Somogyi Néplap, 1962. április (19. évfolyam, 77-100. szám)

1962-04-27 / 97. szám

Péntek, 1962. április 27. 3 SOMOGYI NÉPLAP TÖRTÉNELEMÓRA, aho1 nem osztály°znak Aki minden malacot fölnevel Oj, 23 lakásos házzal gazdagodott Kaposvár. A mo­dem épületet május 1-én adják át rendeltetésének. A műszaki csoportoknak az eddiginél sokkal jobb munkát kell végezniük — állapították meg a műszaki szakemberek megyei tanácskozásán Hasznos és nagyon tanulsá­gos értekezleten vettek részt szerdán a megyei tanácson a járási tanácsok elnökhelyette­sei és a műszaki csoportok ve­zetői. A megyed tanács építé­si osztálya értékelte a járási tanácsok műszaki csoportjai­nak múlt évi munkáját. Tavaly két új, fontos fel­adatot kaptak az építésügyi hatóságok: segítséget kellett adniuk a községrendezési irányelvek elkészítéséhez, és rendezniük kellett az állami lakóházak műszaki leltárba- vételét. Az utóbbit azonban sajnos, még a meghosszabbí­tott határidőre sem fejezték be. Állandó gond a kis lakóhá­zak felújítása, illetve tataro­zása. A járási tanácsok vég­rehajtó bizottságai keveset törődnek ezzel. Marcaliban például a községi felújítási keretből új lakást építettek, viszont egy fillért sem fordí­tottak tatarozásra. A műsza­ki csoportok nem élnek a kényszertatarozás lehetőségé­vel sem. Kaposváron, a járási szék­helyeken és több községben telekhiány akadályozza a csa- ládiház-építkezést. Sok a bo­nyodalom a földreformos ház­helyek visszavonása körül. Az idevágó rendeleteket már 1958-ban végre kellett volna hajtani. Balatonbogláron és még több községben maguk a tanácsok akadályozzák ezt a munkát. Az értekezleten szóba ke­rült, hogy az ellenőrzés hiá­nya miatt különösen, a két Balaton-partí járásban, elsza­porodott az engedély nélkül:' építkezések száma. Ezért az eddiginél nagyobb gondot kell fordítani az ellenőrzésre, per­sze nemcsak eíbben a két já­rásban, hanem az egész me­gyében. Az értekezlet részvevői egyetértettek azzal, hogy ez­után sokkal jobb munkát kell végezniük a műszaki csopor­toknak, mint eddig. Több já­rási tanácson — helytelenül — a műszaki szakembereket élhalmozzák különböző fel­adatokkal az építési munka rovására. Ahhoz, hogy a mű­szaki csoportok jó munkát vé­gezhessenek, a végrehajtó bi­zottságoktól több támogatást kell kapniuk. A FÖLDI ÉLETET a lég­kör védelmezi a szüntelenül záporozó kozmikus támadá­soktól. Az atmoszféra kizárja a Nap kárt« sugarait, s elége­ti a Földdel öszeütköző pará­nyi meteorok miílliárdjait. »El hunyt meteortalálat következ­tében« — így szólna a meg­szokott gyászjelentés, ha a légkör nem oltalmazná az élet szféráját a Főid felszínén. A gombostűfejnél kisebb »lövedékek-« miiliárdjait oly eredményesen porlasztja és égeti el a légkör, hogy csu­pán hamujuk, poruk szállin­gózik lassan a Földre. A na­gyobb vasmeteorok felszínén a súrlódás okozta magas hő­mérséklet következtében ol­vadt íómcseppek keletkeznek, majd lehűlnek, s lassan a Földre hullanak. A szárazföl­dön e por elkeveredik a Föld anyagával, fölismerése lehe­tetlen, a tengerbe hulló szem­csék pedig lassan a fenékre libegnek, s az üledéket gazda­gítják. Ez utóbbit körülbelül egy évszázad óta tudjuk, mi­óta a híres »Challenger-« ten­gerkutató expedíció 1876-ban visszatért föld körüli útjáról. Több ezer méteres mélységbe iebocsátott kotróberendezések­kel kb. egy liter vörös agya­got — csokoládészínü üledé­ket — emeltek ki a Csendes­óceán fenekéről. Mágneses el­Évente öt millió tonnával növekszik a Föld tömege — Miről mesél a csendes-óceáni üledék? — Meteorok és az időjárás Júniusban rendezik meg a nevelődi (honok negyedik országos versenyét Júniusban negyedszer rende­zi meg a Művelődésügyi Mi­nisztérium Gyermek- és Ifjú­ságvédelmi Osztálya a nevelő- otthonok hagyományos orszá­gos versenyét. Ezt az intézeti és körzeti versenyek előzik meg. Az utóbbiak színhelye Pécs, Kecskemét, Székesfehér­vár, Debrecen és Budapest. A vetlékedők kulturális és sportjellegűek lesznek. íme ta­karok, zenekarok, népi tánc­csoportok, színjátszók, bábját­szók lépnek majd színpadra. A kulturális versenyekkel egy időben és azok színhelyén szakköri és műhelymunkákból kiállítások nyílnak. Érdekes­nek ígérkeznek az országos szellemi, ügyességi, sport-, aka­dály- és tájékozódási verse­nyek, illetve bemutatók. Az ünnepélyes megnyitót június 22-én délután Budapes­ten a margitszigeti Üttörő Sporttelepen tartják. A szelle­mi vetélkedő színhelye június 23- án a Magyar Optikai Művek művelődési háza lesz. A neve­lőotthonok 1962. évi országos kulturális szemléjét június 24- én Szegeden tartják, ame­lyen a körzeti versenyeken leg­jobb eredményt elért művésze­ti együttesek és szólisták vesz nek majd részt (MTI) járással számos vas- és nik­kelgolyócskát vontak ki a mintákból, s megállapították, hogy a Földre hulló idegen anyag mennyisége igen je­lentős lehet. AZ 1940-ES ÉVEK VÉGÉN a Svéd Tudományos Akadé­mia tengerkutató expedíció­kat szervezett, s ez alkalom­mal Pettersson svéd tudós új mintákat vett a Csendes­óceánból. Kiderült hogy a derült esték kedvelt hulló­csillagainak száma az elmúlt 10—15 millió esztendő folya­mán jelentősen változott, ugyanis a több méter hosszú mintákban a parányi fém­részecskék eloszlása nem volt egyenletes. Hol több, hol ke­vesebb meteor hatolt be a Född légkörébe az elmúlt év­milliók során. Pettersson ez­zel megdöntötte von Schwin- ner német tudósnak azt az el­méletét, hogy a meteorok nem a naprendszer tagjaiként szü­lettek, hanem később, mint­egy 25 000 évvel ezelőt kerül­tek a Nap vanzókörébe. A Schwinner-jelmélet a tudo­mány lomtárába került, hi­szen Pettersson a több méter hosszúságú minták aljában is több száz gömb alakú fémré­szecskét talált; ezek pedig több mint tízmillió évesek. Pettersson ekkor már tisz­tán látta, hogy a csillagászok­nak igazuk van, amikor a Földre hulló idegen anyag mennyiségét több millió ton­nára becsülik, s fölismerte, hogy pontos mennyiségi becs­lés csak szárazföldi mérések alapján lehetséges. De ho­gyan? Hiszen a mikroszkopi­kus méretű por elkeveredik a Föld anyagával! Porgyűjtő ál­lomásokat szervezett, s úgy­nevezett meteorcsapdákat ál­lított fel magas hegyeken, s az ezekben leülepedő porból igyekezett mennyiségi követ­keztetéseket levonni. A Ha­waii-szigeteken felállított tar­tályokba azonban földi anyag is keveredett, mert a kialudt vulkánok lejtőiről jelentős mennyiségű port kavart fel a szél; így nem csoda, ha az első hősiesek évi 20 millió tonna meteorikus eredetű port eredményeztek. Fettersson ek­kor ötletes eljárást dolgozott ki, hogy a földi származású anyagot elválassza a kozmi­kus eredetűtől. Osztrák tudó­sok rendkívül pontos labora­tóriumi méréseiből már tud­ták, hogy a Földre hulló ide­gen anyag a nagy mennyisé­gű vason kívül átlagosan 2,5 százalék nikkelt is tartalmaz. Ha tehát meg lehetne mérni a gyűjtőberendezésekben fenn­akadt por nikkeltartalmát — minthogy földi eredetű nik­kelpor aligha szállingózik a levegőben —, akkor megol­dódhat a rejtély, mert a nik­kel súlyát egyszerűen 40-nel kell megszorozni. (40x2,5 = 100 százalék.) Az új mintákat ismét Ausztriában vizsgálták meg. Az eredmény nem keltett meglepetést: a Föld egész te­rületére egy évre átszámítva kereken 5 millió tonna kozmi­kus por hullott. Több mint egy hatalmas Cheops piramis sú­lya! Persze ez a mennyiség a Föld tömegéhez képest oly csekély, hogy egymilliárd év alatt sem okozhat jelentős változást. Ez azonban csak a Föld tömegére érvényes. Az időjárásban azonban váratlan fordulatokat hozhat a kozmi­kus por. MYRB * r*” OS7TP 4K KU­TATÓ már ' l^edrkkel ezelőtt gyanította, hogy » Földre hulló nagy mennyiségű me­teorpor befolyásolhatja az időjárást. Föltevését teljesen valószínűtlennek tartották, s mindössze a Kijevi Meteoro­lógiai Intézet ismerte fel állí­tásának realitását, Nyugat- Európaoan azonban nem ad­tak helyt a közleménynek. Évtizedekkel később Bencén ausztráliai fizikus dolgozta ki a meteorpor és a csapadék keletkezése közötti kapcsola­tok elméletét. Régóta megfi­gyelt tény volt, hogy az év bizonyos napjain váratlan esőzés, havazás következik, s a csapadék mennyisége mesz- sze meghaladja a sokévi át­lagot. S ezek az időpontok évről évre ismétlődnek. Myr- bach csak sejtette, Bowen és más kutatók már be is bizo­nyították a jelenség kozmikus okát. A Föld nemcsak szórvá­nyos meteorokkal találkozik, hanem egész meteorrajokkal, meteoráramokkal, s ilyenkor hirtelen nagy mennyiségű kozmikus por hullik a felszín­re. Svestka cseh tudós kiszá­mította, hegy a por leülepe­déséhez 28—32 napra van szükség. Ez annyit jelent, hogy pL az ún. Geminida hullócsillagrajjal minden év­ben december 12-én találko­zik a Föld, s ettől számítva kb. 30 nappal később, január 10-én érkeznek a porrészecs­kék a felhőképződés szintjé­be, s a nagy mennyiségű por erős csapadék képződési fo­lyamatot indít meg. Ahol ép­pen tél van, ott váratlan ha­vazás az eredmény, a Föld déli féltekéjén pedig hatal­mas esőzések. Ganser Károly, az Uránia Csillagvizsgáló munkatársa. Vasasok lesznek. Az egyik legrégibb szakma hívja és vár­ja őket. Néhány hét még, és oda állnak a gépek mellé vagy a formázószekrényekhez, hogy a szikrázó és fényes vasból gépeket alkossanak. Vasasok lesznek... Tizenhét, tizen­nyolc évesek. Hivatalosan történelemóra volna. Feleltetés. S noha va­lóban történelemóra van, a szigorú, osztályozó feleltetés elmarad. Csupán beszélgetünk. A tegnapról és a tegnapelőtt- ről. Gelléri Andor Endre és a köpködő Arra szeretnék választ kap­ni, hogy a szabadsággal egy­idős korosztály mit tud a múltról. Jegyzeteimben régi kifejezések sorakoznak: gazda­sági cseléd és nyilasok, nép­konyha és hadikölcsönök, le­vente és vitézség. Vajon a ma tizenhétévesei tudják-e, mit ta­kar, mit rejt e néhány szó? Idézek nekik egy 1931-es ka­posvári újságból, az Űj So- mogyból. Április 21-én a kö­vetkezőket adta hírül a lap: »Bezárt a népkonyha. A városi népkonyhán tegnap, vasárnap délben volt az utolsó ingyenebéd-osztás. A népkony­ha a múlt év novembere óta naponta átlag 300 embernek adott ingyenebédet.« Az arcokon értetlenség. Igen, valahol hallottak vala­mit az ínségkonyhákról. Talán éppen itt az iskolában. És ha boncolgatják a fogalmakat, nem is olyan nehéz válaszolni a kérdésre. Hátul Lukics László nyújtja a kezét. — Sok volt a munkanélkü­li... Ezért kényszerült rá a kormány, hogy az éhenhalástól megmentse őket, és felállítsa az ínségkonyhákat... Pedig munkát kellett volna adni... — És a köpködök? Hallgatás. — Hát a kocsmák... — hangzik valahol bizonytalanul. Nem. S újra Lukácsé a szó. — Gelléri Andor Endre Egy fillér című írásában olvastam a köpködőikről. Azokról a munkanélküliekről szólt, akik keserű faleveleket rágva meg­álltak egy sarkon ... Laci mondja az olvasott tör­ténetet. A többiek arcán cso­dálkozás. Hát ilyen is volt? Bizony volt. És milyen jó dolog, hogy a fiatalok már csak az irodalomból tudnak erről! Amikor a válasz: hallgatás AbschniczU... Mennyi ember mindennapi vacsorája volt a hentesüzletek maradéka néhány évtizede! — Ki tudja, fiúk, hogy mit jelent ez a szó? Csend. Nem tudják. Hiába erőltetik az agyukat. Mert amikor az is­kolában becsülefcbüfé műkö­dik, amikor a takarítószemély­zet elmondja, hogy esténként vajas zsemléket meg szalámi- darabokat találnak a szemét­kosárban, akkor fölösleges az abschniczlit emlegetni az osz­tály előtt. — Az ÁDOB-ról ki hallott? Weisz András tanár még a táblára is fölirja a négy be­tűt, de hiába. Mert ugyan, ké­rem. Hiszen orvoshiány van, pedagógushiány van, mérnök- hiány van. Nem kell az egyete­mek végzős évfolyamának kol­lektív gépkocsivezetést tanul­ni, hogy ünnepélyesen taxi­sofőrökké »avassák« őket... Nem tudják a fiúk, és nem értik, mennyire örült egykor a tanító, ha havat lapátolha­tott ... Hallgatás volt a válasz a két kérdésre. Érthető hallga­tás ... „öregapám mesélte.. ,** Amikor az ismertebb fogal­makról esik szó, egyre több kéz lendül a magasba. A kon­venció, a gazdasági cseléd, a zsellér a tananyagban is szere­pel. Ámbár mindez aligha ele­gendő ahhoz, hogy mélyen az emlékezetbe vésődjék. Ehhez valami más is kell, valami többlet. Olyasmi, mint Haj­csár Jóska esetében. — öregapám cseléd volt. Ö szokott beszélni nekünk az egykori cselédházakról, az éle­téről. Ezért maradt meg ilyen jól bennem... Szántó Sándor olvasta vala­hol a luftol szót, Lieber Gyula pedig — jóllehet előtte hárman melléfognak — elmondja, hogy itt, az iskolában beszélgettek a hadikölqpönökről. Juhász József is itt hallott a levente intéz­ményről. — A leventével akarták ki­játszani a nemzetközi egyez­ményeket. Éppúgy a háborúra készítették elő a fiatalokat, mint a regurális hadsereget... Csöngetnek. Vége az órának, vége a beszélgetésnek. A fiúk kirajzanak a folyosóra. Mű­ködik már a becsületbüfé. Az órán elhangzottak talán elröp­pennek. talán megmaradnak. Hiszen a ma tizenhét—tizen­nyolcéveseinek már más a gondjuk. Mert más a jelenük is... Polesz György Vendégként látogat csak haza Dávid Pista bácsi, a kelevízi ellető kanász. Ott él a legelő szélén álló házikó­ban, melyet a sertésfiaztató mellé épített a szövetkezet. Felesége nap közben itt dolgozgat; unokája, a húszesz­tendős Szöllősi Sanyi meg éjjel-nappal mellette van: ta­nulja a szakmát, az elletés, a pásztorkodás, a sertésgon­dozás fortélyait. Nagy segítségére van öregapjának; hol egyikük, hol másikuk vigyázza éjszaka is a szoptatós ko­cákat. Pista bácsi ügyszeretetét, gondos munkáját, helyt­állását megyére szóló eredmények dicsérik. A szövetke­zet kocái most ellenek negyedszer, s amelyik malac szopni kezd, azt egytől-egyig fölneveli. Az előhasú kocák alatt hat-hét malacot hagy meg, aztán a következő ellé- seknél nyolcra-tízre gyarapodhat egy-egy kutrica kis la­kóinak száma. Két év óta a kelevízi sertésmajorban egyetlen malac sem pusztult el, egyetlen malac sem be­tegedett meg. Hatszáznegyven szopós malacból hatszáz­negyven süldőt nevelt Pista bácsi — ez nagyszerű telje­sítmény. A marcali járásban, sőt a megyében is aligha ta­lálnánk ehhez fogható sertéstenyésztési rekordot. Eddig Pista bácsi 15 prémiummalacot kapott; ha a mostani két­százat is leválasztja 10 hetes korban, 27—28 kilós átlag­súlyban, akikor megint kap nyolcat — tiszteletdíjként.

Next

/
Thumbnails
Contents