Somogyi Néplap, 1962. március (19. évfolyam, 50-76. szám)

1962-03-14 / 61. szám

Szerda, 19(52. március 14. 3 SOMOGYI NÉPLAP Gondolkodni, amíg nem késő CSONDOR SÁNDORT az ellenforradalmi események dián ismertem meg. A Mély­fúró Vállalat párttitkára volt. Elvtársaival. a vállalat kom­munistáival vállvetve igen következetesen harcolt a meg­búvó ellenforradalmórok le­leplezéséért, a fejlődést aka­dályozó téves nézetek szétzú­zásáért. Ebben segítette őt Meszesi La jos is. Az azóta el­telt évek alatt a Mélyfúró Vállalatból az Országos Víz­kutató és Fúró Vállalat ka­posvári üzeme, Csondor Sán­dor párttitkárból pedig az üzem vezetője lett. Nemrég történt, hogy Me­szesi Lajost leváltották szál­lítóbrigád-vezetői tisztségé­ből. »-Durva, goromba; alkal­matlan arra. hogy emberek vezetője, irányítója legyen«, indokolták meg az eljárást. Közölték vele: nem maradhat a vállalatnál, segítenek neki abban, hogy másutt munkát kapjon, s hozzájárulással vagy áthelyezéssel elmehet. Beosz­tottjai — mindhárman kom­munisták, egyikük munkásőr is — elmondották: »Emberte­lenül bánt velünk, mindenfé­le szégyenletes jelzőkkel ille­tett bennünket, valósággal rettegésben éltünk.« Azért nem mertek eddig szólni er­ről, mert tudtak, hogy Meszesi jó viszonyban van az üzem vezetőivel, s féltek az esetle­ges következményektől. Meszesi Lajos tagadja, hogy munkatársaival embertelenül bánt. »Nálunk nem lehet fi­nomkodni, ha nehezet kell emelni, bizony nemegyszer ká­romkodva rugaszkodik neki az ember, s igy biztatja be­osztottait is« — mondja. VAJON MI LEHET AZ OK-A, hogy munkatársai csak 1962 februárjában »mertek« brigádvezetőjük magatartásá­ról elítélő véleményt monda­ni? Náluk talán csak most kezd hatni a XXII. kongresz- szus szelleme; most döbbentek rá. hogy hallgatással nem se­gítenek sem helyzetükön, sem abban, hogy a brigádvezető kijavítsa - a hibáit? Nem! ' Másutt kell a magyarázatot keresni. Csondor Sándor üzemvezető és Meszesi Lajos között az utóbbi hónapokban megromlott a viszony. Me­szesi a tavaly novemberben tartott páirttaggyűlésen meg­bírálta fölöttesét mondván, hogy elszakadt egykori mun­katársaitól, azok félnek tőle stb. Egyszer a műhely udva­rán mások jelenlétében is összekülönböztek, s bizony olyan hangnemben »tárgyal­tak«, amely megengedhetetlen vezető és beosztott, különösen kommunisták között. Ilyen előzmények után ér­kezett el az 1962-es év eleje. Egyik taggyűlésen az üzem­vezető bejelentette: »Rövide­sen átszervezésre kerül sor. s akkor megszabadulunk né­hány embertől.« Nem mond­ta. kikre céloz, de mindenki sejtette: Meszesinek mennie kell! Az emberek csak erre gondolhattak: mivel Meszesi megbírálta az üzemvezetőt, az megtorlásképp leváltja, eltá­volítja. De hiszen ott vannak a kommunisták jegyzőkönyv­ben rögzített vallomásai Me­szesi durvaságáról, emberte­lenségéről! — mondhatná bár­ki. Ez igaz! Furcsa »véletlen« azonban, hogy ezeket a vallo­másokat éppen most foglalták jegyzőkönyvbe. Nagyon is ki­lóg a lóláb! Ezért érthető, hogy senki sem a hibák elkö­vetőjének felelősségre voná­sát, hanem a bíráló megbün­tetését látja ebben az eljárás­ban. A KOMMUNISTÁK AZT VALLJÁK, hogy az embere­ket nevelni kell. Apránként, menet közben kell lenyeseget­ni a hibákat, nem pedig ak­kor felelősségre vonni, ami­kor már késő, s az illető menthetetlen. Itt pedig az történt. Meszesi Lajost durva, goromba magatartása miatt sohasem vonták felelősségre, nem kapott intő, figyelmezte­tő szót. S ha e hibáját nem tudta levetkőzni, azért nem egyedül ő a felelős. Felelősek kommunista munkatársai, ma­ga Csondor Sándor üzemveze­tő is. Lehet, hogy modora, hibái miatt Meszesi Lajos alkalmat­lan a vezetésre. De egysze­rűen eltávolítani őt a vállalat­tól, az utcára tenni majd tíz­évi munka után — ez em­bertelenség lenne. Ha nem is vezetőként, de joga van ott maradni s más beosztásban dolgozni. így foglalt állást a városi pártbizottság, az Orszá­gos Vízkutató és Fúró Válla­lat igazgatója, Budai László és az üzem párttitkára, Bicsó János is. Csondor Sándor nem ért egyet ezzel a döntéssel. RÖVIDESEN TAGGYŰ­LÉST TARTANAK a vízku­tatók kaposvári üzeménél. Nemcsak a történet két sze­replőjének, hanem a vállalat valamennyi kommunistájának le kell vonnia a tanulságot ebből az ügyből. Meszesinek azt, hogy a munkások elvár­ják az emberi szót, elítélik a durvaságot, a gorombaságot. Munkatársadnak, a többi kom­munistának azt, hogy a jövő­ben gerincesebben, bátrabban és azonnal bíráljanak, ne ak­kor, amikor a hibát elkövető elveszti jó összeköttetéseit, kapcsolatait. Csendőr Sándor üzemvezetőnek pedig gon­dolkodnia kell addig, amíg nem késő. Nem magyarázgat- ni, bizonygatni, hogy egyedül neki van igaza, senki másnak. Hogy az üzem párttitkára csupán azért áll Meszesi mel­lett, mert az egyszer valami szívességet tett neki. Megkell találnia azt a közvetlen, em­beri hangot beosztottjaival, ami párttitkár karában jelle­mezte, s ami most vezetői módszereiből — mint a példa is bizonyítja — nagyon hiány­zik. Szalai László — A Donner lakói megked­velték az önki­szolgáló boltot — mondta Stan­déra Pál, a bolt vezetője. Na­ponta 1500— 1800 vásárló fordul meg az üzletben, átla­gosan 15 000 fo­rintnyi árut vá­sárolnak. Hét­végeken a 25— 30 ezer forin­tos forgalom se ritka. Mielőbb válasszanak elnököt as újvár falvi tss*gasdák Űjváríalván a szövetkezet megalakulása óta a tagság már kétszer latolgatta, hogy levált­ja az elnököt. Nemrégiben a zárszámadó közgyűlésen Ivók József lemondott elnöki tiszt­ségéről. A tagok és a vezetők azóta is mindig az elmúlt két év alatt előfordult hibákról beszélnek. Milyen vélemények hangzanak el a volt elnökről? — Egyes tagok ellen önha­ÖTVENÉVESEK Ötven-valahányan ülnek a teremben, egyikük bicegve, görnyedten jött ide. So­kuknak a haját belepte a dér. Ötven eszten­dő járt el a fejük fölött js ebben a korban bizony már sok minden emlékeztet arra, hogy elszállt az ifjúság. Ez az alig több mint félszáz ember tizen­egy községből utazott ide Nagyberkibe. 1911-ben születtek. Sok minden történt az ő életükben. Még kisgyermekek voltak, ami­kor 1914-ben kitört az első világháború, s édesapjukat elszakította a családtól. Sokan félárván nevelkedtek föl. A legszebb férfi­korba értek, amikor másodszor is — és is­mét német földről — elszabadult a pokol ördöge, hogy megkeserítsen, vérbe, könnybe fojtson százmilliókat. Ebben a háborúban már ők voltak az áldozatok. A szerencsé­sebb áldozatok. Mert sokan életükkel fizet­tek, s ők már nem lehetnek itt. Miért kellett meghalniuk, miért kellett a többinek a poklok kínjait elviselnie a fron­tokon? — szakad fel a kérdés ötvenéves korban is. S Kontra Józsefnek, a berkiek el­nökének válaszolnia kell a többiek nevében is a feltörő kérdésre. Azt mondja, amit már régóta tudunk, de nem árt, ha újra és újra felidézzük, hiszen ha nem vigyázunk, s nem fogunk össze, a két világégést átélt emberek megérhetik a harmadikat, a minden eddi­ginél kegyetlenebbet. Ezért is figyelmeztet­nek az ötvenéveseket köszöntők: ha eljárt is az idő fölöttük, s többé nem hadkötelezettek, azért a harcról nem mondhatnak le. Legye­nek jó békeharcosok, neveljék fiaikat, uno­káikat a haza szeretetére, munkára, s ami ezzel egyet jelent: a béke védelmére. Betöltötték ötvenedik életévüket, törlik őket a hadsereg nyilvántartásából. Ok meg­tették, amit tenniük kellett: ötven éves korig készen álltak a haza megvédésére. Er­ről szól a díszes emléklap is, amit ünnepé­lyesen kiosztott nekik a kiegészítő parancs­nokság tisztje. Fiatalosan, katonásan jelent­keznek nevük említésekor, még a bokáju­kat is összecsapják. A szívük még egészen fiatal... Y. J. Ónodvári Miklós: cl sárga do s s zié István rágyújtott. Követte a __ l épcsőn .fölfelé ballagó embert, j Sédjük György^7™* TbTinH«*r» rwntrvspn klSZa-t , .. . . 9 talmúan büntetőeljárást indí­tott ... — Gyenge kezű vezető volt, nem mert ellentmondani ro­konainak. — A bajokért a felelősséget mindig a pártszervezetre és a tanácsra hárította, és ha vala­mi nem a tervek szerint sike­rült, őket okolta... — Terményt juttatott olya­noknak, akik nem szolgáltak rá... Vezető beosztású emberek mondták el ezeket: Lóka Ven­del tanácselnök, Németh Ist­ván mezőgazdász és Árk Jó­zsef párttitkár. Valkó Jónosné növénytermesztési csapatveze­tő így foglalta szavakba észre­vételeit: — Nem sikkasztott, nem is járt kocsmába. De nem volt határozott. Ez pedig nem vi­hetett jóra. A szövetkezet vezetésével ideiglenesen Bódis Pál elnök- helyettest bízták meg. A ta­gok egy részének már határo­zott elképzelése van az elnök személyét illetően, de az kel­lene, hogy ezt nyütan is meg­mondják, és közgyűlésen meg­felelő embert válasszanak a tsz élére. Az istállóban a kocsisok, ha összejönnek munka után, er­ről beszélgetnek: — Bódis Pál elnökhelyettes megfelelne elnöknek. Két hét alatt többször is meglátogatott bennünket, és beszélgetett ve­lünk mindennapi gondjainkról. [Azelőtt ilyesmi alig fordult elő |— mondja ifj. Szerencsés Ist- : ván fogatos. Ferencz Jánosné tsz-tagnál részrehajló, és minden tag ügyét egyformán szívén viseli — mondják. A párttitkárnak, a mezőgaz­dásznak és a tanácselnöknek ugyanez a véleménye. Ügy gon­dolják, hogy Bódis Pálból jó elnök lenne, vele egyetértésben tudnának dolgozni, és meg­szűnnének azok a súrlódások, amelyek Ivók József helytelen magatartása miatt az elmúlt két évben oly gyakoriak vol­tak. Űjváríalván tehát az új el­nök megválasztásával helyre- állna a rend. Éppen ezért nem mindegy, hogy mikor szánják rá magukat a közgyűlés össze­hívására. Több mint két hét óta nincs elnöke a Noszlopy Gáspár Termelőszöve' kezei­nek. A további várakozás ká­rosan hatna a munkák mene­tére, az egész év gazdálkodá­sára. H. F. Minden lépést pontosan kiszá mított Ha majd belépnek a szomszédból szaladt át beszél­getni Mindketten a legszorgal­szobába, mielőtt felgyújtaná a ♦ masa5b asszonyok közé tartoz­villanyt, akkor... akkor... Ebben a pillanatban a lép­csőfordulónál lévő két szem­közti ajtó mélyedéseiből férfi­Az ' ablak melletti de- ben egyedül dolgozott, nem meg. De ez most már mind- alakok váltak ki, és másod­rengésnél kibetűzte: TERME- kellett beszélni senkivel. Le- egy. Az elszánt ügynök kihasz- percnyi idő alatt, mielőtt meg­üti NAPLÓ« — ez állt rajta, roskadt egy téglarakásra, és nálja ellene- S ha a posta előtt mukkant volna, lefogták az Dühösen széttépte. Tovább megpihent Később meg is tényleg meghalt egy orosz ka- ügynököt Az ijedtség és a kutatott. Újabb könyvet talált: nyugodott s csak akkor riadt tana, senki nem mossa le ró- meglepetés Istvánt is a föld­»KOHÄSZATI MŰSZAKI meg újra, amikor az irodából la, hogy nem ő volt a gyilkosa, hoz szögezte, de elfutni nem ALAPELVEK.« Nagyot dob- ki s be járkáló embereket Börtönbe vetik, felakaszt- lett volna ideje, mert a má­bant a szíve. Belelapozott meglátta. Alig várta, hogy le- hatják! Hiszen ha azt a mag- sik pillanatban erős kéz mar­Rajzokat és fényképeket talált teljen a műszak, és mint az netofonszalagot meg tud- kolta meg a vállát, és mire " ..................................... ... ná szerezni!... Hirtelen fel- észhez tért, neki is bilincs kát- j ü lt Ez a gondolat elkezdett tant a csuklóján. :nak. Erélyesebb ember Bódis ■ Pál, mint az előző elnök volt. : Bízunk abban, hogy nem lesz Hegjelent Az agitátor kézikönyve harmadik kötete Sokszor és sok szó esik nap* jainkban a végpusztulásra ítélt gyarmati rendszerről. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága Agitációs és Propagan­da Osztályának kiadásában meg­jelenő Az agitátor kézikönyve so­rozat harmadik — legutóbbi — kö­tete is e kérdéssel foglalkozik. A kötet foglalkozik a gyarmati rendszer kialakulásával, válságá­val és felbomlásával. Átfogó ké­pet ad a gyarmati rendszer törté­netéről, és egyenként is foglalko­zik Ázsia, Afrika és Latin-Ameri- ka minden jelentősebb országával. Eseménynaptár, gazdag adattár, térkép szemlélteti a gyarmati sor­ból felszabadult és a felszabadu­lásukért küzdő népek társadalmi, gazdasági és kulturális helyzetét. Az értékes kézikönyv minden bizonnyal hasznos segítséget nyújt a pártmunkásoknak ahhoz, hogy minél alaposabban megismerhes­sék a gyarmatosítás történetét és a függetlenségért folyó harc kö­rülményeit. a könyvben. »Ez lesz az!« — űzött vad, rohant kifelé a gyár gondolta. Sejtelme sem volt területéről. Egész nap rohan- róla, hogy olyan, ebből a szem- gélt az utcáikon. Minden em- pontból értéktelen könyvet lo- berben üldözőt látott, és ami- pott el, amelyet az ügynök kor a színház előtti szabályta- bármelyik könyvkereskedés- lan áthaladás miatt rafütyült a rendőr, futásnak eredt, el­tűnt a szemben levő kereszt­utcában, és meg sem állt ha­ben megkaphatott volna Er­dőslakon ... Kabátja alá rej­tette, és az ajtóhoz osont. Hall­gatózott. Valaki járkált oda­kint. Rémület fogta el. mára- _ _ déknyi ereje is elhagyta. Szó- rejtette az udvaron, a farakás rosan a falhoz lapult, belebújt közé. Kifeküdt a kertbe, de volna az egérylukba is. Kínos, sütötte még a föld is. Töpren- hosszú percek teltek el, dob- gertt, gyötrődött, mit csináljon? hártyája megfeszült, lábába Ha a lopás miatt elfogják, szállt a vére, egyik pillanatban börtönbe vetik, elítélik, és csí- forróság öntötte el, a másik pü- kos ruhát húznak rá. Ha visz- lanatban még a foga is vaco- szaadja a könyvet, a képügy- gott, " úgy reszketett. Végre nők jelenti föL A legszíveseb- csönd lett. Óvatosan kilépett, ben az öklével verte volna és bezárta maga után az ajtót, szét a fejét, hogy miért is csi- Faitól falig lapulva, mint az nált ilyet? Részeg fejjel nem árnyék, nesztelenül osont, és tudta, miket mond. Képtelen visszament munkahelyére, hazugságokat hordott össze, ftaerancsóra az egyik bunker- amelyek, soha oem történtek dolgozni benne. A magnetofon- szalagot szerzi meg, eltünteti legalább'az egyik áruló jelet De hogyan? Ha másként nem, leüti a képügynököt! Fölmegy vele a szobájába és ráront... Ä lopott könyvet meg vissza­— Így ni, öcskös! Fölnézett. A hangról is meg-j ismerte: Kerékgyártó hadnagy | rakta kezére a bilincset Az események ezután gyor-| san követték egymást Az ügy-* nököt és Istvánt a rendőrség-. záig. A veszedelmes könyvet viszi. Azért még mindig nem re szállították. Horváth magá-j újságpapírba csomagolta, és el- kap olyan büntetést mintha a ba roskadva ült a nyomozótisz- j magnetofonszalagot hallgatják tek közt az autóban. Belátta, t le... ' hogy csapdába esett, jóvátehe- f Ezzel az elszántsággal lépett tetten hiba történt. Ez a vég!? be a Jázmin-bárba, és amikor Szemrehányó tekintettel né-: leült az ügynök mellé, megta- zett Istvánra. »Ki árulhatott! pogatte az elrejtett ólmosbotot Titokban yégigméregette Sza­bó koponyáját, hogy mekkora ütést mérjen rá, ha majd be­lépnek az! ajtón. — Miért nézel úgy, mint vadbika? — Ideges vagyok! — Gyere, felmegyünk a szo­bámba. Maiid ott megnyugszol. el?« — kérdezte a tekintete, j de István nem vette észre.] Könnyezve bámult maga elé.; Rettenetes izgatottságban ült a í a kocsiban. Érezte, hogy minden« elveszett, akármit mond, és j akármit csinál, minden rossz. —■ Folytatjuk — Kié a kongresszus? Az utóbbi időben mind gyei földművesszövetkezetek gyakrabban olvashatjuk az új- küldöttgyűlése, ságban, hogy március végén Említhetünk szemléletesebb, összeül a SZÖVOSZ ötödik meggyőzőbb példát is: össte- kongresszusa. Jó-e ez a meg- hívják a Magyar Szocialista fogalmazás? Nyelvtani szem- Munkáspárt nyolcadik kong- pontból helytálló, ám tártál- resszusát. A Központi Bizott- milag sántít. ság hívja egybe, mégsem a Vegyük csaJc szemügyre •a Központi Bizottság kongresz­kifejezést: a Szövetkezetek «*«* lesz e\ hanem *™nta , .. neueben is benne van: part­Országos Szövetségének kong- kongresszus. Ügy véljük, szi- resszusa. Eszerint az országos vesebben vennék az olvasók, irányító központé volna a ha az újságok e hónap végén kongresszus. Pedig nem azé, arról adnának hírt, hogy ta- hanem az ország földműves- nácskozik Budapesten a föld­szövetkezeti mozgalmáé. Egy művesszövetkezetek kongresz- tájékoztatásban jelzik is: a szusa. Ez a mondatszerkeszté- kongresszus számba veszi a si birtokviszony a valóságos földművesszövetkezeti mozga- birtokviszonyt is pontosan fe­lem munkáját, és meghatároz- jezi ki. Mint ahogy a földmű- za további feladatait. Lám, az vesszövetkezeti mozgalom a egész mozgalomról, nem pe- tagságé, nem pedig a SZÖ- dig csupán a SZÖVOSZ-ról VOSZ-é, legyen a kongresz- van szó. Nemrégiben Kapos- szus elnevezésében is hazánk váron sem a MÉSZÖV kül- föidművesszövetkezeti moz- döltgyúlése tanácskozott — galmáé, a földmüvesszövetke- bár a meghívót igy fogalmaz- zett tagságé, tők -»V hanem » Somogy m»> K. J»

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents