Somogyi Néplap, 1962. április (19. évfolyam, 77-100. szám)
1962-04-20 / 92. szám
Péntek, 1962. április 20. 3 SOMOGYI NÉPLAP Ötszázmillió liter tejtöbblet állványokon szárított szénából Az emberi és az állati szervezet egyik építőanyaga a fehérje. Fehérjeszükségletét az ember különféle tápanyagokból elégíti ki, részben növényi, részben állati eredetű fehérjéből. Az állatok — szarvas- gaarha, sertés, baromfi stb. a takarmánynövények fehérjéjét állati fehérjévé alakítják át, s azt már az emberi szervezet húsban, tejben, tojásban stb. hasznosítani tudja. Meg kell teremteni a fehérjealapot Általános szabály, hogy a takarmányozásban az emészthető fehérje- és a keményítőérték arányának összhangban kéül lennie egymással. Ha az állatok takarmányozásukkal nem jutnak elegendő emészthető fehérjéhez, fejlődésük lelassul, megáll, termelőképességük lecsökken. Ha például a baromfinak, süldőnek egyoldalúan keményítőt tartalmazó abrakot adunk, azok — fehérjehiány miatt — idő előtt elzsírosodnak. Márpedig a fogyasztók egyre inkább a kevésbé zsíros, száraz húst kedvelik; A tehenek tejhozama sem növekszik, ha a takarmányban nem jutnak elgendő fehérjéhez. A tyúkok is kevesebbet tojnak a kukorica egyoldalú etetésétől. Ügy kell tehát takarni ányoznunk, hogy fokozódjék állataink termelőképessége, minél több hús, tej, tojás származzon belőle. A második ötéves terv végére a fejenkénti húsfogyasztást, tejfogyasztást, tojásfagyasztást csak úgy tudjuk növelni, ha a takarmányozásban a fehórjealapot is megteremtjük. Ennek egyik legfontosabb útja-módja a fehérjében gazdag pillangós takarmány- félék veszteségmentes betakarítása. A helytelen betakarítás miatt a lucernában, a vörösherében, a réti füvekben megtermett emészthető fehérjének eddig csupán féle, harmada, a karotinnak pedig tizede sem került a kazlakba. Ezek a nagy tápanyagveszteségek a szárítás közben levélpergés- ből, esős idő esetén pedig a renden, petrencében levő takarmányok kilúgozásából származnak. A drága, szinte aranyat érő széna gyakran a szalma minőségét, értékét sem éri eL A régi módon, renden történő szárítással a pillangós szénafélék átlagos fehérjetartalma 6—8 százalék között mozog. Ágason történő szárítással az emészthető fehérjetartalmat 9—12 százalékra növelhetjük, a karotintar- talmat pedig megtízszerezhetjük; Ha csak 1 százalékkal... A szénafélék fehérjetartalmának e nagyarányú növelése állattenyésztésünknek hatalmas tartaléka. Ha gondosabb szárítással országosan csak 1 százalékkal növelnénk a szénafélék fehérjetartalmát, az így ínyért fehérjetöbblet 55 000 darab, 3200 liter tejet adó tehén egész évi fehérjeszükségletét fedezhetné, vagy pedig 250 000 mázsa sertéshús előállításához nyújtana elegendő fehér'j ealapot. Az állványos fl fogyasztók érdekében Az első negyedévben 973 ellenőrzést tartott a Minőségvizsgáló Intézet A vizsgálatok célja megakadályozni, hogy a fogyasztókhoz rossz minőségű, romlott vagy hamisított áru kerüljön. Piacokon, üzletekben, vendéglátó helyeken ellenőrizték az eladásra szánt árut, a legtöbb vizsgálatot azonban üzemekben tartották, hogy megelőzzék rossz minőségű termékek készítését. 104 esetben volt kifogás a minta ellen. Ez az összes vizsgálatok 10,7 százaléka, s 0,81 százalékkal haladta meg a múlt évi átlagot A húsipari termékek ellenőrzésekor a kémiai vizsgálatokon kívül egyre nagyobb szerepe van az érzékszervi értékelésnek. Fokozatosan szépül az áruk külseje, javul az íze stb. A fehérjemennyiség azonban gyakran kevesebb volt a szabványban előírtnál. Ezt nagyobb szírtartalommal igyekeztek pótolni a Húsipari Vállalatnál. Javult az állami tejipar termékeinek minősége. Gondot okoz azonban a tej hamisítások kivizsgálása. Két ízben bontatlan kannából vett mintánál vizezést állapítottak meg, az ugyanakkor megvizsgált bontott kannákban is vizezett volt a tej. A Tejipari Vállalat tejtároló tartályából is vettek mintát, itt azonban nem tapasztaltak vizezést. Javasolták a vállalatnak, hogy jobban plombálják le a kannákat, és kísérjék figyelemmel a szállítmányok útját. A megyei pártbizottság javaslatára a tejföl minőségét is ellenőrizte az intézet. Azóta javult a Kaposvári Tejipari Vállalatnál készült tejföl minősége. Főleg súly- és térfogathiány miatt emeltek kifogást a Sütőipari Vállalat fehértermékei ellen. A vizes zsemlék térfogata ugyanis gyakran nem érte el a szabványban előírt minimális nagyságot sem. A szeszes és üdítő italok vizsgálatakor 33 esetben találtak hibát. Vizezett borra és vizezett forralt borra is bukkantak. Több konzervet, háztartási, vegyi és kozmetikai árut is ellenőriztek. Megállapították, hogy az állami konzervipar termékei jók. A kozmetikai cikkek viszont többször a szavatossági idő lejárta után kerülnek az üzletekbe. A Minőségvizsgáló Intézet a fogyasztásra kerülő áruk szélesebb körére igyekszik kiterjeszteni vizsgálatait. A második negyedévben rövid tanfo- lyamot szerveznek a kereskedelmi felügyelők részére. A tanfolyamon a hibaforrásokról, a helytelen tárolási módokról tájékozódnak, ezenkívül önálló vizsgálatokat végeznek, és meglátogatnak néhány élelmiszeripari üzemet. ‘ szénaszárítási módszer alkalmazásával 290 000—300 000 mázsával több emészthető fehérjét takaríthatnánk be, s ez a fehérjetöbblet legalább öt- százmillió literrel több tej előállítását tenné lehetővé. Tehát ennyivel több tej, illetve tejtermék juthatna s fogyasztókhoz. Ám ez nemcsak a fogyasztók érdeke, hanem a termelőké is, hiszen ennek megfelelően javulna a gazdálkodás hozama, a jövedelmezőség is. Pénzben kifejezve az állványos szárítással nyerhető fehérje- töbWetből eredő hozam értéke felülmúlja az egymilliárd forintot. A különféle állványos szárítások közül legjobban bevált a Bolyii Állami Gazdaság módszere, amelyet az állami gazdaságok tavaly már országszerte teljes sikerrel és gazdaságosan alkalmaztak. Egy held lucerna, vöröshere termésének megszárításához 6— 8 darab három lábú állványra van szükség. A szárítóállvá- nyokat a termelőszövetkezetek házilag is elkészíthetik. Hivatalos intézkedés történt a tekintetben, hogy saját faanyag gal nem rendelkező termelőszövetkezetek az erdőgazdaságokban előre elkészített szénaszárító állványokat szerezhessenek be. Egy-egy ilyen szári, tóállvány ára darabonként 50—55 forint Az állványos szénaszáritási módszer alkalmazásának egyik legfontosabb követelménye az, hogy a levágott lucernát csak addig tartsuk renden, illetve petrencében, amíg a takarmány 40—50 százalék nedves- ségtartahnúra fonnyad, s utána szérűre hordva az állványokra rakjuk; Állványos szárítást minden tsz-ben! Az ismertetett előnyökre való “ tekintettel javasolja a Földművelésügyi Minisztérium, hogy az ország valamennyi szövetkezetében — az állami gazdaságokhoz hasonlóan — ez év folyamán térjenek át a lucerna, vöröshere szárításának erre a fejlettebb módszerére. Az igaz, hogy az állványos szárításnál még korszerűbb a Vámos-féle hideg levegős, valamint a forró és meleg levegős szárítási mód. Az utóbbiakhoz azonban még nincs elegendő gépünk, fölszerelésünk. Az állványos szárításhoz viszont másod- és harmadrangú faanyagot, rúd- fát használhatunk, s lényegesebb beruházásra nincs szükség. Fehér Gyula Az embert látni... Egy munkavédelmi ankét tanu’ságai A napokban beszélgetésre hívta meg néhány üzem dolgozóit a Szakszervezetek Megyei Tanácsa és szerkesztőségünk. Mi okozza a baleseteket, hogyan lehetne megelőzni őket — ez volt a megbeszélés tárgya. Figyelmeztető számok Megdöbbentő adatokat ismertetett Suhajda János elvtárs, az SZMT munkavédelmi csoportvezetője. 1960-ban 6, tavaly 11 halálos kimenetelű üzemi baleset történt megyénkben. Tizenegy munkás vesztette életét, mert nem tartották meg a biztonsági rend szabályokat. — 1957-től 1960-ig lényegesen csökkent az üzemi balese tek száma — mondotta Suhajda elvtárs. — Két év óta azonban újból emelkedést látni. 1960-ban 1285, tavaly 1460 üzemi balesetet jelentettek. A helyi iparban 46-tal több baleset történt a múlt évben, mint 1960- ban. Az építőiparban 1961- ben hússzal növekedett a balesetek száma. A mezőgazdaságban 1960-ban 4, tavaly 9 ember halt meg üzemi baleset következtében. Pedig mindenütt javultak a munkakörülmények. Ki a hibás? Munkavédelmi megbízott volt hosszú ideig Hügner László. Ismerte jól a szabályokat, társait gyakran figyelmeztette magatartásukra. Tavaly mégis baleset érte. — A sántosi telepen másik helyre kellett szállítani egy 230 kiló súlyú darálógépet — mondja. — Hárman voltunk hozzá. A gépet egy deszkapallóra tettük. Ahogy emeltük, a deszka eltörött, lábam súlyosan megsérült... — Ki a hibás? — Részben én, részben a vállalat... A hibát Hügner elvtárs követte el: jelentenie kellett volna fölötteseinek, hogy a gép elszállítására nem elegendő három ember. Hásokra is vigyázni kell Kihler József, a TRANSZ- VILL dolgozója elmondotta, hogy két hónapig volt beteg állományban munkatársának figyelmetlensége miatt. — Lemezt igazítottam az olló alá vágásra. Társam megkérdezte, kezdheti-e a vágást Azt válaszoltam, hogy »várni«. Félreértette, a kést leeresztette... A kés súlyosan megsértette kezemet. Igaz, a nagy zajban nem hallhatott jól, de ha jobban figyel, nem történik baj. Ez az eset is arra figyelmeztet, hogy a munkások ne csak a maguk testi épségére ügyeljenek, hanem vigyázzanak társaikra is. Sok bajt okoz a kapkodás — Sietnie kell az embernek, szorítja a norma, meg az, hogy minél többet keressen — szólalt fel Hankai János, a Tatarozó Vállalat asztalosa. — Gépműhelyünk zsúfolt, igen rossz körülmények között dolgozunk. Tavaly decemberben rövid fadarabokat kellett megmunkálnom a marógépen. Miközben vettem ki az egyik fadarabot, a gép két ujjamat összeroncsolta... — Ha ön a munkavédelmi felügyelő, s a szerencsétlenség mással történik, hogyan véleHermann Lipót festőművész 1962. április 24-én lesz 78 éves. A művész jelenleg az év végén rendezendő kiállítására készük A képen: A művész otthonában. (MTI Foto — Bojár Sándor felv.) a qyOlölet Áldozatai (J. N. L., a Magyar Rádió Norvégiában élő hallgatója írja: »-Nem kívánok panaszkodni, de mellékelek egy fenyegető levelet, ebből megérthetnek mindent... Ez talán az oka, hogy félek írni, egyszóval félek mindentől és mindenkitől.-«) A fegyver a háta mögött dörrent. Munkából igyekezett haza fáradtan az esti órákban. Elindult, de meg nem érkezett. A fejfárá a neve mellé ezt írták: »-Élt 57 évet.-« Akik megállnak a norvégiai kisváros temetőjében a sírja előtt, olvasva a furcsa hangzású nevet, nem tudhatják, hogy az, aki itt nyugszik a szerényke domb alatt, még élhetett volna. Azt sem tudhatják, hogy az idegen nevű öreg munkás nem kereste, nem hívta a halált. Orvul érte a vég. Ólomkarmát hátulról mélyesztettc belé. Az ólom fizetett bérencek fegyveréből röppent ki Miért, mit vétett, és kinek vétett ez az ember? Ha visszahozható volna a visszahozha- tatlan, akkor talán most már kimondaná: maga ellen vétett, és akkor, amikor hallgatott a szédítőkre. Amikor nem vetette meg lábát otthon. Ott kint mit vétett? Igazán semmit. Dolgozott, hogy otthont teremthessen családjának. Becsületesen élt, hogy szégyent ne hozzon a magyar névre azok között, akik bár szintén magyarok voltak, de keveset adtak e név becsületére. Elkoptak már azok a legendák, amelyektől körülövezve sok megtévesztett kisemberrel együtt kiözönlöttek Nyugatra — így Norvégiába is — 1956 «hősei«. A költött hősiesség legendaköre elapadt, akárcsak c legendás «-hősök« hitele. Mesékből élni nem lehetett mar. Dolgozniuk kellett a «szabadságharcos-« uraknak is, és mivel volt már némi gyakorlatuk a gyanús és szennyes érdekek szolgálatában, munkához láttak a maguk módján. Zsoldra. Így került feketelistára az az idős munkás, akinek megbocsáthatatlan bűne mindössze annyi volt, hogy^rendszeresen hallgatta a «Szülőföldünk« adásának műsorait. Távolt lebíró érdeklődéssel figyelte, mi történik itthon, és szivében talán bontogatni kezdte szárnyát a hazatérés szándéka. Névtelen levél figyelmeztette, hogy ne hallgassa a magyar adásokat. De nem ijedt meg. A fegyver a háta mögött dörrent. Csak honfitársai, itthon élő hozzátartozói tudják, hogy még élhetett volna. A provokátoroknak persze nem ez az egyetlen módszerük, nemcsak a gyilkolás. Más módszerekkel is ölnek. Nem mindig folyamodnak fegyverhez, csak a félelemkeltés változatos eszközeihez vagy áz erkölcsi gyilkoláshoz. Persze nemcsak azoknak nincs nyugalmuk a demokratikus emberi jogok mindenhatóságát teli szájjal hirdető Nyugaton, akik a hazai szóért a rádió hullámhosszán jönnek el hozzánk, akik nem mulasztják el meghallgatni a «Szülőföldünk« adásait. Az is «bűn« a zsoldosok és felbérlőik szemében, ha valaki levelez itthoni hozzátartozóival. Egy kiirt megözvegyült kétgyermekes asszonynak magyarországi keltezem leveleit például rendszeresen kilopták a levélszekrényből. Az így szerzett címekre olyan rágalmazó leveleket küldtek a hozzátartozóknak, hogy azok szakítottak a Norvégiában élő rokonnal, s neki most sokszorosan nehéz a sorsa, mert ott maradt magára két fölnevelendő gyermekével. Az asz- szonyt idegösszeomlás érte, két gyermekét hol ez, hol amaz az ismerős veszi védőszárnyai alá. De a láthatatlan zsoldosoknak ez sem tetszik. Gyűlöletük, amelynek tüzét busás fizetség tartja izzásban, újabb cs újabb áldozatokat szed. Mert a rendőrség nem tud védelmet nyújtani az idegeneknek, a betolakodóknak. Vagy nem is akar? Ez sem volna meglepő. Mint ahogy semmi sem meglepő, ami megtörténhet, és ami egészen más képet fest a «szabad lehetőségek« nyugati világáról, mint amilyen kép csábos színeivel annyi ember tett hazátlanná. Hazátlanságá ban pedig a gyülölel áldoza lám... L, I. kedik erről a balesetről? — Hát... szóval... Jobban kell Vigyázni ... Tehát nem a norma, hanem a sietség, a kapkodás okozta a bajt. Szabó József tíz éve dolgozik a textilművekben mint villanyszerelő. Tíz év hosszú idő, de egy baleset sem érte. Szerinte önmagában nem elég a gumitalpú cipő, a biztonsági berendezés, a munkavédelmi rendszabály, ha mindezeket nem alkalmazzák együtt. Így vélekedett Heizinger József, a TRANSZVILL munkása is, aki szintén tíz év óta dolgozik úgy, hogy nem szenvedett balesetet. Az őr nem minden Alig akad olyan üzem, ahol ne volnának munkavédelmi őrök. Sokan gúnyolódva fogadták a^nak idején a karszalagos, a társaik biztonsága, testi épsége fölött őrködő embereket, ma már azonban mindenütt becsülik őket. Azért, mert mimikájuk eredményeképpen sikerült csökkenteni az üzemi balesetek számát. így van ez a Tatarozó Vállalatnál, a Kaposvári Gépállomáson, de máshol is. Sajnos, akad nem egy olyan üzem, ahol nem szívlelik meg a munkavédelmi őrök javaslatait, tanácsait. Erről panaszkodott Diós Piroska, a textilművek munkavédelmi őre. Ö is meg majd valameny- nyi társa is azt javasolta: szigorúan követeljék meg, hogy az üzem nődolgozói munkába menetelkor kössék be fejüket, ne viseljenek órát, gyűrűt stb. Éppen a napokban történt, hogy egy asszonynak — mert feje nem volt bekötve — a gép egy nagy csomót kitépett a hajábóL Nagy Zoltán, a textilművek munkavédelmi felügyelője egyetértett Diós Piroska és a többiek javaslatával. Majd elmondotta, hogy bár a szakszervezet versenyt indított a balesetek megelőzése céljából, azok száma mégis emelkedik. Sokkal jobb eredményeket érhetnénk el — vélekedett —, ha az üzemrészek vezetői megfogadnák a munkavédelmi őrök javaslatait, tanácsait A munkavédelmi őrök még nagyobb kedvvel, még szívesebben dolgoznának így. Véget kell vetni a közömbösségnek Elmondották az ankéton, hogy több helyen ezzel utasítják vissza a munkavédelmi őrök tanácsait: »Ne oktasson engem«, »Tudok én magamra vigyázni«, »Nem ma kezdtem dolgozni« stb. S az a baj, hogy néhány üzem vezetői nem lépnek föl határozottan, szigorúan ezzel a szemlélettel szemben. Sőt a biztonságos munka föltételeinek megteremtésével sem törődnek eléggé. Egy-egy balesetkor beírják a jegyzőkönyvbe, hogy »A baleset a dolgozó hibájából történt«, s ezzel elintézettnek vélik a dolgot. Herczeg István arra figyelmeztetett, hogy a mező- gazdasági dolgozókat igen felületesen oktatják ki. Kőszegi Jánosné, a TRANSZVILL magkészítője elmondotta: őt amiatt érte baleset, mert üzemrészük zsúfolt, s hiába kérték többször is a fölösleges tárgyak eltávolítását. Véget kell vetni ennek a közömbösségnek! A baleseti statisztikák mögött nem csupán a kiesett munkanapokat, a kifizetett táppénzt kell látni, hanem mindenekelőtt az embert. Azt, hogy mennyit szenved, kínlódik, ha baleset éri. Baleset, amelyet nagyobb figyelemmel, körültekintéssel, jó munkafeltételek biztosításával megelőzhettek volna. Szalai László Az újítómozgalom Lengyelországban Tavaly Lengyelországban 88 000 újítást nyújtottak be, vagyis 6000- rel többet, mint 1960-ban. A benyújtott javaslatok közül 48 000-et már bevezettek. A PAP hírügynökség jelentése szerint i javaslatok realizálása 1 830 000 000 zloty megtakarítását tette lehetővé.
