Somogyi Néplap, 1962. április (19. évfolyam, 77-100. szám)

1962-04-30 / 100. szám

Hétfő, 1962. április 30. 3 SOMOGYI NÉPLAP fi szocialista brioád címért kiizÉnek ÓVATOSAN KAPÁLNAK, mert a fagy meglehetősen nagy kárt tett a salátában. Mentsük, amit még lehet — mondta reggel a brigádveze­tő, s megmutatta, hogyan vé­gezzék a munkát. Az útmuta­tás szerint dolgoznak, s a ma­gukén kívül azt is figyelik, hogyan hasítja a többi kapa a földet. Most még Jobban ügyelnek mint máshor, hiszen nagyobb felelősséggel tartoz­nak egymás iránt — a tabi Egyetértés Tsz kertészeti bri­csoportja. Egyszerre kezdett beszélni mindenki. Vitatkoz­tak, tanakodtak. Egyikük sem vágta rá azonnal, hogy nagy­szerű, legyen így: inkább azon töprenglek, milyen feltételei vannak e versenynek, — Olvastam már erről, de még nem hallottam, hogy ter­melőszövetkezetben volna lyen brigád. Képzeljétek, asz- szonyok, ha mi lennénk az el­sők — szólalt fél egyikük bi­zakodón, buzdítom ■— A munkával nem lehet Fej fej mellett kapálnak az asszonyok. — Tudják mit? <— méla meg Baráthné. — Egyelőt ■ úgy lehetne ezt csinálni, hog ebédidőben mindig ide jr. vök, s míg maguk falatoz nak, én előadást tartok, aztú, megbeszéljük a hallottaké- Az ősszel vagy a télen mer, kertészeti tanfolyam indul, s oda beiratkozhatnak mind annyian. Márciusban már öt előadó.to hallgattak és vitattak meg. f korai zöldségtermesztésről, op öntözésről, a nagyüzemi ker­tészet szervezéséről, a borsó és gyümölcstermesztésről, é az alma fák metszéséről va~ szó. Egy-egy előadás után a kérdések özönére kellett vála­szolnia Baráthnénak, így munkálkodik az Efrtet- értés Tsz kertészbrigtádja a szocialista cím elnyeréséért. * * • A LET IDŐSEBB, a 61 éves Somogyi Tgnácné néha feláll, derekát egyengeti, de az első kapások közt halad. — Menni kell ennek, asz- szonyok, nem vallhatunk szé­gyent a kapolyiah előtt... A kertészet tervéről érdeklő­döm. — Négyszázáé ezer forint be­vétett írtak elő a tavalyi há­romszáz!; áromezer helyett. Azért ennyit, mert kapunk öntözőberendezést, 240 ezer forintba kerül! — Rajkert Barátit Gyijrgyné. Ádárrmé karóiéban van égi: kis büszkeség, amikor ezt mondón: Ketten akadtak, akik sokallták a tervet., de csakha­mar vélemémrt változtattak, mert egyszerű. de nagyon kézzel fogható érvekkel bizo­nyították a többiek, hogy mit jelent majd az öntözés... — Szó, ami szó — zárta le a vitát Grund néni —, amit vállaltunk, azt el is végezzük. Mert beneveztek a mozga­lomba, s nagy akarással, szor­galommal igyekeznek, hogy a megtisztelő cím birtokába jussanak. V. M. ffádja ugyanis a szocialista cí­mén küzd... * * * TÖBB MINT EGY HÓ­NAPJA vetődött fel a gondo­lat. Először csak úgy, hogy versenyezni kellene a kapolyi kertészettel, összemérni, hogy melyikük tud több eredményt elérni. Baráth Györgyné, ker­tészeti. mezőgazdászuk öröm­mel fogadta a javaslatot. Még nagyobb volt a meglepetése és öröme, mikor újabb kezdemé­nyezést hallott az asszonyok­tól. — Jó az, ha versenyre hív­juk a kapolyiakat — mondta valaki —, de mit szólnátok ahhoz, ha beneveznénk a szo­cialista brigád címért küzdőik közé? Mindnyájan olvastunk, hallottunk már erről. Azt hi­szem, mi is teljesíteni tud­nánk a feltételeket. Mint a megzavart méhkas, •igy bolyául t fél az asszonyok baj nálunk .a — mondta Vaj­bei Rozália. *— Hát hogy -tolna, mi­kor tavaly, abban a száraz év­ben öntözés nélkül is túltelje­sítettük a bevételi tervet — érveltek egyszerre többen is. — Megértés is van köztünk, igaz? — nevette el magát Grund néni, és oldalba bökte a mellette állót. Erre aztán megemlítette, hogy tíz év alatt tizennégy lányt vittek innen férjhez vidékre. De a mai napig is érkeznek tőlük levelek a kertészetbe, hogy mennyire hiányzik a társa­ság, hogy sose fogják elfelej­teni a kollektívát. A munka közös szórakozás, menni fog — vetette föl Bog- námé —, de mi lesz a tanu­lással? Nem olyan egyszerű ez, hiszen otthon vár ben­nünket a második műszak.. Hamarosan kiültetik a melegágyakban nevelt gyönyö­rű palántákat. tíuzi Mihály — Becze Károly; ki 570 (3)1 Amint derengeni kezdett, Vö­égíonísfei ros talpra ugrott. — Virrad. Ébresztő! — szólt oda társának. Gazsó kelletlenül felállt, nyújtózkodott egyet, s ásított Lopva Vörösre nézett Az, mintha megérezte volna társa tartózkodását, Gazsó mellé lé­pett — Nézd — kezdte lassan —, én azt szeretném, ha jó, na­gyon jó barátok lennénk. Tu­dom, az éjszaka nem aludtál, hanem szavaimon rágódtál. Pedig hidd el... ami az itteni jövőnket illeti... csak így le­het. Erről egyébként magad is meggyőződsz majd... Elhallgatott. Hangja mintha kissé szomorkás lett volna, szemében az éjszakai tűz alább­hagyott. Gazsó egy pillanatra meg is sajnálta. Ügy érezte, hogy egy kicsit közelebb ke­rült ehhez a nagy darab le­gényhez. összeborzadt. Fázott A má­sik észrevette. — Indulunk — mondotta. — Valamennyire szedd rendbe te is magad. Mondd, van valami csomagod? Csomagja, neki? Az égvilá­gon semmi. Egy lánca van csu­pán, édesanyjától kapta vala­mikor ... De hát azt... — Nincs... semmi.. — vá­laszolta szemlesütve. — Nálam van néhány fe­hérnemű. Eladjuk, szerzünk pénzt. Jói — Jó. Gazsó próbálta kisimogatni gyűrött ruháját, kevés ered­ménnyel. Utána törött fésűjé­vel megfésülködött. Elindultak. Beszélni nem volt kedvük, mindketten saját gondolataikkal voltak elfoglal­va. Szótlanul baktattak az or­szágút szélén. Mellettük, a kül­városi utcán játrművek, te­herautók haladtak, kös:!^-köz­be egy-egy busz is akadt, uta­saik jókedvűen integettek fe­léjük. Néhány kocsit — főleg te­herautót — próbáltak megál­lítani. Nem sikerült Pedig olyan jó lett volna kocsival menni, ha csak néhány kilo­métert is.., Fáradtak, álmo­sak voltak. Az éjszakai beszél­getés után egyikük sem aludt. Ezt, no meg az előző r.api kó- dorgást már az első kilométe­rek után megérezték. Mellettük sietős emberek szaladtak dolguk után. Mind­egyiket megnézték, de egyiket sem merték megszólítani. A nap éppen felkapaszko­dott pályájának első szakaszú­ra, amikor az egyik kapun iparosforma ember lépett ki. ílgy kicsit kövérkés, arca ba­rátságos. No, ez az ő emberük! Feléje tartottak. Vörös előhúz­ta csomagját, és feléje tartot­ta. — Was ist das? — kérdezte az iparosforma. Gazsó nem értette, mit mond, de Vörös igen, kibontot­ta a csomagot, és megmutatta az ingeket, alsónadrágokat. Szépek voltak határozottan. Volt közöttük tisztaselyem is. A gazda mindent értett — Wie viel Schilling? — tu­dakolta. Gazsó a schilling szóra fi­gyelt fel. Vörös azonnal vála­szolt. — Zwanzig — s csomagját a hóna alá kapta, ujjain is mu­tatta: húsz. Az iparosforma nevetve in­gatta fejét majd gondolt egyet, előszedett néhány schil- linget. Nem sokat, éppenhogy csörgött a markában, aztán kérdőn nézett Vörösre. Az bó­lintott, s nyújtotta a csoma­got A kapott pénz egy kissé fel­vidította a két barátot Első, külföldi valutájukkal azonnal egy trafik felé igyekeztek. Bo­rítékot levélpapírt vásároltak rajta, majd beültek egy kocs­mába. Rendeltek egy-egy pohár sört, majd Vörös hozzákezdett a levélíráshoz. Hamar befe­jezte, mosolygott, leragasztot­ta, majd átadta a tollát Ga­zsónak. Az gondolkozott rág­ta a töltőtoll végét, majd hoz­zákezdett az íráshoz: Drága Édesanyám! Szerencsésen sza­bad földre érkeztem... III. A Mariakilferstrasse egyik mulatójában vágni leheteti a füstöt. A pult mögött kövér kocsmáros törölgette a pohara­kat. Szájában vastag szivar ló­gott Inge ujja felgyűrve, akár egy mészárosé. Szemét gyak­ran hordozta körül vendégein. Különösen a sarokban duhaj­kodó néhány fiatal suhancra pislogott sűrűn, akik már reg­gel óta ittak. Nem tetszett ne­ki a dolog. A szomszéd asztalnál szem­üveges, hivatalnokféle ember bújta az újságot, s órákig ücsörgött pohár söre mellett. Emitt két elegáns öltözetű férő sugdolózott. Olykor egyi­kük valamit előhúzott zsebé­ből, s a másik villámgyorsan eltüntette. A kocsmáros elmosolyodott... Csempészek. Kitűnő, gavallér emberek... Nagyot pöffentett szivarjá­ból, s kitekintett az ablakon. A kövér ember mozgása meg­elevenedett. Szeme élénkebben firtatott, kezében is gyorsab­ban járt a pohártörlő. Hirte­len hármat szippantott szivar­jából, a legközelebbi asztal fe­lé fordult, s halkan megszó­lalt: — Herr Bőgős! Az ott ülő kis ember felkap­ta fejét, megitta borát, s bi­cegve a pult mellé lépett... — Nézze — szólt a kocsmá­ros —, két lődörgő. Ott, a hen­tesüzlet előtt. Ügy gondolom; megfelelnek. Egyébként honfi­társai. — Hát ezt meg honnan tud­ja? * — Nézze, én már sok éhes csavargót láttam itt Bécsben. Ismerem őket. A magyarnak, ha éhes, mindig a hentesüzlet előtt ver gyökeret a lába ... Nevetett. Szája szinte a fü­léig húzódott, a szivar majd­nem kiesett belőle. Hirtelen el komolyodott. — Szóval húsz százalék. (FolytatjukJ NEMZETKO Z I SZEMLE Angolszász kihívás az emfi'TJég e«Ssn Ha valamilyen ki ttiül* léglelént kap földrajzból, mert nem tudja, hol vannak a Karácsony-szigetek, ilyesmi bizonyára sokszor megtörtént. De, hogy egy amerik i elnök kapjon elégtelent világpolitikából a Karács ny-szigetel: miatt, az tudtunkkal első eset. S az elégtelent nem egy tanító adta és írta noteszébe, hanem száTmi'iíók harsogják tün et seken ős táviratokban, felvonulásokon és gyűléseken, Londonban és Tokióban, Washingtonban és D ■!! iben. Asszoyok vonulnak Fel gyermekeikkel az amerikai l :CSZ-kűMö!tség székháza előtt, hogy hangot adjanak merk-' teilen felháborodásuknak. Az amerikai atomkfeérletek elleni felháborodás olyan nagy, hogy csak a világpolitika »szarnárpadv'n- ülő polittk sok; Adenauer, Franco és Csang Kaj-sck merték nyíltan helye­selni a kísérleteket Egy pillantás az elmúlt hét világpolitikai eseményeire rá­világít a karácsony-szigeti bűncselekmény súlyosbító körül­ményeire. A hát elején ülésezett a Szovjetunió mírch s 13-án választott legfelsőbb tanácsának ülésszaka. Az üléssza' meg­választotta a legfelsőbb tanács elnökségét és az új szovjet kor­mányt. Az ülésszak meghallgatta Gromiko beszámolóját a genfi értekezletről. Cromiko rámutatott: A leszerelés ellenzői védekezésre szorultak. Megállapította: Az amerikai nukleáris robbantás-sorozat a Csendes-óceán térségében csaknem általá­nos elítélésre talált. Gromiko továbbá megállapította, hogy a leszerelési kérdésben a semleges országokat képviselő kül­döttek az atomfegyverek betiltása mellett foglaltak állást, és egyetértenek azzal, hogy a kísérletek beszüntetését a nemzeti észlelés eszközeivel ellenőrizni lehet. Ez azt jelenti, hogy a genfi 18-as bizottság nyolc semleges és öt szocialista országot képviselő tagja nagyon használható platformot talált éppen abban a kérdésben, amelyben az Egyesült Államok és Anglia elsősorban a legmerevebben elzárkóztak a megállapodás elől és a tényeket semmibe véve arra az álláspontra helyezkednek, hogy nem lehet megegyezni, mert a Szovjetunió ellenzi a te­rületén folytatandó nemzetközi ellenőrzést, értsd: kémkedést. Gromiko figyelmeztetett: -Indokolatlan dolog lenne úgy vé­lekedni, hogy a genfi ellenőrzési bizottság közel jár a tényle­ges leszerelési intézkedések kidolgozásáhozÁm az a körül­mény, hogy a 18 tagú bizottság 13 tagja reális lehetőséget lát a megegyezésre az atomfegyver-kísérletek kérdésében, egyér­telműen a karácsony-szigeti bűncselekmény ellen szólt. Nagyon is helyénvaló tehát Gromiko figyelmeztetése a nyu­gati hatalmakhoz: -Ha a népek akarata ellenére mégis végez­nek atomfegyver-kísérleteket, akkor a Szovjetunió arra kény­szerül — hasonlóképpen a nyugati hatalmak eljárásához —, hogy kipróbálja újfajta atomfegyvereitAz amerikai fegy­verkezési hajszát jellemzi egyébként, hogy az Egyesült Álla­mok küldötté Genfben a háborús propaganda éltiltásáről szóló egyezmény létrehozását is akadályozza. A német problémát érintő szovjet—amerikai tárgyalások hasznos voltáról nemcsak a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsá­nak ülésszakán esett szó, hanem abban az e héten nyilvános­ságra hozott nagyjelentőségű interjúban is, amelyet Hruscsov miniszterelnök adott Gardner Cou'les amerikai lapkiadónak. Hruscsov nagy nyomatékkai hangsúlyozta: a német kérdés megoldása megkönnyítené a leszerelésben való megegyezést. Ismételten aláhúzta a szovjet miniszterelnök, hogy az út a kommunizmus győzelméhez nem a háborún át vezet. A kom­munizmushoz minden nép meg fogja találni az utat a mar­xizmus—leninizmus alapján, de nem holmi szabvány vagy sablon alkalmazásával. Nagy figyelmet szentel a világsajtó ezen a hé­ten a francia és algériai eseményeknek. A franciaországi úgy­szólván teljes vasutas sztrájk rávilágít a francia dolgozók tö­mörülésére a monopóliumokkal és az azokat képviselő kor­mánnyal szemben. Ez a kormány Pompidouval, a Rotschild« bankház volt vezérigazgatójával az élén e héten mutatkozott be a francia nemzetgyűlésben. Jellemző, hogy a kormány, amelynek a mai francia alkotmány értelmében nincs is szük­sége bizalmi szavazatra, mégis bizalmat kért a nemzetgyűlés­től és csak a szavazatok felét kapta meg. Franciaországban még De Gaulle négyéves uralma után is nehéz lelkesedést provokálni a bankok nyílt uralmához. A letartóztatott OAS fővezér, Sálán nem fukarkodik a szenzációval. A vizsgáló- bírótól Debré volt miniszterelnök, sőt De Gaulle kihallgatását követeli, nyilván cinkossággal vádolva őket. Ugyanakkor De Gaulle nem siet jóváhagyni Jouhaud, a kétszer is halálra ítélt OAS hadvezér ítéletét. Pompidou felfüggesztette a fogságban levő algériai hazafiak szabadonbocsátását, amelyet pedig az eviani egyezmény kötelezően előír. Az OAS banditái folytat­ják algériai merényleteiket. A hírek szerint újraszervezik a vezetőséget, és Bidault volt francia miniszterelnök vette át az OAS politikai vezetését. Mindez azokat az ellentmondáso­kat jellemzi, amelyek Franciaországban és Algériában bi­zonytalanná teszik a helyzetet. A Fompidou-korrnány nem békét és rendet akar teremteni, hanem a szaharai kőolaj za­vartalan kibányúszását akarja biztosítani. Nem az OAS fa­siszta garázdálkodása ellen lép fel, hanem csuppán a mono­póliumok üzleteit zavaró tevékenység ellen. Ebből adódik az a tragikomikus helyzet, hogy az OAS vezérek úgy élnek a párizsi Santé-börtönben, mint villáikban éltek. És De Gaulle habozik Jouhaud halálos ítéletének jóváhagyásával. De Gaul­le jobban fél a valóban demokrata francia dolgozóktól, mint a valóban fasiszta Jouhaudtól és társaitól. A haladó erőktől való felelem nyomja rá a bélyegét a latin-amerikai országokban végbemenő esemé­nyekre is. Az amerikai imperialisták Argentínában is, Guate­malában is a nyílt katonai diktatúra eszközeihez folyamod­tak, illetve ezek igénybevételére ösztönözték híveiket. Guido argentin elnök az alkotmányosságnak még a látszatát is fel­adta. A közejövő megmutatja majd, hogy ebben a nagy latin­amerikai országban sem lehet már az amerikaiak elavult módszereivel kormányozni

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents