Somogyi Néplap, 1962. április (19. évfolyam, 77-100. szám)
1962-04-30 / 100. szám
Hétfő, 1962. április 30. a SOMOGYI NÉPLAP TÍZÉVESEK A CSORDÁS GYEREKEK 5WJ55Sti?^:^Kví^í „jpSfl m mm ~ *'k' ' * \ -vp< n ;*$&?• • «. í ijg&x :3". mi§m V'-‘ i‘‘Az elvágyódásról > if*?* / ' : '' : ' ' ' jb'V I • . rllR Vé:;:T ■ ' 1 t %0 XÍi^íXwXWWiiSSí Ebben a hónapban töltik be tizedik életévüket a kapos- szentjakabi Csordás ikrek. Milyen hamar elröppent ez a tíz év! Mintha tegnap vette volna szájára a hírt a megye, az ország népe az erdészh'áz (nagy eseményéről, s lám, tíz- esztendősek, nagy fiúk már a Csordás gyerekek. Pisti, Jani, Cyuri és Laci együtt érkezik meg minden nap a Vöröshadsereg úti Általános iskolába. Negyedikesek, j s már mindegyiküknek van határozott elképzelése jövőjét illetően. Pisti — ő a legkomolyabb — airról álmodozik, I# - . .>~<í hogy orvos lesz. Addig persze még sokat kell tanulnia, és a négyes bizonyítványt sem ártana kijavítani jelesre. Jani és Gyuri a legelevenebb a négy között: egyikük tanító, másikuk gépkocsivezető akar lenni. Laci bolti eladónak készül. flórom liónfif) mérlege a népi ellenőrök mnnkiVálr^n A Központi Népi Ellenőrző Bizottságnál megnézték, hogy a népi ellenőrök népes tábora az elmúlt hájrom hónapban, januártól áprilisig hogyan látta el feladatát, töltötte be hivatását. Ez idő alatt Budapesten és a vidéken mintegy kétezer vizsgálat zajlott le, amelynek adatait, megállapításait majdnem hétezer üzem, termelőszövetkezet, hivatal stb. munkájának tanulmányozásával gyűjtötték össze, alakították ki. Ezer vizsgálathoz közérdekű bejelentés adott alapot, a többit különböző hivatalos szervek, főhatóságok fölkéré- sére, valamint a népi ellenőrzési bizottságok munkaprogramja alapján folytattak le. A három hónap statisztikájának örvendetes tanulsága, hogy jelentősen tovább nőt az ország lakosságának felelősségérzete munkahelyük, népgazdaságuk, egész hazánk dolgai iránt. A bejelentések meg- alapozottabbak, közérdekűb- bek, s az esetek nagy részében olyan intézkedések meghozatalát segítik élő, amelyek sokmilliós megtakarítást eredményeznek, vagy pontot tesznek különböző mulasztások, esetleg hanyag gazdálkodás végére. A népi ellenőrök kétezer vizsgálatának csak kisebbik része, 125 volt országos jelentőségű, nagyobb koncepciójú, a többi különböző részterületekkel foglalkozott. A bejelentések fontosságát azonban jól bizonyítja, hogy a 125 nagyobb jelentőségű vizsgálatnak csaknem felére a dolgozók, a lakosság figyelmeztetései, jelzései nyomán 'került sor. (MTI) Még lehel jelentkezni a Szovjetunióba indír ó társasutazásokra A Magyar—Szovjet Baráti Társaság megyei elnökségétől kapott felvilágosítás szerint nagy lehetőségek kínálkoznak a Szovjetunióba induló társas- utazásokra. Májustól kezdődően szinte az év végéig rendszeresen indulnak turistacsoportok a Szovjetunióba. Ezek az utak a következők: Május 17-től szeptember 20-ig több turnus indul repülővel (visszaút vonattal) a Varsó—Leningrád—Moszkva útvonalon. A kilencnapos turistaút költsége 3080 forint. A Moszkva—Leningrád— Varsó útvonalon tíznapos turistaút (május 9-e és szeptember 20-a között) 3285 forintba kerüL Oda-vissza repülővel teszik meg az utat a társasutasok, akik hat napot tölthetnek Moszkvában. Az utazás költsége 2290 forintba kerül. Kijev—Poltava—Charkov— Moszkva az útvonala a 13 napos, vonaton történő társasút- nak. Az út költsége 2700 forint Vonat indpl társasutazókkal Kijevbe, illetve Moszkvába szeptembertől decemberig, s a hétnapos út 1985 forintba kerül A fenti utakra május 8-ig lehet jelentkezni az MSZBT megyei elnökségén (Kaposvár, Bajcsy-Zsilinszky u. Ve) levélben, vagy telefonon a 13-08-as számon. Ha ez a dimbss-dombos vidék síksággá simulna, tanyavilághoz válna hasonlóvá. Itt tani tizennégy éve. Egymástól jó messzire állnak a házak. Igazán nem zavarja az embert a szomszédnál esetleg sorra kerülő kanálcsörgés. Persze, a házak messzesége nem jelenti azt, hogy lakóikat nem fűzi egyfce az emberi összetartozás érzése. Amikor a tanítóképző1 elvégzése után idejött, örült a természeti szépségekben dús vidéknek. Azoknak a próbáknak is, amelyek hivatástudatát edzették. Sok munka várta nemcsak a kis iskola falai között, hanem az emberek között is. Ez utóbbiaknak nem volt nehéz megszeretniük a szerény és csupa szív fiatalembert. Azt látták, hogy zokszó nélkül vállalta a munka nehezét, idejött tanítani — ahogy errefelé mondják — az isten háta mögé. Ennek nem keli ugyan a sarkában járni, hogy csináljon valamit. Tele van ötlettel, tettvággyal. Nem mondta meg, kit választott példaképül; amikor vándortanítóként vágott neki az életnek. Egy kicsit önkényesen összegyúrtam Gárdonyit és Makarenkót, hogy a kettőből formázzam meg azt az embercsillagot, amelyre föl lehet nézni. Amely biztos vezérlő fényé lehetett ennek a fiatal pedagógusnak. Ö még talán hamarabb megszerette ezt a vidéket és lakóit, mint azok őt. Szabad idejében bejárta a hegyközség minden zegét-zu- gát, majd a környező falvakat. A robogó csomagtartójáról sohasem hiányzott ilyen kalandozó utazásokkor a magnetofon. Megénekeltetté, meséltet- te az öregeket, mindazokat, akik őrzésre érdemes hagyományokról tudtak és tudnak. A néprajzi gyűjtés eredményeként húsz magnetofon tekercs sorakozik a magnóasztalka üveges rekeszében. Rajtuk körülbelül ezer népdal, mese, szokás van rögzítve. E kedvelés tartalmas kitöltésére keresve se találhatott volna alkalmasabb vidéket. És mégis ... beleunt a magányosságba, a harcba, kiégett, elfáradt? Nehéz rátapintani az igazságra. — Tizennégy évet éltem itt. Ez alatt az idő alatt nem vol tam az Operában. A Csiky Gergely Színháznak egy előadását sem láttam! — HangjáVan egy igen jóravnló ember a megyében, aki hivatali beosztásánál fogva gyakran utazgat. Egyszer, amikor az állomáson meglátta a masiniszta fölkászálódni a fonyódi vicinálisra, odaszólt a fűtőjének: — Hallod-e, szakikám, még két ilyen ember, aztán 424-est akaszthatnak a szerelvény elé... Az elismerő szavak onnét eredhettek, hogy a jóravaló főkönyvelő bizony szívesen és gyakorta áldozott a gyomor oltárán, ennek következtében testsúlya már alighanem meghaladta a 110 kilót. Szívesebben is utazott vonaton, mint autóbuszon, mert egy hónapja igencsak rosszallóan tapasztalhatta, hogy amikor fölszállt, a gépkocsivezető leállította a motort, és indulás előtt nyomott még néhány légkört a hátsó gumiba... Hanem a történet időpontján ban de szívesen választotta volna az autóbuszt, még talán lovas szekérrel is kiegyezett volna. Az országút azonban kihalt volt, üres, mintha ünnepelnének a járműtulajdonosok. Pedig mindenképpen haza kellett érnie. A távolság tíz kilométer, tizenöt? Nem tudom, de ar.n i bizonyos, hogy néhány kilót elveszített volna emberünk a hosszú úton. Mégis elindult. Keserű vonások jelentek meg arcán, kabátját vállára vetette, a derékszíját megeresztette egy kissé, s csak a hamuban suit pogácsa hiányzott a batyuból, különben pontosan úgy festett, mint aki világgá indul. Néhány lépés után megjelentek az első vcrítékc*eppek homlokán, aztán meglazította a nyakkendőt, később lekerült a Z ÚTON kiskabát is, pedig legalább olyan komótosan battyogott az út szélén, mintha vacsora utáni sétára indult volna. És közben vad gondolatai támadtak. Vehetnék már egy motorbiciklit — töprengett, aztán eszébe jutott a boltos, aki kaján- kodva válaszolta érdeklődésére: majd megpróbálunk szerezlen fordult meg, hogy kabátja a porba hullt — Úristen! Szekér! — kiáltotta önlcívületi állapotban, s fel- derülö arccal, zsebkendőjével törülközve lerogyott az egyik kerékvetőre. Ahogy közelebb ért a kocogó pára, már látni lehetett, hogy nem szekér az, még csak nem is lovak húzzák, hanem egy kétkerekű kordé. Az egyetlen szamár legalább olyan vézna, rosszul táplált, mint a gazdája. Kókadtan hajolt meg a két rúd között, s ni hozzá egy repülögépmotort. Lábával dühösen belerúgott az útszéli porba, s félhangosan motyogta: autóra meg nincs pénzem, nem is lesz. A ló ösz- szerogyna alattam, a buszvezető pumpálna, repülőgépből is legalább négymotoros kellene ahhoz, hogy zokszó nélkül... na, mindegy. Azért se mondok le az élet értelméről. S ezt az ö számára a terített asztal jelenti ... És abban a pillanatban háta mögött halk, lassú, egyenletes kocogást hallott. Olyan hirteazt hiszem, rossz a kifejezés, mert a kocogás szinte verseny- futásnak számít a kordé tempójához képest. Emberünk megvalcarta tarkóját, töprengett néhány másodpercig, aztán mégiscsak leküzdötte ellenérzéseit. Elvégre kényelmesebb a szamárkordé, mint a lábbusz ... — Kumám mondta a hordósnak —, nem vinne el engem a faluig? Az ember végigmérte, bajusza alatt elhúzódott a szája, s csak unottan vetette ódat s— Na, dobja fel magát ott hátul. Vagy segítsek? Az út vándora felkászálódott. Hanem abban a pillanatban valami rettenetes dolog történt. A szamár egy szempillantás alatt elveszítette lába álól a talajt, s a levegőbe emelkedett, mintha repülni készülne. Szárnya nem lévén azonban csak keszeg lábaival kapálózott az űrben, s elordította magát, mint amikor vízért áhítozik. A kordés kétségbeesetten pattogtatta ostorát, a kétkerekű kordé meg, mint a patikus mérlege, néhány másodpercre egyensúlyba került. Aztán egy reccsenés, a szamár haslója elszakadt, s a szerencsétlen állat visszazuhant a porba. Gazdája gyorsan leugrott, kiszedte nagy iIggyel-bajjal a szamár lábait hasa alól, s talpára erőltette. Csak amikor el akart indulni, akkor látta az út kövén elnyúlva termetes utasát, amint kifejezéstelen szemmel bámul maga elé, nem is néz oda, csak integet a kordé tulajdonosának. Az meg odament hozzá, fölsegítette. — T... inkább gyalog mennék ... — mondta elalcadt lélegzettel, s a farzsebébe nyúlt. — Hanem, kumám ... megkérném valamire... Tudja, adnék én kétszáz forintot is ... nem sajnálom... csak ne mondja el senkinek... Ugye, megteszi? A hordós nem fogadta el a pénzt. S ha valaki most kétel kedne e történet igazában, lesse csak meg őt, amikor vézna szamarával végigkocog a Bu- zsák és Lengyeltóti között húzódó kövesúton, ahol azóta még a kerékvetők is az út vándorú nak történetét kacagják ... J. * ban a szemrehányó keserűség érce cseng. A bizonytalanságé is, mert mindazt, amit most hiányzóként említ, megközelíthette volna. Ha máskor nem, hát akkor, amikor az isko a kapui bezárulnak. Nyáron. De év közben is. A járási székhely nincs megközelíthe tétlenül messze. De Kaposvárra se több napi járóföld az út vonaton vagy autóbuszon. — Elég volt! El akarok menni innen. Hogy hová? — Ahol nemcsak adni kell, hanem kap is az ember, mielőtt még kimerülne. Hová menne mégis? Itt nem kapott semmit? Csakugyan nem látja, hogy itt kapta a legtöbbet, a munka felemelően tiszta örömét?! Hiszen amit tett, azt belülről jövő parancsra tette! Igen, ezt elismeri. Mégsem marad tovább. Öti- célja a város. Míg haliíiata^ a fojtott szenvedélyektől izzó szavakat, azokra a galambősz fejű emberekre, tanítókra kell gondolnom, akik sokszor megalázó vesszőfutás árán jutottak a falusi vagy pusztai katedrához. Nem válogattak, mert nem válogathattak. És megkapva az iskolát, a kinevezést, ahhoz, hogy taníthassanak, együtt éltek a falu, a puszta vagy tanyavilág népével. Együtt, mert ha a Tiborc-nemzedékeknek ügyes-bajos dolguk támadt, vagy szomjazták a szépet, a tudást, úgy kopoghattak be mesterükhöz, mint tulajdon apjukhoz. Ezeknek a ma öreg embereknek nehezebb volt helytállniuk, nehezebb volt megmaradniuk a nép tanítóinak. Mégis azok maradtak kevés kivétellel. Kötődni tudtak ahhoz az élethez, amelybe hivatásuk plántálta őket. Ismerek olyan nyugdíjas tanítót, aki elköltözhetne falujából a nyugdíjazás után. De nem tud elszakadni onnan. Megpróbálom elképzelni, mi lett volna velük, ha egy napon előállnak azzal, amivel az imént állt elő fiatal pedagógus barátom. Valahogy így: — El akarok menni innen. Elegem volt az elzártságból. Én a szellem embere vagyok, igényeim vannak. Nemcsak adni, kapni is akarok. Operát, színházat, mozit akarok nézni. Élvezni akarom mindazt, ami a dolgozó embernek kijár! Minek nézték volna azt a néptanítót, aki ezelőtt 20—25 évvel ilyesmivel állít elöljárói elé? Szükségtelen leírni. Tudjuk. Megtanultuk a történelmet, és ismerjük a kő» oktatás történetét is. Kiáiióan ids kívMozik az a beszélgetős, amelyet nemrég egy tanácselnökkel folytattam. Ezt a beszélgetést papírra vetve világosabbá válik, mi az, ami bizonyos idő múlva elviselhetetlenül szűkké teszi a világot a falun élő értelmiségi számára. Miután ez a tanácsvezető elmondta, hogy jól el vannak látva mindennel, ami csak keli, van orvosuk, védőnőjük, agronómusuk, állatorvosuk, egy sereg gazdasági szakemberük, tizenhat tagú tantestületük, azt találtam kérdezni: — Ez a tekintélyes réteg menynyire él a faluban, mennyire vállalja a falu életét? Furcsállóan nézett rám az elnök, pedig tudom, hogy megértett. — Nem panaszkodhatunk. Ki-ki a maga területén tél dolgozik, nem is kívánunk többet. Ámbár ha megkérjük kü- lön-ktilön az értelmiségi foglalkozásúakat valamire, készségesen segítenek. — És kérés nélkül, ösztönzés nélkül érdeklődnek-e azok iránt a problémák iránt, amelyekkel például az állami vezetésnek, a községi tanárnak kell megküzdenie? — Hát... — vonta fel a vállát, és olyan sokáig tétovázott a válasszal, hogy nem bántam, amikor keresték, és elnézést kérve magamra hagyott. A bogarat a fülébe tettem, mert amikor visszajött, azt mondta, hogy csakugyan érdemes volna ezzel a problémával foglalkozni. Messze merészkedtem a következtetésben, amikor azt írom le, hogy a faluról való elvágyódás gyökerei ebben a magatartásban keresendők: — Én megteszem a magamét a szakterületemen. Esetleg megcsinálom ezt is, azt is. Több nem érdekel, a többi nem az én gondom! — De vajon ott élnek-e igazán a falun azok, akik nem vállalják teljesen a község társadalmának életét? A falu életén azt a közéletet értem, melynek bonyolítása sok világos fejű, művelt embert igényel. Az, aki munkája után begubózik, idővel úgy érzi, hogy idegenség veszi körüL Az elzárkózás — ami csak ritka fölkérésekre enged — bizonytalanságot, végső soron talaj talanságot okoz. A talajta- lanság kiteljesedése az elvágyódás. László Ibolya Dolgozó férfiaknak, nőknek egyaránt alkalmas, mert olcsó, gyors, üzembiztos a közkedvelt 2f WC es Panni motorkerékpár. Kapható az állami kiskereskedelmi és földművesszövetkezeti szakboltokban. (13086) Fogyasztói árak: BERVA PANNI 4000 Ft, 5500 Ft.
