Somogyi Néplap, 1962. április (19. évfolyam, 77-100. szám)

1962-04-29 / 99. szám

Yssárnap, 1962. április 29. 3 SOMOGYI NCPLAP Egy kislány az elnökségben — A baromfitenyésztő ifjú­sági munkacsapatok országos versenyében szép somogyi siker született. A somogysziU Petőfj Termelőszövetkezet Sámolg Rózsa vezette ifjúsági munka­csapata mintegy 100 000 darab csirke fölnevelésével a harma­dik helyen végzett... Több hónapja már, hogy el­hangzott ez a dicséret a me gyei parasztifjúsági aktívaülé sen. Rózsa akkor — kitünte­tésképp — ott ült a tanácsk zás elnökségében. — Nagyon örültem, amiko megtudtam, hogy milyen szé eredményt értünk el. Bízón; sok álmatlan éjszakánkba ke­rült, míg fölneveltük azt a százezer csirkét — mondja most a kislány, és gondolat­ban visszapergeti az egy éve történteket. ' A baromfifarm épülete még nedves volt, amikor megérke­zett az első ötezres naposcsi­be-szállítmány. Az időjárás sem kedvezett, ezért Rózsa és Beke Sándomé egy hónapig éjjel-nappal az aprójószág mellett őrködött. A gondosko­dás meghozta a várt ered­ményt; minimális volt az el­hullás, és nyolchetes koruk­ban a csirkék elérték a 90 de- kás súlyt. Állandósult a búcsú­járás a farmon. Jöttek a me­gyei és járási szakemberek, és dicsérték a szép munkát. És megérkezett az újabb öt­ezer csirke is. Üj emberek kel­lettek, így került a telepre Molnár Erzsébet és Silvetter Katalin. Rózsa már nagy gyakorlat­tal rendelkezett. Nem sajnálta az időt és fáradságot, nem volt vasárnap vagy hétköznap. — Első a jószág — vélekedett — Mór gyermekkoromban is nagyon kedveltem a csirkéket. lstvándi tapasztalatok és tanulságok Rátaláltak a kivezető útra dik osztály elvégzése után a tsz-nél, hogy küldjenek tan­folyamra. Most meg szakmun­kásképző iskolába járok. Ha elvégzem, akkor pedig techni­kumba szeretnék menni... — És a további verseny? — Mivel jelenleg huszon­négyezer baromfi van a tele­pien, megnőtt a gondozók lét­száma is. Most mind a nyolcán úgy határoztunk, hogy az idén is benevezünk az országos ver­senybe. Elárulhatom, hogy a második helyre pályázunk ... — Nem bánta meg, hogy itt­hon maradt? — Nem, egyáltalán. Egy hó­napban negyvenöt munkaeg}- séget kapunk. És a tervek sze­rint az idén egy munkaegység harminchárom forintot ér majd... Amikor azt a parasztifjúsá­gi tanácskozást rendezték, a hallgatóság csak egy kislányt látott az ünnepi emelvényen. Nem sokat tudtak róla. Pedig mindezt el kellett volna mon­dani, mert hozzátartozik a tel­jes képhez. P. Gy. Egyre több kozmetikai cikket vásárolnak a falusi nők (Tudósítónktól.) Ma már igen sokat adnak a szépségre a falusi lányok és asszonyok is. Ez nemcsak ab­ban fejeződik ki, hogy csino­san öltözködnek, s hogy ma már alig lehet a falusi divatot a várositól megkülönböztetni, hanem a kozmetikai cikkek forgalmában is. A falusi bol­tok évről évre több kozmetikai cikket adnak el. Míg 1960 első negyedében 1 069 000 forint ér­tékű arckrémet, kölnit, haj­ápoló és más szépítőszereket vásároltak a falusi nők, az idei év azonos időszakában kereken 200 000 forinttal emelkedett e cikkek forgalma. Csütörtökön Szeitz Ist­ván tsz-elnök és Petres Imre mezőgazdász a megyeszékhe­lyen járt. Este tértek haza Szulokba Amint találkoztunk velük, mindjárt kérdezték; »Mit láttak Istvándiban? Há­nyán ültették a burgonyát? i Szántottak-e a fogatosok? S j vetette-« a gép a kukoricát? Kifogyott-e a trágya a bikais­tálló udvaráról?« Másfél hónap óta fgy van ez; a szuloki Petőfi két vezetője istvándi gondokkal fekszik és kel. Ritkán fordul elő, hogy egyazon napon egyikük sem jut el második munkahelyére — a gyakoribb az, hogy mind­ketten naponta bejárják az ist­vándi határt... Az elnökválasztó közgyűlé­sen Szeitz elvtárs megköszön­te az istvándi nk előlegezett bi­zalmát. Röviden ismertette a szuloki Petőfiben kipróbált, bevált vezetési,, termesztési és munkaszervezési módszereket. Aztán megnyomta a szót; »Nem februárban, hanem éo Közben, egész évben kell keresni a munkát is, a munkaegységet is. Velem együtt szakembe­reink is segítenek maguknak. Viszont én is kérek valamit az istvándiaktól: azt az egyet kérem, hogy mindenki dolgoz­zék teljes erejével. Ha :gy lesz, akkor nem 17 és nem is a tervezett 24 forinttal zárjuk ezt az évet.« Szavait nagy helyeslés és taps fogadta. Az istvándiak azóta bizonyítottak: bebizonyították, hogy nemcsak tapsolni tudnak, hanem dolgozni is. A rtömyé- ken elsőként vetették el a 70 hold zabot; mihelyt lehetett, földbe tették az előhajtatott burgonyát, a napraforgót, a cukorrépát összesen több mint 100 holdon; az előirányzott te­rület felén, C0 holdon elvetet­ték a kukoricát. Kiválogattak és elszállítottak Közben 11 vagon vetőburgonyát Most nagy munkában vannak: szu­loki módszerrel ültetik a krumplit 120 holdon, kézi erő­vel, fogatos eke után! Igv vár­hatnak a tavalyinál két és fél- szerte nagyobb termést Jakab István, az új elnökhe­lyettes — aki a szövetkezet ala­kulása óta az állattenyésztési tették ez^.eL a Nemrégiben a kis kajszifákat melyet pártbi­zottság ülésén is szóba került hogy gondozatlan az istvándi gyümölcsös. Akkor az volt, ma nem az. Pavelka György ker­tész újonnan szervezett mun­Cikksorozatot közöltünk március elején “Istvándi ta­pasztalatok és tanulságok« címmel. Nehéz volt a helyzet akkoriban a barcsi járásnak ebben a községében. Mérleg­hiánnyal zárta a múlt évet az Űj Élet Termelőszövetkezet. A tsz-gazdák megvonták bizalmukat a vezetőségtől, kivált a kihelyezett elnöktől. Csak szívós politikai harc árán si- ) kacsapata megmetszette, ápoi- került leváltaniuk. A vezetés megjavítására két lehetőség ía a ^is fákat, kínálkozott: elnököt vagy maguk közül választanak, vagy f Azt mondják, hogy Tóth Szeitz István szuloki tsz-elnököt kérik föl szövetkezetük ? 1 :sef brigádj-» an is irányítására. E második megoldás ígérkezett jobbnak, n.egy a munka, mint a vízfo- mégis február I7-i közgyűlésükön — kellő előkészítés és * -y“s- »ersenyre kelt egymással határozott, egyértelmű útmutatás híján — másként dön- <a ké. növénytermesztő brigád, töttek. Barta Zsigmond, a fogatosból lett új elnök meg az új vezetőség alig néhány hét múlva fölismerte: csakis szu­loki irányítással lábolhatnak ki nehéz helyzetükből. Bri­gádgyűléseken mind több szövetkezeti gazda nyilatkozott ugyanígy. Ezért írhattuk legutóbbi cikkünk címében: “To­vábbra is keresik a kiutat.« A kivezető útra azóta rátaláltak. Szeitz elvtársat vá- ; juk kellenek évek nhhoz lasztották meg elnöküknek március 14-én. Most már ismer- } hok’ rendbe jojónk: ha így telhetjük ennek az időszak na* főbb eseményei. A Ntpsza- \ dolgozunk továbbra is . nt Kn / rt lrrtr*rl ..An AMAnAkU A A A-. < A ~ w-- — — t « 9 Í Nagy kedvvel dolgoznak az emberek, mert biznak munká­juk eredményében. Szeitz elv­társ kezében biztos ue.j ..m- \ ják szövetkezetük vezetését. Az áprilisi közgyűlésen már í | többen mondták is: »Ügy Iát­baciság kezdeményezéséhez, “Az erősebb segítse a gyen gét«-mozgalomhoz csatlakozva a Somogyi Néplap szerkesz­tősége elhatározta: egész évben figyelemmel kíséri az ist­vándi Üj Élet Tsz helyzetének alakulását. Folytatjuk tehát március 6-án megkezdett, március 8-án abbahagyott soro­zatunkat, s havonként legalább egy cikkben beszámolunk tapasztalatainkról. brigádot vezette —_ott van a mezőn. Mondja is Gáli István fogatosnak: — Pista bátyám, engedje lej­jebb az ekét — Dehogy engedem, tudom én is, hogyan kell szántani. — Ez volt a oaj tavaly is, hogy mindenki mindent tudott, a végén aztán becsapódtunk. — Jól van, na, legyen ne­ked igazad — szól a fogatos, és odalép a talyigához. Helyszíni, szakszerű ellenőr­zés és figyelmeztetés — új do­log ez Istvándiban. S a helyi vezetőség' tagjai Szeitz elvtárs­tól kaptak bátorítást erre. Somogyi Istvánná, Kovács Istvánná, Szabó Józsefre, Bo­dor Jánosné, Bonczok György- né és mások — minden eke után négyen — rakják a bur­gonyát — Nem volt nehéz ilyen sok asszonyt munkára toborozni? — kérdezzük Peperő Sándor brigádvezetőtől, aki a téltől idáig a mezőgazdászi teen­dőkikel bajlódott. — Több a jelentkező, mint a munka. Azok sértődnek Guzi Mihály — Becze Károly meg, akiket nem hívok más­napra dolgozni. Szőke József- né, az egyik csapatveze­tő mára önként otthon maradt, nehogy ráfogják, hogy más elől elveszi a munkát. Anyá­mat is megkértem az este: ne sértődjön meg. hogy helyette mást osztok be mára a krump­liültetéshez. A brigádomból négy asszony — Halász József- né, Balogh Farkas Istvánná, Kiss Ferencné meg Berta Ist­vánná a kertészetben cukor­borsót sarabol. Így is pontosan húsz asszonynak otthon kellett maradnia. Holnapra szerzek munkát nekik is: még két ekét beosztok ide szántani, azok után nyolc személy kell. Ti- zenketten pedig átmennek Szulokba burgonyát válogatni, mert Szülőktől kapunk pén­zért nagyon jó vetőburgonyát, somogyi sárgát. Nem kerülik tehát, hanem keresik a munkát az istván- diak. Biztató, nagyon biztató jel ez. Csak alább ne hagyion ez a nagy igyekezet később sem. — Most már egyenesben va­gyunk — újságolja Hetzer .Gyula pénztáros. — Van forin­tunk, tudunk fizetni. Kerek számokban mondva 320 000 fo­hagyjanak. Államosítás! Egyen­lőség! Eh! Egyenruhába húz-: rintot fizettünk ki a zárszám égíonísfet Mintha egy kissé megköny- nyebbült volna. Nem, nem sza­bad elszontyolodnia! Fiatal ő még és erős! Az biztos, hogy a sült galamb nem repül a szájába, de nem is kell! Nyu­gaton már sok ember kiková­csolta szerencséjét, hát ki fog­ja ő is! összeborzadt... Hűvös volt, április. Mit terítsen magára? Semmije sincs. Oldalra fordult, összehúzódott. így talán nem érzi úgy a hideget. a földön ült, s a fejét tapogat­ta. — Cimbora, magyar vagy? — kérdezte. — Az, hogy az a... — Barátom, drága barátom... — No fene, úgy elérzéke- nyedtél, akár egy kisasszony. Hogy kerülsz ide? — A szemben levő pádon fe­ha kijöttél. Vagy jönnöd kel­lett? Csináltál valamit? — Neem — ijedt meg Gazsó —, nem követtem el semmit. Csak élni akarok. Jobban, sza­badabban, mint odahaza. Meg sik. zák az emberek egyéniségét! Megnyirbálják az emberi lélek szárnyalását! Megsokalltám! J. , S nos... három napja kint* vagyok... Én is úgy kódorog- tam, mint te... De ne csüg­gedj! Nyugaton korlátlan«* a lehetőségek, de szemesnek, könyörtelennek kell lenni, mint a ringben. Ha kell, ököllel sze­rezz érvényt igazadnak! Aki utadat állja, annak verd szét a pofáját, érted?! Gazsó kábultan hallgatott. — Remélem, ezentúl együtt maradunk — folytatta a má- Együtt, és meghódítjuk segíteni anyámon. a világot! — Hol dolgoztál otthon? Szemé csillogott. Gazsót egy; — Kórházban, nőgyógyásza- megmagyarázhatatlan, szó-: ton, majd a sebészeten. Később küdtem. A káromkodásra fi- segédmunkás lettem... De ne gyeltem fel. Olyan jólesett hal- haragudj... szinte már min­lani.. A másik figyelmesen dent elmondtam magamról, én — dadogta. rongó érzés kerítette hatalmá­ba. — Meghódítjuk? Mi ketten?; meg- viszont nem tudom, te ki A fák koronája helyett most nézte Gazsót, már amennyire vagy. már a szemben levő padot lát­ta, no meg a vendégét. Aki ott alszik, az bizonyára nem gon­dolkozott annyit, mint ő: egyenletesen lélegzik, alussza a félhomály megkérdezte: — Ki vagy te? engedte, majd A másik jóízűen nevetett — Ne neheztelj rám... Ilyen vagyok. De ismerj meg... — Igen. Vagy félsz? Vissza! akarsz menni Pestre? — Nem. Azt nem. Legaláb-j bis egyelőre... az igazak álmát. Ö is behuny- sem álltak velem. Az angol ta szemét, próbált szundítani, lágerből meg kidobtak. Téged is? Nem mindegy? Magyar Bokszoló voltam. Elég jó me- w .,5^* akkor! Légy erős, vagyok. Az osztrákok sióba nő. Nem tudom, ez a név: Vö- életlen, luszen veled szem­Nem sikerült. Irigyelte szomszédját. Lám, — Igen. És most olyan jól­rős József, mond-e neked va­lamit, de... — Te vagy az? — vágott ben is ilyenek lesznek! No!: Most még szundítunk egy ki­csit, hajnalban pedig irány; milyen nyugodtan alszik. De esik egy földivel találkozni.. nini! Mocorog! Félálomban morog is valamit. Mi leli? Bi­zonyára fázik,... A másik ol­dalára fordul... De így sem találja helyét... Egy kicsit odébb gurul... No, még a vé­gén ... Vigyázz! Késő. Szomszédja nagyot huppanva leesett a pádról. — A fejem! A betyár hét­szentségit annak a fűzfán fü­tyülő ... — morogta dühösen, s fejéhez kapott. Gazsó hirtelen felült. Ezt Jól megcifrázta! És magyarul! — Mikor jöttél ki? — Pontosan egy napja. Teg­nap éjjel. — És máris honvágyad vau? II. közbe Gazsó. — Igen. A bokszoláshoz ér­tettem csak, semmi máshoz. De a “felszabadulás« után kénytelen voltam más munká­val is próbálkozni. De nekem ebből elég! Nekem ne szabja meg senki, mit és hogyan csi­náljak, s ne nézzen rám gör- Gazsó egy kissé bizonytala- be szemmel, ha nem tapsolok ütemesen a többivel. Újjáépí­tés? Hároméves terv? Távlati célok? Hagyjanak engem bé­kén, hagyjanak engem úgy él­ni, ahogy én akarok. Ha felfor­dulok éhen, hagyjanak ott. de ha meggazdagszom, és két kéz­nul válaszolt. — Az, hogy örülök egy hon­fitársamnak, még nem hon­vágy ... A másik a vállára ütött. — No, semmi baj, pajtás. Gyere, ülj ide mellém. Beszél­Gazsó visszaballagott pad-! jához, s végighevert rajta. A hallottak nem hagyták nyűgöd-; ni. Mit beszél ez itt könyör-1 telenségről, ökölről? Ö nem ígyf gondolta! ö az öklöt, az erő­szakot nem kalkulálta bele terveibe. Meg a rádióban sem volt erről egy szó sem!... És a becsület, a tisztesség? ___ E zeket egy szóval sem emlí-f tette Vörös... | Nyugtalanul forgolódott ke-; mény fekhelyén. Hajnalig szín-: adás óta a tagoknak. Rendez­tük a földjáradékot, kiosztot- a tavalyi munkaegységek­re járó összeget, meg előleget is adtunk már, olyan 60 000 fo­rintnyit. Károlyi Gyula pél­dául 1400, Gordos László trak­toros 1100, Varga Béla 1000 fo­rint előleget vett föl. Kaphat pénzt a nép, szép summa jött hízott állatokért, vetőburgo­nyáért. Nincs sorbaállásunk a banknál, egyszámlánkon 100 ezer forint körüli összeg van. Fáért, gyapjúért, azután meg újkrumpliért is nagy pénzt várunk. Van miből pénzelniük. Nem is távoztak el a faluból annyian, ahányan készülődtek február végén, március ele­jén. Itt maradt és dolgozik Pál Gyula, Márton József, Gáli La­jos meg több más fiatal is. Pe­dig Szeitz elvtárs azt mondta nekik: mehetnek szerencsét próbálni, ha akarnak ... A vasúton túl, a íos holdas gyümölcsösben szemlé­lődünk. Egy évvel ezelőtt ül­eddlg, akkor az idén el is fe­ledjük, hogy milyen nehéz helyzetben voltunk tavaly.« S a tanulság ebből önként adó­dik: jó vezető kell, akinek he« lyén van az esze is, a s . _ .s, aki egységbe fogja össze a fa­lu népét. Az istvándiak végre elmondhatják: “Van ilyen ve­zetőnk.« Sem Szeitz elvtárs, sem a szuloki szakvezetők nem szá­míthatnának Istvándiban ered­ményre, ha nem találták volna meg azokat a helyi vezetőket, akikre bizton támaszkodhat­nak, akikkel együtt irányi that­ják az Űj Élet Tsz-t. Mint em­lítettük, az új elnökhelyettes derekasan ellátja tennivalóit. Somogyi József párttitkár és Kása István tanácselnök szin­tén továbbra is nagy gonddal foglalkozik az emberekkel, a termeléssel, a munkával. Bar­ta Zsigmond — aki február 17- től március 14-ig volt tsz-elnök — most a magtárt, a darálót kezeli. Rendezték soraikat az istvándiak. nagy lendülettel láttak munkához ezen a tava­szon. Persze akad néhány fe- gyelmezetlenkedő is. Pető Gyu­la, Pető Lajos és Nagy József kocsisok fél órával később fog­tak be, mint társaik. Használt nekik az első figyelmeztetés. Kirics István traktoros a ha­tár távoli részéből délben ha­zament tankolás ürügyén. Fe­lelősségre vonása óta minden reggel egész napra való üzem­anyagot tölt a tartályba. Szeitz elvtárs azt sem hagyta szó nélkül, hogy Márton János, Kresz Gyula és Nagy István kocsisok miért nem a mezőn etetnek délben ilyen nagy do­logidőben. Este a brigádveze­tőnek van bátorsága megkér­dezni Varga Árpád fogatostól is, hogy miért nem dolgozott aznap. Az ilyen apróbb fegyelme­zetlenségek ma már mind rit­kábbak. Az általános az, hogy szorgalmasan dolgozik a tag­ság. Cserti István, Borbás Sán­dor, Kaposi Mihály meg Lágy István kocsisok csütörtökön még alkonyaikor is hordták, Csorba Lajosné és Lágy Ist­vánná pedig teregették a trá­gyát. Hadd szántson a traktor, hadd menjen mielőbb a földbe a krumpli. Ez lesz a fő növé­nyük. Szulokot a burgonya gaz­dagította meg, Istvándit is ez teheti jómódúvá — az istván- diak összefogásával, a szuloki vezetők irányításával Kutas József Hozzásietett. Az még mindig gessünk. Bizonyára célod van, zel szórom a pénzt, akkor te semmit sem aludt. (FolytatjukJ Az É. M. Veszprém megyei fliami Építőipari Vállalat fölvételre keres vízvezeték-szerelő szakmunkásokat. Jelentkezni lehet a vállalat munka­ügyi osztályán Veszprém, Rákóczi tér 10. Ü!i költséget fölvétel esetén térítőnk. (2695)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents