Somogyi Néplap, 1962. március (19. évfolyam, 50-76. szám)

1962-03-11 / 59. szám

SOMOGYI NÉPLAP 8 V ssáifinj^ 1988« Tan mit észrewennnok... A jelentést, amit a szóbeli I tájéKoztaLas dokumentálása végett adtak kezembe, léi levo­nultán kezdtem el olvasni a " >p hivatali szoba egyik sar- húzódva... . ázem az ügyiratot, szabá­lyos azon minden az égvilágon. Előírás szerint díszelegnek raj­ta a pecsétek, aláírások, mégis soromként kell fölszisszennem. Valahány fölszisszenés a jelen­tés külsejének szól, mivelhogy éppen olyan ez a szegény ügy­irat, mintha piszkozat volna. Nyüzsögnek benne a hibák, az elírások. Látom, hogy valaki jótét lélek előttem már meg­kísérelte javítani mind a he­lyesírást,, mind a külalakot, megpróbálta a betűket helyük­re tenni, de belefáradhatott •nyelvművelő« tevékenységé­be, mert húsz sor után abba­hagyta. Na, mondom, nem az a fontos, hogyan van írva a jelentés — az én szempontom­ból valóban nem az volt a fontos —■, hanem hogy megfe­leljen a tényeknek. El is hatá­rozom, hogy nem bosszanko­dom, ha forint helyett »fakir« jeifcd a bizonyos tárgyra fordí­tott pénz összegét. De úgy lát­szik, önuralom dolgában van még gyakorolni valóm, mert csak kicsúszik a számom né­hány nem éppen elismerő szisszenő*. — A gépelés? Bólintok restelkedve. — A2t ne nézz», elvtársnő! Sajnos, gyöngén állunk az ad­minisztrációval. Jó, megpróbálom, nem né- aam, De ha nem nézem is, lá­tom, sőt mintha máris jobban érdekelne ess, mint ami miatt betoppantam ebbe a nagy for­galmú szobácskába. Hogyan kell azt érteni, hogy »gyöngén állunk«? Széltében-hosszában azon csúfotódnak egymás kö­zött az emberek, hogy már me­gint olyan sűrű a hivatali ügy­intézés szövevénye, hogy em­ber legyen a talpán, aki győzi türelemmel kitöltögetni, elol­vasgatná a küldendő vagy az érkező hivatalos papírokat Ó, azt mondja, 6 nem erre gondol, hanem arra, hogy igen kevés még az államigazgatás^ ban is a szakképesítéssel ren­delkező irodai munkaerő. Nem is lesz addig javulás ebben, míg meg nem változtatjuk a megüresedett adminisztrációs munkakörök betöltésének rossz, gyakorlatát Rossz a gyakorlat... Hogy lehet az rossz, amikor az el­mélet arra figyelmeztet hogy megfelelő embert a megfelelő helyre? — Nos — világosít föl most ironikus mosollyal, ami nyil­ván naivitásomnak szól —, az a baj, hogy nem mindig sikerül a megfelelőt alkalmazni. Igen? Beszélgessünk akkor csak erről tovább! És beszélgetünk... “ ÍZ Úgy ¥311, kérlek szé­pen,' hogy amikor híre megy — legtöbbször még a hivatalos álláshirdetés előtt —, hogy stá­tus üresedett meg itt és itt. ak­kor megindul a protektorok és protezsáltak inváziója. Cseng a telefon, megsokasodnak a lá­togatók, akik csak úgy »mellé­kesen« megjegyzik, hogy szí­vesen segítenek, tudnának is ajánlani valakit. — Kiről van szó’ — Hát tudod! X elvtárs, kar- társ, szaktárs (mindig kivá­lasztva a megfelelő) lányáról, feleségéről, ángyifcájáról, anyó­sáról, húgáról! (Itt is kiválaszt­va a megfelelő.) — Van gyakorlata? Tud gyors- és gépírni? — Ugyan, barátom, nem nagy mesterség az! Beletanul! Nevelni kell a dolgozókat Ne­velni! És ha státus betöltésének gondja ráég az illetékesek kör­mére, nekikeserednek, beadják a derekukat, jön X elvtárs, szaktárs, kartárs leánya, féle­sége, ángyikája, anyósa, húga. Végig az egész rokonság! El­foglalják helyüket fontosságuk tudatában a konyhapénz pótlá­sára szolgáló havi fixért, s bár minden munkájukra célszerű lenne oda jegyezni, Hogy »Ta­nuló adminisztrátor«, nem ők fizetnek tandíjat, nekik fizet­nek tanulópénzt! S ezért mér­gelődik az, aki hibáktól nyüzs­gő, piszkozatfa emlékeztető ügyiratokat kap fontos hivata­loktól, intézményektől! Megjegyezhetné valaki, hogy ne vessem el a sulykot, mert ilyesmi legföljebb ha szóivá- * nyosan fordul elő, nem általá­nos. Ej, dehogynem az! Sokkal jobban elterjedt, mint gondol­nánk. Ezért kérik enyhén pi­ronkodva a hivatalok képvise­lői: — Ja, a gépelés? Azt ne nézzék! Gyöngén állunk az ad­minisztrációval ! Saj nos... De miért sajnos? A munka­erő-gazdálkodásban miért lett szempontunkká, hogy ki kicso­dának a rokona, miért nem az dönti el inkább a fölvételt, hogy ki mennyit ér a munká­ban, ki mire használható? Olyasmiről nem hallottam még, hogy építőipari segédmun­kást valaki így ajánlott vas­esztergályosnak : — Nincs szakképzettsége, de majd beletanul a vasasszak­mába, csak fő a bizalom, tes­sék »kinevelni« a káderokat! A termelőmunkában nem ér­vényesülnek sem az ajánlottak, sem az ajánlók. Annál több vi­szont a »tanuló« az irodai, úgy­nevezett szellemi munka terü­letein. Jelenség ez, kérem tisz­teletbe!, s akkor is észre kell venni, ha kellemetlen tapasz­talatokkal járhat vizsgálódá­sunk. A szocialista építésben mindenütt keressük napjaink­ban a minőségi változások megfelelő útjait Vajon itt, ezen a területen mikor látunk már dologhoz, és mikor lesz az a mérvadó az adminisztrációs munkaerő kj válogatásánál, hogy a fölvételre jelentkezett dolgozó mit tud? Nem az te­hát hogy több éves gyakorlat után mit fog tudni, hanem most mit nyújt a fizetéséért! Egyik járási székhelyünkön nemrég beszélgettem egy in­tézmény vezetőjével. Fogta a fejét szívta a fogát és azon töprengett hogy most ugyan hány haragost szerzett magá­nak. Érdeklődtem: miért? El­mondta. Munkaerőre volt szük­sége, úgynevezett íróasztali teendők ellátásához. Legalább harminc ismerőst szabadítottak a nyakába. No és? Betöltötte a státust? Be. Kit vett föl? — A harmincegyediket, altit senki sem ajánlott, de aki szak­képzett gyors- és gépíró! Szóval... van mit észreven­nünk, és van min változtat­nunk! László Ibolya O zúnyogh Bertalan föld- fy- várat épít. Féttérden, alig egy ölnyire a traktortól két kézzel vájkál a földben. Kaparja!, rakja ku­pacba olyan elmerülten, olyan elszántan, mintha az élete függne tőle. Aztán valamit fölemel, belehelyezi a kivájt gödörbe, és kúposán, hogy észre lehessen venni messzi­ről is, betemeti. A követ. Egy mezsgyekövet. Fehére me­szelt, de mészruháját ugyan­csak levedlett követ. amely vagy két éve még mint vala­mi határőr jelezte: itt kez­dődik Szúnyogh Bertalan négy holdja. De hát az két éve volt. Most meg... S a géphez ér­tő, a traktort megkedvelő Szúnyogh Bertalan a kocsi­derékból felült a traktor nyer­gébe. Egyik napról a másik­ra ugyan el nem felejtette azt a négy holdat, de lassan, és úgy látszott, már végérvé­nyesen kihullt agyából a mezsgyekő szabta világ. Per­sze az embernek nehéz ki­bújni saját bőréből, s a teg­nap a ma édesanyja. Lám, ép­penséggel semmire sem gon­dolva másra, mint a gépre, amely egyenletes szorgalom­mal kocogott a tábla egyik végéről a másikig. Húzva ma­ga után az ekét, forgatva a porzó hátú földet, éppen ek­kor kellett észrevenni a fehér követ, amely úgy fordult ki a földből, mint egy felvillanó emlék az agy rejtekéből. — Mezsgyekő... Régiség? — tűnődött. És hirtelen eszébe jutott egy újságcikk, amely éppen ilyen régi kövekről vagy inkább még régebbikről szólt. A.zo! at is így szántás közben forgatta napfényre az eke vasa. Megállította a Ze- tort, lekászolódott a nyereg­ből, odaballagott a süppedő mániásban a kőhöz, és nézte LE S ZÁM O L ÁS egy darabig. A kő ezt sugall­ta neH: — Látod, telet, nyarat, őszt, tavaszt pihentem a föld mé­lyében, a búza, a kukorica gyökere alatt. Némán és moz­dulatlanul és elfeledve. De felszínre kerültem... Hány évet vert az eső, fagyasztott a jég, égetett a nap? Már nem tudom... Csak azt, hogy megint fölöttem érzem szik­rázni a kék eget, s hallom ám, bizony hallom a pacsirtát is, úgy, mint régen, éveken, év­tizedeken át... És Szúnyogh Bertalan ek­kor úgy érezte, hogy ez a kő, ez a mezsgyekő az övé volt. Még a gyerek meszelte be. Igen, a kő az övé volt, s az ő négy holdját hirdette vele a világba, róla adott bizonyít­ványt, róla, Szúnyogh Berta­lanról, volt uradalmi cseléd­ről, hogy földesgazda lett, hogy saját lábára állt. S itt, ez a darab föld, ebben a ha­talmas táblában, itt, ahol 6 és a traktor áll, ez az övé, ki­bújt a kő a földből, hogy fi­gyelmeztesse: ez itt a tied volt __Ez itt a tied. H irtelen letérdelt, s már ás­ni is kezdett. Csak úgy kéz­zel, jó mélyre, mint a holnap­ra is gondoló házőrző, hogy elrejtse a csontot. Ásott, és óvatosan belehelyezte a kö­vet, hogy ezentúl most már mindig megtalálja, hol volt, hol van az ő földje. Nadrágja szárába törölte a l-ezét, még egyszer megnézte jól, hol is ásta el a mezsgye­követ, egy kicsit körültapodta az aprócska földhányást, s uzt-nn unitit &ki tő legszerencsésebben végez­te el, rágyújtott, és visszamá­szott a .Zetor nyergébe. '— stig sokat dolgozott. — Ha ez a darab meglesz máma — morfondírozott Szú­nyogh Bertalan —, akkor nem kell szégyenkeznem ... Hol­nap az Agyagosba megyek, aztán kezdődik a hordás. Van mit tenni kora reggeltől késő estig. Nagy a határ. — Bár a brigádvezető azért idedughatta volna az orrát... vagy az elnök... Hacsak nem hűsölnek benn az irodában. Bár se Kelemen Lajos, se Somos, az elnök, nem olyan­fajta ember... Meg aztán meg is bíznak benne. Kiben ne bíznának meg, ha éppen Szúnyogh Bertalanban nem — fűzte a gondolatokat, mi­közben azért figyelme egy pillanatra el nem szakadt a Z etortóíL — Hát nem meg­mondta az elnöh, hogy ide­figyelj Berti, még tíz ilyen ember, -mint te vagy, s millio­mos szövetkezet lenne három éven belül a mienk... Igazított valamit az ekén, aztán a tábla végén az utolsó barázdára fordult. —... Amiben persze nincs igaza azért Somosnak, mert világéletében mindig bizal­matlan ember volt. Igaz, hogy annak idején az urak miatt vált is oka rá ... Mert azért sok dolgos ember szaladt itt össze. Ha morgolódnak is, mert hiába, nehéz ilyen nagy gazdaságban, de megfogjak a munka végét... Aztán a né­hány naplop&nah meg kellene jól kenui « szint* szelét.M Külön pavilonban mutatják be eredményeiket a legjobb termelőszövetkezetek az Országos Mezőgazdasági Kiállításon A felszabadulás után rende­zett Országos Mezőgazdasági Kiállításokon mind nagyobb számban és egyre jobb nö­vénytermesztési és állatte­nyésztési eredményekkel sze­repeltek a termelőszövetkeze­tek. Eddig azonban a közös gazdaságok csak az úgyneve­zett eredménybemutatókon vettek részt, tehát a gazdálko­dás egy-egy ágában elért si­kereikről adtak számot. Mivel a legjobb termelőszövetkeze­tek már korszerű nagyüze­mekké fejlődtek, és amellett, hogy több üzemágban az átla­gosnál magasabb termelési színvonalat képviselnek, üzem- szervezési tapasztalataik is ta­nulságosak, az idén először önálló kiállítóként is jelent­kezhetnek az Országos Mező- gazdasági Kiállításra. A jelent­kezés határideje május 31. A turkevei Vörös Csillag, a tót- komlósi Viharsarok és még néhány más termelőszövet­kezet máris bejelentette, hogy önálló pavilonban kíván szá­mot adni a több mint egy év­tizedes közös munkával elért sikereiről. (MTI) Ez aztán a személyzetis — Üj munkaerőt kapunk, ttktmek a tea* alatt áttitdlag ég a munka! Három év alatt 1808 családi ház épült megyénkben állami kölcsönnel Szerte a megyében majd minden községben új házak, új utcasorok épültek az el­múlt években. A dolgozók ér­deklődése a lakásépítési köl­csönök iránt egyre fokozódik. A közelmúltban fölemelték az engedélyezhető kölcsön felső határát. Ezzel lehetőség nyílt arra, hogy olyanok is építkez­hessenek, akik csak kisebb összeget tudtak megtakarítani. A hároméves terv időszaká­ban megyénkben 1808 családi házat építettek OTP-kölcsön­nel. Tavaly például 690 lakó­ház készült eL As idén — a tavalyinál jóval többet — 40 millió forintot biztosít a ta­karékpénztár az építkezőknek. Igaz is, S itt dolgozik, meg csak tessék-lássék, vagy még úgyse ... Hát ebben iga­za van az elnöknek... De hát hatalma van hozzá, mögötte a tagság is, tessék odacsördíle­ni amúgy magyarosan. Leállította a traktort, le­szállt a kormány mögül. Mö­götte feketén borzolta hátát, mint valami hatalmas macs­ka, * megszántott föld; szür­ke fejű csókák, varjak bólo­gattak a barázdák > között, minden bólintás egy féreg ha­lála. — Hát ez megvolna — nyújtóztatta meg izmait, és ebben a pillanatban ismét eszébe jutott a kő, a mezsgye­kő. Höl is van, hol lehet? Hirtelen nekilódult csak úgy haránt a táblának, amerre a kis buckát sejtette; ment,; megállt, kitért jobbra, aztán balra, megfordult — de sehol. A hatalmas tábla göröngy­habjai úgy olvasztották ma­gukba a kis mesterséges dom­bot, mélyén, sírjában a kö­vet, mint ahogy a tenger mos­sa le hullámaival a homokra írt szavakat. Nyomtalanul. (P zúnyogh Bertalan meg CT csak állt a már cstí-Jtak ki. lúgokat gyújtogató, mélyítek ég alatt, tanácstala­nul, tétován, hogy hát most már keresse, vagy ne keres­se ? Valahonnan messziről au­tókürt harsant, összerezzent, odavágta a cigarettát: — Keresse a rosseb!... Nekilódult a traktornak, mind serényebben szedte a lábát, mintha megkönnyeb­bült volna, éppen egy rrvezs- gyekőnyi kővel... tiyurko Gésa ötezer fmsz vezetőségi tag tanul (Tudósítónktól.) i A közelmúltban lezajlott tisztújításokon csaknem öt­ezer embert választottak be a szövetkezeti igazgatóságokba, felügyelő bizottságokba, inté­ző és ellenőrző bizottságokba, valamint a különböző tagbi- zpttságokba. Az új tisztségvi­selők nagy része most került a földművesszövetkezeti moz­galom vezetői közé. Megye- szerte megszervezik a vezető­ségi tagok oktatását. Előadáso­kat hallanak a szövetkezeti demokráciáról, megvitatják a löldművesszövetkezetek gaz­dasági helyzetét, az idei terv­feladatokat és a földműves­szövetkezeti programok meg­valósítását Az utolsó előadást április 10-e körül a földműves­szövetkezetek ötödik kongresz- szusa után tartják meg. Jól dolgozó tsz-asszonyokat jutalmaztak meg Ráksiban Száznyolcvanán vettek részt azon a gyűlésen, amelyen a ráksi Űj Élet Tsz asszonyait köszöntötték. Vörös József ta­nácselnök beszéde után a köz­ség KlSZ-fiataljai színdarab­bal kedveskedtek az ünnepei­teknek. Utána 100—100 forint pénzjutalomban részesítették a tsz hat kiváló nődolgozóját: Dávid Istvánnét, Köller János- nét, Bódi Sándornét, Erdélyi Istvánnét, Gyugyi Annát és Máté Vendelnét. 120 tagnak pedig a lentermesztésben el­ért eredményéért több mint 12 ezer forint céljutalmat osztot­John Glenn az amerikai 40 évesek vigasza Mint az AP amerikai hírügynök­ség írja, a legtöbb amerikai cég néhány héttel ezelőtt még korára való hivatkozással visszautasította volnar John Glennt, ha állásért fo­lyamodott volna. A legtöbb ame­rikai vállalatnál 40-en túl nem vesznek fel senkit, mert »-túl öreg­nek« minősítik. John Glenn, a 40 éves űrhajós most dicsőséget szer­zett a »középkorúaknak«, akik az ő teljesítményére hivatkozva kö­vetelhetik ezentúl, hogy vegyék Keserves alibi »Képtelen színház« címen sorozatban adják elő Iones­co és Beckett müveit az egyik New York-i színház­ban. Az érdekes színházi ese­ményről a következőt mesé­lik: Egy néző gyilkosság gyanújába keveredett, és ali­bit kellett igazolnia. Nyugod­tan közölte a rendőrökkel, hogy a kérdéses időben szín­házban volt; közölte a szer­ző nevét és a vígjáték címét is. Mikor azonban a mű tar­talmáról kérdezték, rettene­tes zavarba jött. Egyheti elő­zetes letartóztatás kellett hozzá, hogy valahogyan fel tudja idézni, mit is látott. Jó ötlet Az angliai Leeds iparváros városatyáinak jó ötletük tá­madt. A városnak csak kis méretű kiállítási termei van­nak, ezért az értékes mű­gyűjtemények pincékben he­vernek. A városatyák úgy döntöttek, hogy a ki nem ál­lított képeket és egyéb mű­tárgyakat viszonylag csekély kölcsönösszeg ellenében egy évre kiadják a város polgá­rainak lakásuk díszítésére. Azóta Leeds lakásaiban több jó képet láthatnak a vendé­gek, mint bárhol másutt Angliában. • • • „Tenyérjóslás“ az egyetemen New Orleans-ban a Tulane Egyetemen tudományos vizs­gálatokat végeztek kétezer embernél, hogy megállapít­sák, mit árulnak el a tenyér vonalai. A vizsgálatokból ki­derült, hogy a babonás »te­nyérjóslásnál« figyelembe vett vonalak természetesen semmiféle tudományos je­lentőséggel nem bírnak, vi­szont a tenyérben igenis van­nak olyan rendkívül halvány »rajzok«, amelyek összefüg­gésben állnak bizonyos örök­lött tulajdonságokkal. így például a tenyér vonalainak meghatározott elrendeződésé­ből súlyos szembajokra, szív­bajra vagy egy bizonyos faj­tájú szellemi elmaradottság­ra lehet következtetni. • • * Harc a sorrendért Sophia Loren kártérítési pert indított a »Cid« című film producerei ellen, mert a plakátokon az ő nevét csak partnerének, Charlton Hes- tonnak a neve után nyom­tatták. Sophia Loren nem elégszik meg azzal, hogy á film tíz hétig tartó forgatá­sáért 200 ezer dollár gázsit kapott; úgy érzi, hogy »hír­nevének ártottak« azáltal, hogy a plakáton csak a má­sodik helyen szerepei Hogy a filmszínészeknek mennyire fontos ez a sorren­di kérdés, az kitűnik abból is, hogy például Richard Burton, a készülő »Cleopat­ra« című film egyik főszerep­lője szerződésében eleve ki­kötötte, hogy nevének köz­vetlenül Elisabeth Taylor neve után és még Rex Har­rison neve előtt kell szere­pelnie a plakáton — kivéve azt az egyetlen esetet, ha Rex Harrisont még a film befejezése előtt nemesi rang­ra emelnék. Ez esetben Ri­chard Burton beleegyezik abba, hogy Rex Harrison megelőzze őt. Somogyin? ,fn Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Felelős szerkesztő: KISDFÁK JÓZSEF. Szerkesztőség: Kaposvár, Lenin u. 14. Telefon 15-10, 15-11, Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telelőn 15-18. Felelős kiadó: WIRTH LAJOS. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üz ivében, Kaposvár, Latinka S. u. 6. (F. v.: László Tibor.) Terjeszti: a Magyar Posta Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetés* díj egy hónapra U Mfc

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents