Somogyi Néplap, 1962. április (19. évfolyam, 77-100. szám)

1962-04-27 / 97. szám

SOMOGYI NPPTAP 6 Péntek, 1902. áprfTfs SÜ, RIPORT A JÖVŐBŐL A közétkeztetés fejlődésének távlatai a Szovjetunióban S ZERGEJ ebéd után ki­lépett az utcára, s ösz- szetalálkozott velünk. — Jó napot, Szergej, mi az 1962-es évből jöttünk. Kortár- saink arra kértek, hogy írjunk valamit önről, s így kénytele­nek voltunk átlépni jó néhány esztendőt — Akkor hát vissza kell for­dulnunk, járjuk végig étter­münket — felelt Szergej. Szergej Szolneev, aki nem­régiben fejezte be a közétkez­tetési iskolát, a város egyik legkiválóbb mérnök-szakácsa. Munkahelyére, az autógyár ét­termébe aerobusszal utaztunk. Az étteróm fentről szélesre tárt zöld legyezőhöz hasonlított. Kö­zelebbről látható volt, hogy a legyező nyele egy alacsony üvegfalú épület, szárai pedig termek, amelyek sugár alakban futnak szét a központból. Beléptünk a balról számított harmadik terembe. A kék sző­nyegtől eltekintve a teremben minden halvány szalmaszínű f volt: a futószalag és a mellette sorakozó nem túlságosan magas L műanyag asztalok és székek egyaránt. A futószalag áttetsző falon !J haladt keresztül, a fal mögött egy dobogón már ott ült Szer- ^ gej fehér köpenyben. Előtte a * pulton számtalan gomb sorako­zott, és hol itt, hol ott villan­tak fel a színes lámpáeskák. A pultot égy alacsony szekrény félköre ölelte körül, s ebből a szekrénykéből indultak ki a termekbe a színes futószalagok. — Milyen nagyszerű hűtő­szekrény! — kiáltottunk fel. — Hűtőszekrény? — csodál­kozott Szergej. — De hiszen ez magasfeszültséggel fűtött ke­mence! Szergej szó nélkül kinyitot­ta a legközelebb eső ajtót, s a látszatra, sőt tapintásra telje­sen hideg rekeszben világos­sárga tányérkák sorakoztak. Étvágygerjesztőén sistergett a zsír a forró hússzeletek alatt. Leültünk az egyik futószalag mellett. Egy kis táblácskán vi­lágító betűkkel megjelent az ét­lap. Minden sora mellett egy- egy gomb volt, csak meg kel­lett nyomni a megfelelőt. Ami­kor megebédeltünk, Szergej így szólt: — Most eltüntetem az edé­nyeket — s ezzel a tányérokat és a csészéket a futószalag al­só szalagjára tette, amely a konyha felé haladt. Hiszen ez jellegzetes önki­szolgálás! Az edények pedig visszake­rülnek a mosogatógépbe és ... — Szó sincs róla — vágott közbe jövendőből jött beszélge­tőtársunk. — Ebből az edény­ből többé senki sem eszik. El­mosogatni ezeket jóval drá­gább mulatság, semmint újat készíteni. A futószalag vége lej­tős, s az edény egy nyílásba hullik. T ovábbmentünk. Itt a központi diszpécserszo­ba. A falnál sorakozó kartoté- kos szekrény dobozai tele vol­tak tömve lyukkártyákkal. A szakácstudomány évszázados bölcsessége, minden térvénye és finomsága benne van ezek­ben a vékony műanyag lapocs­kákban. Ezeknek a lyukasztá­soknak számától és elhelyezé­sétől függ az étel receptje, nyersanyaga, keverésének egy­másutánisága, a hőfok, sőt min­den egyes ételfajta sajátságos íze és illata is. És ki állítja össze a lyukkár­tyákat? nyárokra, a másikról pontosan kimért mennyiségű burgonya­püré, a következő gép az egé­szet átlátszó, tartós burokba helyezte. Az utolsó folyamat a fagyasztás volt. Hanem mi is végére jártunk az időnek, indulnunk kellett. — De hát igazán maradja­nak, hiszen ez az önök jövője is — javasolta Szergej. — Köszönjük, Szergej, de még sok munka vár ránk a je­lenünkben: hisz mindazt, amit ma láttunk, még meg kell csi­nálnunk. I GEN SOK MÉG A TEN­NIVALÓ. Amit most ebben elmondtunk, még csak fantázia, de olyan, amely azon alapszik, ami már létezik az első mintapéldányokban. A leg­fontosabb, ami rövidesen meg­tűztük ki, hogy az alapvető munkafolyamatokat 90 száza­lékban gépesítjük. Mindez le­hetővé teszi, hogy jobban meg­szervezzük a munkát, csökkent­sük az alkalmazottak számát, és megszüntessük a különféle veszteségeket, s végső soron lé­nyegesen alacsonyabbra szorít­suk ennek az üzemágnak ki­adásait. Ez azonban az étkezés olcsóbbá tételének nem egyet­len forrása: nagyon sok gyár és üzem már ma is kifizetődőb­bé tette étkezdéit. Az iskolai és egyetemi, valamint munkás- étkezdékben olyan rendszert lehet teremteni, amelynek so­rán a termelési kiadások bele­férnek a nyersanyagra fordí­tott kereskedelmi kiadások ke­retébe. A húszéves terv végén las­sanként áttérünk az ingyenes ebédre minden városi és falusi dolgozó számára. Így tehát az üzemi éttermek, amelyeket Le­nin 1919-ben a »kommunizmus növendékeinek« nevezett, rövi­desen a kommunista elosztási mód egyik formájává válnak. Jelentős lépés lesz ez előre, hogy az emberek igényeit a társadalmi tartalékokból elé­gítsük ki. Húsz esztendő múl­va a Szovjetunió lakosságának legalább 80 százaléka használ­ja majd naponta az étkezdéket, kávéiházakat és éttermeket. Nem nehéz elképzelni, milyen jelentős mértékben megnövek­szik majd az étkezdék, étter­mek, kávéházak és félkész ter­mékeket gyártó üzemek háló­zata. Jelenleg a Szovjetunióban 160 000 étkezéssel foglalkozó vállalat van. Húsz esztendő múlva több mint félmillió lesz. A férőhely pedig hatszorosára nő, 28 000 000 embert tudnak majd ellátni. Mindebbe nem számítottuk bele a szanatóriu­mok, üdülők, kórházak és bent­lakásos iskolák éttermeit. A közétkeztetésnek hozzá kell járulnia a pártprogramban foglalt feladat megoldásához: biztosítani kell az emberek egészségét, az emberi élet ha­tárának meghosszabbítását. Eltelik 10—13 esztendő, és a közétkeztetés »jelentősen na­gyobb helyet foglal el a táp­lálkozásban, mint az otthoni étkezés", ahogyan ezt az SZKP új programtervezete meghatá­rozta. A. I'rád km és M. Estein Közelebb az élethez, a hétköznapok tennivalóihoz — Az üzem konyhaművésze­ti részlege. Amit valaha az ételkészítés titkának neveztek, azt ebben a teremben matema­tikai formákká alakítják, és rögzítik ezeken a lyükkártyá- kon. — Végignézhetjük a gyártási folyamatot? — Nem látnának semmit: minden futószalagot légmente­sen záródó borítólap fed. Ha­nem itt megfigyelhetnek min­dent — intett Szergej a színes televízió képernyője felé. S valóban végignéztük, aho­gyan a gépiek megfelelő »uta­sításra« feldarabolták a húst, fasírozottat készítettek, beleté­ve mindent, ami csak kell. Szer­gej mind újabb és újabb gom­bokat nyomott meg, s a képer­nyőn megjelentek a raktárak, ahonnan a nagy katlanokba ömlött a feldarabolt burgonya. Az egyik futószalagról fasíro- zott pogácsák hullottak a tá­történik, s ami logikusan kö­vetkezik az SZKP új program­tervezetéből, az a tény, hogy a közétkeztetést fokozatosan át­alakítják valóságos iparrá Mindenekelőtt arról van szó, hogy az éttermek szakácsai minden ételt félkész gyártmá­nyokból állítanak majd elő. A félkész gyártmányokat pedig az élelmiszeripar magas fokú gépesítéssel és automata futó­szalagokkal berendezett gyárai szállítják majd, A félkész gyártmányokat készítő ukraj­nai konzervgyárak sikerei, a számtalan hús- és halkomtoinát tapasztalata már most megmu­tatta, hogy helyes úton járunk. Napjaink igen fontos kérdé­se már a közétkeztetési intéz­mények átalakítása egészen a technológiai folyamatok auto­matikus irányításának fokáig. A húszéves programban célul falai között szakszerűen ke­Megyénk főhivatású könyv­tárosai egy olyan tanácskozá­son vettek részt e hónap 24— 25-én, amelyről érdemes tu­domást szereznie a nyilvános­ságnak ia Az emberek túlnyomó több­sége azt gondolja, hiszi a könyvtárosról — ha az főhi­vatású —, nogy semmi más dolga nincs, csak ott sürögni- forogni a könyvek irigyelhető társaságában. Rendezgetni a betűéhes ember szemében olyan csábító polcokon, egy­szóval dúskálni a jóban. Pi­henésként kölcsönözni, elbe­szélgetni az olvasókkal, meg­tudni kívánságaikat, megis­merni igényeiket. Meghallgat­ni véleményüket egyik-másik könyvről, és viszont beszámol­ni, hogy mit érdemes elolvas­ni. Nagyjából úgy vélekedik tehát az olvasók tömege, hogy a könyvtár valamiféle csiga­ház, a szellemi jóknak olyan tárháza, ahova be lehet és be is kell zárkózni. A könyvtá­rosnak pedig máshoz nem is kell értenie, mint ahhoz, hogy a könyvtár nyugalmas SZEQÉNYSÉQI BIZONYÍTVÁNY U a elfogadnánk azt a Zárszámadás után különb- A 'motorzúgásra előjött az szólásmondást, hogy az sen keservesre hangolta nóta- ^ asszony, lelkendezve okos ember azt is eltagadja, ját Péter, s úgy rítt, mint a fogadta a vendéget, aki mö- amije van, a szamár meg az- húsvéti csirke a vércse kar- gött Péter integetett, kacsin- zal is kérkedik, amije nin- mai között. Ha pedig hivata- gatott. csen, Rívó Pétert a világ leg- los emberrel jött össze, még — A titkár elvtárs. *. — okosabb emberének kellene erre is ráduplázott azzal a csetlett-botlott Rívó. — El­tartanunk. Mert Rivónak eb- célzattal, hogy értsék meg: ben olyan tehetsége van, hogy ennek a fene nagy szegény- még a csizmát meg a nadrá- ségnek egyedüli oka a szö­göt is le tudja hazudni, tagad- vetkezet. ni magáról. Ügy tud sírni, Mikor a járási titkár meg- de úgy, hogy aki hallja, a leg- szólította a melegházban, Pé­szívesebben egy tízest nyomna tér még Tiborc fájdalmas pa- disznóság, miegymás a markába, csakhogy megsza- nászát is túllicitálta. Csinálta benn akad mert én nem tudok pálinkát szívni a hordóból, a musko­tály meg még nincs is meg­kezdve. Péternek szót kellett fo­gadnia, mert otthon neki volt legkisebb rangja, így kapta hát magát, egy csinos szürke öltönnyel átballagott a másik szobába, átöltözött, s hozta a jött megnézni, hogy s mint ^>ort meg a pálinkát. Tölteni élünk. is neki kellett. — Jöjjenek csak beljebb — — Hát akkor.. ; egészsé­lelkesedett Rívóné —■, benn günkre! — emelte meg poha- szolás fogadni a kedves ven- rát kényszeredetten, de a tit- déget. Aztán egy kis bor is, kár nem nyúlt a pálinkához. is ott — Nincs szívem egy éhező, szegény családnál enni-inni. baduljon tőle. pedig mindezt olyan hitelesen Rívó újra integetett, fejét Meg nem is azért jöttem. In­Péter sírt is lépten-nyo- és élethűen, hogy a titkár rázta, szemét^ mereszthette kább intézzük azt a segély- <mon: panaszát hallja a mun- kétségbeesetten összecsapta a asszonyára, aki úgy értette, ügyet, aztán megyünk, mert kacsapat, a vezetőség, a ta- tenyerét. rosszul szólt, ezért újra neki- sietős a dolgunk másutt is. nács, az utca és a kocsma, te- — No, majd segítünk ma.- lendült. ^ _______ _ Segélyt? — ragyogott föl a z asszony szeme. — Az bi­zony a legjobbkor jönne, mert hát minden fontos falusi fó- gán valahogy, ha már e'nnyi- — Vagy ha a bort nem sze­rűm, minthogy ahol megjele- re bajban van — mondta Pé- réti, hát akad még egy kis nik, ’ másról nem is lehet szó, temeké s azzal már karon is pálinka is. Ha a hideg disznó- gz umm akar venni betuszkolta az felet nem szeretne, van jó tól- Hiábo mpolok nekij jobb csak az ő keserves életéről, kapta, majd nagy nyomorúságáról. El- udvaron várakozó autóba. — tott káposzta, de nttyenthe- ienne egy televízió, ő csak a mondja, hogy minden gúnya, Először elmegyünk maguk- lek egy kis jo rántottat, vagy motort fújja. De ha egy Hs ami rajta van, kölcsönjószág, hoz, hogy lássuk a szegénysé- ha nem sietnek, jófajta csirke- segélyt kapnánk, akkor tán tegnap már egy sütet liszt get, azután meg betekintünk paprikást is. Ami éppen a leg- mind a kettő meglenne még a nem volt otthon, enni sem a tanácshoz, hogy mit lehetne jobban esik. tudnának, ha meg nem szán- tenni. A mondat végét már a ja őket egy szalajtónyival a Péternek idegesen ugrált az tísztaszobában hadarta azasz­szony, ahol székkel kínálta tavaszon. — Csak egy bökkenő van — vakarta meg a feje búbját a szomszédasszony. A szalonna, údámcsutkáia szívesen visz- szonJ/: a'u>l szekkel kínálta a titkár_ _ Mivel indokoljuk? hei az már réaen elfogyott, aaamcsulKa3a, szlhesen VLi>z vendeget meg a gepkocswe- , , ,, de ’méa csak sült zsír sincs a szafordult volna, mondta vol- zetöí. Közben az urát is rend- ~ Mivel? A szegénységgel. de még csak sült zsír sincs kamrában, amivel meg lehet- na már, hogy hát azért éppen be szedte. — vagta ra az Mert azért, hogy asszony. — jól élünk, ne egy kicsit kenni a kényé- nem 0iyan fekete az ördög, de ____£?_ édesebb mégiscsak szegények vagyunk r ét. Az egerek is elpusztul- . , ■ vkocsi ma8adJa valami nak már a padláson, mert . gúnyát, ne ebbei kezeit a Rivo-porta előtt, s ki bekecsben tenferegj itt a ven- üveg, keilen száll»L dégek kúrál, tutau segíts, egy szem gabona nem út sem látnak. sok, gúnyát, ne ebben a dolgozó- ám- Mink már így szoktuk \pn tértiprcai itt a ven­Sz. Simon István zelje a könyveket. Emberisme­rettel és még ennél is na­gyobb olvasottsággal rendel­kezzék. E képzetek megfogal­mazásaként hallottam már ilyet: — Jó magának itt távol az élettől, a szellemi kincsek­nek ebben az oázisában! Pedig de nagyon tévednek, de nagyon idilli ez a kép, amit így és ilyennek festenek sokan a könyvtáros hivatásá­ról! Mert bizony nem olyan egyszerű és könnyű ez, mint ahogy a kívülálló gondolja. Az a könyvtáros, aki ma csi­gaháznak, oázisnak tartja a könyvtárat, nem jó könyvtá­ros. Annak meg, aki hajlamos »elmenekülni« az élettől a könyvek társaságába, annak nemcsak a könyvtárosok meg- újhodott hivatásának tudatá­val, hanem a szemléletével is bajok vannak. Ezek után szeretném papír-! ra vetni, hogy miért tarthat] figyelmünkre számot ez a] kétnapos tanácskozás. Azért,! mert a megye főhivatású! könyvtárosai nemcsak mim- j kájuk eredményeit és tervei-1 két beszélték meg, hanem; megvitatták azokat a teendő-1 két is, amelyeknek elvégzésé-! re a nemrég született mező-; gazdasági párthatározat kő-; telezi őket. Az szintén föl-! jegyzést érdemel, hogy a vi-! tát megelőzően a részvevők — Somogy könyvtárügyének tör-; ténelmében talán először —; meghallgattak egy előadást.; Nem, ebben nem szorosan! vett szakmai ismeretekről j volt szó, hanem olyan dolgok-; ról, amelyektől nem függetle-] nítheti magát sem a könyv- ] táros, sem pedig az, aki nap-! jainkban a népművelés mim-] kásának szegődik el. Molnár \ Imre megyei főagronómus tá­jékoztatta a hallgatóságot a mezőgazdaság problémáiról. Mit segíthet egy könyvtá­ros a szocialista mezőgazda­ság erősödését célzó párthatá­rozat végrehajtásában? Sokat, rengeteget! Kivált, ha falun él, közelebb az emberekhez, az olvasókhoz, s szinte a kel­lős közepén annak a terület­nek, amely sok megoldandó gondot terem. Nem tudom, megfogalmaz- táík-e a tanácskozás célját. Megfogalmazatlanul is az jel- lemzete a kétnapos találko­zót, hogy könyvtárosaink kö­zelebb kívánnak lépni az élet­hez. Személyesebb ismerettsé- get kívánnak kötni további munkájuk eredményessége vé­gett a hétköznapok tenniva­lóival. Azt kívánjuk, hosy e törekvések gazdagon gyümöl­csözzenek. L. L Ki volt az „igazi" Robinson ? Az »igazi« Robinson Cru­soe, akiről Daniel Defoe vi­lághírű hősét mintázta, Ale­xander Selkirk volt. Selkirk egy skót városkában élt, méghozzá nem valami pél­damutató módon. A XVII. század végéről szóló króni­kákból kiderül, hogy a 19 esztendős Selkirket erősza­koskodás és általános rossz magatartás miatt bíróság elé kellett volna állítani, ő azon­ban megszökött vádlói elől. Matróz lett, sőt kalózhajóra szegődött el, és tíz évig tar­tózkodott a tengeren, ebből négy évet és négy hónapot a Mas-a-Tierra nevű lakat­lan, elhagyatott csendes­óceáni szigeten. Tízévi távol­iét után Selkirk visszatért szülövároskájába, de a ka­landos kalózélet után olyan unalmasnak találta, hogy Londonba szökött egy szom­szédos gazda fiatal lányával együtt. í* . * A hangrobbanás ereje A napokban Beaune bur- gundia város fölött egy fran­cia lökhajtásos vadászgép szállt rendkívül alacsonyan A sebesség következtében ke letkező hangrobbanás a vá­ros egyik borpincéjében 3000 megtöltött borosüveget ve­tett széjjel. Nagy lehetőség Marseille egyik újságjában nemrég a következő hirde­tést olvastuk: »Temetkezési vállalkozás előnyös feltéte­lek mellett átadó. Az üzlet rendkívül kedvező fekvésű, mert közvetlenül szemben van az állami kórházzal.« * * * A hiúság rekordja Jean-Claude Lebrun fran­cia matróz a bőrére tetovál- tatta rangfokozatát és a há­borúban szerzett kitünteté­seit. Mint mondotta: »Hadd lássák akkor is, ha csak für­dőnadrág van rajtam, hogy kivel áünak szemben!-« V * * Caruso hangja Egy Koppenhágában meg­nyíló új múzeumban, amely a Dán Nemzeti Múzeum ke­retébe tartozik, a legértéke­sebb kiállítási tárgyként há­rom réz öntőformát őriznek: ezekről a formákról készül­tek azok a fonográf-lemezek, amelyekre a világhírű olasz tenorista, Caruso énekelt. A három koppenhágai öntőfor­ma az egyetlen, amely fenn­maradt Caruso lemezeiből, de ennek segítségével lehe­tővé válik, hogy újabb le­mezsorozatokat készítsenek a világhírű énekes hangjá­ról. SemggiMépIm Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Felelős szerkesztő: KISDI ÁK JÓZSEF. Szerkesztőség: Kaposvár, Lenin u. 14. Telefon 15-10, 15-1L Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: WIRTH LAJOS. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár, Latinka S. u. 6. (F. v.: László Tibor.) Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesitőknél. Előfizetési díj egy hónapra U PC

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents