Somogyi Néplap, 1962. március (19. évfolyam, 50-76. szám)

1962-03-10 / 58. szám

1968. március M, 3 SOMOGYI Htni» 1 3eneiné nem mond le... A2 UDVARON egy fámák tósnasztva mosótaknő áll, szikkadni tették oda. A kony­hában tiszta ruhák szárad, nak. Az asszony, Jenei Imré­vé csöndben tasz-vesz, va- csorafőztehez készülődik. Fér­je búcsúzik valakitől; meg­nyugtató szavakat mond, mi­vel panaszkodni, ■wolt itt ez az öreg néni., —• Elkéstem a munkám­mal — mondja az asszony, és iát dob a tűzre. — Ma megint sokan jártaik itt, és beszélgetés közben nem ha­lad úgy az ember..« Ellát­áséi a jószágot? — El, tekintetes assau- s*yom — mondja tréfásan az «mber. — Hát ak&fflr fogd a kan­nát, és vidd a tejet a csar­nokiba. Visszafelé jövet ve­gyél egy kenyeret? A férfi nem válaszol, csak hunyorít hamiskásan, mintha ezt mondaná: »-Hiába, ez a sorsunk: nekünk, hatalom alá leüoesztett férfiaknak.. .« És megy. Azért nem állja meg. hogy az ajtóból vissza ne szóljon: — Te Rcm, mire megjövök, (teaser legyen ám a vacsora! t— Jól van, jól, estik menj. — S amikor halkan becsu­kódik mögötte a kertkapu, az asszony nevetve hozzáfűzi: — Bolondos emiber ez, tájikor Rozinak: szólít, pedig Irén a nevem«.« Az asszony teStt. Etíjáradha- tófct, hiszen sokat görnyedt ma a mosóteknő felett. És beszél. Ügy, mintha régi ismerőse volnék, akii, hosszú ideig nem látótt, s most végre jól ki be­szélgetheti magát. Pedig csak 'most ismertem meg, és csak annyit tudok róla, hogy a Bőtanács elnöke, meg hogy nemrég Pesten járt a 1sk- asszonyok első országos ta­nácskozásán . i. — Nagyon örültem, hogy dknahettesn. Jó dolog az ilyen. Sokat hall, sokat ta­nul az ember abból is, hogy egyik helyen így csinálják, a msásák helyen úgy. ELHALLGAT egy piüanafc- m. Gondolatban talán újra ott ül az ország mind®! ré­széről összegyűlt asszonyok között, és úgy idézi: az egyik asszony azt tette szóvá, hogy több nő kellene az állatte­nyésztésben meg a vezetés­ben, mert ez mindenképpen csak hasznos tenne; a másik saját példájuk alapján azt ta­nácsolta, hogy ahol gyenge a tsz, sok. a lopás« ott elsősor­ban az asszonyok. mag a menyecskékkel, hogy ez helytelen; a harmadik a baromfinevelést szorgalmaz­ta.«. — Itt Somogytörban most egy kicsit nehéz a baromfite­nyésztés — tér át minden át­menet nélkül a falu helyzeté­re. — Félnék az asszonyok csibét hozatni.- Én elhatároz­tam már, hogy ha lesz egy kofc- lósom, veszek hozzá még csi­bét, és beszélek énről azasz- saonyokkáL Meg aztán sze­retném rávenni az elnököt a köztes bab termelésére. A férjemmel már beszélgettem erről — ő brfgadvezető, el­nökhelyettes —; lenne is hely, mert minden területet nem simazinoznak. Benne vol­nának az asszonyok ás, ha a fele termést megkapnák.«. Mindem szaván érződik, hogy sokat töprengett ezeken a dolgokon. S a köztes bab a legközelebbi, amiről, hama­rosan határozni kell. Mindeai- kiaiek jó lenne ez, még' a nő- tanácsnak is, mert megegyez­nének, hogy a bab árából egy keveset a pptanácsoak adnak — igen szegények, nagyon kellene nekik egy kis pénz. Nem szívesen beszel róla, de azért elmondja, hogy tulaj­donképpen az ősz óba csi­nálnak valamit. amióta ő az elnök. — FOKOZATOSAN lehet csak belelendülni a munkába. Először, mikor össze-összejöt­tünk. mindenki idegen volt a másikbe.— Be azért megin­duütunk. Vagyunk már olyan huszonötén, akikre mindig lé- hét számítani. Igaz, néni? — fordult a közben belépő szom­szédasszonyéhoz, Az bólint, helyesek — Persze mindez aokimim- kával jár. Mondta is a fen­jem: »Ne csináld., mondj le« Ezt feleltem neki: »Ide hall­gass. Most, amikor összeszed­tem végre valahogy az asszo­nyokat, most mondjak le?!« JENEINÉ SZlVVEL-LE- LEKKEL látott munkához. Nem mondott mást társainak, csaik ezt: »Én megteszek ér­tetek mindent, de elvárom, hogy 14 is támogassatok.« És ezt már be ás bizonyította. A vezetőségben eddig nem volt asszony, s most úgy fest, hogy lesz. Jól sikerült szabó-varró tanfolyamot szerveztek. Sze­retné elintézni, hogy azok az asszonyok, akik rá vannak szorulva, legalább téten 'be­dolgozhassanak a háziipari szövetkezetbe. És a munká­ban is mindig az első. — Mi van azzal a vacsorá­val, tekintetes asszony? — lép be a férje. — Ügy látom, hogy nem csináltál semmit. —- Jól van, nagyságos úr, beszélgettünk, azonnal ké­szen lesz —- és nevetnék mindketten; Te® a tűzre, közben kedvesen éLcélődnek egymással. Egy hajtincs min­dig a homlokába hull, nem győzi hátrasimítani«.. Törte Mártó Vadgazdálkodási és vadkárbecslési tudnivalók A vadgazdálkodásra vonat­kozó legutóbbi jogszabályok értelmében a vadászterületen akkora és olyan vadállomány tartható, amely nem. okoz kü­lönösebb kárt a mező- és er­dőgazdálkodásban, Ez ingatla­nok kezelőjének (használójá­nak) kötelessége, hogy a hasz­nos vadállományt kímélje, és ügyeljen az erre vonatkozó rendelkezések megtartására. Fontos feladatuk a termelők­nek, hogy az olyan vadakat, mint a fogoly és fácán, meg­védjék. Ezeknek a madaraknak nagy szerepük van a rovarok ritkításában és a gyomnövé­nyek megvárnák pusztításá­ban. A nagyvadak kártétele utam a mezőgazdasági ingatlan hasz­nálója csak akkor részesülhet kártérítésben, ha vadelhárítá­si kötelezettségét teljesítette, és a kárt öt napon belül jelen­tette a vadkárbecslő bizottság elnökének. A bizottság elnöke a tanács végrehajtó bizottságá­nak tagja. A vadkárbecslési eljárás mellőzhető, ha a terme­lő március 15-ig írásbeli meg­állapodást, köt a vadászterüle­tet kezelő és vadászatra jogo­sult személlyel. Ilyen esetben a vadászatra jogosult egy bizo­nyos összeget űzet a mezőgaz­dasági ingatlan kezelőjének (használójának), így a vadkár- elhárítás gondja a termelőre hárul. Élő, eredményes munkaversenyt akar a Baromfifeldolgozó Vállalat Megyéik élelmiszeripari üzemed közül kiválik jó ered­ményeivel a Kaposvári Ba- romfi feldolgozó Vállalat. Ta­valy augusztus 20-án az »Él­üzem« címet is elnyerték, öt dolgozójuk kiváló jelvényt, 12 pedig oklevelet kapott. Éves tervüket 123,5 százalékra telje­sítették. 122 millió forint he­lyett 151 millió forint értékű baromfit, tojást vásároltak fel, adtak a népgazdaságnak, illet­ve szállítottak külföldre Vállalások papíron Még nagyobb eredményeket érhetett volna él a vállalat, ha jobban hasznosítják a szocia­lista munkavereenybea rejlő lehetőségeket. — A munkaverseny csak pa­píron volt, a vállalások többsé­ge megalapozatlannak, értékel­hetetlennek: bizonyult — véle­kedik Ostoros István igazgató és Máiké István, a pártszerve­zet titkára. Néhány üzemrészben volta­képpen a kötelességeket rögzí­tették papírra. A gépkocsive­zetők például a menetlevelek pontos kitöltését »vállalták«. Az ügyviteli dolgozók a posta és egyéb költségek 10 százalé­kos csökkentését tűzték ki célul. (A postai költségek 1961- ben az előző évihez viszonyít­va több mint 10 százalékkal emelkedtek.) De még ennek a »tnunkaversenynek« sem volt gazdája, irányítója. Új módon Idei tervük 144 millió forint értékű baromfi, tojás felvásár­lását, feldolgozását, a belföldi kereskedelemnek és exportra való továbbítását írja elő. Hogy túlteljesíthessék a tervet, s hogy kifogástalan minőségű árut, szállíthassanak belföldre külföldre, a vállalat vezetői, a párt- és a szakszervezet el­határozták, hogy segítik a mun- Icaverseny kibontakoztatásait, s bevonnak abba minden dol­gozót. Megbeszélték velük a feladatokat, s javasolták, hogy ahol lehet, alakí tsanak szocia­lista címért küzdő brigádokat. Ezt helyesléssel fogadta min­denki. A januári üzemi tanács­ülés óta 18 ilyen brigád alakult csaknem 150 taggal. Elsőnek a megyében az irodai dolgozók is alakítottak szocialista címért küzdő brigádot Irányí­tója Dávid Lajos tervosztály- vezető. •— Jó a brigád szelleme — mondja Dávid elvtárs. — Ezt mutatja, hogy míg korábban a tervkészítés csupán egy em­berre hárult, most mindenki részt vállalt belőle. Segítjük egymást a jövőben is. A jelen­téseket az esedékes terveket a bérszámfejtést ezután a ha­táridő előtt ltot nappal előbb készítjük el. Gépenként jobb lenne Nincs már olyan üzemrész, ahol ne versenyeznének a szo­cialista cím elnyeréséért. A tojásüzemben harmincnál töb­ben vannak egy brigádban, köztük sok KISZ-fiatal. Akad olyan gép, amelynél a lámpé- zók és a leszedők is KISZ-esek. Tóth Rózsának és a többi fia­talnak az a kérése, hogy ne egy brigádot képezzenek, ha­nem gépenként alakítsák meg azókat így a négy gépnél dol­gozók munkájának minőségét, teljesítményét könnyebben ellenőrizhetnék, hatásosabban segíthetnének is nekik. Emel­lett a négy brigád egymással is versenyezhetne. Elterjeszteni a jó módszereket A vállalat vezetői — helye­sen — magúkra a dolgozókra bízták, hogy milyen vállaláso­kat tegyenek. De mert itt is új forma a brigádok szocialista munkaversenye, a vállalásokat, a szocialista cím elnyerésének föltételeit nem sikerült minde­nütt megfelelően összeállítani. A tojásüzemben 14 pontból áll a felajánlás. Kevesebb, de alaposabb többet érne. A kocsi-lerakók viszont csak há­rom. pontból álló vállalást tet­tek, ezek sem jók. Ilyen is van köztük például: »Lényegesen csökkentjük a lerakodási időt. A gépkocsivezetők az új KRESZ megtanulását vállal­ták, jóllehet ez kötelességük. A ládaszegező, -javító brigád felajánlása pedig csak február­ra szólt. A brigádok általában tartózkodnak a társadalmi munkától. A hűtő-csomagpló ifjúsági brigádjai Pápai István műve­zető, pértyezetőségi tag segít­ségével igen alapos, könnyen értékelhető és ellenőrizhető vállalást tettek. A párt- és szakszervezet hasson oda, hogy ezt a példát valamennyi brigád kövesse. Segítsenek abban, hogy ez a jó kezdeményezés valóban élő munkaversenyt, a szocialista címért küzdő brigá­dok erősödését és a vállalat éves tervének túlteljesítését eredményezze. Szaiai László Üveg helyett műanyag fólia Megyénk termelőszovetKezenel tavaly 3700 holdon kertészkedtek. A szép jövedelmet adó zöldségfé­lék, a paprika és a paradicsom ter­mesztése iránt megmövekedeífe ér­deklődésre jellemző, hogy eddig soha nem tapasztalt mennyiségben igényeltek melegágyi ablakkerete- két. A buzsáki Munka Harcosa és a balatonszentgyörgyi Dél-Balatcm Tsz például ezer-ezer áj melegágyi ablakkeretet rendelt. Az üvegek helyett több közös gazdaság kertészetében műanyag fóliát használnak, ebből ötezer négyzetméternyit rendeltek. A me­gye tsz-ei ebben az évben a tava­lyinál S—400 holddal nagyobb terű* létén termelnek zöldségféléket. Kézikönyv a vallásról ÓNODVÁRI MIKLÓS: C7# sái'qa dosszié De az úton ismét gyötrő ide­gességgel szállták meg a gon­dolatok.. ... Vajon megnyugszik-e et­től? Az orvos mégis... nem fog-e visszaélni kiszolgálta­tottságával? ... Elmegy-e, vagy már ké­ső, és ezzel a cinkosságválla­gal futkároztak. megviselt ide­geit fáradság öntötte el. Vala­ki udvariasan félretolta. — Szabad lesz, kisasszony! Riadtan ugrott oldalra, mint akit tiltott cselekedeten értek. Újra végigszaladt a hosszú elő­csarnokon; az emeleti mozi el­ső előadásáról most jöttek le lássál még nagyobb bajba so- az emberek; átverekedte magát dórja mindkettőjüket? ... Becsületes út lesz-e? Já­nos elveszi. Le tudja majd él­ni az életét egy olyan férfi mellett, aki előtt kettős titkot is kell őriznie? Nyugalmat ad ez? Melyik hát a jó út: a hazugság vagy az igazság; mire hallgasson; a hála vagy a gyűlölet érzésére? Kit védjen: Istvánt, az orvost vagy saját magát? Hogyan vá­lassza el egyiket a másiktól? De jó volna, ha valaki taná­csot adna. Szédelegve ment az utcán, mint aki sokat ivott. Kétszer is elhaladt a szálloda anélkül, hbgy észrevette volna. Esteledett, gyújtogatták a lám­pákat. Ismét a szálloda előtt járt, hirtelen elhatározással keresztülhaladt a hosszú elő­csarnokon, és óvatosan meg­nyitva az ajtót, bekukucskált a Jázmin-barba. István és az orvos a zongora előtti kis asz­talkánál ültek. Az öccse abban a pillanatban hajtott fel egy pohár italt. Az orvos előtt is a tömegen, csak odakint, a jár­dán állt meg. Itt is ide-oda lökdösték, iesodródott a jár­dáról az úttestre, mellette az újságárus kiabált: — Megérkezett az Esti Hír­lap! A mai lottóhúzás számai! Kémszervezkedés tárgyalása Budapesten... Esti Hírlap. Esti Hírlap! Taxi állt a szálló elé. Zsuzsa föltépte az ajtót, és beesett a hátsó ülésre. — Hová parancsolja? —kér­dezte ásítva a sofőr. Zsuzsa gépiesen felelt: — Vigyen kérem... a rend­előit őrségre! A taxi elindult vele. nem érzett félelmet. Magabiz­tos nyugalom szállta meg. Tudta, mit kell tennie! Az ér­zések párharcából becsületes­ségérzete került ki győztesen. Üveges őrnagy szobájának aj­taja előtt egy pillanatra mégis megtorpant, de aztán elszán­tan a kilincsre tette a kezét éíj benyitott. Elmondott mindent. Első s az utolsó két nap izgalmait. Megkönnyebbült tőle; nyílt, tiszta szemekkel nézett as őr­nagy arcába, — Tehát így volt? Üveges őrnagy elgondolkod­va dobolt a ceruzával az asz­talon. Zsuzsa a könnyeivel küszködött. Hangtalanul zoko­gott. — És most... most mi less, őrnagy elvtárs? Az őrnagy ráemelte a tekin­tetét Mosolygó, biztató volt ez a tekintet — Az lesz, hogy... beül mellém a kocsiba, te hazavi­szem. Hiszen maga összeesik, lányom! Mikor a Virág utcai kis la­kásról a rendőrségre visszaért, irodája ajtaja előtt a folyosón Kerékgyártó János várta. A fiatal hadnagy feldúlt és ideges volt Rágta a cigarettát egyi­ket szívta a másik után. Ez a nap sok idegességgel Már telt el. Betörés a gyárban... Üveges őrnagy következteté­se... majd találkozása Zsuzsá­val .. S délután ismét, amikor hazudtad a szerelmet becsap­tad legszebb, legszentebb érzé­semet Pedig mennyire szeret­lek... Már az ötödik cigarettát szívta. A féltékenység felkor­bácsolta. Nem szívesen nyugo­dott bele. Nagyon szerette Zsu­zsát saját magát te az életet. Gondolatai újra meg újra megrohamozták. A legszíveseb­ben ordított volna. Fél s alá futkosott a folyosón, hogy meg ne fulladjon a rémes meleg­ben. Alig várta, hogy találkoz­hasson Üveges őrnaggyal. — Beszélnem kell önnel! — lépett parancsnoka elé. — Én is beszélni akarok ma­gával! ... A hadnagy előadásából ki­bontakozott az utolsó másfél óra története. Akadozva, fel­felszakadó sóhajokkal beszélt: — Délután a posta közelé­ben volt dolgom. Zsuzsa is... ott dolgozik. Telefon nem volt a közelben, nem tudtam érte­síteni. Gondoltam, eléje me­gyek te megvárom a kapuban. Ekkor pillantottam meg: a posta előtti téren haladt ke­resztüL Nagyon sietett, sem vallásos ideológiával szembeal Másfél évtizeddel a népi ha­talom megteremtése után nyu­godt biztonsággal elmondhat­juk: a vallást hívő emberek túlnyomó többsége már »nincs ellenünk — tehát velünk van«. ;Az a türelmes te következetes [politika, amelyet az utóbbi :években a józanul gondolkozó papság te a békét, jólétet akaró vallásos tömegek megnyerésé­ért folytatunk, nem marad ha­tástalan. Mindennapi munkánk során együtt haladunk azokkal is, akik munkájuk végeztével vagy a hót végén betérnek a legközelebbi templomba, imád­koznak, istenükhöz fohászkod­nak, gyónnak, áldoznak stb. Ám éppen ez a türelmes po­litika teszi lehetővé, hogy mi, marxisták a vallások híveivel kicseréljük gondolatainkat, vi- ; tatkozzunk anélkül, hogy ez : bárkire is hátrányos következ- | menyeket jelentene. Nem tit­koljuk: e vitákban bennünket az a cél vezet, hogy partnerein­ket az emberek alkotó, terem­tő erejébe vetett szocialista be­látásra neveljük. Ma már na­gyon sokan vannak, akik e »missziós tevékenységünk« eredményes voltát tanúsíthat­ják. E munka sikere, eredmé­nyessége elsősorban attól függ, hogy mennyire megalapozott és meggyőző érveket tudunk jobbra, sem balra nem nézett. Engem sem vett észre. Tisztes távolból követtem, egészen a Bükk Szállóig. Ott egy pilla­natra elvesztettem szem elől, de később láttam, hogy a Jáz­min-bárba igyekszik ... Ör­titokban megleste... Elborult nagy elvtárs, hadd magyaráz- tekintettel követte. Fellobbant zam meg önnek!... A minap ital gyöngyözött. Becsukta az szerelmét, disszidálását, ön­ajtót, de pillanatokig nem tu- gyilkossága történetét, auszt- dott onnan elmozdulni. Gon- riai hány ód tatását. Kerékgyár­benne a féltékenység ‘ lángja. »Ű... úgy? Sietsz haza? Ke­rülő úton, zegzugos sikátoro­kon? Nem érsz rá, mert... vár valaki, talán a szeretőd!... De nem volt ott a Jázmin-bárban. Taxiba ülsz hát. s elrobogsz, hogy ... belefeküdj az ágyába! Ez vagy te, Simon Zsuzsa!.. áoiatai ismét őrjítő gyorsaság- tó Jánoshoz fűződő viszonyát Álnokul hazudtál nekem: csak valamin összézördültünk. Kér­tem, hogy találkozhassunk, ’ de azt mondta, hogy nem ér rá ... Különös volt a hang­ja. nem adott magyarázatot. Nem gondoltam semmi rossz­ra. Hittem, hogy valóban be- í teg, vagy otthon van dolga ... 5 (Folytatjuk^ lítani. Ezért fontos az, hogy könyvkiadóink megfelelő ateis­ta irodalommal lássák el az ateizmus propagátorait, de mindenki mást is, aki a val- láskritika iránt érdeklődik. Az elmúlt években örvende­tesen megszaporodott ilyen jel­legű könyvek között előkelő és fontos helyet foglal el a »Ké­zikönyv a vallásról«, amely nemrégiben került a könyves­boltok polcaira. Kézikönyv, »tehát tömör összeíőglalásbcn ötszáz oldalon — közli mind- fazt, amit manapság a vallások­éról, eredetükről, lényegükről, társadalmi szerepükről tudunk. A »Kézikönyv« — amely két ívnyi mélynyomásos műmellék­letet is tartalmaz — a vallás eredetének magyarázatából in­dul ki; ismerteti a világ leg­főbb vallásait; külön is foglal­kozik a két legismertebb val­lási könyvvel: a Bibliával te a Koránnal; áttekinti a főbb val­lási szertartásokat, ünnepeket; taglalja a tudomány te a val­lás, az egyház te az állam kap­csolatát; végül a kommunista erkölcs te a valláserkölcs vi­szonyát fejtegeti. De nemcsak azért fontos a »Kézikönyv«, mert egymás mel­lé állítja a legkülönbözőbb val­lásokat. Hanem azért is, mert így együtt könnyebben te ér­zékletesebben vehetjük észre közös lényegüket: a valóság idealista módon eltorzított tük­rözését. A »Kézikönyv« mér­téktartó hangon, világosan te félreérthetetlenül tárgyalja a mai vallások összefüggését a társadalmi fejlődéssel te gya­kori összefonódását — különö­sen a vezető kapitalista orszá­gokban — a vezető politikai ha­talommal. Éppen a könyv fent említett sokoldalúsága miatt válik láthatóvá, hogy nemcsak a katolikus, hanem a többi val­lásnak is lényeges jellemzője a társadalmi változásokhoz való alkalmazkodás, a politika ten­gerén végbemenő állandó laví- rozás. Teljességgel lehetetlen egy rövid cikkben még csak felüle­tesen is érinteni mindazt ások ismeretet te gazdag valláskri­tikai anyagot, amelyet az Sz. Kovaljov professzor szerkesz­tette »Kézikönyv«-loen a több mint harminctagú szerzői kol­lektíva felhalmozott. Csak azí tanácsolhatjuk: akit érdekelnek — te kit ne érdekelnének! — a világ vallásának kérdései, ha nem olvassa is elejétől végéig, feltétlenül lapozgassa, bön­géssze ezt a valóban érdekes te enciklopédikus ismereteket nyújtó könyvet. Könyvkiadó.) (Kossuth

Next

/
Thumbnails
Contents