Somogyi Néplap, 1962. március (19. évfolyam, 50-76. szám)
1962-03-17 / 64. szám
Szombat, 1962. március 17. SOMOGYI NÉPLAP 1 ember? ííi az asztalfőnél, és mereng. Nem tudom kitalálni, merre kalandoznak gondolatai. Sóhajtozik, mint aki már nem képes magán segíteni. Útközben, míg hozzá igyekeztem, azt hittem, hogy majd egy sértett, önmagát foggal- körömmel védő emberrel találkozom össze. De csalódtam. Soós Jenő nem tartja magát mártírnak. (Persze nem is az.) Annyira nem, hogy szinte ámulatba esek: valósággal szórja fejére önön kezével a hamut. Eszembe jutnak szavai: »Hol rontottam el az életemet? Amikor egyedül vagyok, íépelődöm, mi van vetem, elveszett ember vagyok, nincs kiút ebből? Az este is kiesett az újság a kezemből. Arra gondoltam, hogy vajon mit gondolnak rólam eszmélődő, gondolkodó gyermekeim. Vagy talán már meg is fogalmazták magukban apjukról alkotott véleményüket, csupán tiszteletből nem merik a szemembe mondani? Irtóztató! Rákaptam az ivasra. Azelőtt undorodtam a pálinkától, most pedig ... Már magam sem tudom, mikor szoktam rá. Nagyon rossz, ha az embert nem vonják idejében felelősségre, s nem mondják neki: ember, te rossz útra tévedtél, térj fezhez,« Gyakran tűnődőm azon, hogy vajon szívből jöttek-e szavai s mintegy elhatározásul: íme, ilyen voltam, de fölismertem, hova vezet ez az út, és meg akarok javulni. Vagy csak maga iránti sajnálatkeltésből mondta? Egyre jobban megerősödik bennem az az érzés, hogy ennek az embernek voltaképpen van jó szíve, van egészséges gondolata is: csak akaratereje nincs. Valamikor egy tekintélyes járási szervnek volt a vezetője. Ott gyűltek meg véle először a bajok. Vita, ellenvetések után végül is leváltottak. Ö azt mondja: lehettek hibái, de a leváltást nem érdemelte. A járás vezetői nem dobták el, sőt felkarolták. Bíztak benne. Munkához juttatták, vezető állásba tették kétszer is. Átigazolták az MSZMP-bo. Többen, akik megpróbáltak új embert faragni belőle, így vélekedtek: lehet, hogy egy kissé elhamarkodott voit a leváltás, ámde bizonyítsa be Soós Jenő új munkakörében, hogy rosszul ítélték meg korábbi vezetői, , s elhamarkodva törtek pálcát fölötte. Különben egy önérzetes ember maga is így vélekedik. Arra törekszik, hogy megváltozzon a róla alkotott ferde vélemény. Soós Jenő a beszélgetéskor amiatt panaszkodott, hogy nem figyelmeztették kellő időben. Nos, ő egyáltalán nem mondhatja, hogy nemi szóltak neki. Vajon a leváltás nem volt elég súlyos figyelmeztetés? Ügy látszik, nem. A helybeli szállító vállalatnál — ahova vezetőnek tették meg — csakhamar meggyűlt a baja fölötteseivel. Csak a végtelen jó szándék mentette meg attól, hogy bíróság elé kerüljön. Le kellett váltani innen is. Alig egy pár hónappal felkarolása után. Még mindig nem mondtak le róla. Alaposan megmosták a fejét, s ő esküdözött, hogy többet a gyanúnak még csak halvány árnyéka sem fogja érni. A fogadkozások után és családjára való tekintettel isimét keresték neki munkát. A gépállomáson éppen öregedőiben vdlfc egy brigádvezetői hely, s az igazgató — aki jól ismerte Soós Jenőt hibáival együtt — fölvette, hogy majd megpróbálják- egyenesbe hozni életét. Jó szándékból, segíteni akarásból isimét nem volt hiány. Igen ám, csakhogy Soós Jenőből továbbra is hiányzott az elhatározás, az akarat, s lustaságával, tiszteletre egyáltalán nem méltó magatartásával ismét azt erősítette meg, hogy azoknak volt igazuk, akik járási vezető korában úgy értékelték őt, mint aki jelleménél fogva alkalmatlan vezető tisztségre. Szégyenszemre legutóbbi munkahelyéről is távoznia kellett. Ennek immár idestova fél esztendeje. Akik eddig kiálltak mellette, s pártfogolták, ez után az eset után rájöttek arra, hogy Soós Jenő mint vezető végleg eljátszotta becsületét. S mivel vezető posztot nem ajánlottak fel neki, ő pedig — keresett vagy nem, de tény — nem vállalt más munkát. Nevetséges is, bántó is, de így igaz: Soós Jenő, a 43 éves, jó erőben levő és magát értelmesnek, műveltnek tartó férfi dologtalanul él, ezer forint körül kereső feleségével tartatja el magát. S ez már több annál, amit józan észszél gondolkodó ember megérthet, elfogadhat. Itt már arról van szó, hogy Soós Jenő két alkalommal tolta el magától azt a kezet, amely a posványból akarta visszavezetni a becsületes', tartalmas munkásélet vágányára. A járás vezetőinek, és a kommunistáknak, akikkel egy alapszervezetbe tartozik, fogytán van a türelmük. Soós Jenő szégyent hozott a pártra is, amelynek tagsági igazolványa egészen másra kötelezné. Elvtársai elébe mentek, nem hagyták magéra bajában. Most azonban Soós Jenőnek saját magának is meg kellene mutatni végre, hogy nem elveszett ember. Minden tőle függ, csak tőle! Varga József Miért akarnak mezőgazdasági szakmunkások lenni a pusztaszemest asszonyok? Este van, sáros, sötét falusi este. Pusztaszemesen csak két helyen csalogat a vülanylám- pa belépésre; az egyik az italboltot világítja meg, a másik a művelődési ház bejáratát. »-El sem hiszik, hogy menynyit jártunk a faluban, míg rábeszéltük az asszonyokat« mondja Geigemé. a nőtanács elnöke. Meg csak fél hét van, de az úton egyetlen embert sem látni. Geiger Györgyné, a mota- nács elnöke beljebb tessékel a kis sízobába, aztán aurai kezd beszélni, hogy milyen eredményeket ért el a községi nőtanács az utóbbi időben, mi az. amivel — úgymond —■ megfogták az asszonyokat — Tavaly kezdődött nálunk az ezüstkalászos tanfolyam. Hatan voltunk ezen asszonyok és lányok, eredményesen le is vizsgáztunk. Aztán összedugtuk a fejünket méhányam, és És most már kiderül, hogy miért világít a lámpa a művelődési ház bejáratánál: ma este lesz az iskolai foglalkozás. Amikor belépünk a kellemesen fűtött terembe, meg csak egy férfi ül az asztal mellett. De néhány pillanat múlva halk kopogás hallatszik, újabb tanulók érkeznek. És aikkor Nizberger Károlyné- nak mindjárt nekiiszögezhet- jük a kérdést: — Miért vállalkozott erre az iskolára? — Kertészeti- brigádvezető vagyok, és úgy éreztem, hogy szükségem van sok minden újnak a megismerésére — mondja a mosolygós fiatalasz- szony. Előtte ott a könyv: Kertészek kézikönyve. Ára 62 forint. A könyv árának a felét a termelőszövetkezet fedezi a kulturális alapból. Egy másik asszony, Kre- zinger Gyuláné így fogalmazza meg véleményét: — Amit tud az ember, az az »Nem lényegtelen az a tíz százalék sem.« Szakály Istvánné több pénzt akar hazavinni családjának. Tóth Gyula agranómus, az oktatás vezetője jegyzeteit rendezgeti. Közben elmondja, hogy a tsz 50 holdra növelte kertészetét, és nagyon kell a jó szakember. A tanfolyam részvevői közül választják majd ki a 'brigádvezetőket és a létesítendő 50 holdas szőlészet szakképzett munkásait. — Már azt hittem, hogy el- kések — állít be Szakoly 1st. vénné, s amikor látja, hogy csak beszélgietünik, kötni kezd; Öt faggatom tovább, hogy 40 éves fejjel miért vágott neki a tanulásnak. — Nem árt, ha tudunk — summázta véleményét. — Mindig ragad ránk valami új. És persze az sem lényegtelen, hogy tíz százalékkal több lesz a munkaegység-réÓnodvári Miklós: i 4 cA S'árga cLfriüzié: Ismét magán érezte az orvos csodálkozó tekintetét. Rettenetes volt ez a találkozás! Hangtalanul mozgott a szája, csak a fejével intett igent a bíró kérdésére: — Megoperálta önt? —• Igen ... megoperált. Csoda, hogy el nem szédült, hogy egyáltalán beszélni tudott! Ott állt megmentője előtt, a szíve tele volt érzésekkel. A hála, a gyűlölet és a félelem érzéseivel. Nézte a megtört embert, borzongva állta a kérrrnő gyűlöletes, vad pillan-/ tását, és beszélt, beszélt. Nem mert hátratekinteni. Kerékgyártó hadnagy és Üveges őrnagy ült a terem végében ... Lassan, tagolva beszélt, elmondott mindent, ahogy érezte, és ahogy történt. Milyen jó lett volna, ha most János egy biztató pillantást küld feléje, ha most megfogja és megsimogatja kezét... Izzadva, szakadozva rakta le nehéz terhét. • Amikor elbocsátották, azt sem tudta, hogyan rohanjon ki az épületből. Már az utcán járt, végigsétált az árnyas fasor alatt, és egyszerre... ott vott a Duna-narton, a budai oldalún. Leült egy kőre, és nézte a vizet M" gáncsnak, számkivetettnek, nagyon-nsgyon elhagyatottnak érezte magát. Sírva tűnődött el életén. Most mitévő legyen? Hová menjen? Senki sincs mellette, aki tanácsot adna! Menjen vis-za Erdőslakra, fájdalmas szerelme színhelyére? Nem! Nem mehet többé vissza! Otthon rá emlékeztetné minden: mi-den fa, minden bokor, az utak. a házak és a ligeti pad is Jánosra emlékeztetné... Nem tudna többé közömbösen elmenni me’lette, nem. tudná meg'lln-' Irnsy zokogva rá ne ború’ion! Otthon nem tudná eifo’eiteni Jánost, minden újabb r-- mpl tovább kínoznák, amíg idegeit tőkésén föl nem őrö’n o f-’ió «vőfcrő érzések. S János? \ tárgyalás során egyszer véletlenül találkozott * tekintetük. Komoran, felhős arccal nézte. Mintha azt mondta volna: »Hát ezért rezzentél annyiszor össze! Sajnállak ... felejts el, Simon Zsuzsa. »fege ...« Vége! Sírt, arcán végigfolytak könnyei. Hát így elmúlhat a szerelem? Nézte a vizet, amelyben... olyan jó lenne észrevétlenül elmerülni és megszűnni, eltűnni az emberek elől, örökre. János ugyan sajnálná-e? Ejtene-e egy könnyet utana? ... Hiszen miért is szeretné... Becsapta!... Talál más lányt, tisztát, feddhetetlen múltút. Ha szeretné, utánajött volna! ... Nézte a vizet, örvénylettek benne a gondolatok. Zsuzsa végső erőfeszítéssel emelkedett fel a kőről. Borzongva fordult el a víztől, és elindult a part mentén. Hala'dt a part mentén, maga sem tudta, merre tart: csak el, minél messzebb a víztől! Az imént, ahogy a kőhöz csapódó hullámokat nézte, úgy érezte, mintha húzná, vonzaná a folyó. Ha ott marad, nem sokáig bírja, elgyengülten beleszédül a vízbe. Messzire halad már, s amint távolodott, nem érezte annyira ezt a szeszélyes érzést, nem vonzotta a folyó. Félig öntudatlan állapotban rohant, nem nézte, merre tart; hogy ugyanoda ér vissza, ahonnan elsietett: a tárgyalás színhelyére. Nem voltak gondolatai, tompán zúgott a feje, mintha malomkerekek őröltek volna benne. Lelépett a járdáról, egy autó suhant el mellette, a másiknak sikoltottak fékjei, ugyanakkor a n°vét kiáltotta valaki: — Zsuzsái I Még mindig nem tudta, mi- történik vele. Ködbe borult előtte minden, elmosódtak az alakok, mozdulatlanul állt az út közepén, érezte, hogy valaki megfogja a kezét és elvezeti. — Zsuzsa, te... te! Fél órája kereslek... Boldog remegés futott át rajta. Könnyezve simult Jánoshoz, s egyre csak hajtogatta: — Élni akarok, élni akarsk! t — Élned kell! | elhatároztuk, hogy tovább kélUveges őrnagy valamivel tá-:tene lépni eggyel. Tamácskozvolabb állt. Egy darabig néz-$ tűnik Tóth Gyula agranómus- té őket, aztán megfordult, és | sál is, és megszületett a dön- aulójához sietett. f tés: megindítjuk a kertészeti , ♦ szakiskolát. _... ... , , : Ez persze nem ment konyKomer ezredes komoran ba-.nyen Házról j^a jártak a efe- Az imént jött ♦ lelkes szervezők, biztattak és ki Mr. Roggertol. j érveltek, példákra hivatkozAz ügyosztály fonóké; fel-: tak és a józan észre, dúlt arccal fogadta. Izgatottan* Nizberger Károlyné brigád- vezető azzal dicsekszik, hogy kertészetükben márkikéit a karfiol és a káposzta. »Amit tud az ember, az az övé.« Krezingemé így vélekedik a tanfolyamról. övé. Igaz, most nagyon elvette a kedvünket az agromómus elvtárs, mert azt mondta, hogy nehezen tanuljuk meg az oltást. Bedig higgye el, még otthon is gyakoroltuk órák hosszat a különlböző módszereket. Míg beszél, újabbak érkeznek, nők és férfiak. Férj és feleség majd mindegyik, együtt járnak az iskolába. Persze azért több az asszony, ők viszik a hangot is. Ök foglalnak helyet az asztal mellett, a férjeknek csak a második sorban jut szék. —* *' rohangált a szobában. * — Mit szól ehhez, ezredes? Nem tudott azonnal válaszolni. Valami kibúvót keresett.. Néhány perces szünetet, hogy? " rendezhesse gondolatait, — Hallotta? — ordította Mr. | Rogger —, magát kérdeztem! | Mit szól ehhez? Magyarázza j meg! * — Sajnálom... — Sajnálja? Meghiszem! Ro-J seban a legügyesebb kémnőn- J,, — Sokan ezt mondták: »Minek az, tudom én, hogyan kell kertészkedni.« Mégis vállalkoztak a tanulásra. X’öth Gyula agronómus, tanfolyamvezeto. Akirui azt i—d to obiek, hogy nagyszerű munkás: Ticz Kálmánné. szesedésünk a tanfolyam sikew rés elvégzése után. Ticz Kálmánné arról beszél, hogy nemegyszer tapasztalta már: jobban meg tudja csinálni a munkáját, mert emlékezik a tanultakra. — Igaz, nehezebben megy a tanulás, mint a fiataloknak, otthon is van dolog bőven, de szívesen eljövünk — mondja és mutatja a megtelt termet. A tanfolyamvezető még egyszer végigtekint a megjelenteken, aztán kinyitja könyvét. — Ma ismételünk. Ki tudna beszélni a szőlőoltási eljárásokról? . . 5 Polesz György Több babot vár a közfogyasztás a lobi járástól (Tudósítónktól.) A tahi járásban az előző két veszettük el. Sajnálhatja! *°k babot termeltek. Salát magát is!... Az ügyosz-fgólyán ejtendő ^ánukor tóíy felett úiabb vizsgálatot J 70—80 vagannal adtak kozf°- t.iy reett ujapp vizsgaia ni; gyasztas,ra. Tavaly gyenge rendetek el Hallatlan. Mm-F, a termés3j a temelőszövet den összeesküdött ellenünk. \ kezetek és ezért is Ezredé-, mans jobb, ha pako-1 idegsnkedoek most a babter_ lünk. E t neTi ússzak me* ♦ mel£s0töl szárazon. Hán-szor kérdez-1 Az előirányzat szerint 50 • • ée . anvrzor. hogy meg-.vagon babof var a közfogyasz- bi h to-« az orvos! A vizsga- |fás a járástól. Eddig azonban latot Mac Combi tartia. Hűl-J csa ^ 32 vagon bab értékesíté- naputon itt ’esz az a vaö^llat. . sere vállalkoztak. Ennek többsekéig állt mozdulatlanul |ségét néhány közös gazdaság íróasztala mellett. Előtte ott j kötötte le, így például a ka- hevert a sárga dos-zié. Hor- J.rádi Búzaka’ász 400, a gamá- váth Ká-o’y adatai, a Pa’kány-|si Aranykalász 210, a nagy- akcióra vonatkozó utasítások, ajbenéipyi Üj Barázda 200. a titkos táviratváltások másoló- ♦ torvaji Táncsics Tsz 170 má♦ zsára szerződött. Ezek a tsztai. Az*ín a nánoéJ-? "pba o elvein H'>■’<?7ÍŐJ; A többi m«’lA .. VÉGE. he ek aő kukoricában termesztik, FIGYELEM 1 Totózzon! TOTO- és LOTTOszelvényeit megvásárolhatja a földmíívesszövetkezeli boltokban. Lottózzon! Nyerni fog! Sok szerencsét! <2604) ♦a zicsiek pedig — kísérletiként — a napraforgó közé ♦ vetnek bábut II Műszaki Anyás- és Gépkereskedelmi Vállalat pécsi kirendeltsége folyó hó 19-én, hétfőn i MfiSZAKI BECSLÉSI MPOTTHT Kérjük, hogy a meghívásokat a M gyár Hirdetőbe adják le. (809) 0 \
