Somogyi Néplap, 1962. április (19. évfolyam, 77-100. szám)

1962-04-20 / 92. szám

SOMOGYI NÉPLAP 1 6 Péntek, 1962. április 2«. Hogyan készül az elektronikus és konkrét zene? ELLENŐRI A Pannónia Filmstúdióban a filmek kísérőzenéjeként egyre többet alkalmazzák az elektronikus és a konkrét zenét. Az elektronikus zene lényege, hogy különböző generátorok közbeiktatásával elektronikus műszerek­kel állítják elő a muzsikát. A konkrét zene sajátossá­ga, hogy különböző tárgyi zörejekből állítják elő a megfelelő hangokat. Vannak olyan rajz- és bábfilmek, amelyekhez ma már nehezen képzelhető el melodikus zene, mert a film hangulata, kifejezési formája mást követel. Ilyen például a most készülő öcsi és a varázs­ló című rajzfilm, amelynek zenéjét Bélái István hang­mérnök elektronikus és konkrét zenéből állítja össze. A képen: Gitár és a többi zörej együtt adja a készülő rajzfilm érdekes zenéjét. (MTI Foto — Molnár Edit felv.) Hírek a bíróságról Molnár Jánosné kaposvári lakos a múlt év novemberé­ben került az Egészségügyi Szakiskolához • takarítónőnek. Kihasználta a hallgatók ja­nuári—februári távollétét, és ez idő alatt különböző ruha­neműt tulajdonított el a szek­rényekből. Zsebkendő, nylon- harisnya, nadrág és sok más egyéb tűnt el a hallgatók ru­határából. Ez még mind nem veit elég, mert egy alkalom­mal arany fülbevallót és egy gyűrűt is ellopott. A Kaposvári Járásbíróság lopás miatt nem jogerősein hathónapi javító-nevelő mun­kára ítélte Molnár Jánosnét. * • • Fehér József somogyvári la­kos a múlt év novemberében szóváltásba keveredett az or­szágúton 'Németh Józseffel. A szóváltás tettlegességig fajult, és Fehér ököllel úgy megütöt­te Németh Józsefet, hogy az az árokba esett. A Lengyeltóti Járásbíróság súlyos testi sér­tés bűntette miatt jogerősen 1000 forint pénzbüntetésre ítélte Fehér Józsefet. Rövid megbeszélés a rend- őrség közlekedést ellenőrző csoportjának helyiségében, az­tán felbúg a gépkocsi motor­ja. Irány a 67-es országúi Közös ellenőrzésre indul a KPM munkatársa, a rendőr- orvos, a közlekedési rendőr. Az első betétlap Somogy aszalóhoz érkezünk, amikor egy motoros bukkan feL — Jó napot kívánok, gép­jármű-ellenőrzés, a jogosít­ványt és a forgalmi engedélyt kérem — hangzik a felszólí­tás. A papírok rendben vannak. Azaz mégsem... Az orvosi igazolás egy hónapja lejárt. — Nem is figyeltem, hogy meddig érvényes..; — ma­gyarázza Illés József kapos­vári lakos. — Egy betétlapot elve­szünk. A jövő héten bejön or­vosi vizsgálatra — mondja a rendőrorvos. — További jó utat. Egy személykocsi áll most meg Nincs semmi rendelle­nesség mehet tovább. Ismerős A gamásá Aranykalász Termelőszövetkezet tehergép­kocsija furcsa módon fékez. A gyakorlott szem mindjárt észreveszi, hogy valami hiba van. — ügye, a múlt vasárnap is találkoztunk? Akkor nem volt jó a fékje. Azt hiszem, most is ez a baj.. s És valóban. Csak az első kerekeket fogja a fék, a hát­sókat nem. Metzger Géza gépkocsiveze­tő szabadkozik. — Utasítást kaptam, hogy ki kell jönnöm. Mit csinál­jak? — Mondja meg főnökeinek, hogy sürgősen javíttassák meg az autót, máskülönben kivon­juk a forgalomból — hangzik a szigorú figyelmeztetés. Somogybabodon gyorsan melege lesz Bártfai Imrének. Jogosítvány nélkül vezeti a i Belorusz termelőszövetkezet traktorát. — Megbetegedett a sofőr, a takarmányt viszont el kell szállítani — védekezik. — És ha valami baleset történik? A válasz haEgatás. Való­színű, hogy a tsz vezetői sem tudnának mit mondani. Nem lehetne ilyen esetek­ben inkább fogatokat munká­ba állítani? Sebesség: 100 kilométer Kiérünk a 7-es országútira, Elég élénk a szombat délutáni forgalom. Sok magánautó húz el előttünk. A sebességkorlá­tozó rendelkezőit megtartják, csak a nyilvánvaló szabályta­lanság miatt állítják meg őket. Balatommáriához közele­dünk, amikor egy motoros ha­talmas sebességgel elszáguld mellettünk. — Utána! A kilométeróra mutatója egyre magasabbra emelkedik. 80—90—100. Pedig lakott te­rületen járunk. Motoros ba­rátunk nyilván nagyon siet­het. Megelőzzük. Nincs menek­vés. — Mennyivel szabad menni lakott területen? — ötven kilométerrel.;. Szabó Sándor várpalotai vájár elméletben ismeri a szabályt. Csak nem tartja meg. Ráadásul ideiglenes jo­gosítványa van. Csupán ápri­lis eleje óta vezet. — Nem félti utasa és a sa­ját életét? — Többet nem történik meg... — tér ki a válasz elől. — Kérem, adják vissza a jogosítványom ... A jogosítvány azonban a rendőrtáskába kerül. Szabó Sándor útvonalengedélyt kap, hazaviheti motorját. A lecke tanulságos. Neki, de a többi »vadmotoros<<-nak is. „ön szabályosan közlekedett Késő éjjel van mór, amikor Böhönye és Nagybajom kö­zött észreveszünk egy Kapos­vár felé haladó gépkocsit. Nyomába szegődünk, hosszú ideig követjük. Aztán kiérve Nagybajomból megelőzzük és megállítjuk. — Mióta vezet gépkocsit? Szakács Zoltán kaposvári lakosnak egy kicsit remeg a hangja, amikor válaszol. Bi­zonyára arra gondol, hogy mi­lyen szabálytalanságot követ­hetett el. — Két éve..: — ön szabályosan közleke­dett, megdicsérjük. Csak így tovább. Jó utat, a viszontlá­tásra... Csendes éjszaka volt Kaposvárhoz közeledünk. A kocsiban összegezzük a ta­pasztalatokat. Az ellenőrzött járművek többsége műszaki­lag is megfelelt a követelmé­nyeiknek. Nem volt feketefu­var, az autobuszutasok jegyei is rendben voltak. — Csendes éjszaka volt..: Polesz György Színes hó hullott az Alpokra Fokozódott a lavinaveszély Grenoble (MTI). Hírügynökségi jelentések szerint szerdán heves hóvihar tombolt az Alpokban, s vörös, rózsaszín és sárga hótakaróval/ borította be a hegyeket. A genfi meteorológiai in-J tézet figyelmeztette a lakos-» ságot, hogy a hóvihar követ­keztében fokozódott a lavina­veszély. Későbbi jelentések szerint a Szent Bemót-hógó- nál épülő új alagút svájci be­járata közelében három lavi­na omlott le. A hótömeg négy munkásszállást romba dön­tött. Tanjug-jéliantés szerint a Belgrádtól majdnem 50 kilo­méternyire fekvő Smederovó- nál a Duna elöntötte a város­ka egyik részét. f) gy pillanat — állít ~ (ös meg a gépírónő a diktálásban a mon­dat közepén. Ez a tizenkettedik oldal, ál­lapítom meg magamban. Talán még három, aztán befejezzük a beszámolót, még ma postára is adhatjuk. Zizzenve röppen ki a papír a gépből. A teleírt íveket szét­válogatja az indigóktól — vá­rom a szokásos megjegyzést, hogy milyen vacak másolókat gyártanak mostanában, alig lehet lefejteni a papírról, úgy ragadnak —, de a zsörtölődés elmarad. Kényelmesen újra összerakja a négy példányt, az asztalra kopogtatva pontosan elrendezi, és becsavarja a gép­be. Lassan hajtja a hengert, mint aki nagyon ráér, vagy un­ja az egészet. Kint ragyog a nap, ide, az emeleti irodába is bevetődik néhány, az ablakke­ret áltál felszabdalt sugárnya­láb. Az első igazi tavaszi nap az idén. —■. Készen van? — kérdem, és már formálom a következő mondatokat. A lány kinéz az ablakon. Fé­lig lecsukja szemét, hunyorog a fénnyel szemben, de nem ha­jói el előle, láthatóan élvezi szikrázását, simogató melegét. Barna, rövidre vágott hajcin, az elszabadult, kósza szálakon ezüstösen csillan a napsugár. Nem válaszol kérdésemre. — Hol is hagytuk abba? — próbálom folytatásra bírni, de közben valóban el is felejtet­tem a mondat első részét. Felelet helyett kérdez. Nem néz rám, csak ki a nyitott ab­lakon, a tavaszi kékségbe, a szemközti gyógyszertár nemrég forgatott cserepeire, amelyen frissen fehérlenek a habarcs­vonalak. — Somogyi kartárs. Volt már rmga szerelmes? QlaiMLizi fbu^eh Hm. Szerelmes ... Hogy vol­tam-e, valamikor is... A ká­derhelyzetről készítek beszá­molót, felelős, hivatali munka, felnőttesen komoly. És egy felébe szakadt mondat közepén ez a kérdés mint gabonatenger- ben a kék búzavirág. — Miért múlt időben kérde­zi? Én most is az vagyok. — A feleségébe? Á, az már nem olyan. Nem igazi. — A csudába is! Honnan ud- ja? Tizennyolc éves, tudtom­mal még nem férjezett. — Nem érdekes. Az már nem ugyanaz. Tudja, a szerelem, az más. Sokszor nem is kell hoz­zá még srác sem. Csak valami hangulat. Érzés, amely nem en­gedi az embert nyugodtan ülni, csak űzi, hajtja valahova, men­ni kényszeríti, andalogni, majd rohanni cél nélkül. — Egyedül? — Mindegy. Tegnap este is, amikor hazamentem, ledobtam a táskámat, pedig tanulni is kellett volna, itt a beszámoló a nyakamon, bekaptam valamit, és mentem, mentem, megkerül­tem a fél községet, leültem a parkban, láttam egy szerelmes­párt. Olyan jó volt nézni. Tu­dom, mosolyog, meg azt mond­ja, irigy vagyok. Nem. Szere­tem, ha mások is boldogok. És ezt látni. Összebújtak, hang­talanul sétáltak az alkonyai­ban. Messze elkerültem, ki, amerre már ritkásan vannak csak házak, alig járnak, vissza­felé meg belekeveredtem a tö­megbe, ahogy jöttek hi a mo­ziból. Juj, de jó volt! Tudja, úgy sodródni köztük, a siető, csevegő forgatagban! — És egyedül. — Ne gúnyolódjék. Én is tu­dok fogni akármennyi udvarlót, nem kell elmermem értük a szomszéd faluba. De sokszor jól érzem magam igy. Persze ket­tesben is. — Komoly szándékú fiatal­ember? — Akad. De még nem me­gyek férjhez. Gond az. Nem is kicsi. — Különösen, ha nem sike­rül. — Egyébként is. Persze azért nem mindegy, milyen férjet kap az ember. — Milyent szeretne? — Milyent? Elgondolkodva csattogtatja az írógép betűváltóját. A tele­fon csengőin vakítóan szikrá­zik a napfény. — Milyent? — ismétli. — Elsősorban feltétlen magasabb legyen, mint én. Nem szeretem a komikus párokat. Aztán nem bánnám, ha szőke lenne, de nem kövér, mert a pocakos em­bereket ki nem állhatom. Az­tán... Mit mondjak még? — Szenvedélye? — Dohányozhat, ihat is, amennyit akar, de nőkkel nem foglalkozhat. Csak velem. — Sport? — Naná! Futball, atlétika, ami csak van! Én is kiszoktam menni a meccsre, úgy élvezem, amikor a kapus rávetődik a center lábára, aztán reccs! Csak ritkán merik megtenni. Gyávák. Meg amikor a bírót szidják. Na és a motorozás! Motorunk, persze, lesz. Min­denképpen! Előbb, mint sző­nyeg a szobánkban. Tudja, mi­lyen jó száguldani? Kilencven- nel, százzal, amikor az ember érzi a szédítő rohanást, egybe­folynak a fák, puhán rugózik az ülés, és a kisebb gödrökön csak úgy keresztülrepül: sutty! Ez ám az igazi! Aztán még meghúzni, ami csak belefér: zzsiuu, zzsiuu ... És mutatja a kezével, mint­ha a kormányt fogná, hogyan adna gázt. — Foglalkozása? — Mindegy. Nem túlságosan érdekes. Csak bátor legyen, rettentő merész, sőt vakmerő és mindig jókedvű, szeresse a viccet, a tréfálkozást, amikor hazajön a munkából, ne üljön a sarokba, újság mögé bújva, hanem szórakoztassa a felesé­gét. Ejtőernyős vagy lökhajtá- sos repülő! Huh! Az lenne ám az igazi! Vagy valami ilyesmi. De nem kötöm ki. Csak mam­lasz ne legyen. Olyan tutyimu- tyi, akivel az embernek min­dig csak porolni kell, mert hagyja magát. /»z utcáról szokatlan ker- regés hallatszik, a fo­gaskerekek egymásba kapaszkodásának sajátos zaja. Aztán egy hosszú tűzoltóiéira emelkedik fel, nyúlik az ablak vonalába, és még egy kicsit föl­jebb, a higanygőzlámpa burá­jánál is magasabbra. A lány az ablakhoz ugrik. F.gy fiatalember lépked föl­felé a létrán. Huszonnégy-hu- szonöt éves lehet. Középma­gasnak látszik, bár ilyen ma­gasban nehéz megállapítani, vékony termetű, sötétszürke, olajos overallban van. Fütyö- részve mászik a lámpák felé. Lépései alatt kileng az emelet­nyi létra. Ahogy fölér, biztosítja magát egy kötéllel a létra szárához, a megával hozott festékes tar­tályt ráakasztja a feszülő hu­zalra, majd zsebéből kefét húz elő. Rátámaszkodik a fénylő burára, gondosan megtiszto­gatja a portól, majd lejjebb, a fölfelé vékonyodó, karcsún az úttest fölé ívelő oszlopot is. Aztán festem kezd. Valami di­vatos slágert dúdol, csak tálá­val, úgy látszik, a szövegét nem ismeri. A lány hátrább lép. Rám néz, szemével a magasban dol­gozó fiatalember felé int, mint­ha azt kérdezné: — Bátor le­gény, ugye? És az ablakhoz támaszkodva, félig a függöny mögé bújva tovább nézi a gyakorlott moz­dulatokkal a magasban dolgo­zó villanyszerelőt. Nemhiába mondják, hogy a leánytekintetnek vonzó varázsa van: a fiú észreveszi, hogy fi­gyelik. Egy pillanatra megáll az ecset a kezében, abbahagy­ja a dúdolást. Mosolyogva int az ablak felé. A lánynak is lendülne a keze, de meggon­dolja, ez mégsem illene, és csak szemével viszonozza az üdvözlést. Tekintetében cso­dálattal vegyes tisztelet, gra- tulálás, biztatás. A fiú tovább dolgozik. Ami­kor befejezi, leakasztja^a kis festékeskannát, és mielőtt le­felé indulna, odaszól valamit a lánynak. De hangját elnyomja az úttesten elszáguldó motor berregése. Így csak a kezét len­díti búcsúzásra. A lány szemmel kiséri, amíg leér. Csak azután fordul el az ablaktól: — Klassz srác, mi? Röpke sóhaj, aztán hirtelen elhatározással leül a gép mel­lé: — Na, dolgozzunk! Hánf le­ütés? Egy, kettő, három, négy. Mehet. A mondat első része így hangzott: Ha az intézmények vezetési színvonalát vizsgál­juk ... — Somogyi Károly JL mm „Tüskés sisakok“ ü regensburgi dóm faragványain Regensburgban a dóm és más műemlékek csodalatos szépségű kőfaragványait annyira elpiszkították a ga­lambok, hogy a városi ható­ságok most végre gyökeresen akarják megoldani ezt a kér­dést. A szobrokat és a fara­gott párkányokat »tüskés si­sakkal «, illetve hegyes tüs­kékkel ellátott »fakírlécek- kel« szerelték föl. A galam­boknak ilyenformán nem lesz kedvük többé ezekre a helyekre letelepedni. Szárnyas potyautas Egy dániai veréb keve­sebb, mint két óra alatt tet­te meg a 950 kilométeres utat Koppenhágától Londo­nig. Ez a csodálatos teljesít­mény úgy vált lehetségessé, hogy a kis veréb potyautas­ként egy sugárhajtású repü­lőgépen »-utazott«. A gép személyzete csak akkor vet­te észre a szárnyas »potya­utast«, miután már fenn jártak Koppenhága fölött a magasban. A madárka egész úton a pilóta kabinjában repdesett, majd Londonban kiengedték. Vajon hazata- lált-e? Önellátás az állatkertben Leopoldville állatkertjében az őrök huzamosabb ideje nem kapnak bért. Az éhező őrök önellátásra rendezked­tek be: levágják az állatkert állatállományát, és abból táplálkoznak. „Nem teszem többé..." Colchesterben (Anglia) nemrégen egy fiatalember került betörés gyanújával a bíróság elé. Mivel <nem volt elegendő bizonyíték rá, hagy valóban elkövette a bűncse­lekményt, a bíró kénytelen volt fölmenteni. A kedvező ítélet hallatára a fölmentett vádlott könnyes szemmel és a következő szavakkal for­dult a bírósághoz: »-Ígérem, hogy nem teszem többé...« Miért lopott hegedűt? Dallasban (Texas) bíróság elé került egy férfi, mert el­lopta szomszédja hegedűjét. A fiatal bíró megkérdezte a vádlottat: »Furcsa ember ön, egyszerűen ellopja szom­szédja hegedűjét, és ugyan­akkor beismeri, hogy egyál­talán nem tud hegedülni?!« »■így is van — bólintott a vádlott megadóan —, csak­hogy a szomszédom sem tud..« Csúnya tréfa Az angol rendőrség Bar­ton Le Clay községben an­nak kiderítésén fáradozik, hogy melyik növendéke ren­delte meg a halottaskocsit a 40 éves Peter Blake tanár számára. Eddig már két te­metkezési vállalat volt kény­telen meggyőződni arról a vitathatatlan tényről, hogy Peter Brake él, és nincs szüksége halottask»x:sira. SamguiMéphm Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. • Felelős szerkesztő: lk.lSDF.AK JÓZSEF. Szerkesziöség: Kaposvár, Lenin u. 14. Telefon 15-10, 15-11. Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: WIRTH LAJOS. / Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár. Latinka S. u. 6. (F. v.: László Tibor.) Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra U Pl

Next

/
Thumbnails
Contents