Somogyi Néplap, 1962. április (19. évfolyam, 77-100. szám)

1962-04-29 / 99. szám

SOMOGYI NÉPLAP 6 Pasám ap, 196%. április A. Paraván a színpadon Együtt a tahi bábcsoport. A nézőtér kihalt, a járási műve­lődési ház műbőr bevonatú szé­kein most senki sem ül. A bá­bosok a »láthatatlan közönség­nek« játszanak. Laci, Zsuzsa és Ági felállította a színpadon a paravánt. Minden kész, kez­dődhet a »Kecafán vagy Ha- cefán« című cseh bábszatíra próbája. A színpadra a király vonul be. Baranyai Laci, a báb­csoport egyetlen fiú tagja egy kicsit elfogódottan kezd a mo­nológba: »Komor bástyán, komor várban itt állok fel alá járkálva, én, nagy király, Balikon ... « Somogyvári Imréné, a lelkes gárda irányítója elégedetlenül csóválja a fejét. — Nyisd ki a szád, Laci! — szól a fiúra. Mivel a jó tanács nem hasz­nál, újabb instrukciót ad: — Jobban rezegtesd a han­god, ne a szolgának beszélj... Még egyszer onnan, Hogy »di­cső vöm«. Most Kolonics Ágit, a néger Metlafoun alakítóját figyelmez­teti: — Följebb egy kicsit a bá­but, süllyed a kezed! Hány figyelmeztetés, hány közbeszólás, hány instrukció hangzik el, hányszor kell me­gint újra kezdeni a próbát. Hiába, nem olyan könnyű a megfelelő hangot eltalálni, s a bábokat a szövegnek megfele­lően mozgatni. Pedig holnapra úgy kell mennie a darabnak, mint a karikacsapásnak: tur­néra indul a csoport. Először Kapolyon, utána Kányán, Zi­esen, Tengődön és Bedegkéren szerepel a nyolc hónappal ez­előtt alakult csoport. A próba szünetében Somogy­vári Imréné így emlékszik visz- sza az »alapkő letételére«: — Tavaly nyáron elmentem a balatonszemesi bábtanfo­lyamra. Két hét alatt elsajátí­tottam a legszükségesebb tud­nivalókat. A gomb tehát meg­volt, már csak a kabát kel­lett ... Szeptemberben beszél­tünk néhány fiatallal a gimná­ziumban. Mezei Zsuzsa, Kolo­nics Ági és Baranyai Laci je­lentkezett elsőnek. Hármójuk­ra mindig biztosan lehetett tá­maszkodni. A kezdet kezdetén még nem volt semmijük, bábokat kellett varrni. Még Baranyai Laci is nekilátott a nem éppen fiúnak való munkának. Egy-két fog­lalkozás után olyan ügyesen forgatta a tűt, mintha örök éle­tében ezt csinálta volna. Nem kis büszkeséggel emlékszik vissza erre a korszakra: — Hát bizony, elfáradt a ke­zünk a sok varrástól... Én pél­dául a basa fejét készítettem. Mezei Zsuzsa és Kolonics Ági szinte egyszerre mondja: — Mi csináltuk a két manót! A varrás oroszlánrészét aaon­'Vfl' ''"TTW1 I / * < !PÍ ban nem a gyerekek, hanem Somogyvári Imréné, a csoport vezetője végzi. Az ő fantáziá­ját dicsérik a kifejező bábuk. MetlaXoun, Kecafán figurája például remekbe sikerült. S mivel a jó báb fél siker, van értelme a sok éjszakázásnak. A csoport először a Mező- gazdasági Ktsz-től kölcsönka­pott bábszínpadot használta. Karácsonykor mutatkozott be először »A kiskakas gyémánt félkrajcárja« és a »Peti feléb reszti Télapót« című darabbal. Ezután a cseh bábszatírát ta­nulták meg a fiatalok. A La­tinka Sándor kulturális szemle járási bemutatóján igen jól szerepelt a csoport. S most min­den a további felkészüléstől függ. A megyei bábreferens hamarosan megnézi műsorukat, s eldönti, mehetnek-e a me­gyei szemlére. Néhány héttel ezelőtt elké­szült az összecsukható para­ván. Ezerkétszáz forintjába ke­rült .. művelődési háznak. Füg­göny és drapéria azonban még nirc: rajta. Ezt a turné bevé­teléből szeretnék megvenni. — A-ra is gondoltunk, hogy a nyáron elmegyünk a Bala­ton mellé, és az úttörőtáborok­ban bemutatjuk műsorunkat — mondja lelkesen Somogyvá- riné. A múltkor Tabon járt az Ál­lami Bábszínház egyik csoport­ja. Áni, Zsuzsi és Laci is sze­repelt az Árgyélus királyfiban. Erika néni közbenjárására megengedték nekik, hogy moz­gassák az erdei állatokat. — Nagyon nagy hatással volt ránk! — lelkendezik Zsuzsa. — Ágival rögtön elhatároztuk, hogy bábművészek leszünk ... Itt aztán szenvedélyes be­szélgetés következik arról, ho­gyan mozgatják a bábokat a pestiek, milyen fogásokkal érik el a kívánt hatást Nemrégiben elkezdték egy új darab tanulását. Ha minden jól megy, akkor »A sün, a nyúl meg a róka« hamarosan közön­ség elé kerül. Somogyvári Im­réné az alapokat már lerakta most már jöhet a létszám nö­velése. A lányok nagy örömmel újságolják Erika néninek: — Szólt Kovács Miki, hogy ő is szeretne bábozni. A pihenőnek vége, a szerep­lők újra a paraván mögé áll nak. Bevonul a király, s újra elkezdi monológját: »Komo bástyán, komor várban ...« L. G. Nem lehetne végre elintézni? A Dimitrov utca és a Beloiannisz utca lakói már rég­óta kérik, hogy a két utca sarkán levő tejboltot alakítsák : át fűszerüzletté. Ám a tanácstagok és a lakosság kérése mindeddig süket fülekre talált. Pedig a városi tanács ke­reskedelmi állandó bizottsága már 1959. december 3-án (!) kérte a megyei tanács illetékeseit, hogy intézkedj _.tek az ügyben. Miről van szó? Arról, hogy az a Beloiannisz utcában lakó dolgozó nő, aki reggel elmegy az utcasarki tejboltba, kap tejet, kenyeret, süteményt, de nem kap egy kiló lisz­tet vagy két deka élesztőt. S miért? Mert a megyei ta­nács kereskedelmi osztálya mereven ragaszkodik egy régi álláspontjához, noha ez nem felel meg a környéken lakók érdekeinek. Igaz, hogy a Hunyadi János utcában, a Di­mitrov utca elején és végén is van fűszerbolt, s ezek ki- sebb-nagyobb zökkenőkkel le tudják bonyolítani a kör­nyék lakóinak ellátását. Még a távolságviszanyok is meg­felelnek a kereskedelem működését szabályozó alapelvek­nek. Viszont a vállalati készlet nem emelkedne, mert ha a szóban levő boltot fűszerüzletté alakítanák, a környező 1 boltok készleteit arányosan csökkenthetnék. Béralap-gaz- j dálkodásukat sem zavarná ez, hisz a boltvezető és a négy ; órában dolgozó eladó nyűgöd ten el tudná látni a munkát. : Az áru elférne a jelenlegi raktárban, ha a tüzelőnek fa- ! házat építenének az udvarban. Legyen végre foganatja a lakók kívánságának, a ta- ; mácstagok fáradozásának! F. L. ; A protekcióval már lassan úgy va­gyunk, mint italos ember a napi fröcs- csel, futballszurkoló a vasárnapi mérkő­zéssel, dohányos a cigarettával: nem tudunk élni nélkü­le. Híreszteljük, és hisszük, hogy szük­ség van rá, nélkü­lözhetetlen társunlc- ká lett, amelynek híján minden bi­zonnyal nehezebbé válna a szocializ­mus építése, főkép­pen pedig az egyén érvényesülése. Nem akarok elemzést ír* ni a témáról, a leg­különbözőbb mü- faiokh-n s^Ta ~n megtették már. Csupín három ese­tet kívánok elmon­dani bizonyítandó, hogy egészen szé­pen meg lehetne él­ni nélküle. Csak va­ei kellene kezdeni. Egy távoli roko­nom keresett föl a közelmúltban, és támogatásomat kér­te ügyének elintézé­séhez. Próbáltam megnyugtatni, hogy kérelme teljesen jo- los, és teljesítése nem ütközik semmi­féle nehézségbe. °ersze nem hitte. — Jó, jó — mondta —, Jehet, hogy igazad Protekció van, de azért biztos, ami biztos. — Es búcsúzáskor ismé­telten megígértette velem, hogy átszó­lok ügyében az ille­tékesekhez ... Nem szóltam. Megvallom őszin­tén, meg is feled­keztem az egészről, meg fölöslegesnek is tartottam. Nem tellett el azonban egy hét, és rokonom hálálkodva állított be> sűrűn köszönte, amit érte tettem, mert hiába, ma nem lehet protekció nél­kül élni... A másik: Egy ügy­fél keresett föl iro­dámban, tehát hiva­talos helyen, hivata­los ügyben. Kérése, amellyel hozzám fordult, nemcsak hogy teljesíthető volt, hanem egyene­sen örültem is, hisz megvalósításával nyomasztó pedagó- gvshiántrunkon eny­híthettünk. Az el­intézést biztosra ígértem. Mégis egy hét alatt hárman szólítottak meg — személyes találko­záskor vagy telefo­non —, hogy telje­sítsem az illető ké­rését, rendes ember, és igazán sokat dol­gozik a társadalo­mért. Mindegyiknek megígértem. Miér, ne ápolgassam ma­gam is az önzetle:: közbenjárás sikeré nek örömteli és büszke érzését? Az említett tipv*- sok közismertek, sdi unalmasan semati­kusak. A minap azonban a protekció iránti igénynek olyan formájával találkoztam, amely minden kétséget ki­záróan igazolja e társadalmi jelenség »abszolút nélkülöz­hetetlenségét-«. Az eset a következő: Kultúrcsoport szál­lítására gépkocsit kértem az egyik üzem vezetőjétől. Az ügyről már elő­zőleg beszéltünk ígéretet is kaptam- Elutasításban ez alkalommal sem ré­szesültem, hiszen szívélyesen fogadott, biztosított, hogy sza­vát most is tartja és miután felmutat­tam a személyszál­lítási engedélyt is | így válaszolt: — Igen, rendben var. nincs is semmi aka­dálya, de azért he lyes lenne, ha a já­rási párttitkár is át­szólna hozzám eb­ben az ügyben ... Hiáha, biztos, ami biztos...-"-J Tavaszi napsütés Bolhán. Több vonat csak Kelenföldig közlekedik A Déli pályaudvar átépítése I szabb-rövidebb ideig a kelen- miatt több személyvonat in-1 földi pályaudvar lesz. Május dúló, illetve végállomása hosz- 12-a és 19-e között a Déli pálya­udvar helyett Kelenföldről in­dul 6.22-kor a Budapest—Keszt­hely között közlekedő 2210-es sebesvonat, 18.30 órakor pedig Juan Lopez Nunez:* Szahfuháq Amikor meglátták az asz- Szonyt, akit Kutyafejűnek csú­foltak, nagyon meglepődtek, mert nem tudták megmagya­rázni váratlan visszatérését. Nem sokkal szabadlábra he­lyezése után történt, miután büntetése letöltésével lerótta adósságát az Igazságszolgálta­tásnak, amikor feltűnt a Gálé­ra, a női fegyház kapujában, és senki nem tudta elrejteni csodálkozását. A nyomorult olyan hevesen, annyi tűzzel kérte, vezessék az igazgató elé, hogy nem lehetett ellentállni, s a szerencsétlent nem hagy­hatták batyujával a kapu előtt. Az igazgató éppúgy csodál­kozott, mint beosztottjai, ami­kor meglátta a Kutyafejűt, aki alázatosan, rongyosan, az éhségtől és álmatlanságtól el­csigázva állt előtte, mint egy agyonkinzott, gazdátlan Imtya. Néhány percnyi zavart csend után az asszony beszélni kez­dett, s nem is tudni, honnan vett ennyi ékesszólást, amikor így szólt az igazgatóhoz: * (Tuan Lopez Nunez a mai spa­nyol irodalom egyik legkiválóbb képviselője. Művei közül Szabad­ág című novellája az első, ami áitgyarul megjelenik.) ■— Könyörüljön rajtam, uram, ne akarja, hogy elpusz­tuljak. — Mi történt? Mit akarsz? Talán elvesztettél valamit? — Igen, uram. — Mit vesztettél el? — Az életemet. — Nem értelek. — Igazgató úr, amikor kike­rültem a Gálerából, ahol ti­zenöt évet töltöttem, tizenöt évet az életemből! — szóval, amikor kikerültem a Gálerá­ból, olyan boldog voltam, bol­doggá tett a szabadság, s úgy örültem, mint még soha éle­temben. Voltak közöttünk, mad­ridiak is, akárcsak én, s ezzel kezdődött számomra a bánat, a keserűség. Mert mindegyik­nek, aki velem együtt szaba­dult, volt családja, otthona, ismerőse... Csak. nekem nem volt senkim! Az enyémek kö­zül már senkit sem találtam meg, bármerre jártam is, s még olyannal se találkoztam, aki emlékezett volna rám. Ilyen sok tizenöt esztendő, igazgató úr! — Azért nem kell itt sér- dogáhu. — Ne haragudjék a köny­nyeimért, hallgasson végig. Lám, uram. Az első nap olyan szépen múlt el, ahogy csak lehetett, s úgy szórakoztam, mint egy gyerek, aki ismeret­len világba került. De a kö­vetkező napokat már nem bír­tam ki. Hiányzott valami, ami az életem volt, mindenem, a kedvteléseim, a szeretetem, az ismerőseim, a munkám ... Ki­tartás, csak kitartás, hogy ne vehessen erőt rajtam a két­ségbeesés — hát összeszedtem minden bátorságomat, és je­lentkeztem cselédnek. De ott se tudtam megmaradni, s egy reggelre virradóra szó nélkül eljöttem. — Te szegény Kutyafejű!-r- A pénzzel, ami még ma­radt, úgy jártam az utcákat, mint egy bolond. Néha leül­tem a tereken, a gyerekeknek vettem valami nyalánkságot vagy játékot. De mindig érez­tem az egyedüllét fájdalmát. Aztán nem volt már semmi, amit még várhattam volna, megértettem, hogy ezen kívül nincs helyem a világon, hát eljöttem, könyörüljön meg raj­tam, tegyen vissza, ne lökjön ki innen, ne hagyjon elpusz­tulni, hisz itt éltem le egész életemet. — No de ez lehetetlenség. — Lehetetlen? Miért lehe­tetlen.} — Mert itt csak rabok él­hetnek, te pedig letöltötted a büntetésedet. — Hót nem esik meg raj­tam az igazgató úr szíve, nem engedi meg, hogy itt éljek to­vább, ahol eddig is voltam? — Mondtam már, hogy le­hetetlent kívánsz. — De hát akkor mihez kezdjek most? —■ Élni fogsz. — De hogyan? — Próbálj szabadon és be­csületesen élni. — Szabadon? ...De hogyan, amikor nem maradt számomra semmi? Az isten szerelmére! Maga a bűnös, uram, hogy még a reménységet is elvesz­tetem. S mi lesz most? Mi lesz velem ezután? Hajlongva ment ki a bör­tönigazgató szobájából. Az ut­cán csüggedten lóbálta batyu­ját. Néhány percig bizonytala­nul állt, nem tudta, hogy mer­re menjen. Végre elindult, időnként vissza-visszamézett, hogy jól szemügyre vegye a Gáléról. Ennyi szerencsétlen­ség az igazgatót is megrendí­tette, s amint nézte, mély meg­győződéssel mondta maga elé: — Visszakerül még ide! Biztosan tudom, hogy vissza­kerül. Spanyolból fordította: a Budapest—Gyékényes közti forgalmat lebonyolító 1008-as- gyorsmotorvonat. Május 1-én Kelenföldig köz­lekedik a Kaposvárról 17.33 órakor induló 4001/1901. számú gyorsvonat. Május 2-a és 19-e között a Keszthelyről 18.50 óra­kor Induló 1209/a gyorsmotor­vonatnak Kelenföldön van a végállomása. A Pécs—Buda­pest között közlekedő 1903-as gyorsmotor, valamint az 1911.; és 1919. számú személyvonatok; (e szerelvényekhez Kaposvár­ról 11.53 órakor, 14.48 órakor és 23.35 órakor indul csatlako­zó vonat) ugyancsak Kelenföl­dig mennek. A vonatok vasárnap a szom­bati, hétfőn a vasárnapi, ked­den a munkaszunetes napi, szerdán pedig a hétfői menet­rend szerint közlekednek. 30-án, hétfőn 8.10 órakor indul Kaposvárról Fonyódra az év el­ső fürdővonata. Április 29-től egyébként ismét közlekednek a Pécs—Szigetvár—Kaposvár —Fonyód között a szombatra, illetve a munkaszüneti napok­Csányi László ra előirt vattátok. Kozmetika az elmúlt évszázadokban A svájci cölöpépítmények la­kói már a korai kőkorszakban használtak fésűt, ez kitűnt á I régészek kutatásaiból, akik eb- ; bői az időből származó fésűket találtak. A bronz- és vaskor- szakbéli leletekből kitűnik, hogy a férfiak és nők holttes­te mellé még a sírba is he­lyeztek fésűt. A régi Egyiptomban a koz­metika igen nagy szerepet ját­szott. Az egyiptomi nők már több mint háromezer évvel ez­előtt kenőcsös bőrápoló szere­ket használtak, és vörösre fes­tették körmüket. A görögországi Delphiben egy régészeti expedíció az egyik sírban sértetlen púderdobozt talált, amelynek korát 2500 év­re becsülik. A rózsaszínű pú­der kellemes illatot árasztott. Szappant először a germánok használtak, mint Galenus, a hí­res orvos az i. u. II. sz*z~ -vi megállapította, de szinte % t­> rólag Egyiptomban állít jv.ák > elő. Európában a késői közép- ’ korban kezdtek csak szappant > főzni. , Németországban a XIV. szá­zadban kezdtek parfümöt gyár- ! tani, és a XVII. század elején ; bevándorolt olaszok vezet .ék be a kölnivíz használatát. A XVII. és XVIII. században ; szinte hihetetlen mennyiségben használtak fel búzalisztet és parfümöt kozmetikai célokra. A liszttel a hajat vagy a paró- ; kát púderozták, az illetszer ne- dig a vizet és a szappant pó­tolta. * # * Festmények bélyegből Umberto Balestrini milánói I fiatalembernek napi munkája ! után az a legfőbb szórakozá- ; sa, hogy bélyegekből elkészí- | li híres festmények repro­dukcióit. Ez az ötlete úgy tá­madt, hogy régi templomi j mozaikokat nézve megállapí- ; tóttá, hogy hasonló hatásokat ; lehetne elérni, ha bélyegek­ből próbálna régi és modern festményeket reprodukálni. ; Balestrini »palettája« tehát ; sok ezernyi bélyegből áll, i amelyeket teljes egészében i avagy picinyke darabokra j vágva ragaszt fel egy kar­tonra. A bélyegekből készült l képekből Balestrini nemrég kiállítást rendezett. A kiál­lításnak akkora sikere volt, hogy jelentős összegekért \ meg akarták vásárolni »mű- ; veit«. Egyelőre azonban nem : hajlandó megválni tőlük. * * * Him- vaey nőnemű a „France“ óceánjáró? A párizsi sajtóban heves vita támadt ama nyelvtani kérdésről, hogy hím- avagy nőnemű névelővel kell-e el­látni az új francia luxushajó nevét, tehát »Le France« vagy »La France«? A francia nyelv szabályai szerint ez a szó, France, vagyis Franciaország, nőne­mű. Viszont a francia nyelv­ben a hajó hímnemű szó, eszerint viszont »Le Fran- : ce«-t kellene mondani. A vi- : tát egyelőre nem sikerült el­dönteni, bár többségben van­nak a »Le France« megoldás híved, akik hivatkoznak a ! Francia Akadémia által jó­váhagyott precedensre: Fran­ciaországnak volt ugyanis már egy óceánjáró hajója, amelyet »Le Liberté«-nék hívtak, tehát nem a »Liberté« ; szó nőnemét, hanem a hajó szó hímnemét vették figye­lembe. Smoggiltéplon Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Felelős szerkesztő: KISDEAK JÓZSEF. Szerkesztőség: Kaposvár, Lenin u. 14. Telefon 15-10, 15-1L Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinba S. u. 2. Teielon 15-16. Felelős kiadó: VVIRTH LAJOS. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár, Latinka S. u. 6. (F. v.: László Tibor.) Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helvi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra II Ft.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents