Somogyi Néplap, 1962. március (19. évfolyam, 50-76. szám)

1962-03-13 / 60. szám

SOMOGYI NCFIAP 6 Kedd, 1M2, március K. Elhunyt Kunffy Lajos érdemes művész Életének 92. esztendejében hosszú betegség után, már­cius 12-én délelőtt 10 órakor elhunyt Kunffy Lajos festő­művész, a magyar képzőmű­vészet nesztora. Emlékeze­tünkben ele­venen él még az ősz mestei mosolygós-ko­moly vallomá­sa. Szűk körben ünnepelte 88. születésnapját, amikor az őt szeretettel és érdeklődéssel körülvevő ün­neplőknek így nyilatkozott: — Ha festek, fiatalnak ér­zem magamat! Meghatott hallgatás fo­gadta ezt a val­lomást, amit a pillanatok ün- nepisége mon­datott ki Kun­ffy Lajos érde­mes művésszel, a magyar fes­tészet nesztoró- ' val. Hallgatást parancsolt a tisztelet, amit annyiszor és annyi szépre, nemesre snom- jas szívben ébresztett föl az idős mester. Bámultuk hihe­tetlen munkabírását, azt, hogy hajlott korát feledni és feled­tetni tudja alkotó erejével. Nem múlhatott el kiállítás, megyénk képzőművészeti éle­tének olyan kimagasló ese­ménye, ahol ott ne köszönt­hettük volna őt is. Halálának hírére mély gyász költözött az őt tisztelők szívé­be. S amikor búcsúznunk kell Kunffy Lajostól, fa kell idéznünk életútjának azokat a szakaszait, amelyeknek egy­másutánjából, küzdelmeiből, kereséséből megszületett az az életmű, amelyre mindannyian úgy tekintünk, hogy az mind­annyiunké. Kunffy Lajos 1869-ben szüle­tett Orcában. Tanulmányai so­rán jogi doktorátust szerzett. Csakhamar Münchenben, majd Párizsban tanul — festeni. Itt ismerte meg Munkácsy Mi­hályt. Pályatársaival, Glatz Oszkárral és Lyka Károllyal együtt indult el meghódítani a sikert. Hiába adta azonban az első művészi sikereket Kunffy Lajosnak Párizs, a művészet Mekkája, magyar maradt ott is. Mondanivalóját a hazai táj­ról, a szűkebb hazáról, So- mogyról európai szintűre emel­te, akárcsak barátja és kortár­sa, a somogyi táj másik nagy szülötte, Rippl-Rónai József. Kunffy mesterei Jean Paul, Laurens és Benjámin Constans voltak. Bár hosszú időre je­gyezte el magát a francia fő­várossal, itt aratta első sike­reit, a világháború küszöbén vegleg hazajött, és Budapesten telepedett le. Becsülete és hír­neve egyre nőtt. 1925-ben el­nyerte az állami Pasztell-díjat, egy évre rá az Aratók című képéért Genre-díjat kapott. A Nemzeti Szalonban, a Műcsar­nokban rendezett kiállítások után évről évre jelentkezik a tárlatokon. A harmincas évek elején külföldön is rendezett kiállításokat. Budapesti mű­termét 1938-ig tartotta fenn. Ekkor telepedett le véglegesen Somogytúron... Visszavonulása a nagyváros életétől hatalmas termékeny­séget szabadított fel. Ahogy ezt maga is megállapította, az évek múlásával egyre derűseb­bek, színeikben gazdagabbak lették a vásznai. Akik szemtanúi lehettünk Kunffy Lajos művészetének, s akik ezután már hiába tekin­tünk várakozóan a somogytúri műterem felé, hogy innen mi újat kapunk az élet, a^, ember, a hazai táj dicséreteként, bú­csúzásul csak azt ígérhetjük, hogy nagy halottunk örökségét, a gazdag életművet híven meg­őrizzük, mind a jelen, mind pedig a jövő számára ... L. I. T églások... A GÉPEK behatoltak ugyan a téglaiparba, de az emberi erőre is még szükség van. A vágóautomata mellett ott állnak az elszedők; csilléken tolják el a nyerstéglát; az agyagot kézzel fejtik; talics­kán vagy csilién tolják él a kemencébe a megszáradt árut, és égetés ,után emberek hordják ki osnHen. Megannyi izmot feszítő munka. Az itt dolgozókat a múltban nem is nézték embernek. »Téglások« voltak. Fembach Sándor bá­csi ezt mondta az akkori rang­sorolásról: »A cigány után mi következtünk. De akadt, aki egybe vette őket. Téglás-ci­gány.« És ahogyan a cigányo­kat nem fogadta be az a tár­sadalom, a téglásak is kívül rekedtek. Kőröshegy... Ha nagyobb volna a határ, több szőlő te­remne, méltán versengene e név Somlóval, Badacsonnyal, Tokajjal. Kiváló bort terem­nek az itteni lankák, a falu szélén pedig kiváló tégla »terem«. Két híressége Kő­röshegynek. Mindkettő a fold munkását dicséri. Jól számolt az első kőröshegyi téglaégető. Hogy mikar volt, ötven, száz vagy ötszáz éve, azt nem tud­ni Azok a névtelen emberek, akiket csak »tégjlás«-nak mondtak — hozzáértve a ki nem mondott megvetést —, megteremtették a föld fel­dolgozásának receptjét Nem tudóso.c, hanem egyszerű em­berek kéz- és észjárása kel­lett ahhoz, hogy a föld kü­lönböző rétegeinek összegyú­rása és égetése után szilárd építőanyag, az ország egyik legjobb téglája készüljön. A MÚLTBAN egymillió, másfél millió téglát gyártot­tak itt évente. A kemencét négyszcr-ötször is begyújtot­ták egy-egy esztendőben, de nem az áldomás kedvéért, hanem mert a kézivetés nem adott több téglát. És ha adott volna? Ki vitte volna el? Ma pedig még a javítási időre is alig állhat le a kemencemiumr­Tánc-, báb- és színjátszó próba bemutató Szombaton délután a Nép­művelési Tanácsadó módszer­tani bemutató próbát rendezett a kaposvári járási tánc-, báb- és színjátszó csoportvezetők részére. A próbán meghívott­ként részt vettek a községi párttitkárok és tanácsi Vezetők is. A Népművelési Tanácsadó munkatársai bemutatták, ho­gyan kell helyesen, szaksze­rűen levezetni a művészeti cso­portok próbált Az újszerű be­mutató a mintegy száz részve­vő szerint igen tanulságos volt A jövőben a Latinka Művelő­dési Ház szakköreinek segítsé­gével járási székhelyeken is rendeznek ilyen bemutatókat. ka. Egy hét alatt körbefut a tűz a kemencében, s évente hat-hat és fél millió tégla kerül ki. Jól megdolgozott föld jól kiégetett, csengő hangú téglája. — A jó tégla titka? — kér­dezi vissza a kérdést Dinnyés József. — A munka. így mondta röviden: »A munka.« — Ez a föld — mutatja Földi János gyárvezető —, ez homok, ez agyag, amott fönn a tetőn az fekete föld, ez meg mészkő. Ha nem kellő gondossággal bányásszák, ha nem keverik össze rendesen a rétegek földjét, a prés nem ad szi­lárd árut. Az elszedőknek vi­gyázva kell a kocsira rakniuk, nehogy összenyamódjon, és vigyázniuk kell a kamatozók­nak, a behordottnak és min­denkinek. A rengeteg kéz, amelyen vé­gigmegy a tégla, mind felelős az áruért És felelősek az égetők is. Földi Lajosné szak­munkásvizsgára készül. Ne­gyedóránként körüljárja x a kemencét, és szenet szór az izzó téglákra. — Látja, itt egészen fehéres a tűz, ide nem szabad sóikat önteni, mert összeolvadnának a téglák. S egy lapát szén három nyí­lásba is elegendő. Amikor be­fejezi körútját, leül az ab­lakhoz, és jegyzetfüzeteket la­poz. — Eddig csak azt tudtam, hogy mikor mit kell tenni. Most azt tanulom, hogy mit miért csinálok. A gyárban családiasán él­nek a dolgozók. Szinte vala- mennyiüik itt nőtt föl a tég­lásházakban. Fernbach Sándor bácsi 1920-ban került ide. Gyerek volt még, de már se­gítenie kellett szüleinek. 1929-től állandó munkás lett. Nem is dolgozott másutt, csak Kőröshegyen. Ott laktak a téglagyárt házakban. Az öt­venes évek táján házat vet­tek. Dinnyés József meg hús­vétikor ünnepli saját háza el­készültének első évfordulóját. Sebtében fölsorolnak egy se­reg nevet, hogy kik építkez­tek, kik építenek: Németh László, Szántó László és a többiek. A KEMENCE KÖRNYÉKE, a szárítók a gyártás kezdetét várják. Már érlelődik a ki­termelt föld. »Ebből jó tégla lesz« mondják a munkásak, s szétmarzsolnak egy-egy ma­rék földet... Roland Ferenc Egy rendelet margójára Hogy megszűnjön „a szocialista összeköt teles...“ A 15/1956. fXH. 29.) számú kormányrendelet, amely sza­bályosa a munkaerő-közvetí­tést, gyakran megszegik a vállalatok. Egy-egy könnyebb állást nem a közvetítő útján, hanem »szocialista öszekötte- tés« révén töltenek be. A köz­vetítőktől általában csak ne­héz fizikai munkára kérnék dolgozókat. Ezt lehetett ta­pasztalni a többi között a Csurgói Faipart Vállalatnál, a Kaposvárt Épületszerelő Vál­lalatnál, a Vendéglátó Válla­latnál, az erdőgazdaságnál Az üdülők többségében a nyárt idénydolgozókat szintén ba­ráti kapcsolatok révén állí­tották munkába; Jogosan bántotta ez a mun­kát kereső emberek igazság- érzetét. Mert így nem a rá­szorultak, a régóta állásra vá­rók, a nehéz fizikai munkáira alkalmatlanok kaptak első­sorban könnyebb munkát, ha­nem azok, akik jó összekötte­téssel rendelkeztek. S ez meg­nehezítette a munkaerő-nyil­vántartást is. Képtelenség volt megállapítani, hogy valójában hányán vannak állás nélkül, s Qlijeni i tudni kdL Faliszek etámult. Hogy ez micsoda egyszerű! Hogy ez ed­dig neki nem jutott eszébe! Hazarohant, vásárolt tíz /f mikor Kékai Ferkónak egy hónap alatt har­madízben volt már háromtalálatosa a lottón, sut­togni kezdtek a faluban. Hogy ségi hídmérleget. Szóval zseni, le is nyúlt, de hiába, Faliszek- szelvényt, és ötvenszer bökött, a Kókai Ferkó így, hogy a Kó- csak éppen a lottón nem tu- re fütyült a lottó az összes nye- Aztán várt. Egyre türelmetle- kai Ferkó úgy... Hogy aligha- dott még nyerni egy megvesze- röszámokkal együtt. nebbül. nem van valakije a szerencse- kedett fillért sem, pedig való- f) kkor támadt az az dt- pénteken délelőtt tír ómkor vT'L^nnokTnTJ^k ^ ‘ <-> «?• ^ JfÍT bírtl t^lbboz ve akadt annak, a nézetnék is, resi vágynak. kaival. eavedüllétet fonott emi zsákot amely tudni vélte, hogy Kókai Annál is inkább, mert a kör- Na, beszélt is, csakhogy Kó- beiedug(>tt ’eg^t az öt válasz- térkő magaval az ördöggel nyéken mindenkinek volt már kai a szemebe nevetett mond- ^si malac közül és me a sem cimborái.. Hogy ez a cimbo- legalább egy kéttalálatosa, csak van, hogy nincs őneki semmi- -7,. K házain raság miként termi meg hétről neki, Faliszeknek nem, s ö ma- lyen titka, módszere, kitölti a hétre a szerencse számokat ga sem tudja, mit nem adott szelvényt, ahogy az éppen esze- 77 . . a 11}alct,c mondta, s vagy legalábbis azok közül hár- volna érte, ha egyszer, csak be jut. Kokat kezebe nyomta a sival­mat, azt biztosan senki sem, egyetlenegyszer is megtiszteli — Az lehetetlen — csóválta jószágot. Úgyis meg­tudta, de hogy megtermi, az legalább egy tízes erejéig a sze- fejét Faliszek, és a töméntelen terul ■ ■ ■ igaz ' tény, és emiatt ménkű nagy rencse. szelvényre gondolt, amelyeken volt az irigység. De nem tisztelte meg. Egy ti- mindmáig hiába kísértette a Kiváltképp Faliszek, ez a zes erejéig sem. szerencsét, negyven év körüli agglegény Pedig - meg kell hagyni - hét múlva megint csak szamokat bemondja a rádió! . ,.yy.9 nyomába szegődött Kokainok, °> he mondta, s az sapadozoct miatta, akiről mind- az úgy erdekeben Faliszek mm- mert hogy egyre biztosabbra VC Is kiviláglott tüstént, máig tartotta magát az a hie- dent megpróbált. Megjátszotta vette: a hétről hétre ismétlődő hogy hiába a tíz szel­delem, hogy minden létező do- életének fontosabb dátumait, háromtalálatok mögött titok vény meg az ötyen bökés! Mert loghoz ért a világon. Tud főz- végigpróbálta a házszámokat, laVPang. Faliszekhez ezúttal is mostoha ni, mosni, hajat vágni; ért a kettévágta Zrínyi kirohanását ~ Idefigyelj, Ferkó — men- volt a szerencse, cipészeihez, szabósághoz, kői- as _ mohácsi vész ideiét evett fotta ezúttal neki. — Van ne- — És te? — nézett kérdőn, tészethez; beszél oroszul, né- . ot választási malacom... idguvadt szemmel Faliszek metül. angolul és arabusul; ko- nyavalyagyokeret es szagolt Ha megmondod, miként csíné- ^ . “Zf 7 nyit valamicskét fűhöz és fá- firnájszt, lefekvés utóm. számolt lód a dolgot, az öt malac kő- ^ra ** most ** nyertei, hoz, valamint az összes szput- százig, majd egészen ezerig, de zül egy a tied! ugye. nyikokhoz; csinál fából vaska- számok helyett szamárral ál- Kókai megint csak nevetett. — Hogyne — vigyorgott rá rikát és lyukas lábasból ben- modott (s ez ráadásul még fa- De aztán feltámadt benne az Kókai —, egy választási mala- zinmotort; épít házat, fest táj- ron is rúgta!), megköpdöste a ördög, és ezt mondta: coí képet; ugrani, futni nála a szelvényt, ráfújt a tolira, visz- — Behunyt szemmel rábökök . . . . . környéken senki jobban nem szatartotta a lélegzetét, és esi- a szelvényre ötször, és az így nem is oanva, nagy tud, s ha kedve támad, hát fél ná't huzatot, sőt a szelvények kiválasztott számokkal ját- a héten elfelejtett lottózni, készei kiemeli helyéből a köz- kitöltése előtt egybe-másba be- sso«,— aöpteí János — Hát... — hangzott a dip­lomatikus válasz — majd ki­derül! Tizenegykor a nyertes i hogy -az üzemeknél, vállala­toknál felszabaduló vagy új munkahelyekre mennyit he­lyeztek el közülük. A napokban lépett életbe a kormány 3/1962. (II. 22.) szá­mú rendeleté. Eszerint sza­bálysértést követ el az, aki közvetítés nélkül alkalmaz bárkit olyan munkakörbe, amelyet csak közvetített dol­gozóival lehet betölteni. Sza­bálysértés az is, ha valaiki úgy vesz föl dolgozót, hogy munkaerőigényét előzőleg az illetékes munkaerő-közvetítő irodához nem jelentette be. A szabálysértőket 3000 forintig terjedhető pénzbírsággal sújt­hatják. Ez a rendelet lehető­vé teszi, hogy megszűnjön a protekció, hogy elsősorban a rászoruló emberek kerüljenek adottságuknak megfelelő mun­kakörbe. Éppen ezért szigo­rúan meg kell követelni a ren­delet megtartását, s erélyesen eljárni a ázabálysértokkel szemben. Véget kell vetni an­nak az áldatlan állapotnak, hogy egyes vállalatok nem igényeiket, hanem a munká­ba állítandó személyt (se­gédmunkást, gépírót vagy ad­minisztrátort) küldik el a munkaközvetítő irodához. S teszik ezt azzal a nevetséges »indok«-kal, hogy »népgazda­sági érdek« fűződik az illető kiközvetítéséhez. E rendelet nyomán Kapos­váron is minden bizonnyal megnövekszik majd a munka­erő-közvetítő forgalma. Az irodába viszont alig két-há- rom ember fér be. Nagy szükség lenne arra, hogy a munkaközvetítő megfelelő he­lyet kapjon. Volna erre mód, csupán a sporttanács és a munkaközvetítő helyiségét kellene föJcserélmi. Sz. L. Megkezdődtek az útépítések 100 millió forint értékű mun­kát végez az idén a Közúti Üzemi Vállalat. E hónapban megkezdődött a Csokonyavi- sonta—Barcs és a Csurgó—Iha- rosberény közötti út építése. A múlt évről hátramaradt munkáknak is nekifogtak az építők a kaposvár—dombóvári úton. Rövidesen megkezdődik a zamárdi és a polányi út épí­tése is. CSÚCSFORGALOM az élelmiszerboltban. Tömött sorok a pultok előtt. Már az előttem állóra kerülne a sor, amikor a hátam mö­gött egy bariton gazdája rendelni kezd. Összenézünk, a sorsukra türelmesen várók mind ösz- szenéznek, majd a szatyrok­kal vitézül fölszerelt férfiú­ra. Valaki meg is kockáztat­ja: — Kérem, ön később jött, nem ön következik! — Az következik, aki nem ér rá! — mondja ő. Na persze... szombatié­vén az itt álló nők ötven százaléka munkából jön, at­tól függetlenül ők »ráér­nek«, mert hiszen alig vár rájuk még otthon is vala­micske munka.. Öt lábú őz bak A Bukarest melletti Sna- gov erdőben nemrég ötlábú őzbakot terítettek le. Ez a tudományos nyelven »poli- mélion«-nak nevezett jelen­ség mostanáig még nem fordult elő Romániában. A szépen fejlett 30 kilós őz­bak a capreolus-caprea faj­tához tartozik. Az őzbak ötödik lábát a két hátulsó lába között meg­hajlítva hordja. A szakem­bereknek az a véleményük, hogy a torzsziilött őzbak ötödik végtagja tulajdon­képpen az állat ki nem fej­lődött ikertestvérének a lá­ba, ami rendkívül ritka je­lenség az ehhez a fajtához tartozó állatoknál. Föltéte­lezik, hogy ez az őzbak nor­mális életkort érhetett volna meg, és ötödik végtagja so­hasem akadályozta volna m futásban. Ki tehet róla? Fidel Castro Rámában letartóztatták a már nem egészen fiatal, de roppant elegáns Müller- Vannutelli grófnőt, akiről kiderült, hogy nagyarányú kábítószer-csempészést foly­tat. Amikor tettének okai felől érdeklődtek, a grófnő kijelentette, hogy »minden­nek Fidel Castro az oka«. A grófnőnek ugyanis nagy birtokai voltak Kubában, ezeket a forradalmi kor­mány kisajátította, és ezzel a hölgyet a »tőnk széliére« juttatta. A grófnő úgy se­gített magán, hogy három ügynökkel kábítószercsem- pész-hálózatot tartott fenn. Egy élelmes szobafestő hagyományos „trükkje" A svédországi Haparanda városkába beköszöntött a ta­vasz — megérkezett Johan Repo, a Finnországból át­szökött szobafestő! Repo 12 esztendő óta minden tavasz- szal úgy oldja meg a hi­deg évszak okozta munka- nélküliség problémáját, hogy illegálisan átszökik Finnországból Svédország­ba. Mihelyt megérkezik Ha­paranda .hatórvároskába, tiltott fiatóratlépésért azon­nal följelenti magát a rendőrségen/ háromhavi < börtönbüntetést kap. és ké­nyelmes ellátottságban vé­szeli át a szakma »nehéz időszakát«. Hálából évről . évre ragyogóan kifesti a > haparamdai börtön falait | Somogyi Néolim Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Felelős szerkesztő: KISBIKÁK JÓZSEF. Szerkesztőség: Kaposvár, Lenin u. 14. Telefon 15-10, 15-1L Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: WIRTH LAJOS. Készült a Somogy megj^ei Nyomda» ipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár, Latinka S. u. 6. (F. v.: László Tibor.) Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 11 Pl» %

Next

/
Thumbnails
Contents