetlennek lenni? Emberek között élni? — töp­rengett néha Pali a nevelőin­tézet falai között. Az intézeti társak buta tréfái, a szokás ál­tal törvényerőre emelt csinyte- vésefc, s a mindezt fedező csi­bészbecsület csak megkapta, de nem szerezte meg hívének a gyereket.; -. És amikor Nemág Pali ma­ga mögött hagyta az asizódi in- ézetet, szinte hunyorogva állt meg a világban. Szerette volna belevetni magát az életbe Mozgalmas, változatos érákat várt a holnaptól, és tapasztal a­A. ADZSUBEJ: JHeqkwás utazásim. LATIN-AMERIKAI RIPORT (*) Hol kezdődik Brazília? Brazília területe 3 289 440 négyzetmérföld. Az egyetlen ország a világon, amely az egyenlítőtől a szubtrópusi övezetig terjed. Lakossága 70 528 625 fő (1961. évi adat). Kiterjedése kelettől nyugatra 2690 mérföld, északról délre 2680 mérföld. Az ország a brasil nevű vörös színű fa­fajtáról kapta nevét. Lakosai­nak nyelve a portugál. A köztársaságot 1889-ben kiál­tották ki. (Brazíliai útikalauz. Rio Janeiro, 1961—1962.) A z ember azzal a siailárd meggyőződéssel hagyja el Brazíliát, hogy ez az ország a nagy potenciális lehetőségek országa. Nemcsak hegyednek, síkságainak és folyóinak gran­diózus méretei, nemcsak a part­jait mosó dübörgő óceán kelti azt az érzést, hogy ez a legna­gyobb és legnépesebb latin­amerikai ország igen nagy je­lentőségű, s igen nagy súlya van. Brazíliában vannak ha­talmas, népes városok a New York-iakhoz hasonló, modem felhőkarcolókkal, de a városok szélén már kávéültetvények kezdődnek. Vannak kiváló, el­ső osztályú gyárak és repülő­terek a technika legújabb vív­mányaival fölszerelve. A vi­rágzó erdőkkel borított hegyek között ezüstösen csillogó víz­esések zúgnak, és a víz fölött két tenyér nagyságú, hatalmas színes pillangók köröznek. Se­hol a világon nincsenek olyan gyönyörű lepkék, mint itt — gyöngyház csállogású kékek, fehérek, mint a békegalamb, feketék és liláskékek, vörös, szürke, zöld cirádákkal bárso­nyos szárnyukon, vagy áttetsző csipkészerűek, mint az cxren- burgi horgol óasszonyok terí- tőcskéi. Brazília gyönyörű ország. Nemcsak az útikalauzok fény- képfelvételein, hanem a való­ságban is. Bár az útikalauz nem árulja el az olvasónak, hogy ebben az országban van­nak olyan városok és falvak, amelyek még ma is ugyanazon törvények vagy pontosabban szólva törvénytelen jogok sze­rint élnek, amelyeket a portu­gál és a hazai feudális urak al­kottak saját hatalmuk megszi­lárdítása végett^ s hogy gau- chófc tízmilliód álmodoznak egy darabka földről, mert úgy- ahogy táplálni szeretnék gyer­mekeiket és magukat. Brazília úton van, pontosab­ban szólva talán válaszúton, és egyre gyorsabb léptekkel ha­lad afelé az út felé, amelyet majd az ország népe választ, kiválaszt a számos út közül, és nem téved eL És ez a mozgás, nyugtalanság, energikus kere­sés minden másnál jobban iga­zolja: igen, Brazília előtt csak­ugyan nagy jövő áll. FA e hol kezdődik hát Bra­^ zília? Ha nem vesszük tekintetbe a földrajzi megha­tározásokat — azok pontosak, és nem lehet semerre eltérni tőlük —, akkor kiderül, hogy a különböző emberek számára különböző helyeken kezdődik. Hogy ez a gondolat világosabb legyen, idéznem kell egy mon­dást, amit Rio de Janedróban hallottam egy újságírótól. Az újságíróval Herbert Moses há­zában beszélgettünk, annak az embernek az otthonában, aki már több mint 30 éve áll az »Országos Sajtószövetség« élén. Bár Herbert Moses már elmúlt 80 éves, egyáltalán nem hat törődöttnek, szelleme friss, tréfád találóak, s ez mindig közvetlenné és kellemessé teszi a társalgást. Éppen a vele foly­tatott beszélgetés vezetett arra a gondolatra, hogy csakugyan, hol is kezdődik hát az igazi Brazília? Az asztal mellett bra­zil újságírók ültek, akik nem­régen tértek haza a Szovjet­unióban tett körutazásukról. Bár különböző irányzatú saj­tóorgánumokat képviseltek, valamennyiükre nagy és ked­ves» hatást tett a szovjet em­berekkel való találkozás, és ter­mészetesen a házigazdák jogán most segíteni akartak nekünk, hegy mi is megismerjük megértsük az ő hazájukat. Az egyik újságíró az alábbi sajá­tos, rövid vezérfonalat adta az ország megismeréséhez. (folytatjuk.) tokát akart szerezni. De hogyan fogjon hozzá? Mert igaz, hogy Kaposvárra került, s hogy a Cukorgyárban folytathatta a lakatosmesterség tanulását, de nem volt igaz az az álam, hogy oly könnyű élni az intéze­ten kívül. A munkától nem félt, szorgalmasan dolgozott, hisz erre szoktatták az intézet­ben. És jöttek az önálló élet gondjai: gazdálkodni a kevés fizetésseü, beleilleszkedni a munkatársak közösségéibe és tanulni, de nem úgy, mint ed­dig, hanem felnőtt módon, ál­landó felügyelet nélkül. Nem akarta habzsolni az útjába kerü­lő élvezeteket. Más viselkedést vártak tőle, s ő is másként akarta berendezni életét. Mennyi nehézségbe ütközött mindez. Néha élcsodálkozott azon, hogy a legjobb akarat mellett is baklövést csinál. Aztán a beszélgetések. Az intézetben ki-ki a maga mód­ján közölte nézeteit Az elkép­zeléseket nem engedték meg- dönteni. Makacsul, csökönyö­sen ragaszkodtak a vélt igaz­sághoz. És Pali nehezen szo­kott le erről. Kanizsai bácsi, a tanulófelelős eleinte nem néz­te jó szemmel a fiú csökönyös viselkedését. De a szorgalmas, igyekvő gyerek elfeledte a bot­lásokat. Fald megbánta amit tett. Az iskolában visszafeleselt történelem tanárnőjének. Bo­csánatot kért Később inkább elejét vette a bajnak. Kanizsai bácsi már örömmel mondja, hogy megváltozott a Pali, mert hisz jó gyerek ő;s? Az idős oktató nem beszél a változás körülményeirőL A fiú azonban elmondja, hogy a Cu­korgyárban milyen sokan segí­tettéit neki. Beszélgettek vele, próbáltak enyhíteni gondjain. A vállalat igyen szállást bizto­sított, s a munkatársak is tá­mogatták. Ha pedig néha ki­marad, későn megy haza, akkor figyelmeztetik: »-Pali, ez nem helyes.« Felnőtt szemmel kezdi nézni a világot, s nagyon sokat jelent ez a segítség A független élet sok buktatót rejt magában, ezeket nem láthatta az intézet falai mögül... Pali négyes rendű tanuló, másodéves és nagyon szorgal­mas. Már megkezdte a vizsga­remek készítését. Egy nagykő, hó rajzai mellett számol, mé- ricsgéL Ennek a miniatűr má­sát készíti el. Az aszódi intézet emléke és a nagyolvasztó rajza..; Átfoghatatlan távolság. Az élet célját, melyet ott oly bi­zonytalannak látott, a kohó rajza előtt már biztosnak és elérhetőnek találja. -Mindig szerettem a vasat. Gyerekko­romban ezzel játszottam a leg­szívesebben.« A gyermekkori játék most valósággá vált) dolgozik a régi játékszerrel;.. Roland Ferea*

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents