Somogyi Néplap, 1962. március (19. évfolyam, 50-76. szám)

1962-03-18 / 65. szám

nap, 1962. március IS. 5 SOMOGYI NÉPLAP ^ Varvara KarbavszJtája: JÁTÉKSZABÁLYOK A legjobb volna nyíltan megvallani: — Sze­retlek, Ira. Nagyon! Légy a' feleségem! — íra pe­dig ezt válaszolná: — Olyan boldog vagyok, Igor! Szívesen hozzád megyek! De Ira ezt nem mondja. ■ Miért? Mi nem tetszik neki? Már az sem jelent semmit, ha két ember a kiránduláson, rő- zseszedés közben csókolózik, vagy összebújva ül a moziban? Eddig bizonyos volt abban, hogy ő tetszik neki. De az utóbbi napokban minden meg­változott Irina felfuvalkodot- tan beszél vele, és túlságosan öntudatos. Az ünnep előesté­jén, munka után ezt mondta: — Hát akkor megegyeztünk, barátaim. Holnap mindnyájan nálunk találkozunk Ez azt jelenti, hogy meghív­ta mind az öt kollégáját, akik­kel együtt ül az irodában. Köz­tük őt is. Neki előbb is szól­hatott volna, hogy a többiek ne hallják. A legjobb volna, ha el se menne. De most már ké­ső ezen rágódni: a Leningradi sugárúton utazik és tópelődik. Mi is történt tulajdonképpen? ötödik hónapja szerelmes Irinába. Mégpedig halálosan, erről szilárdan meg van győ­ződve. Régóta ismerik egy­mást, egy főiskolán tanultak mind a ketten, csak más-más ákultásan. Ott az egyetemen nég nem szövődött köztük . zerelem. Sőt egyáltalán nem törődött ezzel a nyúlánk lány­nyal, s az sem sok figyelmet fordított a vállas fiatalember­re, hisz volt körülötte épp elég vállas fiú. De a véletlen úgy hozta, hogy egy irodába kerültek. Asztaluk is egymás mellett áll. Valóban furcsa, hogy azelőtt meg sem nézte, milyen a szeme! Milyen is? Barna, élénk, csillogó. Szóval nem mindnnapd! S milyen szép a keze! Meg a lába! A lábéról egyszer ezt mondta: — Az apró láb már kiment a divatból, örülök, hogy az enyém har­minckilences. — Igaz, a ■ nagy láb sokkal stabilabb. A leg­fontosabb, hogy a viselkedése termeszetek. Az ember jól érzi magát mellette. Hát így volt ez ezelőtt, de most minden bo­nyolultabbá vált. Még hosszú út van előtte, mindent meg tud még fontolni. j. utasok zajonganak, ő pe­jig nem érzi jól magát. Szóval Vsszesen negyvennyolc éve­sek. Tehát elég érettek ahhoz, hogy családot alapíthassanak. Az irodában körülbelül mind­nyájan egy korúak, és már va­lamennyien házasok, öt és Iri­nát ijréfából már régen össze- x>ronálták. Ha az ilyen tréfa gyakran ismétlődik, az embe­rek kezdik komolyan venni. Aztán jött az a két nyári ki- .ándulás. Az elsőn nem történt ,emmi, de a másodikon már sókolóztak Jobban mondva csak egyszer csókolták meg egymást, azután úgy tettek, mintha semmi sem történt vol­na. Ira szabadságra utazott. Aznap, amikor vissza kellett térnie, reggel gondosabban bo­rotválkozott meg, mint más­kor, és boldogan méregette ma­gát a tükörben. Mindenki tud­ja, hogy szerelmesek egymás­ba. Nem könnyű dolog egész nap tettetni magát, mintha semmi sem történt volna, ami­kor napi hét órát ülnek egymás mellett. Nem. Döntenie kell valamit, mégpedig ma, amikor meg van híva hozzájuk. Lesz, ami lesz! Csak azt tudná, miért változott meg oly hirtelen, miért tetteti magát oly hi­degnek, oly közömbösnek. -Hát akkor megegyeztünk, ba­rátaim ... -« És neki egy szót sem szólt. Vajon miért? ... I rina segített nénjének megteríteni az asz­talt. Nénje nyugdíjas operetténekes, szigorú erköl­csű asszony. Irina nem tudja, milyen volt azelőtt, de azóta, mióta nála lakik, az erkölcsös­ség mintaképe és az életböl­csesség forráséi a számára. És a jó modoré is. Most, hogy Iri­na mír mérnök, mindenki azt beszéli róla, hogy jól nevelt, ízlésesen öltözködik. Mindez nénje érdeme, ezért hallgatnia kell rá: ismeri az életet, és szereti Irinát. — Szeretlek, és felelek ér­ied a szüleid előtt. Nagyszerű ‘emberek, de szörnyen könnyel­műek! Három gyereket hoztak a világra: az egyiket akadé­miába adják, a másikát egye­temre, mindent könnyen vesz­nek. Falun élnek, és a kolhoz- parasztokat kezelik: orr-, fül-, gégespecialisták. De nem tud­ják, hogy a legfontosabb a nevelés. Igaz, gyermektelen vagyok, de a neveléshez sok­kal jobban értek, mint sokan mások ... Hova teszed azt a villát? A villa a tányértól bal­ra, a kés pedig jobbra van. A kenyeret az asztal jobb szélé­re tedd, a virágot pedig az asztal közepére. legalább min­dent tudni fogsz, ha majd férj­hez mégy Igorhoz, és százszor hálával gondolsz majd rám. De légy azon, hogy költözzön el a szüleitől. Lakásuk ugyan nagy, de együtt élni a szülők­kel nem élet! Amikor férjhez mentem első férjemhez, Pável Petrovicshoz, én is megköve­teltem, hogy nyomban hagyja ott a szüleit — De Ljuda néni, fni Igorral el sém jutottunk idáig. Hisz magad mondtad... — Mondtam. Miért is ne. Mindjárt észrevettem, hogy felcsillant a szeme, és lángra gyűlt az arca, de hát csak nem fogja nyíltan kimutatni érzel­meit? Azt hiszem, második fér­jembe, Szergej Alekszandro- vicsba szerelmes voltam, de so­ha nem adtam a tudtára. Sőt, egészen az esküvőnkig úgy érezte magát, mintha csak lá­togatóba hívtam volna, és min­den pillanatban kitehetném a házból a szűrét Egy fiatal lánynak, méghozzá az olyan ntík régitnódiak az elvei? Hogy képzeled! A szerelem egyfor­ma a kőkorszakban is meg az atomkorban is. A fizika és a vegyészet semmi szerepet nem játszik benne. Az atom dara­bokra hasadhat, de próbáld meg, mondjuk, a féltékenysé­get kettéhasítani! — Ljuda néni, a hasadás még nem jelenti azt, hogy forgácso­kat csinálunk! — Kedvesem, te ezekben a dolgokban jobban kiismered magad, mint én. Én laikus va­gyok. De ha az érzelmekről van szó, azokban egyetemi ta­nár vagyok. Szavaltál neki Biok- és Jeszenyin-verseket, ahogy tanácsoltam neked? — Szavaltam hát. — Helyes. Ha nem egy ütő- dött, rájön, hogy milyen gaz­dag a lelki világod. A csókoló­zással pedig várj. Ha nem egy ütődött, rájön, hogy szigorú nevelésben részesültél... Va­laki csenget! Menj, nyiss aj­tót, és ne felejted el, hogy né- néd csak jót akar neked. Várj! Igorra] ne sokat törődj. Kacér­kodj inkább azzal a Knopkin- nal vagy Popkinnal... vagy mit tudom én hogyishívjákkal. Hát akkor menj! A vendégek nyolctól egyig, öt teljés órát töltöttek Iráék- nál. Ettek, ittak, táncoltak. Az­tán a hallban így búcsúzkod- tak: — Olyan szép volt, olyan jó volt minden! Köszönjük! Irina győzelemittasan mo­solygott. Tulajdonképpen egész este szenvedett, dq. azért Igort is alaposan megkínozta. A háj- lott orrú Natasa mellé ültette, akit csak azért hívott meg, hogy teljes legyen a létszám. Valamikor egy osztályba jár­■ WMMW;: >1>••: mSfi*:<y : .«w-v# 11 r, / > ,M Ú\ k/ i i . A a A -M m fi ~ ;;; rf 1 t* H-\ a>- ­...4 \-i f i v T"., . • ' ■ - * ■: i •.< ■- i: . < > * >«..v ül. m ..... É f i! ; r < * n. ' js ' i'í,í»».. önállónak, mint te vagy, ismer­nie kell saját értékét. Azt mondja majd neked: »Szere­tem, legyen a feleségem...« — Tegeződünk. — Szörnyű idők: mindenki tegeződik. Mindegy; akkor azt mondja: — Nos, légy a felesé­gem. — De neked nem sza­bad mindjárt igent mondanod. Feleld ezt: — Nem, Igor, én még nem gondolok a férjhez menésre. — De Ljuda néni, hisz ez nem igaz! — Ejnye, szivecském, miért ragaszkodsz az igazsághoz? Csak Dosztojevszkij alakjai mondják egymás szemébe az igazságot. A szerelem, a há­zasság — lutri. A lutri pedig játék. És minden játéknak megvannak a szabályai. Két­szer nemet mondasz neki, s örökre a rabszolgád lesz. — De hát én egyáltalán nem kívánok rabszolgatartó lenni! — Akkor hát rabszolga akarsz lenni?... A krumplisa­látát a sonka mellé tedd! A gyümölcsöt egyelőre hagyd a kisasztalkán... Sose légy a férjed rabszolgája! Ha tudtá­ra adod, hogy férjhez szeret­nél menni, elvesztetted a játsz­mát. Azt hiszed, hogy a nénéd­irt A.V ■ tak. Ira Rolja KnopHnnal tán­colt Aztán egyszer csak így szólt hozzá: — Kolja, gyere, segíts ne­kem a konyhában! Nem, nem, már nem kell több senki. Ele­gen vagyunk ml ketten! — Jól van, kislány — mond­ta a néni, amikor a vendégek mögött becsukódott az ajtó. — Láttam, milyen pompásan ját- szottad a szerepedet Bravó! Szenvedett Meet aztán úgy jár majd utánad, mint a pulikutya. Most már nyugodt lehetsz. Az edényeket majd holnap elmo­sogatjuk. A metróállomáshoz ér­tek, és megkérdezték egymástól, ki merre tart — Én egészen Éápecig uta­zom — felelte Natasa. — Megengedi, hogy hazakí­sérjem? — kérdezte Igor. Rossz volt arra gondolnia, hogy ez a kislány egyedül menjen haza éjnek idején. — Köszönöm, de maga itt lakik a közelben. Farkas Béla: SIÓFOKI KIKÖTŐ (akvarell). (A Rippl-Rónai Múzeum »Balaton a festészetben* című kiállításának anyagából.) KÖ1VYVŰJD01VSÁG0K — Nem számít. Hogy ne unatkozzon, mesélek egy isme­rősömről, aki szörnyen peches ember. Minden barátja meg­nősült, de ő még mihdig egye­dül van, mint az ujjam. A leg­szívesebben öngyilkos lenne... — Szegény! öreg már, ugye? — Hogy is mondjam csak: még nem öreg, de nem is fia­tal. — Hát akkor mesélje el, na­gyon érdekes. Hogy nem figyelte meg. mi­lyen a szeme ennek a kislány­nak. Milyen is? Barna, élénk, csillogó. De a legfontosabb, hogy a viselkedése természetes. Az ember jól érzi magát mel­lette. Mit jelent ez? Talán azt, hogy ő meggondolatlan? Egyál­talán nem, hisz sokáig töpren­gett, alaposan kielemezte ér­zéseit. És annyit szenvedett, mint talán még soha. Hogy nem? Egész este úgy ült ott, mint a szégyenpadban. Irina nénje pedig olyan rokonszen­ves asszony: »Mulassatok jól, gyerekek, hisz ünnep van! S főleg legyetek egyszerűek, ter­mészetesek, ami olyannyira jellemző nagyszerű fiatalsá­gunkra.« Okos, értelmes asz- szony. De Irina nagyon lehe­tetlenül viselkedett. Mindig az­zal a Kolja Knopkinnal volt együtt. Ez annyi, mintha szem­be köpte volna. De most aztán vége! Milyen szerencse, hogy még nem jegyezte el! Nincs rosszabb, mint ha egy feleség álszenteskedik. De mi lesz majd holnap az irodában? Semmi. Jobban fog tudni dol­gozni. Hisz emiatt az ostoba szerelem miatt mindig úgy érezte magát, mint aki pará­zson ÜL Egyáltalán nem jó do­log, ha az ember a munkahe­lyén szeret bele valakibe. Jó, hogy vége lett! — Hát én itt lakom, Igor. Köszönöm, hogy hazakísért. Most aztán fusson, mert el­megy az utolsó földalatti. Vi­szontlátásra! — Viszontlátásra, Natasa! Mi a telefonszáma? — Miért érdekli? — Csak azért, hogy néha felhívhassam, ha megengedi. Mondjuk, akár holnap. Vagy talán kellemetlen? — Egyáltalán. Sőt, nagyon is kellemes. De nem szeret­ném, ha másvalakinek esne rosszul. — Rendes lány maga. Má­sokkal is törődik. Csakhogy azok a mások már gondoskod­tak magukról, úgyhogy minden rendben van. A metróhoz ért. Végig­utazta az egész vá­rost, jobban mondva végigutazott az egész város alatt. Az utasok ünnepi han­gulatban voltak. Milyen sze­rencse. hogy nem tudta meg­vallani Irinának: »Légy a fele­ségem!« Milyen szerencse, hogy nem esett bele halálosan! Fordította: Sárközi Gyula Fülöp János: VISSZATÉRNI JÖ Az országjáró Móricz Zsigmond lépteit követi a szerző: meggyőző­dik róla, hogyan alakultak az év­tizedek során Móricz egykori ne­vezetes riporttémái, ml lett a sorsa mindannak, amit Móricz negyed­századdal ezelőtt látott, panaszolt, kárhoztatott. Willi Bredel: ÚJ FEJEZET Bredel új regénye erőteljes realiz­mussal ábrázolja az 1945. május 9-e utáni Németország szovjet meg­szállási övezetének életét. Szovjet katonák és tisztek, német kommu­nisták és antifasiszták fognak ösz- sze, hogy a német nép önmagára találjon. Az Író nagyszerű művé­szettel állít emléket az első napok hőseinek. Versigora: NYUGATI PORTYA A nagy sikerű »Tiszta lelkiisme­retű emberek« folytatása a legen­dás hírű Kovpak tábornok parti­zánhadseregének utolsó nngy vál­lalkozásáról szól. A szerző a Ki- jevtől a Visztuláig tartó nagy par­tizánportya izgalmas eseményeit mondja el. Szalatnai Rezső: JUHÁSZ GYULA HATSZÄZ NAPJA A szerző a tudós alázatával és az író szemléletével rajzolja meg a költő érdekes, színes alakját. Ta­núul idézi írásműveit, barátait, ta­nártársait, egykori diákjait. Sza­latnai igényes stílusa vonzó olvas­mánnyá teszi ezt az érdekfeszítő kortörténeti és irodalomhistóriai dokumentumot. Komlói Aladár: RÓMAI KALAND Az ifjúsági regény Augustus ko­rában játszódik. Hőse három kis­városi iskolásfiú, akik tanítóik lel­kesítő szavain felbuzdulva Rómá­ba szöknek. Sok kaland után ki­ábrándultán térnek vissza, csak az a tudat vigasztalja őket, hogy köz­reműködésükkel egy öreg rabszol­ga felszabadulhatott. Karsai Elek: A BERCHTESGADEN1 SASFÉSZEKTÖL A BERLINI BUNKERIG Dr. Karsai Eleknek, az ismert ne­vű, kitűnő kutatónak a Kossuth rá­dióban elhangzott előadássorozatát tartalmazza ez a könyv — erősen kibővítve, csaknem másfél száz fényképpel és sok térképpel il­lusztrálva. Hitler és Schuschnigg tárgyalásával kezdődik a mű — Hitler (és Braun Éva) 1945. április 30-án a berlini Führerbunkerben elkövetett öngyilkosságával végző­dik. Pintér István—Szabó László: A HÖHÉROK NYILATKOZNAK A Kossuth Könyvkiadó a Nép- szabadság hasábjain megjelent népszerű riportsorozatot adta ld könyvalakban. t XX5COOC ocoooooooooooooooooooooooooococooooo SIMON LAJOS: ÚJ ÉNEK Hogy mennyi vér folyt, mikor dúltak itt s kard-kő csaták, már nem emlegetem. A rosszak rosszát mért idézzem vissza, mely annyi bajijai támadt ellenem. Kekem most gyár kell, ahol gombnyomásra dolgozni kezd a gépsorrengeteg, és sok tudás, hogy okos polgártársam, egyenlő ember lehessek veled. Műhely, ahol öt-hat óra múltán ajtókat tár a gyárszirénaszó, s úgy térjek haza testben kisimultán, tisztán, mint most egy gyárigazgató. Elet, ahol már nem örömünnep, mikor színházba indul a család, és könyv, amelyből megtanuljuk végre, hogy folyékonyan szóljunk legalább. í Egy ének, amit énekelünk egyszer, de úgy, hogy beledördüljön az ég, és azt a dalt a gyermekeink írják — de most, míg élünk! — ez a nemzedék. KOPRÉ JÓZSEF: EGY KŐMŰVESLÁNY DICSÉRETE De szép ez a kömüveslány, Lába alatt reng az állvány. Cserepet hord, téglát cipel, Mint a madár, úgy csivitel. Mint a lepke röpül, rebben fönn a magas szédületben. Munka közben nótát dalol, hallgatom a friss fal alól. örül szivem, hogyha látom, napról napra megcsodálom. Barna-piros karja, bőre; szép menyecske lesz belőle! Holnap, hogyha arra járok, az állványra fölkiáltok. Megkérdezem — meg én, tőle: ejtadt-e már szeretőre?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents